Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-04 / 306. szám, csütörtök

A laponta tartottak röl\l vid munkaértekez' * letet, és Szameckll mindig utolsónak érkezett. Amikor félénken, mosolyogva egy szabad szék felé sietett, az egybegyűltek már rendszerint a harmadik napirendi pontnál tartottak. De senki sem sújtotta méltatlankodó tekintettel, senki sem haragudott rá, amiért elkésett. — Nagyszerű ember — mondogatták az osztályvezetők, helyetteseik és hű titkáraik. — Nagyszerűen végzi a társadalmi munkát. Szameckif elsőnek távozott az értekezletről. Lábujjhegyen haladt az ajtó felé. Lábszárvédője csillogott, arcán aggodalom ült. Senki sem tartóztatta fel. Csak a hü titkárok súgták oda főnökeinek: — Szameckij megy a faliújságot készítem. Jaguar Petroviccsal együtt már három napja ragasztanak az alagsorban. Igazán nagyszerű munkaerő — válaszolták szórakozottan a főnökök. Eközben Szameckij gondterhelten ereszkedett alá a szuterénba. A konyha és a szakszervezeti bizottság helyisége között kiharcolt egy szobát külön a társadalmi munka céljaira. Emiatt kt kellet költöztetni a levéltárat, és mert másik üres termet nem találtak, a folyosón helyezték el. A levéltárost, az öreg Pcselovzovodovot pedig egyszerűen nyugdíjazták, hogy ne legyen láb alatt. — No, mi újság a faliújságocskával? — kérdezte Szameckij, amint belépett a szobába. Jaguar Petrovics és két lány négykézláb mászkáltak a padlón, ragasztották a faliújságot, amely akkora volt, akár egy tüzérségi céltábla. — Szép faliújság lesz — közölte laguar Petrovics, és felvette falfehér, duzzadt arcát. — Éppen olyan, amilyennek lennie kell — jegyezte meg Szameckij, s miközben elgyönyörködött a munkájukban. — Akkor, mi most megyünk — jelentették ki a lányok. — Űgyis egyre szidnak bennünket, hogy a faliújság miatt elhanyagoljuk a munkánkat. — Ki szidja magukat? — fortyant fel Szameckij. — Ezt támadásnak tekintem! Majd kiszerkesztjük az illetőket. Tíz perc múlva Szameckij hangja felharsant a második emeleten: — Ezt a felháborító tényt nem ellenem történt támadásnak tekintem, hanem mint olyat, amely az egész szovjet közvéleményt és a sajtót érte ... Tessék? ... Hogy szolgálati idő alatt a munkát kell elvégezni? ... Ahá ... Szóval a társadalmi munka önök szerint nem munka? ... Elvtársak, hát mit mondhatok erre mást, mint azt, hogy ez társadalom ellenes eljárás. Az összes emeletekről összeszaladtak a munka társak és a felek. Mindez azzal végző dött, hogy a támadást Intéző elvtárs síri hanILF-PETROV: lyet úgy hívnak, hogy „a hajót megrakni". Csak akkor játsszák ezt, ha egy társaság szörnyen unatkozik, és a vendége ket végképp nincs mivel szórakoztatni. — No 'akjuk meg a hajót. Milyen betűvel. M betűvel tegnap raktuk meg. Játsszuk ma L-lel. Mindenki mondjon egy szót, de gyors egymásutánban. A HAJŰTMEGRAKJAK gon biztosított mindenkit arról, hogy őt nem értették meg, hogy egyáltalán nem ellenzi a dolgot, és ő maga ls mindenkor kész rá. Az igazságos Szameckij azonban a faliújság következő számában ennek ellenére leközölt egy karikatúrát, amely a békebontót igen visszataszító alakzatban ábrázolta, kutyatesttel, nagy fejjel, a szájából jövő feliraton pedig ez állt: „Vau, vau, vau!" Az effajta elvhű kértelhetetlenség még Inkább megszilárdította Szameckij hírnevét, mint kiváló munkaerőét. Igaz, mindenkit megdöbbentett, hogy Szameckij pontban négykor hazasétál. De olyasmivel érvelt, amivel egyet kellett érteni. — Nem vagyok vasból, elvtársak — mondogatta keserű mosollyal, amelyből kitűnt, hogy mégiscsak vasból van. — Šzameckijnak ts pihennie kell. Az üdülőből, ahol a kimerült társadalmi munkás , a szabadságát töltötte, 'mindig megható képeslapok érkeztek: „Mi van a mi aranyos kis faliújságunkkal? ... Fájdalmasan nélkülözöm. Itt is végeznék társadalmi munkát, de az orvosok szigorúan megtiltották. A lelkem hazavágyik." De lelke nemes kitörése ellenére, Szameckij teste minden évben két héttel meghosszabbította a szabadságát. Hazatérte után azonban újult erővel vonta be a vállalat dolgozóit a munkába. — Maga kevésbé van megterhelveI Még egykét dolgot elbírna. Tessék? Hogy pártmunkája van, tanul és szemináriumba jár az üzembe? Oai/, úgy. A párttagtól többet várnak el. Csak tessék szépen belépni a balalajkakörbe. A munkatársak megterhelésével foglalkozott Szameckij a legszívesebben. Van egy játék, ame— Rakjuk meg a hajót lámpával — kezdi a házigazda. — Labdával! — folytatja az első vendég. — Lábbelivel! — Liliputlakkal! — Lombfűrésszel! — Lokomotívával! — Likőrrel! — Lovakkal! — Lakattal! — Lábassal! Az első percekben gyorsan történik a berakodás. Azután a szavak elfogynak, és a játékosok buzgón törik a fejüket. A dolog lassabban halad, és már egészen vad szavakat mondanak. A következőkkel rakják meg a hajót

ľ — Lumpenproletárokkai! — Limittel! — Lett nőkkel! — Lőccsel! Valaki Leoncavallóval akarja megrakni a hajót, és ezzel vége a játéknak. Fellángol a vita, hogy lehet-e tulajdonnevekkel megrakni a hajót? Szameckij hasonló nehézségeket tapasztalt. Megszervezett minden elképzelhető öntevékeny kört. A megszokottakon kívül — mint amilyen a szakmai ismeretek köre, a külpolitikai kör vagy a kóruséneklés — még a következők szerepeltek a jelentésekben: A szovjet anyát nevelő kör. A szovjet csecsemőt továbbképző kör. Tanulmányozzuk a Déli-sarkot a gyakorlatban kör. A balettkritikusok köre. Midőn Szameckij elért ilyen társadalmi magaslatokat, nekifeszült és váratlanul még egy lépést tett a csillaqok felé. Éjszakai ügyeletet szervezett, amelynek ezt a nevet adia: „Elsősegély az éltes dolgozóknak szakképzetlenségük felszámolásához. Fogadóóra éjféltől reggel hatig". Itt virrasztottak éjszakánként felváltva a szemmel láthatóan elcsigázott, viaszsápadt lányok és Jaguar Petrovlcs, aki lassan elfogyott, mint a gyertyaszál. Orcája már szinte nem ts volt. Az éjszakai ügyeletet senki sem kereste fel. Félelmetes, zord hely volt. A fáradhatatlan Szameckij azonban újabb kísérletet tett, hogy a hajót még jobban megrakja. Feltalálta a zsebfaliújságot, amelyet gyengéden zsebuct- faludnak becézett. — Tudják, kérem a faliújságnak el kell jutnia minden dolgozóhoz. Névjegy nagyságúnak kell lennie. Mindenkinek szétosztjuk. Az emberek kiveszik az újságot a mellény zsebükből, elolvassák, reagálnak rá és mennek tovább. Képzeljék el a reagálást... I A nehézség csak abban állt, hogyan helyezzék el az apró papírlapon a szükséges anyagot egij cikket a nemzetközi helyzetről, egyet az üzem életéről és karikatúrát valamelyik munkatársról, aki támadást intézett ellenük. A helyzetet csak a főkönyvelő menthette meg, aki gyöngybetűkkel írt. A főkönyvelő azonban nem vállalkozott rá, arra hivatkozott, hogy az évi mérleg elkészítésével van elfoglalva. — No, erre még viszszatérünk — jelentette kt Szameckij —, én ezt mindenesetre támadásnak tekintem. S ekkor kiderült, hogy Szameckij túlterhelte a hajóját. — Tulajdonképpen mivel foglalkozik ez a Szameckij — kérdezték egyszerre csak az értekezleten. — No de, kérem! Nagyszerű társadalmi munkás. Mindenki tudfa. — Igen, de miféle munkát végez? — Hát ugye, megszervezte ezt az — éjszakai hogyishívjákot, ezt az elsősegélyt.. i Aztán..: itt van a csecsemők átképzése. Még az újság is írt róla ... — De milyen munkakört tölt be? Milyen munkakört? Erre senki sem tudott felelni hamarjában. Előkeresték a bérlistát. Ott igen kurtán csak ennyi állt: — Szameckij — 300 rubel. — Furcsa, furcsa — ingatta fejét a főnök — igen furcsa. Persze szép, szép az éjszakai ügyelet, de ez kevés az államnak. En nem fogok fizetni ezért. Es Szameckij sorsa meapecsételődött. Túlterhelte a hajóját. Es a hajó elsüllyedt. 1933. SZIRMAI MARIANNE fordítása Bartók Bélára emlékeztek B

artók Béla halálának 20. évfordulója alkalmából a CSEMADOK kassai járási vezetősége mellett működő Balsányi |ános Irodalmi Kiír tagjai is megemlékeztek korunk egyik legkimagaslóbb zeneszerzőjéről, zongoraművészéről és zenetudósáról. A Batsányi Kör tagjai és a város zenekedvelői a modern európai zene egyik vezéralakját ünnepelték, aki ü) zenei kifejezésnek nyitott lehetőséget, és aki a népi dallamkincsre támaszkodva sajátos melódlát, ritmust és harmóniát, valamint merész zenei stílust teremtett. A kör Ilyen formában másodszor adott magáról életjelt. Először néhány hónapja a Batsányi jános születésének 120. évfordulója alkalmából rendezett műsorral hívta fel magára a figyelmet. A Batsányi Irodalmi Körről azóta úgy beszéltünk, mint haladó hagyományaink egyik legjobb ápolójáról, amely folytatója az Erdélyi János, Madách Imre és Bihari János emlékét köszöntő tavaly kezdődött ünnepségsorozatnak. A bizalom igazolódott. A kör második rendezvényével is tanújelét adta annak, hogy változatlanul a haladás és a népek testvériségének az ügyét szolgálja. Bartók Bélában nemcsak a század egyik legnagyobb zeneszerzőjét, hanem a humanizmus és a modern gondolkodás bátor hívét ls köszöntötte. Ezt a meghívóra mottóul választott Bartók Idézettel is kifejezte: „Az én igazi vezéreszmém ... a népek test vérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság, és minden viszály ellenére". A kultúra nagyjairól szerte az országban, Iskolákban, a CSEMADOK helyi szervezeteiben és másutt mások ls megemlékeztek és megemlékeznek. A Batsányi János Irodalmi Kör rendezvényei mégis egyedülállóak. Itt az Igényes szórakoztatás és ismeretterjesztés újszerű formáját sikerült megteremteni. Az előbbi emlékesten ls és most ls, előbb az ünnepelt életéről munkásságáról tartottak magas szinti előadást, majd hazai és külföldi mű vészek részleteket mutattak be az író, illetve a zeneszerző alkotásaiból. Bartók Béla életét Potemra Mária zenetanár, művészetének sajátosságát Lendvai Ernő zenetudós elemezte. A múltból jól emlékszünk arra, milyen Idegesítően hatott, és milyen Izgést-mozgást váltott kl, mikor valamilyen rendezvényt beszéddel, kommentárral nyitottak meg. A Bárányi Kör rendezvényein az ellenkező tapasztalható. A hallgatóság a beszédeket mindig olyan feszült várakozással figyeli, mint a legjobb műsorszámot. Lendval Ernő ábrákkal, matematikai képletekkel és a laikusok száméra bizony eléggé ismeretlen fogalmakkal szemléltette a bartóki zene törvényszerűségét és felhívta a figyelmet a Németh László által ls megszövegezett Bartók Béla életművéből eredő tanulságra, a Kelet Nyugat szintézisre. Ha nem láttam és hallottam volna, azt mondanám, ez nem a ml közönségünknek és főleg nem városi közönségnek való, amely rendszerint nem szöveget, hanem látványt, „produkciót" igényel. Most azt kell mondanom: a hallgatóság nemcsak érdeklődéssel hallgatta, hanem megértette és magáévá tette a szöveget Is, a zenét Is. E varázslatnak talán csupán az a magyarázata, hogy az előadás a lényegről szólt, újat mondott, a rendezvény szerves részét képezte. A zene azért maradt meg bennünk, mert a nagy művészt avatottak tolmársolták. A Batsányi Kör rendezvényeinek kü'lön értéke, hogy — mintegy kifejezve a kultúrák összefonódását és kölcsönAz ellenőrző könyvecske szerepéről Csaknem minden esztendőben napirendre kerül a szülők és pedagógusok körében az iskolai ellenőrző könyvecske kérdése. Legyen, vagy ne legyen ellenőrző könyv — ez a magva annak a számtalan kérdésnek és hozzászólásnak, amely a szülői értekezleteken a szülői ház és az iskola kapcsolatát, közös munkáját elemzi, azt igyekszik helyes irányba terelni. Ez teszi indokolttá, hogy néhány szőval e helyütt is az ellenőrző könyvecske szerepével, küldetésével foglalkozzunk. A szülői háznak mondhatnánk egyetlen rendszeres és állandó kapcsolata az Iskolával az ellenőrző könyv. Ebből értesül a szülő mindarról, ami az iskolában történik, illetve az olyan eseményekről, amelyekbe gyermeke bekapcsolódik. A gyermekével rendszeresen foglalkozó szülő szinte óráról órára, feleletről feleletre szemmel kísérheti gyermekét anélkül, hogy kérdezősködéseivel, érdeklődésével a pedagógusok terhére lenne. Éppen így az ellenőrző könyv hűen visszatükrözi a gyermek magatartásbeli kilengéseit, hiszen lapjain ott találjuk a csínytevés következményeként a bejegyzést. Meggyőződésem, hogy az ellenőrző könvv szilárd kapocs. élő híd a szülői ház és az iskola között, s erre a kapocsra a közös feladat érdekében mindkét félnek nagyon is szüksége van. A tavalyi tanév kezdetén részt vettem az első szülői értekezleten, ott hallottam a kérdést: Kell-e ellenőrző könyvecske? Azóta már mind a szülők, mind az osztályfőnök amellett szavaztak, hogy az ellenőrző könyv manapság szinte nélkülfizhetPtlen. Ai ellenőrző könyvre két szempontból ts szükség van. Az első szemoont a tanuló egyéniségének fejlődésével kapcsolatos. A jó diák ugyanis nem idegenkedik az ellenőrző könyvecskétől, hiszen a jó jegyekkel- boldogan büszkélkedhet szülei, .rokonai előtt A sok jó jegy mintégv további ösztönzést ad nPkl. S ha véletlenül a jó jegyek közé egy rosszabb osztályzat is becsúszik, igyekszik, hogy a lehető legrövidebb időn belül ezt a szépséghibát kijavítsa. A rossz diák természetesen nem lelkesedik az ellenőrző könyvért, mert számára minden rossz jegv újabb tortúrát, esetleg újabb „atyai pofont" jelent. Sok esetben fordult azonban már elő, hogv az ellenőrző könyvecskében feltüntetett egvkét jó jegy hatására a rossz tanuló is megemberelte magát. A másik szempont az, hogy az ellenőrző könyvecske valóban több oldalú ellenőrzést biztosít. Ha tehát a pedagógus valamit bejegyez az ellenőrző könyvbe, azt a szülők valamelyikének alá kell írnia. De a kétoldalú „Jegyzékváltás" még ezzel sem ér véget, mert a pedagógus a szülői ház aláírását Is ellenőrzi. ígv tulajdonképpen a diák az ellenőrző könyvecske segítségével egy láthatatlan kettős kordon között mozog. Az ellenőrző könyvecske tehát két iránvba viszi a figyelmeztetést. Ha Jönnek a rossz osztályzatok, a szühatását — hivatásosok és műkedvelők, hazai és külföldi művészek szerepelnek rajtuk. A Bartók-emlékesten többek között fellépett Bartók BélánéPásztory Dltta zongoraművész, Sándor Judit, a Magyar Állami Opera szólts tája és a Tátrai vonósnégyes A hazai művészetet a szlovák tanítók járási énekkara és a helyi rádió szimfonikus zenekara képviselte. Az előbbi Vojtech Adamec vezényletével Bartók Béla Gyermekeknek című sorozatából adott elő szlovák népdalokat — magyarul Az utóbbi |án Šefl vezényletével Bartók Béla Magyar képek című szerze ményét tolmácsolta. A vendégművészek többek között Bartók néhány népdalfeldolgozásával Ismertettek meg és részletet mutattak be Bartók egyik remekművéből a Mikrokozmoszból. Szlovák és magyar művészek együtt ünnepeltek a magyar és szlovák hall gatókkal. Az esttel tovább szilárdult népeink kapcsolata és újabb lépést tettünk a barátság, a kölcsönös megismerés és tiszteletben tartás felé vezető úton A műsor szép volt. minden Igényt kielégített, emlékezetünkben marad. A

Batsányi jános Irodalmi Kör má sodik rendezvénye újabb érdemeket szerzett mind a tagságnak, mind Kelet-Szlovákia metropolisának. BALÁZS BÉLA löket figyelmezteti, vigyázat, valami hiba van a nevelésben. Ugyanakkor az a mód, ahogyan a szülők reagálnak az ellenőrző könyvecske bejegyzéseire figyelmeztetés lehet a pedagógus számára Is, hogy vigyázat, valami nincs rendben a gyermek otthoni környezetében Az ellenőrző könyvecske ľéhet az a híd, ahol a szülők és pedagógusok találkoznak, hogy személves beszélgetéssel, meggyőzéssel, kölcsönös támogatással vezessék rá a gyermeket a helyes útra. E könyvecske révén rá lehet szoktatni a tanulókat — az első osztálytól egészen az érettségiig —, hogy amint a szülők munkájuk ellenértékeként munkabért kapnak, ök munkájuk gyümölcsét az ellenőrző könyvecskébe beírt osztályzatokon mérhetik le, ezt viszik haza a szülői házba. Nem egy esetről tudok, ahol a diákévek ellenőrző könyvecskéi a családi irattárba vándoroltak, mint a régi szép diákkor emiékel. Már olyan véleményt is hallottam, hogy az 1—9 osztályokban legyen ellenőrző könyvecske, de a 10—12 osztályokban már nincs rá szükség. A középiskola nem kötelező, oda a diákok önként jelentkeztek, saját jőszántukból tanulnak, tehát felesleges az ellenőrző könyvecske. Sőt ml több, a tanulók nagy része diákotthonban lakik, így a szülői ház úgysem értesül a bennlakó diák előmeneteléről. Véleményem szerint az ellenőrző könyvecskére a felsőbb osztályokban is szükség van. Különösen akkor, ha a tanuló diákotthonban lakik, kikerül a szülői ház állandó irányítása, ellenőrzése alól. A diákotthonban hivatásos nevelők helyettesítik a szülőket s bizony a nevelőknek nincs könnyű dolguk a serdülőkorú fiatalokkal. S éppen az ellenőrző könyvecske segítségével ellenőrizhetik naponta, vagy legalább is rendszeresen a fiatalok előmenetelét, tanulmányi eredményeit. Ötödikes kislányom a minap azzal tért haza az iskolából, hogy az ellenőrző könyvecskébe ezután nem számokkal írják majd az osztályzatokat. Amikor kislányom hazahozta az első Ilyen jelzett osztályzatot, felkerestem egyik pedagógus Ismerősömet és megkérdeztem, miért került erre sor? A felelet nagyon meglepő volt, mert azt a választ kaptam, hogy a felsőbb hatóságok rendelték el. Magyarázatként még azt is mondotta, hogy egyes szülők, akik túlságosan elfogultak gyermekeik iránt, sokszor feleslegesen zaklatják a pedagógusokat. Odahaza összeadják a kapott osztályzatok számértékét, osztanak, szoroznak és különféle számítgatások után szinte követelik a bizonyítványban a jobb osztályzatot. Nem kétlem, vannak és lesznek ls szülők, akik túlontúl rózsás színben látják gyermeküket és nemegyszer bosszúságot is okoznak a pedagógusnak. Szabad legyen azonban megjegyeznem, előfordulhat, hogy a „jól tudta, tudta, eléggé tudta ..." — vagy a „jó, Jeles, elégséges" stb. osztályzatok esetében is ez lesz a helyzet és az említett szülők most majd azzal érvelnek: „tanító úr kérem, az én gyermekemnek az ellenőrző könyvében az volt, hogy tudta s most a bizonyítványba mégsem kapott egyest". Mindent egybevetve tehát szeretnénk leszögezni, hogy ml szülők — hangsúlyozom Józanul gondolkozó szülők — szükségesnek és nélkülözhetetlennek tartjuk az ellenőrző könyvecskét, mely nagy segítséget nyújt a szülők és pedagógusok közös hivatásában, a gyermeknevelésben. És szeretnék síkra szállni amellett, hogy mind a tanulókönyvecskében, mind a félévi és az év végi bizonyítványban alkalmazzuk továbbra is az évszázadokon át jól bevált számjegyes osztályzatokat. Alapvető hiányosságnak tartom, hogy a magyar tannyelvű Iskolák részére nem adtak ki ellenőrző könyvecskéket, melynek szerepét most egy kisméretű füzet tölti be. Tény, hogy ezt a „mondvacsinált" ellenőrző könyvet a legtöbb esetben sem a tanuló, sem a szülő nem tekinti a diákélet, illetőleg az Iskola hivatalos okiratának. Az Illetékes szervek gondoskodhatnának róla, hogy mielőbb elegendő mennyiségű ellenőrző könyvecske álljon a magyar tannyelvű iskolák rendelkezésére ls. ROZSNYÓ JÖZSEF Ipolyság A szerkesztőség megjegyzése: Rozsnyó |ózsef frása érdekes, sokakat érdekifi kérdést vet fel Néhány megállapítása azonban leszűkítő s több vonatkozásban kiegészítésre szorul. Várjuk a szülők és pedagógusok leveleit, melyekben kifejtik véleményüket a fenti tárgykörrel kapcsolatban. (J| SZÖ 6 * 196

5- november 4,