Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-23 / 53. szám, szerda

Áz irányítási rendszer tökéletesítésének kérdései a mezőgazdaságban 23. A Rudé právo hasábjain a közelmúltban jelent meg L. Štrougalnak, a CSKP Központi Bizottsága titkárának az új, tökéletesített irányítással foglalkozó cikke. A csehszlovák mezőgazdaság a szocialista átszervezés óta már a minőségi változás második szakaszát éli. Az első szakasz befejezését az ötvenes évek utolsó esztendei jelentik. A minőségi változás második szakaszának lényegében még a kezdeténél tartunk. A két szakasz közvetlen céljai az adott időben pártunk mezőgazdasági politikáját tükrözték és tükrözik. Az első szakaszban, 1950—1960 a párt elsősorban a szocialista termelési viszonyok megteremtését szorgalmazta. Megkövetelték ezt a népgazdaság többi ágazatában kialakult szocialista termelési viszonyok. A mezőgazdaságnak mind a tervezés, mind az irányítás szempontjából a népgazdaság szerves részévé kellett válnia, hogy a többi ágazattal összhangban növelhessük a munkatermelékenységet. A szocialista termelési viszonyoknak megfelelően átszervezett mezőgazdasági termelés gazdaságpolitikája s a tervezés és az irányítás direktív módszere a maga idején megfelelt a követelményeknek. Ez a megállapítás természetesen nem jelenti azt, hogy ma szemet hunyunk azok fölött a fogyatékosságok fölött, amelyek hátráltatták vagy gyengítették a szocialista mezőgazdasági termelés eredményességét. Mezőgazdasági termelésünk minőségi változásának második szakasza a CSKP XII. kongresszusának határozataira épül. A mezőgazdasági termelés s a termelés hatékonyságának növelése nélkül sem a népgazdaság arányos fejlődését, sem pedig az életszínvonal kívánt emelkedését nem lehetett megvalósítani. Az az irányelv, hogy a mezőgazdasági termelést az ipar színvonalára emeljük, döntő fontosságúvá tette a termelőerők gyors fejlesztését a mezőgazdaságban. AZ IRÁNYÍTÁSI MÓDSZER TÖKÉLETESÍTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Hazánkban már az is a belterjes mezőgazdasági termelésre Irányította a figyelmet, hogy nálunk aránylag nagyon kevés az egy lakosra jutó szántóföld. A termelésnövelés lehetőségeinek keresése közben megmutatkoztak a korábban szükségszerű direktív irányítási módszer fogyatékosságai, amelyek a továbbiakban már a mezőgazdasági termelés arányos fejlesztésének kerékkötőivé váltak volna. A központi tervben ugyan helyesen meghatározhatjuk a főbb és általánosabb mezőgazdasági beruházások szerkezetét, (az építkezés és a gépesítés, a talajjavítás és a kemizálás stb. beruházásait), de csupán a terv segítségével nem biztosíthatjuk az egyes mezőgazdasági üzemek sajátosságainak leginkább megfelelő termelőeszköz-fejlesztést, már a konkrét szükségesség ismeretének hiányában sem. A beruházások terjedelmét Illetően az 1963—1965 közti években ugyan teljesítettük a kongresszusi feladatokat, sőt túlléptük, de a szerkezeti és minőségi követelmények figyelembe vétele nélkül. Több traktort, gazdasági épületet, műtrágyát kapott a mezőgazdaság, de nem a szükséglet és a minőségi követelmény alapján. Ez az egyik oka annak, hogy mezőgazdasági üzemeinkben a szocialista nagyüzemi termelés színvonala távolról sem egyenlő, beleértve a gépesítést és a munkaerővel való ellátottságot is. Sok helyen nagyon kedvezőtlenül alakult a tagok átlagos életkora, a férfi és a női munkaerő aránya, a szakképzett erők elosztása. Mindez azt eredményezte, hogy sem a termelés, sem a hatékonyság nem emelkedett a beruházások arányában kívánt szintre. Az említett problémák keletkezésének s főképp a rendezésükre tett eddigi intézkedések kis fokú hatékonyságának okát a népgazdaság (beleértve a mezőgazdaságot is) akkori irányításának módszereiben kell keresnünk. A népgazdaságban Ismerjük a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésének okait. A mezőgazdaságban már az ls a tökéletesített irányítási rendszer mellett szól, hogy a termelés biológiai sajátosságai s az időjárási körülmények hatására gyakran a vegetációs időszakban kell beavatkozni a termelésbe, s nem ritkán menet közben válik szükségessé a termelési program megváltoztatása. A gyors beavatkozáshoz, a helyes döntéshez a szakmai hozzáértésen kívül a helvl viszonyok alapos Ismerete, a gazdálkodásban szerzett sokéves tapasztalat és nem utolsó sorban az irányításhoz szükséges rátermettség ls elengedhetetlen követelmény a helyi vezetőkkel szemben. Érthető, hogy a központi szervek soha nem juthatnak annvl Ismeret és informáoió birtokába, hogy a termelési folyamat részletelt előre meghatározhassák. Ez a feladat a helybeli vezetőkre s az egyes mezőgazdasági üzemek dolgozóira vár. A hiányzó mezőgazdasági termékek biztosítására az eddigi irányítási módszer lényegében olyképpen „teremtett" kapacitást, hogy meghatározta a mezőgazdasági üzemek számára az egyes növényfajták vetésterületét, illetve a hektárhozamokat, az állatállomány számát és hasznosságát, de nem számolt azzal, hogy az esetek nagyobb részében sem a termelőerők, sem a termelőeszközök színvonala nem biztosította a tervezett termelést. Ennek „köszönhetjük", hogy bár a termelés struktúráját lényegesen korszerűsítettük, terjedelmében a mezőgazdasági termelés a háború előtti szinten maradt. A TERV FUNKCIÓJA Tények bizonyítják, hogy a mezőgazdasági termelés hatékony fejlődését csupán a terv nem biztosíthatja. A társadalmi érdekek elsődlegességéből kiinduló tervben helyet kell kapnia a vállalati és személyi érdekeknek is, természetesen olyan módon, hogy a vállalati és a személyi érdekek összhangban legyenek a társadalmi érdekekkel. S nem lehet figyelmen kívül hagyni az olyan hatékony gazdasági tényezőket sem, mint a felvásárlási ár, a prémium, a segély, az adó, a hitel stb. Ezeket azzal a tudattal foglalja magába a központi terv, hogy a mezőgazdasági termelés döntő tényezője az anyagi érdekeltség alapján dolgozó ember. A gazdasági eszközök hangsúlyozása a földművelő ember feladatai fontosságának hangsúlyozása és értékelése. Ez mezőgazdaságunk készülő, tökéletesített irányítási rendszerének politikai alapgondolata. A népgazdaság többi ágazatához hasonlóan a mezőgazdaság-fejlesztési tervet is három részre osztja a tökéletesített irányítási rendszer, mégpedig a távlati, az ötéves és egyévi kivitelezési tervre. A távlati terv, mint a fejlesztés tervezési módszerének alapvető láncszeme meghatározza a mezőgazdasági termelés struktúráját, fejlesztésének irányát, tekintetbe véve a nemzetközi kapcsolatok gazdasági előnyösségét (kiviteli, behozatali árak), a lakosság racionális szükségletét az ellátásban stb. Ezekkel a kérdésekkel a XIII. kongresszus előkészületeinek időszakában az illetékes szerveknek nagyon felelősségteljesen kell foglalkozniuk. Az ötéves tervben a központi szervek már elkészítik a mezőgazdasági termékek alapvető választékának mérlegét, részletesebben kidolgozzák a mezőgazdasági termelés és az intenziflkálás döntő tényezői közötti viszonyt. Az adott öt év feladata lényegében a távlati terv konkretizálása. A mezőgazdasági üzemek a termelési igazgatóságok segítségével dolgozzák ki ötéves tervüket. A számítás korszerű technikája fokozatosan megteremti a lehetőséget a mezőgazdasági tervkészítés matematikai módszerének alkalmazására, ami megkönnyíti a terv optimális változatainak kidolgozását. Feltételezhető, hogy az ötéves terv javaslatait a mezőgazdasági üzemek, a termelési igazgatóságok és a felvásárló szervek jelenlétében tárgyalják meg. Ezoknek a teljes egyenjogúság alapján folytatott tárgyalásoknak kell kezeskedniük a társadalmi szükségletekből eredő feladatok teljesítéséért. A központi tervező szerv feladata, hogy az ötéves terv feladatainak teljesítésében mutatkozó esetleges eltérések okait elemezze. Majd — ha azok nem zavarják meg a távlati irányzatot — célszerű intézkedések érvényesítésével szüntessék meg azokat az okokat, amelyek miatt a mezőgazdasági üzemek nem követték az eredeti tervet. Ez azt Jelentené, hogy például menet közben helyesbíteni kellene a gazdasági eszközök érvényesítésének, a termelés anyagi biztosításának stb. midján. Az évi feladatok kivitelezési terve mindenekelőtt a mezőgazdasági üzemek dolga. Ha az ötéves tervhez viszonyítva itt állami szempontból valamilyen változásra lenne szükség, arról az illetékes szervek Idejében értesítik, mind a mezőgazdaság irányító szerveit, mind a termelőket és a felvásárló vállalatokat. A felülről Jövő tervfelbontással alapjában véve nem számolunk. Amennyiben azonban lehetséges, a termelési gyakorlatban szem előtt kell tartanunk a mezőgazdasági termelés maximális stabilitásának biztosítását. Ebből következik, hogy a kezdeti szakaszban bizonyos mértékig sor kerülhet még a tervezésben direktív módszerekre. Már azért ls, mert a gazdálkodás gazdasági eszközeinek nagy fokú érvényesítése, az anyagi érdekeltségből eredő előnyök kihasználásának a lehetősége átmenetileg bizonyos eltolódást idézhet elő a társadalmi szükséglet és a piaci termelés között. Ez azonban nem zárja ki, hanem éppen lehetővé teszi, hogy az anyagi ösztönző erők célszerű alkalmazásával a direktív irányítási módszert fokozatosan megszüntessük, s hogy a termelő és a felvásárló részéről a terv és a megkötött szerződés egyaránt felelősségteljes tényezővé váljék. HATÉKONY GAZDASÁGI ESZKÖZÖK Ä gazdasági eszközök — az ár, a prémium, az adó, a hitel stb. — a tökéletesített irányítási rendszerben arra hivatottak, hogy biztosítsák a célszerű tervfeladatok megválasztását. Emellett abból a tényből Indulnak kl, hogy anyagi érdekeltségénél fogva a szocialista mezőgazdasági üzem olyan termelési programot válasszon, amellyel a lehető legnagyobb bevételre számíthat. F.z már eddig is érvényesült. A szövetkezetek gyakorlatilag eddig is hozrascsot alapján gazdálkodó üzemek voltak, mivel a jövedelemnek csakis azt a részét fordíthatták a tagok jutalmazására, amely az előírt elosztás következetes betartása után erre a célra megmaradt. A tökéletesített Irányítási rendszerben a gazdasági eszközök legfontosabb része az árpolitika, mely színvonalában és belső szerkezetében egyaránt megerősödik. Az árpolitika fő eszköze a központilag irányított egységes (alap) ár, amely hosszú Időre meghatározza — az anyagi érdekeltségen keresztül — a belterjes mezőgazdasági termelés növelésének irányát. Az ár abból indul ki, hogy a döntő termelési szakaszokon megtérüljenek a szükséges társadalmi kiadások. A fogyasztás követelményeiből eredő árváltozásokat a nem alapvető termékeknél olyan árpolitikai eszközök egészítik majd ki. mint például a prémium, vagy a termelő és a fogyasztó megegyezése alapján létrejött szabad piaci ár. Az ármegállapításnak cz a formája a meliéktermelés termékeire is vonatkozik. A mezőgazdasági termelőeszközök nagyobb részben szilárd áron kerülnek forgalomba, a kisebb munkákhoz szükséges eszközök bizonyos mértékben vá'tozó áron is. Egyes mezőgazdasági üzemekben a kedvezőtlenebb természeti feltételek objektíve növelik a termelési költségeket. Segélypolitikánk lényege a Jelenleg ráfizetéssel gazdálkodó mezőgazdasági üzemek megerősítése. Az erre fordított segély nagyságát is az árutermelés értéke határozza meg, figyelembe véve a társadalmi szükségletek fedezését s a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítását. Az adókivetés terén ls új, a többéves megállapításra épülő szabály érvényesül. Az adókulcs két részből áll: a természeti feltételeknek megfelelő, mezőgazdasági földterületre előírt szilárd földadóból, valamint a differenciált jövedelmi adóból. (Erről a közeljövőben részletesebben tájékoztatjuk olvasóinkat — szerk.) A hitelfolyósítás szintén a termelés Intenzitásának, hatékonyságának növelését hivatott szolgálni. Ezért azok a mezőgazdasági üzemek járnak majd jól, amelyek gondoskodnak a hitel gyors megtérüléséről és a hiteleszközök gazdaságos felhasználásáról. Eszerint elmondhatjuk, hogy a gazdasági eszközök egyenlő feltételeket fognak teremteni a különböző természeti és gazdasági feltételekkel, a társadalmi szükségletnek megfelelő kisebb vagy nagyobb beruházásokkal, s nem utolsó sorban a több vagy kevesebb munkaráfordítással gazdálkodó mezőgazdasági üzemeknek. Mint a népgazdaság többi ágazatában a tervszerű, tökéletesített Irányítás a mezőgazdaságban ls olyan folyamat, amelyet nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Az irányelveket már XII. kongresszus meghatározta, s a problémákról a XIII. kongresszus is tárgyalni fog. Ki kell alakítanunk a mezőgazdasági termelés egységes irányításának rendszerét, s ez lesz az egyik leghatékonyabb tényezője annak, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztését meggyorsító szakosítást minél szélesebb körben bevezessük. A VÁLLALATI ELVEKEN ALAPULÓ IRÁNYÍTÓ SZERVEK RENDSZERE Az új, tökéletesített irányítási rendszer számol mindkét szocialista szektor egységes irányításával. Az irányítás egységesítésére nemcsak azért kerül sor, hogy leküzdjük a két szektor közötti különbségeket, hanem azért is, hogy lehetővé tegyük a termelés irányítását körzetek szerint. Elvégre a termelés fejlettsége közötti különbségen nem is annyira a két szektor eltérő gazdálkodási módjából, mint inkább a helyi adottságokból származnak. A termelés fejlettségét egy és ugyanazon körzetben lényegében csupán a természeti viszonyok befolyásolják, és ezért a két szektorban nincsenek jelentősebb eltérések. Az egységes irányítás bevezetése végső fokon lehetővé tenné a két szektor közötti versengést és a nemzeti bizottságokkal való szorosabb együttműködést. A vállalati alapon történő irányítás megvalósítása mindenesetre a szövetkezeti gazdálkodásban ütközik a legnagyobb nehézségekbe. Halasztást nem tűrve el kell mélyítenünk a szövetkezetekben a vállalati és az üzemen belüli önálló gazdálkodás alapelveit. Ügy véljük, hogy a legközelebbi időszakban helyénvaló lenne fokozni a mezőgazdasági üzemek, főleg a szövetkezetek befolyását a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztése alapvető kérdéseinek megoldásában. Ezt a célt szolgálná a mezőgazdasági üzemek képviselőiből alakult bizottság a termelési Igazgatóság mellett. Nagyon fontos szerepet tulajdonítunk továbbá a vállalaton belüli irányító szervek és a nemzeti bizottságok kapcsolatának. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a vállalati irányítás alapjában véve helyes, ám meg kell találnunk annak a módját, hogyan erősítsük az államhatalom helyi szerveinek befolyását a mezőgazdasági termelés irányítására, annál is inkább, mert a nemzeti bizottságok is felelősek a mezőgazdasági üzemek gazdálkodásáért és az anyagi eszközök felhasználásáért. A mezőgazdaság tökéletesített irányításának alapelveit szakértőkből, tudósokból és tapasztalt mezőgazdászokból álló bizottság dolgozta ki. A javaslatot megvitatta a CSKP KB mezőgazdasági bizottsága, később a CSKP KB elnöksége K Nem tartjuk azonban kizártnak, l.j«y az élet, a gyakorlat némi módosításokat kíván majd. A KÖZVETLEN PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA NÉPGAZDASÁGUNK TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK FONTOS TÉNYEZŐJE Napjainkban még egyre tart a társadalmi szükséglet és a mezőgazdasági termelés produktivitása közötti ellentét. Ezért a mezőgazdasági termelés növelésével kapcsolatos problémák megoldása népgazdaságunk továbbfejlesztésének egyik legfontosabb tényezője. Döntő lépést jelent e téren a mezőgazdasági termelés tökéletesített irányítási rendszerének a bevezetése. Ezzel azonban még nem oldottuk meg egyszeriben ezt a problémát. Egyre jobban kiütközik például a szakképzett káderek hiánya, s e nélkül aligha Juthatunk előbbre. Bonyolult kérdés ez, mert a termelés Jelentősebb fokozása, tehát végső soron a jobb anyagi biztosítás nélkül nem oldhatjuk meg. Az anyagi, kulturális és lakáshelyzet lényeges javítása nélkül nem számíthatunk sikeres megoldásra. Sajnos, a negyedik ötéves tervvel kapcsolatos eddigi elképzelések sem foglalkoznak ezzel behatóbban, és fennáll annak veszélye, hogy a mezőgazdaságban a kővetkező időszakban is folytatódik a munkaerő-elszivárgás. További, a munkatermelékenységet döntően befolyásoló tényező az ipar és a mezőgazdasági termelés közötti munkamegosztás. Az ipari termelés a társadalmi erők fejlőtlésében döntő szerepet játszott. A következő időszakban egyre növekszik az iparnak, mint a műszaki fejlesztés hordozójának a jelentősége a mezőgazdaságban. A munkamódszerek változásával a mezőgazdasági termelésben állandóan növekszik a többi népgazdasági ágban anyagot öltött munkának a szerepe. A mezőgazdasági termelésnek nyújtott eszközök egyre gyarapodnak. Sajnos, a minőségük sok esetben nem megfelelő, nem lehet kihasználni őket, Így néha túlságosan növelik a termelési költségeket, ami a jutalmazás csökkentését vonja maga után. A termelési hatékonyság növelése érdekében a jövőben a szállító vállalatoknak is nagyobb gondot kell fordítaniok az eszközök minőségére, a pótalkatrészek biztosítására és a szállítási határidők betartására. Rendeznünk kell továbbá az árakat. Megemlíthetjük még a közszolgáltatást is, mert a nagyüzemi mezőgazdasági termelés elképzelhetetlen e nélkül. Végül tudatosítanunk kell, hogy a mezőgazdasági termelés intenzitása és rentábilitása legnagyobb mértékben összefügg a termelés szakosításával. A szakosítás érvényesítése nélkül elképzelhetetlen a jövedelmező termelés a mezőgazdaságban. Ezért a XIII. pártkongresszus bizonyára fordulópontot hoz majd a mezőgazdasági termelés szakosításának érvényre juttatásában.