Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-01 / 272. szám, péntek

Összefogja az egyéni, a és a társadalmi érdekeket Néhány kiemelt vállalatban az év elején kísérletképpen bevezették az új gazdaságirányítási rendszer egyes elemeit. Az állami terv, az önálló elszámolás, a piac képezi az új rendszer leegyszerűsített vonalát. Az állami terv meghatározza a távlati követelményeket (hogy például a cipőipar a lakosság várható összetétele alapján rnennvl gyermek-, női és férficipőt gyártson az ötéves tervben), a vállalat pedig a piac mindenkori alakulása szerint dönt arról, miből mennyit termeljen. Az önálló elszámolás viszont azt jelenti, hogy a vállalat aszerint tudja lutalmazni alkalmazottalt, milyen mértékben elégíti ki a fogyasztók igényeit, ás milyen költséggel termel. Lássuk, hogyan vélt be az új irányítási rendszer eme mechanizmusa a gyakorlatban. Előre kell bocsátanunk, hogy nem működhet teljes egészében. Először is, a népgazdasági termelés döntő részében még az elavult utasításos rendszer érvényesül. Másodszor, az új rendszerrel kapcsolatban néhány lényeges dolgot még nem oldottunk meg, például az árkárdést. a bértarifa rendszert. Az új rendszer néhány vonása azonban már felismerhető. Észrevételeinket a galántai és a tapolcsányl bútorgyárban, valamint a partizánskel cipőgyárban tett megfigyeléseink alapján vázoljuk. JÖVEDELEMKÉPZŐDÉS Az ú| gazdaságirányítási rendszer a vállalatokban a bruttójövedelmi érdekeltségen alapszik. A bruttó jövedelem, mint Ismeretes, a munkabér és a tiszta jövedelem összege. Az említett három gazdasági egységnek az árbevétele 3—5 százalékkal, a bruttó jövedelme pedig 2—4 százalékkal volt nagyobb a tervezettnél. Az árbevétel nagysága a partizánske! cipógyárban feltétlenül azt jelzi, hogy kívánt árut gyártottak és jó minőségben (a reklamációk száma lényegesen csökkent). A másik két üzem esetében a hosszabb termelési ciklus torzítja a képet — az árbevételben a tavaly gyártott, de az idén realizált érték, valamint a befejezetlen termelés viszonylag magas értéke szerepel —, azonban a reklamációk értékéből ítélve a minőség itt még jobban javult. A cipőgyár bruttó jövedelme főleg az anyagmegtakarítás, a választékbővítés következtében előállott rentábilisabb termékek gyártása és a rezsiköltségek csökkentése révén gyarapodott. A két bútorgyárban pedig elsősorban a felesleges kooperálás leépítése eredményeképpen. Eddig, ha nem is kellett, a félkészárut inkább vásárolták, mert ez felhajtotta a bruttó termelés értékét, most viszont előnyösebb az ilyen vásárlás leállítása, s inkább maguk gyártják a félkésztermékeket, mivel így a kooperáló vállalat nyereséghányadát küszöbölik ki. Továbbá a kissé túlméretezett anyagfogyasztás és a rezsiköltségek csökkentésével, tehát viszonylag könnyebben gyarapították bruttó jövedelmüket. Mivel a munkabéralap nagysága a termékek mennyiségétől, minőségétől és előállítási költségétől függ, elégtelen, hogy ezekhez a tényezőkhöz a munkabér mindössze 3—5 százalékának, vagyis 50—70 koronának megfelelő érdekeltség fűződik. Így a dolgozó azt mondja: „Ezért nem érdemes törni magam". Szerintünk 65—70 százalékot kellene garantálni (ez körülbelül megfelel annak az összegnek, amelyet a lakosság a fontos közszükségleti cikkekre fordít), s akkor egyrészt nagyobb felelősségre ösztönzünk, másrészt a vállalatot érdekeltté tesszük a létszámcsökkentésben, mert kevesebb főre több jut a bérkiegészítésre szolgáló részből, tehát növekedhet az átlagbér. De a kiegészítőbér jelentős részét ls az évi nyereségrészesedés képezze, s ne legyen az csupán háromheti bérnek megfelelő összeg, mint ahogyan mutatkozik. Állandó jó munkát csak így várhatunk. ...ÉS KIT HOGYAN JUTALMAZUNK? A partizánskei cipőgyárban az ország minden tájáról érkező szakemberek és más beavatottak egymásnak adják a kilincset, hogy „ellessék" tőlük, miként bontják le a bruttó jövedelmi érdekeltséget a kisebb termelő részlegekre. Ez ugyanis a legnehezebb probléma, amelynek megoldásától függ az igazságos jutalmazás, tehát a jó munkára való tartós ösztönzés. Partizánskén rájöttek a dolog nyitjára. Minden önálló részleget irányító gazdasági dolgozó költségvetés szerint dolgozik. A mester páldául megkapja a műhely bizonyos hónapra előírt költségvetését, s őt annak teljesítésétől függően jutalmazzák. A mesternek viszont pénzösszeg áll rendelkezésére, hogy legjobb munkásait különjutalomban részesítse. Öt meg a felettese jutalmazza. Ilyen módon fűzik egy láncba az érdekelteket az Igazgatótól a munkásig. Azt mondják, így az egyenlősdiségnek véget vetnek s azokat fizetik meg elsősorban, akik becsületes munkájukkal leginkább hozzájárulnak a vállalat bruttó jövedelmének növeléséhez. Csak vázlatát adtuk e részleteiben még érdekesebb vállalati ösztönzési rendszernek, amely nem hiába örvend olyan figyelemnek. ÉS A FEJLESZTÉS? Ennek egyelőre elenyésző része van a jövedelemalakulásban. Nem akarunk műhelytitkot elárulni, de nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a kezdeményezésben e téren nincs hiány. A gazdasági vezetők tisztában vannak azzal, hogy a bruttó jövedelem növelésének jelenlegi olcsóbb forrásai fokozatosan kiapadnak, s akkor az ésszerűbb munkaszervezés és a műszaki fejlesztés lesz a jövedelem kútfeje. Ezért mindenütt elegendő pénzeszközt folyósítanak a fejlesztési alapra. ÉszJelhető eredményeket azonban csak későbbre várhatunk. Itt jegyezzük meg, hogy ha igazán eredményesen akarunk a jövőben fejleszteni, akkor országos, sőt KGST méretben kell összehangolni a jelenleg szétaprózott és gyakran párhuzamos kutató-fejlesztő tevékenységet. Ezenkívül minél előbb devizához kell juttatni azokat a vállalatokat, amelyek a legnagyobb súllyal esnek latba devizamérlegünk javításában, hogy saját maguk kutassák az előnyösebb nyersanyagbeszerzési lehetőségeket, és gépeket, szabványokat vásárolhassanak. ÁLLANDÓ KEZDEMÉNYEZÉS TUDUNK-E FIZETNI...? Ha a bruttó jövedelemből a műszaki fejlesztésre szánt összegen kívül leszámítjuk az állami költségvetésbe folyósítandó eszközlekötési járulékot, akkor egy nagy tétel tnarad még, a munkabéralap, amelynél az a kérdés, elég nagy-e? Ami a béralap nagyságát illeti, a szóban forgó vállalatoknál nincs baj, biztosítani tudják a fizetést, sőt a galántai bútorgyár kivételével nagyban tartalékolni is tudnak, és jócskán van kilátásuk az évi nyereségrészesedésre. Az arányok az érdekeltség szempontjából azonban nem felelnek meg. Páratlan lelkesedéssel beszéltek a tapolcsányi bútorgyárban az új irányítási rendszer kezdeményező hatásáról. Ilyen példákat említettek. Muiikás a mesterhez: „Mester úr, nem kár azokat a nagy darab viaszkos papirosokat a szemétdombra hordani? Ráerősíthetnénk a két végére lecet, az egyik lécre tennénk alul és felül kis kampót, a másikra ugyanúgy valamit, amibe beleakaszťhatnánk a kampókat, s milyen jó lenne télen a gyümölcsfák köré. Két-három- koronáért élviniiék mint a cukrot, s ho'zpa valamit a konyhára"/ Nemsokára mégvalósítják a javaslatot. A könyvelő kislány: „Itt. nem messze a fűrész-, telepen láttam, hogy éppen olyan nagyságú és fajtájú fadarabokat küldenek tüzelésre, amilyeneket mi használunk a konyhaszekrény-fiókok külső lapjának. Nem lenne jó nekünk? Biztos ingyen odaadnák". Nem ingyen kapja, — két fillérért vásárolja darabját a gyár, de eddig egész deszkából metszették és 80 fillérbe került. A tízórai szünet közben egyik munkás a másiknak: „Állítsd le a gépet, s mit égeted a villanyt?!" Műszaki ellenőr: „Az egyik közép-szlovákiai fatelepen igen jó colos desžkát láttam. Volt akármennyi és köbméterét 41 koronával olcsóbban adják mint a zólyomi fatelepen". Az anyagbeszerző: „Az út oda-vissza ... kilométer, a benzin ... korona. Megyek az igazgatóhoz, kérek vagy négy teherautót". Az igazgató később: „Még mipdig, itt vagytok?!" Azt hisszük, ezekben a gyárakban az új gazdaságirányítási rendszer már létjogosultságot nyert. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy ha a gazdasági vezetők hozzáértéssel tudják alkalmazni, akkor összefogj^ az egyéni, a vállalati és a társadalmi érdekeket. Ezt akarjuk! MÉSZÁROS GYÖRGY Volaryban a magasépítő vállalat dolgozói a Délcseh Fafeldogozó n. v. új üzemét építik. Az első csarnokot már üzembe helyezték. Képünkön az új üzem tő épülete látható. (B. Krejči - ČTK f elv. j A kritika és a közönség tetszésnyilvánítása kísérte a velencei nemzetközi filmfesztiválon Miloš Formán rendező „Egy szőke lány szerelmei" című filmjét, amelynek főszerepét Hana Brejchová alakítja. Képünkön Hana Brejchová és Miloš Formán a lelkes közönség körében. (ŰTK felv.) A közönség körében nagy tetszést arató filmeket számba véve meg kell állapítanunk, hogy a filmek világában még nincs- ősz, tovább tart a vígjátékok nyári idénye. A titokzatos csempészek című izgalmas francia filmvígjáték sokáig nem kerül le a vászonról, mint ahogyan lankadatlan sikerrel tovább megy Alessandro Blasetti olasz rendező filmje, a TÖBBGYERMEKES AGGLEGÉNY Színpadi műből, Luigi Pirandello Liola című vígjátékából készült. Dekameronl hangvételű történet, különösebb társadalmi vonatkozás nélkül. Pikáns darab: egy kisvárosi Don Juan, civilben villanyszerelő sikert sikerre halmoz a szerelem világában. Már öt gyermek természetes atyjának szerepében tetszeleghet magának Liola, amikor a szépséges Tuzza bűvkörébe jutva már hajlandó volná feladni a legényélet szabadságát, csakhogy a lány, aki hatodik gyermekének anyja lesz, kevésnek tartja őt, többre vágyik, Tuzza. a. nagybácsiját, Palumbo gazdag lovagot kéri fél az apaság vállalására, így remél' gazdagsághoz jutni. Palumbo ezt örömest teszi, mert a gazdaságon kívül mit sem tud nyújtani feleségének, Mita asszonynak, s így kapva kap az alkalmon, hogy végre „trónörököse" lehessen. Az igazságot ugyan mindenki tudja a városban, de ez nem számít. A sértődött, kikasarazott Liola elhatározza, hogy bosszút áll Tuzzán": Mita asszony is beleegyezik a közös „bosszúba", Palumbónak végre örököse születik, akinek ugvan nem apja, Tuzza viszont felsül tervével. Most már fegyverrel kényszerítené Liolát a „csorba" kiküszöbölésére, a többgyermekes agglegény azonban nem áll kötélnek, viszont hajlandó vállalni az apaságot. A boccacciói históriákra emlékeztető . pikáns történet nagyszerű színészgárda művészi teljesítményére épül. Ugo Tognazzit külön díjjal tüntették ki Liola szerepéért. A nagyravágyó Tuzzát a népszerű Giovanni Ralli alakítja. Mita asszony szerepében Anouk Azmée remekelt, Palumbo lovagot pedig Pierre Brasseur személyesítette meg. Mind márkás név és hozzá méltó alakítás. Szokatlan hangvételű, friss tempójú, a téma hagyományos kereteiből kilépő történet Elem Klimov szovjet rendező vígjátéka HURRÁ NYARALUNK!, mely egy szovjet pionírtáborban játszódik le. Korántsem gyermekfilm, illetve csak gyermekeknek szóló film. Klimov nem csupán megörökíti a nyaralók derűs pillanatait, egy gondtalan vakáció emlékét. Egy bonyodalom kapcsán ismerkedünk meg a tábor lakóival. A bonyodalmat "Kösz'tyá Tnöcskin okozza, aki megszökik, hogy akaratlanul is leleplezze a tábor vezetőjének lélektelen, bürokrata, „személyi kultuszos" módszereit. Dinyin leálcázódik a filmben, mint a botcsinálta vezetők prototípusa, aki nevelésből örökre elbukik. A történet vidám epizódjain a gyerekek mulatnak, Dinyin személyi kultuszának leleplezésén a felnőttek. Illetve nem is mulatnak: elégtétellel veszik tudomásul az élettől elítélt, a szocializmus eszméitől Idegen módszerek végérvényes bukását. Ebben van a film nagy értéke és tanulsá-gossága. L. L. ÚJRA ITTHON BARTÓK BÉLÁNÉ, Pásztory Ditta zongoraművésznő — mint az utóbbi években minden nyáron — ez idén ismét hazalátogatott szülővárosába, Rimaszombatba. Úgy véljük, kevesen tudják róla, hogy Rimaszombatban született. Bartók, amikor már Pásztory Ditta vőlegénye volt, néhányszor ellátogatott Rimaszombatba, s ilyenkor jövendőbeli apósa házában szállt meg. Az első Csehszlovák Köztársaság idején egy alkalommal hangversenyt rendeztek tiszteletére a helybeli Tatra-szálló termében, s a műsor keretében Bartók is fellépett. Ma már erre a vendégszereplésre Rimaszombatban kevesen emlékeznek. Pásztory Ditta agg édesanyja egyedül él, szobája falai közé kényszeríti a gyengeség. Minden esztendőben türelmetlenül várja, hogv pihenni érkező leánya, a világhírű művész felesége eljöjjön. Édesanyja társaságában az egyébként nagyon komoly és zárkózott művésznő közlékenyebb, s szívesen elbeszélget élményeiről. Pásztory Ditta Rimaszombatban tanult zongorázni, mégpedig édesanyjától. Apja középiskolai tanár volt, s szintén igen szerette a zenét. Pásztory Ditta már fiatal korában nagyon jól játszotta Bartók gyermekdarabjait, s a helybeli zeneértők megjósolták, hogy híres művésznő lesz belőle. A MŰVÉSZNŐ egy idő óta ismét szerepel a nyilvánosság előtt. Elsősorban az Iskolai hangversenyeken való szereplést kedveli. Legutóbb a budapesti József Attila Gimnáziumban három hangversenyt adott. Az iskolai fellépések célja az, hogy a diákok megtanulják, hogyan kell zongorán Bartókot játszani. V. I. KULTURÁLIS HÍREK + A bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában az elkövetkezendő hónapok első vasárnapján világhírű operettekből hangversenysorozatot rendeznek. Délután 5 órai kezdettel október 3-án Kálmán Imre Csárdáskirálynő, november 7-én Dunajevszkij Szabad szél és december 5-én O. Nedbal Lengyel vér című operettjéből mutatnak be részleteket. -dlĽI Paul Chaulot francia költő, a magyar líra kitűnő francia tolmácsolója felesége társaságában a Magyar Penklub vendégeként Magyarországra érkezett. • Egy rovigói filmklub a tervbevett szokásos vetítések mellett az idén megbeszélés sorozatot is szervezett a film és az irodalom kapcsolatának tisztázására. Az első meghívott író Giuseppe Berto volt, a Vörös ég szerzője, a második Carlo Cassola, aki szerint minden irodalmi mű filmrevitele egyet jelent elárulásával. • Marseilles-ben befejeződött a 13. nemzetközi kulturális diákfesztivál, amelyen a világ 30 országából vettek részt a küldöttségek. Iwilf < < * * V«; 1965. október 1. • £jJ SZÖ 5