Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-29 / 28. szám, szombat

| HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK | Ésszerű kompromisszumot! A svájci Genf csütörtök óta ismét a világközvélemény figyelmének előterében áll. Az ENSZ-közgyülés XX. ülésszakának határozata értelmében ismét összeül a 18-hatalml leszerelési bizottság, hogy négy hónap múltán folytassa a leszereléshez vezető utak keresését, a problémák újszerű kezelésével keressen kölcsönösen elfogadható kompromisszumokat, amelyek lehetővé tennék a legfőbb világprobléma megoldását — az egyetemes világbéke, az atommentes világ megteremtését. A legidőszerűbb kérdés A 18-hatalmi bizottság előtt álló jelenlegi fő kérdés az atomfegyverek továbbterjedésének megakadályozása. Ez a részleges leszerelési intézkedés gátat vetne az atomveszély elharapódzásának, kedvező feltételeket teremtene arra, hogy további intézkedésekben egyezzenek meg, s fokozatosan eljussanak a végső célig: az egyetemes leszerelésig. Áz atomfegyver terjesztésének megakadályozásáról, az atomfegyvergyártás befagyasztásáról már hosszabb ideje viták folynak, most azonban az ENSZ-közgyűlés XX. ülésszakának határozata is kötelességévé tette az érdekelt feleknek, hogy dolgozzanak ki olyan megállapodást, amely nemcsak elállna az atomfegyver terjedésének útját, hanem minden rést betömne, amelyen keresztül esetleg kicsúszhatna a gyilkos atom, s további államok birtokába kerülne az atomfegyver. Világos, egyértelmű, mindenkit kielégítő megfogalmazású ez a határozat, de végrehajtásáig hosszú az út. Arról van sző, hogy aláírói egytől egyig mind kivegyék részüket a végrehajtásból. Az a hézag, az a bizonyos kerülőút, melyen keresztül a jelenlegi atomhatalmakon kívül más államok is megszerezhetnék a nukleáris fegyvereket, elég konkrét és jól ismert: a washingtoni diplomácia berkeiből indul ki és Bonnba vezet. Napjainkban ugyanis nincs még egy olyan ország, amelynek annyira érdeke lenne megszerezni az atomfegyvert, mint a Német Szövetségi Köztársaságnak. Bonn presztízskérdést csinált az atomfegyver bírt okolásából, erre épül egész külpolitikája, e célnak megfelelően színleli a barátságot Washington Iránt, vagy ha célszerűbbnek látszik, politikai zsaroláshoz folyamodik. Az említetteket igazolja Erhard kancellár washingtoni látogatásának eredménye, valamint a bonni küldöttség munkája a párizsi NATO-iilésen. Johnson egyetértett Bonn követeléseivel olyan formában, hogy az NSZK-nak „megfelelő módon" hozzá kell jutnia az atomfegyverhez. Ennek érdekében pedig a NATO-tanács legutóbb különleges bizottságot létesített a kérdés gyakorlati megoldására. Itt a bökkenői Az amerikai elnök megfogalmazásában ez a „megfelelő mód", s ami aztán ezzel a gyakorlatban összefügg, azt a hézagot, azt a kerülőutat jelenti, amelynek megtalálásával az imperialista atomhatalmak és Bonn kijátszhatják a nukleáris fegyverek terjesztését tiltó egyezményt. Washington és Bonn között vannak bizonyos ellentétek, de ezek másodrendűek, legalábbis az atomfegyver birtokolásának kérdésében. Bonn szívesen tetszelegne az atomhatalom szerepében, legyezné hiúságát az atomfegyver közvetlen megszerzése, de Washington a saját érdekeit nézi, s a látszatra és egyébb körülményekre ügyelve inkább szeretné, ha Bonn megelégedne azzal, hogy a nyugati szövetségesek táborában megkülönböztetett szerepet játszva rátehesse ujját a közös atomfegyver ravaszára. Nyomott hangulat A világközvélemény szkeptikusan néz a genfi tárgyalásokra, hisz nyomasztó légkörben kezdte meg ismét munkáját a leszerelési bizottság. Fegyverek ropognak Délkelet-Ázsiában, maholnap újrakezdődhet a VDK bombázása, s küszöbönáll az a veszély, hogy a háborús tűz Laoszba és Kambodzsába ís átcsap. Ily körülmények között nem tekinthetik őszintéknek az amerikai javaslatokat, amit az is bizonyít, hogy az értekezlet megkezdése előtt több NATO-ország külügyminiszterei kilincseltek egymásnál, hogy megbeszéljék részletkérdésekbe, stb. kapaszkodva hogyan gátolják a lényegre, az atomfegyver terjedésének megakadályozására vonatkozó megállapodást. A genfi leszerelési értekezlet jelenlegi szakaszában a leszerelés megoldásával összefüggő több fontos kérdésről tárgyalhat, illetve dolgozhat ki velük kapcsolatban egyezményt. E kérdésekre az ENSZ-közgyűlés legutóbbi határozatai mutatnak rá: • az atomfegyverek nem terjesztése; • Afrika atommentesítése; • a gyarmati területeken levő támaszpontok felszámolása; • a leszerelési világértekezlet összehívása. Természetesen más, már előzőleg felvetett kérdések, mint az atommentes övezetek létrehozása, a moszkvai atomcsendegyezménynek a föld alatti kísérletekre való kiterjesztése stb. is a tanácskozások tárgya lehet, ezt szorgalmazza a szovjet küldöttség. A genfi értekezlet a vietnami háború okozta nehéz légkörben ült össze, s most a NATO-hatalmak magatartása dönti el, mennyire tudja majd előbbre vinni a leszerelés ügyét. KI AZ ÜR AZ ORSZÁGBAN? CSŐMBE volt kongói miniszterelnök Nyugat-Németországban és Belgiumban fehér »soldosokat toboroz magánhadseregébe. RAMGOOLAM Mauritius miniszterelnöke kijelentette, hogy a sziget népe felkészült a függetlenség kivívására. Függetlenségét elnyerve szorosabb kapcsolatokat akar kötni a szomszédos országokkal, a többi haladó országgal, elsősorban a szocialista államokkal. FEDORENKO, a Szovjetunió állandó ENSZ képviselője levelet adott át U Thant ENSZfőtitkárnak, s javaslatot tett egy nemzetközi értekezlet öszszehívására. Ezen a faji megkülönböztetés teljes felszámolásának kérdéseiről tárgyalnának. ROMÁBAN bíróság elé állították az Olasz Kommunista Párt öt tagját, mert pénzt gyűjtöttek, hogy gyógyszert vásárolhassanak a vietnami nép számára. BENŐIT WETSINDJADIT, Sankuru kongói tartomány kormányzóját megvesztegetés vádjával letartóztatták. Ö a korrupció ellen Indított kampány keretiében letartóztatott legmagasabb rangú hivatalnok. PER HAEKKERUP dán külügyminiszter fogadta Ottó KliCka külügyminiszter-helyettest, s vele a csehszlovák külügyminiszter dániai látogatásának előkészületeiről tárgyalt. MOHAMED HASZIM MAIVANDVAL, Afganisztán miniszterelnöke február 1-én 9 napos látogatásra a Szovjetunióba érkezik. KAIRÓBAN értekezlet kezdődött az afrikai országok ipari fejlődéséről. A onnfi értekezlet megnyitó ülése. (CTK felvétele) Carapkin sajtóértekezlete Carapkin csütörtökön nagy érdeklődéssel kísért sajtóértekezletet tartott. Carapkin hangoztatta, hogy az Egyesült Államok vietnami agressziója rendkívüli nehézségeket támaszt és gátolja az előrehaladást a tárgyalásokon. Majd rámutatott arra, hogy a NATO többoldalú atomhaderejének terve a Bundeswehr atoméhségének kielégítését szolgálja. A NATO-hatalmak úgy látszik nem a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására szolgáló szerződést tartják szem előtt. Ma kezdődik Djakartian az Untung-per A djakartal rádió bejelentette, hogy január 29-én katonai bíróság elé állítják Njontot, az Indonéz Kommunista Párt egyik vezetőjét és Untung alezredest. Azzal vádolják őket, hogy részt vettek az október l-l államcsínykísérletben. A rádió szerint Sukarno elnök jóváhagyta a bíróság összetételét. A vádat Suharto vezérőrnagy, a hadsereg vezérkari főnöke képviseli. Ezután valószínűleg további perek lesznek az ország minden részében. Az amerikaiak puccsot tervezni Sukarno ešlen A Canard Enchaine francia hetilap legutóbbi számában Sukarno feleségének párizsi látóA No/osztyi Newcctnb Ml öngyilkossápról Amint annak Idején jelentettük a murmanszki bíróság múlt év novemberében 18 hónapi börtönbüntetésre ítélte Newcomb Mott 27 éves amerikai állampolgárt, mert Norvégiából jövet Boriszoglebszknél engedély nélkül átlépte a szovjet határt. Newcomb Mott 1966. január 20-án öngyilkosságot követett el. A Novosztyi hírügynökség írja: Amikor Mottot Murmanszkból a nevelő-munkatáborba vitték, ahol büntetésének még hátra levő részét kellett volna letöltenie, a vasúti kocsiban borotvával átvágta a torkát. Az Egyesült Államok nagykövetségének képviselői még a bírósági tárgyalás megkezdése előtt érdeklődtek az iránt, hogy van-e lehetőség Mottnak óvadék ellenében történő szabadlábra helyezésére. Akkor közölték az illetékesekkel, hogy nincs kizárva egy ilyen lehetőség. Az Egyesült Államok nagykövetsége azonban hivatalosan nem nyújtott be ilyen irányú kérést. Newcomb Mott, amikor Murmanszkban beszélt az amerikai alkonzullal, kérte, hogy esetleg csere útján eszközöljék ki szabadulását. Amerikai illetékes személyek azonban semmilyen lépést nem tettek ebben az irányban. Lehetséges, hogy ez a körülmény hatott Mott lelkiállapotára. Szovjet hivatalos személyiségek közlése szerint Mott, mielőtt elindult Murmanszkból, megkapta és a fülkében magánál tartotta a személyi tulajdonát képező összes tárgyakat, valamint azt a küldeményt, amelyet az Egyesült Államok nagykövetségétől kapott. A csomagban a könyveken kívül nagy mennyiségű különböző amerikai gyógyszer volt és azonkívül — amint ezt az Egyesült Államok nagykövetségének képviselője megerősítette — borotvapengék. Szovjet hivatalos személyek Mott öngyilkosságát emberi tragédiának tekintik és rendkívül sajnálatosnak tartják. gatásával kapcsolatban leleplezi az Indonéziában szervezett katonai puccs hátterét. A pucscsot amerikaiak tervezik. Meg akarják nyerni az indonéz hadsereg jobboldali köreit és az Indonéziai Nemzeti Párt vezetőit. A puccs előkészítése keretében rágafomkampányt Indítottak Sukarno ellen. Többek között azt híresztelik, hogy Sukarno menekülni készül. A lap szerint Creen, az Egyesült Államok djakartal nagykövete a CIA védnöksége alatt titkos tárgyalásokat folytat Nasutionnal, az Indonéz hadsereg főparancsnokával. Tokióban az amerikai és indonéz nagykövet tanácskozik a puccs előkészítéséről. Az államfordulat sikeres végrehajtásáért egymilliárd dollár értékű pénzügyi segítséget ígért az Egyesült Államok Indonéziának. LETARTÓZTATÁSOK DAHOMEYBEN Cotonou (CTK) — Dahomeyben sok személyt letartóztattak, köztük Lozes volt külügyminisz-tert is. A nagy tisztogatás a decemberben hatalomra jutott Soglo tábornok katonai kormányzata ellen uszító röpiratok megjelenése után kezdődött. „ ... igen, őrmester .. egész biztosan ... ahogy óhajtja, őrmester ... ne nyugtalankodjék ... mindent elintézek . .. szolgálatára, őrmester... teljesen elégedett lesz, őrmesteri" ÍJ ealey brit hadügyminiszter és Stewart külügyminiszter Washingtonban az amerikai kormány képviselőivel az ún. „Szueztől keletre" katonai politikáról tárgyal. Mivel Anglia lassacskán nem képes egymaga fenntartani a csapatokat, és viselni a hadianyag, valamint a támaszpontok fenntartásának költségeit, már régebben felmerült egy angol—amerikai „védelmi szövetségnek", vagyis egy közös katonai tömb kialakításának gondolata DélkeletÁzsia és az Indiai-óceán térségében. A terv részleteit valószínűleg most tárgyalják (hacsak nem kerül a megbeszélések központjába — az eredeti tervtől eltérően — a vietnami kérdés), de úgy hírlik, hogy e katonai szövetségbe bevonnák Ausztráliát és Új-Zélandot is. Az angol—amerikai katonai együttműködés tulajdonképpen már meg is kezdődött az Indiai-óceán térségében. A BritIndiai Óceáni Terület néven nemrég létesült brit gyarmat központjában: Diego Garcia korall-szigeten közös angol—amerikai légi- és tengerészeti támaszpont épül. E kis szigetnek csupán 200 főnyi lakossága (Mauritiusról származó munkások) nem elég erős ahhoz, hogy antiimperialista mozgalmat in dítson. Ezért is tartotta Anglia és az Egyesült Államok ezt a szigetet alkalmasnak katonai építkezésekre. India és Pakisztán természetesen nem jó szemmel nézi az angol—amerikai közös katonai M 0 N T Y M E T H LONDflNI LEVELE Kolonialisták szövetsége hídfő kiépítését az indiai szubkontinens közvetlen közelében. De Angliában sincsenek éppen elragadtatva az új „védelmi szövetség" tervétől. „Mi haszna annak, veti fel a kérdést a liberális Guardian, hogy Anglia, az Egyesült Államok, Ausztrália és Oj-Zéland egyesítsék katonai erőiket Szueztől keletre, ha — akárcsak a NATO övezetben — megint csak Amerika lesz a hangadó? Vajon nem látja-e Wilson miniszterelnök e terv veszélyeit? Hiszen e szövetség megvalósulásának esetén Anglia — akár akarja, akár nem — kénytelen lesz a továbbiakban ls Amerika vietnami politikáját fenntartás nélkül támogatni." Amerika Vietnami politikája komolyan veszélyezteti a világbékét, és akadályozza a Kelet és a Nyugat közeledését. Ezért kerül szóba a vietnami kérdés az összes fontos diplomáciai összejövetelen. Wilson brit miniszterelnök soron következő moszkvai látogatásakor is a többi között erről a kérdésről tárgyal majd a szovjet politikusokkal. A Guardian a fent említett cikkben a továbbiakban kifejti, hogy az ázsiai és afrikai államok nem üdvözlik a megkötendő új angol-amerikai katonai szövetséget. Hiszen minden igyekezetük arra irányul, hogy távol tartsák területükről a „fegyvert hordozó fehér embert". „Az angolok már épp elég népszerűtlenek e két kontinensen. Egy egyesült angolamerikai haderő még népszerűtlenebb lenne" — írja, és aggodalmát fejezi kl, hogy ezek a haderők — ha még nukleáris fegyvert is hoznak magukkal — esetleg kiterjesztik az atomháború veszélyét olyan területekre, ahol ettől eddig nem kellett tartani.