Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-18 / 320. szám, csütörtök

r m • • e s mégis felépült K

oromsötét az est. Vagy inkább az éjszaka? A falióra elütötte a tizet. A csillaglámpácskák talán még fényt hinthetnének az augusztusi éjszakában, de szürkületkor olyan vastag és sötét felhő takarta be az eget, hogy azon még a nap sugarai is nehezen világítanának át. Azért mégis van fény a sötétségben, s nem is akármilyen. Gyakran szántja át a felhőégboltot a villám. A cikcakk fényt követő égzengés néha az ablakot is megrezegteti. Ilyenkor az agronómus feleségének hátán borzongás fut végig. Fáradt, hiszen egész nap kint dolgozott a földeken, mégsem jön álom a szemére. Mert az ember még ebben az Ítéletidőt ígérő éjszakában sincs itthon. Meg egyáltalán, milyen élet az, amikor a férjet rendszerint csak a késő este veti haza? A tűzhelyen már isten tudja hányadszor vár új melegítésre a vacsora. Tegnap is, tegnapelőtt is... és hiába, mert az agronómus este tizenegykor már inkább az ágyat választja. Pedig most is jó, kiadós vacsorát készített az asszony, férje kedvenc ételei várnak a házigazdára. Házigazdára? Hát házigazda az olyan ember, aki... Félrehúzza a függönyt. Alig 50 lépésnyire van a kocsma, ablakán kiszűrődik a neonlámpák fénye. A motorkerékpárt keresi tekintete. Nincs ott, máskor se szokott ott megállni. Kissé el is restell! magát a „Ieselkedésért". Magára húzza a takarót, de azért az jár az eszében — ha hazajön, megmondja* neki. Meg, úgy, hogy azt nem köszöni meg. • « « A

szomszéd falu, de az egyesített szövetkezet határában motorkerékpár fényszórója keresi a Jobb utat. Reggel esett, dél felé hiába sütött ki a nap, az eső tócsái még nem száradtak fel. És ha a szél megáll, bizonyára újra megerednek az ég csatornái. Akkor holnap délelőtt újra nem lesz aratás, talán egész nap sem lehet kivontatni a kombájnokat a gabonatáblákra. Még jó, hogy ezek a felhők széllel jöttek, Így ma estére nem szállt a harmat, arathattak mostanáig, — ezek a gondolatok motoszkálnak az agronómus agyában. Kiért a köves útra, gázt ad a motorra. A villám néha elhalványítja a reflektor fényét. Csak ne esne... Mikor a motort betolja az udvarba, szemerkél az eső. Az asszony már az ajtónyitásról megérzi, hogy nem valami barátságos férjeura hangulata. Néhány másodperccel előbb még ezernyi gondolat cikázott át az agyán, a sok „megmondani való" közül az asszonyi ösztön most mégis azt választja ki, hogy: — Melegítsem a vacsorát? — Hagyj békén — válaszolja a hitvesi kérdésre a ház ura, — nem látod, hogy esik az eső? Inkább ledobálja, mint leveti magáról a ruhát, néhány perc múlva álomba nyomja a fáradság, a kimerültség. A feleség nézi az alvó embert, néhány könnycseppet sehogyan sem tud visszatartani. Ö is fáradt, de csak nagysokára, már az éjfél másik oldalán ereszkedik álom a szemére. Talán egy óra sem telt el azóta, hogy az agronómus szemét letapasztotta az álom, s máris felretten. Riadtan néz az ablakra, melyen egyhangúan dobol az eső. — Szent ég — kiáltja el magát ügy félálomban, — ki tudja, ezek ott a tisztítónál betakarták-e a gabonát? Az asszony is felébred a beszédre. Dörzsölgeti az álmot a szeméből. Ö ls hallja, hogy dobol az eső. Nem a palatetőn (mert ők bizony még az egykoron ugyan kúriának számító, de ma már talán a faluban egyetlen földpadlós és szalmatetős házban laknak), hanem az ablakon. — Nyugodj már meg — kérleli az asszony — hát csak nem gondolod, hogy Ilyen égzengés közben elaludtak az őrök? — De ha mégis? Ki lesz a felelős? Az agronómus. Néhány percig még az ablakra mered, aztán ernyedten lehajlik feje a vánkosra. • • • A tágas falusi portán a délceg tartású, galambősz ember Ilyenformán igazít útba: — A fiam? Hát azt én meg nem mondom, hazajön-e ebédre. Mert tudják, sok ám most a munka. Ez a fiú, (elmúlt ugyan 40 éves) meg olyan, hogy csak úgy érzi egy kicsit nyugodtabban magát, ha a napi munka után ő zárja be a kaput. — Hát ha már vállalta a gazda szerepét? — próbáljuk kissé tréfásabbra fogni a dolgot. — Nem is mondom én, hogy ne csinálja becsülettel, ha már elvállalta. De hát ugyebár az asszonynépség másképpen néz az ilyen dologra. Most is ott várja az ebéd, de lehet, hogy csak az éjfél veti haza. Akkor nem is tartóztatjuk, hátha megtaláljuk valahol a két falu határában. — Már inkább csak maradjanak még egy órácskát, hátha erre hozza a véletlen. Egy olyan emberrel, aki az első világháborúban tényleges katonaként kezdte a frontszolgálatot, s Lembergtól Piavéig bőségesen kijutott neki az „élményekből", akár napokon át is lenne miről társalogni. Mi persze szívesebben időzünk a szövetkezet helyzete, meg a fia munkája mellett. Szerencsére neki is ül a téma, mert bár nyugdíjas, már hét ikszét hagyott maga mögött, azért — ahogy mondja — még mindig ott lábatlankodik a szövetkezetben. Mert fizetnek a munkáért, most már jól fizetnek. Talán többet, mint az iparban. S a fia? — Olyan volt az már gyerekkorában, hogy kivette az ember kezéből az ostort meg a gyeplőt. De akkor volt a legboldogabb, ha nyakába akaszthatta a ponyvát és vethetett. Úgy vetett az, hogy talán a gép se vet egyenletesebben. Aztán tudott is gyönyörködni a vetésben! — Hát ilyen volt. Igaz, most is ilyen, háltstennek. * # » Szürkületig „kergetjük" az agronómust a határban, Mindenünnen „éppen most ment el". Végre az irodában összefutunk. Egyedül van, számolgat, jegyezget. — S nekünk elárul e egyet s mást? — Miért ne. Nincs nekünk titkunk. Még előttetek se, pedig ki ne tudná, hogy az újságíró tolla néha vastagabban fog a kelleténél. De hát ml titok is lehetne abban, hogy az 5—6 esztendővel ezelőtt még adósságokkal terhelt szövetkezet vagyona öt év alatt megkétszereződött, a rengeteg adósságot közben kifizették, s a tagok jövedelme is legkevesebb kétszerese az akkorinak. Ma már 18 000— 20 000 korona egy állandó dolgozó évi jövedelme, a természetbenieken, meg a háztájiban termetten kívül. — Tudjátok, azért én jobban szeretem, ha a változást számokkal fejezzük kl — mondja az agronómus. Szóval 1962-ben 3 200 000 korona volt az egyesített szövetkezet jövedelme. A sok sovány év után már ez ls eredménynek számított, mert bár év végi járulék nélkül zárták az esztendőt, de a nagy adósságoktól megszabadultak. 1964-ben négy és fél millió korona volt a szövetkezet jövedelme, 100 százalékra kifizethették a munkaegység tervezett értékét, pedig az közel háromszor annyi volt, — ha a két szövetkezet átlagát vesszük — mint az 1957—58-ban munkaegységenként kölcsönökből kifizetett összeg. Az idén 6 millió koronás bevételt várnak — és előreláthatólag meg ls lesz hiánytalanul. Természetes, hogy a növekvő jövedelem nem mannaként hullott az égből. A Jövedelem abból született, hogy a termelést is megkétszerezték. Sőt, kukoricából ennél is többre vitték. Az idén annyi a kukoricájuk, hogy gondot okoz az elraktározása. A látszat szerint átlag 80 mázsa terem csövesen hektáronként. A jó takarmányalap következtében a hústermelés ls megkétszereződött, lényegesen növekedett a tej- és tojástermelés, a gabona hektárhozama ez idén minden eddigit felülmúlt, de így sorolhatnánk ezt a cukorrépánál, a ciroknál — az Idén közel 40 mázsa lesz az átlagos hektárhozam, — a kertészetben stb. Minden szakaszon nagy a változás — ezt könnyű megállapítani a számokból. Mi azonban arról faggatjuk az agronómust, mi szülte a szinte páratlanul nagy átalakulást. Ö meg, amit nem vártunk tőle, egyre gyakrabban pillantgat az órájára. » • • A

háziasszony vendégszerető kedvességgel tessékel beljebb a szobába, de a kissé beavatott észreveheti a háziasszony leplezett Idegeskedését. S mielőtt az irodában abbahagyott témát folytathatnánk, a háziasszony jóvoltából Idegeskedésének oka kerül napirendre. — Hát látják, így lakunk ml, ebben a földes házban. Pedig az új lakáshoz már évek óta megvan az anyagunk, az építéshez is meglenne a pénz. De mióta ez az ember agronómus lett, még arra sem tud Időt szakítani, hogy egy kis fát összeaprőzzon az udvarban. Házépítésre így nem is merek gondolni. Pedig higgyék el, már szégyellem, mert ilyen öreg háza senkinek sincs a faluban. Bizonyisten szégyellem. Mindezt szinte egy szuszra mondja el, látszik, hogy régen gyiilemlik benne a mondanivaló. Ehhez nehéz hozzászólni. — Mondják, kibírná ezt az életet még egy asszony ebben a faluban? — kérdi. Hallgatunk. Az Idegesítő csendet az agronómus töri meg. — Hagyd el

s ez nem tartozik ide, nem erre kíváncsiak az elvtársak. Megrándul az asszony arcizma, végigmér bennünket, s bizonyára megvan rólunk a véleménye, ha még ez az ő legéletbevágóbb problémája sem érdekel bennünket. De most már nem szól semmit, mégis csak vendégel vannak, szólítja a háziasszonyi kötelesség. Bezárul az ajtó, kissé jobban szétnézünk a lakásban. Többé-kevésbé egyet kell értenünk az asszonnyal. Abban feltétlenül, hogy ha már együtt az építkezési anyag és a pénz, akkor igazán kár halogatni az építkezést. Kérdezzük ls az agronómust. — Mondd, valóban annyira elfoglalt ember vagy, hogy még az alapot sincs időd lerakni? Belép a feleség, bort tesz az asztalra. Hallotta a kérdést vagy sem, de mintha csak arra válaszolna: — Higgyék el, nem szólnék én semmit, ha nem látnám, amit látok. Van itt munkája mindenkinek, de azért mindenki szakít időt arra is, hogy a családja dolgait rendezze. Még az elnök meg a zootechnlkus (az egyik 12, a másik 7 kilométerre lakik a szövetkezettől) ls tud törődni a családjával, csak neki nem jut rá ideje. Hát élet ez? Ojra magunkra maradunk. Az agronómus nem tud kitérni a kérdés elől, de azért kérdéssel válaszol. — Hát el tudjátok ti képzelni az én helyzetemet? Talán nem látom, hogy a faluban mindenki épített vagy épít? Látom, de azt is látom, hogy hogyan. Mindenkinek vannak jóemberei, barátai, segítenek egymásnak. Akkor, amikor az idejükből futja. Nekem ki jönne segíteni? Talán azok, akikre sokszor rá kellett szólnom, ha azt akartam, hogy rend, fegyelem legyen a szövetkezetben? Hiába tudják, hogy rend, fegyelem nélkül nincs eredmény, azért mégiscsak szálka a szemükben a magamfajta ember. — Azt hiszem, borúsabban látod a dolgot a valóságnál. S ha kíváncsi vagy, ml is eljönnénk segíteni. Ha szólnál. — Eljönnétek? Komolyan? * * • N

éhány hete születésnapot ünnepelt az agronómus. Gondolta, csak úgy csendben, családi körben elkortyolgatnak egy-két üveg borocskát. Nem úgy történt, Alig vetette le a motorkerékpáron beporosodott kabátját, jött az egyik barát, aztán a másik, harmadik... a végén már az ágyak szélén ls alig jutott hely a „rossz ember" születésnapját köszöntőknek. Nem' voltam ott, nem is részletezem, hogy mi minden került szóba, mielőtt felcsendült a nóta. Anynyi biztos, hogy a lakás, az építkezés problémája ls felvetődött. Pár napja újra találkoztam az agronómussal. Kérdem, mi újság. Máskor órákat magyarázott a szövetkezeti gazdálkodás ezernyi problémájáról, sokszor gondterhelten. Most jókedvű volt, először azt mondta: — Tető alatt a házunk. — De hiszen azt ígérted, hogy szólsz, ha segíteni kell. — Annyian voltunk, hogy szinte egymásnak ártogattunk. Hirtelenében az jutott eszembe, mennyit szidtuk, válogatott jelzőkkel „becéztük" az Iskolában az egyik legszigorúbb tanárunkat. Aztán, amikor az életben saját sorsunkon, mindennapi munkánkban éreztük szigorúságának eredményességét, megváltozott a véleményünk: látván: ha nincs rend, fegyelem (ami a tudás egyik alapja), nem lehet eredmény sem. S az ember a saját érdekeit támogató „intézkedéseket" sohase veszi rossznéven ... Gondoltam, intim dolgokról lévén szó, elhallgatom a „szereplők" kilétét. De felesleges. Dunaszerdahely környékén úgyis mindenki tudná, hogy az albári agronómusról van szó. HARASZTI GYULA r

tzenktlene éves? Ugyan mit tudhat egy ilyen fiatal lány. Nagy segítség is lesz ez nekilnkl Igaz, szakemberre szükség van, dehát ilyen ... Így beszéltek egymás között az asszonyok Mogrovics Margitkáról a Csallóközcsütörtöki Allamt Gazdaság tyúkfarmfán. Majd meglátjátok — gondolta magában Margitka. Kilencvenkét tojás egy tyúktól? Hát ez szégyen. Ez így tovább nem mehet. Alig jött meg a mezőgazdasági Iskolából, javaslattal fordult a gazdaság vezetőségéhez, hogy cseréljék ki a kiöregedett tyúkokat. De hol a biz- '^^•••••••i™ tositék, hogy az újak beválnak — kételkedtek megint a munkatársnők. A gazdaság és a részleg vezetősége azonban Jóváhagyta a javaslatot. Magyarországról, a világhírű bábolnai gazdaságból hoztak 4000 csirkét. Most már mindannyian belátják, hogy az új farmvezetőnek igaza volt. S az eredmény: Az év első kilenc hónapjában 15 mázsa baromfthúst és 6000 tojást adtak el terven felül. A FARMVEZETŰ 3 tyúkfarm fiatal vezetőnője azonban mégsem elégedett. Igaz, hogy megérkezése óta 30 tojással több egy-egy tyúk hozama, azonban Bábolnán tavaly 195 tojást értek el egy tyúktól. Mogrovics Margitka elhatározta, hogy utolérik a bábolnaiakat. — Meglátja, hogy sikerül — mondotta legutóbb is. — A Gombai Állami Gazdaság és a részleg vezetősége mindenben támogat bennünket. Ezentúl a farmon csak hasznos tojóstyúkokat fogunk tartani. Azóta az új farmvezetőnő munkájával sok elismerést szerzett. A kételkedő ^^^^^^^^^^ hangok elnémultak, és a héttagú munkacsoport tagjai elismeréssel beszélnek szakmai képességeiről. Első pillantásra azt gondolná ^ az ember, hogy Margitka számára a munkán kívül a világon semmi sem létezik. Tévedés. Mindig vidám, derűs, mint minden fiatal lány. Ha hazatér a munkából, segít a háztartásban, szabad idejét pedig a könyveknek és a zenének szenteli. Szeretné folytatni tanulmányait a mezőgazdasági főiskolán. Szerinte ez természetes. J. K. 1 FALU - 10 HÍR LAKSZAKÁLLAS • 1328 HEKTÁRON gazdálkodik az 1951-ben alakult szövetkezet. Hat éven keresztül igen kicsi volt a jövedelme, és a komáromi járás leggyengébb gazdaságai közé tartozott. Még 1966-ban is csak 8 korona jutott egy-egy munkaegységre. Azóta évről évre szebb eredményeket ért el, és tavaly már 28 koronát fizetett munkaegységenként. • A NAGY CSALLÓKÖZI ÁRVlZ 8 millió korona kárt tett a termelésben. A veszteségbe beleszámították az állomány szállításából eredő súly- és tejhozam csökkenést. Az árvíz előtt a napi tejhozam 9,2 liter volt tehenenként, s mikor visszaszállították az állományt, csak 3 liter tejet fejtek egy-egy tehéntől. Eddig már 1,2 literrel növekedett a hozam, a volt szintet azonban a gyenge takarmányozás miatt egyelőre nem érheti el a szövetkezet. • 10 NÉGYZETMÉTERNYI CUKORRÉPA maradt meg a 85 hektárból. Gabonát is csak 16 hektárról csépelhettek, a hozam 8 mázsa ocsú volt hektáronként, darálásra nem ls alkalmas. Tyúkokkal etetik. Azelőtt gabonából 30 mázsás hozamokat takarított ba a szövetkezet. • A SZARVASMARHAÄLLOMÄNY sűrűsége 60-ról 50-re csökkent 100 hektáronként. Oka: az elszállításkor tbc-s állomány közé keverték a hízómarhát, s a szövetkezet nem vihette vissza az egészséges állomány közé. Azóta már 80 üszőt vásárolt a gazdaság. • KÉT-HÁROM ÉVRE lesz szükség, hogy a szövetkezet kiláboljon az árviz okozta károkból. Jelenleg sok a vásárolt és a szállítani való anyag, ami jelentős összegbe kerül. A nyitrai járásból (védnökségi járás) 200 vagon répaszeletet, az állami alapokból pedig 180 vagon répaszeletet szállít haza a szövetkezet. Kár, hogy csak két vagont tesz ki a szárított szelet, amelynek olcsóbb a szállítása. • AZ ÜJ TERMÉSIG 87 vagon abraktakarmányt vásárolhat a szövetkezet az állami alapokból, ami fedné ls a szükségletet. Szálastakarmánybői azonban hiány mutatkozik. Az állami alapokból felajánlott 22 vagon mellé 15 vagonra lenne szükség. A lakszakállasiak, hogy csökkentsék a szálastakarmányt, a nyitrai járásban kukorlcakórót gyűjtenek és hazaszállítják. • Az ŐSZI MUNKÁK jól haladnak, a mélyszántást az egész határban elvégezhetik a traktorosok. Az árvíz után 24 hektár lucernást létesített a szövetkezet. Búzából 30, és őszi keverékből 17 hektárral vetett többet a tervezettnél. Összesen 372 hektáron zöldell az őss;i vetés. H 72 HÁZAT KELL ÚJJÁÉPÍTENI a faluban. Ebből 34 ház a lakiréti tanyán ment tönkre. A tanyaiak is a faluban építik fel új otthonukat. Jelenleg a házak fele épül, és 25 család a tél beállta előtt fedél alá juthat. • AZ ISKOLÁT NEM ÉRTE ÁRVlZ, s a tanítás szeptember elején megkezdődött. Az iskola épülete azonban kicsi és egészségtelen. Jövőre kezdik meg az új kilencéves iskola építését, amelyhez az anyagot már szállítják. • 72 MÉTER MÉLY KUTAT ástak a faluban. A jövőben ez a kút látja el. Lakszakállas és a szomszédos Szilas község lakosságát ivóvízzel. A vízvezetékhálózat fektetése most van folyamatban, utána a víztornyot építik fel. (bj) A mézet kedvelők aligha tudják elképzelni, mily nagy mennyiség 4530 tonna méz, amennyit a mélníki járásban a pŕcdhoji Včela (méh) szövetkezet évente átvesz 140 begyűjtőtől. Hazánkban ez a szövetkezet az egyedüli, amely a méz felvásárlásával, feldolgozásával és értékesítésével ľoglalkozik. (J. Bárta — CTK felv.) 1985. november 18. * (JJ SZÖ 5 T