Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-20 / 322. szám, szombat

Az ngykori péterváradi erőd erkélyéről gyönyörű kilátás nyílik Újvidékre. Q Utak és útkeresők Kocsink Újvidéket elhagyva, lekanyarodik a belgrádi műútról és a Fruska Gora erdős vidékén siklik tovább. — Ez a partizánút — magyarázzák vendéglátóim. Bácskában ritkaság az ilyen hegy, mint a Fruska Gora. Nem nagy, a Tátrához hasonlítva feltétlenül csak nagyobb dombnak számit, de alföldi szemmel nézve, óriás hegy. Lankáin az őszi nap zamatos, illatos szőlőt érlel, melyből a hegy nevét viselő híres borok készülnek. Az egyik kanyar után a hegyoldalban feltűnik a vidék fölé méltósággal emelkedő hősi emlékmű. A második világháború Idején szabadságharcosok ütöttek itt tanyát. Az ellenséges túlerő bekerítette őket, de ismeretlen erdei ösvényen kisiklottak a gyűrűből. A háború után az ösvény helyén épült az aszfaltozott partizánút. Ádáz harcok, hősi vállalkozások, fájó áldozatok, a közösségbe olvadt apró emberi sorsok - alakulásának színhelye ezernyi gondolatot ébreszt bennem. Az egyszerű út hirtelen megfoghatatlan, de világosan érzékelhető jelképpé válik... Egy nép fiai több mint két évtizeddel ezelőtt sorsukat meghatározó döntés előtt álltak. A fegyverfogás, a harc vállalása az első, de irányt megszabó lépés volt. Elindultak a harci ösvényen, csapást vágtak az utánuk Jövőknek. S az elkövetkező Időszakban még többször kellett dönteniük, melyik is a helyes, a Fruska Gora-i partizánút folytatása ... A Venac (Koszorú) hegyi szálló meghitt környezetében új ismerősökkel, barátokkal — az újvidéki Magyar Szó (jugoszláviai magyar napilap) munkatársaival társalgunk. Múltról, politikáról, közös problémákról. Sok szó esik a háborút követő eseményekről. Különösen 1948-ról. Ez az év határkő. Az éleződő nemzetközi feszültség légkörében rohamosan romlott az akkori szovjet és a jugoszláv vezetők viszonya. A sors furcsa iróniája! A szocializmus útjára lépett, segítségre szoruló ország szembekerült a világ első szocialista nagyhatalmával. Sajnálatos, sorsdöntő tévedés. Szakadás a szocialista országok egysége nevében... A jugoszláv elvtársak számára a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának (a jugoszláv pártvezetést elítélő) 1948-as határozata után nehéz időszak kezdődik. Nehezen, kelletlenül beszélnek ezekről az időkről. A háborúban megtépázott, gazdaságilag amúgyse különösen erős Jugoszláviának a politikai feltételek elutasítása után gazdasági nehézségekkel kellett megbirkóznia. Addig (1947— 1948) a jugoszláv gazdaság a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal való együttműködésre támaszkodott. Ezekbe az országokba irányult a jugoszláv kivitel 52,9 százaléka, és onnan Jött a jugoszláv behozatal 49,3 százaléka. Ez a kapcsolat egyszeriben megszakadt. — Nehéz idők voltak — mondják, s ebben a mélyről fakadó néhány szóban drága történelmi tanulság csendül. — Mégis egyesek még később is különcködéssel vádoltak bennünket, hogy a szocialista építés magunk megszabta útját tartjuk az egyedül helyesnek. Természetes, hogy a magunk számára az adott helyzetben a legmegfelelőbbnek véltük ... Nem, útkereső Jugoszláv barátaink sem voltak mindig útválasztók. Sokszor az objektív kényszer sodorta őket Járatlan utakon, ösvényeken, és vámot fizettek saját és mások hibáiért egyaránt. Amíg a pincérek afféle „balkáni tálat" szolgálnak fel olajban sült paprikával, a mára terelődik a szó. Néhány hónapja lépett érvénybe az új gazdasági reform, amely áremelkedéssel kezdődött, pénzváltással, devalvációval folytatódik. Drágább az élet, a fizetések nem mindenütt növekedtek az áremelkedés arányában. S nem mindent kielégítő vigasz az sem, hogy pillanatnyi áldozatok a jövőben hozzák meg gyümölcsüket. — Talán többet akartunk, mint erőnkből tellett... Az érkezésemkor látott óriási méretű építkezésekre gondolok. Pazar lakóházak, középületek. Később ugyanezt láttam Belgrádban, Ljubljanában, a tengerparton és sokfelé, amerre megfordultam. Többet akartunk... Most ls fülemben csengnek a szavak. Igen, egy ország többet akart. Hiba? Nemi Hisz ezzel az elhatározással meneteltek a partizánösvényeken. Évszázados elmaradást kellett behozni, és ezt a szocializmustól remélték. Nem, nem közhely, hanem a legtisztább igazság. A Balkánon dúló végnélküli harcok, a villongások, a török hódoltság és a nagyhatalmi érdekek találkozása — mind, mind e nép átkos múltja. Letarolt erdei helyen az egész tengerparton kopár sziklák meredeznek. Egy-egy völgyben, mélyedésben megfogják a földet és óriási erőkifejtéssel kertszerűen művelik. Több apró szigetén sok helyütt most is az öszszegyűjtött csapadék a legfontosabb édesvlzforrás. Elmaradott vidékein az őskor és a középkor viaskodik a hol lassan, hol erélyesebben előretörő mával. Néhol a menyaszszonyt még ma is vásárolják. Enélkül a szülők nem adják leányaikat, akiben munkaerőt vesztenek. Az asszonyok száma a gazdaság jele. Ha több a feleség, többen dolgoznak a férjre, aki egyes vidékeken megőrizte kiváltságos helyzetét a családban. Van, ahol még a vérbosszú dívik. Fáradságot nem ismerő felvilágosító munkával próbálnak egy-egy családot kibékíteni, hogy elkerüljék a vérontást. Mert a bosszú bosszút szül, és néha egész családok kiirtják egymást... A mára és a mában fogamző Jövőre vár, hogy az átkos örökség végleg a múltté legyen. Ehhez még sok minden kell. Sok-sok építkezés és munkalehetőség. Ez talán az első mert a jugoszláv munkások ma is ezrével vállalnak munkát külföldön a kormány hozzájárulásával. A munkával párhuzamosan kell jönnie a magasabb és általános műveltségnek — az iskolának. Hihetetlennek tűnik, hogy olyan fejlett országrészek mint Szlovénia vagy a Vajdaság mellett vannak vidékek, ahol még ma ls akad Írástudatlan. • Átkos múlt? Hárítsunk mindent a múltra? Ha nem is minden, de nagyon sok valahol mégis ott, az elmúlt századokban gyökerezik. Az itt ragadt elmaradottság, a nemzedékeken át vérbe ivódott hagyományok, az igénytelenség földhöz ragaszt, most ls visszahúz, szárnyakat szeg. Hát a ma? A szocialista országok kapcsolatában támadt bonyodalmak, az ebből következő gazdaA gyermekét sirató nyolc anya szobra grán' tbfil készült, négy méter magas, egyenként tizenkét tonna súlyú és Jugoszlávia egy-egy nemzetét jelképezi. sági korlátozások nem segítették Jugoszlávia törekvéseit. Bár közben sok minden megoldódott, az elkövetett hibák árát tovább kell fizetni. Az új gazdasági reform az ország anyagi terheit burkolatlanul a dolgozók vállára rakja. A drágulás vitathatatlanul az életszínvonal sülyedését jelenti, legalábbis pillanatnyilag — átmenetileg. Ám jőlét csak virágzó gazdaságból fakadhat, ezért azt népszerűtlen és korántsem kellemes intézkedések árán ls szilárd alapokra kell helyezni. Ahogy az őszi éjszakában lefelé kanyargunk a Fruska Gora kacskaringós partizánútján, vendéglátóim elmondják, hogy egy náluk járt külföldi küldöttség az újonnan foganatosított gazdasági intézkedésekkel kapcsolatban feltette a kérdést, vajon szabad-e egy egész országgal kísérletezni. Mire ők azt válaszolták, hogy jobb kísérletezni, mint tovább folytatni azt, aminek káros volta már bebizonyosodott ... A látottak, hallottak és tapasztaltak alapján semmivel se mondhatok többet: a jobb, a tökéletesebb keresése, a leragadás, az egy helyben topogás egyetlen ellenszere akkor is, ha a megoldások Itt-ott a türelmetlenség, a sietség jegyét viselik magukon. És ha a jugoszláv elvtársak határozott lépésre szánhatták magukat, akkor arra nemcsak szükség volt, hanem megvolt rá a lehető s é g is. S ennek megteremtéséhez minden bizonnyal hozzájárult a baráti szocialista országok kölcsönös kapcsolatának javulása ls az utóbbi évek folyamán. Következik: „AZ ELŐTT" ÉS „AZ UTÁN" G

yermekkorom 6ta vágytam megismerni Görögországot. Most végre teljesült a régi álom. Már a vonatban ültem, amikor képzeletemben megelevenedtek az ókort görög városok, s a legfrissebb laphirek Görögországra terelték figyelmem. Az első görög, akivel találkoztam, egy acélkék egyenruhás vámtiszt volt. Mosolygó arccal, gyakorlott mozdulattal lepecsételte útlevelem, aztán jó utat kívánt. A görög városok utcáin javában folytak a tömegtüntetések, amikor vonatunk elindult Athénba. • SZALONIKI • Utunk elsfi állomása az északgörögországi Szalonikl. Kora reggel érkeztünk. A tengerparti város népe még lustán ébredezett. A távolból szürkéskék tömegnek látszott a tenger, amit az itteniek úgy megszoktak, mint példán! mi a városi korzót. Mégis mindannyiszor ű| szint visz az emberek életébe, elkápráztatja az idegeneket, lebilincseli a halászokat és a dokkmunkásokat. A tenger felól áramló nedves levegfi egy kicsit szokatlan volt. A város utcáin megjelentek az elsfi járókelők: a szemetesek csacsifogattal, mely egzrotikusnak hatott a járdák szélénél parkoló modern nyugati autók mellett. A város ébredése külön élmény volt számunkra. A kinyitott üzletekbfil kiszűrődtek a zeneszekrény melódiái, a gyü mö'rsárusok egvmást túlkiabálva kerestek vevfit friss portékáinknak. Angol, francia, görög é« olasz nvelvű prospektusokat nyomnak a kezünkbe, nemzetközi kiállításra hívnak. Az esvlk árus felfigyel ránk, észreveszi, hogy Idegenek »a°"nnk, s megkérdi. hnnnan lőttünk. — Csehszlovákiából. — Néma kézszorítással nvnetázza válaszunkat. és gyümölcstál roskadozó asztala felé von bennünket. Hiába magyarázzuk, hoev még nlnes görög pénzünk, csak legyint. — Nem baj, kommunistáknak Ingyen Is adok — dörmögi az orra alatt. — En is kommunista vagyok. Sajnos, arra már nem volt időnk, hogy beszéljünk neki Csehszlovákiáról, amelyről keveset tudnak, viszont sok roszszat olvashatnak a kormánylapokban. Szalonikibfii távozva a vonatban azon töprengtünk, hogy valamelyik görög utassal elbeszélgetünk, ám nem tudtuk megértetni magnnkat, mert senki sem tudott köztük németül. • ATHÉN • Szalonikibfii az egyvágányú vasút meredek hegyoldalban kanyarog a főváros felé. Alagút alagutat követ, egyik hosszabb, mint a másik. Az 514 kilométeres útszakaszon kb. 86 alagutat számoltunk meg. Larlssa környékén a sziklák kissé le|tenek, s a vasúti pálya mindkét oldalán öntözfigazdálkodást folytatnak. Dgy fest a vidék, mintha napszftta piros lepedfivel takarták volna le a földet, itt-ott egy elhagyatott fenyfifa vagy fügefa szomorkodik. A termést már rég betakarították. A pirosas föld (terra rosa) nagy mésztartalmú, ezért a víz eltűnik az alsóbb rétegekben, azután váratlanul valahol a völgyben tör elő. A nap kegyetlenül tfiz, s több helyen füstölgő fekete sávok éktelenkedtek a földön. Egy görög bácsi azt mondta, hogy ég a föld a naptól. A távolban ismét feltűnik a tenger, a térkép szerint Athénhoz közeledünk. A külváros fehérre meszelt házai fogadnak. Az utak porosak, rendezetlenek, szanaszét szemétdombok. Az ég kéksége, a házak fehérsége és a tenger azúrkék színe csodálatos harmóniát alkot. Már idelátszik az Akropolisz. Megérkeztünk. A pályaudvar épülete egyszerű. mint nálunk akármelyik vidéki városé. Rengeteg taxi meg egy trolibusz várja az uta sokat. Villamos nem közlekedik Athénban. Athén legvonzóbb látványossága az Akropolisz, v Naponta azázával keresik tel a turisták. A tüntetés után kis csoportok- Falun az egyedüli szállítási ba verődnek az emberek az eszköz a szamár. Autó ritkán Omonia téren. Parázs vita ke- bukkan fel, különben is az utletkezik. A legtöbbet emiege- cák olyan keskenyek, hogy egy tett név Papandreu, Cirimo- mikrobusz is alig fér el. A gonkosz, Konsztantinosz... Akinek dozatlan házakból csak egy kis valamilyen mondanivalója van, ablak néz az utcára. Benn csak szépen beáll a kör közepére, és a legszükségesebb háztartási kifejti nézetét. Ha befejezte, ke- eszközöket találjuk. Az iskolásresztkérdésekkel próbálják meg- gyerekek egész nap a falu szécáfolni. A heves vérű görögök lén levő olajfakertekben játszaöklüket is igénybe veszik, ha doznak. Mosdatlanok, piszkosak, szóval nem tudják meggyfizni s ha idegent látnak, rögtön vitapartnerüket. pénzt kunyerálnak, különösen Közben az élet tovább zajlik, akkor, ha le is akarják fiket A bazárosok egymást túlkiabál- fényképezni. En jelvényeket oszva kínálgatják árujukat, még a togattam nekik, s ezért fügét nézelfidfiket is betessékelik üz- meg szfilfit kaptam tfilük. Pillaletükbe. Meddő alkudozás után natok alatt annyira megbarátaz árus megkérdi a vevfit, köztünk, hogy alig tudtunk egymennyit adna a szóben forgó mástól elválni, áruért. A vevő mond egy árat, s ebben maradnak. A vevő a jó H A MÉD vásár tudatában távozik, közben • A NEľ az üzletes a kezét dörzsöli, hogy REMÉNYKEDIK • dupla árat kapott portékájáért. H I/ÍDAC Kíváncsi voltam, hogyan él• VAROS nek falun a fiatalok. Üjdonsüit ÉS VIDÉK • barátom, Dimitri Jotakisz elvitt egy jellegzetes népi mulatságra. Görögországról esek akkor ka- Az 4

1 1"

l

i"*

k

1

é

,

1 ?'l

alá

n WľW punk telies képet, ha a falvak ^

r,h

ej

y

Uf

8b

e" J""

1'ítéletébe ls bepillantunk. A fal- *

ar

m?

nik

a- ,f

s. hegedfikisérettel vakban sokkal szembetűnőbb a "

n

c?

!nak fj

at

a,

l0k é

S °?

8e

kmunkanélküliség, mint a váró- A

z «»?'""'»« temperamentumosokban a társadalmi viszonyok san cso

r8

eti 8 do

b°t é

s Énekel, is kirívóak. A férfiak a taver- A zeneka

r előtt férfiak egy béna elfitt üldögélnek egy pohár ""f

0? 8 s

z!

rton n

é?

,

1 "

n

c?

t bor vagy fekete mellett s kár- I

ej

tl

k- * lányok az asztalnál sbtyáznak A bolt, amelyben a ™

zne

k', aml n

a" '«"• m"

t petróleumtól a cigarettáig, bo- "í

4 d

lí«

a 8 é» n?

m " íig és szárított halig minden o

I5

ra

n "

no

m- m,nt 8 mlén

k- ' kapható, kocsma gyanánt Is Falun nem kell csábítani az szolgál. A boltos csodálkozá- embereket a mulatságra, itt sunkra elmondta, hogy az em- megmaradtak a népi hagyomáberek nem a meleg miatt nem nyok, de velük együtt a nyomor dolgoznak, hanem egyszerűen i

s- Papandreutől vártak váltoazért, mert nincs munkáink. Mi- z

ást, s most a miniszterelnök kor megtudta, hogy csehszlová- elmozdítása után a nép gyűlökiai vagyok, elmesélte, hogy 12 let

e a királyi udvar fc az Ideévlg együtt raboskodott Mano- g

e

n képviselői ellen forIIsz Glezosszal. Nagyon dicsér- dult. A nagy turistaforgalomból te a csehszlovák Zetor traktoro- származó jövedelem amerikai és kat. A Skoda kocsik sem Isme- angol tőkések zsebébe vándorol, retlenek Görögországban. Irt- A görög nép gazdag kultúrájigyel minket, hogy nálunk ren- nak emlékei Idegen kapitalistádesen élhetnek a dolgozók, van kat gazdagítanak. Az ország munkájuk, nem úgy, mint a gö- csak akkor lábalhat ki a gazrögöknek. akik Angliába, Fran- daságl esődből, ha megszűnik a claországba és Amerlkábe vín- a kapitalista kizsákmányolás, és dorolhatnak munkát vállalni. a görög nép sorsának nra lesz. M > O o < N to or O O D OĹ D O D > O < to U < 2 AZ AKROPOLISZ ÁRNYÉKÁBAN A görög fővárosnak kb. 1 millió 860 ezer lakosa van. Az élet dél után ötkor kezdődik, mivel a déli órákban kegyetlenül tűz a nap. Ilyenkor sz athénlak valamelyik tavernában, kis kávéházban üldögélnek egy csésze fekete mellett, és élénken vitatkoznak. Nem fogynak kl a beszédtémából. A munkanélkülitől a sofőrig mindenki olyan államot szeretne, amely munkát és megélhetést ad. Egy alkalommal szemtanúja voltam az athéni nép tüntetésének. Este hét óra körül rend firök várakoztak az Omonia té ren a földalatti lejárójánál. A környező utcákban katonai riadóautók várnak beavatkozásra. Az egyetemi negyedből elindult a tüntetők tömege a demokráciát és Papandreut éltető Jelszavakkal. A mellékutcákból újabb tüntetők csatlakoznak hozzájuk. A parlament elé vonulnak. A rendőrök a járdákról feszülten figyelik a felvonulókat. Viharos a légkör. A kávéházak és a tavernák elnéptelenedtek. A külföldi turisták kíváncsian bámészkodnak. A parlament elfitt a tüntetők röpcédulákat szórnak azét, amelyek új választásokat és a király lemondását követelik.