Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-02 / 273. szám, szombat

Megkezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülése (Folytatás az 1. oldalról) 'A beszámoló bevezető részében a szovjet gazdaságnak az 1959—1965. években elért sikereiről beszélt. Az ipar alkalmazottjainak száma 21 millióval emelkedett és 5500 új nagy ipari vállalat épült. Hét év alatt 550 millió négyzetméternyi lakás­területet építettek. Az árueladás 58 százalékkal emelkedett. A termelő­eszközök gyártása 96 százalékkal, a villamos energia termelése 100 százalékkal, a közszükségleti cikkek gyártása 60 százalékkal emelkedett. Mazurov ezután az irányítás és a tervezés megjavítására tett in­tézkedéseket indokolta meg. A Szov­jetunióban nem használják ki tel­jes mértékben a termelési lehető­ségeket. Az ipari termelés növeke­dése elmarad a termelési alap nö­jwkedésétől. A munkatermelékeny­séf növekedését [ékezi, hogy nem vezetik be teljes mértékben a leg­újabb tudományos és műszaki is­mereteket. Az üzemek irányításában gyakorlatilag az adminisztratív mód­szerek uralkodtak. Mazurov a továbbiakban a tervek kidolgozásának új módszerével fog­lalkozott. Hangsúlyozta, hogy az üzemek a jövőben maguk dolgoz­zák ki az egyes mutatókat. Az új rendszer lehetővé teszi, hogy érvé­nyesüljön az elv: minél jobban dol­gozik az üzem, annál többet keres­nek az alkalmazottak. Mazurov a továbbiakban a népgaz­dasági tanácsok tevékenységét ér­tékelte. A tanácsok hasznos mun­kát végeztek, ám ennek ellenére olyan helyzet alakult ki, hogy az SZKP Központi Bizottságának plénu­ma szükségesnek tartotta a taná­csok megszüntetését. A Miniszterta­nács a Központi Bizottság plénumá­nak határozata alapján 27 szövetsé­gi köztársasági és szövetségi ipar­ági minisztérium létesítését java­solja. A Minisztertanács egyúttal javas­latot terjeszt be a Legfelsőbb Nép­gazdasági Tanács, a Népgazdasági Tanács, az állami Ipari bizottságok és népgazdasági tanácsok megszün­tetésére. Az Állami Tervbizottságra (Gosz­planra) az új rendszerben nagyobb felelősség hárul. Felelős lesz a gazdaság fejlesztése legfontosabb problémáinak és irányainak, a tu­dományosan megindokolt tervek­nek kidolgozásáért és a tervek tel­jesítésének ellenőrzéséért. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa délutáni ülésén a Szovjetunió Szö­vetségi és Nemzetiségi Tanácsa kü­lön-külön megvitatta K. Mazurov re­ferátumát. A felszólaló képviselők —, a szövetségi köztársaságok mi­niszterelnökei és köztársasági köz­ponti bizottságok első titkárai jóvá­hagyták a Javasolt intézkedéseket. A Kínai Népköztársaság megalakulásának Í6. évfordulója Csou En-laj; Betartjuk a békés együttélés öt alapelvét Peking (CTK) — Csou En-la], a Kí­nai Népköztársaság Államtanácsának elnöke az államünnep alkalmából tartott fogadáson kijelentette, hogy Kína külpolitikája szilárd alapokra támaszkodik. „Rendszeresen betart­juk a békés együttélés öt, — és a bandungi értekezlet 10 elvét. Határo­zott harcot folytatunk az amerikai imperialista politika, az agresszió és a háború ellen. Támogatjuk az álla­mok közti egyenlőséget és nézetünk szerint az országok belügyeit a nép­nek kell megoldania. Ellenezzük egyes nagyhatalmak kísérletét, hogy uralmuk alá hajtsák a ENSZ-t úgy, hogy az beavatkozzon más országok belügyeibe" — mondotta Csou En-laJ. A kínai államférfi közölte, hogy a világban Jelenleg előnyös forradal­mi helyzet alakult ki, mivel egyre erősebb harc folyik az amerikai im­perializmus ellen. Csou En-laj bizto­sította a népi Kína külföldi barátait, hogy a kínai nép a világ nemzetei­vel együtt a végsőkig fog harcolni az Imperializmus és szövetségesei el­len. Ünnepi felvonulással ünnepelték meg a pekingi dolgozók a Kínai Nép­köztársaság kikiáltásának 16. évfor­dulóját. A pekingi munkások, diá­kok és pionírok, művészek és spor­tolók színpompás menetét végignéz­te Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt elnöke, Liu Sao-csi elnök és az ország többi vezetője. Az ez évi ün­1966. március 29-re összehívták az SZKP XXIII. kongresszusát Az SZKP Központi Bizottsága, mint megírtuk, szerdán határoza­tot hozott a XXIII. kongresszus összehívásáról. A határozat a kö­vetkezőképpen hangzik: 1. Hívják össze az SZKP XXIII. kongresszusát 1966. március 29-re. 2. Hagyják jóvá az alábbi napi­rendet: O Az SZKP Központi Bizottságá­nak beszámoló jelentése. Elő­adó: LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának el­ső titkára. O Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámoló je­lentése. Előadó: N. MURAVJO­VA, a revíziós bizottság elnöke. O Az 19B6—70-es ötéves népgaz­daság-fejlesztési terv kong­resszusi irányelvei. Előadó: ALEKSZEJ KOSZIGIN, a miniszterta­nács elnöke. A párt központi szerveinek választása. 3. Hagyják Jóvá a következő kép­viseleti szabályokat: Minden 2500 párttagot egy szavazati jogú kül­dött és minden 2500 tagjelöltet egy tanácskozási jogú küldött képvisel­jen. 4. A párt szervezeti szabályzata értelmében a XXIII. pártkongresz­szus küldöttei a területi és határ­területi pártkonferenciákon, vala­mint a szövetségi kommunista pár­tok kongresszusain titkos szavazás­sal válasszák meg. Az ukrán, a be­lorusz, az üzbég és a kazah kom­munista párt kongresszusi küldötteit területi pártkonferenciákon válasz­szák meg. A továbbiakban a hatá­rozat a fegyveres erőknél, valamint a külföldön szolgálatot teljesítő szovjet katonai egységeknél hatá­rozza meg a küldöttválasztás rend­jét. (TASZSZ), Az SZKP Központi Bizottságának határozata a szovjet ipar tevékenységének megjavításáról nepségeken csak egy külföldi állam­fő — Szuhanuk herceg vett részt. A felvonulás előtt Pheng Csen, a Kínai Kommunista Párt politikai bizottsá­gának tagja, Peking polgármestere tartott beszédet az ország gazdasági helyzetéről, valamint a bel- és kül­politika feladatairól. Leonyid Brezsnyev, Anasztasz Ml­kojan és Alekszej Koszigin az évfor­duló alkalmából üdvözlő táviratot küldött Mao Ce-tungnak, Liu Sao-csi­nek, Csu Tenek és Csou En-lajnak. A távirat hangsúlyozza, hogy a szov­jet nép és a Szovjetunió Kommunista Pártja nagyra értékeli a Szovjetunió és Kína barátságát. A moszkvai Pravda a Kínai Nép­köztársaság kikiáltásának 16. évfor­dulója alkalmából cikket közölt. A cikkíró kiemeli a Kínai Népköztársa­ság nagy sikereit. Megállapítja, hogy a szovjet nép örül a kínai dolgozók vívmányainak. Pártunk nézete szerint az ideoló­giai nézeteltérések ellenére megvan­nak a szovjet—kínai kapcsolatok fej­lődésének lehetőségei. A Szovjetunió közös akciókat akar megvalósítani a Kínai Népköztársasággal az imperia­lizmus elleni harcban. Ezzel kapcso­latban a cikk hangsúlyozza, hogy a két ország barátságának és együtt­működésének elmélyítése nemcsak a két nemzet, de a világ összes dolgo­zója érdekeinek is megfelel. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma határozatában elfogadja azokat a javaslatokat, amelyeket a központi bizottság elnöksége dolgo­zott ki, s Aleksze j Koszigin ismer­tetett az iparigazgatóság megjavítá­sára, a tervezés tökéletesítésére és az ipari termelés gazdasági ösztön­zésének fokozására. A plénum megbízza az SZKP Köz­ponti Bizottságának elnökségét és a minisztertanácsot, hogy hozzanak döntést ezekben a kérdésekben, to­vábbá terjesszék a Legfelsőbb Ta­nács ülésszaka elé az iparigaz­gatási szervekről szóló javaslatokat. A plénum megbízza a pártszerve­ket és a minisztertanácsot, hogy rö­vid határidőn belül döntsék el az iparági minisztériumok megalakítá­sával, valamint a helyi gazdasági irányító szervek létrehozásával ösz­szefüggő összes szervezeti kérdése­ket. Az irányítás szervezésének megja­vítására és az tparigazgatás gazda­sági módszereinek tökéletesítésére Javasolt intézkedések fő jelentősé­ge abban áll, hogy egyesitik az egy­séges állami tervezést a vállalatok teljes önálló gazdasági elszámolá­sával, a központosított iparági irá­nyítást a köztársasági és a helyi gazdasági kezdeményezésekkel, az egyéni kezdeményezés elvét a ter­melési kollektívák szerepének növe­lésével — állapítja meg a határo­zat. A gazdasági Irányításnak ez a rendszere teljesebben megfelel a korszerű követelményeknek, és le­hetővé teszi, hogy jobban ki lehes­sen használni a szocialista rendszer fölényét. Az tpartgazgatás iparági elvére való áttérés, továbbá a gazdasági ösztönzők fokozása, a termelés fej­lesztésében még magasabbra emeli a pártszervezetek szerepét, fokozza a vállalatok és a gazdasági szervek munkájáért rájuk háruló felelőssé­get. A rendelkezésre álló ipart tartalé­kok teljes kihasználását, a nemzeti Jövedelem növekedését főleg a ter­melékenység növelésével, a termelés hatékonyságának fokozásával, a be­ruházások és a termelési állóalapok átadásának megsokszorozásával, a legszigorúbb gazdasági takarékos­sággal, a pazarlás megszüntetésével és a nem produktív költségek fel­számolásával lehet biztosítani, vala­mint azzal, hogy átfogóan kifejlesz­tik a dolgozók alkotó kezdeménye­zését e feladatok megoldásában. A határozat megállapítja, hogy az iparigazgatás jelenlegi szervezeti felépítése, továbbá a tervezési mód­szerek, és a gazdasági ösztönzők nem jelelnek meg a korszerű köve­telményeknek és a termelőerők fej­lettségi szintjének. A határozat rámutat, hogy az ipar­Igazgatásban számottevő fogyatékos­ság a gazdasági módszerek rovására menő túlzott adminisztrálás. A központi bizottság megállapítja: az iparigazgatást ágazati elv szerint kell felépíteni, s ennek megfelelően létre kell hozni a szövetségi köztár­sasági és szövetségi iparági minisz­tériumokat. Az iparvállalatok tevé­kenységéből ki kell küszöbölni a fölösleges előírásokat, csökkenteni kell a tervmutatők számát, és Job­ban ki kell használni — mint fontos gazdasági mozgatóerőket — a jöve­delmet, az árat, a prémiumot és a hitelt. A határozat értelmében a párt és a szovjet kormány a vállalati önál­lóság bővítése mellett a fontosabb fejlesztési irányzatokban, a műsza­ki korszerűsítésben, a beruházások­ban, az árakban, a munkabéreknél és más pénzügyi intézkedéseknél to­vábbra ls egységes tervpolltikát folytat. A határozat megállapítja, hogy rendkívül Jelentős a gazdasági élet tervirányltásának tökéletesítése, az állami tervezés tudományos színvo­nalának emelése. A tervek összeállí­tásánál be kell tartani a következő főbb elveket: a szocializmus gazda­sági törvényeit, a gazdaságfejlesz­tési arányokat, valamint azt, hogy a legkisebb ráfordítással az ipart termékek maximumát állítsák elő. A határozat leszögezi, hogy a munkatermelékenység növelésének gazdasági ösztönzői hatékonyan elő­relendítik a szocialista gazdálkodást a kommunista gazdálkodás Irányá­ba. Ezzel egyidejűleg a párt tovább­ra is gondoskodik a dolgozók kom­munista öntudatának fokozásáról, a munka iránti kommunista magatar­tás kiformálásáról. A pártszerveze­tek kötelessége, hogy az emberek­ben kifejlessze a munka iránti he­lyes erkölcsi magatartást, és meg­teremtse a feltételeket a tömeges kommunista alkotómunkához. (MTI) TOVÁBB TARTANAK AZ ÖSSZETŰZÉSEK Rawalpindi (CTK) A pakisztáni hadügyminisztérium képviselője be­jelentette, hogy indiai csapatok tá­madást hajtottak végre a Chamb tér­ségében levő állások ellen. Ra­walplndlben valószínűnek tartják, hogy a harcok folytatódnak. Kasmír Hangja rádióállomás be­jelentette, hogy Radzsaurl térségében a szabadságharcosok megtámadtak és felgyújtottak négy Indiai katonai tábort. Ezenkívül megtámadtak egy; katonai gépkocsioszlopot. A Dawn pakisztáni lap közlése sze­rint már 25 000-en menekültek Indiá­ból Pakisztánba. Jól tájékozott körök szerint India hajlandó lenne visszahívni csapatalt Lahore és Sialkot térségéből, ha Pa­kisztán visszavonná katonáit Chamb Jaurian térségéből. MONTY METH LONDONI LEVELE A DOLGOZÓK MEGINT CSALÓDTAK A brit kormánynak a termelés 25 százalékos növelését felté­telező, első ötéves gazdasági tervét munkáspárti és szakszervezeti kö­rökben gyanakodva fogadták. A terv a termelésnek évi 3,8 szá­zalékos növekedését irányozza elő, ami lényegesen több, mint amit az országban az elmúlt másfél évtized bármelyik évében elértek. A kormány stratégiája e tervvel kapcsolatban a következő: Ha az előirányzott 25 százalékos növeke­dést öt év alatt valóban sikerül el­érni, közben a béreket alacsonyan tartják és a kivitelt az erős ver­sengés ellenére is évi 5 százalékkal emelhetik, akkor Nagy-Britannia to­vábbra is megtarthatja helyét a gaz­dasági nagyhatalmak között. „Ez a dokumentum — kisebb mó­dosításokkal — kikerülhetett volna a legutóbbi konzervatív párti kor­mány kezéből ls." — írja a tervről a Sunday Telegraph. Tényleg min­den arra vall, hogy ezzel a tervé­vel a munkáspárti kormány az osz­tályegyüttműködést szolgálja, és mindenképpen be akarja bizonyíta­ni, hogy még a Konzervatív Pártnál ls Jobban tudja „működtetni" a tő­kés rendszert. Biztosítja a brit gaz­daság 80 százalékát ellenőrző nagy tparosokat és bankárokat arról, hogy továbbra ts övék lesz a vezető szerep. Kormányellenőrzéstől és ter­vezéstől függetlenül vághatják zsebre a profltjukat. • A HASZON A TŐKÉSÉ, A TEHER A MUNKÁSÉ A terv nem vitára bocsátott doku­mentum, hanem útmutató arra, ho­gyan háríthatók a gazdasági terhek még az eddiginél is nagyobb mér­tékben a munkások vállára. A bá­nyák, a vasutak és a mezőgazdasági üzemek munkásainak létszámát öt­százezerrel akarják csökkentem, közben nagyobb teljesítményt vár­nak, és nem gondoskodnak új mun­kalehetőségekről az utcára kerülők számára. Még mielőtt a kormány a nagyobb termelésből eredő haszonnak csak egy pennyjét is a szociális helyzet megjavítására vagy béremelésre for­díthatná, előbb vissza kell fizetnie a font sterling értékének megvédé­sére a külföldi bankároktól kiköl­csönzött összegeket a magas kama­tokkal együtt. Hogy csak a legfon­tosabb ilyen kötelezettségekről szól­junk: 1967-ig egymilliárd dollárt és 1971-ig további egymilliárd 400 mil­lió dollárt kell visszafizetni a Nem­zetközt Valutaalapnak. 120 millió dollárt a svájci bankoknak és egyéb összegeket a New York-1 Federal Reserve Banknak. • FEGYVERGYÁRTÁS LAKÁS­ÉS ISKOLAÉPÍTÉS HELYETT Angliának a Jelek szerint 400 mil­lió font sterling lesz az idén a de­ficitje. fii kormány ezt részben a külföldi tőkések angliai beruházá­sainak támogatásával szeretné ki­egyensúlyozni. Ezzel elérné ugyan, hogy Angliának nem kellene annyit külföldön vásárolnia, ám ezeket a külföldi beruházásokból épített vagy fenntartott üzemeket nem tudja majd kellő mértékben ellenőrizni. A kormány szerint a másik Ír a bajra az lenne, ha az állami kiadások évi növekedése nem haladná meg a 4,5 százalékot. A lakásépítésre, közoktatásra, egészségügyre és útépítésre eredeti­leg tervezett összegeket úgy lefa­ragták, hogy nem enyhítik az égető hiányt. A közoktatásra tervezett összegnek csupán 464 milliós eme­lését Irányozza elő, holott a mun­káspárti kormány becslése szerint egymilliárd 1300 millió fontra lenne szükség csupán a hiányzó Iskolák felépítésére. A kormány 500 000 őjj lakás építését tervezi, de hárommil­lió lakás állapota már most oly siralmas, hogy azok sztnte lakhatat­lanok. fii fegyverkezési költségek azon­ban 1970-ig sem lesznek alacso­nyabbak kétmilliárd font sterling­nél. Csupán a tengeren túli katonai kiadások csökkennek némiképpen. A kormány a dokumentumban ugyan beismeri: ,fla túlságos erő­feszítésekre merészkedünk Anglia védelmének érdekében, gazdaságilag annyira legyöngülhetünk, hogy ez később rosszul hat majd, nemcsak a belső viszonyainkra, hanem kül­politikánkra is." Mégsem igyekszik a kormány változtatni azon az álla­poton, amikor a fegyvergyártás az országos termelés 7 százalékát te­szi ki, és a 25 milliós munkásse­regből hozzávetőleg 1,25 millió dol­gozót köt le. A kormány a gyárosoknak busás nyereséget és a monopóliumoknak még az eddiginél is nagyobb hatal­mat biztosít, a munkásokat viszont arra akarja rávenni, hogy a szak­szervezeteket a kapitalista gazdasá­gi gépezet függvényévé tegyék. Ám a Munkáspárt egyszerű tagjai elve­tik ezt a Jobbszárny diktálta politi­kát, ős nem hajlandók a magasabb bérekért és az életszínvonal eme­léséért folytatott harcot abbahagyni. 1965. október 2. * (J| SZÚ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom