Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-05 / 4. szám, szerda

„Felsőbb utasítás" nélkül EGY TERMELÉSI BIZOTTSÁG GYAKORLATÁBÓL • AHOL ALAPOSAN FELKÉSZÜLTEK AZ ÚJ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERRE Téli reggel (Anger felvétele) CSEHORSZÁGI LEVÉL: A változatos táplálkozás érdekében Az átlagos élelmiszerfogyasztást tekintve hazánk előkelő helyet foglal el a világon. Ennek ellenére a táplálék összetétele nein kielégítő, illetve nem eléggé változatos. Túlságosan egyoldalú, néhány, egészségügyi szempontból rendkívül fontos élelmiszer rovására. A többi országokhoz viszonyítva meglehetősen alacsony például a zöldség- és gyümölcsfogyasztásunk. A Karlovy Vary-í járásban még az országos átlagnál is jóval kisebb a zöldség- és a gyümölcsfogyasztás. A járás 125 ezer lakosa évente mindössze 5900 tonna zöldséget fogyaszt, eszerint az egy főre eső fogyasztás mindössze 47 kiló. 1970-ig feltehetően 150 ezerre szaporodik járásunk lakosainak száma. Évi 55 kiló zöldségfogyasztást véve, az említett évben mintegy 8250 tonna zöldségre lesz szükségünk. Előteremthetünk-e ennyit, ha a lakosság jelenlegi száma mellett, kisebb fogyasztásnál sem vagyunk önellátóak? járásunk talaja nem tartozik a legtermékenyebbek közé. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy vidékünkön lehetetlen a zöldségés gyümölcstermesztés. Hisz néhány mezőgazdasági üzemben már a múltban is szép eredményeket értek el e téren. A Jenišovcei Állami Gazdaságban például 50 hektáron termesztenek zöldséget, a verušickyi gazdaságnak pedig 226 hektárnyi gyümölcsöse van. Bár a legtöbb helyen azzal mentegetőznek, hogy a zöldségtermesztés nem kifizetődő, ezek a gazdaságok bizonyítják, hogy gazdaságosan Is termeszthetünk zöldséget. A zöldség- és gyümölcstermesztést azonban más okból sem mellőzhetjük. Mi látjuk el — a lehetőségekhez mérten — a világhírű fürdővárost, Karolvy Vary-t, amely egyben nagy fogyasztói központ. Ezért a következő évekre kidolgoztuk a zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztésének távlati tervét. A Verušicky-i Állami Gazdaságban például 226 hektárról 1970-íg 338 hektárra bővítjük a gyümölcsöst, Ostrovon 15 hektárról 235 hektárra stb. Az említett öt év alatt a járásban 385 hektár új gyümölcsöst telepítünk. Ugyanakkor a zöldségtermesztő terület is bővül 53 hektárral, de nincs kizárva az sem, hogy 1970-ben ennél nagyobb területen termesztünk majd zöldséget. Ez a terv nem légből kapott valami, hanem megvalósítható. Számtalan mezőgazdasági üzemben eddig még egyáltalán nem foglalkoztak zöldségtermesztéssel, pedig az Ohfe mentén ideális lehetőségek vannak a zöldségtermesztésre, mivel szükség szerint öntözhetik a területeket. Gyümölcsösöket általában a terméketlenebb területeken telepítünk, s ezzel módot adunk azok gazdaságosabb kihasználására. A nagy gyümölcskertészetekben —, s ez a biztos siker záloga — hozzáértő, állandó munkacsoportok fognak dolgozni. A gyümölcstermés gazdaságosabb felhasználása érdekében a semnicai szövetkezetben egymillió koronás költséggel egy 100 vagon kapacitású mustgyárat építünk. ZDENEK PROCHÁZKA, a Karlovy Vary-i mezőgazdasági termelési igazgatóság agronómusa Ozemjárás közben egyre viszszatérő refrénként csengett a fülünkbe: „Itt az új irányítás, de a termelési bizottságokra vonatkozóan még senki sem adott konkrét utasítást". Pedig a meglátogatott üzemek többségében már egy éve, néhol fél éve próbaképpen az új irányítási rendszer szerint dolgoztak. A meglepetés a Martini Gépgyárban várt ránk, ahol a múlt évben egyáltalán nem kísérleteztek az új irányítással, termelési bizottságaik mégis voltak, sőt nagyszerűen dolgoztak. Hogyan? Itt talán külön utasítást kaptak? Vagy talán ők „találták fel", milyen is legyen a termelési bizottság? Hogyan, s miképp született meg ebben a gyárban a dolgozókat a termelés irányításába bekapcsoló szerv? Mi a sikerek titka? A kérdésekre Alexander Matejbus elvtárs, a 41. számú fémmegmunkáló részleg vezetője, a vállalati termelési bizottság elnöke válaszol. Érdemes meghallgatni, hogyan alakult meg egy fontos szerv — „felsőbb utasítás" és aprólékos előírások nélkül: Még 1965 tavaszán az akkori szakszervezeti elnök hazatért Prágából, a Szakszervezetek Központi Tanácsának üléséről. Oj gondolatokkal gazdagodva azonnal napirendre tűzte az igen általánosnak tűnő pontot: Valamit tenni kell, hogy szakszervezeti vonalon ne maradjunk jelkészületlenül az új irányítási rendszerben. Ennek a felkészülésnek egyik része a termelési bizottságok megszervezése volt. Legelőször tisztázták — az általájios érvényű alapelvek szerint — e bizottságok munkatartalmát. Milyen szerepet töltsön be a termelési bizottság? — tették fel a kérdést. Az alapelvek megválaszolták: A termelési bizottság legyen az üzemi szakszervezeti bizottság szakmai tanácsadó szerve. És ez a tény szabta nveg a további teendőket a Martini Gépgyárban — nem pedig a „felsőbb utasítások". A szakszervezetnek szakmai tanácsadó szerve már eddig is volt — a termelési értekezletek. Mármost: változtassák meg a termelési értekezletek nevét? Mire lenne ez jó? Viszont meg kellene nézni közelebbről, hogyan teljesítik küldetésüket a termelési értekezletek. A vizsgálatból kitűnt: a műhelyekben rendszerint jól dolgoznak a termelési értekezleteken, ám magasabb szinten sok a felesleges mozzanat, a munka felaprózódik, a látszólag pozitív mozzanatok — ha sokan szólnak hozzá—a valóságban negatív jelenségek, mert számos hozzászólás érdemtelen, sok Időt rabol el, nem oldja meg, csak felveti a kérdést. Ezen a jelenségen már a múltban is igyekeztek javítani, mégpedig képviseleti formával. Ez azt jelentette, hogy nem mindenki volt jelen a termelési értekezleten, hanem csak azok, akik egyrészt értettek a napirendre kerülő problémákhoz, másrészt képesek voltak nemcsak felvetni a problémákat, hanem hozzájárulni megoldásukhoz is. A drága időből sokat takarítottak így meg, azonban a munka így is felaprózódott, s ami a legroszszabb, a megtárgyalt kérdések zöme apró ügy volt. Ebből a helyzetből a szakszervezeti biI. 5. A legnagyobb labirintus Az egykori ezüstbányászat idején kiépített alagutak azonban megteltek vízzel, és Jelenleg a szakemberek kénytelenek a klasszikus főtér ún. patrícius házai megmentésével foglalkozni. Előreláthatólag 15 évig tart a karbantartási munka, s a város lakói és vezetői szeretnék, ha 1980 ban Jihlava fennállásának 750. évfordulóján már szilárdan állna a város történelmi emlékeket őrző 753 épülete. zottság a következő következtetést vonja le: termelési értekezletek maradjanak a műhelyek szintjén, magasabb szinten pedig — ott, ahol sok a formális mozzanat a termelési értekezletek munkájában — szervezzék át termelési bizottságokká ezeket a szakmai tanácsadó szerveket. Az átszervezés — mint nagyon jól tudjuk —, önmagában semmit sem old meg. Az új szervnek megfelelő munkatartalmat kellett adni. A munkatartalom sem születik meg felülről — mégcsak az üzemi szakszervezeti bizottságon sem. Felülről szervezze munkáját a vállalat és az üzem vezetősége. A szakszervezetnek „alulról" kell hozzáállnia feladataihoz. Amikor a részlegeken és az üzemegységekben felsorakoztatták a megoldatlan kérdések halmazát — megrettentek tőlük. De akkor osztályozni kezdtek: ez a vezető ügykörébe tartozik, ezt alacsonyabb szinten is megoldhatják, ez pedig lényeges, ezt a termelési bizottság tűzi napirendjére. így mentek végig a problémákon, míg kialakult a termelési bizottságok terve. Ragadjunk ki egy pontot a vállalati termelési bizottság munkatervéből: A konstruktőrök premizálása. Miszerint kapnak a konstruktőrök prémiumot? Jön egy új gyártmányfajta, amelv számára megfelelő szerszámokat kell szerkeszteni. Egy gyártmányra 1300 darabot. Kitűzik a célprémiumot: ha határidőre elkészül az ezerháromszáz szerszám rajza, prémium jár érte. Hol itt a hiba? Ott, hogv a konstruktőröket ezerháromszáz szerszám elkészítéséért teszik érdekeltté, ahelyett, hogy kihasználnák tudásuk, alkotó fantáziájuk rejtett erőit és a szerszámok számának, azaz a munkaráfordítás mennyiségének csökkentésében tennék érdekeltté őket. A konstruktőr abban érdekelt, hogy minél bonyolultabb, munkaigényesebb legyen a termelés. Miért ne lehetne abban érdekelt, hogy egyszerűbb, nagyobb termelékenységű legyen a munka? Elemzik a helyzetet, a konstruktőrök elmondják, hogyan képzelik el premizálásukat, kiszámítják, feltehetően milyen hasznot jelent ez a vállalatnak, mennyivel csökken a munkaigényesség és megszületik a javaslat: premizálják a konstruktőröket aszerint, mennyi tartalékot tárnak fel a munkaigényesség csökkentésére. A szakszervezeti bizottság magáévá teszi a követelményt, határozattá emeli. A vezetőség örül a nagyszerű ötletnek, új premizálást vezet be... És egy láncszem maga után vonja a többit: Az acélmű sok kokszot fogyaszt. A termelési bizottság elemzi a helyzetet, felteszí a kérdést: Miért nagy a kokszfogyasztás? Kitűnik: a tároló alján nagy mennyiségű por gyülemlik fel, amelyet nem használhatnak ugyan, de a fogyasztásba azt is beleszámítják. A helyzetet a beletörődés jellemzi — por nélkül nincs tárolás. Viszont az új irányításban az önköltségnek ez a tetemes tétele jelentősen befolyásolja a fizetéseket. Nézzük csak a lehetőségeket! Végül kitűnik, hogy a hőerőmű — külön üzemrészleg — szívesen átvenné a kokszport, mert jól fel tudja használni. Megszületik az új gyakorlat: amikor felgyülemlik a por, elszállítják a hőerőműnek, amely — s itt válik nyereséggé az eddigi ráfizetés —, még meg is fizeti, mert számára ez fontos nyersanyag. A Martini Gépgyár termelésű bizottságának gyakorlatából kiragadott két mozzanat meggyőzött felőle, hogy itt már gyökeret vert az újszerű gondolkodásmód, s így a legfontosabb szakaszon sikerült felkészülni az új irányítási rendszerre. Befejezésül adjuk át a szót Alexander Matejbus elvtársnak, a termelési bizottság elnökének, aki az eddigi gyakorlat alapján a jövőt vázolja fel: — Legközelebbi teendőnk a tervelőkészítés egyik fontos mozzanatának értékelése lesz. A Diesel-mozdonyok gyártásánál a tervelőkészítés folyamán kitűnik, 2000 normaórával kell csökkenteni a munkaráfordítást. Javaslatunkra az üzemvezetőség minden normaóra megtakarításáért 500 korona jutalmat fizet. Ne lepődjünk meg ezen a milliós tételen, ez többszörösen megtérül. Rövidesen meglesz a kétezer óra, hiszen csak decemberben 425 órára érkezett elfogadható javaslat. — Ami az első fél évet illeti — folytatja Matejbus elvtárs — olyan feladatot tűztünk magunk elé, hogy kihasználjuk az üzemünk problémáiról készült diploma munkákat, amelyek nagyrészt csak porosodtak. Javaslatot szeretnénk tenni a piackutatás megszervezésére, amitől losonci bányamozdony gyárunk rentabilitása függ. Nem tévesztjük szem elől a prémiumok kérdését sem. A termelési bizottság elnökétől végül megkérdezzük, mit tanácsol azoknak, akiknek még fejtörést okoz ennek a szervnek a megalakítása, munkatartalma. — Az égvilágon senki sem mondhatja meg nekik, mit tegyenek. Valamit mégis tanácsolhatok: ne várjanak felsőbb utasításra. VILCSEK GÉZA A kosúti kertészek sikeres éve AZ 58 HEKTÁROS kertészet a Kosúti Állami Gazdaság egyik legfontosabb munkaterülete. Magtermesztő állami gazdaság, ezért kertészetében főként zöldségmagvak termesztésével foglalkoznak. Tavalyelőtt egymillió korona értékű magot adtak el terven felül, s a múlt évben — a lényegesen roszszabb időjárási viszonyok ellenére — Kiss Jakab mérnöknek, a kosúti részleg vezetőjének óvatos becslése szerint kb. 600—700 ezer korona értékű zöldségmag termett terven felül. A hozamok a rendkívüli viszonyok ellenére is jók voltak. Hét hektáron például 52 mázsa vöröshagymamagot, a tervezett kétszeresét sikerült termeszteniük. De így sorolhatnánk tovább a jobbnál jobb eredményeket. Három hektáron 56 mázsa retekmagot, negyed hektáron pedig 156 kiló uborkamagot termesztettek (az érdekes^ ség kedvéért megemlítjük, hogy egy kiló uborkamag 1200 koronába kerül). Minden eddig említett eredménynél büszkébbek azonban arra, hogy három hektáron 5 mázsa dinnyemagot termesztettek. Ez az eredmény azért is a legfigyelemreméltóbb, mert dinnye a mi viszonyaink között nagyon „kényes" növény. A siker a Kozmer Lőrincz és a Popluhar Béla vezette harminctagú munkacsoportnak köszönhető. A gazdaság főmérnökét, Molnár Istvánt kértem meg, árulja el a kertészeti csoport évről évre ismétlődő !ó eredményeinek titkát. <— Nincs titok! — hárította el a kérdést. — Mindent a munkacsoport igyekezetének köszönhetünk, amely az agrotechnikai határidők betartásával, a veszteségmentes betakarítással és jó munkaszervezéssel érte el a sikereket. Kedvteléssel dolgoznak, de ez talán a helyes pótjutalmazási rendszernek köszönhető. Ugyanis a jól és Idejében végzett munkáért prémiumot, a bevételi terv túlteljesítéséért pedig célprémiumot kapnak. Ez utóbbi címén tavaly egy-egy dolgozó megközelítőleg 2900 koronát kapott. A KOSŰTI KERTÉSZEK tavaly is a nyugat-szlovákiai kerület legjobb magtermesztői közé tartoztak. A jelek szerint az idén sem lesznek „rosszabbak". FIALA L, A város alapítása óta Igen sok véres vihart látott. Falai körül harcoltak az alig 100 kilométernyi távolságban levő Táborból érkező husziták; a 30 éves háború idején megszállták a svéd katonák. Ezekben az időkben Igen jó szolgálatot tett a 12 kilométer hosszú alagút, amely a legnagyobb labirintus — nemcsak nálunk, hanem az egész világon. fihlava város neve már 1230-ból származó okmányokban is szerepel, és a főtéren — amely Európa második legnagyobb tere — megállva még ma is a középkor emlékeiben gyönyörködhet a látoga'ó. A város tulajdonképpen gazdag ezüstereinek köszönhette létrejöttét, a XIV. századtól azonban egyre kevesebb ezüstöt bányásztak a Cseh-Morva fennsík központjában, és a XVIII. században az ezüstbányák kiapadtak. Az elmúlt év tavaszán sokszor találkoztunk az újságok hasábjain fihlava nevével, mivel többek között ott is feltört a talajvíz, elárasztotta a föld alatti katakombákat és alagutakat, aminek következtében öt ház összedőlt, két továbbit le kellett bontani, 22 házból pedig ki kellett költöztetni a lakókat.