Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)
1965-12-14 / 346. szám, kedd
llüllll Kiosztották az 1965. évi Nobel-díjakat December 10-én Gusztáv Adolf svéd király Nobel halálának évfordulóján ünnepélyes keretek között kiosztotta az ez évi Nobel-díjakat. Mint tudjuk, ezt a nemzetközi díjat Alfréd Nobel svéd kémikus és gyáros alapította. A díjakat a Nobel-hagyaték kamatainak öt egyenlő részre osztásából fedezik, s így összege évről évre változik, de 250 ezer svéd korona körül mozog, ami körülbelül 50 ezer dollárnak felel meg. A Nobel-díjat a fizika, a kémia, az orvostudomány vagy fiziológia, a szépirodalom és a béke ügyének szentelt tevékenység területén nemzetközi viszonylatban elért legkiemelkedőbb teljesítményekért adják. A fizikai és kémiai Nobel-díjakat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, az orvostudományi vagy fiziológiai díjat a stockholmi Királyi Karolina Intézet, az irodalmi Nobelrdíjat a Svéd Akadémia, a béke-díjat pedig a norvég Storting (nemzetgyűlés) ítéli oda. A fizikai Nobel-díjat ebben az évben három egyetemi tanár, Julián Schwtnger, Richard P. Feynman és Sinicstro Tomonaga kapta. J. Schwinger 1918-ban született, a híres Harvard Egyetem tanára, a fizikai Eíns'tein-díj tulajdonosa. Már hosszú évek óta a magfizikával és az elemi részecskék fizikájával foglalkozik. R. Feynman 1918-ban született, a Kaliforniai Technológiai Intézet professzora. Arról nevezetes, hogy részt vett az első atombomba tervezésében, öt is kitüntették a fizikai Einstein-díjjal. Tevékenységének legfontosabb területe az elemi részecskék fizikája. S. Tomonaga professzori 1906-ban született s a tokiói egyetemen tevékenykedik. Szintén az elemi részecskék fizikájával foglalkozik. 1957-ben nyilatkozatot írt alá, hogy nem vesz részt semmiféle munkában, amely az atomenergia háborús felhasználását célozná. Ő a második japán tudós, aki Nobel-díjat kapott. Az első Hideki Yukawa professzor volt, aki az úgynevezett pí-mezon felfedezéséért kapta a fizikai Nobeldíjat. Ez a három tudós — egymástól függetlenül — kidolgozta azokat az alapismereteket, amelyek alapján ki lehet számítani az elektromágneses térben előforduló jelenségek és az elektromos töltésben mutatkozó bizonyos változások, valamint az ebben a térben jelenlevő elektronok súlya közötti nagyon bonyolult kölcsönhatást. Kutatómunkájuk a negyvenes évekbe nyúlik vissza. Abból a szükségszerűségből adódott, hogy összhangba kellett hozni a relativitáselmélet és a kvantumelmélet ismereteit az elemi részecskék fizikája terén előforduló egyes jelenségekkel. A három tudós különös módszert dolgozott ki, amely az elektrodinamikai kvantumegyenletekbe az elektron és töltése kísérletileg meghatározott értékét helyezi be. E módosítás után az egyenletek valóban végleges értékeket adnak a fizikailag figyelt változók számára, amelyek egészben véve összhangban vannak a kísérletek közben elért eredményekkel. Az általuk elért ismeretek nagy jelentőségűek az azóta felfedezett elemi részecskék lényfegének és a szilárd anyagok fizikája bizonyos jelenségeinek megér; tése szempontjából. A három tudós által kifejlesztett elméleti módszerek alapeszközül szolgálnak az erőterek mai elméletében és nagymértékben hozzájárultak a háború utáni években az elméleti fizika kifejlesztéséhez. A kémiai Nobel-dtjat számos természetes anyag szintetikus úton való előállításáért Róbert B. Woodwardnak, a Harvard Egyetem professzorának ítélték oda. Olyan igen bonyolult szerves vegyületekről van szó, amelyeket a növényi és az állati sejtek termelnek, s amelyek az utóbbi időben nagy fontosságúak lettek, különösen az orvostudományban. Struktúrájuk megvilágítása nagy jelentőségű az általuk kiváltott hatás elméleti megértése szempontjából (jelentős mértékben hozzájárult ehhez a Csehszlovák Tudományos Akadémia Szerves Kémiai és Biokémiai Intézete is). A természetes anyagok szintézise kétségtelenül a modern szerves kémia kimagasló eredményei közé tartozik. Woodward professzor már számos egyedülálló eredményt ért el ezen a téren. Több mint 20 évvel ezelőtt mesterségesen előállította a kinint, röviddel később pedig olyan anyagokat nyert, amelyek nagymértékben hasonlítanak az állati és növényi fehérjékhez. Szintetikusan előállította a koleszterint is, amelyet gyakran emlegetnek az érelmeszesedéssel kapcsolatban, és az orvosi gyakorlat számára igen fontos kortizont ís. A kortizon a mellékvesekéreg egyik hormonja. A mozgási szervek gyógyításában alkalmazzák. Az új Nobeldíjas kémikus egyik legkiemelkedőbb eredménye öt évvel ezelőtt a klorofill (levélzöld) szintézise volt, amely nagy szerepet játszilc a növények életében, a fo toszintézisnél. Az orvosi Nobel-díjjal három francia tudóst tüntettek ki. Francois facob, Andre Lwoff és Jacques Mo nod professzorok a párizsi Pasteur Intézet munkatársai. Az első örökléstannal foglalkozik, a másik biológus, a harmadik pedig kémikus. Munkájuk szorosan összefügg azokkal az eredményekkel, amelyeket már az elmúlt években Nobel-díjjal tüntettek ki, vagyis azzal a felfedezéssel, hogy a gének bizonyos kémiai folyamat révén szabályozó tevékenységet fejtenek ki. A három új Nobel-díjas eddig ismeretlen „génfajtát" fedezett fel, amely önmagában ugyan nem hordozója az öröklési képességnek, ámde irányítja a többi gén életét. Munkásságuk közben kimutatták, hogy ezek a szabályozó gének valamiféle kémiai „jeleket", „utasításokat" sugároznak ki, amelyekkel a többi fehérje enzim-szintézisét irányítják. Mindaddig, amíg ezek a szabályozók nem adnak kémiai „jelt", a többi gén nem működhet tovább, semmi esetben sem „termelhet" enzimet. E szabályozó gének hatása nélkül például lehetetlen lenne, hogy egyetlen megtermékenyített petéből a szervezet óriási mennyiségű sűjtje jöjjön létre, amelyek teljesen eltérő funkcióval rendelkeznek. Nélkülük szüntelenül egyforma sejtek reprodukálódnának. A szabályozó gének felelősek azért, hogy a szükségnek megfelelően támogassák, máskor pedig fékezzék az egyes gének aktivitását, amelyek az élő szervezet tulajdonságait a szülőkből az utódokba adják át. Ennek köszönhető, hogy egyetlen csírasejtből Ideg-, izom-, bőr- s másfajta sejtek fejlődnek ki. Vlagyimir Iscsenko ukrán gépész kétéltű mozgó jármúvet szerkesztett. A motorcsónak egytengelyű alvázon mozog. A szárazon motorkerékpár-mDtor hajtja, amely kis módosítással csónakmotorrá alakítható át. A vízen a jármű 25 km/óra sebességet ér el. A csónakot már több folyón, tavon, sőt a Fekete-tengeren is kipróbálták. mii A világsajtóban végigfutott a hír, hogy az Ikarus nevű aszteroida (kisbolygó] nem egész három év múlva aránylag közel jut földgömbünkhöz. Egyes információk arról is beszélnek, hogy nincs kizárva az esetleges összeütközés veszélye. A „legkimerítőbb" hír az amerikai Massachusetts állam tudósaitól származik, akik azt állítják, hogy az 15QP méter átmérőjű sziklatömb — mert Ilyen az Ikarus — 1968. június 15-én jut a Föld közelébe. Ezt a kisbolygót egyébként 1949-ben fedezték fel, amikor hatmillió kilométer távolságban repült el a Föld mellett. Mik tulajdonképpen az aszteroidák, vagyis a kisbolygók? Naprendszerünk túlnyomórészt 120 kilométernél kisebb átmérőjű, kis tömegű bolygólról van szó. A nyilvántartott kisbolygók száma majdnem 2000, de tényleges számuk becslés szerint közel Járhat a százezerhez is. Javarészük a Mars és a Jupiter pályája kőzött kering. Alakjuk valószínűleg szabálytalan, erre egyes kisbolygók fényváltozásából következtetnek. Egyes kutatók feltevése szerint egy bolygó (Phaeton) szétrobbanásából keletkeztek. A kisbolygók felfedezése érdekes mödon történt. A csillagászoknak már régen feltűnt az, hogy a Mars és a Jupiter bolygók pályája között széles hézag van. Ezért már a 16. században sokan arra gondoltak, hogy ebben az övezetben egy ismeretlen bolygónak kell lennie. Kepler 1596-ban ezt írta: „Intra Martem et Jovem interposul planétam" (A Mars és a Jupiter között elhelyeztem egy bolygót). Csak később, a műszertechnika tökéletesítésével fedezték fel aztán ebben az övezetben a kisbolygók érdekes családját. D e térjünk vissza az Ikarushoz. A „Sclentiflc American" c. folyóirat azt írja, - hogyha kisebb eltérés következne be pályájában, ez a velünk való összeütközéshez vezethetne. Róbert S. Rlchardson csillagász a védekezés módjával foglalkozik. Azt bizonygatja, hogy az Ikarust oly módon tehetjük ártalmatlanná, hogy atombombát küldünk elébe és a légkörben szétrobbantjuk. „A legintelligensebb megoldás persze az lenne — írja a továbbiakban —, ha rakétamotort küldenénk az Ikarusra, amely megváltoztatná a kisbolygó pályáját". Egy másik folyóirat, a „Reltgious News Service" azt írja, hogy a tudósok már állítólag keresik a Földön az Ikarus valószínű becsapódási helyét. Mi történne, ha az Ikarus valóban lezuhanna a Földre? Valószínűleg hasonló valami következne be, mint amikor azok a kozmikus „lövedékek" érkeztek a Földre, amelyek az arizonai Colorado folyó körül elterülő kietlen vidéken csapódtak be. Az egyik ottani kráter 1600 méter átmérőjű és 45 méter mély. Ebben az esetbe rendkívül nagy tömegű meteorról lehetne szó. Az Ilyen lezuhanó égitest a földre érés pillanatában ls megtartja nagy sebességét és hatalmas krátert hoz létre. Ilyen nagy tömegű meteor becsapódásánál ugyanaz következik be, mint egy nagyobb lövedék felrobbanásánál. A robbanás után létrejött tölcséreket meteorkrfitereknek nevezzük. A legnagyobb Ismert meteorkráterek Arizonában, Kanadában és Szibériában találhatók. A leghíresebb kétségtelenül az arizonai meteorkráter, amelynek szélessége 1200 méter, mélysége pedig 180 méter. A második világháború folyamán az Öt-tó környékén egy három km széles és 500 méter mély krátert fedeztek fel a repülők. A kráterben vlz van. William A. Cassidy geológus, a Columbiai Egyetem (USA) munkatársa azt állítjá, hogy Észak-Argentinában látható bizonyítékot fedezett fel arra vonatkozóan, hogy „5800 évvel ezelőtt a térben felrobbant a Föld természetes kísérője", amelynek maradványai Észak-Argentlnában estek a földgömbre, ahol létrehozták az úgynevezett „egek mezejét" kilenc kráterrel (a képen), j/íváncslan várjuk az lkarus sorsának további alakulását s természetesen az esetleges találkozásra vonatkozó további objektív Információkat ís. Képek, szobrok grafikák A LAVINASZERŰEN EGYMÁSRA KŐVETKEZŐ évzáró tárlatok közül a nyugat-szlovákiai képzőművészek alkotásainak seregszemléje áll sorrendben az első helyen. A Doszto jevszkij sori Művész Házban mintegy száz szobrász, festő, grafikus utolsó három évbeli müvein keresztül kapunk hozzávetőleges k'épet a nyugati országrész művészeinek alkotó gondjairól, problémáiról, eredményeiről. Az együttesből hiányoznak az élvonalbeli idősebb mesterek s még sokan mások is, kik most hazai, vagy külföldi kiállításokon szerepelnek. Törvényszerű jelenség, hogy minden művészet a maga korának terméke. Századunk második fele kétségkívül az emberiség történetének legbonyolultabb korszaka. Művészete, amely megkísérli visszatükrözni ezt a valóságot, magán viseli a bonyolultság jegyeit. Nyilvánvaló, hogy az újat, a gyökeresen megmásultat a megszokottól távolodó kifejező eszközökkel törekszenek kifejezni. A formatörés korszaka még a századforduló táján kezdődött el. A különböző stílusirányok, majd irányítások hullámzása után ma, s elsősorban a fiatalok Igyekeznek minden külső kötöttségtől mentesülni. A SZOBRÁSZATI ANYAG JELZI LEGINKÁBB ezt a törekvést. Megszűnt a közelmúlt hősi és patetikus hangvétele. A hazai plasztika kiemelkedő mestere J. Kostka ls új formanyelven szól. — A Moore felé tájékozódó Uher, az ötleteit életérzését fában roppant egyénlen kifejező IileCko, a lírai érzékenységű Tóth s még néhányan továbbra is embert ábrázolnak. De a hagyományos értelemben vett mintázás, a térbe állított zárt plasztikai forma alakítása úgyszólván megszűnt. Oj anyagokból, új technológiával szerkesztik össze a szaggatott felületű, nyitott kompozíciójú, negatív formákat, kihagyásokat mutató szobrokat. A tehetséges fiatal Rudavský fekete fából, vörös rézből épített Tátraaljl szüitje az anyagában feszülő ritmussal, erővel s drámaiságával ragad meg. — Viszont Filkó popartos, ócskavasból, fekete feszületből, szent és egyáltalán nem szent képecskékből, nylon és fémszálakból összeállított Temetője nyilván egzisztencialista életérzésbői fögánt, — vagy játék? " * A FESTŐK IDŐSEBB KOROSZTÁLYA meggyőződéses realista s az állandóan változó valóság tolmácsolója. Weiner-Krár szürrealista elemeket s enyhe mélabút sző a mulandóság képeibe. — Lehotský összefoglaló formákkal lírai színekkel érezteti a természet s az új technikai civilizáció összhangját. — íelibský bársonyos homályba burkolja finom kompozícióit. — Nemčik, Jó ritmusú vásznakon rögzít hazai és Idegen tájakat. — A. Szabó Képe s még néhány más*vászon~tágolása mértani felépítésre utal. — A fiatalabbak s a még fiatalabbak egyre újat, akarók és merészek. Formai, és technikai kísérletezéssel, átélt, felszívódott, vagy csak felületesen követett nyugati példákból merítve vállalkoznak önkifejezésre, s a világ teljes, néha felismerhetetlen újjáteremtésére. Az újfajta felületmegmunkálás, a változatos struktúrális megoldások ls a kifejezés eszközei, például Bartošlková kikristályosodott formanyelvű művein. Általánosságban jellemző a tér szinte egysíkú, mélység nélküli értelmezése. A mondanivaló erejét egy-két uralkodó szín súlyával teremtik meg. (Pastéka, Krajcová, Zllinčanová.) Háberernová palettájának fojtottsága s a cím utalnak a kép alapérzésére. — Bonyolult áttételekkel érzékeltetik belső életüket Si&etová, Polakovič, Valocký, Velbä, Galkóék. — Az újrealizmus s az absztrakt irányzat „rendhagyó" termékei ís erősen tért hódítottak. A FEKETE FEHÉR MŰVÉSZEK MEZŐNYÉN szépen frissen rajzolt monotípiákkal találkozunk. Pavličková grafizmusa foltokba és síkokba sűrűsödik. Egyszerűségükben érzéssel teltek Dubay linómetszetei. —i Kifejezők .Balá zs illusztrációi és 2elibská lírai látomásokat kivetítő akvatintái. — Kulturáltak Báčik lapjai, Rappensbergerová kőrajzal, Kočišová ragasztásai, finomak Maiikénak a kozmoszhoz való viszonyát jelző rajzai. Végül álljanak Itt Garaudy, a francia marxista esztétikus megszívlelendő szavai: Miképp behatolhatunk az anyag rejtelmeibe, be kell hatolnunk e nyugtalanul rohanó kor valóságának, ellentmondásainak mélyébe. A művészet feladata nem csupán annyi, hogy felfedje ezt a valóságot, hanem az is, hogy megváltoztatását, emberibbé, Jobbá tételét szplgálja. BARKANY JENÖNS Német karmester és francia orgonaművésznő vendégszereplése Bratislavában Hans Müller-Kray karmester, Nyugat-Németországból érkezett vendégünk, Werner Egk „Francia szvitjével" nyitotta meg műsorát. „Werner Egk muzsikája — hangzik Honegger találó jellemzése — erőteljes, színes és eleven. Zenei nyelvezete nyílt és közvetlen, néha őseredeti, gyakran csupa szívhez szóló kedvesség, megérinti a hallgató érzelmi világát és mindenki által érthető". Werner Egk igazi területe az opera. Leggyakrabban játszott zenekari művének, az öttételes Francia szvitnek gondolati magvát Rameau öt zongoradarabja alkotja (Clnq pigces de clavecin). A kompozíciók zenekari feldolgozása nem szorítkozik csupán hangszerelésre. A komponista Rameau témáit átülteti a maga zenei világába, a zongoradarabok vázára új hangképeket épít, könnyed, áttetsző, de szikrázóan eleven zenekari megvilágításban, kifinomult kompozíciós eszközökkel ős technikai tökéllyel. A Francia szvit táncos, kecses tételei a hangulatok tarka váltakozásában egymást kiegészítve és egymást fokozva villannak fel a hallgató előtt. A plakátokon hirdetett francia művész helyett francia művésznőt üdvözöltünk a bratislavai hangversenyterem dobogóján. Plferre Cochereau, a híres párizsi Notre-Dame orgonistája, akinek Vivaldi orgonaversenyét kellett volna nálunk előadnia, megbetegedett. Helyette Odille Plerre „ugrott be" Haydn C-dur orgonaversenyével. A friss, mesterkéletlen, csupa lélek Haydn-muzsika hangulatos légkörében a fiatal művésznő muzikalitása, kedves lénye és kellemes előadásmódja hatásosan érvényesült. Befejezésül és betetőzésül Beethoven V. szimfóniája hangzott el. Sokszor hallottuk már a Sors-szimfóniát, de mindig újra csodálatra késztet. Kevés zenei alkotás létezik, amelyben alkotójának erkölcsi felfogása Ilyen megrendítő erővel jut kifejezésre. Az Ötödik szellemi alápját amellett nem költői vagy filozófiai „program" képezi. A mű elemi erejű megnyilatkozás, egy nagy muzsikus és nagy emberi lélek megnyilatkozása, aki hitte és vallotta: „A zene magasabbrendű kinyilatkoztatás, mint a bölcsesség és a filozófia". Az V. szimfónia hőse az ember, mint a humanitás jelképe és hordozója, a korszerűségtől független örök ember, akinek — íme az örök emberi sors — küzdenie és végül győznie kell, mert győzelme a humánum diadala. Német vendégünk, Hans MüllerKray intelligens, megbízható muzsikus és biztos kezű karmester, aki igen Jó kontaktust teremtett a zenekarral. Az első tétel tolmácsolása aránylag legkevésbé sikerült. Nem hevült robbanásig a lélegzetállító beethoveni feszültség, nem bontakozott ki egész nagyságában Beethoven „legegyénibb mozdulata: a szembefordulás, az Ötödikre annyira Jellemző harcos szembeszállás, a küzdelem és a későbbi diadal vad, messzekiáltó gyönyörűsége". (Szabolcsi) Az Andante csodálatos dallamvilágában feloldódva Hans Müller-Kray mély átéléssel, belső tűzzel „fejlesztette" a Beethoven-muzsikát a Finále ujjongó, diadalmas fokozásáig. HAVAS MARTA KULTURÁLIS HÍREK • A MEGFESZÍTETT HŰR pengését, pattanó hangát utánzó szó: Twang! a címe Oliver Bart legújabb musicaljének, amelynek hőse Robin Hood. A manchesteri bemutató után a darabot kissé átírták, ez azonban az angol színházi babona szerint jó Jel: még a My Fair Lady sem aratott sikert a fővárosit megelőző vidéki bemutatón. A Twang most kerül színre Londonban. • MAX FR1SCH, az ismert színműíró nemrég Izraelben járt, s a második jeruzsálemi könyvhét alkalmából a városi tanács a Jeruzsálemdíjjal tüntette kl. A kétesztendőnként kiadásra kerüjő díjat a Jeruzsálemi városházán a polgármester adta át. 1965. december 14. * ÜJ SZÖ 5