Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-11 / 41. szám, péntek

3ftsiisiavában nemrég egy DT-21 típusú rádiórelé-berendeiést helyeztek üzembe, amely „légi úton" teszi lehetővé Brnóval a telefon-összeköttetést. Ez a berendezés Szlovákiában egyedülálló a maga ne­mében. Segítségével a régebbinél kétszerte több beszélgetést lehet Brnóval lebonyolítani. Első képünkön a városi telefonközpont néhány alkalmazottja, a másodikon a rádiórelé parabola-antennája láható. (A. Prakeš - ČTK felv.) A legfontosabb problémát... Nemesócsán az 58 tagú párt­szervezet negyven tagja a szö­vetkezetben dolgozik. Termé­szetes, hogy évzáró párttaggyű­lésükön elsősorban az őket közvetlen érintő kérdésekhez szóltak hozzá. Az 1580 hek­táron gazdálkodó szövetkezet tagjai egy éve még merész ter­veket szőttek, de ezek valóra váltását megakadályozta az ár­víz. A termelés felújítása, vala­mint a falu egy részének újjá­építése a pártszervezet számára is fokozott feladatot jelenthet. Látták, hogy itt nem elegen­dő csupán felújítani a terme­lést. Helyesen jegyezték meg, hogy a XIII. pártkongresszus tézisei általános irányelveket tartalmaznak, s a szövetkezet­ben dolgozó kommunisták fela­data, hogy a helyi adottságok figyelembevételével keressék a termelés növelésének s gazda­ságosabbá tételének útját. Ná­luk ezt az utat a termelés sza­kosítása jelenti. Csakhogy a kérdés megoldá­sát számtalan objektív és szub­jektív tényező befolyásolja. Az árvíz előtt a szövetkezet a leg­jobbak közé tartozott. Elértek egy bizonyos termelési szintet, mondjuk ügy, hogy a maximu­mát annak, amit az akkori szer­vezési és termelési feltételek­kel el lehetett érni. Náluk is, mint a legtöbb szövetkezetben, „mindent" termeltek. Igaz, ter­melési költségeik nem halad­ták meg az országos átlagot, de így is drágán termeltek., Az árvíz után felújították a ter­melést, de már távlatokban gon­dolkodnak. A tervek szerint a következő években a tejterme­lést, a növendék állaitok tenyész­tését, a sertéshizlalást, a vízi­szárnyasok tenyésztését, a nö­A MEGELŐZÉS NEMCSAK ORVOSI MÓDSZER „Pártfegyelmi, pártfegyelmi" — visszhangzik az eseménytűi az alap­(zervezet. Baleset történt a gyárban, s a vizsgálat megállapította, egy párttag felelős érte. Szolgálati kötelességeit elhanyagolta, nem járt elöl jő példával. Jelentette-e idejében a rendellenességet? S ha igen, Init tett a baleset elhárítására? Ezt elhanyagolta, azt elhanyagolta, amazt az utasítást nem tartotta be — zúdul az illető fejére a renge­teg vád. Lehetséges ez? Sajnos, igen. Megtörtént esetről számolunk be. De hem kellett volna már az első utasítás megszegésekor „szőnyegre vinni" vádlottunkat? Nézziink meg egy másik szervezetet. Bányászok közt vagyunk, tok a panasz a közlekedési csoport vezetőjére. Nem teljesíti ponto­san az utasításokat, nem jár elöl jő példával, pedig párttag. Hibáit, fegyelmezetlenségét a taggyűlésen felsorolják, sőt — igaz, hogy ala­csony — pártbüntetést javasolnak számára. A csoportvezető igy vé­dekezik: De miért? Hiszen semmilyen balesetet nem okoztam, nem történt semmi. Valóban, semmi baj nem történt." De az elvtársak azonnal megválaszolják: „Éppen azért mossuk meg a fejedet. Ha balesetet okoztál volna, már késő lenne. A megelőzés nemcsak orvosi módszer!" (Vllcsek) vénytermesztésben pedig a -mag­termesztést részesítik előnyben. A termelés átszervezése nem lesz könnyű. E kérdéshez többen szóltak hozzá a vitában. A tej­termelés csak akkor lesz gaz­daságos, ha elérik a napi nyolc­literes fejésl átlagot. A magas tejhozam eléréséhez elsősorban takarmány kell. Ezzel viszont nem dicsekedhetnek. Évelő ta­karmányukat tönkretette az ár­víz. így most ez évben kettős feladatot kell megoldaniuk. Biz­tosítaniuk kell a takarmányala­pot, de ugyanakkor fiatal, nö­vendék állatokkal fel kell tölte­niük a szarvasmarha-, elsősor­ban a tehénállományt. Sok trá­gyára, s ezért sok szarvasmar­hára volna szükség, viszont fi­gyelembe kell venni a takar­mányalapot is, hiszen ettől függ a tejhozam. A zootechni­kus szerint a kérdést sikerül megoldaniuk, már az év végéig elérik az állatok árvíz előtti létszámát, s ezek számára tud­nak biztosítani elegendő takar­mányt. Az évzáró gyűlésen elhang­zott felszólalások azt bizonyí­tották, hogy mind a szövetkezet, mind a falu életében helyesen érvényesítik a párt vezető szere­pét. A számtalan probléma kö­zül ki tudják ragadni a legfon­tosabbat — igazolja ezt a szö­vetkezet fejlődése is —, és en­nek megoldására összpontosít­ják erejüket. Ha ezt a jó hagyo­mányt ez évben is követik, ak­kor náluk a termelés növelése és a gazdaságosság fokozása nem marad csupán határozat­ban. CSETÖ JÁNOS Ne csa k a társadalom — Hogyan élnek az öregek ft faluban? ... ? Nem válaszol senki. A nem­fceti bizottság irodájában tar­tózkodó képviselők és admi­nisztratív dolgozók tanácstala­nul tekingetnek egymásra. — Ogy látszik — gondolom — nagyon szokatlan, vagy ta­lán túl hétköznapi a kérdés. Hlavatý László HNB-titkár homlokán összegyűrődnek a ráncok. — Való igaz — vallja be őszintén — szokatlan a kérdés. Hiszen eddig ilyen ügyben nem járt Szimőn senki. A lüktető élet zajában kinek ís jutnának eszébe az életkor őszébe jutott öregek? Egyéb­ként ls — gondolják — társa­dalmunk gondoskodik róluk. Tagadhatatlan, az állam te­kintélyes összeget fordít Ilyen fcélokra. — Nálunk különböző nyug­'díjakra, szociális segélyekre — teszi hozzá Hlavatý elvtárs — havonta 481 személynek 166 781 koronát fizet ki a pos­ta. Természetesen meg kell jegyeznem, hogy az említett összegen kívül a helyi nemzeti bizottság évente 17 ezer koro­nával, a helyi földművesszövet­kezet pedig 25 ezer koronával járul hozzá az öregek gondta­lan életének biztosításához. Ceruza kerül a kézbe. Ki­számítottuk, hogy a járadék­élvezők évente kétmillió koro­na anyagi támogatást kapnak az államtól. Évente kétmillió és egyné­hány százezer korona! Tekin­télyes összeg, ami Szimőn évente jut kifizetésre. Mégsem elegendő, a Járadékélvezők et­től még többet kívánnak. Ki adja azonban azt a „többet"? A válasz kézenfekvő. Az öregkorba jutott szülőket a család tagjainak, fiúknak, leányoknak is segíteniük kell. Egyikünk számára sem lehet közömbös, hogyan, milyen kö­rülmények között élik le hát­ralevő napjaikat a szülők. Kíváncsiságom ezért Balogh Emília nyolcvanöt éves öregasz­szonyhoz vezetett. Amikor be­kopogtattam szerény, de rend­ben tartott portáján, őszinte ember boldogságával fogadott. A konyhában éppen hogy csak pislákolt a tűz. Bizony nem volt meleg a szobában. — Kedvesem, takarékoskod­nom kell a tüzelővel. A törékeny öregasszony tíz gyermeknek adott életet. Egy kivételével mindegyiket becsü­letesen felnevelte, jól megáll­nak saját lábukon, de hogyan ls gondoskodnak ők az any­jukról? — Hogyan? Mit is mondjak? Kétszázötven korona segélyt kapok havonta. Van kertem is. Zöldségért nem adok ki pénzt. Kenyeret? Ha egy felet meg­veszek. tíz napnál is tovább eltart. Ferenc, az egyik fiam, néha-néha küld valamit. A múltkor disznóölés volt náluk, egy kis fazék zsírt hoztak. Dehát erre sincs szükségem. Megélek én még a magam ere­jéből. Emília néni tyúkokat tart, a tojást értékesíti. Ebből is van némi jövedelem. Takarí­tásra, mosásra azonban már alig futja erejéből. Itt kellene a segítség, fiai, lányai közös összefogása. Rosszabb körülmények között él Bakulár Teréz és Balogh Matild. Egészségüket megvisel­te az idő, betegségük az ágy­hoz köti őket. Segítséget azon­ban hiába várnak a gyerekek­től. Mindnyájan kirepültek a családi fészekből s többnyire jól keresnek, építkeznek, öreg anyjukról rendszerint megfe­ledkeznek. Kik gondoskodnak mégis az elhagyatottakról? — A nőbizottság őket sem hagyja árván — tájékoztatott Meggyesi Ilona. — Ha a szük­ség úgy kívánja, lakásukat ki­takarítjuk, meleg étellel látjuk el őket. Könnyebb lenne azon­ban a nemzeti bizottság dolga, ha a Jednota kifőzést létesíte­ne a községben. Elgondolkozom a hallottak felett. A falu öregjeit segíti a társadalom, a helyi nemzeti bizottság, a nőbizottság és a szövetkezet ls. Kevésbé azon­ban a gyerekek, akiket felne­veltek, akikből embert farag­tak. Társadalmunk ma még nincs abban a helyzetben, hogy az öregek, járadékélve­zők minden óhaját, teljes szük­ségletét kielégíthetné. A hoz­zátartozóknak is tevékenyen hozzá kell járulniuk, hogy a szülők életét derűsebbé tegyék Emberi kötelességünk, hogy megbecsüljük, szeressük, s erőnkhöz képest anyagilag is támogassuk őket. SZOMBATH AMBRUS A TETTES ISMERETLEN Január 14-én feladtam postán­kon egy szőnyeget lányom cí­mére — Bratislavába. Azóta he­tek múltak el, de a szőnyeg nem érkezett meg. Érdeklődtem már a komáromi postahivatal­nál, de ott azt mondták, hogy enyém ebben az évben már a hetedik eset. Lehetséges ezt csak egyszerűen tudomásul venni? Ha ez valóban így van, akkor feltétlenül kellett volna már valamit tenni annak érde­kében, hogy az illető „szarka" ne garázdálkodhasson. Az eltűnt csomagomat a csal­lóközaranyosi postahivatal is reklamálta már, de választ nem kapott. KLAČANSKÁ ZLATICA, Csallóközaranyos - * ­1965. november 25-én 75 ko­ronát adtam fel katonafiamnak Trebišovra. A pénzt nem kapta meg. Elveszett pénzem miatt már több ízben fordultam a postához, sőt a közbiztonsági szervekhez is, de közbenjárá­som mindenütt sikertelen ma­radt. Állítólag csak ott lehet ügyemet elintézni, ahol a pénzt feladtam. Ott azonban tehetet­lenek! Hol keressem tehát az elveszett pénzt? KULCSÁR jÁNOS, Áj ER R Ű, ARRÖL A- A Csehszlovák Vöröskereszt ímelyi alapszervezete — melynek 300 tagja van — január 15-én tar­totta évzáró közgyűlését. Ebből az alkalomból megkapták a „Pél­dás csoport" címet. A múlt évben 27 embert nyertek meg önkéntes véradásra, 25 előfizetőt szereztek a „Népegészség" cimű folyóiratra, s 200 órát dolgoztak le társadal­mi munkában. Szolár Mária, Imely •k Rozsnyón a Karszt Szálló kö­zelében van az ötletesen megol­dott autóbuszmegálló. Naponta több száz ember fordul meg itt, mivel sok a környékről bejáró munkás, iskolás. Az utasoknak sajnos kint kell állniuk, didereg­niük, — várótermet ugyanis „el­felejtettek" építeni. Máté László, Buzica ~k Január 29-én Týn nad Vlta­vou melletti Neznašov község kul­túrházéban ünnepelték házassá­guk 65. évfordulóját Jan Sebelík és Anna Sebelíková. Az ünnepé­lyen, amelyen a község különbö­ző szervezetei, továbbá a Cseh­szlovák Rádió és Televízió, vala­mint a sajtó ls képviselve volt, — a meghatódott házaspár köszö­netet mondott államunknak azért a gondoskodásért, amelyben az öregeket részesíti. RaJczi Dezső, Týn nad/Vltavou !i:illllllll!ll!lll!ll!!!!llllllllll!li PATI HELYZETKÉP Az árvíz még meglátszik a falun, de az összkép már má^, mint a szomorú júniusi napok­ban volt. Nincs annyi rom, a lakosság hangja sem olyan csüg­gedt. Tervezgetnek, eddig a ki­csi faluban 64 ház építkezését kezdték meg. Találomra benézünk egy fé­lig lebontott házba. Savanyú dohszag csap meg bennünket, s a félhomályban is látni lehet,, hogy a falak mellmagasságig vizesek, a padló korhadt. „Szük­séglakás még egy-két hónapig," mondja a háziasszony, „már épül az új ház." Hat új házban már laknak a boldog tulajdo­nosok. Ez a hat ház viszont nem elegendő az összedőlt 99 házzal szemben. Például a szomszédos Izsa községben több mint száz ház épült fel az elmúlt évben. így hát a pa­tiak joggal elégedetlenek. Sze­rencsére időben felépült húsz szovjet faház, és így nagyrészí megoldódott télre a lakáskér­dés. Az új település 500—600 méterre a falutól a leendő pa­tt fürdőnél épült. A helyi nemzeti bizottságon is szorgoskodnak. Vaculka Vla­dimír építési technikus az 1966­os év építési ütemtervét készíti. Az ígéret valóra vált, megjöttek az új védnökségi járás képvise­lőt. Senicától és HodoníntóH várják a legtöbb segítséget. A szövetkezet irodájában is lázas munka folyik, készülődnek az évzárásra. Fél évvel ezelőtt még ilyen hangok hallatszottak: „most aztán vége, mehetnek a tagok koldulni". Mi a helyzet ma? Az év jól zárult, a tagok egy munkaegységért 21 koro­nát kapnak. Ezenkívül a jövS évre is marad 500 000 korona. \ járási építővállalat és a H..I3 funkcionáriusok a fala gondjairól beszélgetnek. Az ígé­retek biztatók, viszont a patiak aggodalma sem alaptalan, új HNB épület, iskolák, kultúrház kell. A patiak ezért joggal vár­ják az illetékesek még nagyobb segítségét. Az összetartás és a szorgalom egy új falut teremt majd. KOVÁCS JÁNOS, Pat A HELYES ÚT Napjainkban sok szó esik a fiatalságról. Vannak, akik el­marasztalják, vannak, akik di­csérik. Példamutatással, felvilá­gosító munkával, kitartó türe­lemmel kell elérnünk azt, hogy minden fiatalra csak dicsérő szót hallhassunk. Örömmel lát­juk, hogy a „helyes utat" jár­ják a losonci pedagógiai iskola harmadik osztályának magyar tanulói. A múlt évben számos község­be látogattak el, s a növény­ápolásban és betakarításban segédkeztek a mezőgazdasági dolgozóknak. De arra is volt gondjuk, hogy a hosszú téli es­téken egy kis jókedvet vigye­nek falvainkba. Kétórás vidám műsoruk mindenütt nagy sikert aratott. Erről kalondai és per­sei szereplésükön győződtem meg személyesen. Fegyelmezett­ségük és udvarias magatartá­suk arról is meggyőzött, hogy e leendő nevelőkre nyugodtan bízhatjuk majd gyermekeinket. TARICS FERENC, a Csemadok losonci helyi í szervezetének titkára Űtaíoia a aátdemtí aífdn 1960 tavaszán hangos munkazaj hangzott a Nová Ba­ňától 6 km-re fek­vő ,párdomb" völ­gyéből. Autó autó után hordta az épí­tőanyagot, s rövide­sen megindultak a betonkeverő gépek is. A Nová Baňa-i VNB határozata sze­rint egy üdülőköz­pont építését kezd­ték meg. Amikor a helység megszűnt járási székhely len­ni, az épülőfélben levő üdülő gazdát­lan maradt. 1964­ben azonban folytat ták a félbeszakadt munkát. A tolmácsi S. M. Kirov Gyár üzemi bizottsága vállalta az építke­zést. Ma már készen áll az új „palota" a Kirov Gyár üzemi üdülőközpontja. A kirovisták büszkén vallhatják maguké­nak Szlovákia egyik legmodernabb üdülő­központját, amely szépségével, nyu­godt környezetével és modern berende­zésével bizonyosan megnyert minden beutalt dolgozó tet­szését. A háromemeletes épületet január 22­én adták át rendel­tetésének. Télen a beutaltaknak ké nyelmes pihenőül, nyáron pedig a gye rekeknek üdülőül szolgál. Nyaranta 25 sátort is f elállít a nak. Az üdülőköz­pontra fordított be ruházás több mint 2 és fél millió korona volt. A szórakozási lehetőségekről is gondoskodnak. A nagy éttermen kívül több kis klubhelyi­ség áll a beutaltak rendelkezésére. Te­levízió, könyvtár, rá­dió, társasjátékok között válogathat­nak majd az érdek­lődők. Záborský Aladár, az üdülő gondnoka a látogatók minden kívánságát teljesíti. Munkájában felesége is segíti. Az új üdülő első vendégei a lévai iá­rási betegbiztosító dolgozói voltak, akik kétnapos isko­lázáson vettek részt. Reméljük, mindazok, akik az újbányái Ki­rov-üdülőbe beutalót kapnak, jól érzik majd magukat. ROZSNYÓ JÓZSEF Ipolyság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom