Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)
1966-01-01 / 1. szám, szombat
KÉT BETÖRŐ, EGY KIRÁLYNŐ ÉS EGY FILMRENDEZŐ GÉPKOCSIFEJLESZTÉS SZOVJET ELGONDOLÁSOK ALAPJÁN 1965. ianuár első napjaiban Giintar Pescbel 32 éves hegesztő, s 28 éves barátja Uda Herndl elhatározta, hogy meglátogatja a legnagyobb nyugat-berlini áruházat, és hogy a látogatás érdekesebb és hasznosabb legyen, minden bejelentés nélkBl éjszaka hatoltak be a pénztárterembe. A trezorok különleges vasbeton betétie azonban ellenállt és megtelelő szerszám hiányában kénytelenek voltak egyetlen fillér nélkül távozni. Ez magában véve már rendkívül lehangolta őket, ám rosszkedvüket mértéktelenül fokozta, amikor másnap a sajtó hasábjain olvashattak a meghiúsult kasszafúrási kísérletről és megtudták, hogy félmillió márkás zsákmánytői estek el. Ekkor azonban elszánták magukat, hogy tudományos alapossággal végrehajtják a háború utáni Berlin legnagyobbszabású betörését. Február 22-én éjszaka betörtek egy schönbergi vasüzletbe, hogy megfelelő és tökéletes felszereléssel Induljanak a vállalkozásnak. Betörés közben egy rendőrőrjárat elfogta őket, de mintán a Moabit fogházban töredelmesen bevallották tettüket, csak feltételes Ítéletet kaptak és tovább kovácsolhatták az áruházi kasszafúrás részleteit. Időközben a körülmények is kedvezőbbé váltak: közeledett a mennybemenetel ünnepnapja, amikor az angol királynő meglátogatta Nyugat-Berlint — és ez tökéletesen lekötötte a rendőrség figyelmét. A két társ május 25-én elbújt az áruház VI. emeletén és ott várta meg az éjszakát. Akkor az árnház építkezési raktárából beszereztek egy hegesztőpisztolyt, két villanyfúrót. Majd jól végzett munka tudatában álomba merültek az előre elkészített nyugágyon. Reggel 8 órakor ébredtek, az élelmiszerosztályon megreggeliztek — majd nyolc úrán át dolgoztak, amíg sikerült kinyitni a páncélszekrényt és további nyolc óra kellett ahhoz, hogy néhány száz fizetési borítékot kiürítsenek és a 434 024,21 márkát két aktatáskába gyömöszöljék. Mielőtt éjfélkor elhagyták az áruházat, még egy jó erős feketekávét is főztek. A zsákmányt elrejtették, ám a rendőrség egy véletlen következtében megállapította a tettesek kilétét és a két tettestárs ismét elfoglalta „helyét" a Moabitban. Azonban azóta is hiába faggatják őket. hova rejtették a majdnem félmillió márkát. Ezekután az olvasó jogosan kérdi, hogy mi köze az egészhez a címben szereplő filmrendezőnek. Nos. Alfréd Weidenman nyugatnémet filmrendezőt az eset egy új alkotásra ihlette, s az új film tervezett címe „Got save the Queen" — Isten áld meg a királynőt. £s az angol himnusz első sorát a két betörő énekelné. DER SPIEGEL SOKAT TETT A KÖZSÉGÉRT BOLYBAN hasztalan keresem a helyi nemzeti bizottság elnökét. Csak reggel, munkakezdés előtt, vagy este tartózkodik az irodában. Napközben hol ide, hol oda hívják, lőt-fut a faluban. — Különösen most sok a munkája — fogad Balog Erzsébet könyvelő. — Szeretnénk rendbe tenni a kultúrházat és az építkezéshez hiányzó anyag beszerzése után szaladgál. Míg az elnököt várom, az íróasztalon fekvő, piros bőrkötésű, vaskos könyvben lapozok. Boly múltja, jelene és jövője rajzolódik elém az árkusokról. A krónikának Is beillő könyv a falu értékes dokumentuma. ADATAf SZERINT a ma kilencszáz lakost számláló község ősrégi település, már a honfoglalás korában létezett. Halászok, mészégetők lakták. A kincses homoknak titulált kis domb cserép- és régi tflzhelymaradványok sokaságát őrizte meg az utókor számára. De mi adja most patináját a községnek? Balog Erzsébet kezében megáll a toll Kis várakozás után szívesen válaszol a kérdésre. — Talán azzal kezdeném, hogv a mi falunk fejlődött a legtöbbet a terebesi járásban. Ezért a JNB tanácsa a Példás község megtisztelő címmel tüntették ki a községet és öszszetartó, dolgos népét. Az utóbbi húsz évben mintegy hetven lakóházzal gyarapodott. Gondosan kivitelezett kovácsolt vaskapuk, rácsos kerítések díszítették a főutcát. Az ügyfelek jönnek-mennek, gyakran megszakítják beszélgetésünket. Szerencsére Szűcs Ferenc ls berobog. ARCA PIROSABB, mint máskor. Amint leül, még mindig lihegve szedi a lélegzetet. — Sosem hagyják az embert nyugton. Most is Perbenyíkről érkezem. Ez a hajsza úgyszólván mindennapos. — Bírja ezt az iramot? Elmosolyodik. — Aki választól megbízatását elfogadta, annak mindig talpon kell lennie. Szervezni a felajánlásokat, hogy a község fejlődjék, hogy a kultúrház építése végre befejeződjön. Az épület földszinti részén dolgozó kőművesek kalapácsütésének zaja jól behallatszik az irodába. — Menjünk, nézzük meg, hol tartanak? — szánja meghívásnak az elnök. AZ EGYIK nagyobb helyiség — a bálterem — már elkészült. Az új székek, parkett és korszerű csillárok már a belépéskor meghitt hangulatot terjesztenek. — A másik fele — mondja sóhajtva Szűcs elvtárs — még épülőfélben van. Ott lesz a legnagyobb terem, a színpaddal. Ez nem tudom mikor lesz készen. Mélyen elgondolkozik. Ha több lenne az anyagi fedezet, akkor nem lenne nehéz a munkája. A szövetkezet szakemberekkel, a fuvarozás lebonyolításával sokat segített az építkezésen, de akárhogy is vesszük, a nagy beruházás meghaladja a község erejét. AZ ELNÖK azonban nem csügged el. Bízik választóiban, bízik saját erejében, amit a polgárok bizalma benne csak megsokszoroz. — Az 1966-os évben a lakosság újabb 6616 órai önkéntes munkát ajánlott fel a kultúrház felépítésére, több mint 36 ezer órát a falufejlesztésre. Most erőt gyűjt a falu. Várja a szövetkezet zárszámadó közgyűlését, ahol ki-ki elvégzett munkája arányában átveszi megérdemelt részesedését. — Ez arra serkent bennünket — szólt ismét Szűcs elvtárs — hogy az igényeknek megfelelően bővítsük a szolgáltatások hálózatát s ebből teremtsünk pénzt a kultúrház és egyéb közhasznú berendezéseink felépítésére. A FALU ELNYERTE a legjobbaknak kijáró kitüntetést, amiben nagy része van az elnöknek — a falu valamennyi választó polgárának. SZOMBATH AMBRUS lelenleg már több mint 5009 csehszlovákiai gyártmányú hűtő? kocsi közlekedik a Szovjetunió? ban. A szovjet közlekedési alkal? mazottak tapasztalataik alapján azt javasolták, hogy helyes lenne másféle pótkocsikat is gyártani a hfilőkocsik vontatójához. Indítván nyukat azzal indokolták meg, hogy így a vontatókat nemcsak a fő idényben, hanem máskor ii kellőképpen hasznosítani lehetne. Ugyanis semmiképpen sem lehet gazdaságos, ha a vontatók boszszabb ideig a garázsokban vesztegelnek, de az sem helyes, ha a hűtőtartályt nem romlandó áru szállítására használják. A chocenl Orličan üzemben felfigyeltek a szovjet szakemberek javaslatára, és rövid időn belül hozzáfogtak az új típusú pótkocsik fejlesztéséhez, majd gyártásához. Az üzemben most már szekrény alakú, eltolható tetejű pótkocsikat is gyártanak, amelyek különösen azért előnyösek, mert így emelődarnkkal lehet elvégezni a szállítmányok be- és kirakását. Nagyon bevált a 12 tonnás, alvázra szerelt, fedett, kideszkázott oldalfalú és a sátorlappal fedett, stráfkocsiszerű pótkocsi. Kiválóan alkalmas állatok szállítására. Rendkívül nagy az érdeklődés egy különleges típusú, mozgó műhelyként vagy laboratóriumként használható, szilárd fémkarosszériájú pótkocsi iránt, amely feljáró és átjáró ajtajaival, ablakaival, hőés elektromos szigetelésével, naftafűtésével stb. csaknem minden kényelmet biztosít azoknak, akiknek — pl. geológusok, földművesek, vagy építkezések szakmunkásai stb. — ilyen kocsikban kell tartózkodniuk. Elkészültek továbbá egy tökéletesített szerkezetű, nagyobb tengelytávolságú, különösen bútor vagy készruha s hasonló árucikkek szállítására alkalmas új típusú gépkocsi tervei is. (erj 70 éves a Cseh Filharmónia. Ex alkalomból ÍBBB. január 15-én alkalmi bélyeg kerül forgalomba, melyet Karel Svolinský nemzeti művész tervezett. LJosszú tépelődés után el' ' határoztam, hogy tudományos munkásságnak szentelem életemet. Korunkban a tudományoknak ugyanis igen jelentős a szerepük. Evekig tartott, míg az ismeretek óriási tárházából kiválasztottam azt a területet, amelynek jelkutatásával szeretném tovább lendíteni kibontakozó, elmélyülő, tartalmasodó társadalmi életünket. Ügy döntöttem, hogy megírom korunk visszásságainak, fogyatékosságainak nagy enciklopédiáját. A munka hevében sebtében feljegyeztem néhány burjánzó csökevényt: sógor-komaság, a minden miénk elv hibás értelmezése, fusizás, hozzá nem értés, baksis stb., stb. A hosszú listából elsőként a bakstst választottam ki a tanulmányozás tárgyául. Talán azért, mert elég gyakori jelenség. Epp legfőbb ideje, hogy hozzáláttam a téma feldolgozásához, mert az eddigi szótárak, lexikonok, és enciklopédiák igen keveset tudnak a baksisróli jelentése a Révai nagy lexikona szerint: „Keleten mindenféle ajándék, de különösen valamely szolgálat fejében nyújtott borravaló". Az új magyar lexikon a perzsa eredetű szó értelmét nagyon leszűkíti, mert a Közel-Keleten és a Balkánon borravalónak, illetve megvesztegetésre adott pénznek nevezi. A magyar nyelv értelmező szótára lényegében ugyanazt mondja, mint az előző két lexikon, de ez is igyekszik elsősorban a keleti népek nyakába varrni és pénzre szűkíti az ajándékozást. Ezen forrásmunkákhoz nagyon könnyen hozzájutottam. Mindössze tíz cigarettát adtam egyik Ismerősömnek, hogy volt olyan kedves, és kölcsönkérte őket szomszédjától. A többi irodalom beszerzése már nehezebben ment. Különféle könyvtárakban csak rumos meggyért és golyóstollért tudtam belepislantani némely ritka műbe. Ezekből sem lettem azonban sokkal okosabb, mert be kell látnom, hogy ma már az atomkorhoz méltón egészen másként, jóval magasabb színvonalon történik a baksisosztogatás, mint régen. Ma ez már nem borravaló, és nem is készpénz. A hálának ezt a megalázó formáját egészen más módszerek váltották fel. (Noha egészen még nem veszett ki... j Ha kis csizmát akarok venni a lányomnak, egyszerűen veszek egy doboz negyvenkoronás bonbont, a gyerek kilest, mikor üres az üzlet, beviszi valamelyik néninek, hogy anyuka küldi, és kérdezteti, mikor lesz kis csizma. A néni erre csodálatos gyorsasággal elővarázsol egy szemrevaló kis lábbelit. Azt csak ellenségeink híresztelik rólunk, hogy minden az ismeretségtől függ. Hiszen sohasem tsmertem az elárusítónőt, ő sem engem. így, ismeretlenül sokkal kényelmesebb és egyszerűbb. Egyik Ismerősöm beszélte, hogy hónapokig nem kapott olyan bútort, amilyent venni szeretett volna. Véletlenül találkozott 'egyik barátjával, s az elmagyarázta neki a bútorvásárlás új módját: — Ma egészen más a divat! Vegyél egy liter finom konyakot — tanácsolta —, egy papírlapra írd fel a telefonszámodat, és mindkettőt hagyd a bútorüzlet kis asztalán. Ismerősöm így tett, és néhány napon belül megkapta a régóta keresett bútort. A baksis napjainkban elszemélytelenedik. Nem fontos, ki adja, sem, hogy kinek, csupán a tartalma, a lényege fontos. Nem tudom, helyes-e, ha ma is bakstsnak nevezzük. Jó lenne kitalálni rá valamilyen más megnevezést, hogy társadalmunkat egy kellemetlen hagyományú szótól megszabadítsuk. Igaz, a baksis más formában ugyan, de tovább él, mindig módosul, a körülményekhez megfelelően asszimilálódik, akár egyes baktériumok. A baksis által okozott betegséget épp ezért nagyon nehéz felismerni. A hiánycikkek növekedése idején nagyon elterjed, és ilyenkor majdnem hiábavaló ellene minden küzdelem. Művemmel felszámolásához szeretnék hozzájárulni, fel szeretném rázni a közvéleményt. A probléma csak ez, hogy bátor, kritikai hangú nagy enciklopédiámat hol publikáljam? Sok kiadó nyúlszívű, fél attól, ha valaki megpiszkálja a kényes problémát. Mode, veszek néhány üveg • * whiskyt, és remélem sikerül valakit meggyőznöm nemes céljaimról! Igaz, ez a módszer sem egészen tiszta, de arra gondolok, hogy a nemes cél érdekében néha a megalkuvás elkerülhetetlen! SZŰCS BÉLA 1966. I. 1.
