Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)
1965-12-25 / 357. szám, karácsony
SZIGET VOIT I TENGERBEN • AKI LATTA A GÁTSZAKADÁST • A HALÁL MARKAIBAN ÉBREDTEK A szélsőséges időjárás az idén az évszázad legnagyobb árvizét szabadította ránk. A Duna menti síkságokra zúduló tengernyi víz fékeveszetten tombolt, pusztított mindent, ami útjába került. Milliárdos értékek mentek tönkre, váltak a víz martalékává. BAKULÄR LÁSZLŰ a marcellházai szövetkezet fő gépesltője. Harmlncötéves. Felesége, három gyermeke várja haza minden este a munkából. Szeretik és tisztelik a faluban. Bátor helytállásával már többször magára vonta a figyelmet. Könnyen meglehet, hogy olvasóink még emlékeznek a nevére. Az ötvenes években nem volt nála Jobb kombájnos az országban. Később öccse, János vette át tőle a váltóbotot. A Bakulár név továbbra is az ország élenjáró kombájnosainak nevei között szerepelt. A raktáros kis kuckójában ülünk. Olyan mindenes helyiség ez. Ha kell iroda, máskor meg falatozó. A szobácska egyetlen ablakszeme a távolba nyúló messzeségbe tekint. Valahol a ködösülő szemhatáron túl hömpölyög a Duna. Közvetlenül az ablak alatt húzódik az országút... Idáig jött a víz, itt állták útját. A védősánc földbuckái még most is ott domborodnak. Másfél hónapig Marcellháza a víz foglya volt. Helyenként két-három méteres hullámok, másutt egy-másfél méteres víz ostromolta a védőgátakat. Erejük azonban mindig megtört a bástyákon. MEGNYÍLIK A FÖLD Tízen rugaszkodtak neki, tíz markos férfi. Erejüket megkétszerezte a közelgő veszély tudata. Egy hórukk s az autó a túlsó oldalra kapaszkodott. Nyomában tódulni kezdett a víz. Néhány órával később riasztó hírt közölt a rádió: a megáradt Duna nyolc óra tizenhárom perckor Pat alatt elszakította a gátat. Az áradat feltartóztathatatlanul tör Marcellháza és Pat felé. A FALUBAN A marcellháziak már több mint egy hónapja őrizték a Dunát. Éjjel nappal tizenöt-húsz ember silbakolt a gátakon. Egyre nyugtalanabb lett az őrtállás. Kezdett átázni a gát alja. A feltörő buzgárok falánk torkába alig győzték dobálni a homokzsákokat. Csak nagy erőfeszítés árán, de mindig sikerült eltömni a „szökőkutakat". Június dereka körül válságossá vált a helyzet. A védekezési munkák irányítása Bakulár László vállaira nehezedett. Napjában háromszor-négyszer is „kifutott" a gátra. Nemegyszer az éjszakai órákban is feltűnt. Június tizenötödikére virradva nem jött álom Bakulár László szemére. Este a víz és a gát szintje között már csak huszonöt-harminc centiméter volt a különbség. A falu határát érintő gát még erősnek tűnt. Mégis... Alig virradt, amikor a szövetkezet elnökével autóba ült. A helyszínen pillanatok alatt fölmérte a helyzetet. Az őrség tagjai egyszerre tíz tizenkét buzgárral küszködtek. A hűvös reggel ellenére testükről patakokban ömlött a verejték. A szövetkezet Tátrája teljes gázzal robogott a falu felé. A községháza előtt várakozó készenléti csoporthoz érve Bakulár László csak ennyit mondott: — Baj van, emberek! Tizedmagával robogott vissza a három és fél kilométernyire húzódó gátra. Helyenként a kocsi tengelyig merült a feltörő talajvízbe. Már a gáton futott az autő, amikor Bakulár László tekintete valamin megakadt. Mintha a gátat egy fekete csík szelné keresztül, önkéntelenül a fékre taposott. A kocsi megrándult, de a fék alig-alig fogott. Vizet kapott. A fekete csík szemlátomást nőtt. A gátőrök rémülten integettek. Bakulár László agyában egyszerre szikrát fogott a felismerés: a gát, átszakadt a gát. A rettenetes sáv egyre bővült, mélyült. A kocsi nagyot zökkenve zuhant az árokba. Eleje a lendülettől még kivetődött a túlsó partra. Hátulja azonban szemlátomást süllyedt. Bakulár László térképpel a kezében már többször ls elismételte: Emberek, nem várhatunk tovább, talán megmenthetjük a falut... Tizenegy óra felé már látták a napfényben megcsillanni a közelgő vizet. Bakulár László minden gépet a gátépítéshez vezényelt. A térkép alapján megjelölte a legveszedelmesebb helyeket. Az erőket ezekre a pontokra összpontosította. Az ár pedig egyre közeledett. Űtját valami kísérteties zúgás, susogás követte. Rémisztő gyorsasággal terjedt a víz Moravcsik János Koralovszky József traktorosok azon a reggelen kukoricát sarabolni indultak. Amikor egy kicsit rájuk melegedett, megállították a traktorokat. Árnyékos helyet kerestek maguknak, hogy Jót durmolhassanak. A traktorosok arra ébredtek, hogy vízben fekszenek. Mire észhez kaptak, a menekülés útját már elvágta a víz. A traktorosok a fára menekültek. Ott akadtak rájuk néphadseregünk katonái. A traktorokat azonban már lefoglalta magának a víz. Hetekig tartott az elszánt küzdelem. Katonák, civilek vállvetve küzdöttek az ár ellen. Bakulár László éjjelnappal a gátakon volt. Naponta kétszáz-háromszáz ember vigyázta a vizet, erősítette a szilajul ostromolt gátakat. A KÖZDELEM NEM ÉRT VÉGET Marcellháza közel másfél hónapig volt sziget a tengerben. Három és fél kilométerre a gátszakadástól megmentették a falut. A védőgátak alól lassan eltakarodott a víz. A küzdelem azonban ezzel nem ért véget. — Hát kérem — nyúl cigarettáért Bakulár László — a falunkban nem tett nagyobb kárt a víz. — Egyedül csak Varga János házához jutott el. Az övé kívül esett a gáton. Meg aztán a pérót... Igaz, ott nem volt egyetlen rendes ház sem. — És hány ház készült már el? Kitekint az ablakon és a szemközti új téglaépületre mutat. — Ez a Varga Jánosé. A szövetkezet építette föl. Már bele is költöztek. A többiek Is meleg, többségük új otthonban ünnepelhetik a karácsonyt. HA MÉGIS A VIZ GYÖZ? A falu határának nagy részét, ezerkilencszázharmincöt hektárt víz borította. Ám, .ha nincsenek Marcellházán Bakulár Lászlók, Widermann.. Gyulák, Zsidek Miklósok, a környező falvak sorsára jutnak. Marcellházán nyolcvanhat téglaházat és kétszázhatvannégy vályogházat tar tanak számon. Az utóbbiak, a háromszorta nagyobb rész aligha állta volna a vizet. Erről azonban ma már ne beszéljünk. Még csak annyit: az utóbbi száz esztendőben ez volt a harmadik árvíz, amely elérte a falut. Kétszer víz, de harmadszor mégis az ember győzött. SZARKA ISTVÁN FEKETE PORBÓL - KARÁCSONYI FÉNY F inom szénpor száll a levegőben. Nemcsak a kazánházban vagy a géptetemben, az Irodákban ls. A hőtechnlkus szobájának ajtaja, ablaka csukva, a néhány percnyi beszélgetés alatt a jegyzetfüzet fehér lapja mégis világosszürkére színeződik. A szénpor mindenbe beleeszi magát. Valahányszor itt járok, mindig Jifi Wolker fűtője Jut eszembe. Vajon ismei'i-e ezt a verset a bratislavai villanytelep fűtője? Farkas Emil a manométereket figyeli, csapokat igazít, a gépházba telefonál. Elfoglalt ember. Arcán mintha nyomot hagyott volna az állandó feszült figyelem. — Nem ismerem a verset ... Kurtán felel, majd a központi diszpécser legújabb utasítását hajtja végre. Néhány pillanatra kinyitja a kazán ajtaját. Hunyorogva nézem a milliárdnyi szikrát. A szén a fúvókákon keresztül por alakban kerül az égető térbe. Így gazdaságosabb. A porszemek röptükben lángra lobbanak, a másodperc tört része alat kiadják magukból a hőt. — Az emberek keveset tudnak arról, hogyan készül a villanyáram. A fűtő bólint. Ogy látszik, filozófus alkat, válasza legalább is arra vall. — A kisfiámtól a minap kérdeztem: tudod-e, hogyan, hol dobog a szíved? Csodálkozva rámnézett. Talán azon gondolkozott el, miért kérdeznek a felnőttek ilyen furcsaságokat: Az emberek legtöbbje a város szívével, ütőerével: a villanyteleppel vagy a központi elosztóval is Igy van. Számára magától értetődő, hogy csak fordít egyet a kapcsolón és kellemes fény árad szét a házban. A kórházban az orvos bátran hozzákezd a műtéthez, mert a zöldes fény világít, a műszív villanymotorja működik. Fényt kap a város és meleget. Ilyen a mi mesterségünk. Azt is ' kevesen tudfák, hogy tizenkétezer lakásnak vagyok a fűtője. Ha V A R O S •• U T 10 O E R r E N nem .elég meleg a lakása, bátran szidhat engem. Ugyan nem mindig én vagyok a hibás. Legtöbbször a vezetékrepedés miatt nem jut el a forró víz a rendeltetési helyére. Megtörténik, hogy ismeretlenül és oktalanul engem szid a fél város. Pedig a meleg víz csak melléktermékünk ... — A vízben — miután átmegy a turbinán — még jelentős mennyiségű hőenergia marad. Ezt használják fel a lakások fűtésére. A gépterembe vezető lépcsőről még visszapillantok a fűtőre. Milyen szépen, találóan szívnek és ütőérnek nevezte a villanytelepet és a központi kapcsolót. Most gyakorlott mozdulattal éppen egy szelepet állit be. A TV jéghokit közvetít, éppen most kapcsoltak be szerte a városban ezernyi vevőt. Keze a város ütőerén ... A központi elosztóban a szolgálatosokat az automata kapcsolók rengetegében találtam. Csend van a nagyteremben, csak néha-néha zümmög fel a riasztó „diszkrét" hangú szirénája. Jelzi, hogy valahol a városban baj van az áramszolgáltatással. A karbantartási ügyeletesnél csakhamar meg is szólal a telefon, valaki ingerült hangon gyors beavatkozást sürget. „... éppen mérkőzés közben ...?" Ettől kezdve Jó negyedóráig tart a telefon-koncert. Mindig ugyanaz az utca jelentkezik ... Különleges élményekre, régi karácsonyi, vagy szilveszteri szolgálatokra terelődik a sző. Elenič ügyeletvezető a diszpécserhez fordul. {Emlékszel mikor abban a kórházban — a nevét ne ts említsük — szívműtét és áramszünet közben derült kl, hogy a házi áramfejlesztőt nem tudjuk használni, mert a trafóállomás átállításához senki se ért. Kétségbeesetten telefonáltak, hogy a paciens mellkasa nyitva, a műszív megállt, kézzel haftfák... — Hogyne emlékeznék — bólint a diszpécser. — Az a négy perc, amíg odaértünk, óráknak tűnt. — És az operáció? — Sikerült. A paciens — a nyakam teszem rá — nem ts tudta, hogy ebben nekünk is van némi részünk. Dratíslava ezernyi házának mllD liónyi ablakszeme — mint felhőtlen égen a csillagok — egymás után éppen akkor gyúlt ki, mikor a város „szivéből" — a központi áramelosztóból az utcára léptem. Farkas Emil fűtő kazánjának terméke láthatatlanul — mint egészséges testben a vér — ott kering a vezetékekben. TÓTH MIHÁLY — Nem gondoltam éppen ilyen rendkívüli eseményre, csupán egy-két karácsonyi gyertya okozta tűzesetre —• helyesbítettem szavamat. —- Villanygyertya van már manapság a legtöbb karácsonyfán — válaszolja mosolyogva a parancsnok. KOBAK KORNÉL Nagy Dénes a gelei traktorállomás üzemi őre Milliós értékekre vigyáz. A bejárat melletti kis szobából figyeli, ml történik az udvaron. Figyelmezteti a szabálysértőket, útbaigazítja, ha idegen érkezik a traktorállomásra. Negyvenegy éves. Három évig traktoron ült, de meg kellett válnia a géptől. Pedig nagyon szerette. Reggelenként munkába indulás előtt, mint orvos a beteg szívét, úgy érezte, hallotta a motor dohogását. Kihagyott egy helyen, vagy „haszontaiankodott" a dugattyú, rögtön észrevette. Fájó szívvel vált meg a masinától, de nem tehetett mást. — Nem bírta a gyomrom. A műszak után, ha leszálltam a gépről, úgy éreztem, mintha egy ólomdarabot nyeltem volna. Traktorosbetegség. Az orvos is könnyebb munkát ajánlott... — Az őrködés könnyebb? — A gyomromnak, de a zsebnek is. Itt kevesebbet keresek ... Azért megél a család. A feleségem is itt dolgozik. Takarítónő. — Gyerekek? — Öten vannak. A legidősebb tizennégy, a legfiatalabb most lesz kilenc... Nagyon szeretem őket... — Van elég gondja. Öt gyereket nevelni, ruházni... — Nem mondom, ha asztalhoz ül a család, egykettőre kiürül a tál. Szerencsére mindig van miből megrakni a tányért. Nem nélkülözünk. A havi fizetést pótolja a háztáji. Disznót is hizlalunk. Aztán munkájáról beszél. Fontos ember az őr, vigyáz a drága gépekre, éljél felügyel, nincs-e valamelyik műhelyben tűzveszély. S ha valaki netán az éj leple alatt engedély nélkül betenné a lábát az udvarba, hű segítőtársa, az éles szimatú farkaskutya ugyancsak megcibálná az illető mundérját. Megszokta, megszerette már ezt a munkakört. Hat éve csinálja, nap mint nap. Szolgálat, szabad idő, szolgálat. Örökös körforgás, vasárnap, ünnep, egyaránt. Ha rákerül a sor, ott kell hagynia a meleg családi fészket, a meghitt esti beszélgetést, a gy.ermekzsivajt. Karácsony estéjén 6 a soros. Nem először. Amióta ezen a poszton dolgozik, már harmadszor tölti a kis szobában az ünnep estjét. — A kötelesség idehív, bár szívesebben tölteném az estét a családdal... Tudja, csak addig nehéz a szívnek, míg ide nem érek. Az utcán ismerősökkel, barátokkal találkozom. Sietnek hazafelé, és ilyenkor gondolok arra, hogy nekem meg a kis szoba nagy csendjében kell ülnöm. — Egyedüli — Nem egészen. Kijönnek a gyerekek, meg ha ideje van, az asszony is. Egy kicsit elbeszélgetünk, aztán ők hazamennek.., En meg tovább őrködöm. Ünnep, nem ünnep, a csendes kis szobában ott ül az őr. Fontos munkát végez. Milliós értékekre vigyáz. MÉRY FERENC Hegedűt Lajos érsekújvári rendőraltiszt Súlyos bőröndökkel, tömött táskákkal, csomagokkal megterhelt utasok nagy tömege népesíti be az érsekújvári pályaudvart. Az ünnep előestjének délutánján igen nagy a forgalom. Zsúfoltan hullámzik a tömeg. Hegedűs Lajos rendőraltiszt meleg szolgálati bundájába bújva figyeli a nagy forgalmat, az emberek áradatát. Kerek arcát pirosra festi a csípős szél. A közbiztonság őrének a munkája ilyenkor nem könnyű. A szolgálat felelősséggel jár. Hiszen az ünnep előtti lázban rendszerint figyelmetlenek, feledékenyek az utasok. Ezt pedig kihasználják a munkakerülők, a kétes elemek. A nagy tolongásban bele-belemerészkednek a zsebekbe; a kitárt, nyitva felejtett táskákból, szatyrokból pénzt és más értékes tárgyakat emelnek el. De az is megesik, hogy ajándékcsomagjától fosztják meg a szórakozott utazót. Szürkül, sűrűsödik a levegő. Mire a Prága felől érkező rendkívüli gyorsvonat a második vágányon lefékez, esti lepelbe burkolózik a város, az állomáson ls kigyulladnak a lámpák. A forgalmi Iroda előtt felállított karácsonyfa csillogó díszei, vibráló fényei melegséget árasztanak. Hegedűs Lajos feleségére, három gyermekére gondol, akik a karácsonyestet ls nélküle kénytelenek eltölteni. Szokatlanul friss a levegő. Béléses ruháján keresztül ls testéhez lopakodik a hideg. Egy-egy pillanatra betér az őrs jól fűtött helyiségébe. Amikor karórájára pillanat, fellélegezve suttogja: lassan letelik a szolgálat ideje. Amint a napi események adatait összegezi, nyikorogva kitárul az ajtó, Ľudovít Kraslan szolgálatra érkező altiszt lépi át a küszöböt. Itt a felváltás. A rendőrök keze tisztelegve a sapkához szegeződik, megismétlődik a szokásos szolgálati aktus: — Jelentem, hogy szolgálatom Ideje alatt semmi rendellenesség nem történt. És a váltó rendőr átveszi a szolgálatot. SZOMBATH AMBRUS Milada Chmelovó 1 a prágai telefonközpont dolgozója Nem először tölti szolgálatban a karáósonyestet. Hiszen idestova 23 éve dolgozik már a prágai Nemzetközi Távbeszélő Központban. Es mint már annyiszor, az idén is zokszó nélkül vállalta a reggelig tartó nehéz szolgálatot, hogy munkacsoportja egyik tagjaként összeköttetést teremtsen a francia állomásokkal. Sokan telefonálnak ilyenkor az ünnep előestéjén külföldre. Miladának gyakran még arra sincs ideje, hogy elfogyassza a vállalattól kapott figyelmességet: az édességet, feketekávét. Pillanatnyi szabad idejét inkább arra használja fel, hogy néhány szót váltson az otthoniakkal, kellemes ünnepeket kívánjon férjének és kislányának, a tizenegy éves Miladának. Megszokták már a távollétemet — mosolyog. — Nem is rövidítem meg őket. Mindössze korábban köszönt be hozzánk a télapó az ajándékokkal, és korábban gyújtjuk meg a karácsonyfa gyertyáit. A vacsora is időben elkészül. Panaszra már csak azért stncs oka a családnak, mert az éjszakai szolgálat után mindenki két szabad napra tarthat igényt. így azután Chmelová elvtársnő is zavartalanul együtt töltheti szeretteivel a karácsony két napját. Még pihenésre si futja majd idejéből. Erre pedig különösen annak van nagy szüksége, akt munkaidejének minden percét azzal tölti, hogy mások kívánságalt minél pontosabban teljesítse. Beszélgetésünk hirtelen félbeszakad. Egy kérő hang sürgeti Párizst. Előzékenyen, udvariasan, hiszen a szeretet ünnepének előestfén tapintatosabbak az emberek egymással szemben, mint egyébként. Miladának végre sikerül kapcsolni a hívott számot. — Tessék beszélni — mondja, beállítja az időmérőt, és itt-ott ellenőrzi, értik-e, hallják-e egymás szavát a telefonálók. Különben nem érdekli, mit mondanak egymásnak a számára idegen emberek. Azért mégis meghatotta az Imént az, hogy véletlenül fültanúja lehetett egy öt-hatéves prágai kislány beszélgetésének Marseille-ben élő nagymamájával. A gyerek verseket szavalt, dalolt, miközben a minden bizonnyal idős aszszony bele-belezokogott a telefonba. Örömkönnyeinek, vagy talán honvágyának adott így kifejezést? Annyi bizonyos, hogy Milada szereti hivatását, el sem tudja nélküle képzelni az életét. Még akkor sem, ha az idén a szilvesztert is fülhallgatóval a fején kell töltenie, míg mások tánccal és borral köszöntik majd az újévet. KARDOS MARTA FENYŐFA NÉLKÜL 1965. december 25 + C; ZZ Q 5
