Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-01 / 1. szám, szombat

Tűnődés gazdaságunk jövőjén BESZÉLGETÉS VIKTOR PAVLENDA KÖZGAZDÁSZPROFESSZORRAL Az új év küszöbén elgondolkodunk Jövőnk társadalmi-gazdasági fejlődésén. De nem mint közgazdászok, szociológusok, filozófusok, hanem a mindennapi ember szemszögéből. Arra gondolunk, mekkora lesz a fizetésünk, hogyan alakul a közszükségleti cikkek ára, javíthatunk e lakáskörülményeinken, milyen lesz a szolgáltatások színvonala, olcsón és jól tölthetjük-e el szabadságunkat, és más ehhez hasonlókra. Mindennapi életünknek ezeket a jelenségeit azonban népgazdasági tényezők határozzák meg, melyeket közgazdász hivatott elbírálni. Ezekről a népgazdasági tényezőkről beszélgettünk Viktor Pavlenda közgazdász professzorral, akt a következőket mondotta: — Mindjárt az új év első napján öntsünk tiszta vizet a pohárba! Mondjuk meg őszintén, hogy ebben az évben népgazdaságunk konszolidálódásánál többre nem gondolhatunk. Tudjuk, hogy az árvízkatasztrófa következményei milyen súlyos tehertételt jelentenek számításainkban. Több év beletelik, míg kiheverjük a milliárdos károkat. Gazdasági problémáink fő oka azonban mégsem e természeti csapás, hanem a termelés elégtelen hatékonysága, amely a szocialista gazdaság műszaki mechanizmusának kérdésével függ össze. Ez ma a gazdasági fejlődés alapvető problémája, amelynek megoldásában nagy feladat hárul a közgazdaságtudományra. • Hogyan jellemezné közgazdaság-tudományunk helyzetét, mit jelentett ebben a tekintetben az 1965-ös év? — Az az érzésem, hogy éppen 1965-ben győzött az új a közgazdaságelméletben, hogy közgazdászaink túlnyomó többsége a szocializmus gazdasági kategóriáit új, elméleti szempontból nézi, hozzáállása a gazdasági kérdésekhez nem dogmatikus, hanem józan, az objektív gazdasági folyamatok elemzésén alapul. — Persze, a hozzáállás sokféle lehet. Amikor 1965-öt említem, akkor a közgazdászok nem proklamációs, hanem munka jellegű, tárgyi hozzáállására gondolok, amely a szocialista társadalom alapvető gazdasági kérdéseinek új kidolgozásában mutatkozik meg. Konkrétabban szólva, a közgazdász tudósok felfogásában beállott ilyen átalakulások nélkül nem lehetett volna kidolgozni gazdaságunk új irányításának alapelveit. — Az újjáébredés már vitathatatlan tény az elméleti-tudományos gondolkodásban, de sokak gondolkodásában még távolról sem honosodott meg az új szellem. Mindenekelőtt kiütközik az ellentét az új szocialista gazdaságelmélet következtetései, és az irányító apparátus egy részének régi, évtizedeken át táplált sematikus, sekély, nem elemző gondolkodása között, beleértve a központi apparátust is. Ogy gondolom, éppen ez lesz a haladás egyik kerékkötője, s már 1966ban, az új irányítási elvek megvalósításakor késleltető, fékező erőként hathat. Ellentétes hatása megsokszorozódik azzal, hogy az irányító apparátus, a központi szervek alapvető szerkezeti átépítés nélkül akarjuk megoldani azt a hatalmas feladatot, amelyet az adminisztratív-utasításos módszerekről, az irányítás gazdasági rendszerére való áttérés jelent számunkra. Oj elveket akarunk tehát bevezetni, de nem tudatosítjuk eléggé, hogy az irányítás gazdasági rendszere részben új embereket is követel. Természetesen, senki sem gondol az emberek fejetlen funkcióbeli áthelyezésére csak azért, hogy megvalósítsuk a káderek újraelosztását. A probléma másik oldalát kell előtérbe helyezni: ne fejetlenül helyezzünk át, hanem nagyon is okosan, társadalmilag célszerűen szabaduljunk meg a tehetségtelenektől ott, ahová a rátermettség kívánkozik. 9 Ezzel tulajdonképpen már rátértünk gazdaságunk új Irányításának a tárgykörére. — Kell-e még jobban bizol'i

frfl'

l nyítanom, hogy a szocializmus gazdaságelméletének és a szocialista gazdaság működési me1966 chanizmusának problémái a legközvetlenebbül összefüggnek, I 1. sajátos egységet alkotnak? És nemcsak erről van sző. Egyes 5

emberek felróják nekünk, közgazdászoknak, hogy — szavukkal élve — csupán általános kérdések körül forgolódunk, azokkal pepecselünk, holott a gyárakba, szövetkezetekbe stb. kellene mennünk. — Meggyőződésem, hogy végzetes félreértésről van szó. És az ilyen félreértés társadalmunknak már nagyon sokba került. Bocskoros hozzáálláshoz vezet ott, ahol modern könnyű cipőre van szükség, a közgazdasági kérdések szűk, leegyszerűsített értelmezéséhez, amelyek megoldása következetes népgazdasági hozzáállást és eljárást követel. A közgazdászok elemzései világosan bizonyítják, hogy az utóbbi években nem kívánatosan felhalmozódott problémák, amelyekkel küszködnünk kell 1966-ban is, elsősorban a népgazdasági összefüggések elégtelen vizsgálatából erednek. — A legnagyobb vétek lenne a tehetséges, dolgos néppel szemben, amely hegyeket mozgatni képes (munkakezdeményezésének ésszerű irányításával), ha az említett tényeket nem tudatosítanánk éppen ebben az esztendőben, az új irányítási rendszer bevezetésével kapcsolatban, ha az új irányítását, amelyet annyira sokat ígérőnek tartunk, belehelyeznénk a részleges intézkedések bölcsőjébe. > Ezek szerint az új irányítás megvalósítása nemcsak az 1966-os évre foganatosított intézkedések szempontjából igényes munka. — Talán különösen fog hangzani, de az az érzésem, hogy a siker két dologtól függ: 1. a CSKP Központi Bizottságának 1965 januári ülésén jóváhagyott irányítási elvek értelmezésétől; 2. az úgynevezett célmegoldás kidolgozásától (bár a magam részéről ezzel a terminussal nem értek egyet, mivel az irányításban a cél mindig folyamatos jellegű, végcélról nehéz beszélni). — Mire gondolok? 1965-ben részt vettem több közgazdasági elméleti vitában, a központi irányító szervek munkájában, és alkalmam volt elbeszélgetni vállalati és üzemi gazdasági dolgozókkal. A következőket tapasztaltam: a Központi Bizottság 1965. januári határozatának új irányítási elveit az elméleti-tudományos közgazdasági dolgozók megelégedéssel fogadták; a központi irányító szervek dolgozói tartózkodóan; a termelő-gazdasági egységek dolgozói reménnyel. A helyzet ma, egyévi kísérletezés után, az új elvek megvalósításának küszöbén, úgy látom, ilyen: az elsők, számukra sok dolog érthetetlen; a másodikok, kiegyensúlyozottak, elégedettek (amitől legjobban tartottak, mintha elmúlt volna); és a harmadiknál, mintha a bizalmatlanság jelei mutatkoznának az újjal szemben, amely pedig ellentétben áll eddigi elképzeléseikkel az új irányítási rendszer megvalósításáról. — Röviden tehát ez az én nézetem: tudatosítom, hogy az új irányítás megvalósítása hoszszabb folyamat. De állítom, hogy amíg anarchiával fogjuk rémítgetni magunkat, amíg .általánosan túlteng a hamis emberiesség rabságában való gondolkodás és cselekvés, amíg nem a szakmai tudás és az erkölcsipolitikai fejlettség lesz döntő szempont az emberek, elsősorban a vezető emberek értékelésében, addig teljesen nem oszlanak el az esetleges kételyek az új gazdaságirányítás körül. — Másodszor pedig, amíg nem. győződünk meg arról, hogy az irányítási rendszer csak akkor válhat be, ha teret biztosít az idő ökonómiájának — és ez a mi viszonyaink között egyformán biztosít teret a tervszerű gazdaságfejlesztés, az értéktörvény és a munka szerinti elosztás törvénye érvényesülésének, ezek szintézisét követeli; vagy más szóval, amíg az irányítási rendszert nem alapozzuk a terv — ár — bér kategóriák egységes érvényre juttatására, addig az új irányítási rendszer nyílt kérdés marad. • Az irányítás problémái mellett 1966-ban úgynevezett tárgyi problémákkal is foglalkoznunk kell. Mit tart itt a legfontosabbnak? — Eddig főleg az irányításról szóltam, bár tudatában vagyok, hogy az irányítás, mint olyan, tiszta formában sohasem létezik. Emberek vannak, akik bizonyos gazdasági folyamatokat irányítanak, bizonyos (külső és belső) feltételek között. Ugyanolyan fontos tehát a gazdasági fejlődés koncepciójának kérdése. A gazdasági fejlődés koncepciójára gondolok, 1970ig, és első kiinduló pontjára, az 1966-os tervre. — Természetesen, könnyebben, meggyőzőbben lehetne ma beszélni az 1966-os tervről, ha már birtokunkban lenne a gazdaságfejlesztés koncepciója 1970-ig, sőt kiegészítve a fejlődés tudományos előrelátásával 1970-től 1980-ig, Sajnos, ma még nem indulhatunk ki ilyen elképzelésekből. Megelégszünk ebben a tekintetben a már ismert igazsággal, hogy gazdaságunk számára az intenzív növekedés útjára való áttérés létfontosságú. És ebbe a legáltalánosabb keretbe illesztjük be az 1966-os év tervfeladatait. • Melyek az 1966-os tervet jellemző legfontosabb összefüggések? — 1966-ban a csehszlovák népgazdaság konszolidációjának kell folytatódnia. Ez elsősorban a fő népgazdasági összefüggések helyreállítását követeli: a fogyasztás és termelés, valamint a nemzeti jövedelem képződésének és felhasználásának fejlődését. Tény az, hogy még 1965 ben is tartott az a helyzet, amikor a fogyasztás gyorsabban növekedett, mint a termelés, a nemzeti jövedelem felhasználása pedig —a személyi és társadalmi fogyasztás) nagyobb mértékű volt, mint az újonnan létrehozott nemzeti vagyon megtermelése. Az 1966-os tervben bizonyos változásokkal számolunk ebben a tekintetben: a terv szerint a nemzeti jövedelem 3,5 és a társadalmi termék 4,6 százalékkal növekszik. A nemzeti jövedelem növekedését 72 százalékban az ipar, 22 százalékban a mezőgazdaság biztosítja. Nem akarok bővebben foglalkozni az 1966-os tervvel. A központi párt- és állami szervek a múlt év végén foglalkoztak vele, s olvasóink bizonyára ismerik a tervfeladatokat. Inkább csak az olvasó eltűnődésének tárgyát illusztráltam a beszélgetés elején említett gondola^ tokkal, fejtegetésekkel kapcsolatban. m Mit kíván olvasóinknak az új évben? — Természetesen azt, amit az emberek ilyen alkalmakkor egymásnak kívánnak: sok sikert a munkában és a magánéletben. S ilyen gondolatot még olvasóink eltűnődésének koszorújába az új évben: minden feladat, terv, prognózis gyenge talajon állna, ha nem tennénk meg mindent a lenini igazság rehabilitálására: Az ember —, ismeretei és gyakorlati tapasztalatat —, ennek megfelelő elosztása a társadalomban —, személyi felelősség és érdekeltség — biztatóbb eltűnődés gazdaságunk jövőjén. MÉSZÁROS GYÖRGY Tudományunk vívmányai 1965-ben Harc az aeroszolokkal -.-V.'r . . szemben A z ipari aeroszolok, vagyis a számos egymástól független (diszpergált) kolloid, 1—500 millimikron méretű folyékony vagy szilárd részecskéket tartalmazó gáznemű közeg, világszerte égető problémát okoz, mert nagymértékben tisztátalanítja az iparvidékek és a munkahelyek levegőjét. Az ipari aeroszolok nemcsak milliárdos gazdasági károkat okoznak, hanem a lakosság egészségére s a táj arculatára Is negatív befolyással vannak. A Csehszlovák Tudományos Akadémia munkahelyein az utóbbi években összpontosított kutatás tárgyát képezik az 1 ezredmilliméternél kisebb, vagyis biológiai szempontból legveszélyesebb aeroszolok. Az egyik legértékesebb eredmény ezen a téren az a mikroszövetekből létrehozott szűrőanyag (PPC 15), amely az aeroszol-részecskéknek legfeljebb egy tizedrészét bocsátja át. Hatóképessége csaknem százszázalékos: visszatartja a 0,1 mikronnál kisebb aeroszolokat s teljes mértékben felveszi a versenyt az eddig legjobbnak tartott szovjet FPP 15 és a nyugatnémet Microsorban aeroszol-szűrőkkel. Hazai szilikon-gumi A szilikon-gumik kimagasló tulajdonságaik miatt a technika számos területén érvényesülnek. Különleges célokra széles hőfokhatárok között tartósan is alkalmazhatók, kaucsuk rugalmasságúak, a fényt, az ózont és az ultraibolyasugárzást jól állják, ellenállóak az anyagkimerüléssel szemben, vegyszerek nem rongálják meg őket, nem korrodálódnak, egészségi szempontból kifogástalanok. A vegyiparban tömítőanyagnak, magasan szálló repülőgépeken az alacsony hőfok miatt a gumi pótlására használják. A nyugati hatalmak 1955-ben embargó alá vetették a szilikon-guminak hazánkba való szállítását, ezért a prágai Kémiai Technológiai Főiskola kaucsukkal és plasztikanyagokkal foglalkozó tanszékét bízták meg ilyen gumi előállításával. A dr. Ivan Franta mérnök-professzor vezetésével működő csoport sikeresen megoldotta a kérdést. Az új technológia olyan szilikon gumikeverékek előállítására alkalmas, amelyek keménysége eléri az 50—80 Shore-féle keménységi fokot s egyformán lehet őket sajtolni, kalanderezni s fémragasztásra alkalmazni. Kidolgozták a különféle vulkanizálás! eljárásokat is. Az elért tapasztalatok alapján most termelőegység épül, amely nemcsak a hazai szükségletet fogja fedezni, hanem a KGST országait is ellátja szilikon-gumival. Új vegyszer a rosszindulatú daganatok ell»n A Csehszlovák Tudomá" nyos Akadémia Szerves Kémiai és Biokémiai Intézetében olyan készítményt állítottak elő, amely már a klinikai próbák során ls jól bevált a vese, a húgyhólyag és a prosztata karcinómiái ellen. A karcinómák, mint tudjuk, a szervezet hámszöveteinek sejtjeiből kiinduló rosszindulatú daganatok, s számuk világszerte növekszik. A csehszlovák Thyminalkylomin felveszi a versenyt az Endoxannal, amelyet az egyik legjobb nyugati citosztatikumnak tartanak, s emellett nem vált ki nem kívánatos mellékhatásokat (pl. hajhullást). Nagy előnye, hogy új hatékony gyógyszert képvisel, amellyel szemben már rezisztens páciensek még érzékenyek. Szívbillentyűátültetés. A Szlovák Tudományos Akadémia bratislavai Kísérleti Sebészeti Intézetében dr. Michal Hubka sikeresen megoldotta a bal pitvar és a bal szívkaiL*,, . Jzti kéthegyű billentyű átültetését. E billentyű bonctani .zempontból igen bonyolult. Dr. Hubka kutyákon már títob tacatnyi erre vonatkozó kísérletet végzett. Kidolgozta a bU entyűnek az ajándékozótól való elvételi módszerét, s úgyszintén a sterilizálás és a konzerválás módjait is. Bebizonyította, hogy az üyen billentyűátültetés lehetséges (sőt a hároméiű billentyű helyettesítésére is alkalmazható), tehát a

z elmeszesedett nem rugalmas vagy megrongálódott szívbillentyűnek egészséges billentyűvel való helyettesítése nem ütkttzik komolyabb nehézségekbe. A kutyákon végzett kísérleti '•/ind eredményesen végződtek. Új bakteriális méreg A prágai Rovartani Intézet rovarpatológiai osztályának munkatársa — 0. Lysenko kandidátus, — új mérget fedezett fel a Pseudomonas aeruginosa mikrobák kultúráiban. Ez a méreg okozza az e mikróbák által megtámadott rovarok pusztulását. Az elválasztott tiszta toxin röviddel a befecskedenzés után elpusztítja a rovarok hernyóit. Különleges fehérjéről van szó, amely leállítja az anyagcserét. Az új méreganyag kecsegtetőnek mutatkozik az egyes rovarfajták elleni harcban. Meteorológiai radar A

modern meteorológia egyik legkorszerűbb módszere a rádiólokáctón alapszik. A speciális meteoro lógiai rádiólokátorok száma a világon már túlhaladta a százat. Az ilyen radar igen ooeratív, lehetővé teszi egyidejűleg több meteorológiai objektum tanulmányozását, különböző távolságokban, s úgyszintén a nagy kiterjedésű folyamatok, például két különböző hőmérsékletű légtömeg határfelületén előforduló zavarok megfigyelését, a szél sebességének és irányának mérését nagy magasságokban stb. Felbecsülhetetlen szolgálatot tesz a meteorológiai radar a felhők mozgásónak és a csapadékos területek rövid időre valí előrejelzése szempontjából is. A csehszlovák meteorológusok számára a TESi^A opocíneki részlege fejlesztett ki új meteorológiai radart, amely a CSTA Atmoszférakutató Intézetében (Milešovice) kerül felállításra. A radar hatótávolsága 250 km, s 3 centiméteres hullámhosszon működik. Az intézet munkatársai a Selhők és a csapadék mikro- és makrostruktúrájának tanulmányozására fogják használni. DÚSA JÓZSEF