Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-18 / 320. szám, csütörtök

^Kiküldött tudósítónk ungvári levele) Elő nyelvcsoda — Alekszandr Maurikijevics Rot­hoz feltétlenül el kell mennedl Nem mindennapi ember, érdekes riport­alany. Tizenhét nyelven: magyarul, oroszul, ukránul, csehül, szlovákul, lengyelül, szerbül, horvátul, bolgá­rul, angolul, németül, franciául, ola­szul, spanyolul, románul, arabul és kínaiul beszél és ír tökéletesen, sőt ismer több tájnyelvet is — hívta fel figyelmemet Szántó Károly, ungvári újságíró-kollégám. Amikor másnap személyesen is megismertem a ne­ves nyelvészt, az ungvári Állami Egyetem docensét, a filozófiai tudo­mányok kandidátusát, az angol nyelv tanszékének vezetőjét, meg­győződtem róla, hogy kollégám jó helyre irányított. Alekszandr Mavrikijevics időköz­ben a finn és a hindu nyelv tanul­mányozásába kezdett, s jelenleg mordvinul tanul. Érdeklődésének központjában most a finnugor nyel­vek állnak, s egyidejűleg doktori értekezését fejezi be, melynek címe: „A szocialista népek nyelveinek köl­csönös hatása a szocializmus és a kommunizmus építésében". Az egyetemen a nemzetközi klub elnöke, a Csehszlovák Szovjet Bará­ti Társaság szervezetének elnöke, 730 egyetemista nyelv- és irodalom­oktatásának irányítója, s különféle tanfolyamokon további 550 diák kép­zését vezeti. A Rot házaspár — a feleség az egyetem kémiai és fizikai karának docense — 36 különféle újságot, fo­lyóiratot és szaklapot járat. Rot do­cens 12 nyelvből fordít, s ennyi nyelven előadásokat ír. Bámulatos emlékezőtehetségü, számokat, szava­kat, neveket, eseményeket jegyez meg. A zenében is járatos. Közhelynek tűnhet a kérdés, ho­gyan győzi mindezt. Hogyan lehet ennyi nyelvet elsajátítani, közben dolgozni, fejlődni, idegen nyelven ís előadni, tanítani, társadalmi mun­kát végezni, emellett a családnak is élni, a hétéves Anionnal foglal­kozni (már ő is tud oroszul, ukrá­nul, angolul, s most tanul magya­rul), amikor a napnak csak 24 órá­ja van? Rot docens szerényen válaszol: — Adottság nélkül mindez lehe­tetlen volna. Meg aztán a beosztás­tól is függ. Egy nyelv megtanulásá­hoz jó hallás és beszélőképesség kell. A siker kitartást, szorgalmat és néha lemondást követel. — Melytk a legnehezebb nyelv? — Nehéz kérdés. Mindenki ezt kérdi tőlem. Szerintem ez földré­A 17 nyelven beszélő Rot docens szenkint, nemzetenkint és egyénen­kint változik. Gondolom a szlávok­nak a magyar vagy a finn nyelv el­sajátítása okozza a legnagyobb ne­hézséget, nekem viszont a kínai nyelv megtanulása tartott arányta­lanul hosszú ideig — kerek tíz évig. Rot docens több mint húsz éve tolmácsi szerepet is betölt. Ilyen minőségben csúcsértekezleteken ís jelen volt. A második világháború­ban részt vett Csehszlovákia, Romá­nia, Magyarország és Ausztria fel­szabadításában, s mint tolmács fel­becsülhetetlen szolgálatokat tett fe­letteseinek. Legutóbb 1960-ban a kommunista és munkáspártok kép­viselőinek moszkvai értekezletén tolmácsolt. Egy diákja találóan jellemezte: „Rot docens egy személyben tanár és barát. Munkabírása a gépekével vetekszik". Legnagyobb szenvedélye a tanítás. Szinte forradalmasította az idegen nyelvek oktatását. Szakkörökben vi­lágszerte „ungvári módszernek" ne­vezik új, audiovizuális oktatási mód­szerét, melynek lényege elég egy­szerű: a diákok idegen nyelven gondolkodnak, s kikapcsolják az anyanyelvnek — ebben az esetben — nem kívánatos befolyását. A ka­binokban oktatógépeket és magneto­fonokat alkalmaznak. A vetített ké­peket magnetofonról idegen nyelven magyarázzák, így a diákok beszéd­készsége gyorsabban fejlődik. Lenne még kérdésünk, de Rot do­cens szűkiben van az időnek. Hogy isne, hisz újabban nekilátott a mon­gol nyelv tanulásának. Igy hát nem illik őt sokáig feltartani. TÄNZER IVÁN EZ IS VIETNAM Elefántkaland A véletlennek tulajdonítottam, hogy az eletánt ideges. Csak akkor rezzen­tem össze, amikor jóval később kísé­rőnk csendesen megjegyezte: „Meg le­het érteni az elefántot is. Amióta az idegenlégionáriusok kilőtték egyik agyarát nem szíveli a fehér embere­ket." Találkozásom a derék ormányos­sal ugyanis nem az állatkertben, vagy a cirkusz menazsériájában zajlott le, ha nem jóval messzebb, — egy hanoi parkban. Több mint tizenkétezer kilométer tá­volságból. Vietnamból visszatérve, ter­mészetesen háborúról, bombázásról, politikáról, az emberek hősi helytállá­sáról faggattak. Aztán — távoli és tró­pusi országról lévén szó, — kérdések hangzottak el az egzotikumokról, a sokszínű fákról, különös ízű gyümöl­csökről, sőt volt, aki az iránt érdek­lődött: eljutottam-e a titokzatos dzsun­gelekig? Nem jártam fiserdőkben, megrázóbb élmény volt a dzsungel szélén kanyar­gó Chu folyó partján egy lebombázott öntözőrendszer látványa. Elefántkalan­dom viszont volt, nem is mindennapi. Hadd folytassam tehát az egyagyarú, néha ideges vastagbfirünek a történetét. Az elefánt, úgy mondják, már a száz­tizedik életévét tapossa, erre utal neve ls: Bac May, (Fehér Szemöldökű), ami elefántnyelvre lefordítva bizonyára' az öszhajúval egyértelmű. Valamikor a császári ház szolgálatában állott, há­tán az udvari méltóságokat szállította. Igy volt ez még az utolsó császár, a francia gyarmatosítókkal egyiittniüküdö Bao Daj uralkodása alatt is. Hogyan­hogyan nem, elkerült a partizánokhoz. Az ellenállás alatt megszöktették a pa­lotából. Visszajutott az őserdőbe, ahol különleges íeladatot kapott. Az egyik rádióadó került a hátára, és a francia elhárítás egyszerűen nem tudott rá­jönni a titok nyitjára: miként mozog­hat az adó az úttalan utakon, s miért nem találják nyomát a bemérés után. A sorsdöntő 1954. év tavaszá n kivette részét Dlen Bien Phu ostromából is. Lőszert és fegyvereket szállított. Itt került szembe egy légiós őrjárattal. Megsebesítették, s ha a gondos ápolás meg is mentette, — egyik agyarékessé­gát elvesztette. A béke helyreállítása után Vietnam egyik fontos exportcik­kének a nemes faanyagoknak a kiter­melésénél segédkezelt. Évek hosszú során kétszázezer köbméter fát moz­gatott meg A páratlan teljesítmény adta az ötletet, hogy az elefántot ki kellene tüntetni. Egy őserdei tisztáson összegyűltek a volt partizánok, fakiter­melő munkások, s Bac May került a főhelyre. ízletes elefántcsemegékel tet­tek elébe, majd az épen maradt agya­rára ráakasztottak egy érdemrendet, igy, leírva, bizonyára furcsa és szo­katlan, de a szemtanúk azt mesélték: az elefánt megértelte, hogy most fit ünneplik. Ma a Fehér Szemöldökű — „nyugdí­jas". A hanoi városi parkban van a ketrece, de az mindennap kinyílik, s az elefánt, fiatal gondozója kíséreté­ben, sétát tesz; ha melege van, meg­fürdik a tavacskában. Megszokta már a barátkozó tömeget, a fényképezőgé­peket, s lassan megbarátkozik már a másfajta fehér emberekkel is. Bac May most mégis költözésre ké­szül. A politika ismét csak beleszólt éleiébe. A növekvő amerikai légiveszély miatt evakuálni kell a fővárosból a hanoi állatkertet is. RÉTI ERVIN Nem vagyunk egyedül GÜTÁN futótűzként terjedt el a hír: Itt van Novotný elvtárs. Szeré­nyen érkezett, közvetle­nül beszélgetett a falu­beliekkel, bátorított, serkentett, intézkedett: mindnyájan éreztük, szívén viseli Csallóköz sorsát. Elmondtuk mennyire meg vagyunk elégedve a járási nemzeti bizott­ság és a helyi nemzeti bizottság vezetőségével, irányításával, az anyag­ellátással, az építkezés ütemével. Milyen hálát érzünk a pedagógusok iránt, akik gyerme­keinkkel Csehszlovákia különböző helyein oda­adóan foglalkoznak. Lassan újjáépítjük községünket. A szövet­kezet határában is zöl­déi már a búza. Mind­ehhez az a biztos érzés ad erőt: nem vagyunk egyedül. CSENTE SÁNDOR, Gúta A TELJES IGAZSAG OLVASTAM az október 19-én megjelent „A nagy titok" című cikket, melyben szerkesztőjük Tany újjáépítéséről beszélget Szabó Jusztinával, a helyi nemzeti bizottság elnökével. Jólesett, hogy segítségünket sokra be­csülik, mégis úgy érzem a teljes igazsághoz meg kell írnom azt, hogy a fa­lubeliek önfeláldozó munkája, páratlan szorgalma nélkül vajmi keveset tehettünk volna. A felelős szervek példás együttműködése tette lehetővé azt, hogy az újjáépítési munkálatok terén Tany a komáromi járás első községei között van. František Musil, a Brno — Venkov-i JNB megbízottja 25 üveg — 25 élet nerbetén dr. Zeienka, Szitei Al­* bert és Balázs Ilona az önkén­tes véradók toborzásában nagyon szép ereményeket érnek el. Például Pinke Olga három gyermek édes­anyja 38-szor, Pilineki Mihály négy gyermek apja 13-szor, Fazekas Jó­zsef 59 éves négy gyermek apja 8­szor — és még sorolhatnám — ad­tak vért. önkéntesen Jelentkeztünk és amit teszünk, szívesen tesszük. Mégis, szeptember 29-én valameny­nvien zúgolódtunk: több mint százan jelentünk meg véradásra, és több mint 25-én mentünk el dolgavége­ELINTÉZTÜK Győri Sarolta október 22-én kelt levele Szepsiről: „Még a nyár ele­jén elküldtem Prágába naftakályhá­mat megjavíttatni. Szeptember 14-én értesítettek, hogy a kályha készen van, küldjek 111,70 koronát. A pénzt elküldtem, de a kályha a mai napig nem érkezett meg. Kérem segítségü­ket." Az Elektrodružstvo Praha válasza: „Elnézést kérünk, a kályhát való­ban elfelejtettük elküldeni. A mai napon postára adtuk. Azon leszünk, hogy hasonló esetek ne forduljanak elő." Győri Sarolta november 12-én kelt levele: „Hálásan köszönöm közbejá­rásukat, a kályha megérkezett." » » # Á dunaszerdahelyi konzervgyár dolgozói panasszal fordultak hoz­zánk: „Az 1963-as és 1964-es évre nem kaptuk meg a költségmegtaka­rítás- és baleset nélküli vezetésért járó jutalmat. Ügyünkkel foglalko­zott már a szakszervezeti tanács és a járási nemzeti bizottság ellenőrző ügyosztálya is, — minden eredmény nélkül." Magyarázatért a trenCínl anya­üzemhez fordultunk. „A panaszosok ez év első és második negyedére megkapták a prémiumot, a harmadik negyedre novemberben fizetünk. Az 1963-as — 64-es évre valóban nem kaptak jutalmat, mivel a megbízott referens felelőtlenül végezte munká­ját. Ezzel az üggyel kapcsolatban a malackvi vezetőség hamarosan tár­gyalni fog a dunaszerdahelyi üzem­mel. Azon leszünk, hogy a mulasz­tást minél előbb helyrehozzuk." A NAGY TALÁNY Ä 80109-es Dunaszerdahely— Megyer autóbuszjárat márciustól útjavítás miatt más időpontban és más irányban közlekedik, mint addig. Ez a változás azon­ban azóta sincs feltüntetve aŕ me­netrendben. Azok, akik minden nap utaznak, tudják, hogy mi­kor indul az autóbusz, de hon­nan tudja ezt egy átutazó? Az autóbuszmegállókkal kap­csolatban több kifogásolnivalóm van: hiányos karbantartás, sok helyütt nincs kifüggesztve a me­netrend stb. Például Megyeren az állomásnál még csak jelző­tábla sincs. Ha az autóbusz indu­lására kíváncsi valaki, be kell mennie a forgalmi irodába. A vá­rosi járat ki van függesztve a váróteremben, miért nem lehet ott a faluk közötti járat is? Vörös Dániel, Medve Errő I — arról Augusztus 14-től október 15-ig a nyugat-szlovákiai kerületben a gyer­mekek 35 tűzvészt idéztek elő, mineik következtében 105 vagon szalma és 10 vagon takarmány égett el. A kár meghaladja a 485 650 koronát. J. Gabriška, Bratislava Keszegfalván is összefogtak az em­berek: a romok helyére korszerű családi házakat építenek. A szllicei EFSZ védnökséget vállalt, és messze­zetlenül. Az történt ugyanis, hogy kevés volt az üveg: Komáromból 50 üveget kaptak, Érsekújvár csak 25 üveggel tudott kisegíteni. Lehetséges, hogy éppen a 76. em­ber vérére volt szüksége egy hal­doklónak, de az is lehetséges, hogy a következő alkalomkor már csak 90-en jönnek el önkéntes véradásra. Sütti József, Perbete menő segítséget nyújt Keszegfalva lakólnak. Kurucz Károly és Tóth An­tal munkacsoportja a közelmúltban befejezte Pataky Dezső házának épí­tését. A boldog család már be is költözött az új házba. Szépe Imre, Keszegfalva A párkányi árvízkárosultak nevé­ben mondok köszönetet a lounyi és a mosti járás dolgozóinak, akik véd­nökséget vállaltak városunk felett és nagy segítséget nyújtottak a hely­reállítási munkákban. Száraz Mária, Párkány Épül a csallóközcsütörtöl óvoda (Krátky J. felvétele A beteg még betegei lesz A BODROGSZERDAHELYI egészséj ügyi központ egy régi grófi kastél; ban van. Az épület nem felel meg célnak, nedves, beázik. De van ei nél még egy sokkal nagyobb probli ma is. A környékről beutazó páciense reggel időben eljutnak az orvosho ellenben a kezelés — esetleg csa egy injekció — után délután k óráig várniuk kall az autóbuszr amely hazaszállítja őket. Van ugya még két eshetőség: a betegek gy log tesznek meg 13—15 kilométei vagy esetleg felkapaszkodnak egy a kalmi traktorra. NEM LEHETNE EZEN VÁLTÓ TATNI? Egy délelőtt beállított ai tóbusz mindenképpen megoldaná problémát. Újvári József, a bári HNB elnöl Kevés a kezdeményezés A ke'lenyei fiatalok is szívese ** szórakoznak, művelődnek. í is akadnak tehetséges, lelkes fit és lányok. Mégis, kultúréletről ali ha beszélhetünk. Nincs ugyanis ku túrház. A mulatságokat a kocsm ban rendezik meg, az estéket kénytelenek itt tölteni a fiatalo Lehetséges, hogy a költségvetésbí nem szerepel a kultúrház építés de van a faluban egynéhány üres, e hagyott épület. Kevés költséggi egy kis szorgalommal rendbe lehe ne hozni bármelyiket. A falu gazd gabb kultúrélete, a fiatalok szór kozási lehetőségének kiszélesíté mindnyájunk közös érdeke. Csáky Kárai Kelenye A DÍSZPOSTALÁDA MIVEL FALUNKBAN nincs post Terebesre indultam a megírt levele kel. örömmel vettem észre azonba hogy az autóbuszmegállónál egy pustaláda van. Bedobtam tehát a 1 veleket és nyugodt Ielkiismerett haza indultam. A választ azonbí hiába vártam. Egy napon a tanító levelet aka bedobni, de nem tudta begyömöszí ni a postaládába. Kinyittatta teh; és csodák-csodája, még az auguszt si levelek is ott voltak. Előkerült! az én leveleim is, amelyek akki már 8 hete pihentek a láda aljába ÉRTHETŐ VOLT A FALU FELR BORODÁSA. „Díszpostaládára" nini szükségünk! Azóta ismét Terebes járok a levelekkel, mivel a sárj postaládában már nem hiszek. Tusai Tibo Szürnyeg A Nyitrai utcát Lakszakállason a nyitrai üzemek segítségével építették fel (Jeroným Rajniak felv. ÜT SZÖ 4 * 1965. november 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom