Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)
1965-12-18 / 350. szám, szombat
nBwčMwroiaiHiniÉitiii ERICH HONECKER BESZÁMOLÓJA AZ NSZEP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSÉN Az NSZEP Központi Bizottságának szerdán megnyílt háromnapos ülésszakán a politikai bizottság beszámolóját Erich Honecker, a politikai bizottságnak tagja tartotta. A beszámoló részletesen tájékoztatta a Központi Bizottság tagjait a német párt- és kormányküldöttség legutóbbi szovjetunióbeli útjáról, és hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióval most megkötött hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény az NDK dolgozóinak nagy akcióprogramjává vált. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetéről szólva a többi között kijelentette: A kommunista világmozgalom egységéért és egybeforrottságáért dolgozunk és azt állítjuk előtérbe, ami egyesít, és nem azt ami elválaszt minket. Különösképpen pedig az a véleményünk, hogy a béke és a haladás összes erőinek, főként pedig a kommunista és munkáspártoknak ma az a legfontosabb nemzetközt kötelességük, hogy összeegyeztetett szolidaritással segítsék az amerikai agresszió ellen harcoló hős vietnami népet. Ezután kitért a Kínai Kommunista Párt vezetői és a kommunista és munkáspártok túlnyomó többsége között felvetődött alapvető véleménykülönbségre. Kijelentette: Ismeretes, hogy pártunk fellépett a nyilvános polémia ellen. Mégis arra voltunk és vagyunk kényszerítve, hogy nyilvánosan kifejtsük álláspontunkat a Kínai Kommunista Párt vezetőségének a marxizmussal ellenkező téziseiről. A csütörtöki plénumon Alfréd Neumann, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a Népgazdasági Tanács elnöke ismertette az 1966. évi gazdasági tervjavaslatot. A jövő évi terv a népgazdasági hatékonyság fokozására irányul a munkatermelékenység emelése, az új tudományos és műszaki ismeretek gazdaságilag hatékony alkalmazása, az alapok és tartalékok ésszerű felhasználása alapján, ami lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának további emelését. A tervelőirányzat szerint a nemzeti jövedelem 5,2 százalékkal, azaz 4 milliárd 200 millió márkával nő. ÖSSZEHÍVTÁK AZ NSZEP NYUGAT-BERLINI KONGRESSZUSÁT A Német Szocialista Egységpárt nyugat-berlini konferenciája úgy döntött, hogy 1966. február 25-től 27-ig tartják a nyugat-berlini NSZEP kongresszusát. A küldöttek a Nyugat-Berlin további fejlődésére vonatkozó pártdokumentumból adódó feladatokról tárgyaltak. E kérdésről Erich Ziegler, a nyugat-berlini pártvezetőség más'odtítkára számolt be. BEFEJEZŐDÖTT A LEMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK PLÉNUMA Varsóban véget ért a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának 5. plenáris ülése. A napirenden szereplő külkereskedelmi kérdésekkel kapcsolatban határozatot fogadtak el. Wladyslaw Gomulka beszámolt a testvérpártok vezetőivel való találkozásairól. A plénum egyetértett a LEMP vezetőinek e találkozókon képviselt álláspontjával, valamint a politikai bizottságnak azzal a törekvésével, amely a nemzetközi munkásmozgalom és a szocialista tábor egységének és öszszeforrottságának erősítésére irányul. ÜLÉSEZETT A JKSZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Josztp Broz Tito főtitkár elnökletével tegnap összeült a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának végrehajtó bizottsága. A hivatalos közlemény szerint időszerű társadalmi és gazdasági kérdésekkel foglalkozott, s elhatározta, hogy február közepén megtartják a Központi Bizottság 3. plénumát. Megfosztották mandátumuktól a szudáni kommunista képviselőket Megfosztották képviselői mandátumuktól a szudáni parlament nyolc kommunista tagját, azon törvény alapján, amely egy héttel ezelőtt betiltotta a Szudáni Kommunista Pártot és a párt parlamenti képviseletét. A párt betiltásának és a kommunista parlamenti képviselők mandátuma felfüggesztésének elfogadtatás sát csak hosszas késedelem után tudta megvalósítani a reakció és a betiltási törvényjavaslat jóváhagyásához két ízben is módosítani kellett az alkotmányt. — OGY LATSZIK, MÉGSEM TOPOGUNK EGY HELYBEN. (A New York Herald Tribúne karikatúrája). Wilson—Johnson tanácskozások Washington (ČTK) — Wilson angol miniszterelnök és Johnson elnök első megbeszélésének tárgya a nemzetközi helyzet volt. A több mint egy óráig tartó megbeszélésről nem adtak ki közleményt. Megfigyelők véleménye szerint elsősorban a NATO-rÓl, a vietnami kérdésről, Nagy-Britannia közép-keleti feladatairól és a rhodesiai problémáról folytattak eszmecserét. Johnson tegnap még kétszer találkozott az angol miniszterelnökkel. Ezeken a tanácskozásokon McNamara amerikai hadügyminiszter, Rusk külügyminiszter, Ball külügyminiszter-helyettes, Humprey alelnök is részt vett. Zilliacus angol munkáspárti képviselő az alsóházban azzal a követeléssel lépett fel, hogy Wilson az amerikai elnökkel folytatott tárgyalásai során ne engedjen az amerikai vezetők nyomásának, akik arra törekednek, hogy teljes mértékben befolyásuk alá helyezzék Nagy-Britanniát. Zilliacus kijelentette, hogy Nagy-Britanniának semmilyen módon sem szabad hozzájárulnia ahhoz, hogy Nyugat-Németország atomfegyverekhez j usson . ALEKSZEJ KOSZIGIN, a SzovjetUnió Minisztertanácsának elnöke magánlátogatásra meghívta Urho Kekkonen finn elnököt. GEORGIJ SZVIRIDOV szovjet zeneszerzőt 50. születésnapja alkalmából Lenin-renddel tüntették ki. BEFEJEZŐDÖTT a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetség országos vezetőségének plenáris ülése, melyen a szervezet ez évi tevékenységéről és Jövő évi tervéről tárgyaltaik. SANTO DOMINGÖBAN a sztrájkoló állami alkalmazottak tüntetést rendeztek. A bérük emelését követelő tüntetőket az Amerikaközi csapatokhoz tartozó brazil egységek fegyverrel és könnyfakasztó gázzal kergették szét. A tüntetők kövekkel védekeztek. 40 személyt letartóztattak. A város utcáin az amerikai megszálló csapatok fegyveres autói cirkálnak. PAKISZTÁN keleti partvidékén gyilkos erejű forgószél pusztított. A legutóbbi jelentések szerint az elemi csapásnak 25 000 áldozata van. Az anyagi kár felbecsülhetetlen. Megnyílt a Proletár Egység Olasz Szocialista Pártjának I. kongresszusa A Proletár Egység Olasz Szocialista Pártjának I. kongresszusán az Olasz Kommunista Pártot Luigl Longo elvtárs, a párt főtitkára képviseli. A kongresszuson Tullio Vecchietti elvtárs, a párt főtitkára tartott beszámolót. Legfőbb mondanivalóját a következő pontokban lehet röviden összefoglalni: A Proletár Egység Olasz Szocialista Pártjának feladata nemzetközi síkon eltökélt harc az Imperializmus ellen, a világbékéért; a belpolitikában álhatatos küzdelem az olasz középbal kormány eltávolításáért; harc az olasz szocialista mozgalom erősítéséért; végül határozott ellenállás az olasz munkásmozgalomnak bármiféle szocláldemokratlzálódásával szemben. A főtitkár áttekintette a nemzet* közi helyzetet és a leghatározottabban elítélte az amerikaiak agresszív vietnami politikáját, és teljes mértékben egyetértett Koszigin szovjet miniszterelnök legutóbbi Interjújával, amelyet a New York Times című lapnak adott. Leszögezte, hogy pártja a békés egymás mellett élés híve és harcos osztaga. A nemzetközi munkásmozgalomról folyó vitákról kijelentette: „A szovjet—kínai nézeteltérés a legsúlyosabb tény azok számára, akik a szocializmusért harcolnak és akik ténylegesen akarják a békét... A kínalak lehetetlen vádjai a Szovjetunió ellen minden bizonnyal nem használnak a békének" — mondotta Vecchietti. Befejeződött az elnökválasztások második menetének kampánya FKP: Valamennyi demokrata Mitterrandra Párizs (ČTKJ — A választási propagandakampány tegnap De Gaulle és Francois Mitterrand televíziós beszédével befejeződött. Mitterrand csütörtökön este Nizzában beszélt. Pompidou miniszterelnök pedig párizsi sajtóértekezletén védelmezte a gaulle-ista jelöltet. Waldeck Rochet, az FKP Központi Bizottságának főtitkára Pantinban, Párizs elővárosában mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a gaulleista rendszert csakis úgy válthatják le, ha Mitterrandra fognak szavazni. Pompidou sajtóértekezletén vitába bocsátkozott Mitterrand elveivel és válogatlan szavakkal támadta és sértegette az ellenzéki jelöltet. Kétségbe vonta azoknak az intézkedéseknek helyességét, melyeket Mitterrand megválasztása után akar megvalósítani. Azt állította, hogy De Gaulle ellenfele megválasztása esetén nehezen tudna kormányt alakítani. Meglepetést keltett az az állítása, hogy ő mindig a kormánytöbbség megszilárdításának híve volt. A továbbiakban a gaulle-ista rendszer gazdasági és szociális politikáját védelmezte. szavaz A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága nyilatkozatot adott ki, melyben felhívja az ország valamennyi demokratáját, minden olyan polgárt, akt szívén viseli Franciaország jövőjét, hogy vasárnap Mitterrandra szavazzon. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Mitterrandra szavazva a jövő, a haladás, a demokrácia, a béke és a nagy Franciaország mellett foglalnak állást. Mitterrand csütörtökön este beszédet mondott a francia rádióban. Hangsúlyozta, hogy elnökké választása esetén feloszlatja a parlamentet és 40 napon belül új választásokat ír kl. Elvetette azt a gondolatot, hogy kompromisszumot kössön a jelenlegi gaulle-ista kormánnyal. A külpolitika területén első lépése lesz a mezőgazdasági Közös Piacról folytatott tárgyalások felújítása és francia küldöttség kiküldése a genfi leszerelési értekezletre. Kijelentette, hogy nem akarja folytatni a francia atomhaderő építését, mely nem szavatolja Franciaország biztonságát és veszélyezteti a békét. Azt ígérte, hogy hatalomra jutása esetén beszünteti az atomfegyverek gyártását. Dahomeyben két év leforgása alatt kétszer volt kormányváltozás. Azt mondaná erre az ember, hogy hát hiszen az ilyesmi nem megy ritkaságszámba Afrikában. Különösen, ha olyan országokra gondolunk, mint például Kongó (Leopoldville). Hogy mégis érdemes külön figyelmet szentelni a legutóbbi dahomeyi eseményeknek, annak a magyarázata a következő: Dahomey jellemző példa arra, hogy egyetlen olyan afrikai kormány sem érezheti magát teljes biztonságban, amely a Nyugat imperialista érdekel fölé akarja helyezni saját országának nemzeti érdekeit. A hírügynökségek szűkszavú beszámolói nyomán az alábbi kép bontakozik ki: November végén leváltották Apithy dahomeyl elnököt, és Ahomadegbe alelnökkel, illetve miniszterelnökkel helyettesítették. Az újdonsült elnök uralma azonban huszonnégy óráig sem tartott. Közbelépett a hadsereg, és rövid úton kiakolbolította Ahomadegbét a hatalomból. Az átmeneti kormány elnöke pedig Congacou, a nemzetgyűlés vezetője let. A negyvennyolc órás színjáték nem bővelkedett drámai jelenetekben. Tulajdonképpen sokkal simábban zajlott le az egész, mint sokan gondolni merték volna. Legalábbis az egyszerű néző számára. Ha azonban a dahomeyl színjáték kulisszái mögé tekintünk, sokkal bonyolultabbnak találjuk a dolgot. Annak, ami Dahomeyben történt, mélyen gyökerező politikai és gazdasági előzményei vannak. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy Dahomey gazdasági helyzete nem sokat változott azóta, hogy 1963-ban a mélységesen reakciós Hubert Maga elnököt megbuktatták. Az ő megbuktatásának pedig egyik fő oka az ország siralmas gazdasági helyzete volt. Dahomey gazdasági helyzete alapvetően függ Franciaország támogatásának intenzitásától. Hubert Maga a franciák bizalmát élvezte. Joggal vetődik fel a kérdés, kiérdemelték-e ezt a bizalmat azok, akik Magát megbuktatták? Világos, hogy a francia monopolisták nem törték magukat túlságosan a politikailag haladó gondolkodású Apithy elnök hatalmának gazdasági alátámasztásáért. A dahomey kormány úgy Igyekezet segíteni a helyzeten, hogy a közelmúltban húsz százalékkal csökkentette az összes állami alkalmazott fizetését. A szakszervezetek erre sztrájkkal válaszoltak. Főként azért, mert helytelenítették, hogy a fizetéscsökkentés egyformán ELIAS B ELA ACCRAI LEVELE Dahomeyi színjáték érintette a kis és a magas fizetésű embereket. Egy másik kormányintézkedés alapján a nyári iskolai szünetben katonai szolgálatra rendelték a hadseregbe a dahomeyi tanítókat. A cél az volt, hogy ne kelljen nekik teljes fizetést adni a szünet alatt. Mindezt alaposan kihasználta Apithy elnök ellenzéke arra, hogy megingassa a kormányba vetett bizalmat. Röviden, Apithy elnök képtelennek bizonyult Dahomey egyre súlyosabb gazdasági problémáinak megoldására. S a franciák ölbe tették a kezüket. Apithy azonban sokkal bűnösebbnek találtatott a Nyugat szemében politikai szempontból. Viszonylag haladó külpolitikájával kiváltotta a Dahomey gazdasági életére leginkább befolyást gyakorló három nyugati hatalom, Franciaország, az Egyesült Államok és Nyugat-Németország ellenszenvét. Olyannyira, hogy először a franciák, majd az amerikaiak szerveztek ellene összeesküvést. Az összeesküvés célja az volt, hogy kiszabadítsák az 1963 óta házi őrizetben levő Hubert Maga volt elnököt és kormányának volt tagjait, s őket ültessék hatalomba. Különösen sürgőssé vált a Nyugat számára Apithy eltávolítása azt követően, hogy a dahomeyi politikus kertelés nélkül kifejezésre juttatta ellenszenvét az úgynevezett Conseil d'Entente (Egyetértés Tanácsa néven létrehozott nyugat-afrikai államcsoportosulás, amelynek tagja Elefántcsontpart, Dahomey, FelsőVolta és Niger) reakciós, Ghana és az afrikai egység ellen Irányuló politikájával szemben. Ez azután végleg meggyorsította az Apithy eltávolítására irányuló tervek gyakorlatba való átültetését. Ahomadegbe alelnök és miniszterelnök pedig mindenben kezére Játszott a reakciónak. Nemcsak azért, mert maga vágyott a hatalom csúcsára, hanem azért is, mert politikai és törzsi ellentétek választották el Apithy elnöktől. Az Apithy ellen indított támadást siker koronázta. A formaságok szigorú betartásával kiebrudalták mind a Dahomeyi Demokratikus Párt vezetéséből, mind az elnöki tisztségből. Azok, akik a „parlamentáris puccs" mögött álltak, nem tudták, neki megbocsátani, hogy megkísérelte csökkenteni a francia és általában a nyugati gazdasági és politikai befolyást, sőt rokonszenvvel viseltetett a szocialista országok Irányában. Mennie kellett. A belső reakció és a Nyugat mindent pontosan kiszámított. A hatalom átjátszása előtt Hubert Magát is szabadon bocsátották, hogy majd később, amikor kissé leülepednek a dolgok, újból előtérbe hozzák. Csupán egyetlen tényező maradt kl a számításból: hogyan reagál Apithy eltávolítására maga a dahomeyi nép? S ez nyomban kiderült az elnök eltávolítása után. Porto Novóban, ahol az elnöki palota van, s ahol Apithy törzsének tagjai élnek, tüntetések robbantak kl. A tüntetők követelték a vezető párt és a parlament határozatának megsemmisítését és Apithy törvényes hatalmának visszaállítását. Ekkor lépett közbe a dahomeyi hadsereg, amely kezdettől fogva semlegességet tanúsított a hatalmi harc kérdésében. Jellemző, hogy a hadsereg képviselői nem szavaztak Apithy eltávolítása mellett, de nem is ellenezték azt. Amikor azonban látták, hogy az állam új politikai vezetői nem ülnek szilárdan a nyeregben, rövid úton eltávolították őket. Hivatalos lemondó nyilatkozatot kértek, és kaptak mind Apithytől, mind Ahomadegbétől, majd a következő választásig a nemzetgyűlés elnökét bízták meg az ország irányításával. A dahomeyi színjáték ezzel korántsem ért véget. A nyugati befolyás nem csökkent. A hadsereg nem progresszív. Dahomey politikája jobbra tolódik, ami megfelel mind a belső, mind a külső reakció érdekeinek. S továbbra is nyitva az út azok számára, akik Hubert Magát akarják visszajuttatni a hatalomba. Accra, 1965, 1965. december 18. * §7Q 3