Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-31 / 302. szám, vasárnap

Ä GOSZPLAN OJ ELNÖKE EL KELL ERNI a népgazdaság tervezéséről a baloldali erők összefogását Moszkva (CTK) — N. Ba|­bakov. a Goszplan (a Szovjet­unió Állami Tervbizottsága) új el­nöke a moszkvai Pravdában köz­zétett cikkében megemlíti, hogy az új ötéves terv irányelveinek megtárgyalása lesz az SZKP XXIII. kongresszusának egyik leg­fontosabb feladata. Az ipar Irányítása és tervezése tökéltesítésének legfontosabb irá­nyai Bájbakov szerint: az Ipar terv­szerű Irányítása ágazati elvének megerősítése és a termelőerők szét­osztása területi tervezésének meg­javítása; a központi állami terve­zés összehangolása az üzemek gaz­dasági kezdeményezésével és az ipa­ri termelés gazdasági ösztönzőinek megerősítése; az üzemek tevékenysé­gének a termelés alapján való érté­kelése; az üzemek közti közvetlen kapcsolatok megteremtése a kölcsö­nös anyagi felelősség alapján; a dolgozók bérének függővé tétele az üzem eredményeitől. Bajbakov megemlítette, hogy a szeptemberi plénum jogosan bírálta a tervezésben mutatkozó hiányossá­gokat. A Goszplannak, a szövetségi köztársaságok tervező szerveinek és az egyes minisztériumoknak felada­ta, hogy emeljék a tervezés tudo­mányos színjét és elérjék, hogy az új tervek teljes mértékben betart­sák a szocializmus gazdasági tör­vényeit. Szovjet rakétakísérletek a Csendes-óceán térségében MOSZKVA (CTK) — 19B5. Oktfl­ber 31-től december 30-ig új típusú szovjet hordozórakétákat próbálnak kl a Csendes-óceán 40 mérföldsuga­rú térségében. Az említett térséget az északi szélesség 19 fok 08 perc és a nyugati hosszúság 178 fok 46 ^erc koordináták határozzák meg. Javulóban az EFTA js a Közös Piac kapcsolata? Koppenhága (ČTK) — Pénteken délután befejeződött a dán főváros­ban az Európai Szabadkereskedelmi Társulás miniszteri értekezlete. Az AFP hírügynökség szerint a közös nyilatkozatban bejelentették, hogy közeledni fognak a Közös Piachoz. A megegyezés az angol Javaslaton alapult, amely kompromisszum a dán, illetve svájci küldött csütörtö­I előterjesztésével szemben. A dá­tok az EFTA erőteljes kezdeménye­ését támogatták, míg Svájc azt az lláspontot képviselte, hogy az ÜFTA-nak ki kell várnia a közös jiac jelenlegi válságának megol­dását. A szovjet gazdaság sikeres fej­lesztése érdekében tudományos alapon kell kidolgozni az ipar és a mezőgazdaság közötti fejlődés helyes arányét. Ez lehetővé teszi a nemzeti jövedelem emelését. Nö­velik a népgazdaság távlati fejlesz­tése tervelnek feladatát. Az új rendszer érdekeltté akarja tenni a kollektívákat a terv na­gyobb feladatainak kidolgozásában. A párt nagy Jelentőséget tulajdo­nit az árpolitika tökéletesítésének — Írja Bajbakov. A Goszplan álla­mi árubizottsága a tudományos ku­tatóintézetekkel és a minisztériu­mokkal együttműködve új nagyke­reskedelmi árakat dolgoz kl. India azzal fenyeget hogy kilép az ENSZ-ből Delhi (CTK) = A Francé Presse hírügynökség jelentése szerint Rad­hakrisnan indiai elnök kijelentet­te: Ha az ENSZ nem harcolja ki az indiai—pakisztáni konfliktus igazságos és becsületes megoldását, lehetséges, hogy India kilép a szer­vezetből. A továbbiakban azt mon­dotta, hogy a világszervezetnek biz­tosítania kell a fegyverszüneti egyezmény betartását, valamint a fegyveres őrök kivonását India te­rületéről. Heves vita a japán parlamentben Tokió (CTK) — Ä japán parla­ment alsóházának különbizottsága befejezte a Japán—dél-koreai szer­ződés megvitatását. Ugyanaznap többezres tüntetés volt Tokióban, melynek résztvevői határozatukban elítélték a szerződés ratifikálását. Kobajasi szocialista képviselő a vitában felhívta a figyelmet arra, a tények megcáfolják a japán kor­mány állítását, miszerint a szerző­dés nem katonai Jellegű. Megálla­pította, hogy a japán- és dél-koreai csapatok amerikai egységekkel együtt az utóbbi időben több közös hadgyakorlatot tartottak. Ezenkívül leleplezte a titkos japán—amerikai tervet, mely a „repülő sárkány" nevet viseli. A terv szerint a japán és a dél-koreai csapatok közös ak­ciókat valósítanának meg a Koreai NDK és a Kínai Népköztársaság el­len. A Japán rendőrség 36 diákot tar­tóztatott le a szerződés elleni tün­tetéseken. Tokióban 2500 rendőrt vezényeltek a tüntető diákok ellen. Több helyen összetűzésre került sor. Nevek, politikusok, államférfiak SZULEYMAN DEMIREL A demirel török sző magyarul vaskezet jelent. Valóban „vaskéz­zel" irányltja-e majd az Orstág ügyeit Szuleyman Demirel, Törökország új miniszterelnöke, az október 10-i vá­lasztásokon abszolút többséget nyert Igazság Párt vezetője? És vajon mi­lyen irányban tereli majd hazájának politikáját? Mi várható egy olyan párt vezérétől, mely egyáltalán nem rejti viéka alá, hogy a Menderes féle reak­ciós, volt Demokrata Párt utóda és szellemi örököse? A munkásság — nem alaptala­nul — Morri­son S z u 1 e y m a n n a k csú­folja Demirelt, aki a M o r r i ­g o n - K n u d ­s o n amerikai Cég törökországi vezérképviselő (eként már nem egy ,,jó szolgála tot" tett e nagy vállalatnak. Egyik ilyen emlékezetes ügy volt pél­dául a Fekete-tenger parti Eregll­acélmüvek felépítésével kapcsolatos botrány: az Sliam nyilvános pályáza­tot hirdetett. Egy japán cég 800 mil­lió török Uráért, egy másik vállalat egy milliárd líráért lett volna haj­landó a gyártelepet felépíteni. A szer­ződést azonban — Demirel ügyeske­dése révén — a Morrison céggel kö­tötték meg, jóllehel ennek ajánlata 3 milliárd 580 millió lírára rúgott. A Morrison cégre bízták ezenfelül még a felügyeletet is, vagyis: Morrl­son-Knudsonék kiadásainak elszámo­lását a török állam megbízásából ma­ga a Morrlson-Knudson cég ellen­őrizte! Az utólagos kivizsgálások eredménytelenül végződtek és Demi­relt röviddel azután az amerikalakkal fenntartott kitűnő kapcsolatai révén megválasztották az Igaztág Párt ve­zérévé Demirel 1924-ben született az ana­tóliai Ispartában, ahol apja földmű­ves volt, de most már polgármester. A tehetséges Szuleyman ai isztam I huli műegyetemen, majd az Egyesült Államokban nyert mérnöki képzettsé­get. Tanulmányainak befejezése után az állami vízgazdasági hivatal szol­gálatába lépett, melynek ügykörébe tartoznak Törökországban az összes vízi építkezések. 35-éves korában már e hivatal vezérigazgatója volt, tehát a legfiatalabb vezérigazgató a török közigazgatási apparátusban. Ebben az időben ragadt rá „a gátak királya" gúnynév. Demirel politikai pályafutása 1980­ban kezdődött. Menderes megdöntése és a Köztársasági Néppárt hatalomra jutása után az ellenzéki erőkhöz: a szélsőséges nacionalistákat, liberáli­sokat és más reakciós elemeket tö­mörítő Igazság Párthoz csatlakozott. C párt elnökévé 1984-ben választot­ták. Inonil kormányának lemondása után. ÜrgUplH koalíciós kormányában Demirel miniszterelnök-helyettes lett és a kabinetbe 10 minisztert vett ma­ga mellé pártjából. Ebben a minő­ségében — jóllehet pártja ellenezte a török—szovjet közeledést — nem sza­kította meg országának Inonü átlal létesített kapcsolatot a Szovjetunió­val. Ettől eltekintve azonban Török­országot mind gazdasági, mind poli­tikai és katonai vonatkozásban a nyu­gati táborban akarja tartani (a NATO híve). Belpolitikáját négy fő tézisre fekteti: ellenzi az államosítást, elveti a centralizált állami irányítást a gaz­daságban, biztosítani akarja a küföldi tőke zavartalan működését és föld­osztás helyett mezőgazdasági refor­mot kíaál a vidéknek. A beavatatlanok számára talán meglepő, hogyan tudta az Igazság Párt rendkívül konzervatív program­jának ellenére is a választásokon a szavazatok többségét elnyerni. Ez egyrészt a szegényrétegek analfabe­tizmusának tudható be, mely százez­reket fosztott meg attól, hogy meg­értsék és összehasonlítsák a pártok programját. Ezenkívül az agák: a föld­birtokosok erős nyomást gyakoroltak a parasztsággal (aki nem szavazott az 6 pártjukra, nem remélhetett vetőma­got) s végUl, de nem utolsó sorban szerepet kapott a választásokban a telssltott vallási demagógia, a muzul­máa papság igen nagy hatása a hívő tömegekre. B, Párizs (CTK) — Ä Francia Kom­munista Párt szövetségi titkárai pénteken gyűlést tartottak, amelyen Waldeck Rochet, a Francia Kommu­nista Párt főtitkára foglalkozott a közeledő elnökválasztások alkalmá­ból a belpolitikai helyzettel. Beszámolója bevezető részében kijelentette, hogy a Központi Bizott­ság döntése, mely szerint Mitterrand Jelölését támogatják, nemcsak a párttagok között, hanem a legszé­lesebb néprétegekben is kedvező fo­gadtatásra talált. „A Központi Bizottság utolsó ülé­sén hangsúlyoztuk — jelentette kl Rochet —, hogy a baloldali jelölt érdekében megteremtett egység le­hetőséget nyújt arra, hogy a de mokratikus pártok közös program­ban állapodhassanak meg. Ma már örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezt kívánja Francois Mitterrand is aki toulouse-i választási beszédében azt követelte, hogy a baloldali pár tok számoljanak fel minden aka­dályt, amely a minimális program útjában áll." A választási hadjárat két főjelölt érdekében indul meg. Az egyik De Gaulle, aki az ország fő reakciós erőire támaszkodik, a másik pedig Francois Mitterrand, a köztársasági ellenzők egyetlen és valódi jelöltje." Indonéziában folytatódik a haladó politikusok leváltása Djakarta (CTK) — Subandrio mi­niszterelnök-helyettest, külügymi­nisztert leváltották az Indonéz kém­szolgálat főnökének hivatalából. A Reuter jól értesült körökre hi­vatkozva bejelentette, hogy helyet­te Sugiharta tábornokot, Indonézia burmai nagykövetét nevezték ki. Annak ellenére, hogy Subandrio több ízben megcáfolta részvételét az október l-l puccskísérletben, Djakartában olyan hírek terjedtek el, hogy leváltják őt. Ennek bizo­nyítéka az ls, hogy nem tagja az afroázsiai értekezleten részt vevő Indonéz küldöttségnek. Az Indonéz Muzulmán Szövetség Párt Is azzal a követeléssel lépett fel, váltsák le Subandrlot. Ahmadi tábornok, tájékoztatás­ügyi miniszter kijelentette, hogy az országban — elsősorban Djakartá­ban — jelentősen javultak az álla­potok. Közölte, hogy Közép-Jávában fokozatosan rendeződik a helyzet. Azonban még mindig ostromállapot van érvényben. Djakartai katonai hivatalok vet­ték át az ellenőrzést a bevándorlá­si hivatal felett. Ez a hivatal en­gedélyezi a bevándorlást és a ki­vándorlást is. A djakartai rádlő jelentése sze rint az indonéz légierők tagjainak nagy Csoportját Kelet-Jávára szám­űzték. A száműzöttek között van a légierő nemrég letartóztatott négy tisztje is. Hazafiak sikeres rajtaütése Saigon (CTK) «=- A Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Front csa­patai tegnap a kora reggeli órákban megtámadták az amerikai tenge­részgyalogságnak a Da Nang-i tá­maszponttól 16 km-re délnyugatra fekvő hadállásalt. A hazafiak áttör­ték az állásokat és bejutottak az amerikaiak táborába, ahol ádáz harc keletkezett. Az amerikai meg­szálló csapatok képviselője bejelen­tette, hogy az egyórás harcban 46 partizánt megöltek, míg a tenge­részgyalogság „kisebb" veszteséget szenvedett. A harcba amerikai sugárhajtású repülőgépeket ls beve­tettek. A hazafiak szombatra virradő éj­jel megtámadták Dél-Vietnam kö­zépső területein a saigoni csapatok Plei Me-i táborát. A hivatalos Je­lentés szerint az amerikai csapatok csak „kisebb" veszteséget szenved­tek. Az amerikai megszálló csapatok szóvivője bejelentette, hogy a haza­fias erők szombaton támadást haj­tottak végre Cau Dauban a saigoni csapatok hadállásai ellen, melynek során a kormánycsapatok súlyos veszteséget szenvedtek. A hazafiak ezenkívül a Mekong folyó deltájában megtámadták ' a saigoni csapatok hadállásalt is. Az ezen a területen folytatott harcok­ban a hetedik amerikai flotta hadi­hajóit is bevetették. Az Ozroum tor­pedóromboló tüzet nyitott a haza­fias erők állásaira. Az amerikai repülőgépek folytat­ták a VDK területe elleni kalóztá­madásokat. Hánoi környékén 640 ezer uszító röpiratot szórtak le. • • - Üt ť ' ^ 1 •BlÉHaÉ , fmst ,PJ. , i ÍÍ* iá..... mt'í Az amerikai légikalózok válogatás nélkül szórják le gyilkos terhüket a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Képünkön Son Duong falu isko­lájának romjai. Már eddig is sok gyerek a barbár támadások áldozatául esett. ÖNLELEPLEZES • Steálwell tábornok, a dél-vietnami amerikai parancsnokság vezér­kari főnöke mondotta: „Uraim, a dolog nagyon egyszerű: meg kell ölni minél többetl Minél többet, uraim. (NEWSWEEK, New York) • Lloyd Norman, a Newsweek tudósítója: „Washingtonban már vajmi keveset beszélnek a vietnami nép gondolkodásának és érzelmeinek meg­nyeréséről. Oj álláspontjuk a dél-vietnami kérdés megoldásában így fo­galmazható meg: „Azért vagyunk ott, hogy irtsuk a Viet Cong katonáit, hogy megsemmisítsük a Viet Congot; ami barátaink megnyerését illeti, ez nem izgat minket, bár kellemes volna, ha barátian viselkednének irán­tunk" • Egy amerikai altiszt: „Itt (Dél-Vietnamban) ez már többé nem labo­ratórium, nem egy következő háború kiképzöhelye. A következő háború már folyamatban van ..." NEW YORK TIMES • Egy ezredes a Pentagonból: egy ilyen háborúban nem lehet megkülönböztetni a Viet Cong-tagjait a békés lakosságtól. Amikor az em­ber gránátot dob egy barlangba vagy alagútba, sohasem tudhatja, nin­csenek-e ott gyerekek" NEWSWEEK, New York • Lewis Walt vezérőrnagy, a tengerészgyalogság 3. deszantcsapatának parancsnoka: „... Egy hadmüvelet során a katonák három gyermeket és egy asszonyt megöltek... Egy másik hadmüvelet során legalább 50 kunyhót gyújtottak fel..." NEW YORK TIMES • „...a katonák nem nézték, ki kommunista, és kt békés lakos. ... Egy katona gránátot dobott a földkunyhóba, ahol a bombázások elől civilek húzódtak meg. Néhány perc múlva két gyermek megcsonkított holttestét húzták ki a kunyhóból. A katonák minden házat felgyújtottak". ASSOCIATED PRESS, New York KOMMENTÁRUNK ÚJABB REVANSISTA MINISZTER A BONNI KORMÁNYBAN ERHARD nyugatnémet kancellár még nem terjesztette a parlament elé a kormányprogramot, de már ma is látható, hogy az új kormány hű marad a revansista irányzathoz és ellenzi Nyugat-Németország és a szo­cialista országok kapcsolatainak rendezését. Dr. Johann Bapttst Gradl, a kitelepítettek kérdéseivel foglalko­zó miniszteri tárca tulajdonosa, a közelmúltban kijelentette, hogy a nyugatnémet kormány ragaszkodik az 1937. évi határok felújításához és a kttelepítettek visszatelepítéséhez. Erhard már ezt megelőzően bejelen­tette, hogy az NSZK a szocialista államokkal szemben továbbra is ra­gaszkodik a Hallstein doktrínához és az eddigi nyugatnémet külpolitikai alapelekhez, amelyek gátolják a kapcsolatok normalizálását. Egy év­vel ezelőtt még úgyszólván bizo­nyosnak látszott, hogy a Csehszlová­kia- ellenes izgatásairól ismert Hans Ch. Seebohm nem kap helyet az új nyugatnémet kormányban. Erhard azonban a revansisták nyomására ismét beültette őt a közlekedésügyi miniszter bársonyszékébe. Furcsa, hogy az új nyugat-német kormány körül kialakult parázs vitában éppen Seebohm kinevezése nem okozott súrlódást, mert a vita résztvevői ter­mészetesnek vették. jellemző az is, hogy az áttelepí­tettek miniszterévé a revansista és az NDK ellen irányuló felforgató ak­ciók szervezéséről hirhedt Gradlt nevezték ki, aki egész politikai kar­rierjét a szélsőséges revansista köve­telményekre építette. Gradl, mint a Kereszténydemokrata Unió képvise­lője már évekkel ezelőtt helyet ka­pott a parlamentben. Amikor meg­alakult az ún. „a német egyesítés kérdéseivel foglalkozó kutató ta­nács" , ennek elnökévé választották. Azonban ez a tanács nem a német egyesítés lehetőségeinek valódi pro­blémáival foglalkozik, hanem ellen­séges akciókat szervez az NDK ellen és erőszakos terveket sző ennek bekebelezésére. Gradl hosszabb ideig Nyugat-Berlinben tevékenykedett, mert azt hitte, hogy innen könnyeb­ben támadhatja a Német Demokrati­kus Köztársaságot. Közismert tény, hogy a Gradl által vezetett tanács már kidolgozta azokat a terveket, melyek szerint Németország „egye­sítése" után az NDK iparát átadják a magánvállalkozóknak és a földre­form alapján felosztott földeket ré­gi tulajdonosaiknak, tehát a nagy­birtokosoknak. Az 1963. év kezdetén megalakult az NSZK-ban az ún. koordinációs bi­zottság, amelynek feladata volt egy­behangolni a két keresztény párt, a CDU/CSU elnökségének és a revan­sista „kiüzöttek szövetsége" vezető­ségének tevékenységét. A bizottság tagjai közismert szélsőséges politi­kusok lettek: Seebohm, Strauss, a CSU elnöke, a háborús bűnös Ober­länder, aki eddig az áttelepültek ügyeit „intézte", von Hassel hadügy­miniszter, Henrich Krone, a külön­leges kérdések minisztere, fäger, a parlament alelnöke és Gradl képvi­selő. A koordinációs bizottság (amelyben Gradl különösen élénk tevékenységet feltett kt] feladata az volt, hogy megnyerje a nyugatnémet állami és társadalmi szerveket, szervezeteket a maximális revan­sista politikának, és részt vegyen a revansista megmozdulásokban. így például a koordinációs bizottság szervezte a nagyarányú revansista gyűléseket is. Gradlt a jobboldali CDU/CSU Jut­tatták miniszteri tárcához, hogy még Jobban megerősíthessék pozíció­jukat. Adenauer 1961-ben Schrőder belügyminisztert bízta meg a külügy vezetésével, most pedig Strauss-szal és további ultra-jobboldali politiku­sokkal összefogva igyekezett meg­akadályozni azt, hogy Schrőder to­vábbra is a külügyminisztérium élén maradjon. Köztudomású, hogy Gradl­nak már akkor sem tetszett Schrő­der, amikor az még Adenauer vé­delmét élvezte. Már akkor is azt hangoztatta, hogy Schrőder politi­kája a szocialista államokkal szem­ben nem eléggé kemény és véle­ménye szerint egyáltalán nem al­kalmas a külügyminiszteri posztra. Ez is arra mutat,, hogy Gradl min­den erejével reakciós nyomást igyekszik majd gyakorolni a nyugat­német külpolitikára és mindent el­követ azért, hogy az NSZK és a szo­cialista államok kapcsolata ne Javul­jon. Ezt a célt, mint az áttelepíttet­tekkel foglalkozó miniszter, minden gátlás nélkül szolgálhatja. fán Blansktj 1365. október 31. * flj <J ZÖ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom