Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-13 / 12. szám, csütörtök

SZÜL

ÖK, NEVELŐK FÓRUMA | Állandósuló feladatok Szerkesztőségünk munkatársa felkereste Mózsi Ferencet, a magyar tannyelvű Iskolák vezetőjét, a Szlovák Nemzeti Tanács dolgozóját, hogy tájékoztassa az Oj Szó olvasóit, miben látják az iskolaügyi szervek az elmúlt év eredményeit — eredménytelenségét, s melyek az új esztendő legfőbb teendői. Szokványos kérdéssel kezdjük a beszélgetést: mi volt a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák legjelentős9bb eredménye az elmúlt évben? •— Az iskolaügy rendkívül sokoldalú és szerteágazó problémáiból ez alkalommal csupán a következőket említem: az elmúlt esztendőben jelentős eredményeket értünk el a pedagógiai propaganda elv! szempontjainak nemcsak megoldása, hanem a pedagógusok körében való tudatosítása terén is. Több alkalommal hangoztattuk, hogy a gyermek tanítási nyelvének megválasztásában egyedül a szülőké a döntés Joga, mert ez a lehető legdemokratikusabb eljárás. Ennek az egyedüli helyes marxista elvnek megsértése nélkül elfogulatlanul, tudományos megalapozottsággal kell tájékoztatni a szülőket, az anyanyelven történő oktatás pedagógiai-pszichológiai jelentőségéről, előnyeiről. — A csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák személyi ellátása terén igen jelentős eredményként kell elkönyvelnünk, hogy 1965 ben 220 diplomás pedagógussal több tanította gyermekeinket. Az anyagi ellátás terén elsősorban a kilencéves alapiskolák teljes, és büszkén mondhatom bőkezű tan könyv-ellátását, a gazdag tanítói segédkönyv- és módszertani irodalom kiadását kell említenem. Sikerült végre ellátni magyarországi magyar, és hazai szlovák nyelvű tankönyvekkel ls a szak-, közép- és az iparitanuló-, valamint a gyógypedagógiai iskolákat. Ezenkívül 74 új tantermet, 23 000 diafilmet, 10 nyelvi laboratóriumot és sok más segédeszközt kaptak a magvar tannyelvű Iskolák. — Miért csak a pedagógusok körében sikerült a pedagógiai propaganda elvi kérdéseit tudatosittatni? — A közvélemény kialakítása Igen hosszadalmas folyamat és ezt csakis a sajtó, a rádió, a népművelés együttes, jól szervezett ráhatásával érhetjük el. A sajtó, a rádió, a népművelési tevékenység, valamint a szülői munkaközösségek eddig meglehetősen ösztönösen, gyakran alacsony hatásfokkal végezték munkájukat. A jövőben Összhangba kell majd hozni ezt a tevékenységet. Ennek érdekében egy új havilap indítását tervezzük, — persze erre valószínűleg csak 1967 januárjában kerül sor. — Hangsúlyozni szeretném, hogy a közvéleményt csakis fokozott tevékenységgel befolyásolhatjuk. A munka dandárját pedig a pedagógusoknak kell elvégezniük. Itt elsősorban a fent említett elvi kérdés gyakorlati tényekkel való bizonyítására gondolok. S ez nem más, mint az oktató-nevelő muttka színvonalának az emelése. Ezt a Jövőben többek között pl. azzal fogjuk mérni, hogy vajon minden egészséges gyermek megszerzl-e a teljes kilencéves alapiskolai végzettséget, tovább tanul-e a kilencedik osztályt sikeresen befejező tanulók 40 százaléka a közép- és szakközépiskolákon, vajon az érettségizettek fele jelentkezik-e a különböző főiskolákra, egyetemekre, hányat vesznek fel közülük, s a magyar főiskolások 70 százaléka befejezi-e tanulmányait stb. — Milyenek ezen a téren az eredmények? — A csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák munkájának megítélése szenvedélyes viták tárgyát képezte az elmúlt években. Ismeretesek a szélsőséges álláspontok: az eredményeket elsősorban a negatív vonások jellemzik, a csehszlovákiai magyar pedagógusok munkája nem kielégítő, másfelől az a szemlélet, mely a valóságos konfliktusok és hiányok, ellentmondások és problémák fölött szemet huny és ezzel lényegében lehetetlenné teszi ezek kiküszöbölését, a haladást. 1964ben az SZLKP Központi Bizottsága márciusi plenáris ülésén, de főleg 1965-ben a párt szembeszállt az ilyen egyoldalú szemlélettel. Ugyanis az olyan bonyolult társadalmi jelenségnek helyes, valósághű értékelésében, mint a nemzetiségi iskolát végzett ifjúság szakmai és erkölcsi-politikai arculatának megítélése, egyedi esetekből kiindulni s következtetéseinket ezekre az egyedi esetekre alapozni nem szabad. Egyedi esetekkel mindent be lehet bizonyítani. Azt is, esetleg, hogy ifjúságunk alig tud írni-olvasni, és az ördöghöz, sőt azt is. hogy tudósjelölt és az angyalokhoz hasonlít. Tipikus vonásokra, valóságos problémákra, fejlődési irányzatokra kell rátapintanunk. Csak a tudományosan megalapozott felIsmerések vezethetnek helyes következtetésekhez. Éppen ezért erre a kérdésre egyelőre csupán így válaszolok: eredményeink egyre javuló tendenciája rendkívül biztató! — Milyen feladatok várnak a pedagógusokra 1966-ban? — Feladataink egyre inkább állandó jellegűek. Az új évben legfőbb célunk feladataink színvonalasabb teljesítése, az eredményes iskolai munka. Ha megtanítjuk tanulóinkat tanulni, ha hozzá szoktatjuk őket az önálló ismeretszerzéshez és az ismeretek önálló alkalmazásához, a könyvvel való bánásmódhoz, ha megismertetjük velük a szlovák szakkifejezéseket, akkor valóban felkészítettük őket az életre. Ennek személyi és anyagi feltételei ma már minden iskolában biztosítva vannak. Pártunk határozatai értelmében a tanerőkkel és az anyagiakkal való ellátás a magyar tannyelvű iskolákat előnyben részesíti, mivel ezek az iskolák több tananyaggal, kétnyelven, két kultúrával vértezik fel tanulóikat. — Utolsó kérdésként a most közvetlenül előttünk álló félévi osztályzásról kérünk tájékoztatót. — Mint minden osztályzásnak, a félévinek is az a célja, hogy részletesen elemezze a tanulók magatartását, előmenetelét, tudását és ismereteinek hézagjait. A félévi jegyekkel még nem dőlt el véglegesen az osztályzat, még minden jóvá tehető. Meg nem értett, rosszul feldolgozott tananyagra azonban nem lehet újabb ismereteket építeni. Hiszen minden tantárgy egységes logikai rendszert alkot, amelynek a „második felét" nem lehet megtanulni az első ismerete nélkül. Ebből a szemszögből kell minden szülői házban a tanulóval együtt megvizsgálni a félévi bizonyítvány érdemjegyeit, illetve azt, amit az osztályzat kifejez: a tudás aranyfedezetét. A legtöbb esetben a szülői számonkérésen csupán a dorgáló szót. az erkölcsi prédikációt, a szidást, a büntetést értjük. Legyen mindez a körültekintő elemzésnek csupán má socllagos járuléka. A szülök pedagógiai művészete ugyan's éppen abban rejlik, hogy rá tudják vezetni gyermeküket a reális önértékelésre, természetesen azon a fokon, amelyen ezt gyermekük életkora, érettsége lehetővé teszi. Hogyan lehet eleget tenni ennek az igényes követelménynek? Véleményem szerint januárban — februárban ennek kellene minden pedagógiai tevékenység központi kérdésének lennie. ( — 6 J Egy asszony vallomása Simkó Margit: SZERETLEK, ÉLET Okos, művelt asszony vallomását tartalmazza ez a későn napvilágot látott verseskötet, melynek megjelentetésével régi adósságot törleszt a kiadó, s egyben azt bizonyítja: elsősorban a mű kvalitása és nem szerzőjének kora a mérvadó, hogy könyvalakban kerüljön-e az olvasó kezébe, vagy sem. Simkó Margit versei nemes emberi hang, amely az Életet dicséri, s az életet feltéte'rző békét félti, óvja a háború einbertelenségétől — a haláltól. Áin azt is nagyon jól tudja, hogy kisebb-nagyobb örömök, gondok és bánatok nélkül az élet és a béke — akár kis, vagy akár nagy betűvel írva — mindenképpen üres frázis maradna, értelmetlen szópufogtatás. Ezért vali jelentéktelennek tűnő magánügyeiről, környezetéről, szelíd asszonyi hangon, s mindig optimisztikusan. Valaki, már nem tudom ki volt, azt mondta, hogy az a boldog és okos ember, aki az élet apró jelenségeiben meg tudja látni a simogató és lélekemelő, a kápráztató és egyben megdöbbentő nagy szépségeket. Ggy vélem, hogy Simkó Margit is ilyen ember. Ezt bizonyítja különben kötetének bevezető verse, a Béke ls. Elmondja benne, hogy a béke valóban a nyugalmas hétköznapok mozaikkockáiból tevődik össze mindennél értékesebb remekművé, amelyért érdemes csatázni. Optimizmusa gyakran a szerénységen túl, az alázattal fonódik egybe, s akaratlanul is agy nagyon szép Wolker versre emlékezem, amikor a „Szeretlek Élet" című versét olvasom. És az alázatos optimizmus mézével van teli pohara, amikor egykori apró, albérleti szobájáról szóló, „Egy boldog ember" című versét ezzel a bájos négy sorral fejezi be: „ ... Antennaerdő a kertem. kérem tőszomszédom a vén nap az égen, néha meghív, s én felmegyek bátran, aztán elmondom, onnan mit láttam/" Simkó Margit azonban nemcsak okos, szerény és optimista, hanem szellemes is. Könynyed, szinte francia szellemességével a „különös lelet" című versében találkozunk, melyben arról beszél, hogyan lepődnek meg és csóválják fejüket kései utódaink, ha vagy 10 000 év múlva ráakadnak egy 20. századbeli tömegsírra, s ott felfedik a tarkón lőtt, zúzott mellkasú, eltört lábú és megnyomorított kezű hullákat: „De furcsa egy világ lehetett, mely egykor így temetkezett. Se lefekve, se nem állva, megcsonkítva és bedobálva ..." Szűkszavú, felkiáltójeleket és drámai fordulatokat szándékosan kerülő, de mégis megdöbbentően erős elitélése a fasizmusnak, s elmarasztalása minden bestialitásokban torkolló nacionalizmusnak. Az elmarasztaló ítéletet aztán Simkó Margit egy roppant élces, de groteszk piruettel zárja le. Ebben a groteszkségben azonban határtalan optimizmus búvik meg. A költő meg van róla győződve, hogy mind ez többé már nem fog megismétlődni, mert: „Az ízlés változik, hiába!" Sajnos a szellemesség vagy még inkább a szellemeskedés néha buktatót is Jelent, ahogyan ezt néhány versében, de főleg az „Áldott hétköznapokban" látjuk, ahol a szerző kissé elvetette a sulykot, s ami alázatos humanizmusával ls ellentétben áll. Kibicsaklás ez, amely azonban velejárója a racionalista gondolkodású, s nem ösztönösen alkotó lírikusnak, akt jólehet gyakran a szivekhez szól, ám a legtöbbször mégiscsak az értelemre apellál... „Inkább szólok az értelemhez, tárulj ki, józan emberelme, vess össze okot okozattal, jöjf, tisztában önönmagaddal Az értelem elsőszülött fiát, a gondolatot dicséri, az első szputnyik fellövésének alkalmából irt „Világvándor" című versében is: „... szűz még az űr, szabad a tér, süt a nap, vagy az éj lehull, feltartóztathatatlanul kering, kering, s ha az acél elmállik is, a messzi cél felé mutat és tör utat a gondolat.. És van a kötetnek jó néhány szellemesen élcelődő verse, a Lázgörbe, a Szúnyog meg én, a Megáll az idő, hogy legalább egynéhányat említsek, valamint a három bájos sanzon. Hiába, Simkó Margit is azt bizonyítja, hogy a sanzon, az sanzon, és sanzont csakis városi, nagyvárosi ember tud írni. De nem hiányzanak a szép hangulat-versek sem. (Papa, Honvágy, Búcsú az ősztől. Volt és mások], s ezek akárcsak az előbb említettek színesebbé teszik Simkó Margit palettáját. Kár, hogy a kiadó a kötetben hagyta azokat a verseket is, melyek a kultusz évei sematizmusának bélyegét viselik magukon (Aratás stb. j, melyek sekélyek, felületesek, s propaganda-brosúrára emlékeztetnek. Ám az is igaz, hogy Simkó Margit gyorsan „javít". Nem hinném ugyanis, hogy akadtak a hazai magyar költészetben olyan egyszerűen szép és mély emberi sorok, mint a felszabadulásunk 15. évfordulójára írt „1945" című versében: „Fakulhat bennem színe a múltnak, öröknek vélt láng, bánat, szerelem, szürkén bolyongó árnyakká válnak, akikre vártam, vagy akik vártak, de ezt a májust sose feledem, emlékezem..." S versének további részében Így emlékezik: „Börtönök, pincék s virágok nyíltak, áldottabb május nem volt még soha.. A „Személyvonaton" című verse viszont, akárcsak az „Aszfaltos utcák" című, hangulatot tükröz s pillanatfelvételt a hangulatokról, impresszionista módon. Ä J'accuse-ben (Vádolok) pedig a körülöttünk élő közönyösök ártalmas és veszedelmes közömbösségét pellengérezi ki. Dicséretre méltó, hogy Simkó Margit nem akar nagy költészetet „csinálni", nem töpreng elvont filozófiai és biológiai, sem pedig úgynevezett aktuális „társadalmi" problémák felett Nem tör a csillagokba, nem kutat a tízezeréves múltban, józanul a földön marad, s az „A költőhöz" című versében is a hétköznapi realitásokra figyelmezteti verselő társait: „Az asszonyról írj, ki éppen sikolt s világra hoz egy gyermeket, kiből tudós, gyilkos vagy megváltó lehet...' Jómaga mindig az életről ír, s az életet fenyegető veszélyről, a háborúról. Helyesen érzi, hogy nem lehet elégszer óvni, inteni, figyelmeztetni a pompeji strázsán álló lelkiismeretet. Jól tudja, hogy anyaszlvét kell vészharangként kongatni. Kis kötete valóban magában foglalja az életet, teljességében, szlnességében, de ugyanakkor szürkeségében, fényeivel és árnyaival egyaránt. Könyvének jő vagy kevésbé jó versei hűen tükrözik napjaink emberének, de talán elsősorban asszonyának életét, szellemi világát. S éppen ezért a kötet versei értékeinek vagy hiányosságainak eredendőjét is itt kerestem, és itt is véltem feltárni. BARSl 1MRB • A Bolgár Újságírók Szövetsége 1966. Január 1-től új hetilapot ad ki Poglad (Szemle) címmel. A folyóirat rendszeresen tájékoztatja majd olvasóit a Szovjetunió kulturális és tudományos eredményeiről. • A Vietnami—Szovjet Baráti Társaság és a hanoi egyetem ünnepi nagygyűlést szervezett M. Lomonoszov világhírű orosz tudós halálának 200. évfordulója alkalmából. Lomonoszov életművét N. N. Kontum, az egyetem rektora méltatta. Közelednek a kiemelkedő téli sportesemények, közeledik a körkedveltségnek örvendő televíziós sportközvetítés. Ott lehet On isi A televíziós készülékek alacsonyabb ára és a kiegészítő kölcsön még ma biztosítja az On számára is, hogy jelen lehessen jégkorongozóink, műkorcsolyázóink és sizőink nemzetközi mérkőzésein. A televíziós készülékek ára: PALLAS: 3600 korona LUNETA: 3550 korona MIMOSA: 4300 korona A készülékeket bemutatják és szakszerű tanácsot adnak a televíziós készülékeket árusító szaküzletekben. ÜF-009