Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-13 / 315. szám, szombat

3. ÖSSZTŰZ A REPÜLŐGÉPEKRE catnyi típushoz tartozó, számos repülőgépet vesztett, a környék valóságos roncstemető. A Hamrong-körzetben hét pilóta esett fogságba, köztük egy alezredes és egy őrnagy. A sok millió millclsta azonban nemcsak közvetlen tűzerőt jelent. A férfiak és nők fegyverrel a kézben nem érzik magukat kiszolgáltatottnak, elesettnek, még a magasabb technikai szinvonalat jelentő repülőgépekkel szemben sem. Az amerikaiak kedvelt kifejezésére, a „lélektani hadviselésre" célozva, ezért nyugod- \ tan állíthatom, hogy az össznépi harci készenlét „lélektani védettséget" jelent. Immár háromnegyed éve tart a nagy amerikai légiroham. Az Észak elleni támadásokkal a déli vereségekért szerettek volna revansot venni. A városok, a fiatal Ipar pusztításával és a további fenyegetésekkel Washington olyan politikai csereeszközt szeretett volna nyerni, amely lehetővé teszi Ingatag déli helyzetének megerősítését. Ez nem következhetett és nem ls következett be. Az amerikai politika ma továbbra is szembenéz a súlyos vietnami válsággal, azzal a kézzelfogható ténnyel, hogy ilyen módszerekkel nem E képes kiutat találni. Nem ma- || rad tehát hátra más, — mint g politikájának „fájdalmas átér- g tékelése", ez azonban annál I gyötrelmesebb lesz, minél későbbre halasztja. A küzdelem tehát folytatódik, nem is egy területen, hanem katonai és diplomáciai síkon egyaránt. Nem lehet kétség afelől, hogy ez a harc végső soron a vietnami nép győzelmével végződik. Természetesen nem mellékes és nem elhanyagolható szempont, hogy mikor következik be, s milyen áldozatok árán. Ez azonban sokfajta összetevőtől függ. Így a dél-vietnami katonai helyzet alakulásától, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni támadások sikeres visszaverésétől, az Egyesült Államok politikai elszigetelésétől, a nemzetközi szolidaritás erejétől, az ütőképes antiimperialista egység kialakulásától, magának az amerikai népnek öntudatra ébredésétől és háborúellenes fellépésétől. Nem utolsósorban tehát attól, mikor érti meg az egész világ: az Egyesült Államok vietnami agressziója súlyos tehertétel a nemzetközi kapcsolatok egészén, ma kétségtelenül a legnagyobb gátja a békés egymás mellett élés kibontakozásának, s azok malmára hajtja a vizet, akik a hidegháború legjegesebb időszakát óhajtanák visszahozni. A vietnami nép nincs egyedül. A haladás erői, mindenekelőtt a szocialista országok mellette állnak, támogatják hősies küzdelmét. Ez alapvető internacionalista kötelesség, elválaszthatatlan része a közös ügy iránt érzett felelősségnek. A jövőben ls ki kell használni minden lehetőséget a tevékeny szolidaritás kifejezésére, a vietnami béke útjainak keresésére, az agresszió és a bombázások beszüntetésére. FALUSI MILICISTÁK NAM NGANNÄL (A szerző íelv.J Az Internacionál-szálló alkalmazottja ismerősként üdvözöl minket. A szálló kétszáz méterre van attól a helytől, ahol tavaly januárban az amerikai katonák nagykaliberű fegyverekkel „bizonyították" be, hogy joguk van a panamaiak földjére. A Törvényhozó Gyűlés falain még ott látjuk az amerikai golyók nyomait. A Pan-American légiforgalmi társaság kitört ablakú épületét korom lepi. A panamaiak még tavaly felgyújtották. A temetőben, ahol a yankee-k áldozatai — ifjú panamai hazafiak alusszák örök álmukat, tarka virágok pompáznak ... A csatorna övezetében most is feszült csend fogadja a látogatót. A Csendes-óceán partján fekvő Panama Cítyből Colónba, Panama legfőbb karibi kikötőjébe tartunk. Az út egyenes, sima, mintha valamilyen rajzlapon vonták volna meg. Azt is mondhatnánk: „steril", olyan ragyogó tiszta, mert az amerikaiak igen nagy stratégiai jelentőséget tulajdonítanak neki. AKIK OTTHON ÉRZIK MAGUKAT Az oszlopokon körül körül feliratok. Egyesek bizonyos gyorsaság betartására, mások lassú hajtásra szólítanak fel. Óriási viaszosvászon ponyvával fedett, fehérrel mázolt US Army feliratú teherautók ügyet se vetve a figyelmeztető feliratokra különféle Irányban szédületes gyorsasággal robognak az úton. Az egyik kanyarban nagy fékcsikorgással előz meg minket egy Ford-kocsi. Rózsás képű, pelyhes állú legénykék ülnek rajta. Furcsa szabású zöld egyenruhát, a fejükön meg huncutkás barettsapkát viselnek. Tisztiiskolások, a csatornaövezetben működő különleges tisztiskola növendégei, akiket a Pentagon „a partizánok elleni hadviselés szakembereivé" képeztet ki. Elsajátítják az őserdei harci módszereket, a felforgató tevékenység módszereit, megtanulnak raffinált módszerekkel embert ölni. Innen egyenesen Vietnamba kerülnek... Panama sebei véreznek. A yankee-ket még nagyobb gyűlölet veszi körül, mint eddig. Telma King neves közéleti személyiség — a közelmúltban képviselő — elmondta, hogy nemrégen találkozott az amerikai nagykövettel, aki megkérdezte tőle: — Hogy van az, hogy annyira gyűlölnek minket, ugyanakkor az oroszokkal jó viszonyban vannak? Itt, az egyetem épülete előtt kezdődik a zsibvásár (A szerző felv.) Vietnam ma a sző forradalmi értelmében a „puskás emberek" országa, jártam Isten háta mögötti falvacskákban, ahol minden mozogni tudó lakos kezében fegyverrel várta a támadó gépeket. Nem túlzás, ha úgy becsüljük, hogy a VDK 19 millió lakosából legalább négy-öt milliónyian tevékenyen részt vesznek a légvédelemben. LKÜVÉDELM1 GÉPÁGYÚ A HAM KOUG HlD KÖZELÉBEN A kézifegyverek össztüze néha közvetlenül eredményes. Előfordult már, hogy eltalálták alacsonyan szálló repülőgépek üzemanyagtartályát és leszállásra kényszerftették azokat. Az Ilyen zavaró tűz azonban Inkább abban eredményes, hogy nagyobb magasságokba kergetik a pilótákat, ahol viszont a néphadsereg légelhárító ütegeinek tüzébe és hatósugarába kerülitek Az amerikai hadvezetésnek ma már számolnia kell azral, hogy a Népi Vietnam — a szocialista országok, s mindenekelőtt a Szovjetunió szolidaritása, segítőkészsége következtében egyre nagyobb számban jut a legkorszerűbb fegyverekhez. Nem titok, hogy a vietnami katonák fokozatosan elsajátítják a rakétatechnikát, aminek birtokában még eredményesebben vehetik fel a harcot a támadó gépek ellen. A veszteségek kétoldalúak, nemcsak a vietnami városokat és falvakat érik pusztítások, hanem Washington számára is mind érzékenyebb csapás a lelőtt repülőgépek, az életüket vesztett, illetve fogságba került pilóták számának Növekedése. Egy szerény példa — saját tapasztalatból. A Ma folyó partján, a legendás Hamronghldnál, az észak—déli fő közlekedési útvonal egyik csomópontjánál, tanúja voltam a körhyező falvak miltcistáinak, valamint a 123-as légvédelmi ezred együttműködésének. Jóllehet eddig több mint hatvanszor támadtak a hidra, a közlekedést nem tudták megbénítani, kétszer ls átmentem rajta, természetesen gépkocsival. Ogy mondják a környékbeliek, hogy a sebesült katonához hasonlít: sérülten ugyan, de híven szolgálja a köztársaságot. Az amerikai légierő viszont tuA Panama-csatorna madártávlatból. Telma King erre hangosan, hogy mindenki hallja, azt válaszolta: — Ogy, hogy önök kifosztanak, és Időnkint öldökölnek minket, az oroszoktól viszont csak lót láttunk. Jorge lllueca ügyvédi irodájában még keserűbb hangokat hallottam. lllueca Panama képviselője volt az amerikaipanamai tárgyalásokon. — Cirkusz volt, nem tárgyalás — mondja. — Az amerikaiak húzták az időt, a mt hivatalaink pedig csak félrevezették a népet, ígérvén, hogy mtnden megváltozik. Szégyelltem magam, és lemondtam. A csatorna bérét mostanáig sem emelték fel, csekélység, amit használatáért fizetnek. lllueca szemmel láthatóan megöregedett az alatt az egy év alatt, amióta nem láttam. Panamába hazatérve sok mindent el akart mondani a népnek, de a lapok, a rádió és a televízió szerkesztőségei bezárták előtte ajtajukat. Az amerikaiak nemcsak kifosztják a panamaiakat, hanem életükre is törnek. Blokád alá vették az országot, elzárták a külvilágtól, az igazságtól. A cenzúra nem enged be olyan leveleket, amelyeket „ártalmasaknak" tart. Haladó újságokat nem láthatunk, szocialista országok állampolgárai nagy nehezen kapnak vízumot. A szállodában állandó megfigyelés alatt voltunk, provokatőrőket is küldtek hozzánk. A rádióban és a sajtóban kampányt indítottak a szovjet újságírók ellen. Azt híresztelték, azért jöttünk Panamába, hogy boldog-boldogtalannak „Moszkva aranyát" osztogassuk, és terrorcselekményeket szervezzünk. A hivatalos személyiségek különben igen udvariasak voltak hozzánk, a külügyminiszter még a vízumunkat is meghosszabbította. Míg sok latin-amerikai országban az amerikai titkosszolgálat az ottaniakkal együttműködve dolgozik, Panamában minden szálat szuverénen a kezében tart. Megfigyelés, provokáció, terror — ez az éltető eleme. Előszeretettel veszi Igénybe a kubai ellenforradalmárok, a „gusanos" szolgálatalt. Ezek a renegátok rohamosztagokat alakítottak, vezérük is van Eriberto Corona személyében. Igazi „fekete század". Ennek ellenére az amerikaiak most sem érzik magukat biztonságban, mindennap újabb robbanást várnak. Elmaradtak az amerikai turisták, és a csatornaövezet katonái állandó készültségben vannak. A REND ÖNKÉNTES Ö*B Panamában éppen vizsgaidő volt. A diákok elfoglalták az olvasótermeket, a ligeti padokat, letelepedtek a pázsitra, és könyveikbe mélyedtek. Ogy látszott, most semmi kedvük a politikához. De csak látszott! Az egyetem egyik termében reggeltől estig szolgálatot tartottak a diáktanács — a panamai ifjúság vezérkarának tagjai. Megvitatták a napi eseményeket, felvették a város különféle részeiből érkező híreket. Szinte minden percben ott tartották kezüket Panama ütőerén. Fojtó levegőjű trópusi este az egyik diákkal elmentem sétálni a zajos, népes utcákra. Egy útkereszteződésnél fiatalok csoportja ácsorgott, figyeltek minden irányban. — Saludl — mondja nekik fiatal ismerősöm. — Óvatoskodva felfigyelnek, aztán elmosolyodnak, kezet szorítanak. Egy másik útkereszteződésnél újabb csoport. Kísérőm rögtön felvilágosít: — Ezek nem naplopó, őgyelgő fiatalok. Munkások, diákok, akiket megbíztak, hogy városunkban ügyeljenek a rendre. Panama ura a panamai nép — ez a gondolat mind mélyebb gyökereket ver a lakosság tudatában. KURT SELIGER TÖRÖKORSZÁGI RIPORTJA Egy ilyen bő választéknál bizony nehéz a döntés I

sztambulnak sok a nevezetessége. Ott van például a híres Hagia Sophia templom, a Topkapi-szeráj, a Szulejmanmecset, a Magas Porta épülete, a Hipodróm és az egyetem. Ez utóbbi még aránylag újkeletű. Noha Nagy Konstantin I. u. 320ban már említést tesz egyetemi tanítókról, Isztambul csak 1845ben jutott ismét egyetemhez A'Ddul Meclt szultán rendeletére. A jelenlegi egyetemi épület, melyben eredetileg a hadügyminisztérium volt, 1870-ben készült el. Ha kapuján benézünk, ápolt kerteket és parkokat pillantunk meg. Kevésbé ápolt képet nyfljt azonban a térség az egyetemet a várostól elválasztó fal mentén. Idáig terjed ugyanis a város fő érdekessége: az isztambuli bazár. Ugyanolyan megtekintésre méltó, akárcsak a fent említett hfres paloták és templomok. De mfg ezek elmúlt évszázadok művészetérfii és kultúrájáról regélnek, a zsibvásárra látogató a lakosság mai életébo nyer betekintést. A XX. század szociológiai szabadtéri múzeuma ez a bazár. sodott ajtózárak és Izzószál nélküli villanykályhák. Nem valószínű, hogy ezek az emberek portékájukat nap nap után kiraknák, ha nem remélnének vevfit. S bizony akadnak vásárlók. Semmi sem olyan jelentéktelen, hogy ne találna érdektfidfire. Itt egy férfi egy fiúval megrongált villanykapcsolón alkudozik. Elvégre egy pár kurussal többről vagy kevesebbrfil van szó, így hát csak érdemes alkudozni. Rengetegen kószálnak az „árucikkek" között. Itt minden vacaknak van még valami értéke, még mindig kínálat és kereset tárgya. Nálunk az ilyesmit már rég elszállították volna a szemetesek, itt ez azonban még bekerül az áruforgalomba, és az eladók A lakosság életszínvonalának megállapításához olykor bonyolult számításokra és vizsgálatokra van szUkség. Isztambulban mindez fölösleges — elég ellátogatni a zsibvásárra. Igaz, hogy más, méghozzá igen fejlett országokban is léteznek ócskapiacok, például Franciaországban. Az isztambuli bazár különlegessége azonban, hogy az itt kiállított áruk értéke el-" éri az abszolút nullát. Semmi sem annyira ócska, ütött-kopott, rongyos, megrongált, megrozsdásodott, össze-vissza horpasztott, hogy az egyetemi fal mellett kuporgó alakok fel ne kínálnák. „Kincseiket" a földön maguk elé rakják. Akad ott mindenféle: egy rég „kiszuperált" baba karja, kiégett rádiólámpák, lyukas cipő, koszos nyakkendfi, üres illatszóró üvegek, meggörbült roszdás szögek, csavarok és anyacsavarok, drótok, ócska szerszámok, öreg liirdőkád, elromlott villanykapcsoló, szőrtelen ecsetek, kopasz klozetkefék, tompa csavarhúzók és használt fogkefék, berozsdáA limonádéárus hangosan magasztalják a portékát. Egyeseknek persze már Igen kevés a reményük, és így lemondóan gubbasztanak a halom ócskaság mögött. Limonádéárusok frissftö italaikat kínálják, sfit kitűnő ffitt vagy sült kukorica is kapható, de ezeknél csak kevesen állnak meg. Inkább tovább sietnek, nézegetik a kirakott portékát és Itt-ott vásárolnak ls az ócskaságokból.