Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-25 / 357. szám, karácsony

i\ A karácsony meghitt ünnep az örök hó és jég birodalmában is. Sok-sok tudós, kutató tölti az ünne­peket távol az otthontól, a családtól az Északi-sark végtelen hótengerében. Iz utóbbi időben a gye­rek ahányszor tele­fonba beszél, mindig megváltoztat­ja a hangját. Elképzelhető, mi sül ki abból, amikor egy mutáló jiú zengő férfi basszushangot próbál utánozni, Egy ideig nem szóltam semmit. Egyszer azonban munkahelyemről haza telefonáltam és utasításaimra ismét a cinikusan csengő választ , kapva szörnyen felbőszültem. Elha­tároztam, hogy végére járok a do­lognak. Este vallatóra fogtam a gyere- . ket. Előbb csak hímezett, hámo- ' zott, de miután fellebbezést nem ' tűrő hangon kijelentettem, hogyha mégegyszer előfopáíil ez a'nyávo­gás a telefonbg.j,:íitilege^0gTe ket' rül sor, lesütöjttd a szeműt és ki­buggyant belőle a vallomás: — Hát tehetek, róla, hogy any­nyian telefonálnak ide és olyan a hangom, hogy nekem köszönnek kezét csókolomot és a férjemet kérik a telefonhoz? ... SZŰCS BÉLA N. I em vagyok isten an­gyala. Ezt talán a legjobban elsős kisfiam bizo­níthatná. Türelmem fogytán nem­egyszer találkozott már tenyerem tarkójával. A vitás kérdések ilyen intézéseinek mindig az a vége, hogy megjelenik a nagymama. Fá­tyolos tekintettel nézi póruljárt unokáját. Aztán egy heves kézmoz­dulattal tudomásomra adja, hogy nem ért egyet nevelési módszerem­mel. — Megverheted a gyereket, de ne üsd a fejét, mert buta lesz. Nemrégiben egy fordított szé­ket vettem észre a „trónörökös" füzetében. Amikor magyarázatát kértem az esetnek, megvonta a vállát. — Látod, nem hallgattál a nagy­mamára. Többször mondta, hogy ne üsd a fejem, mert megbutolok. Ve te sem hallgatsz az idősebbek­re... Ismét tanultam valamit. SZARKA ISTVÁN I hivatalnok válni akart a feleségétől; meg is egyeztek szépen minden­ben. Csak a három gyereket nem tudták elosztani. Másfél-másfél gyerek jutott volna mindegyikük­re. Persze, hogy nem lehet elosz­tani. Nosza, terveztek még egy gye­reket. S a tervszerű munka nyo­mán, a beütemezett határidőre be is köszöntött a gólya. Ikreket hozott. Most két és fél gyerek fut egyre. Tovább terveznek. BODRITS ISTVÁN — Hol voltál Ilyen so­káig? — Mintha nem • tudnád. — No persze, gyűlésen. — Hát hol lettem volna? — Szegénykel Talán a moziban, vagy a park­ban ... Olyan kevés a nő­Ismerősöd? — Kérlek, hagyj fel ez­zel, inkább adj valamit en­ni...I — Miért nem kértél at­tól a iriáslktól? ... — Pszt! Meghallja a gyérek! — Régen alszik. Lega­lább az ő kedvéért járnál idejében haza. A hivatalban valóban he­tente legalább egy gyűlé­sen vett részt és hét órai munka után még három órán keresztül koptatta nadrágját a szerencsétlen a tanácsteremben. Este fá­radtan már képtelen volt felesége támadásalt kivé­deni. '— Nem hiszed? Telefo­nálj az irodába, mondják meg, hol voltam!... — Hogyne! Még azt mondanák, hogy féltékeny vagyok. Egy gyűlés előtt azon­ban a kolléganője felaján­lott neki egy mozijegyet. Ugyanis két jegyet vásá­rolt, egyet a barátnője számára, de az nem mert elmenni a gyűlésről. Ugyan, mi történhet, gondolta magában, otthon úgyis jelenetek lesznek, legalább a moziban kipihe­nem magam.., Egy órával előbb érke­zett haza, mint általában a gyűlésről szokott. i»Megmondom az igazat, határozta el, nem fogok hazudni. Felesége mindennapi kérdésére: — Hol voltál? — vállrándítva válaszolta: — Moziban. Es csodák csodája, az asszony még csak fel sem kiáltott. Először az életben. — Kivel? — kérdezte röviden. — A kolléganőmmel. — Biztosan éhes vagy ... — Nem, betértünk egy büfébe. — Jó, jó, ne nézz engem bolondnak! — mosolyodott el kedvesen. Nem szégyel­led magad! Még meghallja a gyerekI Engem akarsz becsapni? Felhívtam az irodát, és a portás meg­mondta, hogy gyűlésetek van. Moss kezet, és gyere vacsorázni. S. D. Hongkongtól a 71. utcáig Halálos mámor a periférián A Brodway és a Manhattan sarkán A new-yorki Harlem mellett a 71. utcában egy szőkehajú lány sétál. Neve: Karén, öt dollá­rért kínálja magát. Csupán öt dol­lárért. Karenből soha sem lesz feleség, soha édesanya. Karén soha sem is­meri meg a békés, munkás élet örö­mét, a családi körben töltött órák szépségét. Tekintete zavaros, léleg­zete néha elakad és a keze reszket. Húsz esetben zár­ták börtönbe, ösz­szesen kilenc évet töltött a rácsok mögött. Karén sé­tál az utcán... öt dollár — csak öt dollár" — suttog­ja a férfiak felé. Reggel óta hordozza táskájában a csillogó injekciós tűt, de még nem használhatta. Hiányzik az öt dollár. Ennyi egy adag heroin ára. Karén — narkoman. Tizenhárom éves korában szúrta először bőre alá a kábítószert, azóta — kilenc év a börtönben és két év a Szövet­ségi Elvonó Intézetben. Hiába. Néhány évvel ezelőtt még száz dollárt kért egy találkáért és meg­kereste a heti kétezerkétszázat is. Ma már csak öt dollár az ölelés ára.. < bambuszbot. A járókelők gúnyos mosollyal figyelik a hatósági köze­geket ... De ők eltörnek egy botot, és üregéből egy ópiumtéglát húznak ki. Több mint két tonna ópium és morfium a rakomány. Ennyi alap­anyagból 225 kg heroint gyártottak volna. Messziről érkezett az áru, Burma északkeleti részéből és a Thai-föld­ről. Csang Kai-sek ötezer tagú „ópiumhadserege" kísérte. Azt hit­ték, a bambuszbot jobb lesz, mint a „tevetrükk". Mert azelőtt leborotvál­ták a teve púpját, arra erősítették „az árut", majd visszaragasztották az állat szőrzetét. Amikor a hatóságok erre is rájöttek, fémdobozokba zár­ták az ópiumot, és lenyelették a te­vékkel. De a nyomozók fémérzékeny aknakutatókkal ekkor is felfedezték a rejtekhelyet. A BAMBUSZBOT TITKA A new-yorki 71. utcától többezer kilométernyi távolságban a brit fennhatóság alá tartozó Hongkong köutcáján, a Viktória utcán hirte­len rendőrök vesznek körül egy te­herautót. A kocsikísérő tiltakozik, a vezető némán áll a kocsi mellett. A rendőrök felugranak a kocsira, le­tépik a hosszúkás tárgyak burkola­tát: bambuszbot. Egy teherautónyi Messziről érkezett az áru, és még hosszú út állt előtte. Marseille-ba, Párizsba, Milánóba, ahol a feldolgo­zó-telepek működnek. Igaz, nem so­káig szorulnak már Európára, hi­szen Csang Kaj-sek bandája Burma területén hatalmas gyárakat épít, hogy minél gyorsabban kielégíthes­sék az egyre nagyobb keresletet. LASSŰ HALÁL DRÁGA ÁRON A narkomanok lassan halnak meg. Lassan és drágán. Egy kiló nyers ópium ára Burma határán 250 ame­rikai dollár, Bangkokban ez a meny­nyiség már 900 dollár, Hongkong­ban 2000 dollár, az USA-ban 9000 dollár. Az ópiumból morfiumot gyártanak — Hongkongban 1 kg morfium ára 1000 dollár. Ebből nyerik a nyolc­szor erősebb heroint — ezt már csak pilulkákban árulják — dara­bonként öt dollárért. Egy kiló he­roinból 70 000 pilulát lehet gyárta­ni — a haszon 350 000 dollár. Az Egyesült Államokba évenként kb. 35 tonna kábítószert szállítanak a csempészek, s Karén és a hozzá ha­sonlók tízezrei három milliárd dol­lárt fizetnek ki a lassú halálért. AZ ÉLŐHALOTT SZERELME Karén sétál a 71. utcában. Már nyugodt, már érzi a bódulatot, a különös izgalmat. Már nem gyötri az élet céltalansága, a közeledő ha­lál. Karén sétál, mert még egyszer öt dollárt akar keresni. Fiúja van, szerelme ... Johny. Johny sokba ke­rül, naponta 25 dollárba, naponta 5 adag heorin kell a férfinak. Azt be kell szerezni, különben ... Johny egyszer már késsel támadt Karenre, amikor két napig nem ju­tott méreghez. Szerencsére eltört a késpenge. De Freddy például, Johny barátja — embert ölt heroinért. Kl A BŰNÖS Elsősorban azok, akik terjesztik. A csempészek, a futárok, a narko­manok szállítói. Elsősorban Csang Kai-sek ópium-hadserege és a hall­gatólagosan mindenbe beleegyező burmai és thaiföldi kormányok. El­sősorban a dzsunkák és óceánjárók parancsnokai, akik busás haszonért vállalkoznak az „áru" elrejtésére és szállítására. Elsősorban azok, akik segítenek a kábítószerek gyártásá­ban és terjesztésében. De mindeze­ken túl: egy korhadó, bomló társa­dalmi rend. Hongkong három és fél millió la­kosa között 250 ezer a narkoman. A hivatalos jelentések szerint: ku­lik, koldusok, koplalástól elgyen­gült szervezetű emberek, akik így akarnak megfeledkezni reményte­lenségükről, nyomorukról. A z Egyesült Államokban le­" hetetlen hivatalos statisz­tikát készíteni a narkomanokról. De táboruk egyre növekszik. Ka­renek és Johnyk, elpusztult éle­tek, elvetélt sorsok. öt dollár a mámor és a fele­dés. öt dollár a lassú halál. Mindössze öt dollár. • A kis kíváncsi., ľ Az egyik hamburgi napilap a kö­vetkező levelet kapta az amerikai Louisiana államból: „Uraim, engem nagyon érdekel Hamburg. Ezért szíveskedjenek postafordultával közölni a városban élő tíz leggaz­dagabb férfi nevét, családi állapo­tát, testmagasságát és pozícióját. Szívességüket előre is hálásan kö­szöni: Erzsébet." • Fő a helyes kiejtés! Az angliai Brighton egyik előkelő tengerparti szállodájában a követ­kező rendkívül fontos szabályra figyelmeztetik a vendégeket: „Ha fürdés közben fuldokolni kezd, szí­veskedjék helyes angol kiej­téssel kiabálni!" • Olvastunk egy hirdetést A „Rablóhoz" címzett düsseldorfi vendéglő a következő szövegű „reklámmal" Igyekszik megnyerni a közönség tetszését: „Szavatoljuk a rossz konyhát, a langyos italokat, a lassú kiszolgá­lást és a méregdrága árakat!" • Uraim, csak tapintatosan! Érdekes kérést továbbított a bonni külügyminisztérium a fejlő­désben lévő országok követségei­hez. A diplomáciai testületeket fel­kérték, hogy a vatikáni nuncius­nak küldött meghívókon ne hívják meg a címzett „kedves nejét" ts. • Nem szabad gorombáskodni! Egy nyugatnémet ügyvéd — megbízója nevében — a következő panaszt nyújtotta be a bíróságnak: ügyfele, egy ragyogóan csinos és pajkos fiatalasszony, akkor fogadta udvarlóját, amikor férje váratlanul megérkezett. A félreérthetetlen helyzet láttán a férj „gorombás­kodni" kezdett hitvesével. A mél­tánytalanság a hölgyet lelke mé­lyéig megrendítette, miután a há­zasságkötés óta eltelt nyolc év alatt férje legalább hat ípben érke­zett haza váratlanul, és a fenti ese­tig „szótlanul vette tudomásul" a tényeket. — r • Nem akar az ökörcsorda legelni..; Floridában a közelmúltban meg­alapították a „Vasgyomrúak Klub­ját". A megalakulás alkalmából ünnepi vacsorát rendeztek. íme, egy részlet az étlapból: friss her­nyókból főtt leves, leveli béka mézben, faggyúparfait... A hatvanhárom alapító tag egyi­ke sem volt hajlandó megkóstolni az igazán érdekes ételkülönleges­ségeket. • A meglepő törvénycikk Áttanulmányoztuk a nyugatnémet családjogi törvényt. Nagyon érde­kes például a következő meghatá­rozás: kimondható a válás, ha a feleség reggel a tejcsarnokban részletesen beszámol férje házas­társi közeledéséről, vagy ha a férj ugyanezt cselekszi az esti kártya­parti alkalmával. Milyen érdekes témákról beszél­hetnek a polgárok az NSZK-ban, miközben megveszik a liter tejet és az öt kiflit, vagy bemondják a rekontrát. • Karácsonyi ejnye-ejnye A hamburgi Reeper-bahn a világ leghíresebb prostituáltnegyede. A negyed érdekességeire kíváncsi lá­togatók az elmúlt két hónap alatt a következő falragaszokat olvas­hatták a negyed épületein: „Töltse nálunk az ünnepeket! KellemesI Érdekes! Szórakoztatói" Mi ezek helyett ezt a feliratot ajánlottuk volna: „Ájtatoskodjék nálunkl" arátom szenvedélyes szurkoló. A szó leg­szorosabb értelmében: sportrajon­gó. Ki tudná megmondani, meddig terjedhet az ilyen lelkesedés? Ne­héz a határt meghúzni, tény azon­zan, hogy a római olimpia idején, kedvenc labdarúgó csapata várat­lan veresége után őt is kórházba szállították infarktussal. Baráti körben ma is állítják, hogy a ve­reség miatt.., Azóta minden rendbe jött, és új­ra ott szurkol valamennyi mérkő­zésen t- hol a pályán, hol a kép­ernyő előtt. Minap egy világbajnoki selejtező tv-közvetítésekor néhányan össze­jöttünk a klubban. Természetesen ő sem hiányzott. — Otthon kellene néznem ezt a mérkőzést... A feleségem váran­dós ... Le így többesben valahogy érdekesebb ... Alig telt el negyed óra a felette Izgalmas mérkőzésből, léleksza­kadva ront be a titkárnő: — Feri, rohanjon haza! Barátom felugrott, még egy fájó pillantást vetett a képernyőre, és lemondóan legyintett. — Hajaj, ez is leány lesz! Fiú ilyen izgalmas mérkőzés közben nem zavarna ... Igaza lett: megszületett a máso­dik kislánya. ZSILKA LÁSZLÓ ÜJ SZÖ 6 * 1965. december 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom