Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-19 / 18. szám, szerda

| ORVOSI TANÁCSO K | A visszértágulásról Egyenruhás segítőtársak Katonák a Csallóközben • Egymillió korona értékű segítség • Köszönet és hála a gútaiaktól Milenčič közkatona civil­ben gépjavító Kifizetődő-e a kendertermelés? A csallóközi árvíz idején néphadseregünk katonái az elsők között siettek a bajba került vidék és lakossága meg­segítésére. A nemzetvédelmi miniszter még júliusban elfogadta a tü­zérség és a katonai javítóüze­mek dolgozóinak kötelezettség­vállalását, amelyben ígérték, hogy az állami gazdaságokban és szövetkezetekben 24 ezer órán át segítenek rendbehozni a gépeket, továbbá 800 mázsa szénát, 50 háziállatot és 50 ezer korona készpénzt ajándékoznak a károsultaknak. Sőt még azt ls ígérték, hogy mintegy 400 ezer korona értékű villanymo­tort és építőanyagot hoznak magukkal. A vállalásokat ösz­szegezve kiderül, hogy nem ke­vesebb mint egymillió 106 500 korona értékű munkával és anyaggal járultak hozzá Dél­Szlovákia újjáépítéséhez. A katonai szolgálatukat tel­jesítő mezőgazdasági gépjaví­tók, lakatosok, marósok, gép­kocsivezetők, ácsok és kőműve­sek közös brigádot alakítva a Gyulamajori Állami Gazdaság­ban ütötték fel hadiszállásukat. A sok tönkrement gép, gépko­csi, műhely, kocsiszín mind Ja­vításra szorult. C a katonák nem sajnálták ** a fáradságot. A javítók napi 10—12 órát dolgoztak, de 1 FALU — 10 HIR NAGYCSALOMJA • A SZOVJET HADSEREG 1944. december 24-én szabadí­totta fel a községet. A felszaba­dítók olyan erővel támadtak, hogy a megszálló fasiszta egy­ségek képtelenek voltak Jelen­tősebb ellenállást tanúsítani; kiürítették a falut. • IROTT EMI.ÉKEK bizonyítják, hogy a község mai területén az I. században település volt. A ta­tárjárás idején a falu — amely­nek ebben az időben Igházas­Chalamija volt a neve — teljesen elpusztult. A falu új alapjait 1260­ban rakták le: az új falu neve Salonija, majd Salomia, végül pe­dig a XV. században Czalomija lett. A feudalizmus idején főne­mesek birtokában volt. • A FALU BÜSZKESÉGE vi­szont a tavaly elkészült emele­tes kultúrház, amelyet a lakos­ság összefogása hozott létre. Értéke meghaladja a 860 000 koronát s építésén a lakosság nem kevesebb, mint 8700 tár­sadalmi munkaórát dolgozott le csak az elmúlt évben. A bri­gádmunka értéke több mint 400 000 korona. szombat, vasárnap sem pihen­tek. Mihelyt befejezték a mun­kát a műhelyben, a házak hely­reállítása körül segédkeztek. A gyulamajori gazdaságban is rendkívül elégedettek voltak a katonák munkájával. Truban százados vezetésével 100 trak­tort, megszámlálhatatlan meny­nyiségű szerszámgépet, műhelyt hoztak rendbe. A lándori kultúrházban ked­** ves kis ünnepség zajlott le. Búcsúztak a katonák. A ko­máromi Járás vezetői megkö­szönték a tüzérek segítségét és megjutalmazták a legszorgalma­sabb katonákat. A kedvezőtlen időjárás elle­nére is akadtak szép eredmé­nyeket elérő kendertermesztők. A klskövesdi szövetkezet tava­lyi bevétele 8394 korona volt hektáronként. A zétényi szövet­kezeté pedig 8722 korona. Több gazdaságot is fel lehetne sorol­ni, amelynek hasonló jövedel­me volt a kenderből. Akad azonban még szövetkezet, mely mostohán bánik a kenderrel. Az őrösi szövetkezet 15 hek­tárról mindössze 246 mázsa kendert adott el, hektáronként csak 1466 korona volt a bevé­• A FALD SZIVE az EFSZ, ahol a község 800 lakosának zö me biztos megélhetésre talált. A tavalyi árvizek itt is jelentős ká­rokat okoztak. Az EFSZ 2,55 mil­lió korona bevételt tervezett, de csak 2.46 millió korona „jött ősz­íze". Különösen jelentós kírt szenvedett a zöldségkertészet, amelyben a tervezett 358 000 ko­rona helyett csak 63 000 korona bevételt értek el. • A NAGYCSALOMJAIAK ÖRÖK „FÁJDALMA", hogy a község messize <?sik a várostól: a legközelebbi vasútállomás Nagytrácon van, de az is 24 kilométerre van a falutól. így különösen az EFSZ-nek kerül sokba a szállítás, hiszen sok­szor apró alkatrészek miatt Ipolyságra, vagy pedig a közel 80 kilométerre levő Losoncra kell utazni. • A CSEMADOK helyi csoport­ja az 1965. évben jelentfis előre­haladásról tett bizonyságot. Meg­alakult a tánccsoport, amely hely­ben kétszer lépett fel, egy Ízben pedig a szécsénkei járási Csema­dok napon és Ipolynyéken mutat­ta be tudását. • A KÖZSÉG PÁRTSZERVE­ZETE a losonci Járás legjobbjai közé tartozik. Az elvtársak fő­leg arra fektetnek súlyt, hogy a szervezetet fiatal tagjelöltek­tele. A Királyhelmeci Állami Gazdaság ls gyenge eredménye ket ért el. A kender túlérése megnehezítette levágását és nem fordítottak elég gondot felkötözésére sem. Előfordul, hogy a szövetke­zetek vezetői még kora tavasz­szal sem tudják, melyik dűlőbe vetik a kendert. Már pedig, ha a talajt nem készítik el ősszel úgy, mint más növények alá, akkor nem várható jó termés. KOSTYANSZKY GÉZA, a vajáni kendergyár agronómusa kel erősítsék. Tavaly például 6 fiatalt vettek fel a tagjelöl­tek sorába: 2 munkást, 2 EFSZ tagot és 2 tanítót. A hat új tagjelölt közül hárman tagjai a CSISZ-nek is. • SOK BOSSZ0SÄGOT OKOZ a szövetkezeti tagoknak a nemrég felépített T/172 es, 179 tehén be fogadására alkalmas istálló. Miért? Mert az 537 000 korona költség­gel épült istálló olyan rossz ál­lapotban van. hogy rövidesen — 137 000 korona költséggel — nagy­javítást kellene rajta végezni. Ez távolról sem bizonyltja az épltfik lelkiismeretességét. • AZ EFSZ-BEN NAGY GON­DOT fordítanak a szántóföld te rületének bővítésére. Tavaly 46 hektár gyengén termő rétet szántottak fel, s ezen a terü­leten belterjesen akarnak gaz­dálkodni B A KÖZSÉGBEN JÓL MŰKÖD NEK az egyes tömegszervezetek. A CSISZ — amelynek többségben az EFSZ ben dolgozó fiatalok a tagjai — az elmúlt évben társa­dalmi munkában 4000 órát dolgoz­tak le. Dicséretet érdemelnek a Csehszlovák Vöröskereszt és a Nfibizottság tagjai is. akik a du­nai árvíz által sújtott csallóközi lakosságnak 4000 koronát gyűjtöt­tek össze. AGÖCS VILMOS A VISSZÉRTÁGULÁS (varix) a leggyakoribb megbetegedések közé tartozik. Visszértágulás alatt a vénák (visszerek, gyűj­tőerek) zsákszerű tágulását ért­jük. A gyakori beszédben álta­lában az alsó végtagok vénái­nak a tágulására gondolunk, de a valóságban a visszerek tágulása az emberi szervezet bármely részén előfordulhat. A gyakorlatban leggyakrabban az alsó végtagok és a végbél visszereinek tágulásával talál­kozunk. Az alsó végtagok oxigén és más tápanyagokkal való ellá­tásáról a comb ütőere gondos­kodik. A széndioxid és anyag­csere többi fölösleges termékei­nek elszállítását a visszerek végzik. Hálózatuk bonyolult. Az elhasznált vér az alsó végtagokban a bőr alatti gyűj­tőerekből a mélyen fekvőkbe ömlik. Ezt a vénabillentyűk biztosítják. A véráramlást elő­idéző erőt a lábizmok össze­húzódása adja, amikor az iz­mokkal együtt az ér is össze­húzódik és valósággal kipréseli az ott levő vért, a vénabil­lentyűk pedig megakadályoz­zák a vér visszafolyását. A má­sik erő, ami a vérkeringést elő­idézi és gyorsltja — a légzés. Az alsó végtagok vérellátásá­ban tehát nagyon fontos szerep jut a lábizmoknak és a mell­kasnak. A LÁBAK oxigén és más táp­anyagokkal való ellátása nem­csak az ütőereken át bejutó vérmennyiségtől függ, hanem az elhasznált vér elvezetésétől is. Figyelembe kell venni to­vábbá az erek tágulókészsé­gét. Általában elmondhatjuk te­hát, hogy mindazon tényezők, amelyek az alsó végtagokon lassítják a vérkeringést és fo­kozzák a gyűjtőerekben a vér nyomását, a visszerek tágulását segítik elő. Az elsődleges varixok oka például az érfal született gyen­gesége lehet. Itt nagy szerepet játszik az öröklődés. Ha mind­két szülőnek visszerei vannak, a születő leánygyermekek csak­nem 80 százaléka, a fiúgyerme­kek kb. 60 százaléka örökli a bajt. Ennek oka abban keres­hető, hogy az érfal a születés­től kezdve gyenge. Egy másik ok a visszerek kialakulásában a vérnyomás emelkedése a gyűjtőerekben. Ide tartozik a terhes méh nyomása a medence nagy gyűjtőereire (ezek köz­vetlen folytatásai az alsó vég­tagok vénáinak), vagy a kör­gumik használata, mint haris­nyatartó. Ezzel sajnos nagyon gyakran találkozunk mind fia­tal, mind idősebb asszonyoknál. A hosszan tartó állás — az olyan álló foglalkozások, ahol a dolgozó egy helyben áll és csak ritkán nyílik alkalma já­rásra —, továbbá a helytelen táplálkozás s az ezzel összefüg­gő elhízás; a különféle toxikus ártalmak; cigaretta, alkohol mértéktelen fogyasztása is ká­ros. A másodlagos varixok ritkáb­ban fordulnak elő. Leggyakrab­ban trombózis után jelentkez­nek, amikor a vénabillentyűk megrongálódnak, s így a vér­keringési viszonyok is megvál­toznak. A VARIXOK a kezdeti stá­diumtól rendszerint tovább fej­lődnek, de néha megállapod­nak. A terhesség utolsó har­madában kialakuló visszerek a szülés után gyakran visszafej­lődnek. A már kifejlődött varixoknál a lábon látni és főleg tapintani lehet a megtágult és vérrel telt visszereket, gyakran a láb formája egészen eltorzul. Ké­keszöld dudorok vannak nem­csak a lábszár hátsó részén, hanem még a combon is. A visszeres lábak tulajdono­suknak gyakran nem okoznak semmi különösebb panaszt, és csak mint szépséghiba szerepel­nek. Előbb-utóbb azonban meg­jelennek a komplikációk. Esté­re megdagadnak a lábak, ne­hézkessé válnak. Az álló foglal­kozást végző dolgozó igen ha­mar elfárad. Ha a mélven fek­vő vénák is kitágulnak, éjjeli görcsökkel „Jelentkeznek". A komolvabb komplikációk közé tartozik a visszerek gvulladása, ekcéma, nehezen gyógyuló fe­kély. A varixok kialakulását megakadályozni elsősorban he­lyes életmóddal és lábápolással lehet. Az erre hajlamos egyé­neknél a foglalkozás megvá­lasztásánál sem lenne szabad megfeledkezni erről a betegség­ről. Nagyon fontos szerepet játszik a láb felfrissülésénél, a vérellátás megjavításánál a gyalogjárás. Az asszonyoknak nagvon tanácsos lenne, ha el­hagynák végre a körgumik vi­selését. A gumi szorítja a lába­kat és a vér visszafelé folyá­sánál akadályként szerepel. Sokkal egészségesebb és eszté­tikusabb a harisnyatartók hor­dása. Különösen a terhes asz­szonvok fordítsanak erre nagy gondot, hiszen náluk a varixok kialakulása kiváltképpen köny­nyen következik be. KOMOLY, nagyon gyakori és kellemetlen megbetegedések a varixok. A legfontosabb a ki­alakulásuk megelőzése és a he­lyes életmód. Mindenki ápolja és gondozza a lábát, de nem­csak akkor, amikor már késő, hanem még fiatal korban. így sok kellemetlenségtől szabadul­hat meg. DR. PECENA GYÖRGY egri viktor •T .. : — <{ •«.< • ILONA Leültem a sétányon egy árnyas tölgy alá, ahonnan szemmel tarthattam a közeli propeller­állomást. Apró ezüstlángok fényétől szikrázott előttem a Duna, és túlnan a város felett az egy­kor romos vár súlyosan kevély, négyszögletes tömbje merőben más volt, mint amikor eszten­dőkkel ezelőtt először láttam. A hajdan pusz­tító tűznek minden nyoma eltűnt, a várpalota régi királyi pompájában magaslott az alkonyati ég alatt, a kiégett tornyok, csúcsbafutó kősipkál kaptak, és barna tetőzetet a köztük futó falak ls. Már afféle szakértői szemmel gyönyörködtem a nem mindennapi látványban, és haragudtam magamra, hogy mindmáig elmulasztottam meg­nézni azt, amit minden idegenből jött turista a városnézés első órájában megbámul. A híd felől egy Wurlitzer muzsikájának fosz­lányait hozta a szél, hajókürt búgott a közelem­ben hosszan. Láttam a gőzőst fehér habot ver­ve hat uszályával elúszni, és minden olyan békés, olyan valószínűtlenül szép és nyugalmas volt, hogy égő türelmetlenségem enyhült, az órámat sem néztem, olyan biztosra vettem, hogy Ilona hamarosan itt lesz, ahogy megígérte, s abban a pillanatban, elmúlik minden rossz, ami a múlt­ban volt, és valami merőben új keletkezik ket­tőnk életében. A propeller kikötött, ezzel a járattal még nem jöhetett, gondoltam, és ülve maradtam a padon. Arra riadtam fel, hogy valaki csúfolódva rám szólt: — Ni csak, a mi krapekunkl Császár állt előttem azzal a kövérrel, akit hol Dagadtnak, hol Tucskónak szólítottak. A kövér a meglepettet játsszva felkiáltott: — Csakugyan ő az, felség! Császár tettetett udvariassággal meghajolt előt­tem: — Megengedi? Be sem várva válaszomat, letelepedett mellém. — Mogy mint van, uraságod? — nyájaskodott. — Fő az egészség és a jó levegő, nemdebár 1— kontrázott Tucskó. Fel akartam állni, hogy otthagyjam őket, de Császár megragadta karomat és visszakénysze rített. — Lassabban, fiatalúr! Nem vagyunk mi tetve sek. Erős volt a marka, hiába rángattam a karom, a szorítása nem engedett. — Tegye félre a mancsát 1 — Mert olyan udvariasan mondja, hát elen­gedem — vigyorgott rám. — De azért ne lépjen olajra. Egy kis dumcsink volna méltóságoddal. — Engem nem érdekel — álltam fel, és men­ni akartam. Tucskó az utamba tolta lábát, hogy majd fel­buktam, és ő is vigyorgott. — Nem ajánlanám, hogy engedelmünk nélkül távozzék. Esetleg később mehet — mentőko csin. Nem hagytak kétségben, hogy össze akarnak tűzni velem. A legsürgősebben ki kell térnem útjukból, mielőtt tettlegességre vetemednek. — Hagyják a tréfát! — mondtam békítően. — Talán kegyeskedne helyet foglalni... Nem kedveljük a feltűnést — mutatott Császár széles gesztussal a padra. Nem ültem le, farkasszemet néztem velük. Alul maradok, ha verekedésre kerül a sor, de ők sem ússzák meg szárazon. i— Mit akarnak tőlem? — Látom, hogy siet, hát rövid leszek — mond ta Császár mézes udvariassággal. — Várt itt va­lakit? — Semmi köze hozzá! Tucskó erre elbődült, mintha képen törültem volna, és ha Császár vissza nem fogja, nekem ugrik. — Nem megmondtam, hogy huszonnyolcasl... Hagyd, hogy egyet lekenjek neki. — Semmi erőszak, Tucskó — intette le a má­sik gangszter. — A Rómeó udvariasan felelni fog... Ki az a szép gádzsi, akire vár? összeszorítottam a szám. Ha erre felelek, Jön a további gorombaság. Körülnéztem, hátha van a közelben valaki, akihez segítségért fordulhatok. Nem volt szerencsém, csak néhány gyerek ácsor­gott a parton, és távolabb a sétányon egy idő­sebb házaspár tipegett a híd felé. — A Bárdot és a Loren pillanatnyilag foglalt, ha nem tudná — szellemeskedett Császár. — Tán a Júlia? Tucskó megelégelhette a huzavonát, Császár műveltséget fitogtató bemondásalt. — Véletlenül nem a Lonci... az Ilus kisasz­szony? — kérdezte arcátlan képpel. Császár rossz színészi pózzal a homlokára ütött: — Hogy én erre nem gondoltam. Tehát a Lon­clra méltóztatik várni? Vele beszélte meg a randevút? — Tűnjenek el, ha nem akarnak botrányt — törtem ki, elvesztve türelmemet. Tucskó erre megdühödött, megragadott a mel­lemen és a pad felé penderített. Nem vagyok gyenge legény, de ebbe a dagadtba annyi izom­erő szorult, ha öklét emeli, egy csapással leterít. A düh minden csepp véremet a fejembe kerget te; ketten egy ellen, villanó éles farkasszemük elárulta, hogy nem riadnak vissza késsel támad­ni rám. — Szép engedelmesen leül a Pistike — tolta Tucskó az állam alá öklét. — De ha nagyon bu zog a vére, kicsit lecsapolom. (Folytatjuk) ÚJ S 198b. I. 19. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom