Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-28 / 330. szám, vasárnap

0 Őfelsége — a tenger r Képzeletemben a tengert nem ls az óriási víztömeg, hanem a hullá­mait szelő nagy hajók jelentették. Ilyen igazi tenger tárult elém Rije­kában (Fiume). Kiléptem az autó­buszból és a járda szélén kezdődik a végtelen víz... Mintha a tenger bejött volna a város kellős közepé­re, pedig a város épült a /közvetlen partjára. A járda széléhez simulnak az óriá­si tengerjáró hajók. Néhány emelet­nyi testüket a szárazföldről, a vá­ros utpáján állva simogatom. A ju­goszláv hajók mellet szinte katonás rendben — minden helyet kihasz­nálva — sorakoznak szovjet, német, amerikai, bolgár, olasz és brazil hajók. Nemzetközi kikötő a javából. Elvesztését az első világháború után siratta Ausztria és Horthy, de a koncon az olasz kormány se tu­dott megegyezni az újonnan alakult jugoszláv állammal. Fiume felét az olaszok erőszakkal megszállták. A sziklás partról a tengerbe ömlő és a várost ketté szelő folyó képez­te a határt. A folyóparton, kis téren áll egy emléktábla, amely J. B. Tito 1946. október 23-án itt elhangzott beszé­dének egy idézetét örökíti meg: „E történelmi helyen örökre megszüntettük a mesterséges ha­tárt ... Az egység, a testvéri együtt­élés a boldogulás egyedüli zálo­ga... Elnézem a tengerbe siető folyót. Alig néhány évtizeddel ezelőtt két partján olasz és jugoszláv határ­őrök álltak egymással szemben. Ma békés sirályok serege köröz fölöt­te. A nézelődők el-elugornak a kö­zeli pékségbe — kiflit, zsemlyét vá­sárolnak és darabonként dobják a vízbe. A kecses, békés madarak bu­kórepülésben csapnak le. Aki előbb éri, azé a zsákmány. Majd valami nagyobb húscafat repül a vízbe. A sirályok hada egyszerre csap le rá. Rikoltozva húzzák, vonják, kon­colják ... Lám, elég a koncot be­dobni, és egymás elől marják a jobb falatot. Furcsa gondolattársítás, de akarat­lanul ls a kőbe vésett szavak nagy igazsága jut eszembe: A testvéri együttélés a boldogulás egyedüli záloga... A konc sohasem hozhat tartós boldogságot. Jugoszláviának ezen a részén ma ls sok olasz él, számuk megköze­líti a százezret. Rijekában olasz na­pilap jelenik meg. Az egész város­ban érződik az olasz hatás. Az au­tóbuszban például az utast ma is. szinyornak, a hölgyet szinyorinának szólítják. Itt azonban nem feltűnő, akármilyen nyelven szólal meg az ember, hisz a tengerészek a világ minden tájáról érkeznek, és az ut­cákon, üzletekben, borozókban na­ponta valamennyi világnyelv hall­ható. Itt szálltam hajóra és vágtam ne­ki a huszonöt órás tenger útnak a jugoszláv part mentén, sok-sok szi­get között. A tegnapi vihar elült, a tenger csendes, enyhén bodrozódó vizén ezüstösen csillognak a napsugarak. Hajónk késő délután szedi fel a hor­gonyt. A kikötő lassan távolodik, a parti sziklákon épült város házai még sokáig láthatók az alkonyat­ban, míg egy sziget végleg el nem takarja őket. Az Adria csodálatosan szép. A napsugarak fényében olyan akár, a tinta — az égbolt sötét árnya­lata. Ám amint a Nap lassan lecsú­szik a látóhatár mögé, ez a szín megváltozik, a szigetek sötét zöldjét veszi fel. Valamennyi utas a fedélzeten a naplementét csodálja. Nem messze előttünk két halászhajó tűnik fel. Lassan, egymás mellett haladnak. Éjszakai halászatra indulnak. Mö­göttük néhány* száz méterre apró fejek bukkannak fel a vízből. — Deljinekl Fejük kiemelkedik a víz fölé, majd testük a víz felett átfordul éš merőlegesen újra a víz alá buknak. — Szegény halászoki — szólal meg mögöttem az egyik tengerész. Szerinte a delfinek a halászok ré­mei. A hálóban összegyűlt halakat megdézsmálják, óriási erejükkel széttépik a hálókat. A hűvös esti szél elől a kajü­tömbe húzódom. A kerek ablakon át látom a sötét víztömeget, lassan elmosódnak a szigetek körvonalai és csak a jelzőfények villognak egy-egy sziget klszögellésén ... A tengeren elragadó a napkelte. Valahol a látóhatár mögött még láthatatla n fényforrás ezüstsugara lövel a víz fölé, majd azon a pon­ton izzani kezd a víz, a levegő, és tűzgolyó emelkedik a látóhatár fölé csillogást árasztva maga körül. A fe­délzeten egymás után mozdulnak meg a hálózsákok, kócos fejek for­dulnak a fény felé. A hajnali szel­lő szőke, koromfekete és gesztenye­barna hajat borzol. Hunyorgó szem­párok nézik egymást és a felkelő Napot... A tenger újra kék. A hajócsavarok mély barázdát szántanak a sima fel­színen. Szigetek közelednek és szi­getek maradnak el mögöttünk. A part véges végig sziklás. Kopár, lyamán mind több idegen is felfe­dezi az Adria szépségeit. Az ide­genforgalomból egyre nagyobb ösz­szeg folyik be az államkasszába. Néhány kikötőben horgonyt vet a hajónk. Splitbe a korai órákban ér­kezünk. A kikötőbe akkor futnak be a halászbárkák. Karikás szemű, fáradt, álmos halászok már a hajón árulják portékájukat. Étkezdék, ven­déglők képviselői felugrálnak bár­káikra, és ott helyben kiválasztják az árut. A tenger a part lakóinak élelmet és megélhetést, az idegeneknek fe­lejthetetlen élményt, élvezetet nyújt. A hvari kikötőben a pálmák árnyé­kában elhelyezett tábla öles betűk­kel csalogatja az üdülőket. Az uta­zási iroda felette előnyös feltétele­ket ajánl télre: ha fagypontra süly­lyed a hőmérséklet, továbbá köd és hó esetén az üdülő teljesen ingye­nes ellátást kap. Ha három óránál tovább esik az eső, az ellátásnak csak a felét fizeti. Könnyű nekik! Tavaly hosszú évtizedek után első esetben hullott hó a városra, ami ritka élmény volt a nagyapáknak is... A tengerpart Igazi gyöngye — Dubrovnik (az egykori RaguzaJ. A város hajdanában hatalmas erő­dítmény volt. A tenger felől erős várfalak veszik körül, ezen belül fejlődött a bevehetetlen város, amelyben virágzott a kultúra. Utcái szűkek, az ember néhol' két karját se tárhatja szét. A házakat takaré­kossági meggondolással a magasba húzták. A szobák nem egymás mel­lett, hanem egymás fölött helyezked­nek el. A kapun bejutunk a föld­szinti szobába, innen az első, majd onnan a második emeletibe és így tovább. Ahány szoba, annyi emelet. A város természetesen túlnőtte a várfalakat. Az öböl körül, a parti sziklákon lázas ütemben folyik az építkezés. De az óváros megőrizte jellegzetességét. A szűk utcákban, ósdi házakban minden igényt kielé­gítő üzletek, éttermek. Csupa épí­tészeti remekművel övezett főterén Dubrovnik — a várfallal körülvett város. kietlen. Apró cserje, egy-két mélye­désben (ahol sikerült megkötni a szökő földet), kertnyi nagyságú, üde zöld vetemény. Körülötte házikók. Azután újra szikla. Vadregényes, szemet gyönyörködtető, de kihalt, hiányzik belőle az élet. Ez a csodálatosan szép jugoszláv tengerpart a szárazföldről nehezen közelíthető meg. Kikötők, városkák egymástól aránylag messze, csak a nagyobb öblökben épültek. A tenger mégis az ország igazi jellegzetessé­ge. Óriási éléskamra, valóságos hús­tároló. A partvidéken rengeteg ha­lat fogyasztanak, és sokan éjnek halászatból. De az utóbbi évek fo­Olcsóbban vásárolhat televíziókészüléket! November 22-től a MIMOSA 350 koronával, a PALLAS 250 koronával a LUNETA 200 koro­nával alacsonyabb áron kapható. A kiárusítás keretében a TEMP 6 2900 koronáért, a LOTOS és az AMETYST 4100 koronáért és a ZUZANA rádiókészülék 500 koronáért kapható. Magnósok figyelem! A SONET B 3 ára 390 koronával alacsonyabb! 100 koronával olcsóbb a CHARKIV és a SPUTNIK villanyborotva, és olcsóbban vásárolhatja a vil­lanygramofonok némely típusát is. FELVILÁGOSÍTÁST NYÚJTANAK AZ ELEKTRO UF-429 SZAKÜZLETEK! estefelé alig lehet mozogni, a kül­földiek ezrei nyüzsögnek itt. Október első napjaiban még káni­kulai a hőség. A strandokat a für­dőzők százai, talán ezrei lepik el. A pálmák árnyéka nem ad elég hűst, a langyos, sós tengervíz nem üdít a nap ekkora hevében. Nehéz a búcsú ennyi szépségtől. A város felett fecskék csoportosul­nak. Indulásra készülnek. Szeptem­ber első napjaiban talán tőlünk — a Duna, a Vág, az Ipoly völgyéből indultak hosszú vándorútjukra. Most mennek csak tovább, itt is múlóban a „nyár". Autóbuszunk a sziklán épült ú] műúton fut a repülőtér felé. Végig a tenger mentén haladunk, egy-két­száz méter magasságban. A kék víz­tömegen megcsillanó napsugarak még utoljára elkápráztatják a sze­met. A levegőben olajfa és babér­cserje illata terjeng. A kertekben most érik a füge ... Szorongva gondolok a hömpölygő Dunára, amely fölött már hűvös, őszi, lombkopasztó szelek süvölte­nek, és a folyam partján meleg ka­bátba és egymásba bújt párok sétál­nak. Mégis, erre a gondolatra valami melegség jár át, aminek tüze na­gyobb az adriai nap hevénél... (Vége) PÉNZBÍRSÁG FOKHAGYMAEVÉSÉRT Az USA Indiana államának kor­mányzója úgy rendelkezett, hogy azokat, akik valamely közlekedési eszközre úgy szállnak fel, hogy előzőleg fokhagymával fűszerezett ételt fogyasztottak, tíz dollárra kell megbírságolni, vagy be kell kísérni a rendőrségre. HORGOLT GALLÉR ÉS KÉZELŐ Igen divatos a horgolt gallér és ké­zelő szövetruhára és pulóverre egya­ránt. Horgolásához kb. 6-os horgoló­tűt használunk. A kezdő láncszemsort a megfelelő hosszúságúra horgoljuk, erre az 1. sor: minden láncszembe egy ráhajtásos pálca; 2. sor: 9 láncszem és minden 6 pálca fölé 2 rövidpálcát öltünk; 3. sor: 1 rövidpálca az előző két pálca közé, 4 láncszem, 1 rövid­pálca a kilenc láncszemes ív kö­zépső szemébe, 4 láncszem, és 1 rö­vidpálca az előző ľ 2 rövidpálca közé stb. 4. sor: 9 lánc­szem és 2 rövid­pálca az előző ív közepébe horgolt kispálca jobb és baloldalára, ismét 9 láncszem, 2 rövidpálca stb. 5. sor: a 3. sorhoz hasonlóan készül, a 6. sor: a 4. sor szerint. A gallér szélessége 7 mintaismétlő­dés, a kézelőé 4 mintaismétlődés. Az m^VSitérU. utolsó sorban a csúcsra öltött kispálca után befejezésül 1 pikót készítünk. Ezt a pikósort a gallér két szélén is meg­horgoljuk. Végül az alsó pálcasorra 6 láncszem és 1 kispálca váltakozásával ívsort hor« gólunk. GYORS VENDÉGLÁTÁS Sonkás, sajtos kifli: A kifliket hosz­szában ketté vágjuk úgy, hogy az egyik sarka egészben maradjon, s óva­tosan kissé kiszedjük a belét. Tölte­léknek főtt, füstölt tarját vagy párizsit darálunk le, melyet 1 deci tejföllel el­keverve beletöltünk a kiflikbe. Készíthe­tünk hús helyett tejfellel elkevert, re­szelt sajtos tölteléket is. A megtöltött kifliket tepsibe rakvd, fogyasztás előtt 10 percen át sütőben felmelegítjük. Sajt kirántva: Hozzávalók: szeletekre vágott bármilyen sajt, szeletekre vágott zsemlye, sűrű palacsintatészta. - A rán­tott sajtott nagyon kiadósan készíthet­jük, ha a vékony szeletekre vágott sajtot (esetleg sajtdarabokat) ráhelyezzük a zsemlyeszeletekre, abba kissé benyom­va őket, sűrű palacsintatészába márt­juk és forró zsírban kirántjuk. Ha a palacsintatésztába egy kis élesztőt morzsolunk, mutatós, gömbölyű puf­fancsok lesznek belőle. Az ételt salá­tával, paradicsommal körítve tálaljuk. Tojásfeltét: 5 darab keményre főtt és meghámozott tojást, metélőhagymát apróra összevágunk, megsózunk, 5 ka­nál tejföllel összekeverjük. Forró zsír­ban hirtelen kisütjük, kockákra vágva salátával vagy más savanyúsággal azonnal tálaljuk. Hirtelensült májszelet: A borjú- vagy disznómáj szeleteket lisztes kézzel megtapogatjuk és forró zsírban egyik, majd másik oldalát hirtelen kisütjük. Utólag sózzuk. A megmaradt zsírban vékony karikákra vágott hagymát sü­tünk ki és ezt tesszük a májszeletek tetejére. Nátúrszelet: A sertéskarajt vékony sze­letekre vágjuk, húsverővel kiverjük. Be­sózzuk, liszbe mártjuk és forró zsír­ban pirosra kisütjük. Zsírját kevés víz­zel felforraljuk és megsózva a sze­letekre öntjük. Tükörtojás fészekben: 8 szelet kenye­ret másfél ujjnyi szélességűre és tet­szés szerinti kerek vagy szögletes for­mákra vágunk. Közepüket kissé kiváj­juk, mindegyikbe óvatosan 1-1 tojás sárgáját ütünk. A tojásfehérjét ke­mény habbá verjük és kanállal a ke­nyérszeletekre — a tojássárga köt ül ­fészekszerűen elrendezzük. Az egészet gyengén sózzuk, a tojássárgák tetejé­A BETEGEK LÁTOGATÁSÁRÓL Az egészséges ember részéről kedves Ugyeiem beteg barátjának vagy munkatársának meg­látogatása. Elöljáróban mondjuk meg azonban, hogy tekintsünk el min­den ilyen figyelmesség­től, amíg a náthalázjár­vány tart, és tartsuk be a kórházban fekvő bete­gek látogatására vonat­kozó tilalmat is. Te­lefonon érdeklődhetünk egészségi állapotuk fe­lől és a portán ajándék­csomagot is hagyha­tunk számukra. Ami a beteglátogatást . illeti, csak közeli rokonok és jó barátok számára „kötelező". A többi is­merős csak gyógyulás után menjen látogatóba. re csipetnyi borsot és pirospaprikát teszünk. Ezután a kenyérszeleteket vi­gyázva tűzálló tálba rendezzük, ke­vés paradicsompürét öntünk alája és előmelegített sütőben megsütjük. Sa« vanyúsággal tálaljuk. Almás hús: Déli maradék főtt húst szeletekre vágunk, zsírban mindkét ol­dalán megpirítunk. Cikkekre vágott almát adunk hozzá, egy keveset együtt pároljuk, azután reszelt citromhéját és levet adunk hozzá. Kevés iisztte 1 meg­hintjük, hozzáadunk 2 evőka.iái tej­fölt és felfőzzük. Citromkarikákkal dí­szítjük. Makaróni köretet adhatunk mellé. KARÁCSONYIG ELKÉSZÜL H f • t ? "* % Sosem tartózkodjunk sokáig a beteg ágyá­nál, nehogy túlságosan kifárasszuk a beteget. Igyekezzünk derűsek len­ni, biztassuk a betegei. Ha egyszerre so1< látoga­tó találkozik a páciens­nél, igyekezzünk minél előbb búcsút venni. Ta­és bizonyára kedves ajándék lesz ez a magunk készítette, szekrénybe akaszt­ható, szekrényajtóra vagy a gyerekszo­ba falára szerelhető praktikus kis zse­bes fogas. A gyermek már kiskorában megszokja, hogy apró holmiját, zseb­kendőit, kesztyűjét, zoknijót, sálját min­dig ugyanabba a kis rekeszbe tegye és ott mindig megtalálja. Ha felnőttnek készítjük, (ugyancsak jó szolgálatot tesz mint harisnya-, zsebkendő- kendő- és sáltartó) a kis állatfigurák helyett színes geometriai rátétmintával díszítsük. pintatlanság, ha a látó* gatók egymást túlkiabál­va érdeklődnek egészsé­gi állapota felől vagy a legborzalmasabb histó­riákat mesélik betegsé­gével és annak következ­ményeivel kapcsolatban; illetve ha külön kis cso­portot képezve, letár­gyalják az őket érdeklő világeseményeket. Ha kórházban fekvő beteget látogatunk meg, ne vigyünk, különböző ételeket, ha nem tudjuk az orvostól, mire volna szüksége azon kívül, amit a kórházban is kap. Akár otthon, akár a kórházban látogatjuk meg a beteget, néhány szál virággal és könyv­vel mindig örömet szer­zünk. ÚJ SZÖ 4 * 196 5- november 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom