Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-25 / 357. szám, karácsony

nek a zordon váraknak a térségében bonyolódtak le az afrikai törzsek és az európai kereskedők első ügyletei. Itt írták alá azokat a szerződéseket, amelyekre hivatkozva később a kezdeti kereskedők és hittérítők Afrika örökös tulajdonosának kiáltották ki magukat. Néhány puskáért, hordó rumért, üveggyöngyért egész országokat vásároltak meg. jogilag érvényesnek mondható szerződéseket Írattak alá, írni és olvasni nem tudó törzsfőnökökkel, akiknek sokszor fogalmuk sem volt arról, mit adtak el, miről mondtak le maguk és alattvalóik nevében. Tették pedig mindezt a civilizáció és isten nevében. Az ellenálló feketéket legyilkolták, vagy fogságra vetatték, és eladták rabszolgának Amerikába — a civilizáció és isten nevében. Évszázadokon át, hatalmas, nem egy esetben több ezer százalékos haszonnal. Átlag minden tíz Afrikában behajózott rabszolga közül öt elpusztult a hosszú tengeri úton. De még így is kifizetődő volt az emberkereskedelem. No meg azt sem szabad elfelejteni, hogy az afrikai aranybányák viszonylag gyorsan kimerültek. Újakat kellett keresni. A szapora lakosság ezzel szemben kimeríthetetlen rabszolgabányának bizonyult, G

hana déli partvidékének egyik legszebb vára az aximt Fort St Anthony. Szelíd neve ellenére alaposan kivette részét az egykori Aranypart anyagi és emberi kincseinek kiszipolyozásából. Ezerötszáz körül építették a portugálok. Tőlük elfoglalták a hollandok, ezektől pedig az angolok. A vár különösen kezdetben volt értékes, amikor az axími aranybányák ontották a sárga fémet. Úgyannyira, hogy az elsőként befutó portugálok a mindennél kifejezőbb „Bánya" nevet adták a későbbi Aranypartnak, a mai Ghanának. A nemzeti függetlenség elnyerésének évében, 1957-ben a ghanai kormány teljesen újjáépíttette Axim sok vihart látott várát. Fehérre festett falaival, a lőréseken kikandikáló ágyúival ma a környék legnagyobb látogatottságnak örvendő nevezetessége. Akárcsak a múltban, ma is itt székel a hatalom képviselője, Csakhogy a volt rabszolgakereskedők és gyarmatosítók helyett ma a ghanai népi hatalom leghivatottabb képviselőjét, az aximt népi tanácsot találom szent Antal várában. Az ágyúkon gyerekek lovagolnak. Már megtanulták, hogy az idegenforgalom egyszersmind pénzt is jelent. Néhány pennyért engedik magukat lefényképeztetni. Harci alakzatba fejlődnek fel, s ádáz csatákat vívnak képzeletbeli ellenséggel. Legtöbbjük már majd csak a megírásra váró ghanai történelemkönyvekből tudja meg, mennyi vért és szenvedést láttak ezek a vakítóan fehérre festett, újjáépített falak. Az idő megszépíti az emlékezést. A nyugat-afrikai partvidék várait járva inkább azok rideg szépségét hajlandó észrevenni az ember. Állok az aximi vár fokán, és elnézem a lenyugvó nap vérvörös fényében nyugodt és szép tájat. Hallgatnak az ágyúk, és hallgatnak a pálmafák. De némaságuk mindennél többet regéli NYUGAT-AFRIKAI partvidékét teleszórta a történelem zordon várakkal. Ezek ma már legfeljebb az idegenek számára bírnak vonzóerővel. Az ember megborzong, ha nyirkos falaik között jár. Legtöbbjüket immár véglegesen hatalmába kerítette az enyészet. Az omladozó, roskadozó falak azonban emlékeztetnek. Es figyelmeztetnek. Önkéntelenül ts viszszavisznek egy korba, amely afrtkalak tízmillióinak sorsát változtatta meg. A rabszolgakereskedelem hátborzongató korszakába. A kendőzetlen emberrablás felett eljárt az idő. Nyoma azonban lépten-nyomon megtalálható Afrikában. Várak és ágyúk figyelmeztetnek az önmagára ébredt Afrikában. Omladozó vártornyok és rozsdás, hallgató ágyúk. Egy véres, gyilkos időszak vádló emléket. S

zenegálban járva is megcsodáltam a Dakarral szemben elhelyezkedő Gorée-sziget rabszolga várát. Kerek alakú, szemre nem sokat mondó épület. Vasrácsos ablakai vakon merednek a tenger kék messzeségébe. Udvarán több méteres, óriási ágyúcsövek. A múzeummá átalakított rabszolgabörtön őre ruhaszárító kötelet feszített ki két ágyúcső közé. A színes ruhadarabokat vidáman lengeti a Dakar felől kerekedő szellő. Odébb egy ágyúcsőőriás árnyékában salátapalánták zöldellnek. Háború és béke. Hallgatag ágyú és veteményes kert. Egyik is Afrika, a másik is. Múlt és jelen megbékélő kézfogása. Hanem a várbörtön falához erősített rozsdás láncok azért elkedvetlenítenek. Hoszszú, nagyon hosszú Idő kell ahhoz, hogy Afrika a feledés fátylát borítsa ezekre a véres láncokra, halált okozó ágyúkra, az emberi méltóságot lábbal tipró rabszolgakereskedelem korszakára. Ghana partvidékén ilyen neveket adtak a portugál, a holland és az angol hódítók váraiknak: Türelem Erőd, Narancs Erőd, Jóreménység Erőd. Hogy a türelem és jóreménység kiknek az érzéseit juttatta kifejezésre, ebben a tekintetben semmi kétség nincs. A kővárak biztonságot nyújtó falai között meghúzódó európai gyarmatosítók sokat panaszkodtak a rettentően meleg éghajlat, a halált hozó afrikai betegségek miatt. így azután érthető, hogy türelmes, jő reménnyel és áldozatkészséggel megáldott embereknek hitték magukat. Feladatuk viszonylag egyszerű volt. Kirabolni Afrikát. Megfosztani nemzeti kincseitől és az aranyparti aranynál is értékesebb elemétől — munkaképes fiatal embereitől. A parti erődök kazamatái állandóan tömve voltak behajózásra váró afrikaiakkal. Fiatal emberekkel, akik arra hivatottak, hogy hazájuktól sok ezer mérföldnyi távolságban robotoljanak majd életük végéig. A várak urai, őrsége gyakran cserélt gazdát. Hol a portugálok verték ki a hollandokat, hol a hollandok az angolokat. A kazamaták átmeneti lakóinak összetétele azonban nem változott. A

kapitalista történetírók gyakorta hangoztatják, hogy az afrikai partvidéken épített erődök tulajdonképpen civilizációs, kereskedelmi és egyházi célokat szolgáltak. EzekHARRY SIČHROVSKY ELBAI RIPORTJA* / Mi az, ami a szerelmespárokat úgy vonzza a Madonna dei Montéhoz, hogy nem restek felkapaszkodni a több mint ezer méter magas Monte Capanne csúcsára? Csábítók és kedvesek a zöld gesztenyeerdűk. Csend és meghittség bonoí a magányosan révedező harangláb körül, fentről pedig lenyűgöző kilátás nyílik a hegy lábát nyaldosó sötétkék tengerre. Korzika távoli körvonalai ls hangulatkeltön hatnak. De megéri-e ez a nagy fáradságot? Elbán más csodaszép és könnyebben megközelíthető zugok is akadnak, de a Madonna del Monte egészszen más, mert Napoleon itt a remetelakban töltött pásztorórát a szép lengyel Maria Walewskával, amikor felesége, Mária Lujza császárné a messzi Toscanában tartózkodott. Elbán másfél század múltán is varázserűvel hat Napoleon neve. A kimerült szerelmesek szomját a Fonta Napoleone friss ásványvize oltja. Bonaparte-sasmadarat ábrázoló és az 1814-es évszámmal ellátott címke díszíti a palackját. Aki kedveskedni akar szerelmének, bizonyára a szigeten mindenütt fellelhető zöld kőből készült kis Napoleon-mellszobrot ajándékoz neki. A völgyben a szerelróla, hogy „földje mélyén vas ét bronz van". Bizony az elbaiak büszkén és joggal tiltakoznak az ellen, hogy szigetük csak Napoleonnaí vonult be a történelembe. Elba dombjainak színpalettája a fehér, a zöld, a sárga, a rozsdabarna és az ezüstösen csillogó pirit színét is felöleli. 9 piritkristályokat a pa mesek gyakran felkeresik a Stella rasztgyerekek útszélen árulják. A szierődítményt, amely egykor a császár lakhelye volt. Napoleon húgának, Paoiina Borgbesének gyönyörű alakját mindenki megcsodálhatja a Gaíateia szobron, amelyhez modellt állt. A császár ereklyéiért sem kell Párizsba utazni. Megtekinthetők az Irgalmasok templomában. Itt látható mág a párizsi Inzalidusok dómjában álló szarkofág pontos mása is. Nem hiányzik a halotti maszk sem, és annak a kéznek lenyomata, amely húsz éven át irányította az európai történelmet. Aki május 5-án jár itt, jelen lehet az ünnepélyes gyászmisének is, amelyet évente a császár halálának évfordulóján mutatnak be. A San Martino villában — átépített egyszerű parasztházban — Napoleon későbbi lakásán elmosolyodunk a hálószobában őrzött rövid kis ágy láttán. A Lacona-öbölben is derülhetünk egy emléktáblán, amely hirdeti, hogy ezen a helyen egy paraszt ökrei nem akartak szót fogadni annak a férfinak, akinek egykor az egész világ engedelmeskedett. Unne get déli csücskében. Punta Lalamilán állítólag az ókorban erre vetődő haiók nekivágódtak a szikláknak, mert nrig a legtávolabbi hegyi faluban la van párttrodája, ám „odaát", értsd a szárazföldön, Livorno vidékén egészen más a belyzet. Piombinóban például n Elbára induló hajók ki kötőjében a választók 52 százaléka a kommunistákra szavaz. „Elbát elhanyagolják" — panaszkodnak ax elvtársak. Az ipari forradalom elkerülte a vidéket, éppen úgy, mint egész Dél-Olaszországot. Pedig Elba még nem tartozik a délvidékhez! Csak 900 vasmunkás van e szigeten, ezenkívül mintegy négyezer parasztcsalád él itt, továbbá néhány száz halász, tengerész, kereskedő és tisztviselő. A többiek az idegenforgalomból és alkalmi keresetekből élnek. Csoda-e hát, hogy a fiatalok kivándorolnak, és vendégmunkásként Nyugat-Németországban, Svájcban, vagy Ausztráliában és az Egyesült Államokban próbálnak szerencsét? A kommunista párt felhívásokkal fordul az elbaiakhox. A lakosság f nem követel autonómiát, nem is tekinti magát külön nemzetiségnek. Csak az bosszantja, hogy a napoleonl múlt miatt felmagasztalják Elbát, a mindennapi életben viszont mostohagyermekként bánnak vele. A boron, halon, és vason kívül Elba minden fogyasztási cikkben behozatalra szorul, tehát élelmiszert, textilárut, tfizelőanyagot, építőanyagot importálnia kell. Ezért itt minden drágább, mint „odaát" és a pénz minduntalan elvándorol. Csupán a La Proletaria, a kommunista fogyasztószövetkezet taa vasérc mágnesereje magáhoi von- ' karos bo,

tl

a

l, igyekeznek alacsony s xzinten tartani az arakat. xotta a hajóoldalak sxögeit. Az örökzöld sziget és lakói E9y sziget kiárusítása J Még más ít bántja ax „elbai ba-BrUlrat

1

1 A ..,/.>. KI 1

H A l . _ a,l zafiakat". Az utóbbi időben ext a szigetet „felfedezték". A nyári hónapokban őránklnt érkeznek a szabadságos külföldieket szállító hajók. Ez jő, hisz „pénzt hoz a konyhára", ám az elbaiak szívesebben vennék, ha a „forgalmon" lenne a hangsúly. Elba ugyanis a történelem során számot pélyes alkalmakkor a Stolla-váron W,ni8st csikar k

l ' ">v*>»y most is ott leng fehér alapon vörös " d

u

b®

1' a munkás ércet fejt a szikharántcsikokkal az a zászló, amelyet lak

b<>

1- Mások a tengeren keresik a császár összezsugorodott birodal- SIeré

ny kenyerüket. A matanza, a mának adott, s amelyen a három 'onhalfogas minden évben népünnaj). méh Portoforraio, Rio Marina és Mar- Esténkint " ki

s trattoriákban. venciana városok szorgalmas lakosságát "^lökben, vagy a házak elfitt egy Elba napsütéses vidék. Az évnek csupán 95 olyan napja van, amikor az égi tűzgömb a felhők mögé rejtőzik. Fagyot nem ismernek. A Földközi-tenger világában csak a Monte Capanne havas orma emlékeztet a téli világra. ' Tavasszal és nyáron zöldell ét virágzik a mogyoró, a vadszilva és a inváziót élt meg. Először a gótok boróka, majd az óriási eukaliptusz^ jöttek, majd a vandálok, a longobárfák és a sárga rekettye. Levendula-, " tömjén,- és rozmaringlllat terjeng a levegőben, t végül a fügefák, az a;á- * vék és a datolyapálmák hozzák ide a trópusok leheletét. Az elbaiak a munkában kemények, különben azeiMak ét barátságosak, rendktrül vendégszeretők. A pa jelképezi. Ubicuinque fellz Napoleon — Napoleon mindenütt boldog — ezt hirdeti az egyik hálószoba falán a császár sajátkezű felirata. Valóban boldog volt-e ebben a paradicsomban, vagy csak ellenfeleinek megtévesztésére írta volna? A történelem feljegyezte, hogy ax Undaunted angol hadihajó 1814. inájus 3-án szállította Elbára a „sorsába beletörődött" császárt, aki tíz hónap múlva, 1815. feBruár 26-án titokban mégis elhagyta pohár alleatico mellett üldögélnek. Ezért a nebéz, édeskét borért it érdemes Elbára látogatni. Amilyen csepp ez a birodalom — némelyik pontján széltében egy óra alatt el lehet jutni a tengerpartról a másikra — olyan változatos a képe. Rio mell' Elba itt trónol a dombon büszkén, akárcsak egy erődítmény, ott meg Capoliveri látható tarka piacterével, s a tengerhez vezető meredek utcáival. Amott Poggio ét Marciana a Monte Capannéhox vea szigetet, hogy a Waterlooi vereség- zető gyönyörű hegyiút mentén. Köz geí végződött utolsó nagy kalandjába bocsátkozzék. Híre szállt már az ókorban is A vendégben felötlik a kérdés, vajon ml volna Elba Napoleon nélkül? Nem tanácsot ezt hangosan it felvetni egy elbai előtt. A felháborodott válaszból megtudná, hogy nemcsak Elbáról, hanem a toscanai tzl tük rejtett öblök ét sziklát tengerpartok. Vad ét néptelen a még alig feltárt nyugati tengerpart. Villanyáram sincs itt, nem lehet vele számolni az idegenforgalomban. A véletlenül idevetődött vendégnek a parasztok a magányos Capo San Andreán Hugó kapitányról, a híres francia költő, Victor Hugó apjáról betzéinek, aki egykor kalózokat kergetett errefelé. Porta Azurróban még inegsetcsoDortróI van szó amelv magába van a sP

a

nyol uralom idejéből fennS ff 'nfľľľL. !

8.<f maradt félelmetes citadella. Voltarfoglalja Capraiát és Gordonát a sík Pianosát (ma büntetőtábor), Monte Christót (itt játszódott le Dumas híres regényének története), s végül magát Elbát, a „teremtés koronáját". Ezek a szigetek a szárazföldtől Korzikán és Szardínián át a messzi Baleárokig terjedő földrésznek a mondabeli Tirréniának maradványa. Napoleon előtt már több mint ezer évvel Elbán volt Olaszország legfontusabb vasérclelőhelye. A 60 százalékos vastartalmú ércből ma is évente csenek gondjai, problémái harmincfélmillió tonnát termelnek ki. A szi- ezer lakosának? E kérdésre Portoget neve állítólag az etruszk Hva ferraio egyik főtéri házában adnak (vas) szóból származik. A görög ten- választ. A bejárat fölött ez a tábla gerjárók, akiknek az olvasztókemen- díszeleg: Partito Communista Italiacék tüze éjjelente világítótoronyként no. Comitato dei zóna delľisola ď szolgált, az Aethalla (szikra) nevet Elba, vagyis az Olatz Kommunista raio égnek meredő falaihoz rejtelmet históriák fűződnek. Cavóban, az északnyugati part egyik községében büszkén mutogatják Garibaldi egykori lakóházát. A mostohagyermek Vajon csak történelme, ásványkincse, virágzó napsütéses tája van-e ennek a paradicsomnak? Talán ninadták a szigetnek. Állítólag itt szálltak partra az argonauták. A trójai háború idején kis elbai csapat sietett Prlamosz király megsegítésére. AriszPárt Elba-szigeti zónablxottsága. Ax elvtársak éppen axon bosszankodnak, hugy pártjuk a szavazatoknak csak 27 százalékát kapta. Igaz, hogy a tzitotelész ts említi a szigetet. Azt írja gélen a második legnagyobb párt, Poggio hegyi falu az 1000 méter magas Monte Capanne felé vezető út mentén. Az Olasz Kommunista Párt albat székháza Portoferrarlo főváros szívében. (A szerző felvételei) dok, a szaracénok, a törökök, aztán a genovaiak, a pisaiak, a toscánok ét a íivornóiak, utánuk a spanyolok, az angolok, a franciák, t végül a nácik. Most itt az újabb Invázió: a nyugatnémeteké. Nem távoznak anélkül, hogy itt telket ne vásárolnának. Aztán épltkexnek ét letelepednek. Elctúfítják a természetet a telkeket ét a villákat lépten-nyomon megvételre kínáló otromba táblák. A teljesen benépesült Európában ugyanit már alig akad talpalatnyi szabad hely, t a telkek ára ennél fogva felszökik. Elbán azonban a telkek négyzetméterenkint 300—1500 líráért kaphatók, amit igan olcsónak találnak a „gazdasági csoda" gyermekei, még akkor it, ha az építkezési költségek a sxigeten húsx százalékkal magasabbak, mint a kontinensen. Elba „felfedezése" előtt, néhány éve négyzetméterenkint tzáz líráért is lehetett telket venni. A telekspekuláció tehát akkor it kifizetődik, ha nem építkeznek. Nemcsak nyugatnémetek jönnek. Nemzetközi telepek létetülnek, mint egykor Sanghaiban. Capoliveriben nyáron többet hallani angoíní, mint olaszul. A fényűző északi parton az amerikaiak vannak tálsúlyban, ét Lacunában nyugodtan a tvájci kereszt lehetne a nemzeti lobogó. Köztük helyezkednek el a franciák, a belgák és a tvédek. Az Invázió feltartóztathatatlanul folytatódik, újabb romlatlan tzigetrásxeket ragad el. A munkáspártok igyekeznek korlátokat tzabni az épltkezétnek. Az ő közbelépésükre tiltották be a hatóságok a partok beépítését. A külföldlak nemcsak pénzt hóinak, hanem „kultúrájukat" is elhoxxák. Már működnek a fényárban úszó, xajos éjjeli mulatók. A helybeliek kivándorolnak, az idegenek bevándorolnak. Ex már nem Idegenforgalom, hanem kiárusítás — mondják ax elbaiak, akik élni ét keresni akarnak, de azért szeretnék, ha Elba az övék maradna.