Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-05 / 4. szám, szerda

Válaszolunk olvasóinknak Ki kérhet a vállalattól családi ház építésére kamatmentes kölcsönt? FITOS VINCÉNÉ, tanyi olvasónk, levelében közli, hogy 66 éves beteges nyugdíjas, lengyárban dolgozó 43 éves leányával és an­nak 12 éves fiával él közös háztartásban. Az árvíz az ő házukat is teljesen romba döntötte. Míg falujában vagy ötven család önsegéllyel építkezik, ő kénytelen volt építő vállalatra bízni a munkát, mivel egyikük sem képes nehéz munkát végezni. Olva­sónk kérdi, hogy ő vagy leánya részesülhetnek-e olyan segítség­ben, mint az önsegéllyel építkező károsultak, akik „hűségsegély" címén üzemüktől 15—25 ezer korona kölcsönt is kaptak. JANUS OSEKA: Szerelmi • CSALÓDÁS Néhány hónappal ezelőtt megismerkedtem egy bájos, sőt, gyönyörűszép leánnyal. Egysze­rűen elragadó volt. Felülmúlta a pompás szerelmi kalandról táplált legmerészebb reménysé­gelmet. Ismeretségünk másnapján úgy vettem észre, a válla kissé ferde. Harmadik nap észrevettem: komikus lába van. A negyedik nap megállapí­tottam, hogy az egyik foga hiányzik. Ötödik nap szigorúan meg­róttam magamban festett hajza­ta miatt. Hatodik nap arra gondoltam. hogy nem ártana, ha lefogyna legalább tíz kilót. Hetedik nap meggyőződtem róla: olyan a járása, mint a libának. Nyolcadik nap ráncot vettem észre a nyakán. Kilencedik nap megállapítot­tam, hogy dupla tokája van. Tizedik nap ki nem állhat­tam, és elváltam ettől a rút szörnyetegtől. Elválásunk másnapján belát­tam, hogy tévedtem. A válla igazán nem volt ferde. Elhagyott a kedvesem. Be­leőrülök a fájdalomba. Tönkre­megyek. Most látom csak, mi­lyen keveset törődtem vele, és milyen ritkán voltam gyengéd hozzá. Ha visszatérne hozzám, rózsákat szórnék rá. Eltelt két óra a legszörnyűbb magányosságban. Rózsák... 6, milyen semmiségek is a rózsák egy ilyen angyalhoz képest! Hiába vártam. Nem jött. A szívemet leírhatatlan fájdalom marcangolja. Rózsákat, korall gyönygyöt és selyemkendőt vennék neki. Már alkonyodik, a nap le­ment, utoléri az éjszaka. Hu­A mélyépítők tervei A bratislavai Mélyépítő Szak­ágazati Igazgatóság hatásköré­be tartozó 9 vállalat dolgozói tavaly 3 milliárd korona érté­kű munkát végeztek el. Ez idén mintegy 40 százalékkal növek­szenek feladataik. Folytatódik a Barátság-kőolajvezetéknek, a Jaslovské Bohunice-i atomerő­műnek, a nechranicei vízműnek, és számos további építkezésnek, pl. a széles nyomtávú vasútvo­nalnak, a dunai gátaknak stb. építése.­kaland Harmadik nap megértettem, hogy is állnak a dolgok a lá­bával. Egyszerűen a rendkívül ritka, klasszikus vonal állt fenn e láb esetében. A negyedik nap megfeledkez­tem hiányzó fogáról. Ötödik nap azt a következ­tetést vontam le, hogy a haja egyáltalán nincs festve. Hatodik nap arra gondoltam, a többi nő sokat adna érte, ha ilyen alakja lehetne. A hetedik nap sziklaszilár­dan meg voltam győződve róla, hogy olyan gyönyörű a járása, amilyent soha életemben nem láttam. A nyolcadik nap bőrének csodálatos frisseségére gondol­tam. A kilencedik nap hamvas ar­cára emlékeztem, amely olyan volt, mint a barack. A tizedik nap megértettem: nem tudok élni nélküle. Most már egyetlen kívánsá­gom volt: szerettem volna visz­szatérni a világ legbájosabb ha­jadonához. De — nem volt hozzá erőm, hogy elölről kezdjem az egé­szet ... szonnégy óráig nélküle élni — micsoda gyötrelem! A világ minden kincsét odaadnám ér­te! Szívesen vásárolnék neki egy tábla csokoládét. A ked­venc csokoládéját. Sőt.. . Két táblát vennék, rózsákat, korall­gyöngyöt, selyemkendőt, két tábla csokoládét! Üjra elmúlt egy örömtelen nap. Életjelt még mindig nem adott magáról. Emlékszem, nemrég elmentünk egy kirakat előtt, a kirakatban ezüst kar­perecet láttam. Ö, én azzal is minden további nélkül meg­ajándékoznám! Rózsákat, ko­rallgyöngyöt, selyemnyakken Nagyobb feladatok a barnasíén- és lignitbányában A barnaszén- és lignitbányák prievidzai szakágazati igazgató­sága bányaSzemei dolgozóinak az idei terv értelmében 439 000 tonnával több barnaszenet és lignitet kell fejteniük, mint a múlt évben. A vállalat öt bányaüzeme kö­zül háromban, éspedig a hand­lovai szénbányában, a dél-mor­vaországi lignitbányában és a pőtori Dolina Bányában beve­zetik a 42 órás munkahetet. dőt, két tábla csokoládét és egy ezüst karperecet vásárol nék a kedvesnek. Nélküle szomorúak a napok, szürke az egész világ. Talán bolondnak néznek, de ha eljön­ne, becsületszavamra aranygyű­rűt vásárolnék neki. Mit is ér egy aranygyűrű az elveszett boldogsághoz képest! Tehát ró­zsákat, korallgyöngyöt, selyem sálat, két tábla csokoládét és aranygyűrűt vennék neki! Végre! A felhők elvonultak, kitisztul az ég. Visszajött. Örö­möm leírhatatlan. Minden percem gyönyörű. Holnap megveszem a rózsákat, a korallgyöngyöt, a tábla cso­koládét meg az ezüst karpe­recet. Nem felejtettem el vala mit? Mámoros nap ez a mai! Sze­retnék mindig vele lenni. Szí vesen hoznék neki ezüst kar perecet, de sajnálom a nélküle töltött pillanatokat is. Mit is jelent a világ minden drágasá­ga a vele eltöltött pillanatok hoz képest? Az ajándékok nem szaladnak el. A rózsákat, ko rállgyöngyöt, a két tábla cso­koládét semmi esetre sem fe­lejtem el. Űj nap mosolyog reám. Meg vagyok győződve róla, hogy szerelmünk tartós. Rózsákat, korallgyöngyöt és selyemken dőt veszek neki. A selyemken­dő pompásan illik termetéhez. Az utcán megcsodálom szép ségét, melyen megtörik a nap. Nem hiszem, hogy akadna olyan kendő, amely méltó szépségéhez. Rózsákat és ko rallgyöngyöket majd holnap vásárolok neki. Minden további nélkül. Meglepetésnek szánom. Reggel megmondta, hogy so hase hagu el. Egy szál rózsát azért csak veszek neki. Végtére egy rózsa is ajándék. Attól félek csupán, hogy hi­bát követek el ezzel. Az igazi szerelemnek tisztá­nak, ideálisnak, önzetlennek kell lennie. Nem veszek neki semmit. Ajándékkal magadhoz láncol­ni egy nőszemélyt... nem kunszt. Engem egyéniségemért imád a kislány. Fordította: Sz. A. Újdonságok a dubnicai Gépgyárban A Dubnica nad Váhom-i Gép­és Kohóipari Művekben ez idén megkezdik az új típusú Diesel­motoros mozdonyok, különböző szivattyúk, könyöktengelyek, üveggyári gépek stb. készítését. Elkészítik továbbá az első cseh­szlovák atomerőmű egyes be­rendezéseit és megkezdik kü­lönböző típusú szabályozó szerkezetek gyártását is. A dubnicai Szem dolgozói 26 százalékkal növelik ez idén az árutermelést. Az olvasónk által említett esetre a Tt 1964/191. sz. hirdet­ménye vonatkozik. Ennek a rendelkezésnek 14. §-a lehető­vé teszi, a) hogy a mezőgaz­dasági (beleértve az EFSZ-t is), és erdőgazdasági üzemek azon dolgozóiknak, akik a munkahe­lyükkel azonos községben vagy annak közelében, továbbá ugyanilyen feltételek mellett a cseh- és morvaországi határ­széli járásokban szándékoznak házat építeni — a bányák, tü­zelőipari, energetikai-, szállító-, építővállalatok, kamatmentes kölcsönt nyújt­hatnak 15—20 000 koronás ösz­szegben; b) ugyanilyen kamatmentes kölcsönben részesülhetnek az állami tervben meghatározott üzemek dolgozói, ha a munka­hely közelében építkeznek, c) termelőüzemek azonos célból 5—10 000 korona összegű kamatmentes kölcsönt nyújt­hatnak dolgozóiknak; d) ha egyik eset sem jönne számításba, a nemzeti bizottsá­gok is nyújthatnak 5—10 000 korona összegű kamatmentes kölcsönt. A kölcsön mind a négy eset­ben önsegélyes családi ház épí­téséhez nyújtható. Az a)ésb) pontban említett esetekben a vállalat a kölcsön­zött összeget elenegedi, ha a dolgozó 10 éven át — a köl­csön nyújtásától számítva — nála dolgozik, és a kérdéses házban lakik. A c) és d) pontban említett esetekben a kölcsönt az érin­tett vállalat vagy nemzeti bi­zottság engedi el a ház hasz­nálatba vétele után. Kormányhatározat értelmé­ben az árvízkárosultaknak az államsegélyes, ill. a biztosító által kifizetett kártérítésen kí­vül az említett kamatmentes kölcsönt is lehet folyósítani, amelyet olvasónk röviden „hű­ségsegélynek" nevezett A kölcsön engedélyezéséről a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságának beleegyezése alapján a válla­lat dönt (EFSZ esetében annak vezetősége). A d) pontban em­lített esetben a nemzeti bizott­ság. Az említett szervek a köl­csön engedélyezésekor figye­lembe veszik, hogy a vállalat érdeke-e a dolgozó munkavi­szonyának fenntartása, továbbá azt a körülményt, van-e az üzemnek a helybeli lakosokból elegendő dolgozója. Tekintetbe veszi ezeken kívül az érintett dolgozó munkaérdemeit, korát, kiskorú gyermekeinek számát, a kereső családtagok számát, az építendő ház jellegét, elhe­lyezését stb. Az a)ésb) pontban említett esetekben idősebb, érdemes dolgozónak is megadható a ka­matmentes kölcsön, ha fennáll annak a valószínűsége, hogy az illető az említett foglalkozási időnek (10 év) legalább Vt ré­szét még az üzemnél ledolgoz­za. Ilyen esetben a nyugdíjba lépéskor a vállalat a kölcsön­nek a ledolgozott időre eső há­nyadát elengedi. Az említett esetekben a köl­csönnyújtásról a dolgozóval az üzemi bizottság beleegyezésé­vel szerződést kell kötni. Bár az említett rendelet csak az önsegélyes családiház-építés esetében nyújtja a kivételezett engedményeket — az olvasónk által említett rendkívüli körül­ményekre való tekintettel —, nem tartjuk kizártnak, hogy ol­vasónk leányának a vállalata engedélyezhetne a fentebb említett módon családi ház épí­tésére kamatmentes kölcsönt. Ebbe azonban a kérdéses válla­lat fölé rendelt központi hiva­talnak is bele kellene egyeznie. Olvasónk leánya hivatkozzék kérvényében arra is, hogy már apja is a gyár hűséges munká­sa volt F. t — Örülnek a hónak az Cstí nad Labem—Stíeková-i Csehszlovák Vasutak bölcsődéjének gyerme­kei. (CTK f elv.) • VÁLÁS ÉS KIBÉKÜLÉS egri viktor Dél felé visszaúsztunk a túlsó partra, ahol dol­gainkat hagytuk. Nem volt semminek híja. Miért is, hiszen mindenkinek megvan a maga gönce és elemózsiája. Reggel óta a víz erősen felme­legedett, a part mentén gyerekek visongtak, túl­kiabálták a recsegő táskarádiókat, szólt a hang­szóró is csaknem szünet nélkül, ám mindez nem zavart, és nem zavart a későn érkező kövérkés bácsi sem, aki szuszogva vetkőzött, és letelepedett a közelünkben. A vendéglő felől a másik lány jött felénk. Meg­lepődött, hogy Ilonkát nem találja egyedül. Már messziről odakiáltott. — Gyere, Lonci, a fiúk várnak. — Nem vagyok éhes, ebédeljetek nélkülem — mondta Ilona és tanácstalanul rám nézett, mintha latolgatná, hogyan mutasson be, hiszen csak a ke­resztnevemet ismerte. Felálltam. — Bocsánat, nem zavarom magukat. £ — Szerencse, hogy odébbállt — tört ki Rózsi haragosan. — De te okosabb is lehetnél! — Mi bajod velem? — Előbb feldühítetted a Császárt, összeszidott, micsoda ostoba libát hoztam a nyakára. És igaza van, mert ostoba vagy. Mi a frász ütött beléd, hogy ezt a pasast így horogra kaptad? Olyan érdekes? Ilona a vállát vonogatta. Minek szálljon perbe Rózsival, ö a magáét hajtogatná, nem érdekelné, talán nem is értené, hogy ez az ember más, mint az a vezérkedő, nagyképű vagány. — Nem érdekel a Császárotok. Magyarázd meg neki értelmesen, az ő nyelvén, hogy megértse: fütyülök rá! — Csak ne hordd olyan magasan az orrod. Kap a Császár minden ujjára tíz lányt, különbet is, mint te vagy. — Fogyassza őket jó étvággyal! — Ostoba vagy!... Lehet ezer hibája, de érti a dolgát az a gazember. — Ezzel már nekem is eldicsekedett. Rózsi tovább faggatta Ilonát: — Mit akart tőled az a fiú? — Semmit! Ma láttam először. — Ne hazudjI Ahogy ti ketten összebújtatok... Nem akarod megmondani? — Semmi okom, hogy titkoljak valamit. Csak azt tudom, hogy Pista a neve, és mérnök lesz. — Ha olyan keveset tudsz róla, annál több okod lett volna, hogy elzavard. — Miért tettem volna? Nagyon rendes volt. Nem tolakodott, és érdekelt, amit a munkájáról mondott. Rózsi felsóhajtott. Letelepedett Ilona mellé, és odahúzta magához. Most egyszerre nem volt fon­tos az ebéd, nem voltak fontosak a fiúk, hadd várjanak, egyenek csak egyedül, legalább nem kell megfizetnie az ebédjüket. Most mindennél fon­tosabb, hogy kiokosítsa ezt a makrancost. — Mézes léppel is lehet madarat fogni. Van aki udvarlással, szép szóval kezdi. A végin mind ugyanazt akarja. Ennyit tudhatnál. Ilona nem felelt. Ahogy felhúzott térdeit össze­kulcsolva, szigorúan összevont szemöldökkel maga elé meredve ült, Rózsi megérezte, hiába figyelmez­teti, hogy ne kössön ismeretségeket, idegent ne engedjen a közelébe, mert ez csak bajt hozhat rá. Örökké csak azt ismételgeti, amivel Császár és Túcskó meg a többiek telebeszélik a fejét. Aki nem tartozik a kompániába, száz lépésről bűzlik a tisztességtől — ennek a Pistának sincs más dolga, mint hogy őket szaglássza; aztán Jön a kenetes szavakkal, amitől a háta is borsózik. — Miért gondolod, hogy csak huligánokkal állhatok szóba? — szakította félbe Ilona az in­telmeit. Rózsi újból feldühödött. Kibeszéli a lelkét, és semmi foganatja. — Ilyet én nem mondtam — fakadt ki türel­metlenül. — Nincs mese! Vagy úgy viselkedsz, ahogy kell, vagy eredj a fenébe. Ilona a holmija után nyúlt, és felállt. — Ezt a szívességet megtehetem neked. Me­gyek. Rózsi visszarántotta. — Megállj! Ha sétálni ment az eszed, majd én töröm a fejem helyetted. De kinyílhatna végre a szemed. — Már kinyílt, de nem úgy, ahogy te gondo­lod — mondta Ilona, és visszaült a helyére. Ügy látszott, a pohár betelt, és egy szóra túlcsordul. — Ne arról fecsegj, kivel állhatok szóba, és kivel nem, mert ez engem nem érdekel, ha százszor meg is fenyegetnek... Arra felelj, miért gyötri Hugót ez a ti Császárotok? Mi baja vele? Miért nem engedi, hogy tisztességes munka után lásson? Egyszerre túl sok lett a kérdés, és Ilona foly­tatta volna, ha Rózsi rá nem szól, hogy elege volt belőlük. Ám azzal, hogy beléje fojtja a szót, nem megy sokra, a kérdések nem maradhatnak megválaszolatlanul. — Valamiből élniük kell a fiúknak, amíg nem akad Jobb kereset — felelte kesernyésen, Olyan levert lett egyszerre, hogy Ilona meghökkent. Sok minden volt itt Rózsi és a társasága körül, amiben nem ismerte ki magát, de amiről sejteni kezdte, hogy nincsen teljesen rendben. Amikor ezt szóvá tette, Rózsi csak legyintett. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom