Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-18 / 350. szám, szombat

RIPORT A SZOVJETUNIÓBÓL Navoi a legfiatalabb üzbég város, Szamarkand és Buhara között fekszik Mavoi üzbég városban és a körülötte mesebeli gyorsa" sággal felépült óriási ipari létesítményekben korunk dinamikájának élő megtestesülését látja az ember, Nemrégen még csak egy hatalmas építkezési terepet láttunk; ma már a gyári épülettestek óriási betonszerkezete meredezik az ég felé, egy korszerű város emeletes lakóházai sorakoznak az ősi üzbég földön. Elsőrendű autóút vezet a Navoi Vegyikombináthoz. Az út mindkét oldalán zsenge fasorok: zöld védősáv, amely a közeljövőben válaszfüggöny lesz a város és a kombinát között. Az út mentén előbukkan a föld alól a kombinát felé futó gázvezeték. Buhara kék fűtőanyaga fogja táplálni ezt az óriási „bőséggyárat". ... Egy év telt el azóta, amióta a kombinát építkezésén jártam. Akkor még csak körvonalai rajzolódtak, most már befejeződött a technológiai berendezés szerelése. Éppen most fejezik be a nitrogénműtrágya-részleg szerelését Lázas napok az építkezésen, közeledik az átadás határideje. Szaida Abljatyipova mérnökkel megszemléljük a fő létesítményeket. Sokat utazom országszerte, hozzászoktam az építkezések óriási méreteihez, itt azonban épülettestről épülettestre szédítő magasságba emelkedik az embet és állandóan csodálkozik: szinte végtelennek tűnnek ezek az óriásgyertyákhoz hasonló oszlopok, gáztartályok, az állványhidakra támaszkodó csövek. A kombinátot több szovjet intézet tervezte, berendezését mintegy kétszáz vállalat készítette. A vasszerkezetben testet öltött a gazdaságosság gondolata: a kombinátban nem lesz hulladék, az egész nyersanyag értékes termékké válik. A közeljövőben a Navoi Vegyikombinát a nyersanyag komplex felhasználásának egyik úttörője lesz Közép-Ázsia vegyiparában. Ammóniákot, melléktermékként pedig acetilént fog gyártani, amiből viszont a nitronNégy elválaszthatatlan barátnő — Valentylna Vegyernyikova, ZJajis Jeszergenova, Szvetlana Silkova és Magdalina Kuznyecova az ebédszünetben is együtt van. Most építők, idővel műszerészek lesznek műszál készül. Ilyen termelési programból óriási előnyök származnak. Szemcsézett ammoniáksalétrom — a mezők eledele, kötetlen kalciumcianamid — a gyapotcserje leveleinek termésbetakarítás előtti eltávolítására szolgáló készítmény. Azim Ibragimov, a szerelőbrigád vezetője (

D. Csernov felvételei) nitron-műszál — csupán néhány a kombinát gyártmányai közül. A gyártási programba betervezett mesterséges gyapjúból évente sok-sok millió méter szövetet fognak gyártani. Az új vegyipari őriásmű elképesztő lendülettel és gyorsasággal épült. Az elképzeléseket, természetesen, pontos számítások támasztották alá. Például az építkezésen alkalmazott nagypaneles szerelési módszernél az óriási tapasztalat, a pontos szemmérték és a csalhatatlan számítás érvényesül. A hatalmas emelőgépek szinte mindenhatóvá tették az építőket. A hetventonnás szintetizáló berendezést a földön szerelték össze, majd vastag acélkötelekkel emelődaruk, csörlők segítségével néhány óra alatt alapzatára állították a külső csővezetékeivel, lépcsőivel és kezelőhidjaival együtt. Épp olyan elegánsan állították fel a gyenge nitrogénsav részlegének százméteres kéményét, melyet előbb kettészeltek, majd csuklópántokkal ismét összeillesztettek. A kémény körvonalaival az Eiffeltoronyra emlékeztet. Jevgenyij Larín, a kombinát főmérnöke ismerteti a kombinát első részének átadási tervét. — A gyengenitrogénsav és az ammóniáksalétrom részlegével kezdjük. A gépsorokat már kipróbáltuk. Az ammóniáksalétrom részlegében most fejeződik be a buharai Kaljaja minaret magasságának megfelelő szemcséző torony szerelése. Egy ideig szállított ammóniákkal fogúink dolgozni. Időközben ezek a részlegek átállnak más technológiára és menetközben nyersanyagfeldolgozásra térnek át. • • • Az az érzésem, hogy terveit a legaprólékosabban átgondolták és pontosan kidolgozták. Röviddel elutazásom után egy közleményt olvastam arról, hogy a Navoi Vegyikombinát már elküldte első ajándékát — a termékbőség elixírjét — a kolhozoknak. TAKUNI Takunl állva evezett, nem úgy, mint törzsének más férfiai. Takuni sohasem evezett ülve. Lehet, hogy azért, mert azt tartotta: a törzsfőnök viselkedjék misképpen, mint a közönséges halandók, de talán inkább azért, mert igy kényelmesebben tudott bánni az evezőkkel, ugyanakkor figyelhette a víz tükrét, nehogy csónakunk orra valamilyen félig elsüllyedt bárkába Ütközzék. Mindegy, hogyan csinálta, tény az, hogy gyorsan siklottunk előre, s minden reményünk megvolt arra, hogy a megjelölt Időpontban elérjük a kamajora törzs telepét... Takunl hirtelen a partra fordította a csónakot, melynek orra belefúródott • homokos iszapba. — Comer (Itt vagyunk) — jegyezte meg portugálul, és kiugrott • partra. Hallgatagon követtük. Hiába faggattuk volna, hogy miárt álltunk meg váratlanul. Takuni portugál szókészlete mindössze 15 szóból élit, én viszont még annyit sem tudtam a kamajora nyelvből. Ezenkívül itt «x a szokás, hogy a törzsfőnök rendelkezésének mindenki kérdezősködés nélkül köteles magát alávetni. Takunl fia, Vajukuma apja parancsára a csónak aljából agyagedényeket vett elő, s eltűnt a sűrű növényzet között. Nemsokára hatalmas köteg pílmalevéllel tért vissza. Takuni közben alkalmatosságot keresett tűzrakáshoz. Egy száraz nádszálat négy egyforma részre aprított, s ezeket erős liánrosttal jól összekötözte. A köteget négy cölöp közé helyezte, majd felülről lyukat vájt belé. Kemény fapilcát helyezett a mélyedésbe, s ezt elkezdte sebesen forgatni • tenyere között. Három-négy perc múlva a nád füstölni kezdett. Vajakuma letérdelt, és óvatosan fújni kexdO. IGNATYEV BRAZÍLIAI RIPORTJA Brozílioi indiánok között te a lángot. Takuni nemsokára felegyenesedett. Patakokban csurgott róla a verejték. Az olvasó joggal kérdezhetné: mire volt jó ez a nagy cécó a tűzrakással, egy skatulya gyufa is megtette volna. Igen ám, de ruhámon, fényképezőgépemen és halászhorgokon kívül semmit sem boztam magammal a Nagyföldre. Az volt a megbízatásom, hogy töltsek néhány napot a föld Őslakossága körében. A tűzrakás fölött a katlanban már forrt a víz, amikor észrevettem, hogy rosszul választották meg a helyet. Nemcsak a moszkitók ellen kellett hadakoznunk, hauem egy nagy hangyasereg ellen is, mert éppen közvetlen közelében égett a tüzünk. Takunit ez nem izgatta. Egykedvűen fogta a keskenyebbik evezólapátot, melyet rendszerint szfik medrekben használt, beleszúrta a hangyabolyba. majd a hangyasereget belezúdította a forró vízbe. Ez a művelet többször megismétlődött. A nyomban megfőtt hangyák feljöttek a víz színére. Takuni ugyancsak az evezőlapittal kihalászta a zsákmányt, kiterítette pálmalevelekre, megtisztította a földtől, majd száradni hagyta. Később eloltotta a tüzet, tenyerébe vette a főtt, majd szárított hangyák egy részét, és tenyere között galacsinná sodorta. A galacsinból lepényt formált, mely teljes kiszáradása után — Takuni szerint — teljesen élvezhetővé vált. Őszintén szólva, ha nincs más, ezt is meg lehet enni. Kicsit sós, egy kis söröcskével talán elfogyasztható. De Itt, az Amazonas medencéjének peremén, a Curusea partján még csak nem is gondolhattunk sörre. Ebédünk aznap csak egy fogásból állt, de „elsőrendű" volt. A kamajorák telepét másnap este értük el a jelzett Időpontban. Takuni büszkén nézett ránk: Takuni megmondta: három hold Vilas Boastól a kamajora tribuig. A kanoe jó, Takunl jó. Ezzel kt lt fejezte leaújtó véleményét a modern közlekedési eszközökről és általában a civilizációról. RIO - DÉL-AMERIKA GYÖNGYE Takuninak igaza volt, ezt még pilótánk is igazolta. Búcsút véve az Amazonas őserdőitől három óra múlva a fővárosi repülőtéren értünk földet, s még napokig róhattam Rio de (aneiro zajos utcáit. Szakadatlanul özönlöttek a gépkocsik, a lapszerkesztőségek körül tömegek várakoztak, és izgatottan vitatták a legújabb híreket. A város megszokott életét, a XX. százed életét élte. Rio nagy ünnepié készült — fennállásinak négyszázadik évfordulójára. Az előkészületek kapcsán eszembe jutott, hogy 145 évvel ezelőtt járt már Itt orosz expedíció, amikor a Mirnlj és a Vo8ztok hajó horgonyt vetett a Guanabaral-öbölben. Az öböl partján létesült régi Rióból, ebből a piszkos, keskeny utcájú városból, amelyben a portugál gyarmattartók korbáccsal hajtották fel az „élő árut", semmi sem maradt. Elmosták a hullámok. A mai Rio viszont Dél-Amerika gyöngye, s krónikása talán feljegyzi, hogy 145 év múltán ismét járt erre orosz expedíció. JARMILA UHROVA INDIAI RIPORTJA H

árom év múltán ismét felkerestem Agrát és a híres Taj Mahalt (Tadzs-Mahaltj, amelyről azt állítják: megéri, hogy az ember csupán végette ls ellátogasson Indiába. Sokan a világ hét csodája mellé sorolják. Útleírásokban, riportokban, útikalauzokban százszor is olvastam a Taj Mahal történetét. A márványmauzóleumot az Indiában 300 éven át uralkodó nagymogul dinasztia egyik tagja, Sah Dzsehan emeltette hőn szeretett feleségének, Mumtazl Mahalnak. Ezerszer láttam Taj Mahal sziluettjét különféle plakátokon és ajándékokon. Taj Mahal selyemkendőn, Taj Mahal hamutartókon, Taj Mahal tálcákon, faragott asztalokon, pénztárcákon... A giccses Taj Mahalok minden ajándékboltban fellelhetők, s elveszik az ember kedvét a riportírástói. Amikor azonban a holdtölte szombatra vagy vasárnapra esik, mégiscsak útra kel, hogy Delhitől 200 kilométerre délre személyesen győződjék meg róla, igaz-e, hogy a Taj Mahal holdfényben a legszebb. A mesebeli márványpalota szépsége felülmúlja a fényképek hatását, megszabadítja az embert a giccs és a reklám okozta rossz benyomásoktól. Az ember újra meg újra megcsodálja a kemény márványba vésett művet, a monumentalitással és ízléssel egybekötött precizitást. Persze bennünk, európaiakban más gondolatok is felmerülnek. Az ember simogatja ujjaival a kemény márvány sima felületét, amelybe kézzel illesztettek színes virágokat. Mindegyik olyan, mintha élne, finoman faragott mozaikkövek tucatjaiból áll, melyekbe fehér virágok domborműveit vésték. Ezt látva az ember arra gondol, milyen értékeket eredményezhetett az itteni népnek ez a nagy türelmet igénylő munka. Az indiai nép jogos büszkeségével szemben megrökönyödést keltenek a baksisért nyúlkáló kezek. Miért nem használták fel a márványmauzóleumon kétszáz évig dolgozó és tökéletesedő művészi kezeket később a nép életszínvonalának emelésére. Az idegenvezető is közvetve ezt a gondolatot szuggerálja a látogatóba, amikor érthetetlen okból felhívja a figyelmet lord Curzon ajándékára — egy lámpára, amely megvilágítja Mumtazl Mahal és férje, Sah Dzsehan gyönyörű sírkamráját. A britek gyarmataiknak nyújtott ajándékát, a világon talán a legdrágább ajándékot természetesen a megajándékozottak fizették meg. Agra lakóinak jő része ma a Taj Mahalból él. Nincs olyan látogató, aki ne időzne itt. A giccsel és a reklámokkal szemben érzett undorát leküzdve mégis vásárol egy miniatűr Taj Mahalt. Már csak azért is, hogy legyen egy darabja abból a márványból, amelyből a mauzóleum épült. Ez a rajasthanl Makaranából származik, lassú, de erős tevék, bivalyok és szamarak hátán szállították a hatalmas mauzóleum építkezésére. Több száz kilométeres utat tettek meg, s kl tudja, milyenek voltak akkor az utak. A márvány Taj Mahaloknál valamivel drágábbak a hamutartók vagy a virágdíszítésű egyszerű csempelapok formájában árusított márványtáblák. Például egy kis darab fekete márványon 33 gyöngylevélből stilizált fehér virágot látunk. Ezek az emléktárgyak valóban a mauzóleum nagy alkotóinak művéhez hasonlíthatók. Nem egy turista egész zsebpénzét odaadta egy ilyen kézimunkáért. Agrában a szállodák a turisták rétegeihez, s főként zsebéhez idomulnak. Vannak milliomosok számára fenntartott szállodák és közönséges utasszállók, vannak fényűző vendéglők és járda mellett rögtönzött „vendéglátóipart vállalatok". A turisták, ha tehetik, nem egy . napig maradnak Agrában. Megtekinthető még a Fort Red erőd, amelyet Akbar, a leghíresebb nagymogul építtetett. Itt raboskodott évekig Sah Dzsehan, a szerető hitves, a világ későbbi márványcsodájának ihletője, akit fia, Aurangzeb börtönöztetett be. Érdekesség még Akbar sírkamrája, amely a Taj Mahal árnyékában ls vonzza a látoga. tókat, a mohamedán építőművészet csodálóit. Agra a múltból él, abból a munkából, amely fényes jövőt biztosíthatna az indiai városoknak. S < <3 (0 H JS <