Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-08 / 7. szám, szombat

E R S K I N E CALDWELL: Hogyan harangoztunk az öregemmel? A

MIKOR hazaértem az iskolából, Hawshaw prédikátor, az univerzalista felekezet lelkésze a tornácunkon álldogált és az öregemmel beszélgetett. Eleinte rá sem hederítettem. Hawshaw prédikátor ugyanis sűrűn . felkereste az öregemet, és folyton arra -akarta rávenni, hogy vasárnaponként menjen el a templomba, de a pacám mindig talált valami kibúvót. Rendszerint azzal érvelt, hogy Ida, az öszvérünk felfúvódott, és nem hagyhatja egyedül, míg jobban nem Ipsz, vagy hogy Mr. Jess Johnson disznai szanaszét : rohangásznak, s kénytelen otthon maradni, hogy fel ne túrják a veteményes- kertünket. Úgy véltem hát, megint ilyesmiről van szó; megálltam a legalsó lép: csöfokon, s fülelni kezdtem, ezúttal vajon mit agyai kí az öregem. Egyszer csak hallom ám, Hawshaw prédikátor . éppen azon sopánkodik, hogy a jó öreg Jeff Davis Fletcher, a néger harangozó pár napra a szomszéd megyébe utazott egyik beteg rokonához, és így nincs, aki harangozzon ma délután Miss Susie Thing és Hubert Willy csomagkézbesítő esküvőjén. Az öregem gyanította ugyan, mire akar kilyukadni a prédikátor, de egy árva szóval sem említette, hogy elvállalná a harangozást. — Mondok én magának valamit, ,Mr. Stroup - rukkolt ki végre Hawshaw prédikátor, miután jó ideje hiába várta már, hogy az öregem nyilatkozzék. — Ha beleegyezik, hogy harangoz ma délután, szavamat adom, hogy egész évben egyszer sem zaklatom többé a templombajárással. Jó lesz így, Mr. Stroup? - Még jobb lenne, ha nemcsak ebben az évben, hanem az összes következőkben sem zaklatna többet — dörmögött oz öregem. - Már ez is óriási engedmény a részemről - mentegetőzött a prédikátor. — Szent kötelességem ugyanis, hogy isten házába hívjam az embereket. - Ha már olyan nagy szüksége van harangozóra — mondta az öregem —, vegye úgy, hogy metodista vagy baptista vagyok, és ne rágja folyton a fülemet, hogy hallgassam végig a prédikációit. Megvan nekem a sajót vallásom, s ennél jobbat nem is kívánhatnék magamnak. Hawshaw prédikátor kimerülten nekidőlt a falnak, és jó darabig gondolkozott, a popám meg feltelepedett a korlátra és várta, mi sül ki ebből. — Hagyjuk máskorra a vitát, Mr. Stroup — nyögte ki végül is a prédikátor. — Egészen kifulladtam, és fél óra múlva kezdődik az esküvő. Más hanangozót most már nem tudok felhajtani, és ha maga nem segít rajtam, benn leszek o Dacban. Az öregem leugrott erre a korlátról, és fürgén leszaladt a lépcsőn. Hawshaw prédikátor alig érte utói. — Rendben van, kihúzom a csávából, felcsapok harangozónak — morogta az öregem. — Senki se vesse a szememre, hogy nem segítek a bajbajutotton. — Nagyszerű! - lelkendezett a prédikátor, s csak úgy sugárzott a képe. — Tudtam, hogy magára mindig számíthatok, Mr. Stroup. Azzal leporolta a kabátját, és megigazította a nyakkendőjét. — A feladat igazán egyszerű: csak egy a fontos, mihelyt kezdődik az esketési szertartás, húzza meg a harangot, és mindaddig harangozzon, míg az ifjú pár ki nem lép a templom kapuján, és szem elől nem veszti őket. Ennyi az egész. Világos, Mr. Stroup? — Hajjaj, — legyintett az öregem. — Fog ez menni. Egyszerű, mint a pofon. A prédikátor kihátrált az utcára. — Sietnem kell a templomba - mondta gondterhelten. - Húsz perc múlva kezdődik a szertartás. Kapjon hamar magára valamit, Mr. Stroup, és jöjjön, amilyen gyorsan csak tud. Az előcsarnokban várom, a harangkötélnél. - Azzal sarkonfordult és a templom felé nyargalt. — Gyerünk, fiacskám — intett felém ekkor az öregem. - Csípjük ki magunkat az esküvőre. Te is segítesz majd harangozni. Gyerünk! Befordultunk a szobába, az öregem bedugta a fejét a mosdótálba, és simára kefélte a sörényét. Egykettőre elkészült vele és indulhattunk. — Papa, tényleg harangozhatok? — szökdécseltem a nyomában. — Tényleg, papa? — Majd meglátjuk hékás, ha odaérünk. Ha nem nehéz húzni azt a fránya kötelet, harangozhatsz. A násznép már szállingózott. Mi mindenkit magunk mögött hagytunk, hogy idejében ott legyünk. A templom előtt tömérdek ismerős ácsorgott, de az öregem épp hogy csak intett nekik, s beléptünk az előcsarnokba. H

'AWSHAW prédikátor ígéretéhez híven ott toporgott a harangkötélnél: szemlátomást izgult, hogy elkésünk. Amint megpillantott bennünket, elénk szaladt, s közben folyton a zsebóráját nézegette. — Mr. Stroup, ez lesz ám egy nevezetes esküvő! — lihegte kifulladva. — Olyan két család sarja lép itt ma frigyre egymással, melyek valósággal pillérei egyházamnak, Leghőbb vágyam, hogy úgy menjen minden, mint a karikacsapás. Nagyon sokat várok ettől az esküvőtől. Két acsarkodó családot békít össze, és véget vet egy hosszú-hosszú viszálynak, mely régóta nyugtalanítja gyülekezetünket. — Miattam sose aggódjék! - nyugtatta meg az öregem. - Végezze csak szépen a maga dolgát, a harangozást meg bízza rám. Épp eleget csöngettem pedellus koromban; alaposan kitanultam ert a mesterséget, elhiheti. — Örülök ennek, Mr. Stroup — lélegzett fel a prédikátor, és megtörölte arcát a zsebkendőjével. - Nagy megkönnyebbülés számomra, hogy ilyen szakavatott kézben látom a harangkötelet. A lakodalmas nép közben betódult a templomba, és az orgonista rázendített. Hirtelen megpillantottam Miss Susie Thinget: talpig fehérben volt, és egy jókora mennyasszonyi csokrot szorított a kebléhez. Az oldalsó ajtón libegett be. Csaknem véle egy időben a másik ajtón belépett Hubert Willy, a vőlegény is. Nem sok idő lehetett már hátra a szertartás kezdetéig, figyelmeztettem is az öregemet, készüljön, mert mindjárt meg kell húznia a harangot. - Nos, Mr. Stroup - hajolt ekkor a prédikátor az öregem füléhez. — Mihelyt észreveszi, hogy felemelem az asztalról ezt a fekete könyvecskét, húzza meg a harangot. Az öregem helyeslően bólintott és megmarkolta a súlyos, vastag harangkötelet, mely a mennyezetbe vágott nagy kerek nyíláson csüngött alá a toronyból. - Csimpaszkodj bele te is, pajtás! biztatott az öregem. - Kettőnek könynyebb lesz rángatni. Úgy látom, ez a harang valamivel nagyobb, mint az iskolacsengő volt. Most pedig nyisd ki jól a szemed, figyeld Hawshaw prédikátort, és szólj, amikor kezdeni kell. A jegyespár ekkor a prédikátor elé lépett. Hubert vörös volt, mint a főtt rák, Miss Susie arcát meg teljesen eltakarta a hatalmas virágcsokor. Hawhaw prédikátor ebben a pillanatban felemelte az asztalról a fekete könyvecskét. - Húzd meg, papa — súgtam az öreggem fülébe. — Megkezdődött. Addig rángattuk a súlyos kötelet, míg meglendült a harang. Az öregem már jó előre figyelmeztetett, hogy teljes erőnk bői kell a kötelet lefelé húznunk, s aztán rögtön elengednünk, hogy magától felemelkedhessen, öt vagy hat rándítás után csakugyan kilendült a harangnyelv, és a kötél ütemesen, fel-alá kezdett járni. M

'EGKONDULT a harang, de kissé szokatlan hangot adott. Fürkészni kezdtem az öregem arcát, de olyan elégedett mosoly ült rajta, hogy biztosra vettem, nincs itt semmi hiba. De ahogy bekukkantottam a templomajtóba, láttam, hogy a prédikátor odainti magához az egyházfit, és valamit sugdos a fülébe. A padokból is sokan hátrafordultak, és nagyon görbén néztek ránk. Az egyhózfi ekkor odaszaladt hozzánk, az öregemhez hajolt, és súgott neki valamit. A papám azonban megrázta a fejét, és rendületlenül tovább harangozott. Az egyházfi erre visszafutott a prédikátorhoz, ki közben abbahagyta már az olvasást, és miután pár szót váltott az egyházfival, a könyvet az asztalra tette, és futólépésben elindult felénk. - Idehallgasson, Mr. Stroup! — rikácsolta. - Ne kongassa úgy azt a harangot! - Mit magyaráz maga? - pislogott rá az öregem, s közben nagy lendülettel továbbharangoztunk. — Ügy húzom a kötelet, ahogy megállapodtunk. Mi tehát a baj? - Hogy mi a baj? - lihegte Hawshaw prédikátor, és kigombolta az inge gallérját. - Hát nem hallja ezt a keserves gong-bong-ot? - Ekkorra már mindenki felénk fordult, és jó néhány ujj szegeződött ránk. - Igy temetésre szoktak harangozni. Elég legyen ebből a kongatásból! - Nem mondaná meg végre, mit akar — gurult dühbe az öregem. — Pedellus koromban is ugyanígy csöngettem, és senki sem vádolt meg azzal, hogy kongatok. - Mi az iskolacsengő ehhez a haranghoz képest, Mr. Stroup? Egy napon 1986. i. a. Történt egyszer — 2000 éve már — hogy Augusztus, a római világbirodalom császára, döntfi hadjáratra készQlt. A Tlberlsre néző palotában nagy volt a sürgés-forgás, Róma Fórumán összesereglettek már a léglók. Beérkeztek a Duna menti határvonalról. Aquincumból, Brlgetioból, Brltánlából, Hispániából. Kis-Azsiából, Indiából a követségek ls. Az összesereglettek türelmetlenül várták a vezért, hogy magasra emelt aranypálcájával megadja a jelet: „Vae Vtctis!" „Jaj a legyőzötteknek!" A nagy vezér azonban késett, a harcosok türelmetlenül topogtak a Fórum főterének ragyogó kövein. Hirtelen futótűzként terjedt el a hlr a várakozók között: a rettegett Augusztus beteg. Tehetetlenül fekszik, ajkalt a fájdalomtól összeszorítja, beszélni nem tud. Megérkeztek a fürdők Igazgatói, hogy gyógymódjaikkal segítsenek a császáron. Már régóta gyógyították az öregedő Caesárt az ellen a betegség ellen. amely a koronás főket éppúgy utoléri, mint legparányibb alattvalóját, s ez az öregséggel járó tünetek. A palota fehér márványoszlopai között egy mélyen gondokba merült sápadt ember nézte ezt a segítséget nyújtani akaró tehetetlenséget. Antonlusz Musza volt, aki GöA megtalált Gínkgobiloba rögország kéklő ege alatt, Kosz szigetén, a híres Aszklepiadesztől tanulta a gyógyszer elkészítésének és felhasználásának tudományát. Agyán hirtelen átvillant egy gondolat és elrohant lakására, amelynek kertjéből néhány mákfej nedvét vette és elegyítette ginkgóval. Visszasietve a palotába, félretolta az ágy előtt nyüzsgő jósokat, orvosokat és a nedvet beadagolta a császár összeszorított fogai közé. A csoda megtörtént. Alig néhány perc múlva a rettenetes kínoktól gyötört császár kinyitotta szemét, felugrott és kezében magasra lendült még egyszer, utoljára a győzelmet Jelentő aranypálca. Így indult el hódító útjára a császár .. . Idők múlásával azonban megfeledkeztek a glnkgóról, erről a fontos és kedves kerti növényről. Csak a mi korunk Ismerte fel újra jelentőségét. Neve japán eredetű, története érdekes. 1712-ben Engelbert Kömpfer német orvos Glnkyo Silber Aprlkose, azaz ezüstsárgabarack néven említi. Nyomtatási hibás alakban vette át Linné, a nagy természettudós, a növények rendszerbefoglalóJa és lett Glnkgo biloba L. SaUsburie Adlantlfolia. Két szárnyú levele miatt biloba. Maga a növény a Gingoacaeyák képviselője, a 150 millió évvel ezelőtti, Jura-korabeli akácfélék utolsó Mohikánja. Európában is megtalálhatók maradványai. Túlélését ez a mintegy 30 méter magas fa annak köszönheti, hogy Kínában évezredek óta mint templomi növényt ültették Ez a tűlevelűekhez közelálló fa asztalosmunkához szolgált. A bibliában „Maidenhairtree" néven fordul elő és Európában 1730 körül honosodott meg. A glnkgo biloba bekerült az irodalomba is, a Heidelberg várkertjében dlszlő fa levele megihlette Goethét 1815 ben Glnkgo biloba címmel Irt róla költeményt. Mit szól a kémikus a Ginkgóhoz? A növény levele az emberi szervezetre, véredényrendszerére ható fontos anyagokat tartalmaz. Mit szól a gyógyszertudomány? Állatkísérletek Igazolják, hogy a Glnkgo hatóanyagai dinamikus hatást fejtenek kl a véredényrendszerre és az egyes fontos emberi szervekre anélkül, hogy kedvezőtlenül befolyásolnák az edényrendszert, így pl. vérsüllyedést stb. Idéznek elő. Eltérően a többi edényrendszerre ható, tágító anyagtól a Glnkgo a mélyen fekvő kerületi kapilláris érrendszerre hat. Ez az edényrendszerre való hatás két irányban fejti kl hatásét. Agyvérbőséggel mutatkozó zavarok. fejfájás, nehéz légzés (tachlkardia. szívdobogás, diastolás zavaroki esetében a kísérletek jó eredményekről számolnak be. Továbbá az alsó végtagok artertoscleroztsára, vagy cukorbetegség következtében a vérerekben fellépő rendellenességekre hat, a vérellátás zavaraira, artériák és vénák gyulladásaira, az ún Buergerkórra hat. A betegek százainál németországi megfigvelések alapján ezen betegségeknél alkalmazásával feltűnő javulást észleltek Goelhe a strasshurgt vár kertjében kelet Szulefkájáról álmodozva nem gondolta volna, hogy a Gtnkpn levél, mint a szeretet örök leiképe egvszer levetkőzi szimbolikus tartalmát és későbbi kor rvaknrlsiti Jában bukkan majd elő a betegségek, a fáldalom envbftésére. Dr. Wiirm Mihály — Dr. Rehák Gyula sem lehet említeni c kettőt. Az iskolacsengő, akárhogy is ráncigálja, mindig egyformán szól... De most már aztán hagyjon fel ezzel a kongatással! Égési elkámpicsorodik tőle a násznép. - Hát akkor mi a fenét csináljalc? - Gingalózzon! - Ging-ga-lóz-zak? Az meg mi? A prédikátor sebtiben hátrapillantott. Miss Susie és Hubert még mindig ott álldogált a szószék előtt: várták, hogy a prédikátor folytassa az esketési szertartást. - Hát esküvőre még soha életében nem harangozott? - firtatta Hawshaw prédikátor. - Nem én! - felelte foghegyről az öregem. — Sőt azt sem tudom, hogyan kell. - Igy szóljon a harang: gingalló, gmgalló. - Tényleg? — álmélkodott a papám, és ugyanúgy kongatott, mint eddig. — Erről aztán igazán sose hallottam még. - Hát akkor ne kongasson, hanem húzza azt a harangot tisztességesen, Mr. Stroup! Hisz egyeseknek mór a könnyük is kicsordult. - Nem addig van az! Csak úgy ukmukfukk nem lehet megváltoztatni a harang szavát. Gyakorlat kell ahhoz. Ügy harangozok, ahogy tudok. De legközelebb majd úgy húzom, ahogy maga óhajtja. A

PRÉDIKÁTOR ekkor megragadta a harangkötelet, és csaknem ugyanabban a pillanatban Jule, Miss Susie Thing bátyja odarontott Hubert Willyhez, és az oldalajtón keresztül kituszkolta a temetőkertbe, s közben azt üvöltözte, Willy biztatta fel az öregemet, hogy borsot törjön az orruk alá. S mielőtt még bárki közbeléphetett volna, Jule nekiesett Hubertnek, és a következő másodpercben már egymást dögönyözték a sírkövek között. Hubertnek eleredt az orravére, Jule pantallóját meg alaposan kihasította egy kovácsolt vasoszlop, melyen tábla lógott: FŰRE LÉPNI TILOS! Az öregem rámparancsolt, hogy csak húzzam tovább a harangot, ő pedig megnézi a csihipuhit. Hawshaw prédikátor is kint volt már addigra a temetőkertben a többiekkel együtt. Én meg húztam a harangot lankadatlanul, bár hallottam, hogy épp úgy kong, mint amikor az öreg Jeff Davis Fletcher húzza a halottnak. Jule és Hubert közben jól eldöngették egymást, ugyanis senki sem fogta le őket, mert úgy vélték, jobb, ha engedik, hogy a két kakas kiverekedje magát — majd abbahagyják úgyis, ha belefáradnak. Én meg csak harangoztam nagyban, s közben azon töprengtem, hogyan szólhat egy és ugyanaz a harang úgy is, hogy gong-bong, meg úgy is, hogy gingalló, gingalló. Ekkor odarohant hozzám Hawshaw prédikátor, és kikapta a kötelét a kezemből. A harangnyelv még lengett egy párat, majd végképp megállt. - Elég, ha mondom, William! - för* medt rám a prédikátor, és kilódított a templomból, hogy csak úgy bukdácsoltam lefelé a garádicson. Ekkor az öregem előbukkant a templom mögül, és futólépésben közeledett Amikor észrevette, hogy elnémult a harang, hirtelen megtorpant. \ - Ki mondta neked, hogy hagyd abba, te kölyök? - rivallt rám. - Hawshaw prédikátor, és ráadásul még ki is penderített. - Micsoda? - horkant fel az öregem. A prédikátor épp akkor lépett ki a templomajtón, és megállt a legfelső lépcsőfokon. - Hát aztán mit gondol maga? — pattogott a papám. - Ha én egyszer elvállalok valamit, még ha belegebedek is, végigcsinálom. Megyek is rögvest vissza, és befejezem a harangozást. ahogy dukál. - Még csak az hiányzik! - hördült fel a prédikátor, és elállta az utat. - Az esküvőnek befellegzett, és ez a maga lelkén szárad. Willyék és Thingék közt kiújult a viszály, és erről egyedül maga tehet, senki más. Egy ujjal se merjen nyúlni a harangkötélhez! - Azt akarja ezzel mondani, hogy nem jól harangoztam? - Azt bizony, Mr. Stroup! - harsogta a prédikátor, és akkorát lódított az öregemen, hogy kis híján orra bukott szegény. - Be ne tegye még egyszer a lábát a házamba, és nekem ugyan ne rimánkodjon többet, hogy hallgassam meg a prédikációit! - fortyogott az öregem. — Ha a maga fülét sérti az én harangozásom, az én fülemet is sérti a maga papolósa, tudja meg! H

AWSHAW prédikátor visszobak* tátott a templomba, de még mielőtt eltűnt volna a szemünk elől, az öregem újabb szózatot intézett hozzá: - No és mitévő legyek, ha esetleg eszembe jut, hogy csatlakozni kéne valamelyik felekezethez? Mert még előfordulhat ám ilyesmi. - Csatlakozzék a metodistákhoz vagy a baotistákhoz - duata ki a fejét a templomaitón a prédikátor. - Mi majd csak eU-^Moouhink maoa nélkül is. Enyedy György fordítása