Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-05 / 4. szám, szerda

Barrandovi újdonság: Hölgy a vágányon Mária (fifína Bohdalouá/, a csalódott feleség barátot talál egy bokszbajnok (František Peterka/ személyében. közvetítette CSALÁDI KÖR % EGY HAZÁBAN • EMBEREK ÉS ÉLMÉNYEK • VIDÁM SZILVESZTER 9 IRODALMI MŰSOR Két évvel ezelőtt Blažek mint szerző és Ladislav Ryclunan mint rendező megalkották az első cseh film-musicalt, amelyet „öregek a komlóbrigádon" címmel egy évvel azelőtt mutattak be filmszínházaink. A film felébresztette a nézők kíváncsiságát, írásban és szóban egyaránt érdeklődtek: mi történt a fiatal szerelmesekkel, Filippel és Hankával? Kapcsolatuk kibírta-e a hétköznapok teherpróbáját. A szerzők — szinte akaratuktól függetlenül — most adnak választ a kérdésekre. V. Blažek nem is írhat másról, hiszea megtagadná önmagát — ezért írta a „Hölgy a vágányon" cini ii új zenés filmvígjátékát. A hősök már érett emberek: Mária és Václav. Együtt járják az élet útjait, és bizonyos, hogy valamikor ugyanúgy szerették egymást, mint Filip és Hanka. Azonban az együttélés egyhangúsága lassanként megszürkíti érzéseiket. Máriát megcsalják, és cselekednie kell, hogy ember maradhasson, ne csupán szolga. Cselekedete, magatartása szokatlan. Férfi módra kezd élni. A fáradt kalatlznő hölggyé válik... hölgy a vágányon.., A filmet Jírína Bohdalová, a népszerű cseh színésznő számára írták, aki ebben a műfajban valóban versenytárs nélkül áll. A filmfigura tehát felhasználhatja tehetségét, személyi varázsát, és néha az az érzésünk, hogy Mária szerepét „mérték szerint" írták. Az új film nem musical, máir csak azért sem, mert az idősebb korosztályhoz tartozó nézők ezt az idegen fogalmat nem fogadták szívesen. Nem értették, hogy Ízléses, mai, művészileg értékes filmalkotás. A zenés filmvígjáték lehetőséget nyújt a rendezőnek arra, hogy cseh szellemiségű filmet forgasson, amefly —" ami a zenét illeti — a jazz helyett inkább a cseh folklórból merít, és Inkább a klasszikus zenés vígjátékokra emlékeztet, mint a big-beat-re. Az alkotó neve is szavatolja, hogy nem valami elavult ábrázolásról van szó. Az alkotás kivitelezői — a flilm szakemberei elhatározták, hogy a prágai utcákon elkészítenek egy filmet — mindenki számára —, hogy a Hölgy a vágányon sikere általános legyen. De amíg egy ilyen film elkészül, számtalan hajszál megőszül a filmesek fején. A producer ma már fehér elefánt beszerzésére Is vállalkozna, hiszen sikerült beszereznie Jifina Bahdalová számára egy igazi Ieopárdbundát, hogy a hősnő egyetlen éjszaka leforgása alatt Prága első dámájává válhasson ... Ladislav Rychman, a rendező ma már egy vonóvedres kotró-, gépet is megtaníthat táncolni, hiszen sikerült neki tánctudományra oktatnia 21 Feliciát, Nem hiszik, hogy az autó táncolni is tud? A film majd bebizonyítja. A színes és széles-, vásznú filmalkotás egyben a motorizálás dicshimnusza is. Táncolnak az autók jobbra-bat-. ra, összesimulnak, majd szétvágnak ... a filmben ez a rész csalt öt percig tart, de a felvételhez 7 szombatra és vasárnapra és minden felvétel alkalmával huszonegyszer 12 liter benzinre volt szükség, ...és mindez még csak a munka könnyebb részének számít. A filmesek megszállták a prágai Malostránské teret, és a rendőrség segítségével az egész negyedben leállították a villamos- és gépkocsiforgalmat, hogy elkészíthessék a film bevezető részét, amikor Mária a villamossal a megállóhoz érkezik, s ott meglátja azt, ami döntő módon befolyásolja további viselkedését. Persze, nehézkesen mozgó szerelvénye közlekedési zavart okoz. A jelenetet a Szt. Miklós templom tornyára szerelt öt felvevőgép fényképezte, s egy felvevőgép helikopterről örökítette meg a tumultust. A helikopternek azonban kifogyott az üzemanyaga ós csak a vezető ügyessége hárította el a balesetet, vagyis azt, hogy a gép le ne essen az emberekkel és gépekkei telt térre A tömegjelenet elkészült, de a következő kép ismét elhagyatott helyen játszódik le. Köztudomású, hogy a filmek forgatása nem időrendi sorrendben történik. A filmesek egy-egy kapumélyedést, ablakot keresnek, ahonnan a felvevőgép a legjobb szögben kapja a képet. Az emberek ezreinek kell a kapuk alá menniük, hogy az utcán valóban ne legyen egy teremtett lélek sem ... és közben a hőmérséklet a fagypont alá süiylyedt... de a filmesek nem érzik, sőt verejtékeznek. Még sok nehéz feladatot kell megoldani, amíg a befejezett mű a nézőik elé kerlM, és az alkotók megérdemlik, hogy a nézők elismerő szeretettel gondoljanak rájuk ... komoly munkájukra, amely mosolyt fakaszt. LIDA GROSSOVÁ Tiziano festménye — Apollo és Marsias — már a XVII. század óta díszíti a kroméfííi képtár egyik falát. Képünkön František Sysel festőművész restaurálja a rendkívül értékes, gyönyörű javítások során rákent lakk és festményt, amelyről eltávolítja a festékrétegeket. (ČTK — F. Nesvadba felv.J Ezúttal a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének karácsonyi és újévi műsoráról számolunk be. Örömmel írnánk, hogy bravó, kitűnően szórakoztunk, igazi ünnepi műsort hallottunk. Ezt azonban a legjobb akarattal sem tehetjük. Abban a „folyamatban", ami az ünnepek alatt a többi adót és általában a televíziót jellemezte, a mi rádiónk sem maradt le: adása jóval gyengébben sikerült, mint 1964-ben. Nem éreztük a műsorok emelkedettségét, az ünnepi hangulatot, hiányzott néhány népszokás felelevenítése ás az eredeti rádiójáték. A karácsonyt műsorszámok közül a Családi kör, az Egy hazában ás az Emberek és élmények című összeállítás érdemel figyelmet. Időszerűnek és igazán stílusosnak a Családi kört éreztük. A szerkesztők • a többi között egy örökbe fogadott gyermekről készítettek riportot, ellátogattak a dunaszerdahelyi szülészeti klinikára. beszámoltak az árvízkárosultak karácsonyáról. Jólesett hallani, hogy a katasztrófa sújtotta vidéken a legtöbb helyen már áll a ház, a szoba sarkában ott volt a karácsonyfa, együtt ünnepelt a család. Kedves, meleg hangú adás volt. Karácsony délelőttjén hangzott el. Kár, hogy a jó hangot leütő kezdőműsornak nem akadt megfelelő folytatása. Az Egy hazában című irodalmi félóra kerétében sugárzott Békesség a földön című karácsonyi összeállítás Reményik Sándor, Szép Ernő, Balta György, Zs. Nagy Lajos, Gyurcsó István, Tőzsér Arpád, Rácz Olivér, Somlyó Zoltán, Monosz lóy Dezső, Fekete István ós Simko Margit többnyire már ismert művéből nyújtott egy csokorra valót. Az elhangzott versek és elbeszélések azonos témát: a békét és a szeretetet variálták. A müvek önmagukban szépek voltak, és tolmácsolóik tMonoszlóy Eva, Holló Anna, Koreň Branislav, Dráfi Mátyás) sem hagytak kívánni valót. Egy rövid fél óra keretében azonban ennyi azonos mondanivalójú vers kissé mégis soknak, unalmasnak tűnt. Bár stílusánál fogva nem karácsonyi műsor, a karácsonyt ünnepek alatt elhangzott adások legjobbikának mégis az Emberek és élmények című rovatban elhangzott Terezini rekviem című rádiókompozíciót tartjuk. A Verdi Rekviemjének motívumaira épiilő mű azt mondta el, milyen események történtek a halálra ítélt foglyokkal 1944-ben a terezínl fogolytáborban. Közeledett a háború vége, a foglyok a kereszt út végét, a szenvedések megszűnését várták. Közben a táborban rendezendő hangversenyre készültek. Akik szavakkal nem beszélhettek, a zene nyelvén, a rekviemmel próbáltak szólni... A mű drámaian idézi a karmester lelkivilágát, aki ilyen gondolatokkal készült a bemutatóra: az emberi pokol minden borzalma. Itt a földön. • A MOSZKVAI Irodalmi Könyvkiadó antológiát ad ki hét szocialista ország (Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Magyarország és Románia) 74 költőjének verseiből. „A XX. században élünk" címmel. • A NOVOSZIBIRSZKI Akadémiai Opera és Balettszínház Prokofjev Háború és béke című operájának bemutatójára készül. Ugyanakkor a színház balettegyüttese V. Baszner Három testőrét készül színre hozni. • BENJÁMIN BRITEN zeneszerző ez idei szabadságát a Szovjetunióban töltötte. Most Puskin-szövegek alapján hat románcot írt. Elsőként Galina Visnyevszkája énekesnő és Msztyiszlav Rosztropovics gordonkaművész mutatja majd be a nekik dedikált új Brítten-műveket. • A SVÁJCI Kindler kiadóvállalat hétkötetes irodalmi lexikont jelentet meg Kindlers Literaturlexikon címmel. A hét kötet 18 000 címszót és 300 Illusztrációt tartalmaz majd és mintegy 130 nemzeti irodalmat dolgoz fel. az élők között: ez adta meg nekem az Irányt, hogyan bontakoztassam ki a rekviem mondanivalóját. Mert mit adhat a halottakért való imádság a foglyoknak? Megnyugtatja a kétségbeesetteket? Megerősíti a gyengéket? Nemi Ez nem lehet keresztényi rekviem! Más rekviem lesz! Fanatikus hit a történelmi igazságban ... Csak ilyen rekviemet ért meg mindenki: zsidó, keresztény és hitetlen ... A megrázó rádiókompozíciót Nagy Jenő szerkesztette, és olvasta fel a műhöz méltó színvonalon. Az ismert rádiószínész és bemondó ezúttal az egyik legjobb alakítását nyújtotta. Az egyórás művet végig átélten, izzó hőfokon tolmácsolta. A szöveget fozef Bor novellájának felhasználásával dr. Josef Stepanek írta rádióra. A fordítás Tarjáni Andor munkája. A zenei rendezés Jiri Rolt és Jozef Malovecet dicséri. Már tavaly szóvá tettük, hogy mi szükség volt karácsonykor közvetíteni Arisztophanész Lüszisztraté című darabját, mikor a művet a Területi Színház is bemutatta, és végigjárta vele az ország magyarlakta vidékét. A Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége karácsonyi műsorként "1965-ben is a Lüszisztratét közvetítette. Ismételjük el mi is azt, amit tavaly mondtunk? Nemi A közvetítésről inkább annyit: ötletszegénység és a hallgatóság ízlésének a lebecsülése, évről évre ugyanazt adni, még ha olyan szép műről is van szó, mint a Lüszisztraté... Vidám szilveszter című műsorával Berlinbe kalauzolt a rádió. A két éve sugárzott szilveszteri műsorhoz hasonlóan, mikor Prágát mutatták be, a szerkesztő most berlini élményeivel Ismertetett meg. Gazdag zenei anyag kíséretében interjúk, jelenetek, villámtréfák, beszámolók és baráti beszélgetések hangzottak el. Még élénken emlékezünk az 1964-es szilveszteri műsorra, amelynek gerincét vendégművészek képezték. Az 1965-ös összeállítás nem érte el a tavalyi színvonalat, elképzelését tekintve (mivel saját anyagra épült és sok volt benne a hangulatos zene) mégis az utóbbit tartjuk Jobbnak. Szerintünk a C sebszlovák Rádió magyar szerkesstősége sajátos helyzetének is (annak ugyanis, hogy a szilveszteri műsort délután 2-től 4tg kénytelenek közvetíteni) es a stílus, a többnyire zenére épülő műsor felel meg a legjobban. A szilveszteri vidám sétát Nagy Jenő vezette, ötletesen. Az új év első napját is vidám összeállítással köszöntötte a rádió. Az irodalmi műsorban Duba Gyula szatíráját és Václav Lacina humoreszkjét közvetítették. Mindkét írás igen találó volt. A vasárnap elhangzott irodalmi műsor keretében Monoszlóy Dezső, Mács József, és Zs. Nagy Lajos írói munkájáról, Fónod Zoltán szerkesztet tervéről és az irodalommal kapcsolatos véleményéről beszélt. A Dénes György szerkesztette műsor mindössze 10! percig tartott, ennek ellenére az adásban kifejező és gondolatgazdag nyilatkozatok hangzottak el. Újra jelentkezett Bálint bá-> tyó, aki újévtől kezdve már a fő műsoridőben: délben szól „kedveseihez". Előadásának tartalma mint mindig, most is helytálló volt. Ezért, és az előbbiekért is dicséretet érdemel. Fejcsóválásra késztető kiejtésével már foglalkoztunk. Véleményünket változatlanul fenntartjuk. Műnyelvéről, álparaszt beszédmódjáról nincs több mondanivalónk. Azt szeretnénk megjegyezni, hogy az elmúlt évek bírálatai sajnos elnémították a jó humorú, mai tematikával foglalkozó Kónya Józsefet az írót, és a népszerű drámaírót, de nem némították el Kónya Józsefet a rossz akcentussal beszélő Bálint bátyót. .. Pedig Bálint bátyó már igen öreg. Bálint bátyó felett eljárt az idő — Bálint bátyó: anakronizmusl... Ejnye, ejnye, hát ebben a kérdésben a rádió vezetősége még 1966-ban sem akar lépést tartani a korral!? BALÁZS BÉLA Drága kincsünk: nyolv Nyelvünknek, drága kincsünknek művelése mindnyájunk elsőrendű feladata, Bessenyei György, a felvilágosodás eszméinek hirdetője, a XVIII. század alkonyán nyelvünk műveléséért síkraszállva, az anyanyelvet egy kincsekkel teli hegyhez hasonlítja. A hegy önmagában még nem érték, bánya és bányász kell ahhoz, hogy a kincseket a felszínre hozzuk. A nyelv is csak akkor fejlődik, s akkor válik valóban a fejlődés eszközévé, ha beszélői ékesítik, pallérozzák. A nyelv legszebb éke a helyes, szép. a nyelv zeneiségét tisztán, dallamosan érzékeltető kiejtés. Mert: a szó olyan zörej — írja a nagy francia forradalom kitörésének évében Gretry francia operaszerző —, mely magában hordja a dallamot", A magyar nyelv dallamát azonban egyre többen fújják hamisan. Egyre gyakrabban hallhatjuk a magyar nyelv gazdag, színes muzsikáját méltóságteljes királyi kürtök helyett holmi vásári papírtrombitán fújni. Pedig, ha „ ... nyelvünk harangszavát repedt fazékká engedjük zülleni, ne csodálkozzunk, ha senki sem hallgat ránk ..." — állapítja meg Kodály Zoltán. Persze, mindez elvileg szinte vitathatatlan, de ha j«ldául a csehszlovákiai magyar rádió adását hallgatjuk, akkor bizony kételkedni kezdünk a fentiekben. Mert érthető, ha egy riportalany csúnyán beszél. (Persze ez nem vonatkozhat a Nyitrai Pedagógiai Fakultás hallgatóira, a jövendőbeli magyar pedagógusokra, akik a „Fényszóró"-ban például rettenetes kiejtéssel beszéltek, szürkén és laposan!) De az már nehezen érthető, hogy miért rontja rendszeresen a hallgatóság ízlését „görésre" görbített nyelvjárási paródiájával Bálint bátyó? Elvégre is: kit parodizál, kinek és főleg — minek? Higgyék el, kereken megírt mondanivalóját sokkal többen hallgatják majd meg, ha a köznyelvi kiejtés kötelező szabályalt betartva, szépen, zengő nyelven adja elő. És ez vonatkozik természetesem mindenkire, aki a nagyközönséghez szól, mert meg kell mondanunk: mindenki, aki azt akarja, hogy beszédét meghallgassák, s ezzel a jóra, a szépre ösztönözze hallgatóit, hozza rendbe beszédének egyik eszközét: kiejtését. Az asztalos eszköze a fűrész, véső, kalapács. Elhanyagolt, rossz szerszámokkal lehetetlen az anyagot — ebben az esetben a fát — tökéletesen megmunkálni. Elhanyagolt vagy rossz kiejtéssel gondolataink közvetlen valóságát nem tudjuk tolmácsolni. Lapos, színtelen, unalmas lesz beszédünk még akkor is, ha legfennköltebb érzelmeinkről, velőtrázó indulatainkról szólunk. Minden kultúra elsajátítása — a beszédkultúráé is — tanulás eredménye: megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű. Fordítsunk hát rá a jövőben sokkal több gondot. Olvassunk fel hangosan olyan szövegeket — ügyelve a magán- és mássalhangzókép és szép ejtésére —, amelyeknek tartalma már nem köti le érdeklődésünket, hogy csak a helyes kiejtésre, a rövid és hosszú magánhangzók zenei hatásában is érvényesülő hangzásra fordíthassuk figyelmünket. Előadók, tanítók legalább havonként egyszer tartsanak ilyen gyakorlatot magnetofonnal, hogy a legszigorúbb kritikusként saját maguk ellenőrizhessék kiejtésüket. Ismét Kodályt kell idéznünk: „Intsük, tanítsuk egymást szeretettel, félretéve egyéni hiúságot, vélt jobban tudást, semmi egyebet nem tartva szem előtt, mint a magyar beszédkultúra ideálját". Az új társadalom a dolgok lényeges összefüggését és rendjét, a világos gondolatokat és az érzelmeket kifejező beszédet tekinti eszményképnek. A gondolatok, az érzelmek anyagi burka: a szép beszéd. Ennek pedig a helyes és szép kiejtés elengedhetetlen feltétele. (ic)