Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-01 / 1. szám, szombat

KÉT BETÖRŐ, EGY KIRÁLYNŐ ÉS EGY FILMRENDEZŐ GÉPKOCSIFEJLESZTÉS SZOVJET ELGONDOLÁSOK ALAPJÁN 1965. ianuár első napjaiban Giin­tar Pescbel 32 éves hegesztő, s 28 éves barátja Uda Herndl elhatá­rozta, hogy meglátogatja a leg­nagyobb nyugat-berlini áruházat, és hogy a látogatás érdekesebb és hasznosabb legyen, minden bejelentés nélkBl éjszaka hatol­tak be a pénztárterembe. A tre­zorok különleges vasbeton betét­ie azonban ellenállt és megte­lelő szerszám hiányában kényte­lenek voltak egyetlen fillér nél­kül távozni. Ez magában véve már rendkívül lehangolta őket, ám rosszkedvüket mértéktelenül fo­kozta, amikor másnap a sajtó hasábjain olvashattak a meghiú­sult kasszafúrási kísérletről és megtudták, hogy félmillió már­kás zsákmánytői estek el. Ekkor azonban elszánták magukat, hogy tudományos alapossággal végre­hajtják a háború utáni Berlin leg­nagyobbszabású betörését. Feb­ruár 22-én éjszaka betörtek egy schönbergi vasüzletbe, hogy meg­felelő és tökéletes felszereléssel Induljanak a vállalkozásnak. Be­törés közben egy rendőrőrjárat elfogta őket, de mintán a Moabit fogházban töredelmesen bevallot­ták tettüket, csak feltételes Ítéle­tet kaptak és tovább kovácsolhat­ták az áruházi kasszafúrás rész­leteit. Időközben a körülmények is kedvezőbbé váltak: közeledett a mennybemenetel ünnepnapja, amikor az angol királynő meglá­togatta Nyugat-Berlint — és ez tökéletesen lekötötte a rendőrség figyelmét. A két társ május 25-én elbújt az áruház VI. emeletén és ott várta meg az éjszakát. Ak­kor az árnház építkezési raktárá­ból beszereztek egy hegesztőpisz­tolyt, két villanyfúrót. Majd jól végzett munka tudatában álomba merültek az előre elkészített nyugágyon. Reggel 8 órakor éb­redtek, az élelmiszerosztályon megreggeliztek — majd nyolc úrán át dolgoztak, amíg sikerült kinyitni a páncélszekrényt és to­vábbi nyolc óra kellett ahhoz, hogy néhány száz fizetési boríté­kot kiürítsenek és a 434 024,21 már­kát két aktatáskába gyömöszöljék. Mielőtt éjfélkor elhagyták az áru­házat, még egy jó erős feketeká­vét is főztek. A zsákmányt elrejtették, ám a rendőrség egy véletlen következ­tében megállapította a tettesek kilétét és a két tettestárs ismét elfoglalta „helyét" a Moabitban. Azonban azóta is hiába faggatják őket. hova rejtették a majdnem félmillió márkát. Ezekután az olvasó jogosan kér­di, hogy mi köze az egészhez a címben szereplő filmrendezőnek. Nos. Alfréd Weidenman nyugat­német filmrendezőt az eset egy új alkotásra ihlette, s az új film tervezett címe „Got save the Queen" — Isten áld meg a ki­rálynőt. £s az angol himnusz el­ső sorát a két betörő énekelné. DER SPIEGEL SOKAT TETT A KÖZSÉGÉRT BOLYBAN hasztalan keresem a helyi nemzeti bizottság elnö­két. Csak reggel, munkakezdés előtt, vagy este tartózkodik az irodában. Napközben hol ide, hol oda hívják, lőt-fut a falu­ban. — Különösen most sok a munkája — fogad Balog Erzsé­bet könyvelő. — Szeretnénk rendbe tenni a kultúrházat és az építkezéshez hiányzó anyag beszerzése után szaladgál. Míg az elnököt várom, az íróasztalon fekvő, piros bőrkö­tésű, vaskos könyvben lapozok. Boly múltja, jelene és jövője rajzolódik elém az árkusokról. A krónikának Is beillő könyv a falu értékes dokumentuma. ADATAf SZERINT a ma ki­lencszáz lakost számláló köz­ség ősrégi település, már a honfoglalás korában létezett. Halászok, mészégetők lakták. A kincses homoknak titulált kis domb cserép- és régi tflz­helymaradványok sokaságát őrizte meg az utókor számára. De mi adja most patináját a községnek? Balog Erzsébet kezében meg­áll a toll Kis várakozás után szívesen válaszol a kérdésre. — Talán azzal kezdeném, hogv a mi falunk fejlődött a legtöbbet a terebesi járásban. Ezért a JNB tanácsa a Példás község megtisztelő címmel tün­tették ki a községet és ösz­szetartó, dolgos népét. Az utóbbi húsz évben mintegy het­ven lakóházzal gyarapodott. Gondosan kivitelezett kovácsolt vaskapuk, rácsos kerítések dí­szítették a főutcát. Az ügyfelek jönnek-mennek, gyakran megszakítják beszél­getésünket. Szerencsére Szűcs Ferenc ls berobog. ARCA PIROSABB, mint más­kor. Amint leül, még mindig lihegve szedi a lélegzetet. — Sosem hagyják az embert nyugton. Most is Perbenyíkről érkezem. Ez a hajsza úgyszól­ván mindennapos. — Bírja ezt az iramot? Elmosolyodik. — Aki választól megbízatá­sát elfogadta, annak mindig talpon kell lennie. Szervezni a felajánlásokat, hogy a község fejlődjék, hogy a kultúrház építése végre befejeződjön. Az épület földszinti részén dolgozó kőművesek kalapács­ütésének zaja jól behallatszik az irodába. — Menjünk, nézzük meg, hol tartanak? — szánja meghívás­nak az elnök. AZ EGYIK nagyobb helyiség — a bálterem — már elké­szült. Az új székek, parkett és korszerű csillárok már a be­lépéskor meghitt hangulatot terjesztenek. — A másik fele — mondja sóhajtva Szűcs elvtárs — még épülőfélben van. Ott lesz a leg­nagyobb terem, a színpaddal. Ez nem tudom mikor lesz ké­szen. Mélyen elgondolkozik. Ha több lenne az anyagi fedezet, akkor nem lenne nehéz a munkája. A szövetkezet szak­emberekkel, a fuvarozás lebo­nyolításával sokat segített az építkezésen, de akárhogy is vesszük, a nagy beruházás meghaladja a község erejét. AZ ELNÖK azonban nem csügged el. Bízik választóiban, bízik saját erejében, amit a polgárok bizalma benne csak megsokszoroz. — Az 1966-os évben a lakos­ság újabb 6616 órai önkéntes munkát ajánlott fel a kultúr­ház felépítésére, több mint 36 ezer órát a falufejlesztésre. Most erőt gyűjt a falu. Várja a szövetkezet zárszámadó köz­gyűlését, ahol ki-ki elvégzett munkája arányában átveszi megérdemelt részesedését. — Ez arra serkent bennün­ket — szólt ismét Szűcs elvtárs — hogy az igényeknek megfe­lelően bővítsük a szolgáltatá­sok hálózatát s ebből teremt­sünk pénzt a kultúrház és egyéb közhasznú berendezé­seink felépítésére. A FALU ELNYERTE a legjob­baknak kijáró kitüntetést, ami­ben nagy része van az elnök­nek — a falu valamennyi vá­lasztó polgárának. SZOMBATH AMBRUS lelenleg már több mint 5009 csehszlovákiai gyártmányú hűtő? kocsi közlekedik a Szovjetunió? ban. A szovjet közlekedési alkal? mazottak tapasztalataik alapján azt javasolták, hogy helyes lenne másféle pótkocsikat is gyártani a hfilőkocsik vontatójához. Indítván nyukat azzal indokolták meg, hogy így a vontatókat nemcsak a fő idényben, hanem máskor ii kellőképpen hasznosítani lehetne. Ugyanis semmiképpen sem lehet gazdaságos, ha a vontatók bosz­szabb ideig a garázsokban vesz­tegelnek, de az sem helyes, ha a hűtőtartályt nem romlandó áru szállítására használják. A chocenl Orličan üzemben felfigyeltek a szovjet szakemberek javaslatára, és rövid időn belül hozzáfogtak az új típusú pótkocsik fejleszté­séhez, majd gyártásához. Az üzem­ben most már szekrény alakú, eltolható tetejű pótkocsikat is gyártanak, amelyek különösen azért előnyösek, mert így eme­lődarnkkal lehet elvégezni a szál­lítmányok be- és kirakását. Na­gyon bevált a 12 tonnás, alvázra szerelt, fedett, kideszkázott oldal­falú és a sátorlappal fedett, stráfkocsiszerű pótkocsi. Kiválóan alkalmas állatok szállítására. Rendkívül nagy az érdeklődés egy különleges típusú, mozgó műhely­ként vagy laboratóriumként hasz­nálható, szilárd fémkarosszériájú pótkocsi iránt, amely feljáró és átjáró ajtajaival, ablakaival, hő­és elektromos szigetelésével, naf­tafűtésével stb. csaknem minden kényelmet biztosít azoknak, akik­nek — pl. geológusok, földműve­sek, vagy építkezések szakmunká­sai stb. — ilyen kocsikban kell tartózkodniuk. Elkészültek továb­bá egy tökéletesített szerkezetű, nagyobb tengelytávolságú, különö­sen bútor vagy készruha s hason­ló árucikkek szállítására alkal­mas új típusú gépkocsi tervei is. (erj 70 éves a Cseh Filharmónia. Ex alkalomból ÍBBB. január 15-én al­kalmi bélyeg kerül forgalomba, melyet Karel Svolinský nemzeti művész tervezett. LJosszú tépelődés után el­' ' határoztam, hogy tudo­mányos munkásságnak szente­lem életemet. Korunkban a tu­dományoknak ugyanis igen je­lentős a szerepük. Evekig tar­tott, míg az ismeretek óriási tárházából kiválasztottam azt a területet, amelynek jelkutatá­sával szeretném tovább lendíte­ni kibontakozó, elmélyülő, tar­talmasodó társadalmi életün­ket. Ügy döntöttem, hogy meg­írom korunk visszásságainak, fogyatékosságainak nagy en­ciklopédiáját. A munka hevé­ben sebtében feljegyeztem né­hány burjánzó csökevényt: só­gor-komaság, a minden miénk elv hibás értelmezése, fusizás, hozzá nem értés, baksis stb., stb. A hosszú listából elsőként a bakstst választottam ki a tanulmányozás tárgyául. Talán azért, mert elég gyakori jelen­ség. Epp legfőbb ideje, hogy hoz­záláttam a téma feldolgozásá­hoz, mert az eddigi szótárak, lexikonok, és enciklopédiák igen keveset tudnak a baksis­róli jelentése a Révai nagy le­xikona szerint: „Keleten min­denféle ajándék, de különösen valamely szolgálat fejében nyújtott borravaló". Az új ma­gyar lexikon a perzsa eredetű szó értelmét nagyon leszűkíti, mert a Közel-Keleten és a Bal­kánon borravalónak, illetve megvesztegetésre adott pénz­nek nevezi. A magyar nyelv értelmező szótára lényegében ugyanazt mondja, mint az elő­ző két lexikon, de ez is igyek­szik elsősorban a keleti népek nyakába varrni és pénzre szű­kíti az ajándékozást. Ezen forrásmunkákhoz na­gyon könnyen hozzájutottam. Mindössze tíz cigarettát adtam egyik Ismerősömnek, hogy volt olyan kedves, és kölcsönkérte őket szomszédjától. A többi irodalom beszerzése már nehezebben ment. Külön­féle könyvtárakban csak rumos meggyért és golyóstollért tud­tam belepislantani némely rit­ka műbe. Ezekből sem lettem azonban sokkal okosabb, mert be kell látnom, hogy ma már az atomkorhoz méltón egészen másként, jóval magasabb szín­vonalon történik a baksisoszto­gatás, mint régen. Ma ez már nem borravaló, és nem is kész­pénz. A hálának ezt a megalá­zó formáját egészen más mód­szerek váltották fel. (Noha egészen még nem veszett ki... j Ha kis csizmát akarok venni a lányomnak, egyszerűen ve­szek egy doboz negyvenkoro­nás bonbont, a gyerek kilest, mikor üres az üzlet, beviszi va­lamelyik néninek, hogy anyuka küldi, és kérdezteti, mikor lesz kis csizma. A néni erre csodá­latos gyorsasággal elővarázsol egy szemrevaló kis lábbelit. Azt csak ellenségeink híreszte­lik rólunk, hogy minden az is­meretségtől függ. Hiszen soha­sem tsmertem az elárusítónőt, ő sem engem. így, ismeretlenül sokkal kényelmesebb és egy­szerűbb. Egyik Ismerősöm beszélte, hogy hónapokig nem kapott olyan bútort, amilyent venni szeretett volna. Véletlenül talál­kozott 'egyik barátjával, s az elmagyarázta neki a bútorvá­sárlás új módját: — Ma egé­szen más a divat! Vegyél egy liter finom konyakot — taná­csolta —, egy papírlapra írd fel a telefonszámodat, és mindkettőt hagyd a bútorüzlet kis asztalán. Ismerősöm így tett, és né­hány napon belül megkapta a régóta keresett bútort. A baksis napjainkban elsze­mélytelenedik. Nem fontos, ki adja, sem, hogy kinek, csupán a tartalma, a lényege fontos. Nem tudom, helyes-e, ha ma is bakstsnak nevezzük. Jó lenne kitalálni rá valamilyen más megnevezést, hogy társadal­munkat egy kellemetlen hagyo­mányú szótól megszabadítsuk. Igaz, a baksis más formában ugyan, de tovább él, mindig módosul, a körülményekhez megfelelően asszimilálódik, akár egyes baktériumok. A bak­sis által okozott betegséget épp ezért nagyon nehéz felis­merni. A hiánycikkek növeke­dése idején nagyon elterjed, és ilyenkor majdnem hiábavaló ellene minden küzdelem. Mű­vemmel felszámolásához szeret­nék hozzájárulni, fel szeretném rázni a közvéleményt. A prob­léma csak ez, hogy bátor, kri­tikai hangú nagy enciklopédiá­mat hol publikáljam? Sok ki­adó nyúlszívű, fél attól, ha va­laki megpiszkálja a kényes problémát. Mode, veszek néhány üveg • * whiskyt, és remélem si­kerül valakit meggyőznöm ne­mes céljaimról! Igaz, ez a mód­szer sem egészen tiszta, de ar­ra gondolok, hogy a nemes cél érdekében néha a megalkuvás elkerülhetetlen! SZŰCS BÉLA 1966. I. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom