Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-06 / 36. szám, vasárnap

hajzatok cô

,ódája A bratislavai Reklama látja el a szlovákiai üzleteket hirdető táblákkal. Most készítik a februári események évfordulójára készülő reklámtáblákat. Remp felvétele ŰRHAJÓS SAPKÁNAK IS NEVEZIK a meleg, egész fejet és nyakat jól takaró, divatos hósapkát. Készíthetjük egyszínű vagy kockás anyagból, jerseyből, vagy pedig megköthetjük az alábbi leírás alapján: Kétszínű fonálból, 3-as tűvel kötjük. Megmérjük a nyak alsó vonalát, ezt vesszük bőségnek. Az első sor végén összekapcsoljuk a szemeket, és körben kötünk sima kötéssel, amíg elérjük az állót. Az áll alatt kezdjük a fogyasztást az arckivágáshoz, és ezentúl odavisszahaladó sorokban dolgozunk a színén sima, a visszáján fordított kötéssel. Az első sorban 14 szemet, majd a következő sorokban ettől jobbra és balra 3X2 és 6X1 szemet fogyasztunk, mindig o sor elején. Azután egyenesen dolgozunk, amíg a nyílás vége a homlok felett egymáshoz ér. Természetesen a fogyasztás az arc nagyságától függ, ezért ajánlatos munka közben többször megpróbálni a sapkát. A befejezés előtt 8 sorban, a sapka hátsó részének közepén minden sorbon 2 szemet fordított kötéssel elfogyasztunk (ez adja meg a fejformát, a sapka nem lesz csúcsos) végű! a 2 sor szemeit a munka baloldalán elfogyasztjuk, vagy összevarrjuk a 2 sort. Most 4 darab 2 és feles tűre felszedjük az arckivágás szemeit és 1 sima 1 fordított kötéssel 6—8 sort kötünk, majd a szemeket elfogyasztva, a munkát befejezzük. A keskeny csíkot visszáján visszahajtva és laza öltéssel, hogy a sapka tágulhasson, visszavárjuk arra a sorra, ohol felszedtük a szemeket. A kivágás körüli szegést horgolással is készíthetjük úgy, hogy az arckivágást 6—8 rövid pálcasorral horgoljuk körül, és ezt varrjuk vissza a kezdő sorra. MIÉRT AVASODIK MEG A ZSÍR? Oton, útfélen, mindenütt beléjük ütközik az ember. Igaz, egyre jobban terjed a ragály, vagy ha úgy tetszik: métely. A legfeltűnőbb azonban az olyan átkelőhelyeken, mint a bratislavai nagyállomás. Itt csodálatos Beatles-frizurákat láthatunk, hiszen mindenféle ifjú ember megfordul az állomáson, s a kreatúra-fefek minden árnyalata felvonul. Modern frizurák, ősemberi hajzatok. Némelyeknek a vállukra csüng már, de ttszteletreméltóan viselik. Igen, pontosan ilyen lehetett az ősember torzonborz hajzata is. Az ősember azonban nem divathóbortból viselte. Egyszerűen azért, mert nem volt mivel levágnia. Ha egy ócska bicskája lett volna, isten bizony levágja. Le ő! De aztán jöttek más idők, jeltalálták a vasat, s kiokoskodtak olyan szerszámot, amivel a szakállt üggyel-bajjal le lehetett vakarni s a torzonborz hajzatot lemetszeni. (A körmükkel nem vol baj, azt lerágták. Ma is dívik még e régi szokás.) Szóval a haladóbbak, akik az ősemberi társadalom modern polgáraivá akartak válni, megnyesték az elburjánzott szőrzetet. Ha tudták volna, hogy néhány tízezer év múlva a szabadon burjánzó hajzat lesz megint a divat, bizonyára nem strapáiták volna magukat. (Igaz, hogy őket praktikus szempontok is vezérelték, merthogy sokat kellett várakozniuk. Igy akartak megszabadulni a kisebbfajta élősdiektől.j No, de hagyjuk ezt. Volt parókás világ is, (igaz, hogy akkor is rengeteget vakaróztak). Aztán nagyrabecsült elődeink sem vetették meg a szép, hosszú hafat. Bár ők gondozottabb formában viselték, nem csak úgy akárhogyan. Hiába, a divat, az divat. Igen, divat! Manapság is az. Ez rendben is volna. De mért modern? Ezt nem értem. Mert újszerű? Hiszen az ősember is így viselte. Ma is viselik Brazília őserdeiben a primitív törzsek. — Kár a szóért! — mondanák a Beatles-frizurások. — Ez a divatos, tehát ez a modern! Igaz, ök aligha hallottak Nagy Péter cárról, aki ollót ragadott és levágta a pópácskák szakállát. Péter atyuska bizony nem tartotta modernnek a torzonborz fejeket. Annyi bizonyos, hogy ifjúságunk túlnyomó többsége sem tartja annak. Ha jól megfigyeljük, rájövünk arra, hogy a Beatles-frizurások többségének az arcáról lerí a szellemi szegénység. S mintha a viselkedésük sem lenne a legkívánnivalóbb. No, de ez még csak a kezdet. Mi lesz akkor, ha a körmeiket sem vágják le? S a szakállukat is szabadon hagyják nőni? Ha a tisztálkodást és a rendes öltözködést is megvetik majd? Mert a nyugati országokban, sajnos, már ez is dívik. Voltak idők, amikor megbüntették a közízlés ellen vétőket. Mert talán az is lenne: közízlés. Gondolkozni kellene tehát a dolgon, mert a Beatles-frizurát más divat ficamok ls követik mafd. Egyre több a csavargó külsejű arc. Egyre több jóízlésű ember jegyzi meg: — No, ezzel sem szeretnék az erdőben találkozni! Ha tovább tart a ragály, talán már nem is lehet többé gyógyítani. Pedig elkelne. A borbélyok már alig várják, hogy megnyirbálják e csodálatos frizurákat. -desTöbbtéle avasodéit ismerünk. Leggyakoribb az aldehld-avasság, melynek velejárója a csfpös, karcoló Iz. A keton-avasságnál az avas vajra jellegzetes szag és iz lép fel. A faggyúsodás esetén a faggyús ízen kívül a zsír nehezen is olvad. A savasság esetén ugyancsak kellemetlen mellékízt kap a zsír. Hogy ezt megelőzzük, már az olvasztáskor helyesen kell eljárnunk. A zsiradékot felaprítjuk, mert igy nincs szükség túlzott hevítésre. Csak alacsony hőmérsékleten történő olvasztással kapunk szép fehér színt. A házi olvasztás célja az is, hogy jóízű és kellemesen omlós tepertőt kapjunk. Ezért kell a felaprított zsiradékhoz kevés vizet önteni. Konyhai nyelven szólva, a zsiradékot előbb puhára kell párolni, s csak azután kisütni. Ettől lesz a tepertő omlós, és nem attól, hogy a végén adnak tejet vagy vizet a zsírhoz. Az utólag bespriccelt folyadék avasodást okozhat. A kész zsirt tisztára mosott, és nagyon jól kiszárított keskeny szájú bödönbe vagy kannába öntsük, még melegen, hogy légbuborékok na keletkezhessenek benne. Tartsuk száraz, sötét helyen, A már avas zsíron úgy segíthetünk, hogy burgonyaszeleteket sütünk ki benne. Ilyenkor a burgonyából eltávozó vízgőzzel együtt az avas Ízt okozó vegyületek egy része eltávozik, másik részüket pedig a burgonya köti meg. Hasonló eredményt érhetünk el zsírban kisütött kenyérszeletekkel is. Ablaktisztítás tétem Télen az ablakok befagynak, és jégvirágok képződnek rajta. Az Ilyen ablakokat szobameleg vízzel mossuk le, melybe sót tettünk, hogy felolvassza a jeget. Mikor a jég felolvadt, az ablakot jól átmossuk olyan vízzel, melybe kevés denaturált szeszt öntöttünk, azután szálát nem vesztő, puha ronggyal vagy szarvasbőrrel szárazra töröljük. ///////////////W//////////AV//////////V Palacsintaváltozatok Palacsinta: 2 tojást fél kg liszttel, csipetnyi sóval, 1 kiskanál cukorral simára keverünk, fél Irter tej vagy szóda adagolásával. Palacsintasütőben kiskanálnyi zsírt vagy olajat forrósítunk, merőkanálnyi tésztát beleöntünk, egyenletesen szétfolyatjuk, és mindkét felét szép pirosra sütjük. Tölthetjük tetszés szerint lekvárral, gombával, dióval, mákkal,sajtkrémmel, tojásos-cukros túróval, vaníliás krémmel. Palacsintatorta: 4 tojást 4 kanál cukorral jól felverünk, lassanként hozzákeverünk 10 kanál lisztet, 1 csomag sütőport és 1 csomag vaníliás cukrot, végül 1 pohár tejet. Az egészből 8 palacsintát sütünk, finom ízzel megkenjük, a legfelsőt, (de lehet a közbeesőket is) darált dióval meghintjük. Ügy szeleteljük, mint a tortát. Káposztás palacsinta: A szokott módon palacsintotésztát készítünk. Fél fej káposztát apróra vágunk, kissé megsózzuk, és negyed óráig állni hagyjuk. Levét kinyomjuk, forró zsírban 10-15 percig pároljuk, majd a tésztához keverjük, és úgy sütjük, mint általában a palacsintát. Palacsinta almával: Egy evőkanál cukorral kissé sűrűbb palacsintatésztát készítünk, belekeverünk 5 meghámozott, megtisztított reszelt almát. Szokott módon kisütjük, fahéjas almapéppel töltjük. Sajtos palacsinta: A kisült palacsintákat a következő töltelékkel töltjük: 10 dkg vajat megforrósítunk, beleadunk 2 evőkanál lisztet, 2 dl tejfelt, 2 egész tojást és 15 dkg reszelt sajtot. Krémes palacsinta: 3 és fél dkg vajat 5 tojássárgájával, 3 konál porcukorral összekeverjük, hozzáadunk 3 dl tejet, 2 és fél kanál lisztet, csipetnyi sót és az 5 tojás keményre vert abját. Mindezt jól összekeverjük, vastag palacsintákat sütünk, de csak az egyik oldalát sütjük meg. A palacsintát tűzálló edénybe rakjuk a sült felével, a nyers, krémes felét vaníliás cukoral, hámozott darált dióval leszórjuk, erre borítjuk a következő palacsinta sült felét. Az utolsónak mindkét felét megsütjük, majd az egészet 10—15 percre sütőbe teszszük. Forrón tálaljuk. egri viktor ILONA Az ajkát kínálta. Fájdalmas volt a csókja, az enyém bátortalan. Még nem jutott el a pillanat, hogy szívem egész hevével megöleljem. — Isten veledl — búcsúzott. Az ajtóban visszanéztem, és akkor odafutott hozzám, a mellemre vetette magát, és felsírt. — Ne menj még! Ne hagyj magamra! Átöleltem és már felgyúlt szenvedéllyel csókoltam meg újra, amint megéreztem, hogy nem a boldogtalanság fakasztotta könnyeit. 10. Császárék félszenderből ébresztették fel Ilonát. — Megyünk az Aranykalászba, kisanyám — jelentette be Császár harsányan. — Ünnepi vacsora lesz. Nem hagyták ocsúdni. Tucskó táskarádiójából hol vékonyan, hol harsányan dőlt a dzsessz. — Kacsasültet rendelhetsz áfonyával — ajánlotta a Dagadt. — Utána túróspalacsintát. — Ördögöt palacsintát, te nagybélú — mondta Hugó gúnyosan. — A hölgy eperfagylaltot rendel. Ilona ügyet sem vetett a körülötte forgolódó két fiúra, egyre Császár magabiztos, hetyke képét, szoborszerűen szép alakját nézte. Átsuhant az agyán, ha most beszélne vele, talán szabadulhatna tőle és a bandájától. Okosan és tapintatosan, nehogy maga ellen ingerelje. Az Aranykalászban aligha adódna erre alkalom és holnap... nem, a holnapra nem szabad gondolnia! Ha Császárban van egy kis emberség, akkor itt meghallgatja, és nem zsarolja többé. — Beszélhetek magával, Rudi? — szólította a keresztnevén. Császár összevont, szürke szeme meglepetve felvillant. — Kérem, a rendelkezésére állok — felelte váratlan udvariassággal, és a fiúkra pillantott. — Küldjem el őket? i — Maradjanak — válaszolta Ilona. — Amit kérdezni szeretnék, talán őket is érdekli... Hány éves maga, Rudi? — Huszonegy, szívem. Miért érdekel? — Azért, mert örökké nem lesz ilyen csinos és hódító. Elrtiúlik a fiatalsága ... Császár rámosolygott a lányra. Mindent várt, csak azt nem, hogy Ilona ilyen kedves lesz hozzá, és dicséri. — Hajaj, mikor lesz az! — vigyorodott el. — Ha így folytatja, hamarább, mint hiszi... Nem érti, mennyire bemocskolja ez az élet? Császár képe elsötétedett. Kötekedést vélt kiolvasni Ilona szavaiból. Düh gerjedt benne. — Mit akarsz tőlem?... Az erkölcsi prédikációkhoz ott a Zvara. — Ki az a Zvara? — Egy zsaru, jól elrejtett angyalszárnyakkal, édesem. „Rosszul kezdtem, nem akartam magam ellen ingerelni, mégis megtettem" — gondolta Ilona bosszúsan. Taktikát kell változtatnia... Hugó megerősítette, hogy nem zsebes. Sokkal könnyebben, s minden különösebb veszély nélkül szerzi meg a pénzt, amit szétdobál. Akadnak ugyan néha olyan Kálmán bácsi féle vén pimaszok a horgára, ám az igazi keresete seftelés. Van egy idősebb bécsi palija, sülve-főve van vele. Magában már meggyanúsította, hogy kihasználja ferde hajlamait, de Hugó felvilágosította, hogy „üzleti" öszszeköttetésben áll a bécsivel. Az autós pali kéthetenként tucatjával, csempészi át az orkánkabátokat, és ő, Császár szervezi be la vevőkört. Kitanult asztalos, ezt is Hugó mesélte, s ha igaz, akkor tudnia kell, hogy a munka nem teher. Erről beszél majd vele. Minden kezdet nehéz, a tanulás sem könnyű, de ha az ember rájön az Izére és belemelegszik, megérzi, hogyan tágul körülötte minden, színesedik a világ, egyformának tűnő arca tíz és tíz arcúvá válik. Így van a munkával ls. Emlékezett rá, milyen lelkesen beszélt róla Pándy tanár az egyik fizikaórán. Amikor az alkotó, tevékeny ember úrrá lesz az anyagon — ez a jutalma! Ezt a semmi mással nem mérhető, sajátos örömöt egyformán érzi az atomfizikus, a kibernetikus gépek alkotója, mint a falat emelő kőműves, a deszkát gyalupadra fektető asztalos . .. Császár ettől az örömtől fosztja meg magát, pedig van iskolája, van szakmája, megtanulhatta, hogy a munka az emberség alapja ... A lelkébe nem lát bele. Talán nincs Is lelke, és ha volna belőle valami maradék, az úgy elpocsolyásodott, hogy semmiféle mérőónnal nem jutna a fenekére. Hol történt a hiba, hol bícsaklott ki annyira, hogy az élettől csak követel — pénzt, Jólétet, gyönyört, szerelmet és cserébe nem hajlandó semmit adni? — Nem érzett soha örömöt, ha valamit szépen megformált, megdolgozott? — kérdezte naiv hittel. Elég volt munkát emlegetni, egyszerre olyan lett Császár, mintha moslékkal öntötték volna nyakon. — Untat a filozófiád, szívem. Befejezzük — mondta. Az asztalra dobott tömött aktatáskája után nyúlt. Két selyemruhát szedett elő, és ügyes mozdulattal a karosszék támlájára borította őket. — Kölcsön adom az egyik rongyot estére... — Ne haragudjon rám, Rudi, nem érzem jól magam. Mulassanak ma jól nélkülem. — Mit hallok! — Fáradt vagyok és hatkor munkába kell állnom. Korán szeretnék lefeküdni. (Folytatjuk) ú; sz 1966. II. 6. 4