Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-13 / 12. szám, csütörtök

BILLEN A MÉRLEG NYELVE Még néhány nap vagy hét s a szövetkezeti zárszámadásokon kiderül, hogy az egyes gazdaságokban jobbra vagy balra blllen-e a mérleg nyelve. Nem túlságosan kedvező esztendőt hagyott ma­ga mögött a mezőgazdaság s ezt még megtetőzte az árvízka­tasztrófa és a hosszú ideig tartó belvizek. Az árvíz sújtotta vidék kivételével tehát országos méretben megközelítőleg egyformán sok kárt, veszteséget okozott a hideg, esős Időjárás s emellett >a termelési költségeket is jelentősen növelte. Ezekből arra következtethetnénk, hogy a legtöbb szövetkezet­ben a gazdálkodás mérlegének nyelve erősen bal oldalra billen. Hiszen a poprádi járásban 1964-ben például átlag 230 mázsa bur­gonya termett egy hektáron, tavaly viszont feleannyit sem taka­rítottak be. S azt a keveset is nagyobb nehézségek árán, mint egy évvel azelőtt. Vagy nézzük a gabonabetakarítást. A szem­veszteség a korábbi évek kétszeresét ís meghaladta. Természe­tesen a betakarítási költségeknél ls hasonló volt az arány. És a tavalyi zöldségtermesztés? Azt is erősen megvámolta az időjá­rás. De elmondhatnánk ezt a takarmánytermesztéssel, dohány­nyal, szőlővel, kukoricával stb. kapcsolatban is. A mérleg a szövetkezetek nagyobb részében mégsem mutat Ilyen aggasztóan rossz helyzetet. A galántai járás több szövetke­zete például a múlt évre minden eddiginél többet fizet ki a le­dolgozott munkaegységekre, még amellett is, hogy a korábbi évek gyakorlatától eltérően nem újabb kölcsönnel, hanem tartalék­alappal kezdik az új évet. Az albári-madi szövetkezetben pedig a bővített újratermeléshez szükséges alapoknak a tervezettnél nagyobb méretű kiegészítése mellett is jóval többet oszthatnak el a tagok között, mint amennyit egy évvel ezelőtt terveztek. A lévai, a košicei járásban és a Bodrogközben is sok szövetke ?et dicsekedhet azzal, hogy pozitív mérleggel zárta az 1965-ös esztendőt. Nem kis siker a múlt évi pozitív mérleg — erre a következ­tetésre jutunk, ha az értékelésnél a nehézségeket helyezzük elő­térbe. De még az a kedvezőtlen esztendő sem volt csupán rossz, ba a dolgokat, az összefüggéseket szakmai alapossággal elemez­zük. Ezt lehet és kell is. Tény, hogy tavaly, nem sok, hanem rengeteg volt az eső. Bodrogközben a vegetációs Időben csaknem tízszer annyi, mint 1964-ben. A laposokon hetekig állt a víz, kilúgózta a talajt, kiáz­tatta a növényt. Nem is kis területen. Ennek ellenére még soha nem takarítottak be például annyi gabonát, mint ebben a „ked­vezőtlen" évben. Az átlagos hektárhozam búzából a legtöbb szö­vetkezeiben elérte, jó néhány meghadadta a 30 mázsát, holott a bodrogközi föld búzából még soha nem fizetett 25 mázsás átlag­gal. Már a 22—23 mázsa is jó termésnek számított. A lévai járás a cukorrépatermesztésben ért el országos elsősé­get és nem ls akármilyen eredménnyel. 5147 hektáron átlag 397 mázsa cukorrépájuk termett hektáronként. 100 mázsával több, mint az utóbbi öt év országos átlaga. A kedvezőtlen Időjárás ellenére is születtek kiváló eredmé­nyek. A prievidzal járásban például a szénatermés nemcsak mennyiségben több, mint a korábbi években, hanem a minőség ís jobb a sokévi átlagnál. Felvetődik a kérdés, miért születtek helyenként és nem is csupán egy vagy két mezőgazdasági üzemben, hanem egész já­rásokban Ilyen kiváló eredmények? Nézzük az utóbbiakat. Sok­éves tapasztalat alapján rájöttek, hogy a Medárd napot követő esőzések rendszerint tönkretették a lekaszált füvet. (Náluk ál­talában sok a csapadék). Azt kellett tehát elérni, hogy az eső­zések előtt kazalba kerüljön a széna. A másik feladat az volt, hogy a fű bizonyos részét lesilózzák. Mindkettőhöz ki kellett dolgozni a megfelelő termelési technológiát. Célszerűen trágyáz­ták, gondozták a réteket, szinte hajtatták a füvet s így elérték, hogy a kaszálási Időt csaknem egy hónappal előbbre hozták. Így háromszor ls kaszálhatták a jól megművelt rétet. Ahová nem jutott trágya, műtrágya vagy trágyáié s későbbre maradt a kaszálás, onnan a fű legnagyobb része a silótartályokba került. Persze ehhez ls sok mindent kellett biztosítani. És természetesen minden teendőt összhangba kellett hozni az anyagi érdekeltség­gel. A bodrogközi kiváló búzatermést másfajta tényezőknek kö­szönhetik a termelők. Ott, ahol 1964-ben az utóbbi évtized leg­aszályosabb esztendejében gabonából a 12 mázsás hektárhozara­nak is örültek, tavaly 30—35 mázsa termett. Mert sok volt a csapadék, s ez kellett a néhány évvel korábban lecsapolt, csa­tornázott, de öntözőberendezés nélküli területen. És még vala­mi. Az, hogy nagy területen vessék a nagy hozamokat adó, ellenálló, bevált búzafajtákat. Ahol jó volt a termés, gazdagabb lesz a zárszámadás. Sokan Igyekeznek egyszerűen szerencsének nevezni a jó eredményeket, csak azért, hogy igazolják magukat, s elkerüljék a mindenre kiterjedő, alapos elemzést. Pedig anélkül, hogy a zárszámadás előtt az egyes mezőgazdasági üzemekben ne keressék a fogyaté­kosságok okát, ne vonják le a következtetést, ne tárják fel a tartalékokat, a lehetőségeket, nehezen Jutnak előbbre s a zár­számadás csak formális jellegűvé válik. így pedig a következő zárszámadás idejére már pozitívra billenne a mérleg nyelve. Mi lesz a jövőben...? A közelmúltban a csákányi szövetkezetben jártam. A gaz­dasági telep irodájában a szö­vetkezet vezetősége — egyelőre eredménytelenül — kereste a választ arra a kérdésre, hogy ml lesz jövőre. Talán azért, mert zavarta őket a kalapácsok csattogása? Ugyanis a kovács­műhelyt csak vékonyka fal vá­lasztja el az Irodától. Amikor benyitottam, öt-hat arc fordult felém. Az elnököt mégsem ta­láltam itt, hanem a kovácsmű­helyben. Súlyos kalapáccsal szaporán, keményen ütötte a vörösen Izzó vasat. Homlokán verejték gyöngyözött. — Ogy látom, az elnök szer­vezete megkívánta a fizikai munkát — szóltam hozzá. «— Meg... felelte és rátá­maszkodott a kalapácsnyélre. Az őszi munkákról kezdtünk beszélgetni. — Nehezen ment... de elvé­geztük a legfontosabbakat. — A nehezen ment ragadta meg figyelmemet, azért erről kédezősködtem. — Nincs munkaerő. A nyűg­KEVÉS BEFEKTETÉS ­SOK JÖVEDELEM A busái szövetkezet pulyka­tenyésztésében öröm körülnéz­ni. Száz meg száz pulyka ka­pirgál a gazdasági udvaron, és első pillanatra látni, hogy szé­pen fejlettek. Lelkiismeretesen dolgoznak Bombor Magda és Bombor Mária gondozók. A pulykatenyészetet néhány év­vel ezelőtt Mráz elvtárs, a szö­vetkezet elnöke honosította meg. Évente átlagosan 250 tojó pulykát tartanak. De a létszám díjasok segítenek, amennyire az erejük engedi. Kibírjuk vala­hogy. De mi lesz tovább? Megértettem, miért üti a va­sat a szövetkezet elnöke. A csákányi szövetkezet lehe­tőségei alapján nehéz megjósol­ni a jövőt. Számtalan szövetke­zet, állami gazdaság küzd ha­sonló nehézséggel. Évről évre nagyobb a munkaerőhiány a mezőgazdaságban, s így évek óta ez égető kérdés. Valóban nincs megoldás? A kérdéssel sok minden ösz­szefügg. Valószínű, hogy a me­zőgazdaságban is eljön az az Idő, amikor nem lesz már mun­kaerőhiány. Ezt azt ls bizonyít­ja, hogy már ma is vannak ki­vételek. Találunk olyan szövet­kezetet is, ahová ú] tagot, hogy úgy mondjuk csak „protekció­val" vesznek fel. Csakhát Ilyen még kevés van. A Brnói Mezőgazdasági öko­nómiai Kutatóintézet közvéle­ménykutatást rendezett. A fiata­most több mint 1700. Ez asze­rint változik, hogy mennyi pulykát adnak a piacra. A szö­vetkezet jól berendezkedett a pulykatenyésztésre. A pulyká­kat saját keltetőjükben kelte­tik, tehát nem kell máshon­nan hozni csibéket. Hugyec Bé la, a szövetkezet zootechnikusa szintén elégedett a pulykate­nyésztéssel. — Kevés a befektetés, sok a jövedelem. így jellemezhetnénk a pulykatenyészetet — mondja. Aránylag kevés szemes takar mány adagolásával gyorsan fej­lődnek a pulykák. A legutóbb) eladáskor 5 kg volt átlagsú lyuk, de Jő részük elérte a 6 kg-ot is. Természetesen a jövő­ben ls foglalkozunk pulykate­nyésztéssel, már csak azért is, hogy a piacot gazdagítsuk. A gondozók örömmel legel tetik a szemüket a tengernyi pulykacsapaton. Egész évben több mint 16 mázsa pulykahúst adtak el. Karácsonyi piacra 500 darabot vittek. —ba— RÁKOK FRANCIAORSZÁGNAK 1500 kdló élő rákot fogtak össze az Idén a Csehszlovák Halász Szövetség tábori szer­vezetének tagjai. 1250 kilót különleges dobozokban Fran­ciaországba küldték, amely rákvásárlás tekintetében leg­nagyobb üzleti partnerünk. A tábori ráktelepeken nevelik egyébként a hazánk különböző részein összefogott rákokat. HIZLAL AZ ULTRAHANG Ha a kecsege ultrahang ha­tásának van kitéve, naponta háromszor 20—30 vagy 60 má­sodpercig, gyorsabban hízik állapították meg a szovjet tudósok. A kísérlet során 23 kilohertz rezgésszámú ultrahan­got használnak. A tudósok e felfedezésnek nagy jelentősé­get tulajdonítanak. lok többsége arra a kérdésre miért idegenkedik a mezőgaz­daságtól, azt felelte: a szövet­kezetekben általában alacsony a kereseti lehetőség, kedvezőt­lenek a munkafeltételek, nem ls beszélve az idénymunkákról, amikor szabad időhöz alig, vagy egyáltalában nem juthat­nak a mezőgazdasági dolgozók. Továbbá megemlítették a kultu rális élet gyér lehetőségeit. A brnói kutatóintézet közvé­leménykutatásának eredményei a csákányi szövetkezet viszo nyaira is jellemzőek, kivéve a kereseti lehetőséget. Ugyanis Feketevízi Sándor elnök szerint e csákányi fiatalok odahaza, a szövetkezetben is kereshetnek annyit, sőt többet is, mint az iparban. Ezek szerint a munka feltételeket kell elfogadhatóvá tenni és érdemes lenne elgon dolkozni a kulturális alap jobb kihasználásán is. Mert a földet művelni kell. Az áldozathozatal pedig kifizetődik. Ha a szövetkezet vezetősége ebből indul ki a munkaerő­hiány megoldásánál, akkor bi zonyára nem hangzik majd annyira reménytelenül a kér­dés: mi lesz Jövőre ...? SZABŰ TIBOR RUHA TESZI AZ EMBERT Ezt a kétségbevonható mondást bizonyára még akkoriban ta­lálták ki, amikor szigorú előírások szabták meg, milyen színű és szabású ruhát hordhat a szabad ember, a jobbágy, amikor más-más köntöst hordtak a tisztviselők, a tanítók és a bírák. A későbbi századok alatt a ruha ilyen megkülönböztető jellege egyre inkább háttérbe szorul ugyan, de az öltözködés mindig sokat elárul viselőjéről. A ruhanemű szabása, minősége még nem is olyan régen névjegyként hatott. Mert habár már semmi­féle előírás nem korlátozta, mégis — zsebéhez mérten — más­ként öltözködött a szegény cselédlány és másképp a gazdag dáma. A ruha nálunk ma már csak eredeti rendeltetésének szolgál. A ruhanemű ára és az emberek lehetőségei közt már nincsenek olyan nagy aránytalanságok, s így nálunk szinte mindenki olyan öltözködést választhat ma­gának, amely megfelel egyéni ízlésének. Készruhakészítő üze­meink az ízléses kivitelű, jó minőségű ruhák és öltönyök nagy választékát gyártják. Az, hogy a csehszlovák konfekció világviszonylatban is egyre jOBB HÍRNÉVNEK ÖRVEND, megelégedéssel tölt el bennün­ket. A nagy mennyiségben gyár­tott készruha azonban nem mindenki méreteinek felel meg. Ez érthető, elvégre nem mind­nyájunkat ajándékozott meg a természet arányos termettel. Meg sokan vannak, akik a ru­ha szabását nem bízzák a ruha­tervezőkre, hanem saját egyéni elgondolásukat szeretnék érvé­nyesíteni. Ezeket az Igényeket nálunk a helyi ipari és a kis­ipari szövetkezetek ruhakészítő és ruhajavító üzemei hivatottak kielégíteni. A MEGRENDELÉSRE KÉSZÜLŐ RUHA nálunk a ruhavásárlás 30 száza­lékát teszi ki. Ez páratlanul nagy arány, ha figyelembe vesszük, hogy más iparilag fej­lett országokban 90 százalékát képviseli a nagyüzemileg gyár­tott készruha. Ha most a meg­rendelésre varratott ruhához hozzászámítjuk a ruhajavításo­kat és átalakításokat, amelye­ket ugyancsak a helyi ipari üzemek végeznek, kitűnik, mi­lyen fontos a szerepük. Vessünk egy pillantást arra, MILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZT dolgoznak ezek a kisüzemek. A megrendelések 70 százalé­kát rosszul felszerelt kis mű­helyekben készítik, s a munkát túlnyomórészt az egyének, Illet­ve egy-két tagú csoportok sze­rint szervezik. Itt nincsenek meg sem a termelékenység nö­velésének, sem a munkaeszkö­zök jobb kihasználásának a fel­tételei, ami kedvezőtlenül tük­röződik a jövedelmezőségben. Ezért az üzemek nagyobb része ráfizetéssel dolgozik, habár a megrendelés lényegében „nem olcsó mulatság". Még rosszabb a helyzet a A FEHÉRNEMŰ ÉS HARISNYAJAVITÄS terén. Itt sok helyen — helyi­ség híján — egyénileg avagy háznál végzik a javításokat a bedolgozó munkások. Ez a mód­szer azonban semmiképp sem megfelelő. Egyrészt hátráltatja a munkát, másrészt nem győzik kielégíteni az igényeket, nem is beszélve a többi tervezési, szervezési és Irányítási nehéz­ségről. Pedig nem kis összegről van itt szó, hiszen csak az el­múlt évben Szlovákiában a ru­ha és a fehérnemű javításából 1, befolyó Jövedelem meghaladta a 17 millió koronát, ami 1963­hoz viszonyítva csaknem 20) százalékos növekedést jelent. AZ ŰJ GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI RENDSZERBEN szükségszerűen több gondo£ fordítanak majd ezekre az el­maradó részlegekre is. A Köz­szükségleti Ipari Minisztérium', távlati tervei szerint 1970-ig a ruha és a fehérnemű nagyipari gyártását 1963-hoz képest egy harmadával emeljük. Jelentősert bővül a választék ls. Ugyan­akkor fejlesztjük a megrende­lésre dolgozó helyi ipart is, úgy, hogy a tavalyi 88 millió koronát meghaladó termelési volument 1970-ig mintegy 11— 12 millió koronával emelik. Ezt különböző módszerek alkalma­zásával tervezik elérni. Az egyik ilyen módszer lenne pél­dául a 7—8 tagú (a női ruha készítésénélj vagy 10 tagú (a férfiszabászatban) munkacso­portok megszervezése, amelyek­ben már JOBBAN ÉRVÉNYESÜLNE A MUNKAMEGOSZTÁS és bizonyos szakosítás ls lehet­séges lenne. Kevés munkaerő­vel dolgozó kisebb üzemeket gyűjtőhelyékkel kell helyettesí­teni, ahol egyben az előreké­szített, különböző méretű ruhá­kat is felkínálnák eladásra. Mert — ez ls a leendő újdonsá­gok közé tartozik — az idény­jellegű megrendelések torlódá­sának elkerülése végett az egyes szabászat! üzemek folya­matosan rátérnek a divatos és tökéletesen kidolgozott ruha­darabok előkészítésére. Ennek az új szolgálatnak sok előnye lesz. Lerövidíti a ruha elkészítésének idejét, a kisebb sorozatokban készített fazonok jelentősen hozzájárulnak a munkatermelékenység növelésé­hez, valamint az anyag megta­karításához, azaz AZ ÖNKÖLTSÉG CSÖKKENTÉSÉHEZ. Ez természetesen különféle ter­vezési és technológiai változá­sokat igényel. Reméljük, hogy így végre a közszolgáltatásnak ez az ága sem lesz ráfizetéses. A fehérnemű és a harisnya javítását illetően az a terv, hogy a nagyipari gyártás lénye­ges növelésével annyira csök­kennek a kiskereskedelmi árak, hogy szinte nem lesz érdemes javítgatni az elhasznált holmit. Ez főleg a harisnyára vonat­kozik. Ugyanakkor lényegesen több és tartósabb műanyag fel­használásával szintén csökken­nek majd a Javítási igények. Reméljük, hogy a tervek mi­előbb megvalósulnak, hatásu­kat a gyakorlatban is mihama­rabb érezhetjük. ROMAN ILONA A mmmf" nyeremeny minden hónapban 12X50 000 Kčs vagy személyautó és 100 000 Kčs külön jutalom Összesen 6 100 000 Kčs-t sorsolnak kl a CSEHSZLOVÁK ÁLLAMI SORSJÁTÉKON SZEPTEMBER 15. OKTÓBER 15. NOVEMBER 15. DECEMBER 15. JANUÁR 15. 1 FEBRUÁR 15. MÁRCIUS 15. ÁPRILIS 15. ÜF-227

Next

/
Oldalképek
Tartalom