Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-06 / 5. szám, csütörtök

ÓNODY GYÖRGY GÖRÖGORSZÁGI RIPORTJA A multimilliomos és a kolduló gyerekek G örög ismerősöm, aki se­hogy sem tudta megérte­ni, hogy észreveszem az úton­útfélen lätható kis görög kol­dusgyerekeket, felcsillanó szem­mel vezetett az antik jóshely mellett épült falucska, Delphi ultramodern és elegáns szállo­dájához: — Tessék, Itt a bizonyítékl Jól ismerem a szálloda tulajdo­nosát. Tizenkét éves korában kezdett dolgozni. Kifutófiú volt. De állandóan tanult, képezte magát. Egyre feljebb és feljebb került. Ma Görögország idegen­forgalmának hetvenöt százalé­kát tartja kezében. Övé ez a szálloda is... Ez karrier fővárosban — a metróhoz veze­tő lépcsőktől egészen az Akro­polisz tövéig —, nyomorúságos kis kéregetők kerültek minde­nütt elém. Olyan picikék is, akik még csak beszélni tanul­tak, s akiknek talán első sza­vai, hogy „éhes vagyok", „se­gíts" ... — Ugyanakkor egy gyerek számára ötmillió drachmát kell kifizetnünk — fakadt ki dühö­sen öreg barátom, Sotlrls T., egy idős munkásember. Ez látszatra valóban tetsze­tős. A multimilliomos, aki ugyan­csak egészen mélyről kapasz­kodott fel, a maga karrierjével példaképül szolgálhat — a le­hetőségek hazájában. De vajon valóban van-e sző lehetőségek­ről? Nem egyszeri puszta sze­rencséről?! Mert mindenkinek van ugyan joga lottószelvényt venni, de nem tőlük, képessé­geiktől és rátermettségüktől függ az öttalálatos főnyere­ményl S Görögországban valóban nem tőlük fy-gg!... ... Ott ült a kisfiú — talán hároméves lehetett —, fáradtan és agyoncsigázva a járda szá­lén. Este tíz óra volt már. A nyüzsgést Athén legforgalma­sabb terén mégsem csökkentet­te a későre járó idő. Az újság-, a lottóárus éppen olyan szen­vedélyesen igyekezett ránk tuk­málni a napi híreket és a sze­rencsét, mint három órával ez­előtt. A kisfiú a lármában néha megpróbálta a jószívű emberek­hez intézni szavait, amelyekre talán odahaza tanították be. De ki hallhatta volna meg a hang­ját?! Az álmosságtól nagyokat pislogva ült a gyerek, kezével karolva át kisöccsét. Ezt már elnyomta az álom, és bátyja, a hároméves ölébe hajtva a fejét, aludt Athén legforgalmasabb te­rén, az Omónián ... Pénzdarabot tettem földre tett papírdobozukba. Egy drachma nem sok, de talán jut belőle egy csésze tejre a két kisfiúnak ... Egy csésze tej, a hozzá való kenyér, tisztességes ruha... Nem sok. De a görög szülők tíz­ezrei nem képesek még ennyit sem adni gyermekeiknek. A ki­csik, a bölcsődébe valók is kol­dulnak. Nemcsak ezt a két csöppséget láttam ülni a jár­daszélén éhesen és agyoncsigáz­va. Bármerre mentem a görög A trónörökös apanázsa Ez az egy „gyerek" a király négyhónapos kislánya. — Nem sajnáljuk töle a tisz­ta ruhát, a rendes élelmet. De mi másra van most még szük­sége? Mire kell ötmillió? Hány gyereket lehetne ezen a pénzen rendesen ellátni és öltöztetni? Együtt mentünk a szállodából az Omónián át — ahol a két bölcsődés-koldus üldögélt — a Piakáig. Ez a görög főváros szó­rakozónegyede — kiskocsmák­kal, tavernákkal. — Tessék, tessék, jöjjenek beljebb ... Nagyszerű zene van — invitált egyik taverna bejá­rata előtt egy kisfiú, s már nyi­totta is az ajtót, és hajlongva tessékelt befelé. — Hány éves vagy? — Tizenkettő ... Tizenegy óra elmúl* már ak­kor. — Hány órát dolgozol itt? A kisfiú kitérően válaszolt: — Nagyon örülök, hogy mun­kát kaptam. A behúzó gyerek törvényesen. Akik tehát nem ér­ték el ezt a korhatárt, törvé­nyesen nem is részesülhetnek semmiféle védelemben, szociális támogatásban. Különösen sok gyerek jön fel vidékről. Lottót árulnak, kocsit mosnak, segédmunkások az épít­kezésnél. Nyolcan-tízen össze­állnak, és közösen kibérelnek egy albérleti szobát. Egészség­telen, sötét és piszkos odúkban töltik — méregdrága áron — életük egyik felét, a másik fe­lében pedig — szinte időkorlá­tozás nélkül dolgoznak. E körülmények szülik aztán azokat a tragédiákat, amelyek közszájon forognak Athénben, s amelyekből mindenki tud leg­alább egyet-kettőt. Hallottam többekközt egy kislányról — mindössze 14 éves —, hogy cse­lédként alkalmazta egy tehető­sebb család. A kis Spiridura szóváltásba keveredett egyszer asszonyával. A vita végére vasa­lóval tett pontot az úrnő: a kis cseléd karjára nyomta a vasa­lót. Mások annak a 13 ŕ 'es fiú­nak a történetét mondták el, aki az ataéni jégszekrt.i ir ban dolgozott, s akinek — i­tal kora ellenére — nyolcvan kilogrammos terheket kellett emelgetnie. Kétszer sikerült ez neki. A harmadik alkalommal elesett és gerincét törte. fTer mészetesen kórházi ápolásáról a gyár nem volt hajlandó gon­doskodni. J A bíróság előtt az autó elé ... De ha a kis „behúzó gyerek" személyes sorsát nem is sike­rült kibogozni, sok-sok beszél­getés és személyes tapasztalat nyomán képet nyertem a görög gyerekek hétköznapjainak tra­gédiájáról. Van egy olyan törvény ebben a mosolygó egű, szép ország­ban, amely tiltja a 14 évnél fia­talabbak alkalmazását. A tör­vényt azonban soha senki sem vette komolyan. Ma is 37 ezer 10—14 és 320 ezer 10—24 év közötti fiatal dolgozik. Senki sem tudja azonban azoknak a számát, akik vidéken kénytele­nek voltak gyerekfővel kenye­ret keresni. A fiatalokra vonat­kozó törvényt azonban nagyon komolyan veszik egy másik vo­natkozásban: csak 18 éves kor­tól van társadalombiztosítás, bérminimum, különféle szociális jogok — legalábbis papíron és A legmegdöbbentőbb vala­n.ennyi között mégis egy nyolcesztendős kisfiú tragédiá­ja. Ez a gyerek kuluriát árult az athéni utcákon. Engedélye természetesen nem volt. A rend­őrök elcsípték, s nem volt mit tagadnia, hiszen a corpus de­lictik, a kerek sütemények nála voltak. Előbb megverték, aztán bíróság elé állították. A verdikt értelmében hatszáz drachmát kellett volna fizetnie. A halálra rémült szerencsétlen kisfiú, amikor a bíróság komor épüle­tét elhagyta, az utcán az első autó elé vetette magát... Későre járt már az idő, ami­kor hazafelé indultunk a Piaká­ból. Szép volt az este, a csilla­gokkal, a holdfénnyel, a sötét­ben is magasra törő Akropollsz­szal. Mintha csak az idegenfor­galmi prospektusok szuperlatí­vuszait akarta volna nyújtani a város. De ha varázslatosan szép volt is Athén, mint előbb Delphi Is, nem tudta feledtetni az aranyfüstös keretbe foglalt nyo­morúságot ... 1 falu-10 hír NAGYDARÓC A LOSONCI JÁRÁS kisebb köz­ségei közé tartozik. Szövetke­zete szép eredményeket ér el. A múlt év végéig tervezett 135 ezer liter tejet már október kö­zepén eladták. A sikert annak köszönhetik, hogy a tejterme­lésben az elmúlt évben bevezet­ték a prémiumrendszert. KOVÁCS SÁNDOR HNB­elniik véleménye szerint a tár­sadalmi szervezi 'k közül a fa­luban legjobban a Csehszlovák Tűzvédelmi Szövetség helvi cso­portja és a Sokol testne.äle^i szervezet működik. A FALU LAKOSSÁGÁNAK tíz százaléka cigány származású. Az e tényből eredő problémák hatékony megoldása érdekében a múlt évben a HNB külön­bizottságot alakított, amelynek élén a HNB elnöke áll. A KÖZSÉG HATÁRÁ­BAN mintegy 28 hektárnyi te­rületen mesterséges víztároló medence épül. A vízmedence le­hetővé teszi majd, hogy a szö­vetkezet 1970-ig mintegy 160 hektárnyi területen folytathas­son öntözéses gazdálkodást. NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT a szövetkezet korszerű fejőberen­dezést vásárolt. A berendezést azonban csak másfél évig tud­ták halasztani, utána el kel­lett dobni, mert teljesen tönkrement. A szövetkezet ve­zetőségének véleménye szerint J gyártó vállalatnak nagyobb gondot kellene fordítani e be­rendezések minőségére. A FALU KÖZPONTJA nem szép. A sár szinte térdig ér a főtérnek nevezett térségen, és az ott szomorkodó rozoga vagy kevésbé rozoga gazdasági gépeket sem éppen ott kellene „raktározni". A HNB a jövő évre tervezi a főtér kikövezé­sét és reudbehozását. TALÁN KEVÉS KÖZSÉGBEN olyan rossz az üzeletliálózat, mint éppen Nagydarócon. A fa­luban egyetlen üzletnek sincsen megfelelő helyisége. Éppen ezért jogos a község lakosságá­nak a kívánsága, hogy építse­nek áruházat. Erre annál is in­kább szükség van, mert a köz­ség központi falunak van ki­szemelve. A LAKOSSÁG SZÍVE­SEN bekapcsolódik a különbö­ző akciókba, amelyek a szövet­kezet megsegítésére vagy a köz­ség .czebbé tételére irányulnak. Tavaly a mezőgazdaságban 1200 órát, a faluszépiiési akcióban pedig 2500 brigádórát dolgoz­tak le, összesen 85 000 korona értékű munkát végezve. A NÖBIZOTTSÁG MUNKÁJA is dicséretre méltó. Az árvízkáro­sultak Javára 3000 koronát gyűjtöttek össze. Az asszonyok jó munkájának is köszönhető, hogy a lakosság a háztáji gaz­daságokból 38 000 tojást adott el a közellátás megjavítására. A SZÖVEKEZET az állatte­nyésztési termékekből a terve­zettnél jóval többet adott el. Marhahúsból például 110 má­zsával tetézte meg eredeti szer­ződéses feladatait. Ugyanakkor marhahúsból már biztosította a jövő év első negyedére terve­zett húsmennyiséget. Jelenleg 90 bika hízik az istállókban. AGÖCS VILMOS A nyeremeny minden hónapban 12X50 000 Kés vagy személyautó és 100 000 Kčs külön jutalom összesen íj: 6 100 000 Kčs-t S sorsolnak ki a CSEHSZLOVÁK ÁLLAMI SORSJÁTÉKON m SZEPTEMBER 15. OKTÓBER 15. NOVEMBER 15. DECEMBER 15. JANUÁR 15. FEBRUÁR 15. MÁRCIUS 15. ÁPRILIS 15. ÜF-227 egri viktor 4. — Nem érdemes ebből olyan nagy leneket ke­ríteni. Mindnek van bogara, de velük még kijön az ember. A piás a legrosszabb. Isten őrizz, hogy olyanba akadj I Örökké csak fejne, és ha nem adsz, az öklével jön rád... Nem azért mondom, hogy a Dunának menjl Ez már így van. Minket mindig kihasználnak. — Már, aki engedi. Rózsi felsóhajtott. — Volt idő, amikor én is ezt mondtam ... Majd te ls alább adod ... Az a kis pénz különben sem a világ. Most leadod, aztán egy nap busásan visz­szakapod. — Vissza? Ezt igazán nem értem! — Majd megérted, és akkor kevesebbet kérdezel majd. Megtanulod te is, hogy nem érdemes az életet komplikálni, veszekedni minden semmisé­gért. — De ezek nem semmiségek! Nem nyúznám magam azért, hogy ők uraskodjanak, henyéljenek. Rózsi kövérkés, puha arcára árnyék telepedett. — Néha az fizet rá a legjobban, aki túl sokat okoskodik... Fontos, hogy tudd, kl mennyit ér, mit várhatsz tőle. Akkor nem érhet meglepetés ... De ha neked nem tetszik a társaság, én nem kényszerítem rád. Fogd a cuccodat, és eredj visz­sza az anyádhoz ... meg a mostohaapádhoz. Gorombán és meggondolatlanul mondta, mert tudta, hogy Hona szorult helyzetben van. Fut­hatna akár a világ végére, csak oda nem térhet vissza, ahonnan eljött: az otthoni házba — az anyjához! Nem is lepte meg, hogy elkeseredetten felel: — Gonosz vagy!... Mennék, ha tehetném. És ezt te ugyanúgy tudod, mint én. — Akkor meg mit akarsz? Miért kritizálod folyton az embert? Erre Ilona elsírta magát. Próbálta magába foj­tani a zokogást, de fuldokló hangok törtek fel a torkából, és a könnyel végigperegtek az arcán. Rózsi már belátta, hogy túlfeszítette a húrt. Mi­lyen érzékeny ez a lány, hogy az első kemény szóra így elveszíti a fejét. Érezte, hogy csitítgatása használ. A görcsös zo­kogás halk szipogásba csillapodott. Hál'isten, le­galább nem keltenek feltűnést. Ha az a cigány­képű meglátná, rögtön a nyakukra jönne, és ak­kor mit mondjon, hogyan kergesse el? ... Megvan áldva ezzel az Ilonával. A nyakába vette, és most most nincs vissza... Mintha az ő helyzete köny­nyebb volna? Csak ő nem kerít olyan nagy fene­ket a dolgoknak... Hogyan magyarázza meg ne­ki, hogy kénytelen-kelletlen játssza meg az erőset. Hiszen ha egy csepp gyengeséget mutatna, ezek a fiatal vad farkasok az éhes fogukkal széjjel­tépnék. — Azért ki lehet jönni velük - mondta kisvár­tatva, önmagát meghazudtolva, mintha ezzel biz­tatná magát. — Mindenkinek megvan a keresztje, nekem is, elhiheted... De ők segítettek, mikor bajom lett, és az a nyavalyás elszelelt. Mehettem volna neki a Dunának vagy valami piszkos körmű, angyalcsináló banyához, ha Császár nem visz kór­házba. Azt hazudta, hogy a menyasszonya vagyok, és annyit hordott össze-vissza, hogy megadták az engedélyt... Most aztán meg kell kicsit hálál­ni. . Te is megtanulod idővel, hogy nekünk nőknek mindig rosszabb. Van egy boldog órád, és száz boldogtalannal fizetsz érte... A makacs­ságoddal csak tönkreteszed magad, örülj annak, ami van. Most annak, hogy kijöttünk ide fürödni, és süt a nap. Este meg pompás murit csapunk. Azt a felvágós Császárt muszáj néha imádni, olyan klassz! Ilona felszárította a könnyeit. Közben az járt a fejében, hogy egyszer, alkalmasabb időben és al­kalmasabb helyen alaposan megmondja Rózsinak, hogy ez így nem mehet tovább, ő soha, de soha nem tűrné, hogy úgy kihasználják és kifosszák, mint őt az ostoba, türelmes tuloktermészetével. 2. Keményen dolgoztam azon a héten. Pénteken sikerült egy újabb vizsgát letennem. Simán ment, de jó kérdéseket is kaptam. Éjfél felé, amikor végeztem jegyzeteimmel, el­alvás előtt azért mindig eszembe Jutott Ilona. Egyszer kísértésbe jöttem, hogy elmeséljem Si­monnak vasárnapi „kalandomat". Mert én eleinte kalandnak vettem, de ahogy múltak a napok, egyre nyugtalanabb lettem. Vasárnap a kora reggeli vonattal kiutaztam Szencre és az egész délelőttöm keresgéléssel telt el. Kerestem mindenütt, átúsztam a tó túlsó olda­lára, a földnyelvre, ahol vasárnap pihentünk; fél­körben kétszer is körüljártam a partot, délidőben bementem a vendéglőbe, de sem őt, sem társasá­gát nem találtam. Leverten szálltam újra vonatra. A félórás út ha­zafelé valóságos kínszenvedés volt. Nem a zsú­foltság tette, és hogy állnom kellett; máskor az ilyen kis kényelmetlenséget . fel sem vettem. Az bántott, hogy talán soha többé nem látom. Túlsá­gosan nagy a város, hogy minden támpont nélkül megtaláljam. Mégis úgy történt, hogy ismét talál­koztunk, ám sajnos, ez a találkozás is balul ütött ki, még szerencsétlenebbül, mint a megismerke­désünk. De hadd mondjak el mindent sorájában. Simon szombaton délután felhívott telefonon. Megkérdezte, vele tartanék-e a színházba? Kapott két jegyet az öregektől — ők valami fontos hely­re hivatalosak, és nem mondhatják le a meghí­vást. Furcsa, hogy Simon rám gondolt, és nem „uno­kahúgai" közül valamelyikre. Mondtam is a tele­fonba: (Folytatjuk) 1966. I. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom