Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)
1965-09-15 / 256. szám, szerda
Komlószüret a közép-csehországi kerület Kneževesi Egységes Földművesszövetkezetében, amely hazánk legnagyobb komlótermelője. [J. Šaroch :—• ČTK felv.J Levelezőink írják: Jó munka — kiváló eredmények Naponta jó néhány levelet kap szerkesztőségünk mezőgazdasági rovata. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a levelek száma egyre nő. Egyesek kérdéssel, mások kéréssel fordulnak rovatunkhoz, a legtöbb levél természetesen híreket hoz az ország, elsősorban Dél-Szlovákia mezőgazdasági dolgozóinak gondjáról, bajáról, munkájáról, sikereiről. Nem véletlen, hogy a legtöbb írás a munkasikerekkel foglalkozik, hogy a levelek írói a jó, az erdményes munka nyomán érzett örömöt, a jogos büszkeséget vetik papírra a legszívesebben. Az idén a földművelőknek bőségesen kijutott a munkából, de — amint azt a levelekből is láthatjuk — az eredmények is kiválóak. Ml AZ Társadalmunk fejlődését, előre1 haladását gátló okok között az elsők között kell említeni a közönyt. Ez a megállapítás az első pillantásra többek előtt valószínűtlennek tűnhet. Viszont ha arra gondolunk, hogy kézlegyintéssel, vállrándító „mi közöm hozzá"-val még soha senki semmit nem oldott meg, semmiféle értéket nem teremtett, akkor mégis csak arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a közöny olyan jelenség, amely ellen állandóan és mindenütt küzdeni kell. Mert ha úgy vesszük, a közöny, a „nekem mindegy", és a „nekem így is jó" magatartás akaratlanul ,is, de végső soron azt jelenti, hogy eltűröm a hibákat. Pedig dehogy is mindegy! Mennyire nem igaz a „nekem így Is jó". Kinek jó, kinek mindegy, ha valami nem jól van, ha ilyen vagy olyan dolgaink nem éppen úgy mennek, ahogy menniök kellene? Csak hát ilyen esetben az egyik ember a maga módján és eszközeivel igyekszik változtatni a helyzeten, míg a másik vállát vonva azt mondja: mi közöm hozzá, miattam csináljanak amit akarnak, nekem mindegy. De kik azok, akik tegyenek, amit akarnak, s akiktől a közönyös ember lényegében valamely probléma, nehézség megoldását várja? Csakis azok, akiknek egyáltalán nem mindegy. hogy dolgaink hogyan és miképp állnak s akik tudják, hogy problémáinkat rajtunk kívül senki az égvilágon meg nem oldja. Akikben megvan a tenni akarás és az az egészséges elégedetlenség, amely nem nyugszik bele abba, hogy minden úgy jó, ahogy éppen van. Ez így mind igaz, ám elegendő-e csupán rámutatni a közöny káros voltára, és megállapítani, hogy a „nekem aztán mindegy" mentalitással és magatartással előbbre sohasem jutunk? Ez bizony nem elég, és nemcsak azért, mert a ténymegállapítás — bármily fontos ls p--, csak félmunka, mivel nem jelöli meg a hiba kijavításának módozatalt, hanem azért ls, mert a leghelytelenebb dolog volna olyasmit állítani, hogy a közömbösség t HARMADIK RÉSZ A fehér madár l Az osztag új parancsnokával Dogheriába indul. Seiában már veszélyesen sokáig táboroztak... Csillagos éjszaka. A puskák szíját, az emberek szemöldökét dér üli meg. Libasorban kapaszkodnak az öszvérűton egy elhagyott, felégetett ház felé. És tovább, feljebb, az erdőbe. — Zolik és Stanin — felderítésre I — Halt! — hangzik feléjük a sötétségből. — Chl va la? — Cht ti si? — kérdi a szembenálló piemontí nyelvjárással. Partizánok? A kölcsönös magyarázkodás OKA? valamiféle csökevény, amin változtatni nem lehet. Ez ugyanis nem felel meg a valóságnak, még akkor sem, ha számos olyan emberrel találkozhatunk, akiket soha sem érdekelt, hogy szűk kis magánéletükön túl mi történik. Ám a közömbös emberek nagy részénél a közöny nem velük született „csökevény," hanem valami olyasminek kellett velük történni, amely közömbössé tette őket, ami a közömbösséget kiváltotta. Végső soron tehát oda jutunk, hogy •— mint minden jelenségnek —, a közömbösségnek ls oka van. S ok oka lehet az emberek közömbösségének. Éppúgy lehet vélt, vagy való egyéni sérelem, mint ahogy az ilyen okokat megtalálhatjuk a társadalmi és gazdasági életben is. Az új gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatban sok szó esik mostanában az anyagi érdekeltségről. Nevezetesen arról, hogy meg kell szüntetni a bérezésben az egyenlősdit, s az embert végzett munkája minőségének, mennyiségének megfelelően kell fizetni. Sok szó esett és esik főleg a minőségről, mint olyan követelményről, amely az új rendszer egyik leglényegesebb alkotó eleme. Nemigen esett szó viszont arról — bár köztudott dolog —, hogy az egyenlősdi szinte szükségszerűen váltotta ki az emberekből a nemtörődömséget, a közömbösséget. A munkás közömbös volt a termék minősége iránt, hiszen bére nem aszerint alakult, hogy milyen árut termel, hanem: mennyit. Nem sokat segíthet a meggyőző szó sem, mivel a szó ellentétbe kerül a gyakorlattal, az élettel. Ezt az egyenlősdi kiváltotta közömbösséget — amely pedig súlyos károkat okoz a népgazdaságnak csak akkor küzdJietjük le, ha megszüntetjük az okot: az egyenlősdit. Szocialista társadalmunk kiteljesedésének lényege feltétele a szocialista demokrácia elmélyítése, annak megvalósítása, hogy minél több ember, minél aktívabban bekapcsolódjék a társadalmi életbe, a közügyek intézésébe. Ez pedig alatt az osztag néhány lépésre megközelítette a ismeretleneket. Kibiztosították fegyverüket. — Partigianil — Brigada camicia nera! — A feketeingesek brigádja! Vezényszavak, rövid eredménytelen tűzharc. A feketeingesek túlsúlyban vannak. Nem marad egyéb hátra, meg kell őket kerülni. Csak reggeltájt érnek el a Dogheriára, az utolsó telepre, ahol már vékony hótakaró fogadja őket. A feljebbb fekvő Alpe di Giavenába már csak sítalpon lehet eljutni. Elhelyezkedtek az ablaktalan, csupán szellőzőnyílásokkal ellátott épületekben. Az osztag közben már vagy ötven főnyire nőtt. Főként olasz partizánok érkeztek. Sűrűn Járnak utánuk hozzátartozóik, anyjuk, feleségük, nővéreik. Siránkoznak, könyörögnek nekik. Az egész völgyben mindenütt felhívásokat ragasztottak kl, hogy december 15-ig minden fiatal jelentkezzék. A jelentkezőknek büntetlenséget biztosítanak. Aki azonban nem engedelmeskedik a felhívásnak, annak a családját a fasiszták kiirtják, házát felégetik. A felhívásban áll, hogy a fasiszták kezében van a partizánok teljes, hiánytalan névsora, tudni fogják, hová menjenek... — Mit gondolsz, Rechtor, mitévők legyünk?! Büntetlenséget ígérnek, de mire észbekapnánk, már Németországban találjuk magunkat! Nehéz itt tanácsot adni. t g csak úgy lehetséges, hogy az emberek a különféle rendezvényeken, gyűléseken elmondhassák véleményüket, bírálhassák azt, ami szerintük rossz, és kifejthessék azt is, mit hogyan kellene csinálni, hogy dolgaink jobban menjenek. Ehhez mindenkinek joga van, sőt kötelessége, hogyha valahol valami hibát lát, akkor azt felfedje és az illetékesek tudomására hozza. S nem mondhatjuk, hogy az emberek nem élnének ezzel a jogukkal, a bírálat lehetőségével. Hiszen ami azt illeti, a dolgozók többsége tisztában van vele, hogy bármi történik ebben az országban, ha jó, akkor az a mi javunkat szolgálja, ha pedig rossz, ugyancsak mi isszuk meg a levét. Miért van mégis az, hogy egyes helyeken — üzemekben, intézményekben, szövetkezetekben — a gyűlésen, amelynek pedig a dolgozók szószékének kellene lennie, mélységes hallgatás uralkodik, az emberek nem beszélnek? Talán nincs mondanivalójuk, talán azon a munkahelyen oly jól mennek a dolgok, hogy semmi hiba nincs, ami orvoslásra szorulna? j^ílndez aligha mondható el. S ' • éppen ezért az emberek hallgatásának, közömbösségének az okát másban kell keresnünk. Rendszerint abban, hogy vagy a bírálót torkolták le és a kritikát fojtották el, vagy pedig az észrevételek, javaslatok meg nem értésre, süket fülekre találtak. S mindennek a következménye: a hallgatás, a közömbösség. Persze, nem arról van szó, hogy minden kritika helytálló, amelyet szó nélkül el kell fogadni. És arról sem, hogy minden észrevétel, javaslat megvalósításra érett és érdemes. Más azonban egy helytelen kritikai megjegyzést megmagyarázni, és megint más a kritikát elfojtani és ledorongolni. Mint ahogy ugyancsak más dolog egy javaslat irrealitásáról felvilágosítani a javaslót és megint más, ha egy javaslatot — függetlenül attól, hogy jó vagy rossz —, még csak szóra sem méltatnak. Szükségszerű következménye aztán az ilyen megnyilvánulásoknak, hogy az emberek fásultakká, közönyösökké válnak, s lemondó kézlegyintéssel intéznek el mindent. Am mindegy lehet-e a szocialista társadalomnak egyesek közömbössége, vállrándító „mi közöm hozzá"-ja? Semmi esetre sem. Hiszen a közömbösség: passzivitás. Márpedig a szocializmus építése az emberek millióinak nagyfokú aktivitását igényli az élet minden területén. Éppen ezért a közömbösség elleni harc sem lehet valami kampányfeladat, de legfőképp nem lehet a jelenségek felszínén mozgó. Mert mint látjuk, édes keveset tesz az, aki nem hatolva a dolog mélyére, csupán kárhoztatja a közömbös ember megnyilvánulásait. A közömbösséget eredményesen leküzdeni csak akkor lehet, ha leküzdjük az okát, amely a közömbösséget kiváltotta. És a hibák megszüntetése, a nehézségek leküzdése vajon nem olyan feladat-e, amely mindanynyiunk javát szolgálja, s amely pártunk politikájának, szocializmust építő társadalmunk tevékenységének fontos részét képezi? BÁTKY LÁSZLÓ — Tessában a fasiszták elfogtak egy csomó partizánt, köztük cseheket is — veti az egyik partizán anyja a mérleg tányérjába az érvet. Rechtor elsápad, majd nyomban kiadja a parancsot: — Žolík, Cyril — felderítésre Tessába! Walter, Stanin, Sárost — Coazzába a parancsnokságra. Pontosan tudjátok meg, mi történt! Tíz óra tájban Zolik és Cyril visszaérkezett. Magukkal hozták Rochnét. A fiú halálosan kl volt merülve. Forralt bort öntöttek belé. Csak vagy fél óra múlva tért annyira magához, hogy el tudta mondani, mi történt. — Valamennyien ott voltunk Tessában a barakkokban. Készültünk Franciaországba, csomagoltunk. Éjszakára vártuk az összekötőt, hogy átvezessen bennünket a határon. Hallottunk ugyan gépfegyverropogást, de nem sokat törődtünk vele. Ezalatt a fasiszták körülvették Tessát. A harc nem tartott öt percig sem. A fiúk nagyobb része kénytelen volt magát megadni. Én még a harc közben oldalt húzódtam, és sikerült kereket oldanom. Hogy tovább mi történt, nem tudom. Éjfél tájban megérkezett Stanin és Sárosi azzal a hírrel, hogy Tessában a protektorátusiak közül né. hányan fogságba estek. Hogy kik és hányan, egyelőre senki se tudja. Bobo azonban biztosan köztük van. Walter pedig reggel jön meg, hoz némi készletet, ha ugyan sikerül szereznie. A MEZŐK HŐSEI címet adta írásának MATÖ PÁL košicei levelezőnk. Levelében hangsúlyozza, hogy a járás üzemei, elsősorban az építőváillalat dolgozói hatékony segítséget nyújtottak a gabona-betakarításnál. így például a Mélyépítő Vállalat 06-os számú igazgatóságának dolgozói a garbócbogdányi szövetkezeiben a tervezett 50 hektár helyett 110 hektárról hordták asztagba, illetve cséplőgépre a gabonát. A Magasépítő Vállalat 66 tehergépkocsija közül 44 két hétig segédkezett a szövetkezetekben. A járási építővállalattól 43 tehergépkocsi és 210 ember kapcsolódott be a nyári mezőgazdasági munkákba. Természetesen a mezőgazdasági doh gozók Is kivették részüket a munkából. A kombájn o sok versenyében a csécsi Misztík László 172 hektáros teljesítménnyel áll az élem. 41 vagon gabonát csépelt ki. A perényi Bene István 39, a nagvidai Varga András és Fidler Antal pedig 38—38 vagonos teljesítménnyel dicsekedhet. De még sok kombájnost kellene hasonló jó eredményekért felsorolni. Elmondhatjuk, hogy az idei nehéz gabonabetakarításban ők a mezők hősei. EREDMÉNYES 3 HÉT MOKRY GIZELLA, a losonci pedagógiai iskola másodikos tanulója arról számol be, hogy osztályuk tam illői három hetet töltöttek a Fülek i Állami Gazdaságban brigádon. Sajnálkozva jegyzi meg, hogy az időjárás gyakran akadályozta munkájuŰgy ülnek, mint akiknek eleredt az Orra vére. Milyen sors vár az elfogottakra? Golyó? Kötél? — Az otthonlakon a nácik már talán nem állhatnak bosszút, a Vörös Hadsereg Szlovákiában jár — vigasztalja Zolik magát és társait. — Reméljük — bólogat bizonytalanul Rechtor. Dél tájban megint asszonyok érkeznek. Hozzátartozóikat keresik. Vagy talán kémkedni jöttek? Rechtor lába alatt égni kezdett a föld. Némi tétovázás után kiadja a parancsot: — Csomagolni! Fél óra múlva sorakozó! Átmegyünk a Presse Rolra. A Presse Roi a völgy átellenes lejtőjén fekszik. Csodálatosképpen még nem gyújtották fel. Nem valami jó jel... A fasiszták hamarosan idelátogatnak. — Lefeküdni, aludnil Reggel messzelátóval figyeli a fasiszták mozdulatait. Egy részük Indiritta felé indul, más részük Dogheriának tart. Indirittán tűzharcba keverednek az orosz partizánokkal. Néhány fasiszta ott marad a hóban, a partizánok látszólag rendezetten, minden veszteség nélkül vonulnak vissza. De ki az ott a Dogheria alatt. Jaj — Walter-Shatterhandl Coazzából jön, nem tud arról, hogy elhagyták... Már meg is állítják Waltert. Rechtor fegyvere után kap. — Cyril, átveszed a parancsnokságot! Megyek Walterért! (Folytatjuk) kat. Az eső többször is hazakergette őket a földekről, de akkor is találtaik munkát a raktárakban s egyebütt. Eredményes munkában telt el a brigádon töltött 3 hét — fejezi be írását fiatal levelezőnk. FÖLDBEN AZ ÖSZI REPCE Kelen y érői (losonci járás) CSÁKY KÁROLY küldött tudósítást szerkesztőségünknek. Megjegyzi, hogy a szorgalmas munka eredményeként a szövetkezetesek már augusztus 24-én befejezték a gabonabetakarítást. Férfiak, asszonyok és a tanulóifjúság — valamennyien kivették részüket a nagy munkából. A hektárhozamoik látszólag nem nagyok, de aki ismeri a kelen y ei határt, az tudja, hogy itt búzából a 23 mázsás hektárhozam már jó, sőt kiváló eredmény. A szorgalmas munkát a kereseten felül a szövetkezet vezetősége budapest-balatoni kirándulással jutalmazza. Megjegyzi még, hogy az őszi tennivalókkal is jó haladnak. Az őszi repcét már elvetették, a többi munkával sem fognak késlekedni. MUNKÁBAN A KOMPLEXBRIGÄD Kemény a föld, nehéz a szántás, még a lánctalpasoknak is nagy munkát ad az eke a Nánai Állami Gazdaság berkei részlegének határában. Csányi Tibor és Diósi Imre így is 10 hektár földet felszánt naponta, — írja a többi között, Meidlík Kálmán. — A komplexbngád tagjai áitalában szorgalmasan dolgoznak. Nagy Károly brigádvezető jól irányítja a csoportot. NEM MINDIG ESIK AZ ESÖ A košicei járás területén eléggé gyakori a szárazság, itt még az idei sok csapadék is csak a munkálatok hátráltatása miatt okozott gondot, — jegyzi meg egyik írásában IVÁN SÁNDOR. — Célszerű tehát a folyamatban levő 15 kisebb víztároló építése. A 21,7 hektárnyi víztárolók 373 000 köbméter vizet fognak majd fel és szükség esetén 368 hektár földet öntözhetnek belőlük. TELJESÍTETTÉK AZ ÉVI TERVET SPÁNIK TIBOR arról értesíti a szerkesztőséget, hogy a poltári szövetkezetesek húsból, tejből és tojásból már teljesítették az évi tervet. Sőt a szerződéses mennyiségen felül augusztus végéig 22 mázsa húst, közel 130 000 tojást és több mint 1000 liter tejet is adtak piacra. A tervteljesítésből a háztáji gazdaságok is kivették részüket. IVANOVCEI GONDOK Ügy látszik az ivanovcei szövetkezet vezetői nem ismerik azt a közmondást, hogy Többet ésszel, mint erővel, — írja GÁL SÁNDOR hetényi levelezőnk. — Az említett szövetkezetben ugyanis kevés a munkaerő, nehezen haladnak a lucerna betakarításával, de azért kézi erővel végzik a munkát. Még egy petrencéző is sokat segítene. Vagy például a trágyarakodás. Pótkocsira és szekérre egyaránt vasvillával, kézi erővel rakják fel a trágyát. Pedig a szövetkezetnek két trágyarakodó gépe is van. Csak mind a kettő rossz. l-ti) ÉTKEZÉSÜNK - a fejlett országok színvonalán CSAK két élelmiszer — a tej és a burgonya fogyasztása kevesebb a háború előttinél. 1963ban az egy lakosra eső fogyasztás 53,1 liter tejjel és hét kg burgonyával volt kevesebb, mint 1936-ban. Emelkedett viszont a hús (23,8 kg-mal) és a vaj (1,7 kg-mal) fogyasztása. A sör, a hús és a cukor fogyasztása nőtt a legjobban. Emelkedett a növényi zsírok és a vaj fogyasztása is. Az eddig fogyasztott rozslisztet és a belőle készített kenyeret a búzakenyér és péksütemény szorította ki. Az egy személyre eső kalória mennyisége is emelkedett: az 1936. évi napi 2545 kalóriáról 1962-ben napi 3134 kalóriára. Ez megfelel a gazdaságilag fejlett országok színvonalának. Például az USA-ban egy személy napi kalóriamennyisége 3100, Nagy-Britanniában 3270, az NSZKban 2950, Franciaországban 2990 és Belgiumban 2870 kalória. HAZÁNKBAN nem kielégítő az élelmiszerek összetétele. Az ételek sok szénhidrátot tartalmaznak a fehérjék rovására. Az orvosok szakvéleménye szerint egyharmaddal kell emelni a tej, a tejtermékek, a tojás és a zöldség fogyasztását, egynegyeddel a hús és a gyümölcs fogyasztását és egy tizeddel a zsír fogyasztást. Viszont korlátozni kell a cukor és a tésztafélék fogyasztását. EZEK után majd nem okoz gondot az orvosoknak az a tény, hogy hazánkban a férfiak 25 százaléka, a nők 33 százaléka és az iskolás gyermekek 17 százaléka az átlagosnál sokkal kövérebb. 0] SZÖ 4 * 1965. k jptember 15,