Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-23 / 53. szám, szerda

imiiiiiiiiiiiiiiiii ni iiiiiii inni 11 j-4a y a m SCHILLER DRÁMÁJÁNAK KOMÁROMI BEMUTATÓJA iák Goethe szerint: az istenek kiválasztottjaiknak megadnak mindent — a végtelen örömök és a végtelen fájdalmak teljességét. Kivételt képező szabályként a plebejus származású Schillernek mégis csak a fájdalom teljessége lehetett osztályrésze. Bár nevüket az irodalom együtt szokta emlegetni, maga az egymásratalálás útja ís göröngyös, sőt Schiller számára gyötrelmes is. Költői útjuk éppúgy mint eszmeviláguk — külön út és külön világ. Goethe a realitások embere, Schiller, a szó filozófiai értelmében — mégha engedményeket tesz is a materializmusnak — Idealista. A weimari színház előtti közös szobrukon kézenfogva örökítette ugyan meg őket a szobrász, Schiller szeme azonban itt is a távolba, az elérhetetlen, vagy elérhetetlennek látszó eszmények birodalma felé tekint. A szellem két ellenlábasa közti közeledés hosszú évek után oldódik csak nteg, együttműködésük azonban egy pillanatra sem fedi el a származásuk, társadalmi helyzetük alapján, a politikához és a filozófiához való viszonyukban fellelhető különbségeket. A kettőjük közti közösség elsősorban humanista-népnevelő, esztétikai-irodalmi programközösséget jelent. A német irodalom két óriása szamára a legfőbb harcot a német valóság, helyesebben a német nyomorúság jelenti. Goethe sorsa csupa siker, csupa elismerés, Schillernek azonban a küzdelem jutott. Betegséggel, s anyagi gondokkal küzdve szerzi meg jogát az „emberi példaszerűséghez", s a hallhatatlansághoz. Életútjának hányatottságában benne tükröződik az egész akkori német valóság, az a német nyomorúság, melyet nem Marx és Engels talált ki, hanem ami történelmi valóságként harcba szólította a nép legjobbjait. A despotizmus és a feudalista abszolitlzmus fojtogató kényszere, szülőföldje, a würtenbergi hercegség a német nyomorúság „minta állania" jelent számára közvetlen élményt, s innen ered az elszánás, hogy küzdjön a zsarnokság és mindenfajta lelkikényszer ellen. Papnak készül, hercege, Carl Eugen azonban katonai akadémiára küldi, jogot tanul, majd orvosi szakra lép át, hogy később felcseri kinevezésében saiát bőrén érezze a hercegi de ;)itizinus megaláztatását. Az illt 'óvesztések időszaka ez, mely egyre inkább érleli, sürgeti elhatározását, hogy az irodait: u nak szentelje életét. Első drámája, a Haramiák után hercege, a „vén Heródes" megtilja, hogy írjon. Menekülésével Schiller egy rabvilúgnak fordít hátat. Zsarnokgyűlölete és szabadságvágya tehát innen ebből a Á XX. SZÁZAD KALANDJAI 4. A „MENYASSZONY" 1943 elején a náci csapatok Sztálingrádnál már harapófogóba szorultak, von Paulus tábornagy és vezérkara szovjet hadifogságában várta sorsát, de a berlini hadvezetőség még mindig nem adta fel a reményt, és sürgős csapatösszevonásokkal akarta reménytelenül is megkísérelni á bekerített német hadtestek kiszabadítását a szovjet gyűrűből. Moszkvái szűk világból startol a gondolat és gondolkozás sokszor ellenőrizhetetlen kozmikus magasságai felé. Egész életén át egyéni, eszmei szabadságharcot vív — egyetemes emberi célokért, s kiáltványában később a művészekre apellálva tőliik várja, hogy a népet „a nagy összhang óceánjához" vezessék. A zsarnokság és mindenfajta lelkiismereti elnyomás elleni küzdelem legmegfelelőbb műfaját Shakespeare, Lessing, Goethe, s a Sturm und Drang példája szerint a drámában látja. Ez a forma a közvéleményformálás szempontjából csábító számára, s nála a politikai cselekvést helyettesíti. Ennek a programnak első beváltása a Haramiák (1781|. Schiller nagyságát mutatja, hogy ez az első drámai alkotása ma is érdemes helyet foglal írói munkásságában. Bár ezt követő legjobb alkotásaiban (Don Carlos, Wallenstein, és méginkább a Teli Vilmos j szemléletét nem homályosítja el a teológiai-bibllclsta köd „fenséges szegény bűnös"-ként jellemzett haramiájának küzdelme, a dráma erkölcsi tartalma és politikai tendenciája képet ad a korabeli állapotokról és ugyanakkor kellemes színházi élményt jelent a nézők számára. A „kialakuló új világ emberileg-eszmeileg elégtelen vagy elszigetelt képviselői mérkőznek meg a ínég hatalma teljében levő régi világgal" — írja Turóczi—Trostler első drámáiról —, és ez a megállapítás a Haramiákra is érvényes. Schiller sok más drámájához hasonlóan — a konfliktus adottságai miatt — elkerülhetetlen ugyan hősének bukása. Az író merészségét mutatja azonban, hogy a korabeli állapotok ellen tiltakozva nem menekül egy idegen világba, hanem valós környezet teremtésével Indítja meg az abszolutizmus és klerikalizmus elleni támadását. Eszmeiirodalmi indítékait nézve a korabeli polgár hangja szól a darabból, azé a polgárságé, mely szülőföldjén a herceg despotizmusa ellenére oly makacsul hallatta hangját. Igaz, drámájának a hőse még nein polgár, hanem gróf. mivel a polgár ekkor még nem vállalhatja a színpadi nyilvánosságot. A mondandót azonban a felvilágosodás, a polgárosodás eszméi fűtik. Maga a drámai keret félszegségei és valószínűtlenségei ellenére világos a mondanivaló lényege: egy olyan világról rántja le a leplet, ahol a darab hősének, Kari Moornak haramiává kell válnia, hogy szabad lehessen. Hőse elbukik ugyan, mert a hősi illúziót szertefoszlatja az a felismerés, hogy törvényen kívül állva nem küzdhet a jogért. A nemes szándékból elkövetett nak fontos volt, hogy értesüljön a stratégiailag fontos Rovnón keresztülhaladó német alakulatokról. A Medvegyev-partlzönosztag megtudta, hogy von Mannstein tábornok parancsnoksága alatt egy különleges hadseregcsoport alakult, a „Don", amely egyenesen Hitlertől kapta azt a megbízatást, hogy szabadítsa ki a sztálingrádi gyűrűbe szorult német hadakat. Rovnói emberük azt is megtudta, hogy Franciaországból és a keleti front egyes szakaszairól nagy csapattesteket vezényeltek Sztálingrád irányába. Rovno és Zdobulbunov útjukba esett, ezen haladtak át az összes teherautók. A szovjet felderítők rengeteg értékes adatot gyűjtöttek össze, de ezeknek eljuttatása nagy nehézségekbe ütközött, hisz a legközelebbi partizánalakulat is 24 óra járásnyira operált. Ezért a törzskar elhatározta, hogy legalább rövid időre kiképzelt rádióst helyez el Rovnóban, hogy rádión keresztül továbbítsa a hírszerzők adatait a moszkvai központnak. A választás egy lelkes komszomolistára, Valentytna Oszmolovára esett, akit származásáért és rablás és gyilkosság a haramia-cinkosok aljasságával azonosul, s ebből a törvénytelenségből nincs kiút, a cinkosságnak, bármely nemes szándék indokolja is, tragikus az ára. Az erkölcsi világrendet veszélyeztető magatartás illtizióvesztése a tehetetlenség belátásával egyértelmű. A legtragikusabb a darabban a szabadságeszme összeomlása. Schiller azonban csak hőse személyében mond le a szabadságharc folytatásáról, a szabadság eszméjét nem adja fel. Kari Moor a jövő távlatával búcsúzik az élettől, mely ugyan jogtalanságot, nehéz küzdelmet jelentett, mégis minden kudarca ellenére szép és harcra érdemes. A romantikus telítettségű darab — a színház szereposztó igényein és érdekein túl — jó lehetőséget biztosit a színészi képesség kibontakoztatására. A darab rendezése általában lendületesnek. s megoldásaiban — a dramaturgiai beavatkozásokat is ideértve — hatásosnak mondhatók. Az első jelenetek kissé fád és szenvtelen képei után fokozatosan erőre, lendületre kap a darab [harmadik felvonás) Innentől kezdve izzásában is fokozódó. Az előadás végén felcsattanó vastaps így méltán megérdemelt. Szilágyi Albert, a győri Kisfaludy Színház rendezője, m. v. határozottan jó munkát végzett s egykét tömegjelenet kivételével a lehetőségeket — színészi adottság dolgában is — kimerítette. A szereplők közül elsősorban Dráfi Mátyás alakítása tetszett. Bár elfogódottan kezdett, később fokozatosan felerősödött, s a romantikus drámai hős kedvező tulajdonságait — s fiatal színészről lévén szó — biztató, erőtől, szenvedélytől duzzadó színészi adottságait csillogtatta meg. Turner Zsigmondtól a tőle megszokott jó alakítást láttuk. Thirring Viola gyengéd és törékeny Amáliája, az álnokságok és cselszövések ilyen tengerében kissé erőteljesebb figurát követelt volna, bár egyéniségének bája így is átfűtötte szerepét. Vavreczky Géza (Ferenc szerepében) alakítása hullámvölgyekkel tarkított, s a klasszikus dráma jellemszínésze lehetőségeinek skáláját — éppen tehetségénél fogva — a kiegyensúlyozottabb teljesítmény érdekében szélesítenie kell. Az epizódszereplők közül Gyurkovics Mihály (Daniel) és Ropog József (Rolier) illetve Boráros Imre (Herinann) tetszett. (Gyurkovics és Boráros esetében csupán a kosztümöt kifogásolnánk |. A kulturális egyezmény keretében közreműködő vendégművész-triász munkája hasznos volt. Vágvölgyi Ilona jelmezei — a már említett két kivételtől eltekintve — és Baráth András színpadképe ízléses és korszerű volt. Az előadás közönségsikerét a határozott rendezőt koncepció alapján a színészi munka többsége hatékonyan segítette. FONOD ZOLTÁN természetéért „kozáknak" becéztek. Valja még a háború előtt az első szovjet lányok között kapott ejtőernyős-kiképzést, s a rádiótechnika kezelésére is alaposan megtanították. Valja elhelyezésével pedig a „rovnói emberüket" bízták meg. Ivan Franko utca 6. Rovnóban, az Ivan Franko utca 6. számú házban lakott Ivan Taraszovics Prihogyko, akinek fivére, Nyikolaj a Medvegyevosztagban harcolt. Erről senki sem tudott, viszont Ivan Prihogyko a németek bizalmát élvezte, mert felesége német származású volt. Apja az első világháború idején orosz hadifogságba esett, aztán ott maradt. Prihogyko felesége útján könnyűszerrel megszerezte a Volksdeutsch-okmányokat, amelyek révén bizonyos kiváltságokhoz jutott. Nála helyezték el Valját. A háziak már jóval Valja érkezése előtt elhíresztelték, hogy Ivan Prihogyko öccse menyasszonyának érkezését várják, tgy aztán senkit sem lepett meg, amikor egy szép napon hintó gördült be Prihogykóék udvarába egy szép JCEs«?*J 1 KlfcJál!^" ""t'll y TUDOMÁNYOS NÉPMŰVELÉST Sokat foglalkozunk — írunk és beszélünk — a népműveléssel, van népművelési törvényünk, több erre vonatkozó határozatunk, egy egész „hadsereg" áll a népművelés szolgálatában, de nehezen találnánk valakit, aki teljes felelősséggel ki merné ma jelenteni, helyes-e egy kalap alá vonni az iskolán kívüli felnőttoktatást, a műkedvelő színjátszókat, a múzeumokat és az állatkerteket, az érdekköröket és a műemlékvédelmet. Egyáltalában közös nevezőre lehet-e hozni a természeti rezervációt a népkönyvtárat, a főzőtanfolyamokat és a bűvészmutatványokat? Mert eddig ez a helyzet s ennek fogyatékosságait ma már senki sem vonja kétségbe. Mégis valahogy nehezen indul a fellendülést ígérő egyetlen út, a népmüvelés mai követelményeknek megfelelő új koncepciójának kidolgozása. — Ezeket a gondolatokat vetette fel Vladislav Stanovský a Kulturní tvorba 6. számában megjelent cikkének bevezetőjében, amelyet vitaindítónak szánt. Mi is tartozik a népművelés fogalmába? Elsősorban, különösen nálunk a szocialista társadalomban a művelődés, mert a technika mai fokán a műveltség színvonalával nem lehetünk elégedettek. Az iskolán kívüli művelődés nálunk széles frontoií folyik, azonban idejét múlta módszerekkel. Ez az első számú megoldásra váró feladat, de emellett elgondolkoztató a műkedvelő színjátszók, a népművészet) együttesek, az énekkarok stb. helyzete és jövője is. Megfontolás tárgyává kínálkozik az is, hogy a szigorúan tu-< dományos intézmények — amelyeknek vitathatatlanul népművelési feladataik is vannak — a népművelés körébe tartoznak-e. Természetesen nehéz pontosan elhatárolni a dolgokat, a népművelés fogalma ugyanis olyan rugalmas, hogy egy kis jóakarattal belegyömöszölhetnénk minden kulturális és politikai tevékenységet. De ez lenne a megoldás? A cikk írója a népművelés hatékonyságának fokozása érdekében azt javasolja, hogy szükségleteink és lehetőségeink szem előtt tartásával reális tudományos alapokra kell fektetni életünknek ezt a területét is. MEGLEPETÉS jean de Baroncelli neves francia filmkritikus érdekes cikksorozatát közölte a Le Mond című lap a csehszlovák film figyelmet keltő újjászületéséről. Azt írja, hogy míg a közelmúltban a be nem avatott néző számára a csehszlovák filmvilágból legfeljebb Jiŕí Trnka neve volt ismeretes, ma már egészen más a helyzet, 1963-at jelöli meg az áttörés évének, amikor a cannesi filmfesztiválon Jasný Amikor a macska Jön című filmjével megindult a csehszlovák filmek diadalútja. Az 1963-as és az utána következő díjnyertes filmek sikere világosan bizonyítja, hogy a csehszlovák film — szinte meglepetést okozva a világnak — új útra lépett. Baroncelli prágai látogatása alkalmával több mint 20 filmet tekintett meg, és leszögezi, hogy ez az újjászületés nem szalmaláng jellegű. A Kulturný život Mások rólunk című cikkében Baroncelli szó szerint idézve ezeket írja: „Csehszlovákiában a szocialista rendszer bizonyos Intézkedései lehetővé tették szerzői filmek születését. De lesz-e elég bátorság ahhoz, hogy további létezése elé se gördítsenek akadályt? Avagy rá kerül a sor, hogy kizárólag a gazdasági szempontokat veszik figyelembe, s akkor ezeknek a filmeknek vége, ahogyan az másutt megtörtént?" Magában azonban már az a tény, hogy e probléma felmerült, azt bizonyítja, — s ez Baroncelli véleménye — hogy a prágai, bratislavai és gottwaldovi stúdiókban a filmesek korunk ritmusával együtt lélegzenek. ÚJ MÓDSZEREKRE VAN SZÜKSÉG Már régen közismert, milyen fontos szerepet játszik a zenei érzés fejlesztése a nevelésben. A zenei érzék az, ami kihat a mozgásra, a beszédre, az egyén fegyelmezettségére, a képzelőerőre, a szín- harmónia- forma- ós szépérzékre, befolyásolja a hangulatot és gazdagítja az érzelmi életet. Az esztétikai neveléshez szorosan hozzátartozik a zenei érzék fejlesztése s ha a nevelésnek ezt a területét elhanyagoljuk, aligha érhetjük el célunkat, a harmonikus egyén kialakítását. Miroslav Barvik a Nová mysl 3. szában Az Ifjúság és a zene című írásában rámutat, mennyire lebecsüljük a nevelésnek ezt az alapvető frontszakaszát a gyakorlatban, bar fontosságát számos politikai dokumentum hangoztatta. Véleménye szerint mind a szülők, mind a nevelők és gyakorta a funkcionáriusok körében is téves nézetek uralkodnak az esztétikai nevelést Illetően. Ezen pedig változtatni kell. Javasolja a gyermekek és az ifjúság esztétikai nevelése radikális megvalósítását az egész iskolarendszerben az óvodától kezdődően. Ennek első feltétele természetesen az, hogy már a tanítóképzésben megfelelő helyére illesszük az esztétikai nevelés anyagát. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ízlés csiszolásában a zenei-, a szépművészeti érzék fejlesztésében az elavult dogmatikus módszerek nagy károkat okoznak. Zenei pedagógiánk pedig még nem jutott el odáig, hogy módszereit a gyermekek mai életkörülményeihez idomítsa. Rossz néven veszszük a fiataloktól, hogy elfordultak a népdaloktól és a dzsessznek, a big-beatnek hódolnak. Holott inkább az lenne a fontos, hogy megtanítsuk őket arra, mi a jó dzsessz, mi a jó big-beat, S. K. nővel és két német egyenruhás férfival. Hosszú volt az út Prihogykóék udvaráig. A jól rugózó bricskát szépen felcicomázták, még szőnyeget is terítettek rá. A lovaknak széna is kell, azt viszont senki sem tudhatta, hogy a szénakupacba rádiófelszerelési, gránátokat, géppisztolyokat, robbanóanyagot rejtettek. Valját elutazása előtt divatos ruhával és több női holmival látták el, divatos frizurát csináltak neki, hogy úgy fessen, mint egy hódító menyasszony. A bakra a „vőlegény", a német katonaruhába bújtatott Nyikolaj Prihogyko ült, hátul pedig a „menyasszonynyal" egy Wehrmacht-főhadnagy helyezkedett el. Néhány óra múlva elérték a Goriny folyót. Kis híd vezetett át a Gorínyon, az átkelés sohasem jelentett különösebb problémát. Rátért a brlcska, de ebben a pillanatban csúszni kezdett. A jegeces úton megcsúsztak a lovak, majd megijedtek, megvadultak, magukkal rántották a hintót, amely szerencsétlenül felborult. Egy felborulás többnyire nem szerencsés, de ebben VALjA OSZMOLOVA az esetben a szerencsétlenség fokozott volt. A brlcska titkos tartalma, a rádió, a fegyverek, a gránátok szanaszét görögtek a frissen esett hóban. Valja és útitársat még csak fel sem ocsúdtak első meglepetésükből, amikor a hidat őrző. ámuldozó német tábori csendőrök vércsetekintete meredt rájuk. Itt a vég — ötlött fel a gondolat Valjában. Következik: A VESZÉLY ÖXAI