Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-06 / 36. szám, vasárnap

Halhatatlan ven déaeink „MODERN FRANCIA FESTÉSZET" A BRATISLAVAI NEMZETI GALÉRIÁBAN Halhatatlan vendégeket ünnepeltünk minap a Szlovák Nemzeti Galéria Duna-parti palotájának tárlattermeiben, ahol „Modern francia festészet" címen, a prágai Nemzeti Képtár tulajdonában levő képanyagból bűbájos kiállítás nyílt meg. Jóllehet a jelenlegi tárlat elnevezése (Modern francia festészet) teljes egészében nem felel meg a valóságnak, mivel a kiállított művek alkotói ma már mindnyájan klasszikusok, még a pompás seregszemle utóvédjét képező Picasso és Braque, no meg Chagall is, akik azonban egyúttal az avantgardizmus élharcosai, mégis úgy vélem, hogy ezúttal magas színvonalú kiállításban gyönyörködhettünk, s páratlan művészi élményben volt részünk. A XIX. és a XX. század első húsz esztendeje francia festészetének a párizsi és leningrádi (Ermítage) gyűjteményei után, az általános vélemény szerint ugyanis a prágai Nemzeti Galéria képanyaga a leggazdagabb és a legértékesebb. A tárlaton, néhány kivétellel, találkozhatunk mindazok alkotásaival, akik az utolsó száz évben a francia, valamint az európai festészetben jelentős és úttörő szerepet Játszottak. Jelen vannak azoknak, a művei, akik a francia festészet aranykorának hírnökei és pillérei voltak, azoké is, akik az európai avantgardista képzőművészet alapjait lerakták, és megtalálhatjuk azokat is, akiknek műveiben már meglelhetjük a mai, az úgynevezett párizsi iskola modern, nálunk még sokak számára szokatlan, sőt értelmetlennek és érthetetlennek tűnő művészeti Irányzatainak megértéséhez nélkülözhetetlen kulcsot. Es hiszem, hogy ez a találkozás valóban felejthetetlen élmény marad valamennyiünk számára. Van Gogh életműve figyelmeztetett a jelen kiállításon szereplő elődök egyikére ls, aki nem volt más mint Eugéne Delacroix. Róla mondotta, hogy „fejében a nap, szívében pedig a vihar éltl" Delacroix a megcsontosodott akadémizmus ellen lázadozó festő, aki saját szavai szerint „csak rebellis volt és nem forradalmár", az ellenzéki, francia romanticizmus legnagyobb képviselője. A tárlaton látható művel közt legjelentősebb az „A chlosl mészárlás" című festményének jól sikerült részletképe, amely a drámaiasság mellett igen plasztikusan érzékelteti a festő fejlett színérzékét. És már ez a kis detájl is azt bizonyítja, hogy Delacroix-t nem véletlenül tartották az impresszionizmu előfutárának, akárcsak Gustave Courbetot, a másik nagy elődöt, ezt a valódi forradalmárt és művészt, akinek itt látható „Tanulmány a Szajna-parti kisasszonyok című festményhez", képét, joggal sorolhatjuk az impresszionizmu korai remekei közé. És ha Honoré Daumier, a humanista festő, aki realista és romantikus is egy személyben, az itt látható „A teher" és a „Család a barikádon" című híres müveivel inkább az idő felettinek a keresését dokumentálja, mégiscsak az impresszionisták szálláscslnálól közé tartozik, akárcsak JeanBaptiste Camille Corot. Nem hinném, hogy lenne művészetszerető lény, aki ne imádná Corot borongós, ezüstfátyollal borított, bús nyárvéget Idéző tájait, amelyen megszelídülnek és elmosódnak a kemény körvonalak. Ezt bizonyítja a „Parasztház az erdőben" című festménye is. S Corottól már valóban csak egy lépés az impresszionizmusig, ainely — ismétlem i— mellék és utóhajtványaival (a neo- és posztimpresszionizmussal ) valóban a francia és az európai festészet aranykorát Jelenti. A mai modern művészet bölcsőjénél bábáskodó művészek és teoretikusok gyakran támadták az Impresszionizmust, hogy végül ls a dolgok úgy festettek, mintha a XX. század minden avantgardista Irányzata az Impresszionizmus negációjából eredne. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak. Az impresszionizmus, nemcsak a fény és az árny, a múló pillanat megörökítésére egyszerűsítette le a festészetet, hanem azon túl, hogy az embernek a valóvilág Jelenségei felé Irányulásának, a reneszánsz óta megindult folyamatát tetőzte be, a hagyományok radikális megbontásával egy új kifejezési formákat kereső bonyodalmas útnak lett a kiindulópontja. Az impresszionizmus, ha indirekte is, lényegében nemcsak a neoés posztimpresszionizmusnak, hanem az expresszionizmusnak, sőt a kubizmusnak a szülőanyja. Ezért állunk meg mély csodálattal és elismeréssel Camille Jacob Pissarro három pompás festménye előtt („Pontoise", „Kert Val Hermében" és a „Zöldséges kertben"), ezért nézzük csendes alázattal Claude Monet vászonra vetett orientális meséjét, a „Nő a virágok közt" című festményét, Alfréd Sisley két alkotását („A sévresi híd" és „Moreti motívum"), Seurat és Slgnac a két neoimpresszionista (pointilista) vásznait. Talán külön fejezetet érdemelne Auguste Renoir remekműve, a „Szerelmesek" című alkotása, amely perdöntő módon bizonyítja az impresszionisták újszerű, de mégis realizmusát. Sajnálatos azonban, hogy legnagyobb képtárunk gyűjteményében egyetlen egy Manet, sem Degas mű nem található Képviselve vannak a fauvisták (vadak) is: Henri Matisse, Maurice Vlamlnck és André Derain, a kubizmus későbbi híve, Marc Chagall, a sehová be nem sorolható, no meg Paul Cézanne, a nagy posztimpreszszionista, akinek kubusaltól az út egyenesen Picassohoz, Braque-hoz és társaihoz vezet. Valóban halhatatlan vendégeket fogadtunk ezúttal, hiszen Courbet, Daumier, Renoir, Van Gogh, H. Rousseau és több társuk alkotását először látjuk városunk falai között, mégpedig abban az Időben, amikor egy nagy korszak lezárul. Mert nem kétséges, hogy a képzőművészetnek a reneszánsztól kezdve napjainkig tartó, s a francia impresszionizmusban csúcsosodó nagy korszaka világviszonylatban már lezárult. A jelenlegi kiállítás szinte szimbolikus búcsúzás, mert ami ezután következik; a modern Irányzatok sokasága és útvesztője, Jean Arppal, Vietor Vasarellyvel, Rauschenberggel, Hartunggal és társaikkal együtt, már más lapra tartozik. BARSI IMRE OSTRAVAI DALOK M O Y Z É S ILONA VERSEI Napjaink költészetétől — a mondanivaló szempontjából — egyre inkább számon kell kérnünk a közéleti „elkötelezettséget", a mélyebb gondolatiságot, a dolgok és az események öszszefüggését kutató filozófiai tartalmat, mely nélkül objektív képet adni a máról, kifejezni a ma emberének lelkivilágát aligha lehet. S mivel ez a költészeti tendencia egyre jobban utat tör magának az egész szocialista tábor irodalmában, joggal vehetjük figyelembe e szempontokat költészetünk, s most konkrétan Moyzes Ilona verseinek értékelésében. Moyzes költészetében néhány tematikai csoportot különböztethetünk meg. A Bodor- és a Rima-völgyet idéző verseiben az „édes gyermekkor", a hűs gömöri hegyek, a magukra maradt öreg szülők, az igaz barátok sajgó emlékét őrzi. (Bolygó tűz vagyok, Honvágy stb.). Az elhagyott szülőföldről szóló versekkel szembeállíthatjuk a megtalált őszinte emberi közösségről. Ostraváról mondott vallomásait. Ezekben a verseiben érezzük leginkább a „társadalmi elkötelezettség"-igényének vállalását és kielégítését. A felszabadulás óta Csehszlovákia egyik ipari metropolisává dagadt modern város ütőerére teszi kezét, úgy figyeli annak minden moccanását. De legjobban a szénporos, „fekete emberek sorsa és lelkivilága ŕ-dekli, akiknek „arcáról csurogni látom a sós levet" (Fekete emberek). Költői magatartásának súlyt ad, hogy vállalja az életet abban a városban, ahol naponta száll a füst és a korom, ahol „virág nem nyílik az ájult partokon / szennyes az olaj, és szennyes a korom". Vállal és filozófiai következtetést von le: „... kenyér az olaj, és kenyér a korom" (A fekete folyó). Bölcséleti tanulsággal zárja A tárna szól című versét is. Balladai hangú, és költőileg szépen megformált képben azonosul azokkal, akik a mélyben küzdenek az életért. Megható életképet fest a Doberdót, Szmolenszket stb. megjárt ősz kohászról (Nagy kohók). A bányásztragédiák testet-lelket tépő következményeit, a nehéz életkörülmények okozta erkölcsi torzulásokat sem hagyja észrevétlenül. (BányaMegszoktuk, hogy a nagy felfedezőket hajókon, repülőkön, vagy víz alatti járműveken közlekedő embereknek lássuk, megszoktuk, hogy szálas, erős, magas férfiaknak véljük őket. Ezért ért meglepetés, amikor a hetedik kontinens kutatójával, az ismert jugoszláv rajzfilmművésszel, Dusán Vukotič-csal találkoztam. Csomagok nélkül jött, elegáns tweed-ruhában, jellegzetes nyílt mosolyával, amellyel azonnal megnyer mindenkit magának és az ügynek, amivel éppen foglalkozik. Kezében vastag szivar, míg beszélgettünk, finoman mozgó keze érdekes alakokat rajzolt a füstből, megszülettek, nőttek, majd semmivé foszlottak a levegőben. Játékossága felkelti érdeklődésem. 1927-ben született. A „Krempuh" és a „Jezs" című szatirikus lapok karikaturistája, majd 1950-ben elkészíti első rajzfilmjét: saját karikatúráiból. 1957-ben a cannesi fesztiválon munkásságára felfigyel a világ, és 1962-ben elnyeri a filmesek legértékesebb nagydíját, az Oscart. Ekkor kíváncsi lesz rá a világ, s ő is a világra, beutazza a földgolyót s két út között, mindig időt szakít Jobbnál-lobb filmjei elkészítésére. Azután egy nap nem tud többé megküzdeni önmagával és bevallja: vesztett. Válságba került, alulmaradt: a megkezdett úton — mit munkásságának színhelye nvomán — „zágrábi iskolának" nevez a világ, nem lehet tovább haladni. Válságba azonban csak fellendülés után kerülhet az ember. A fellendülésről kérdezem. — Az európai rajzfilm mai reneszánsza egy redukció eredménye — mondja. — Walt Disney fénykorában 6000 rajzolóval dolgozott, ma is még több mint 1500 ügynevezett aminátora van. Épp ezért Európában 16 ideig Hol vagy „Hetedik kont nens ? Beszélgetés Dušan Vukotič világhírű jugoszláv művésszel senki sem merte elképzelni, hogy háromszáz rajzolónál kevesebbel egyáltalán hozzá lehet kezdeni egy rajzfilm elkészítéséhez. • És hozzá lehet kezdeni? — Az új iskolák megjelenése azt bizonyítja, hogy igen. Ha azt mondom, „új Iskolák", akkor a fiatal Japán, román, csehszlovák, magyar, német, angol, kínai olasz, francia, bolgár, szovjet rajzfilmgyártásra gondolok. • Mit tart az ű/ ralzfilmsttlus tellemzöinek? — Fö Jellemzőjének (egyben szülőjének is) a technikai redukciót tartom. Míg Disney egy-egy tízperces filmhez 30— 40 000 rajzot is készítetett, addig a modern rajzfilmstílus egyegy olyan alkotásához, mint az én „Cowboy Jimmy"-m, csak tizenötezer rajz készült, de későbbi munkámhoz a „Picolette"-hez már csak négyezer. És ezek éppúgy tízperces filmek, mint Disney alkotásai. • Mit lelent ez a gyakorlatban? — Több dolgot ls. Először, hogy nem kell annyi ember egy-egy rajzfilmhez, mint amennyit Disney alkalmaz. Ez gazdaságilag fontos. Másodszor, hogy másféleképp is lehet rajzfilmet csinálni, mint Walt Disney. harmadszor, hogy a modern rajzfilm-stílus új elemei egyértelműen megnyerték, meghódították a közönséget. • A ralzfilmek mestere mikor látta Élete első ralzfilmlét? — Tizenkétéves koromban, 1938 ban. Walt Disney film volt. Nagyon tetszett. • Jelenleg a Bratislavában készülő „Hetedik kontinens" című filmlén dolgozik? — Igen. Ez a film, a „Hetedik kontinens" különleges eset. Nem vagyok Játékfilm-rendező és nem is szeretnék azzá lenni. De meggyőződésem, hogy minden filmet olyan formában kell megcsinálni, amilyent megkíván. Ez a történet, amelyet most jugoszláv—csehszlovák koprodukcióban készítünk, megítélésem szerint a Játékfilm formáját követelte meg. Ennek ellenére nem lesz játékfilm. Ez egy különleges mesefilm élő szereplőkkel, sok trükkel, és a fantázia birodalmának minden szépségével, ami remélem végtelen gazdaságban fog kibontakozňdni a kész műben. • Mi a téma és hogy bukkant rá? — A témát mintegy esztendővel ezelőtt csehszlovák filmesek küldték el nekem Zágrábba. Ružena Fischerová csehszlovák írónő ifjúsági elbeszélése azonnal megragadta figyelmemet, mivel azonban nem vagyok filmíró, felkértem Andrei Lucisicset, hogy segédkezzen a forgatókönyv elkészítésében. A dialógokat azután Vladimír Novák, Vladimír Andric és Ján Beér írták így született a forgatókönyv. A film, amelynek 300 gyermekszereplője van a világ mintegy hatvan országából — mindenféle fajtájú és szfnű gyerekek — a hetedik kontinens, a béke kontinensének megszületéséről szól. Fordulatos történetében a gyerekek szembekerülnek a felnőttekkel. Sőt háborúra is sor kerül közöttük, de azután közmegelégedésre oldódnak meg a dolgok. Mivel azonban a gyerekek kicsik és védtelenek, harcukban mindenféle csoda segíti őket, a mesék megelevenedő realitásai és irrealitásai, amelyek remélem mind nagyon 1ól hatnak majd a szélesvásznú és sztereofónikus színesfilmen. • Beszélhetne róla részletesebben is? — Egyelőre nem. A születő filmek olyanok, mint a születő Irodalmi művek, a részletek vagy nem mondanak semmit, vagy túl sokat árulnak el. Egyiket sem szeretném. A korán beköszöntött esős Idő megakadályozta, hogy befejezzük a Jugoszláviában készülő külső felvételeket, ezért azok félbeszakadtak és a bratislaval Kolibán lassacskán a műtermi felvételek végéhez érünk. Azután Brnóba utazunk, melyet kineveztünk a Hetedik kontinens városának és ott a régi és modern utcákon készítünk felvételeket — majd megkezdem a film összeállítását. Amint megkapjuk az első. ió időről szóló jelentést az Adria partfalról, visszatérünk Rijekába és befejezzük a külső felvételeket. Remélem, legkésőbb június végére elkészülök a „Hetedik kontinens"sel. • És azután? — Egyelőre még nem tu dom . .. Tudom, érzem, Dusán Vukotič meg fogja találni a maga hetedik kontinensét ... FENYVES GYÖRGY szerencsétlenség a Hlubinán, Az ostravai kórházban stb.). E verseket olvasva rábukkanunk azonban olyan versszakokra és sorokra, melyek azonkívül, hogy szentimentálisak és közhelyesek, még sematikusak is. Moyzes költészetének — Ostravával kapcsolatos versein kívül — legegyénibb és leggazdagabban áradó része a természeti és a szerelmi lírája. Fiatalos, könnyed vonásokkal felvázolt tájképein megjelenik a Tátra, a Poprádi tó, a Javorina, a Beszkidek stb., miáltal erősödik költészetének szlovákiai színezete és jellege. Szubjektív hangú szerelmi lírájában az érett nő testi-lelki harmóniára vágyó lázával és nyugtalanságával keresi a szerelem megnyugvást hozó kiteljesedését. A költőnő mély szenvedéllyel éli át erősen hullámzó Intenzitású szerelmét. A szerelem utáni vággyal, majd kiteljesedésével változó szkepticizmusa és csüggedése az érzelmi hullámvölgy „elsimulása" után újra és újra tápot ad szerelmi lírája izzásának. A szerelemérzés állandó megújhodása színgazdagságot és kifejezésbeli sokrétűséget kínál, Moyzes azonban nem aknázza ki kellőképpen e lehetőségeket. Legsikerültebb szerelmes versei a Júliusi éj, Legyek hattyúdalod, Kő vagyok, Öszi szerelem stb. A szonettformát — mely új színfoltja költészetünknek néhol csaknem hibátlanul kezeli; de gyakran banális rímekből megszerkesztett formát sokszor erőltetett tartalommal tölti meg (Oj remények, A múzsához VII, XIII stb. J. Moyzes Ilona költészetének fogyatékosságát a költői képek néha közhelyes felépítésében látom. Előfordul, hogy a rím kedvéért hajlandó feláldozni a gondolatmenet folyamatosságát, máskor elavult rímeket használ. (habszín bőröm bársonyát sirattam; a karja lágy akár a vaj; sután-bután, fényt-reményt, kép-nép stb. J. Találó egyéni és néha újszerű metaforái is vannak (fénvdelfinek kergetőznek; szép tiszta vánkoson / alszik a fájdalom; pogány tűz. stb.). Egyes formai megoldásai ls hozzájárulnak egyéni stílusának izmosodásához. Néhány versében „rejtett" rímet használ („Kattan a villany, / fény villan a régi tükörben stb.). A Bányamélyben című versébe pedig a sorismétlések variálásával ér el drámai feszültséget. Bár elismerjük e költészet biztató értékeit, Moyzes Ilonának még viszonylag sokat kell csiszolnia versei „kivitelén", költői műhelyében célratörőbb szerkesztési formákat kell alkalmazna!. KÖVESDI JÁNOS Kulturális hírek • A múlt év utolsó napjaiban ünnepélyes keretek között mutatták be Caracasban, Venezuela fővárosában az Amikor a macska Jön című csehszlovák filmet. Venezuela különben az utóbbi két évben már 15 csehszlovák filmet mutatott be. Legutóbb megvásárolták az öregek a komlóföldön, a Merénylet, az Üzlet a fő utcán, Egy szőkeség szerelmei és a Csók hossza 90 című filmeket. • Három új DEFA filmet választott ki bizottságunk legutóbb Berlinben az NDK legújabb filmjei közül. Rövidesen tehát bemutatásra kerül nálunk az Ot a hitvesi ágyba, A nagy medve fiai és a Tavasznak idő kell című DEFA-film. • Bohumil Brejcha Kalandor címmel rajzfilmet forgat, melynek forgatókönyvét Jiŕí Blažekkal együtt írta A filmben egy fiatal férfi az ideális asszonyt keresi. Több esetből meggyőződik azonban arról, hogy a szép külső rendszerint nem r

nJt belső értékeket • A múlt év utolsó hónapjában mutatták be Helsinkiben a Glória moziban lirí Sequens Merénylet című filmjét. A bemutatón a diplomáciai testület tagjai és meghívott vendégek jelentek meg. Az előadáson csehszlovák küldöttség is részt vett.