Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-11 / 41. szám, péntek

Az idő kere A háború utáni évek a mor­vaországi Sternberk városka szempontjából az újjáépítés és az Ipartelepítés évei. Munkale­hetőséget kellett teremteni, és biztosítani az iparosítást. 1946. március 7-én létesült Li­berecben a Chro'n.otecihna nem­zeti vállalat. 1947 júliusában nehéz tehergépkocsik álltak meg az egykori šternberki do­hánygyár kapuja előtt. Külö­nös szállítmányt hoztak. Óra­gyártáshoz szükséges gépeket, amelyekkel megalapozták a csehszlovák óraipart. A nemzeti vállalat székhelyét később Sternberkbe helyezték. Néhány szakember is érke­zett, s elkezdték az ébresztő­órák gyártását. Az épület öreg falaiból még dohányszag áram­lott, hiszen itt évtizedek óta cigarettát készítettek. Ma a Chronotechna már fej­lett ipari vállalat. Az elavult gépeket új, automatikus gépso­rokkal helyettesítették. A hatal­mas csarnokban 240 automata gép szinte önti magából a fi­nom kis csavarokat, apró fo­gaskerekeket, alkatrészeket. Az óragyártás kis mennyiségű anyagot igényel, de a készítmé­nyekben annál több az Igé­nyes embermunka. A finom esztergapadok a legpontosabb munkát is elvégzik. Némelyik alkatrész nem nagyobb a ho­mokszemnél. Az alkatrészek itt olykor század- vagy ezredmilli­méteres pontossággal készül­nek, ezért minőségüket sokszor mikroszkóppal ellenőrzik. A műhelyekben szorgos női kezek szerelik egybe az alkat­részeket, a mutatókat, a szám­lapot és a szerkezetet, rugót, majd speciális elektronikus mé­rőeszközökkel ellenőrzik a kész órákat. Hogy fogalmunk legyen erről a munkafolyamatról, el­áruljuk, hogy a beszerelés egy­maga 47 műveletből áll. A B 90 mintájú ébresztőóra pl. 116 al­katrészből áll. Mielőtt a gyártmányok a gyá­rat elhagynák, a műszaki ellen­őrzőosztályon napokig, sőt he­tekig vizsgálják, ellenőrzik őket. A legkisebb pontatlanság esetén az alkatrész vagy visz­szakerül a műhelybe, vagy a hulladékgyűjtőbe dobják. A „veteránok" közül, akik az óragyárban közvetlenül az üzem megalapítása után kezd­tek dolgozni, már csak eggyel sikerült találkoznom. Ez Old­ŕich Binder, a gyár műszaki­gazdasági tervezőosztályának vezetője, akinek úgyszólván a „kisujjában" van a gyártási technológia minden mozzanata. Minden adat és gazdasági mu­tatószám mögött ismeri az anyagmozgatást, a megmunká­lást, a csaknem 2000 dolgozó lüktető munkáját —• minden összefüggésben. Oldŕich Binder szívesen em­lékszik vissza a Chronotechna „hősi" korszakára, amikor na­ponta még csak 200 darab B 6 típusú ébresztőórát tudtak gyártani. A vállalat 20 éves fennállása óta már 14 millió karóra és ébresztőóra hagyta el a gyárat. Ezek 76 százalékát 72 államba, főleg tőkésorszá­gokba exportáljuk. A gyártmá­nyok műszaki színvonala már elérte a világszínvonalat. 1965­ben 320 300 PRIM karórát gyár­tott a Chronotechna. A KGST keretében ébresztő- és faliórá­kat egyedül Csehszlovákiában fognak gyártani. A termelés ez­által évente 15—20 százalékkal fokozódik. Végül a fejlesztési osztályt látogattuk meg. Itt Milan Švé­da elvtárssal beszélgettünk, aki 1948 óta dolgozik ezen az osz­tályon. Az ő keze alól kerültek ki a legkülönfélébb alakú órák modelljei. Az utóbbi években sok műanyagból készült óratok és burkolat készült. Érdekes, hogy újabban egyes típusoknál megint a régi barokk és roko­kó stílushoz kezdenek vissza­térni. Egyes nyugati országok vásárlói ugyanis ilyen igénye­ket támasztanak. Hogy a šternberki óragyár valóban lépést tart a legneve­sebb külföldi gyárakkal, bizo­nyítja, hogy most már 5 rubin­Gondolkodik az idő múlásán? Nem, csak a šternberki Chrono­techna n. v. legújabb szobaóra­alkotását mutatja be. köves, luxustokban árusított B LUX aranyozott ébresztőórát, valamint a 15 és 17 köves PRIM karórákat is gyárt. Az aranyozást az amerikai Selrex­módszerrel végzik. A tokot 20 mikron vastagságú, 18 karátos aranylemezzel borítják be. A Chronotechna vállalat — amely a közeljövőben ünnepli fennállásának 20. évfordulóját, óraiparunknak külföldön is jó nevet szerez. A g>ár ma már egyre pontosabb, szebb és ol­csóbb órákat gyárt. GREK IMRE Az Uherské Hradišté-i Mikrotechna dolgozói a brnói Makro­molekuláris Vegyészeti Kísérleti Intézettel együttműködve új típusú elektrolitikus nedvességmérőt szerkesztettek. Felvételün­kön Marié Hubáčková beállítja az UAS-B15 jelző berendezését. (Nesvadba felvétele — CTK) 1 JOGI TANÁCSADÓ | Az új munkatörvénvkönyv alapelvei MUNKAKÉSZENLÉT (95. §) A vállalatok központi szervei és a Szakszerveze­tek Központi Tanácsa közös megállapodással meghatá­rozhatják, hogy milyen esetekben van joguk a szer­vezeteknek munkakészült­séget elrendelni, milyen mértékben számítható be az a rendes munkaidőbe és miként kell jutalmazni. A TÜLÖRA ÉS AZ ÉIJELI MUNKA (SS. §) A munkatörvénykönyv az eddig meglehetősen eltérő és vitás meghatározásokkal szemben egyértelműen úgy határozza meg, hogy túlórá­nak csak azt lehet tekinte­ni, amit a dolgozó az előirt munkaidő-beosztásán felül dolgozik le. Például, ha a már korábban említett mun­kaidőbeosztás alapján a dolgozó heti munkaórájának száma 52, túlórának csak az 53. óra tekinthető. Az ala­csonyabb heti munkaidejű dolgozó esetében a számá­ra meghatározott munka­időt meghaladó munkaórá­kat kell túlórának tekinte­ni. Nem számit túlórának, ha a dolgozó nem a műszakot meghosszabftva, hanem olyan szabad idejében dol­gozik, amelyet kérelmére a munkaadó engedélyezett, vagy pedig olyan munka­időt dolgozik le, amely a rossz időjárás miatt maradt el. HÁNY TÜLÖRA ENGEDÉLYEZETT? (97. §) A túlórák száma ugyanan­nál a dolgozónál két egy­mást követő munkanapon legfeljebb 4 óra lehet és hetente legfeljebb nyolc óra. Ez a korlátozás nem vo­natkozik a mezőgazdasági idény- és kampánymunkákra, a közlekedésre, a postahi­vatalokra, a folyamatos üze­meltetésű vállalatokra, ha a sürgős és rendkívüli mun­kát a lakosság ellátása, vagy a lakosság javát szol­gáló különböző szolgáltatá­sok ellátása kívánja meg, végül a házkezelőségek la­káskarbantartási és javítási munkálataira. — A törvény azonban a folyamatos üze­meltetésű vállalatok eseté­ben előírja, hogy a rendes munkaidő és a túlóra együtt nem haladhatja meg a heti 56 őrát. A törvény kimondja, hogy a túlórák száma egy naptá­ri évben ugyanannál a dol­gozónál nem haladhatja meg a 150 órát. Indokolt esetben a vállalat központi szerve az illetékes központi szakszervezeti bizottsággal egyetértésben egy évben legfeljebb 180 túlórát enge­délyezhet. Az említett felső határ túllépését csak a kormány engedélyezheti a Szakszer­vezetek Központi Tanácsá­val való megbeszélés alap­ján, rendkívül indokolt esetben, átmeneti időre. Ugyancsak a kormány je­lölheti meg a fenti esetek­ben, mikor és milyen mun­kát nem lehet beszámítani a túlórák megengedett ma­ximális számába. Igy pl. a végrehajtási rendelet értel­mében az egy évben meg­engedett túlórák maximális számába nem számíthatók be a következő túlórák: az az idő, amelyért a dolgozó csúsztatott szabad­ságot kapott; sürgős javítási munkák elvégzésére szükséges idó; az olyan segédmunkák el­végzésére szükséges Idő, amelyre a termelés megkez­dése, 111. befejezése után okvetlenül szükség van; a folyamatos termelésű üzemekben azok az elkerül­hetetlenül szükséges mun­kák, melyekre a következő műszakban van szükség, legfeljebb azonban heti 8 óra terjedelemben; az üzem őrzésére szüksé­ges idő, legfeljebb azonban heti 8 óra terjedelemben; A TÜLÖRÁK ELRENDELÉSÉRE VONATKOZÓ IRÁNYELVEK (98. §) A vállalatok központi szervei az illetékes szak­szervezeti bizottságokkal megegyezve irányelveket adnak ki a túlórákra vonat­kozóan. Az egyes üzemek, munka­helyek túlóráinak átlagos számát az üzem vezetője határozza meg az üzemi bi­zottság előzetes beleegye­zése alapján. Az üzemi bi­zottság beleegyezését ki kell kérni a túlórák előre megállapított keretének túl­lépéséhez is. MI SZÁMÍT ÉJJELI MUNKÄNAK? (99. §) Éjjeli munkának a 22 óra utáni és a reggel hat óra előtti munka számít. Dr. FÖLDES JÓZSEF egri viktor ILONA Most ismét Császár játékszere, kénye­kedvére rángathatja tovább, kényszerítheti, hogy esztelen parancsainak eleget tegyen, és talán soha többé nem lesz ereje, hogy fellázadjon el­lene! Hugóról a fásult arccal készülődő Császárra esett a tekintete, és hirtelen megdönthetetlen bizonyossággal vágott a tudatába, hogy tőle kí­méletet nem várhat. Józanul, hideg fejjel akár gyilkosságra ls vetemedne, ha nem hajlik meg akarata előtt. István halálos veszedelemben, ha ő nem engedelmeskedik, és észbontó, hogy nem figyelmeztetheti: menj, fuss előlem, mert az én közellétem a te pusztulásodat jelenti! Utánuk kiáltott: — Maradjanak! Császár visszafordult és megnyerő szívélyes­ségge! mosolygott: — Ö, ez kedves! ... Tehát mégis meggondol­tuk? — ígérem, utoljára találkoztam ma vele. Tucskó az öklével az asztalra csapott és dühö­sen kifakadt: — Niksz ígéret!... Eskü kell. Az anyád éle­tére esküdj meg. — Marhaság, apafej! — tolta félre Császár fölényes mosollyal a méltatlankodó Tucskót. — Nem élünk a középkorban... Tökéletesen elég, hogy a kislány végre észbe kapott. Komédiás gyakorlottsággal, mintha tollas ka­lapot lengetne, félkört írt le a jobbjával, majd lovagias hódolattal meghajolt Ilona el5tt: — Szóra sem érdemes, csekély áldozatról van szó csupán, megérti, ugyebár? A személyi biztonságunk megköveteli. Cserébe nagylelkűek leszünk. A Pistikének egyetlen hajszála sem gör­bül meg. — Kár! — vakkantott fel Tucskó. — Mélysége­sen fájlalom, felség! — Pofa be! — intette le Császár. — Nem lá­tod, a hölgyet valóban kimerítette a nap... Az ünnepi kaja ezért holnapra marad. Utána a suf­nimban megülhetjük a nászt is. A hangja fémesen éles volt, a szemében ka­jánság ült, ahogy a győztes biztonságával körül­hordozta tekintetét. Sokat makacskodott ez a lány, végül is alaposan elvette a kedvét, hogy újjat húzzon vele, megsértse Íratlan törvényei­ket, és önálló úton merjen járni. Engedelmes bárányka lesz, mint Rózsi meg a többi lány Közben ez a kis incidens Hugóval egy kicsit kibillentette az egyensúlyából. Egyet már lekent neki figyelmeztetésül, a feketelevest még meg­issza. Biztosan Ilona vadította meg, de ennek ls véget vet. Hová is jutnának, ha nem tartana vasfegyelmet! — Indulás! — adta kl a parancsot. — Zenét, Ügó! Mielőtt felhangzott volna a zene, kint az elő­szobában megszólalt a csengő. Hosszan, kímélet­len élességgel berregett. Ilona a szivéhez kapott. Az ajtó előtt István áll, senki más nem lehet, visszajött a legsze­rencsétlenebb pillanatban! „Ez a vég, mindennek a vége, és én nem fi­gyelmeztethetem," szállta meg a félelem, és mint­ha valaki elviselhetetlenül lassan tompa tőrt döfött volna a bordái közé, úgy érezte, hogy be­lül elönti a vér, és torkáig tódul. Tehetetlenül lehanyatlott a karosszékre. Gondolatban küldte, űzte vissza Istvánt, mint percekkel ezelőtt: „Menj, fuss előlem, mert az én közellétem a te pusz­tulásodat jelenti!" Valaki kopogott, és utána hívás nélkül fel­tárult az ajtó. Ilona az ajkára tapasztotta a tenyerét, hogy elfojtsa sikolyát. Az ösztöne nem csalta m e8 : István lépett be. Fel akart ugrani, talán még elküldheti, mi­előtt bármit kérdezne, de Császár fenyegető pil­lantása elnémította, és odacövekelte a helyére. Uram istenem, miért jött vissza, micsoda meg­gondolatlanság kergette újra ide? Császár is meglepődött, de ő ocsúdott fel leg­hamarabb. — Ô, a lovag úr! — nyájaskodott — Szabad megkérdeznem, mit keres itt? István egyetlen pillantása átfogta az egész szobát. Egyszerre megrohanta a kétség, hogy későn jött. Kelepcébe esett Ilonával együtt, elve­szett ember, ha most gyengének mutatkozik. Odalépett Ilonához, mintha nem hallotta volna Császár kötekedő felszólítását. — Sejtettem, hogy nem talállak egyedül mondta halkan. — Érted jöttem ... Gyere velem! Mielőtt Ilona felelhetett volna, Császár szájá­ból kibuggyant a nevetés: — Mit hallok, Ilus? A lovag úr eljött, hogy felajánlja a szolgálatait. — Fogja be a szájátl — ripakodott rá István. — Én? — hüledezett Császár. Megmondtam értelmesen. Semmi köze a ket­tőnk dolgához. — Megálljunk egy pillanatra — lépett Császár nyájas képpel közelebb. — Sokkal több, mint hinni méltóztatik. Éppen azért ajánlom, szedje sürgősen a sátorfáját. Már ketten fogták közre. Tucskó felemelte ök­lét, és jámbor képpel úgy tett, mintha egy pely­het akarnak lefújni róla. Fölényben vannak, lát­ta István, ha kenyértörésre kerülne a sor, de nem bánja, ha meg is ölik. — Erőszakkal nem mennek velem semmire szűrte a fogai közt a szót. (Folytatjuk) ÚJ SZÓ 1968. II. 11. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom