Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)
1966-01-29 / 28. szám, szombat
J E A N - E M I L VÍDAL NAGY ORSZÁG GONDJAI — De most már elmaradtak az áldozatok? — érdeklődöm. — Hova gondol! Minden évben áldozunk ... Persze, inkább szokásból. A vallás még erősen uralja az indiaiak gondolatvilágát. A statisztika szerint 366 millió hindu, 47 millió mohamedán, 10 millió keresztény és 8 millió szikh él Indiában. A zarándoklatok idején százezres tömegek verődnek össze a városokban. 630 MILLIÓ! Vasárnap. Egy kókuszpálmákkal körülhatárolt kisebb rizsföldön vagy húsz asszony serénykedik, sarlóval a kezében. Egyikük félremegy játszó gyermekéhez, és szoptatni kezdi. Ezek az asszonyok egy pálmaolajgyár munkásnői, férjük mezőgazdasági munkás. Az asszonyok a rizsföldön végzett munkájukért megkapják a termés nyolcadát. A napszámosok a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság 25 százalékát alkotják, tehát mintegy 80 millió emberről van szó, akik családtagjaikkal együtt igen kevés jövedelemből tengetik életüket. Zömük a legalsóbb kasztokhoz tartozik. A földreform-bizottság még 1949-ben kijelentette, hogy „a föld legyen azoké, akik megművelik". Ennek ellenére 1965ben még sok indiai parasztnak nem "olt földié. A részleges földreform leglényegesebb eredménye a kapitalista viszonyok falusi fejlődése volt. India mezőgazdasági termelése több éven át elért jelentős sikerek után pangásnak indult, s Idült élelmiszerhiány mutatkozik. Ennek következtében az utóbbi hónapokban érezhetően emelkedtek az árak. A fő feladat, a lakosság ellátása még nem oldódott meg, pedig előreláthatóan az idén, a harmadik ötéves terv végén 495 millióra, 1971-ben (a negyedik ötéves terv végén) 560 millióra, 1976ban pedig 630 millióra szaporodik az ország lakossága. A HALADÁS KERÉKKÖTŐI A páriák, akik még a legalacsonyabb kasztokhoz sem tartoznak, 1955-ig a legelemibb jogokkal sem rendelkeztek. Mahatma Gandhi elsőként akarta megtörni a kasztrendszert. A kasztrendszer eleinte csak a papokra és a katonákra vonatkozott, később kiterjesztették a szabad emberekre, majd egy negyedik kaszt is létrejött: az iparosok és a földművesek kasztja. Az indiai kormány a függetlenség kikiáltása után betiltotta a kasztrendszert, ám a kilátásba helyezett büntetés ellenére is dívik még a falvakon. DélIndiában nagyon ritkák a különböző kaszthoz tartozók között kötött házasságok. A kasztrendszer csökevényei nemcsak a 60 millió pária életét keserítik meg, hanem a haladó reformok és társadalmi átalakulások mpnvolósltásá* (<• fékezi* B fügefák visszahajló léggyökerei második törzset alkotnak. A törzsek között afféle barlangszerű képződmény alakult kl, s e természetes óvóhelyen kötött ki egy cipész. „Üzlete" alig nagyobb egy négyzetméternél. Keresztbe tett lábbal ott ül a mester szerszámaitól körülvéve, a háta mögött száraz fűből vetett ágy. Furcsa lakás. Még különösebb az, hogy nem valamilyen eldugott falucska határában vagyunk, valahol a dzsungel mélyén, hanem Bombay kellős közepén. A fügefa mögött kriketpálya, vele szemben villamossá-gi üzlet. Vagy húsz lépéssel távolabb szállodák, mozik, korszerű kórház, hivatalok. Az ország iparosításában elért sikerek ellenére ilyen ellentétek még ma is szembeötlenek az indiai városokban, ahová rengeteg nincstelen paraszt és munkanélküli özönlik. Hajléktalan szegényekkel találkozhatunk az utcákon, akik nappal céltalanul, illetve munkát keresve ődöngenek, éjjel pedig takaróba burkolózva a járdán alszanak. Lépten-nyomon alamizsnát kérő vagy cipőtisztítási szolgálataikat kínáló gyermekek állják el a járókelők útját. „Hivatásos fényképmodellek" szállják meg azokat a városrészeket, ahol a turisták leginkább megfordulnak. A kígyóbűvölő egy rúpiáért táncra kényszeríti kígyóját, aztán a fuvolájával még fejbe is veregeti, ha túl lassan merül álomba LOVAK MUNIAPPAN ISTENNEK Kerala állam Trivandrum városa csodálatosan szép. Festőibb tájat talán nem is találnánk. Liánok fonják be a pálmák és más egzotikus fák törzseit. A zöld sűrűségben szétszórva hevernek vályog- és kőházak. Banánfürtök érlelődnek a ligetekben. Enyhe lejtésű hegyoldalakon tapióka- és rizsföldek terülnek el. Ezüstös tikfák ligetei kaucsuk- és kávéültetvényekkel váltakoznak. Csupa virágerdő — tűzpiros, kék, sárga színű virágok ... BAZÁR DELHI ÜREG VÁROSRÉSZÉBEN INDIA SOK VIDÉKFIN IGEN NAGY PROBLÉMA AZ IVÖVLZ E tájkép hátterében bronzbőrű, izmos termetű, szabályos arcvonású asszonyok mozognak, ízléses vörös korsókban vizet vagy kosarakban kókuszdiót visznek a fejükön. Országutak mentén vagy udvarokban feketeborsot szárítanak. Kerala „fekete aranyának" átható illata terjeng a levegőben. Nandlat, a Trivandrumtól délnyugatra elterülő pancsajat (önigazgatási szerv) vezetője a községházán fogad. A 39 négyzetkilométer területű pancsajat húszezer lakosának háromnegyed része földműves. Feketeborsot, kaucsukot, tapiókát, rizst, diót termesztenek. Arra a kérdésemre, hogy 18 év alatt mi változott a pancsajatban, az elnök így válaszolt: — Bevezették a villanyáramot, egy helyett négy postafiókot létesítettek. Az eddigi magánutat, melynek használatáért fizetni kellett, köztulajdonná nyilvánították és aszfaltozták. Azelőtt csak két elemi iskolánk volt, most már hét van, ötezer tanulóval és két kóztskolánk, ezer tanulóval. — Vannak ipart üzemeik? — Még nincsenek, de már megkezdtük egy tapióka f eldolgozó gyár építését. Ha elkészül, sikerül részben megoldanunk a munkanélküliség problémáfát. A lakosság 20—25 százaléka ugyanis munka nélküli. Más alkalommal Tamilnad államban, Tiripura város közelében beszélgettem egy pancsajat vezetőjével, öreg fák koronája mögött egy különös, magas falkerítést pillantottam meg, melynek csak egyetlen ajtaja volt. Bepillantva három szörnyűséges szoborfigurát láttam A szobrokat nyelükkel földbe szúrt lándzsák, festett agyaglovak vették körül. Kiderült, hogy ide zárták be Muniappan rossz istent. A lovak készen állnak, hogy ha netán távozni készülne, minél messzebre vigyék a környékről. Évente egy-két kecskét áldoznak neki, hogy csillapítsák ha ragját. L egutóbbi kelet-afrikai körutam utolsó állomásának hagytam Kenya gyönyörű fővárosát, Nairobit. Nemcsak azért, mert az afrikai légi közlekedés szeszélyessége erre késztetett. Sokkal inkább azért, mert egy életre beleszerelmesedtem Nairobiba. Valóságos paradicsom ez a város Afrika keresztútján. A levegőben érzi az ember a múlt, a jelen és egy kicsit a jövő találkozását, viaskodását. Az első napok meglepetései után az újságíró már-már természetesnek veszi, hogy az égbe nyúló banképületek, a korszerű vasbeton csodák és az ultramodern villák mellett teljesen vagy félig meztelen, szivárvány színűre tetovált kikufu harcosok sétálnak. Pompás regáliába öltözött törzsfőnökök hűtőszekrényt vásárolnak, s a vendéglők asztalainál órák hosszat vitatkozik egymással a miniszter és az újságíró, a diplomata és az üzletember. Nairobiban mindez nem meglepő. Velejár az életet árasztó nagyváros forgatagával. S ha az ember hozzászokik a gondolathoz, hogy itt megtalálhatja Afrika szinte minden nációját, miért ne venné természetesnek, hogy az év minden szakában virággal elárasztott kenyai metropolisban ad találkát egymásnak az ország különféle törzseinek színes egyvelege. Nairobiban első pillantásra minden a régi, a kedves, a megszokhatatlan. A szállóban lépten-nyomon feliratok fogadnak. Saját érdekemben vigyázzak a pénzemre. Sok a zat nem késik sokáig. Kenyában, ebben a barátságáról és vendégszeretetéről közismert országban kommunistaellenes hisztéria kapott lábra. Politikusok, akiknek halvány fogalmuk sincs arról, mi is a kom munizmus, keresztesháborút vívnak nem létező kommunis ták ellen. Kommunista az, aki a szocialista országbeliekkel szóba áll, s az is, aki bírálni meri a kormányt az országban dúló éhinség miatt. Odinga Oginga alelnök, a kenyai fel szabadító harc kiemelkedő alakja kommunista, mert szóba áll a kínaiakkal, s mert egyes politikusok szemére veti, hogy lepaktáltak az imperialistákkal. A Kenyában élő angolok teljes bizalommal tekintenek a jövőbe. Az őszintébbje nyíltan ki is mondja, NAIROBI UTCA (A szerző felvételei) tolvaj. Annál kevesebb azoknak a száma, akik hajlandók felelősséget vállalni a vendég pénztárcájáért fényképezőgépéért vagy felöltőjéért. Cipelem magammal rádiómat, fotoriporter! berendezésemet, és szidom a tolvajokat, akiknek talán halvány fogalmuk sincs arról, hogy létezem. Az utcák, a virágok, a vendéglők és a mozik a régi barátsággal fogadnak. Az emberek, az ismerősök és a barátok nem. Valami megmagyarázhatatlan hidegség, bizalmatlanság érződik mindenfelé. Ismerősök, akik legutóbbi látogatásom alkalmával meghívtak magukhoz, most udvariasan elhárítják közeledésemet. Sokat sejtetőn mondják: olvassam gyakrabban a kenyai sajtót, és- mindent megértek. S a magyaréamit gondol: kellő jobboldali összefogással el lehet érni, hogy úgymond kiebrudalják Kenyából és Kelet-Afrikából a kommunistákat. Vagyis a szocialista országok állampolgárait, akik Kenya Iránt őszinte barátságot érző népeket képviselnek. S hogy ezt a folyamatot meggyorsítsák, vadul handabandázó „dokumentumokat" szerkesztenek és juttatnak el politikusokhoz, újságírókhoz és mindazokhoz, akik valamit is számítanak Kenya közéletében. Ezek — a kenyai haladó rétegek véleménye szerint az angol és az amerikai titkosszolgálat által hamisított dokumentumok felkelésre ösztönöznek Kenya törvényes kormánya ellen, s eközben igyekeznek a közvéleményt a baloldal ellen hangolni. Kevés ember hisz Kenyában ezeknek az áldokumentumoknak. Sajnos, a kevesek között olyanok is találhatók, akiknek döntő szavuk van az ország életének, bel- és külpolitikájának irányításában. Ezért kaphatott lábra a kommunistaellenes hisztéria. A kenyai kormány hivatalosan meghirdette az afrikai, pontosabban a kenyai szocializmust. Nairobi tartózkodásom alatt sokat vitatkoztam erről kenyaiakkal, akik szívükön viselik hazájuk sorsát. Elégedetlenek. Lépten-nyomon bírálják a program minden pontját. Csak akkor gondolkodnak el, amikor megkérdezem tőlük, — van-e valami ellenprogramjuk? Valami jobb annál, amit a kormány hirdetett meg? A válasz egyértelmű. Nincs. Akkor hát nem az lenne az okosabb, ha — mint Odinga Oginga kifejtette egyik sajtónyilatkozatában — arra összpontosítanák energiájukat, hogy rászorítsák a kormányt saját, valóban fogyatékos, de sok jó elemet magában foglaló programjának megvalósítására? Kenyában nagyobbak a gazdasági és a politikai ellentétek, mint valaha. Ezzel azonban számolni kell a legtöbb afrikai országban. Kenya barátai azt remélik, hogy ezek a kontrasztok sem ma, sem a jövőben nem takarják el a lényeget: — Nem fantomok, hanem valódi ellenség, a nyomor, a tudatlanság, a gazdasági és politikai életet gúzsba kötő imperialista és neokolonialista befolyás ellen kell összpontosítani minden erőt.