Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-28 / 269. szám, kedd

ÚJJÁSZÜLETÉS 1 AZ „ÚJPESTI BOLSI" A Magyar Tanácsköztársaság bukása után Dömötör János újpesti illetőségű pártmunkás Szlovákiába emigrált és a podbrezovái öntődében kapott munkát. Az öntödében néhányan nem látták szívesen a magyar származású emigránst, politikai múltja miatt kigúnyolták. Nem is hívták őt másképpen, mint „újpesti bolsi". • * » Alkonyodik. A Martin levegője " fokozatosan elszürkül. A tetőablakokon beáramló világosság lassan-lassan erejét veszti,- a tárgyak mögé rejtelmes, idomtalan árnyak lopakodnak. Tél van. Délután négy óra. Mindnyájan fázós verebekként a kemence peremén ülnek, a sötétbe merülő levegőbe bámulnak, vagy a talpuk alatti vaslapot nézik, mintha soha nem látták volna. A béna karú. súberhúzó felhúzza a kemence középső ajtaját. A kemence elé és a szemközti falra kibugygyan a hőség. Mocsán, az olvasztár, könyökével fél arcát eltakarva, a kormos üvegen bepislant a kemencébe. Nézi, vizsgálja a bugyborékoló, szortyogó acélt. Aztán, mély hangon megszólal: — Próba! A vallásos, örökké keresztet vető Bence ugrtk először, de amikor a „bolsi" mellett elhalad, gyors mozdulattal lerántja annak sapkáját, hogy még az orrát is eltakarja. Es röhög. Durván, gúnyosan, mtntha vastag vásznat hasítanának. Dömötör megigazítja sapkáját, körülnéz, valamit mondani akar, de magába foftja a szavakat. Csak a szemében lobbannak fel nyugtalan tüzek. A kovács kalapácsa háromszor felzuhan, három próba volt és most csapolnak. Hárman állnak az átütő rúd végén: középen Mocsán, Jobbra Dömötör, balra Bence. A kemence túlsó oldalán a csatorna tövében most bontja a nyílást a csatornás. Még nem kész, de rögtön elkészül és mind arra várnak. Odaát felharsan a csatornás: — S t Ősz I Mocsán utána bömböli: — Stósz! A baklábat félredobják az útból és nekilódulnak. Az átütő vasrúd elsuhan az acél tükre fölött és tompán nekidörren a tömésnek, őrületes a forróság, a ruha füstöl rajtuk, egy pillanat és szakad róluk a verejték. Sztnte ájuldoznak, nyelvük szájuk padlására tapad, ha behúnyják a szemüket, akkor is látják a kínzó, gyötrő fényességet, de a „durchstósz" sikerült és odaát vastag sugárban ömlik az üstbe az acél. A munkások beraknak. Százötven métermázsa nyersanyag lapul a fal tövében. Lapátjuk, villájuk serényen dolgozik, az ócskavas élesen zörög, amikor a kemencébe hull. Dömötör ts nekivetkezve dolgozik, bordái kilátszanak; olyan, mint egy agyonhajszolt ló. Bence úgy igyekszik, hogy Dömötör mellé kerüljön és lehetőleg vele egyszerre merítse lapátfát az ócskavasba. Ez maidnem mindig sikerül is neki. Ilyenkor megtetézi Dömötör lapátját és röhög, amikor Dömötör erőlködve felemeli. A nyakán kidagadnak az erek, a szája görcsösen összecsukódik, de mosolyog, kínosan, nehezen mosolyog és azt mondja lihegve, fuldokolva: — Bírom! — Bírod? — kérdi röhögve Bence és lapátjával megbök egy hatalmas darabot. — Ezt is bírnád, bolsi? — kérdezi gúnyosan. Dömötör megrázza fejét: — Nem! Akkor Bence elhajítja lapátját: — Hát idenézz! — mondja és felmarkolja az acéldarabot. Nehezen megy, látszik, hogy erőlködik: bikanyaka belevörösdik, de az arca is vörös lesz, mint a pipacs. Viszi az acélhulladékot a kemence ajtaja felé. A lába meg-megremeg és térdben megcsukltk. Megkövülten nézik, bámulják csodálatos erejét. Közvetlenül az ajtó előtt ktssé meginog. Mintha el akarna esni, megtántorodik, de egy utolsó erőfeszítéssel a kemence altaja előtti görgős hengerre dobja a súlyos darabot. Ott Itheg, fúj és kapkodja a fejét a hőség elől. Aztán egy másodpercnyi pihenés után újra nekirugaszkodik, hogy a kemencébe vesse. De megcsúszik az acéldarab megbillen, négyen is ugranak segítségére. A bolsi ér oda legelőször. Csak annyi ideje maradt, hogy az acéldarabot egy lökéssel eltérítse esést irányától. Bence még félreugrik, de Dömötörnek a mázsás súly a lábára esik. Felordít, jobb lába szútzúzódott. ence bután, kábultan nézi a földön fetrengő embert. Dacos fejét mellére ejti, gyorsan keresztet vet és halkan, felnyög: — Engem mentett meg.., WITTEMBERG JÖZSEF Évekig, hosszú évekig összpontosított támadást vezettek a losonci Béke-bútorgyárban egyetlen irányban: többet, többet termeljünk, bármi áron többet. Erre a célra összpontosult az agitáció, az ösztönzés, az újítások, a munkaszervezés, a technológia. Minden. Emberek nőttek fel a gyárban, akik kezdő segéderő koruktól szakképzett munkás, sőt vezető beosztásukig csak ezt a célt látták maguk előtt. Ha megmozdult valakiben a jóakarat, hogy segítsen a termelés menetén, akkor az csak egy Irányban nyilvánult meg: hogyan lehet gyorsabbá tenni a bútorgyártást, hogyan lehet leegyszerűsíteni valamely műveletet. Egy munkásgeneráció nevelkedett a gyárban abban a tudatban, hogy a szocialista termelés nem jelent mást, mint egyre többet és többet. Idővel felvetődtek az első problémák is. Kivitelre termelt a gyár, egyre jobban kellett törődni a minőséggel is. Az agitáció mindinkább a minőségre igyekezett fordítani a dolgozók figyelmét. Äm a szó és a valóság között szakadék tátongott: a minőség gondosságot követel, a gondosság Időt. Idő pedig nincsen — a terv az terv, a darabszám a fontos. És jöttek a reklamációk. Hiába jöttek akár Írásban, akár szóban. A külkereskedelem sok árut nem vett át. Ez már baj. Igen, baj az exportnak, de nem a bútorgyárnak. Ha nem veszi át a külkereskedelem, megveszi a belkereskedelem, úgyis több bútor kell, mint amennyi van. A munkás mindezt látta, s hiába mondták neki szakszervezeti gyűlésen, termelési értekezleten, faliújságon, vagy vezércikkben, hogy márpedig most jó áru kell, ha egyszer ő azt tapasztalja: megy ez így ts. Megy, hogyne menne, eddig is jő volt, ezután is Jó lesz. Ha nem veszi át a külföld, átveszi a belföld. A norma az norma — ez a lényeg. Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy az ilyen álláspont csupán a munkapadoknál, azoknál nyilvánult meg, akik előtt a mennyiségi norma „szentsége" állott. Gondolkozhatott-e a másként az üzemvezetőség, a szakszervezeti funkcionárius, vagy akár a pártszervezet? Egy szép napon a külkereskedelmi vállalat ellenőre nem vett át egy nagyobb szállítmányt. Három álló hétig visszatartotta a bútort, hogy belátásra bírja az üzemet. Valóban nagy gondokat okozott ezzel. Gondokat igen, de változást nem. Ebben a helyzetben vezették be próbaképpen ez év elején az új irányítási és tervezési rendszert a vállalatban. Egyszeriben sok minden megváltozott — nem az üzemben, hanem a követelményekben és a körülményekben. A gyár előtt ott termett a „rém": nem a termelő lesz többé a piac korlátlan ura. Az üzem anyagi eszközeinek kialakulása mind jobban attól függ, hogyan elégíti ki a vásárlót, legyen az belföldi, vagy külföldi megrendelő. S hogy már a kezdetén tapasztalhassák, mit ls jelent ez a gyakorlatban, az egyik legnagyobb megrendelő, a Szovjetunió felemelte igényelt: más országokból polieszter fényezésű bútorokat kap, csak a losonci üzemből érkezik egyre a nitrolakkal fényezett, kevésbé tartós bútor. Az elé a dilemma elé került a losonci üzem: vagy gyökerestől változtat a helyzeten, vagy nem lesz kinek eladni az árut. Itt azután már a tervtúlteljesítés, akármekkora legyen is, nem segít. És kitört — az üzemen belüli válság. • A sorsdöntő négy hét A helyzet gyökeres megváltoztatása azt jelentette a losonci gyárban, hogy átszervezést hajtanak végre a köszörülő és a fényező részlegen, változtatnak a technológián — bevezetik a poliészterrel való fényezést. Ez látszólag pusztán szervezési kérdés. Csakhogy az új technológiát meg is kellett tanulni. S ez már bonyolultabb volt, mert ezzel együtt az üzem dolgozóinak úf gondolkodásmódot ts tanulniuk kellett. A polieszter használatát a fényező aránylag könnyen megtanulhatja, de ne feledjük, hogy ez csak egy része az egész üzemben végbemenő minőségi változásnak. Már önmagában a polieszter is egész láncreakciót eredményez: ez a fénymáz átlátszóbb a nitrolakknál, szinte üvegbevonatnak tűnik. Alatta a furnír, az alapozás minden hibája meglátszik. Minden előző műveletet gondosabban kell tehát elvégezni, jobban meg kell válogatni a színárnyalatot, a lemez minőségét, s másképp kell csiszolni... Mindezt olyan embereknek kell elvégezniük, akik „mióta az eszüket tudják" — másként csinálták, s jónak tartottak az olyan falemezt ls, amely ma már nem Jó. Az új technológia tehát nem csupán szervezési kérdés volt. Hiszen csupán szervezési intézkedésekkel nem lehet megmagyarázni több száz embernek, miért nem jó ma az, ami még tegnap jó volt. Nem mindenki értette meg a nap követelményét. Az a folyamat, amelyről beszélünk ez év derekán zajlott le, az átszervezést négy hét alatt bonyolították le. Az egészüzemi szabadság három hete és még egy hét volt az az időszak, amely után egy „újjászületett" gyárban, az új követelményeknek megfelelően kellett volna megkezdeni a termelést. Ez idő alatt új munkahelyek keletkeztek, új emberek jöttek a gyárba, többen a régiek közül másutt vállaltak munkát, sok minden megváltozott. E sorsdöntő négy hét után érkeztünk az üzembe. • A „nagy felfordulás" Első pillanatban furcsáljuk az új helyzetet. Több régi szakember megvált az üzemtől, új, begyakorlatlan emberek érkeztek, főleg nők. Míg az első félévben a teljes termelési érték tervét 101,9 százalékra teljesítették, most nem teljesítik a tervet. Az üzemi művelettervező most műhelymester, jó szakmunkások, kommunisták, mint Nagy István, vagy Pál István valahol Tfinecben épületácsokként dolgoznak már ... Igy most jobb? A műhelyek népe megkeveredett, új arcok bukkannak fel mindenütt, tervteljesités híján a fizetések átlaga sem olyan mint volt... Valami azonban megkap: egy fényes falemez. Kézbe vesszük, nézegetjük. Hát igen, ez igenl Üvegzománc fedi a diófa furnírt, a karcolás meg sem látszik rajta. Tartós, könnyen tisztítható, szép. Igazán szép: amikor egy nitrolakkal fényezett szekrényajtó mellé helyezzük, csillogása szinte tükörként hat a szekrényajtó szegényesebb fényénél. Sima, mint az üveg, a fa pórusai nem okoznak a felületen hibákat, mint azelőtt... Lám, ez az eredmény: a polieszter fényezésű 028-as kombinált szobabútor. Ennek a bútornak 95 százalékát elfogadja a kiviteli vállalat. Az exportra gyártott régi bútornak csupán 65 százaléka jutott el a külföldi megrendelőhöz! Ennek az árát fizeti most a gyár a nagy „felfordulással", amelynek tanúi vagyunk. Az átszervezés nem volt egyszerű. A pártszervezet az üzemvezetőséggel és a szakszervezettel karöltve hatalmas munkát végzett. Az elvtársak tudták, hogy a minőség és exportképesség kérdése nem jelent csupán átszervezést és új technológiát. Az évtizedekig ápolt és begyökerezett gondolkodásmód megváltoztatása ez mindenekelőtt. Kl hajtsa végre ezt a hatalmas feladatot, ha nem a kommunisták? Minden fele lő munkahelyre megfelelő, öntudatos kommunistát kell állítani. A begyakorlottság másodrendű kérdés lett, hiszen úgyis megváltozott a technológia, s így a párttagokat új munkahelyekre osztották be. Nagyszerű magatartásnak lehettünk tanúi sok kommunista részéről. Kovács János üzemi müvelettervező például átvette a fényezőműhelyt. Egészüzemi tisztségét egy kis részleggel — ha a legfontosabbal is — cserélte fel, s emellett félkézzel, igy hozta a helyzet, kénytelen régi munkáját is végezni, amíg az új ember be nem gyakorolja magát. Az új embereket nem köti az évek óta megszokott gyakorlat, könnyebben sajátítják el az új technológiát. Az új munkaszervezés folytán megszűnt néhány munkahely — az em berek innen fontos ágazatokba mentek dolgozni, köztük számos kommunista .. < A kommunisták a munkahelyeken legjobb tudásuk szerint végzik a teendőket, hogy bebizonyítsák: így főbb, így kell lennie. Áldozatos munka ez. Hiszen az új termelés a kezdet kezdetén van, még távol állnak a terv teljesítésétől. Nem, ma még nem sorakoztathatunk fel tényeket, nem állíthatjuk szembe a régi kereseteket az újakkal, hogy bebizonyíthassuk: ma Jobb. Nem jobb, rosszabb a helyzet, mint volt. Mégis szükség volt erre, mert a minőség elhanyagolása válságba sodorta az üzemet. Ha nem így tettek volna, ahogy tették — eladatlan, sok esetben eladhatatlan árujukkal nagy népgazdasági és külkereskedelmi károkat okoztak volna. Egyéni sorsokat bolygatott meg, embereket vetett távol szülőhelyüktől, sokakat megszokott munkakörük megváltoztatására kényszeritett, számos embernek többletmunkát jelentett, rengeteg gondot okozott ez az újjászületés. De újjászületés volt, ami itt végbement. A jelek arra mutatnak, hogy az új műveleteket tökéletesen és gyorsan elsajátítják az emberek, a tervteljesítés rövidesen mindennapi, természetes dolog lesz. És ami a fődolog: olyan árut termelnek, ami gazdaságunkat gyarapítja, s ami így nagyobb hasznot hoz a termelőknek ts. Az egyik üzemben az új irányítási rendszer csupán néhány adminisztratív intézkedést jelent, másutt koncepciós kérdéseket kell megoldani. A losonci bútorgyárban az embereket közvetlenül érintő nehéz problémákat kellett megoldani. A forma átszervezés volt, csupán. De az emberekben sokkal nagyobb változások mennek most végbe. Számos munkahelyen több most a munka, mint azelőtt (vigyázz, a poliészteren minden átlátszik!), s az eredmény még nem kézzelfogható .., Válság után ilyen az újjászületés. Az új mindig vajúdva születik. VILCSEK GÉZA r Óvatosan! Fegyelmezetten! A motoros járművek száma nálunk is rohamosan nö. A technika fejlődik, a gépeket mindjobban tökéletesítik, a lakosság életszínvonala is nő, s ezzel összefügg, hogy az autók, motorkerekek mind nagyobb teret hódítanak. A fejlődésnek ez a folyamata törvényszerű mindaddig, amíg a közúti közlekedésben az emberek élete, testi épsége nem forog kockán. Sajnos mindennapi életünkben közlekedési vonalainkon mind gyakrabban találkozunk forgalmi balesetekkel. KÖNNYELMŰSÉG, FELELŐTLENSÉG A közúti balesetek gyakorisága tekintetében az érsekújvári járás sem kivétel. Dicséretére legyen mondva, azonban, hogy míg a nyugat-szlovákiai kerület többi járásában a balesetek egyre gyakoribbak, itt számuk a tavalyi szinten maradt. Tavaly az első félévben 78 esetet jegyeztek tel, Ez idén 79-et. Az okozott anyagi kár megállapításánál már volt különbség. Amíg tavaly az összeg 69 ezer korona körül mozgott, az idén már 140 ezer koronát tett ki. Augusztus sem hozott lényeges változást, A járásban 34 forgalmi baleset fordult elő, négy személy életét vesztette, tizenöt súlyos sérülést szenvedett. Az anyagi kár 54 800 korona. Felvetődik a kérdés: mi okozza a szerencsétlenségeket? A biztonsági közegek megállapítása szerint a motoros járművek vezetői — kevés kivétellel — nem tartják be a forgalmi szabályokat. Könnyelműen, felelőtlenül, minden meggondolás nélkül ülnek a volánhoz, s csak akkor kapnak észbe, amikor a baj már megtörtént. A legtöbb karambolt az amatőr gépkocsivezetők, vagy motorkerékpárosok okozzák. A hivatásos sofőrök a balesetek statisztikájában csak ritkán szerepelnek. Jól tudják, mit jelent számukra az általuk előidézett közúti baleset. Állásuk forog kockán. A mértéktelen alkoholfogyasztás sok tragikus szerencsétlenség okozója. Egyes gépjárművezetők nem gondolják meg, milyen súlyos felelősséget vesznek magukra, amikor ittas fejjel vezetnek. Mámoros állapotban nem tudják figyelmesen ellenőrizni cselekedeteiket, rendszerint elragadtatják magukat, szédületes sebességgel hajtanak, reflexeik nem biztosak, nem fékeznek idejében, s belerohannak a legnagyobb veszedelembe. Gyakori eset, hogy a részeg söfőr kölcsönadja kocsiját szintén borgőzös fejű, hajtási engedéllyel nem rendelkező barátjának. Ennek legtöbbször gázolás a vége, VIGYÁZZUNK GYERMEKEINKRE! A szerencsétlenségnél azonban a gépkocsivezető nem minden esetben okolható. A legnagyobb elővigyázat mellett is előfordulhat baleset. Ennek elkerülése céljából fontos, hogy a gyalogjárók óvatosan, a forgalmi szabályok betartásával közlekedjenek az úttesteken. Különösen a felnőttek felügyelete nélkül hagyott gyermekek kerülnek gyakran a kerekek alá. A játszadozás hevében nem veszik idejében észre a közelgő veszélyt, a sofőr pedig féktávolságon belül már tehetetlen. Tavaly közutainkon 887 gyermekbaleset történt, ebből 74 halálos kimenetelű, a súlyosan és könnyebben sebesültek száma ennél még nagyobb. Á gyerekek oktatása, figyelmeztetése, óvatosságra intése a szülők elengedhetetlen kötelessége. AZ ORSZÁGUTAK KARBANTARTÁSA Ä gépjárműforgalom fejlődésével az utak állapotának kérdése is előtérbe kerül. Az újvári járás útjavításra tavaly 2 830 000 koronát fordított. A járási útkezelőség az idei tervezett kiadásokból eddig 52,3 százalékot merített kl. Munkaerőhiánnyal küzdenek, az útjavítási munkák ezért nem haladnak olyan iramban, mint ahogy azt a szükség megkívánja. ÓVINTÉZKEDÉSEK A közbiztonsági szervek sokéves tapasztalataik alapján megállapították, hogy a legtöbb baleset július, augusztus, szeptember hónapokban — tehát a szabadság, vakáció és a falusi búcsúk idején — fordul elő. Ebből okulva azt az intézkedést vezették be, hogy ezekben a hónapokban szigorították a járművek ellenőrzését és azokban a falukban, ahol búcsút tartanak, szemmel tartják a motoros járművek tulajdonosait. A nevelés, Iskolázás sem marad el. A gépjárművek tulajdonsait, a hivatásos gépkocsivezetőket állandóan oktatják, ellenőrzik. HORNYANSZKY TiSOA Az árvíz sújtotta Gútán e napokban nagyobb mennyiségű építőanyagot gyűjtenek össze. A község tere nagy raktárrá változott, amelyben több mint másfél millió téglát, 1.10 vagon cementet, sok idomtéglát, cserepet ós deszkát helyeztek el (Št. Petríš. — CTK felv,

j C] SZO 4 *19B5. szeptember 28,