Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-17 / 288. szám, vasárnap

A szolgáltatások és az árképzés Nem tarthatjuk véletlennek, sem holmi divatkőrságnak, de külső kényszer következményének sem azt a vitathatatlan tényt, hogy a szolgáltatások sokat foglal koztatják a lakosságot és az illetékes szerveket is. Ez a fokozott érdeklődés abből az indokolt elgondolásból ered, hogy amennyire csak lehet, méltányolni kell az életszínvonal emelkedésével egyidejűleg növekvő, tehát egyre nagyobb igényeket. Ez viszont feltétlenül néhány sarkalatos kérdés, például annak elemzését teszi szükségessé, milyen a dolgozók szocialista életének leginkább kedvező környezet, s milyen legyen a lakosság mindennapi életében ma már nélkülözhetetlen szolgáltatások színvonala. Nyilvánvaló tehát, hogyha a szolgáltatások ily fontos szerepre vannak hivatva, nem szorítkozhatnak csupán a lakosság különböző Igényeinek kielégítésére, hanem hozzá kell járulniuk gazdasági életünk további felvirágoztatásához is. Tudjuk, hogy a szocializmus biztosítja az egyén s a kollektívák sokoldalú fejlődését, ami úgyszólván közvetlenül befolyásolja a legkülönfélébb szolgáltatások iránti igények arányát is. Magától értetődő tehát, hogy ezt a tényt — közgazdaságunkra való tekintettel — semmiképpen sem szabad szem elől tévesztenünk. Tudatosítanunk kell ugyanis, hogy a közszükségleti cikkekkel való ellátás lehetőségének bizonyos határain túl relatívan csökken a kereslet az említett árucikkek iránt. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha egyrészt polgártársaink, másrészt kutatóintézeteink dolgozói, a műszaki dolgozók és közgazdászaink sokat foglalkoznak ezzel az egyaránt időszerű s fontos problémával. Sőt a legújabban sok helyütt megfigyelhető tények arra utalnak, hogy az illetékes szervek sok munkát és időt fordítanak „útkeresésre". Ugyanis minél előbb szabaddá akarják tenni az említett társadalmi tevékenységben mérföldes léptekre serkentő utat. E probléma iránti érdeklődésre különösen a CSKP Központi Bizottsága ez év augusztus 31-1 ülésén elhangzott beszámoló késztetett. A XIII. pártkongresszusra tett előkészületeket ismertető beszámoló többek között azt ls hangsúlyozta, hogy ma már másként, új szempontoknak megfelelően s bátrabban kell foglalkoznunk gazdasági életünk említett szakaszának számos problémájával. Ami pedig a szolgáltatásokat Illeti, az emberek általában azok minőségi színvonalát és a tanúsított készséget értékelik, ám az árkérdést sem hagyják figyelmen kívül. Márpedig az árrögzítésnek egyaránt kell a lakosság, az adott vállalat és a társadalom érdekeit kifejeznie. Közsmert tény ugyanis, hogy a helyi szolgáltatási vállalatok rendszerint csak a jól jövedelemező szolgáltatásokat fejlesztik. Köztudomású viszont az is, hogy polgártársaink szívesen fizetnek a gyors és jő minőségű szolgáltatásokért, de olyan szolgáltatásokra is igényt tartanak, amelyek nem eléggé jövedelmezők s ezért nincs kellő vonzóerejük az adott szolgáltatási vállalat vezetőségére. Az ilyen elgondolás különböző mesterkedésekhez vezet, és ezt csak azzal lehet megakadályozni, ha mindenütt az érvényes elvekhez szigorúan ragaszkodva juttatják mindazt érvényre, ami elválaszthatatlan a helyes árképzés jellegétől. A tervszerű gazdaságirányítás új módozatainak érvényesítése folyamán múlhatatlan az árproblémák megoldása is, de feltétlenül olyan módon, hogy ez ne adjon alkalmat a társadalom, az adott vállalatok s a lakosság egymással ellentétes érdekeinek érvényesülésére. Ml tehát a helyes megoldás kulcsa? Az, hogy a szolgáltatási üzemekben ls a gyors előrehaladáshoz igazodva s a legújabban érvényesülő elvek értelmében kel) a felajánlott szolgáltatások árát megszabni. Elsősorban arról van sző, hogy a szolgáltatási üzemek árképzése is a szolgáltatások fejlődő irányzatát támassza alá, aminek — a hatékonyság ugyanakkori szem előtt tartásával — kellő összhangban kell lennie a lakosságnak a szolgáltatások terjedelme s minősége iránti irányelveivel. Ezentúl ezek az új szempontok lesznek mérvadók, éspedig nemcsak az árszabás módszerességében, hanem a mindenki számára könnyen érthető és ellenőrizhető árjegyzékek összeállításában is. Ami pedig a szolgáltatásokkal kapcsolatosan remélhető további fejlődést Illeti, igen fontos célkitűzés, hogy a lakosság által megrendelt szolgáltatások fokozatosan kl ls fizetődjenek, vagyis a szolgáltatási üzemeknek jó jövedelmet biztosítsanak. Tagadhatatlan, hogy amennyiben a még jelenleg érvényesülő elvekhez ragaszkodnának, akkor a társadalom érdekelt figyelmen kívül hagyva nem iparkodnának például az általában veszteséges mosodák fejlesztésére s az általuk nyújtott szolgáltatások színvonalának emelésére sem, éspedig azért sem, mert a ruhatisztítás, illetve festés amúgy is elegendő, sőt gyakran átlagon jóval felüli tiszta nyereséget biztosít. A hosszabb időre szavatolt használati tárgyakat javító műhelyek szakembereit sem küldik szívesen távolabbi falvakba televíziókészülékek, rádiók, vagy hűtőszekrények javítására, mert az elvégzett munkáért még annyit sem számlázhatnak, amennyivel csupán a javításokkal összefüggő költséget fedezhetnék. Az árszínvonal s az árszabályozás a szolgáltatások fejlesztésének csupán egyik mozzanata. További ugyancsak rendkívül fontos, de gyakran figyelmen kívül hagyott mozzanat a rugalmas árképzés is. E téren nálunk szinte hagyományos nehézkességgel magyarázható, hogy a szolgáltatási üzemek árjegyzékei 1959 óta alig módosultak, ami annál inkább is helytelen, mert az említett idő óta gyökeresen megváltozott egyes szolgáltatások gazdasági alapja, s egyrészt a szükségletek és a rendelkezésre álló források, másrészt a kereslet és a kínálat közötti arányok is. A szolgáltatásokért számlázható árak alapjában véve csak kellőképpen csoportosítva lehetnek célszerűen „rugalmasak". A szolgáltatási üzemeknek ezért a jövőben előreláthatólag szilárd, illetve bizonyos árhatárhoz kötött árai lesznek és csupán egyes kevésbé jelentős szolgáltatásokért szabhatnak meg szabad árakat. E megkülönböztetett árak helyes gyakorlati alkalmazása eredményeként bizonyos mértékben megváltozik az embereknek a mostani szilárd árakról s a szolgáltatási üzemeknek régóta megszokott egységes árrendszeréről alkotott véleménye. Az egységes és állandó árak helyessége csupán akkor feltételezhető, ha szilárdak az árak és változatlanok a gazdasági feltételek. Ugyanez vonatkozik a maximális, illetve bizonyos árhatárhoz kötött árakra is, amelyek csupán a legfelsőbb határtól lefelé módosulhatnak. Bár ezeknek az egységes é

s állandó áraknak társadalmi jellege nem vonható kétségbe, mégis csupán akkor lehetnek reálisak, ha általános társadalmi-közgazdasági feltételeken s a felajánlott szolgáltatások és az irántuk való kereslet kiegyensúlyozottságán stb. alapszanak. Az árak operatívan befolyásolhatják a szolgáltatások színvonalát, minőségét és pontos határidőkhöz kötöttségét is. Ez különösen abban az esetben lehetséges, ha az árak a megszabott árhatárok között mozogva kétoldalúan, vagy pedig maximálisan módosulhatnak. Az árrögzítés a szolgáltatások terén is lehetővé teszi a legcélszélszerűbb árszabályozást, ami viszont gyakran okoz fejtörést a szolgáltatási vállalatok vezetőségének. Mi tulajdonképpen az említett árszabályozás célja? Az, hogy az árak aktív hatását növelje. Ennek a ténynek úgy kellene megnyilvánulnia, hogy pl. olyankor, amikor az adott üzem nem dolgozhat teljes kapacitással, a vezetőség bizonyos időre célszerűen leszállítja az árakat. Ezzel jelentősen növelheti a lakosság érdeklődését. Ha pedig az adott szolgáltatás a társadalomban a helyeseiméi nagyobb költséggel jár, akkor kétségkívül nincs helyük az átlagosan megszabott áraknak, s az egymástól eltérő egyéni feltételek figyelmen kílvül hagyása Is csak káros lehetne. Ennek az elvnek elsősorban az árak bizonyos fokú emelésének lehetőségével számító Javítóműhelyek, a közszükségleti cikkeket gyártó és hasonló kisüzemek tevékenységében kellene érvényesülnie. Helyes tehát, ha az árak emelése, Illetve leszállítása az adott Idény feltételeihez igazodik. Ez a célszerű megoldás egyrészt kedvezően befolyásolhatja az egyenletes üzemeltetést, másrészt lehetővé teheti a szolgáltatásokat megrendelők igényeinek a kitűzött határidő előtti kielégítését, ami külij. nősen a tavaszi, vagy az őszi csúcsmunkák — pl. ruhák tömeges tisztítása — idején lehet rendkívül előnyös. Az óhajtott közmegelégedés sarkatos feltétele azonban, hogy polgártársaink balonkabátjukat ne tavasszal, télikabátjukat pedig nem a téli hónapokban vigyék a tisztítóba, hanem néhány hónappal előbb, ős akkor árkedvezményben ls részesülhetnek. Befejezésül még néhány szót a szabad árképzés lehetőségeiről. Ebben az árcsoportban a szolgáltatatást nyújtó vállalat és a szolgáltatást igénylő egyén közötti közvetlen megegyezés alapján megszabott árak lesznek érvényesek. Ez más szóval azt jelenti, hogy a kínálaté és a keresleté lesz a főszerep, de az adott vállalat konkrét gazdasági lehetőségei ugyancsak nagyon fontos szerephez juthatnak. Az elmondottak arra utalnak, hogy jelenleg már újabb, progreszszívabb irányzatok figyelembe vételével kell az árképzés és az árpolitika kérdéseivel foglalkoznunk. Az illetékesek ennek tudatában keresik a további fejlődés folyamán a szolgáltatások terén sem nélkülözhető ú] elvek érvényesítésének lehetőségét. Érvényesítésük természetesen nem szorítkozhat csupán egyszeri végrehajtásra. Ez esetben hosszabb folyamatra, több tényező helyességének felülvizsgálására és sok Irányú kísérletezésre kell számítanunk. E folyamatnak az árképzés módszerei tökéletesítését kell eredményeznie. Ennek érdekében minden elméleti és gyakorlati dolgozó s a szolgáltatásokat közvetlenül igénylő minden polgártásunk értékes szolgálatokat tehet megfontolt tanácsaival és hasznos indítványaival. MICHAL OLÁH, az Állami Tervbizottság dolgozója • A francia forradalom példákkal Igazolta: azok maradnák alul, akik elvesztik a fejüket. • Az Igazságot megközelítve távolodunk a valóságtól. • Te vesdd rá elsőnek a követ, különben eplgónnak tartanak. • Ahol mindenki egy kottából énekel, ott értelmét veszti a szó. • Ha az ember valami értékeset talál önmagában, köteles jelenteni a legközelebbi rendőrőrsön? • Haladás: elődeink állati bőrökbe öltöztek. Mi már az embert bőrben sem érezzük jól magunkat. • Emberevők mentsége: az emberek állatok. • Szegény az, aki nem látja a csillagokat, míg fültövön nem vágják. • Nem őrült a világ, bár nem JERZY LEC: Borzas gondolatok normális embereknek való. Csak normalizáltaknak. • Lelkiismerete ttszta volt. Használatlan. • A törpék vetik a legjobb gáncsot, ez az ő szintjük. • Az apák bűnéért gyakran csak a fiúkat jutalmazzák. • Ha a forráshoz kívánunk eljutni — árral szemben kell úsznunk. • Világraszóló _ érték, amit nem érdemes egyik országból a másikba csempészni. • A formulák deformálnak bennünket. • Velősen beszéljünk, hogy még korunkban szavunk végéhez érfünk. • A szatíra sohasem teszt le a vizsgát. A bíráló bizottságban helyet foglal tárgya. • Nem értek egyet a matematikával. Véleményem szerint a nullák összeadásának eredménye irdatlan nagyságrendű szám. • A gyászbeszéd nagyszerű névjegykártya lenne. • Néha a szatírának kell rekonstruálnia azt, amit a pátosz tönkretett. • Akt átélte a tragédiát, nem volt annak hőse. • Művészet árulónak lennie annak, kinek nincs mit elárulnia. • Állítólag a nyelv szabadabb, ha kihullnak a fogaink. • A törpék előtt mélyen kell meghajolnunk. GÁLY IVÁN fordítása CTCUÁTIFÓ^ SZÍNHÁZBA, SZÔRAKOZÄSBA Ha nem is vagyunk rendszeres színház - vagy koncertlátogatók, ftükségünk van egy „kisestélyire", melyet bármely váratlan ünnepi eseménynél felölthetünk, vagy kis alakítással újjávarázsolhatunk. Ezüstszínű brokát kiskabáttal is viselhetjük a sima vonalú, újj nélküli selyemruhát. - A bővülő aljú, könnyű szövetből készült ruha dísze a váltható gyöngygallér (divatékszer - boltjainkban már megjelent!) vagy a divatos, kézimunkával készült gallérrész. - Alakításra alkalmas fazon a kivágott, szegözéssel díszített selyemruha. A betétrész fehér is lehet. - Fekete, ezüstszürke vagy barna bársonyból készült a hurokgombolásos kabátkájú, elegáns kosztüm. - A fekete szövetruha fehérrel jelzett szabásvonala is alkalmas alakításra. A gallérszerü nyakmegoldás csipkedíszítéses, esetleg virágot is viselünk hozzá bizonyos alkalmakkor. GOMBA AZ ÉTLAPON Pikáns velő (meleg) Veszünk két borjúvelőt és a hártyájától megtisztítjuk. Ezután gyenge ecetes vízben 5 percig főzzük, majd szép szeletekre vágjuk. Forró zsírban 1 fej apróra vágott hagymát párolunk. Amikar a hagyma üveges, adunk hozzá finomra metélt gombát, amelyet puhára párolunk. Tűzálló edénybe a következőképpen rakjuk: 1 szelet velőre ráteszünk 1 karika paradicsomot és kevés párolt gombát. Ezt mindaddig ismételjük, amíg elfogy. Tetejére vékony vajszeleteket rakunk. Sütőben jól átforrósítjuk, majd citrommal tálaljuk. Gombás szelet: 1 kg borjúfelsált (lehet sertés is) szép vékony szeletekre vágunk, húsverővel kiverünk. Lábasban zsírt forrósítunk, 1 fej apróra vágott hagymát üvegesre párolunk, késhegynyi paprikát adunk hozzá, belerakjuk a szeleteket, megsózzuk, megborsozzuk, majd kevés vizet öntünk alá. Ha a hús félig megpuhult, hozzáadunk 10 dkg vágott csiperkegombát és tovább pároljuk, amíg minden puha lesz. Tálaláskor 1/í dl tejfölt teszünk bele és rizzsel vagy makarónival körítjük. Gombapaprikás galuskával: V2 kg gombát jól megmosunk, szeletekre vágunk. 1 fej hagymát zsírban kissé megpirítunk, beletesszük a gombát, apróra vágott petrezselyemzöldjét, pirosSZÉPSÉGÄGY paprikát és kevés vízzel pároljuk. ízlés szerint sózzuk és ha a gomba már puha, kevés liszttel meghintjük, tejfellel feleresztjük és galuskával tálaljuk. Amíg van, friss paradicsomot és zöldpaprikát is párolhatunk a gombával. Ecetes, gombás vegyes saláta: Kisebb uborkákat héjával együtt legyalulunk, kissé besózzuk. Vastaghúsú paprikát kimagozunk, késsel karikáikra szeletelünk, besózzuk. Frissen szedett kemény gombát szeletelve, vagy apró csiperkegombát egészben, citromos vízben kissé megfőzünk és kihűtjük. Apró hagymát héjától megtisztítunk és leforrázunk. Ha már minden készen van, az uborkát és paprikát gyengén kinyomjuk, az egészet összekeverjük, üvegekbe rakjuk, 1 liter vizet kb. 3 deci ecettel, 2 dkg sóval, 2 dkg cukorral felforralunk. Ha kihűlt, felöntjük vele az üvegekbe rakott vegyes salátát, lezárjuk és hűvös helyen törtjük. Gombás rizs: 20 dkg sal is, házUrtái megmosott és megtörölt rizst zsírban vagy olojban megpirítunk, tehetünk hozzá kevés apróra vágott hagymát is. Másik lábasban 15 dkg finomra vágott gombát párolunk, csontlével vagy vízzel feleresztjük, adunk hozzá kis sót, zöldpetrezselymet és törött borsot. Mikor a gomba leve elfőtt, összekeverjük a rizzsel, majd fedő alatt sütőben puhára pároljuk. Sült mellé köretnek vagy önálló ételként tálaljuk. Gombás Takott kel: A kelkáposztát leveleire szedve puhára főzzük. 10 dikg sóval, borssal ízesítve 2 evőkanál rizszsel puhára pároljuk. Tűzálló tál alját bezsírozzuk és soronként váltva rakjuk a kelt és a keveréket. Tetejére egykét dl tejfelt, zsemlyemorzsát téve sütőben pirosra sütjük. Gombás rántotta: A gombát kevés hagymával zsíron megpároljuk és a tojást ráöntjük. Gombasaláta: T/2 kg gombát gyenge ecetesi sós vízben pár percig főzünk. 1 kg burgonyát is megfőzünk héjastól, megtisztítjuk, vékonyra szeletelve reszelt hagymával összekeverjük. Salátás tálra rakjuk; tetejére helyezzük a gombát és gyenge ecetes, sós vízzel leöntjük. Tálaláskor törött borsot; kevés olajat teszünk a tetejére. Díszíthetjük karikákra vágott főtt tojás» z é p s é q á p o I i t Ha esti programunk van, a készülődés előtt feltétlenül kapcsolódjunk ki 5—10 percre. Ez annyit jelent, hogy izmainkat elernyesztjük, lassan nyugodtan lélegzünk. A szellemi ellazulás már nehezebb probléma, de próbáljuk meg. Gondoljunk valami nagyon nyugalmas képre, (csendes víz, alkonyat stb.) s ha sikerül elérnünk, hogy még ez a kép is elmosódik és percekig gondtalanul tudunk ülni vagy feküdni, a hatás csodálatosan üdítő lesz. Ha tehát estére szépek akarunk lenni, takarjunk le pokróccal egy vasalódeszkát, emeljük meg egyik végét zsámollyal. Erre a ferde síkra feküdjünk le pihenni úgy, hogy a lábak kerüljenek a megemelt részre, s próbáljuR meg a teljes testlazítást, legalább ötperces kikapcsolódással egybekötve. Az egész estének más hangulata lesz, ha frissen, pihenten indultunk el. Az arc kikészítését is sokkal nyugodtabban végezhetjük így. Ü| SZÖ 4 1965. október 17,