Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-08 / 7. szám, szombat

A Napf eny es szivárvány L. FULLA ÉLETMÜVÉNEK BRATISLAVAI KIÁLLÍTÁSA A modern szlovák képzőművészet egyik alapítójának s legnagyobb alakjának életművét mutatja be ezúttal a Szlovák Nemzeti Galéria. A legfontosabb és a legszebb tárlatok egyike ez. amely egy nagy, bátor művész születését, fejlődését. felfelé ívelő útját ismerteti a nagyközönséggel. A kiállítás anyaga — több mint száz nagyméretű olaj és temperafestmény, nyolc vagy tíz gobelin, s vagy ötszáz grafikai alkotás (linoleummetszet, ak-. varéit, rajz és könyvillusztráció), érdekes módon bizonyítja, hogy L. Fulla úgyszólván sohasem használja a népi hímzések, varrottasok díszítéseit, ornamentumait, a népi fafaragvánvok figuráit, mégis minden zőművészetet, amelyekhez hasonlítva Dárius kincse is aprópénznek számít. L. Fulla, aki nemcsak a szlovák népművészet lényegét ismerte tüzetesen, hanem a bizánci ikonfestészet Keleten élő hagyományait is, páratlan módon fogadta magába és adaptálta a posztimpresszionizmus, a kubizmus, expresszionizmus, W. Gropius és Moholy-Nagy bauhausi konstruktivizmusának vívmányait, Chagall lírai meglátási és komponálási módját, valamint Paul Klee álomlogikáját és absztrakcióját. Majd mindezt szertelen tehetségének és rendszerező logikájának óriáskohójában felolvasztva új, sajátos formákba öntötte, amelyek vérlázítóan modernek é» L. FULLA: Tavasz a mezőn alkotítsában szemkápráztató és lángoló színeivel, az okker sárgákkal, az égő vörösökkel, tompított zöldjeivel népének lelkivilágát tükrözi. L. Bulla serdülő korában a hngyország legtipikusabb tájain, Árvában, Llptóban és Felsö-Túrócban, a legjellegzetesebb szlovák falvakban ismeri meg a szlovák népművészet remekelt, itt jegyzi el magát népével mindörökre, hogy majd érett férfikorában ércnél maradandóbb emléket emeljen ennek, ecsetjével, napfény és szívárványborítótta palettájával. Nem feledkezett meg a szlovák nép szellemi kincseiről Prágában sem, ahol tanulmányévei során egész életre szóló barátságot kötött M. Gaiandával, s egyidejűleg a modern európai képzőművészet legjelentősebb áramlataival is megismerkedett. Nem feledkezik meg róla akkor sem, amikor M. Galandával az avantgardizmus úttörője lesz a szlovák képzőművészetben, és végül is betetézte mindazt, amire az időnek előtte elhunyt Galandának már lehetősége nem volt. Festészetében és grafikájában létrehozta azt a csodálatos szintézist, melyet rajta kívül nálunk senkinek sem sikerült megvalósítani, s olyan értékek-, kel gazdagította a szlovák képhagyományrombolók, de mégis a szlovák népi hagyományok meseerdejéből táplálkoznak. Ezért nincs életművében nyoma sem az utánzásnak, sem pedig a másolásnak. Igen, az időbeli sorrendben számozott művek minden katalógust magyarázat nélkül nagyon sokat mondanak alkotójuk ról. Nemcsak népéhez való hűségről szólnak, hanem a művész harcos haladó szelleméről is, aki nagyon jól látta a fennálló társadalom bűneit. így a hármas számmal ellátott, 1924-ben festett „Pásztorgyerek" című alkotása, nemcsak az egyénileg és sajátosan felfogott analitikus kubizmus jelenlétét mutatja, hanem arról is vall, hogy L. Fulla, aki Galandával a „DAV" című baloldali folyóiratot is illusztrálta, az akkori Prágát uraló proletárművészet második hullámának hatása alatt állott. Az „Osadai lány", a „Revúcal család", a „Falusi lány virágok közt" és több ebből a korszakból való más alkotása viszont arról tanúskodik, hogy egy pillanatra sem feledkezett meg a szlovák táj emberéről, s ha teremtő kedvében, a tiszta festői kifejezés keresésének és a formalitásnak lázában látszólag torzít is, ezt a torzítást is mosolygós csúfol kod ássál és h nyeremeny minden hónapban 12X50 000 Kčs vagy személyautó és 100 000 Kčs külön jutalom összesen 6 100 000 Kčs-t sorsolnak ki a CSEHSZLOVÁK ÁLLAMI SORSJÁTÉKON SZEPTEMBER 15. OKTÓBER 15. NOVEMBER 15. DECEMBER 15. JANUÁR 15. FEBRUÁR 15. .MÁRCIUS 15. ÁPRILIS 15. ÚF-227 meleg szeretettel teszi, akárcsak jó néhány évvel későbben a fiatal C. Majerník. Nem érdektelen, hogy erőteljes felfelé ívelést fedezhetünk fel alkotásaiban abban az időben (1929—1937), amikor a brnói származású J. Vidra meghívja őt az újonnan megnyílt pozsonyi Iparművészeti Iskola tanárának. Ebből az időszakból származik Fullának a „Dévény", a „Velencei emlék", a „Halak az asztalon", a „Sárkány", a „Gyerekek a tengernél", a „Játékok", a „Léggömbök", a „Madonna angyallal" című és több más kiváló alkotása. Színpadtervezetével harminchatban Milánóban bronzérmet érdemel kl, majd egy évre rá a „Munka és Dal" című képciklusával elnyeri a párizsi Világkiállítás Grand Prix-jét. L. Fulla ízig-vérig modern festő, nemcsak azt lesti meg, ainit lát, hanem azt Is, amit modelljéről tud. A látható világot, pontosan a régi Fulla-. Galanda manifesztumok szellemében — kiegészíti a láthatatlan lényeggel. Festő, költő és teremtőinűvész is egy "személyben. A mester grafikai művének nagy sokasága a harmincas évek második feléből származik. Mintha érezte volna a nagy válságok közeledését. Lelki barátja és bajtársa M. Galanda meghal, kedvenc iskoláját a Plébánosköztársaság 1939-ben bezárja, s javaslatát, hogy alapítsák meg a Szlovák Képzőművészeti Akadémiát, elutasítja. Tisóéknál nem kell L. Fulla modern néplessége, amely szöges ellentétben áll az ő importált és fasiszta „völkisch" szellemükkel, ha egyáltalán volt szellemük!... Betegeskedik. Negyvenkettőben nyugdíjaztatását kéri, elhagyja Bratislavát és Martinban telepedik le. Erról a sötét korszakról rengeteg tanulmánya, vázlata és illusztrációja tanúskodik, meg a szinte szimbolikusnak számító „Keresztrefeszítés" című festménye is. A felszabadulást követő években (1945—1952) nagy hévvel dolgozik. Tekintetbe veszi a nagy társadalmi átalakulásból folvó és a művészetet Is érintő követelményeket, becsülettel helyt áll és sajátos művészi kézírással megmarad első vonalbeli modern művésznek. Ismét a nagy, haladó alkotót tisztelhetjük benne, aki ragyogó színű festményein felszabadult népét ünnepli. Megszületnek legérettebb munkái, a balladikus hangulatú „Elhagyott ház", a „Táj lovassal" a „Tavasz a mezőn", a „Forró nyár", a népi legendát helyesen értelmező és szimbolizáló „Jánošík fehér lovon", a „Krumpliszedők" című festményei, hogy csupán néhányat említsek. A személyi kultusz éveiben ismét mellőzik, ötvenkettőben elhagyja a nemrégiben létrejött Szlovák Képzőművészeti Akadémiát, ahol mint docens ténykedett és ezúttal is Martinban húzódik meg, később pedig Žilinára költözik, ahol rengeteget illusztrál és rajzol. ötvenhatban és ötvenhétben a brüsszeli világkiállítás csehszlovák pavilonja számára elkészíti a „Paraszt lakodalom" című hármasképet. Ezt további remekművek sorozata követi, a „Csendélet kávédarálóval", a „Festő és modellje" a „Május 1.", a „Zsuzsanna és a vének", a „Tél a város peremén" című alkotásai, melyek egytől egyig a mester müvének folytonosságáról, töretlen akaratáról és alkotótehetségéről tanúskodnak! L. Fulla, valóban a szlovák művészet óriása, olyan óriása, aki már vagy harminc éve túlnőtte a hazai kereteket, s aki fejével a csillagokat érinti, ám ugyanakkor szilárdan áll népe gondolatvilágának termékeny humuszán. A jelenlegi kiállítás, a képeknek ez a napfényben és a szivárvány színeiben fürdő seregszemléje pedig felemelő és szívmelengető érzést keltő élményl BARSI IMRE MEGJELENT AZ IRODALMI SZEMLE 10. SZÁMA Egy induló vita margójára Néhány hónappal ezelőtt az Irodalmi Szemle pontosabb megjelenését sürgettük, s íme, az év végi httjrá úgy látszik e téren is meglepetést hozhatott. A megkésett recenzálás mentségére most viszont nem tudunk mást felhozni, mint a bratislavai kézbesítés kétheti késedelmét, vagy akár az ISZ szerkesztősége részéről a szignál-példány rendszeres küldése készségének hiányát. Az új esztendő kívánságai közé — olvasóink tájékoztatása érdekében — hadd helyezzük el ezt a kérésünket is. Az ISZ 1965. évi utolsó száma Veres Péter „Futólagos feljegyzések egy túl sietős utazásról" című írásával indul, melyben az ismert magyar író nemcsak szlovákiai utazása élményeit' rögzíti, hanem a nemzetiségi sors egyes vonatkozásaira is utal. A publicisztikai jellegű írások közül a Disputa rovatban közölt V. Mináč: „Egy nemzet él itt" című írását (1. rész) emelnénk ki. Olvasóink egy része előtt már ismert ez az írás, mely Ľudovit Stúr születésének 150. évfordulója alkalmából jelent meg a Kultúrny život hasábjain. Az írással szemben — bár a KŽ szerkesztősége fenntartásokkal nem élt =— már megjelenése idején jogos ellenvetések merültek fel.* Az Irodalmi Szemle most az egyes történelmi korszakok hatóerőinek differenciált vizsgálása s a sokoldalú véleménycsere kibontakoztatása érdekében (a befejező részt a januári szám közli) vitára bocsátja az írást. Anélkül, hogy elébe vágnánk az alkotó eszmecserének, hadd mondjuk meg: az írás magas fokú publicisztikai igényességgel a nemzeti önvizsgálat érdekében a fejlődés sajátosságait, előrelendítő erőit Illetve tehertételeit vizsgálja, viszont tárgyalási módjában leszűkítő, érvelésében szembeötlő a szemlélet egyoldalúsága. Kétségtelenül hasznos gondolatokat vet fel, a haladásés osztályszempontok, az objektív történelem-szemlélet gyakori mellőzésével azonban a szubjektív érvelési mód a történetiséget csorbítja. Még akkor is, ha mindnyájunk előtt Ismeretes a múlt század magyar középnemességének elfogult, a nemzetiségek legsajátabb érdekeit sértő magatartása. A Duna menti népek egy-< másra találása, az évszázados gyűlölködés felszámolása régi, fájó probléma. E gondolat létjogosultságát a legújabb-kori történelem félresiklásai csak jobban sürgethetik. Ennek gondjától vajúdtak a nép legjobbjai, s a szabadságharc időszaka nemzetiségi politikájának tévedéseit a kütahiai alkotmányterv (1851) tanúsága szerint maga Kossúth is felismerte. A szabadságharc, a polgári demokratikus forradalom nagyszerű, de ellentmondásokkal terhes időszakáról szólva nem lehet szem elől téveszteni azonban azt sem, hogy a nemzeti érdekek megítélését illetően az általános emberi haladás szempontjai az elsődlegesek. Ugyanakkor fiA SZERK. MEGJEGYZÉSE: V. Mináč említett cikkével kapcsolatban munkatársunk Dr. Gály Iván polemikus jel legfi írásban reagált a szerző kiragadó módszereire, a K Ž szerkesztősége azonban eltekintett az említett írás közlésétől | gyelembe kell venni azt is, hogy az ellentétek és súrlódások éleződésével keletkezett harc nem a magyar és a szlovák nép harca volt, hanem a magyar középnemesség és a szlovák nemi zeti mozgalom vezetői közötti harc (!}. S e nehéz történelmi kor mához szóló legjobb tanulsága lehet, hogy azokat a történelmi momentumokat hangsúlyozzuk elsősorban, melyek az egymásratalálás gondolatát munkálják. Ebből a szempontból az említett cikk jócskán hiányérzetet kelt. V. Mináč kétségtelenül sok, figyelmet érdemlő problémát vet fel, az utalások rengetegével érvel, kissé azonban mintha megrekedne a tárgyalt kor egyes nagyságainak felfogásánál, sőt azokat Is összefüggéseikből kiragadva, sajátos „témaszükségletének" rendeli alá. Štúr szavai: a holtak temessék el holtjaikat"... elsősorban a történelmi tanulság megszívlelését jelentheti. S ez ma alig választható el A szocializmus építésének mindennapi gondjaitól. A szocialista országok belső fejlődése, gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatainak szocialista jellege, — a történelemszemlélet teljessége, s a nemzeti önvizsgálat indokoltsága mellett és ellenére t— az összeforrottság, az „ezer zsibbadt vágy" közös akaratának munkálását sürgeti, s ez igazolhatja legsajátabb érdekeinket is. Érzésünk szerint ez lehet a most induló vitának Is egyedüli alapja, ha úgy tetszik: lakmuszpapírja. Az említett írás élvezhető fordításban látott napvilágot, az „orosz árvíz" emlegetését azonban helyesebb lett volna „áradatra" magyarosítani. Az Irodalmi Szemle szépirodalmi anyagai között találkozhatunk Bérezi István, Ozsvald Árpád, Fecsó Pál és Sződy Viktor versével, a prózai részben pedig Ladislav Ťažký regényrészletévei, Petröczi Bálint, Rácz Olivér, Moyzes Ilona és Ardamica Ferenc írásaival. A folyóirat — szűkszavú és kissé sommás szerkesztőségi nyilatkozattal — közli Milan Plüút és Karol Tomiš beszámolóját, mely az írószövetség választmánya előtt hangzott el, az elmúlt évben megjelent hazai alkotásokról. „Bányai Pál és a magyar szocialista regényírás kezdetei" címmel Csanda Sándor írását olvashatjuk. Deme László a stílusmodernség kérdéseivel foglalkozik, Tolvaj Bertalan pedig Szalatnai Rezső cseh és szlovák Irodalomtörténetét méltatja. A Folyóirat-szemle érdekes anyagai közül befejezésül hadd idézzük S. Radhakrisnan Indiai köztársasági elnök prágai látogatásának néhány kitételét: „Korunkban, amikor az emberiség hatalmas feladatok előtt áll... a világnak intellektuális összetartozásra és nemzetköziségre van szüksége... A civilizációt csak közös erővel lehet megmenteni, az igazságot csak közös erővel találhatjuk meg, a kölcsönös bizalom légkörében, egymás megismerése által, kapcsolatok, beszélgetések, konferenciák, viták, eszmecserék közben, tgy ismerjük, s értjük majd meg egymást; egy francia közmondás szerint a megértés megbocsátást jelent" F. Z. Kulturális hírek • HOLLYWOODBAN elhatározták, filmet készítenek Maurice Clievalier életéről. Mistinguette szerepét Brigitte Bardotra bízzák. Chevalier szerepét pedig egy fiatal színész játssza, de közben régi, eredeti Chevalier lemezeket forgatnak. • TIZIAN-KÉPET fedeztek fel Angliában Nordhumberland hercegének egyik vidéki kastélyában. A mű évtizedekig elhanyagoltan függött egy másik régi kép mögött. Csak most, amikor sor került a kép restaurálására, állapították meg a ffi* szakértők, hogy 1536—1539 között készült Tizian-alkotásról van sző. 1366 • BELGRÁDBAN megnyílt a I. 8. modern művészet új múzeuma. A logikus és szellemesen egy- Q szerű, hatalmas múzeum Iván O Antic építész műve. ^^