Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-24 / 265. szám, péntek

I ...szebben beszél a tett A vítkovicei Klement Gottwald Vasmű dolgozói készítik hazánk első atomerőművének egyes berendezéseit. CTK —: Svorcík felvétele MINŐSÉG és „MINŐSÉG" HOGY NE LEGYEN HULLAMOS A PARKETTA & Ml VAN EGY ŰJ KIFEJEZÉS MÖGÖTT? TELJESEN HULLADÉK NÉLKÜL ©' SZIGORÚBB FE LTÉTELEK - JOBB EREDMÉNY A CÉL: A ZVOLENÍ BUČINA fafeldolgozó üzemben 16 gazdasági mutatót tartottak nyilván. Köztük volt egy minőségi mutató is, amely jelentős ösztönző hatást gyakorolt az emberekre. Csakhogy... ... Minőség és minőség között különbség van — tanúsítja a zvolení parkettkészítők esete. A régi minőségi mutató ugyanis nem jelentett mást, mint ezt: a munkás aszerint kapott prémiumot, hogy ugyanannyi fából több, vagy kevesebb parkettát készített-e. Az üzem a minőségi tervet akkor teljesítette túl, amikor a lehető legkevesebb fából a lehető legtöbb parkettát gyártotta. A régi tervezés szerint ugyanis a gazdaságosság mér minőségi mutatónak számított. Ez természetesen nem fedte azt, amit a fogyasztó — jelen esetben parkettáról lévén szó, a lakó — értett a „minőség" kifejezés alatt. A parkettás padlózatú lakás lakója szerint akkor teljesítette volna az üzem a minőségi tervet, ha nem dudorodnak fel a parketták, ha jól egymásba illeszkednek az egyes részek, ha sima a megmunkálás, ha száraz a fa ... Ezek a kérdések azonban nem kellett, hogy nagyon érdekeljék azokat, akik a parketta-részlegen a minőségért járó prémiumot kapták. Az eredmény az lett, hogy gyakran a minőség rovására takarékoskodtak az anyaggal. A zvolení Bučina parkettgyára július elseje óta az új irányítási és tervezési alapelvek szerint dolgozik. Még csak egy hónap adatai, eredményei állnak rendelkezésünkre, de már ezekből is kiviláglik, milyen gyökeres változások álltak be a bennünket leginkább érdeklő kérdés, a minőség és gazdaságosság értelmezésében. A zvoleniak ma már csak hat gazdasági mutató szerint ellenőrzik munkájukat, s e hat mutató között van egy, amelyről érdemes több szót szólni. Ez a mutató azt tartja nyilván, hogy a fát megmunkáló dolgozó mekkora értéket alkotott a megmunkálásra kapott anyagból. Ez valóságos forradalmat jelent az anyagi ösztönzés terén a gyárban. A mutató alkalmazásának feltételei Igen szigorúak: ha a munkás egy százalékkal növeli a tervezett áru értékét, akkor két százalékkal növekszik a prémiuma, ha azonban egyetlen százalékkal csökkenti a tervezett értéket — 5 százalékkal kevesebb prémiumot kap. Mi teszi értékesebbé a parkettát? — kérdezték a munkások. A válasz egyszerű: a termelt érték akkor lesz nagyobb, ha. úgy mint azelőtt, kevesebb fából több parkettát készítünk, csakhogy — és ez a lényeg — annak a parkettának jónak is kell lennie. Gyakorlatilag ez nagyobb gondosságot követel a raktározásnál, a szárításnál, a vágógépek beállításánál, a vágó- és gyalulószerszámok előkészítésénél. .... Kétségtelen — ennek az . új mutatónak a teljesítéséhez több munkára van szükség, és senki sem engedheti meg magának a minőség rovására, a tervtúlteljesítést (öt százalék prémium, az mégiscsak jelent valamit). Munkaigényesebb lett a termelés és jobb a parketta. Tévednénk azonban, ha azt hinnénk, hogy a faanyag kihasználásában visszaesés keletkezett. Érdekes, hogy az anyagkihasználás egyetlen hónap alatt több mint egy négyzetméterrel javult (28,35 négyzetméter parkettét készítettek egy köbméter fából, ma már 29,83 négyzetmétert). Ilyen előretörést nem tapasztaltunk az üzemben akkor sem, amikor éppen az anyagkihasználás volt az egyetlen minőségi mutató. Ugyanakkor megjavult a parketták minősége is. A minőség jelentős tényező lett az üzem gazdaságában: minél jobb, minél tökéletesebben megmunkált a parketta, annál magasabb az ára, annál nagyobb anyagi eszközöket nyer az üzem. Nos, egyetlen hónap alatt a parketta négyzetméteréért — mert jóval több közte a jó minőségű — nyolc fillérrel többet kapott az üzem átlagban. A nagyszabású termelésnél ez már szép összeg. Olyannyira növekszik tőle a dolgozók alapja, hogy az év végére kb. 600 koronás nyereségrészesedésre számítanak. Már most is átlag 69 koronával növekedtek a munkásbérek júniussal szemben, pedig közben még üzemi szabadság is volt... Persze, többet és gondosabban kell dolgozni érte — tapasztalják a Bučina dolgozói. Á zvolení Bučinában még csak egy üzem, a parkettgyár tért át a tökéletesített irányítási rendszerre. Az egész vállalat jövedelmezőségtől függő jutalmazása még sok problémába ütközne. Ismeretes, hogy az üzemet a hulladéknélküli fafeldolgozásra tervezték — fahulladékból ragasztott lemezeket is gyártanak itt —, de ez ma még nem valóság. Vontatottan halad a rekonstrukció, amely nagyot lendítene a jövedelmezőségen. Ugyancsak sok a probléma a forgácsdeszkák készítésénél is — a szárítók és előkészítő gépekgyakori üzemzavarai miatt a futószalag néha 2—3 órát is áll. Mindez az új irányítási rendszerben súlyos anyagi veszteséget jelentene az üzemnek és a dolgozóknak egya ránt. Am a parkettgyárban szerzett tapasztalatok hozzásegítenek az erő összpontosításához azokra a problémákra, amelyek a társadalmi, üzemi és egyéni érdek teljes érvényre juttatásának útjában állnak. A parkettgyár nagyszerű eredményei arra engednek következtetni, hogy az új irányítás a fafeldolgozó üzemben igen előnyösen egyekapcsolhatja a társadalom és az egyén érdekét. VILCSEK GÉZA A feldwebel azonban visszautasítja a kínálást. Már úgy látszott, hogy útjára ereszti Rechtort, amikor odajön egy túlbuzgó fiatal katona és megmotozza. Kötszer kerül elő a zsebéből, amelyet Rechtor, minden eshetőséggel számolva, mindig magánál hord. — azt hol vetted?! Bandita! — A géppisztoly csöve már újra Rechtor mellének irányul. — A ház mellett találtam. — 06, dass tst la eín Gauner, eln Vogel! — Non sono bandito, sono borghese! — Ne hazudj, bandita! — Nem hazudok, idevalósi vagyok ... Az udvaron most zűrzavar támad. Valahonnan Sárosit vezetik elő. Sárosi nem Játszhatja meg a falusit, ahhoz nem tud elég Jól olaszul. Cl SZÖ 4 *19B5. szeptember 24, Rechtor megpróbál hízelgőn mosolyogni: — Nem, feldwebel úr, nem vagyunk falusiak, katonák vagyunk, a Böhmen und Máhren protektorátus katonaságának tagjai. Kénytelenek voltunk falusiaknak adni ki magunkat, hogy a partizánok le ne puffantsanak. Egyszer már próbára tettek így bennünket, a maguk egyenruhájába bújtak és rajtunkütöttek, mint maguk ma. De már mindegy, ha partizánok, lőjjenek le bennünket! Ha pedig a Wehrmacht tagjai, szabadítsanak meg, segítsenek visszajutni a protektorátusiakhoz! ősszel a partizánok foglyul ejtettek bennünket és nem cseréltek ki, napszámosmunkát kell nekik végeznünk! — panaszkodik németül. — Hol vannak a partizánok, bandita?! — Nem tudjuk. Mindig éjszaka jönnek, kiadják a munkánkat és nappal nekik dolgozunk. — Ne traktálj dajkamesékkell Hol vannak társattok?l — Nem vagyunk a társaik! — Hol vannak?! — vágják keményen mellbe Sárosit. — Nem tudom! — feleli Sárosi csehül. — Nem tudsz németül?l — Nem! Nagyszerű! A keresztkérdéses kihallgatás első veszélye elmúlt. Nincs köztük senki, aki csehül tudna. Csak egy tud horvátul, de Sárosi úgy tesz, mintha nem értené. Hiába kutatják át újra a romokat, hiába kérdik Rechtort. Hiába? Sajnos, nem. A fiatal katona megtalálja Rechtor zsebében a füzetet a jegyzetekkel. A jegyzeteket ugyan aligha fogják megérteni, annyit azonban mindenesetre megtudnak belőlük, hogy nem a partizánok foglyaival, hanem a partizánokkal van dolguk... Hogyan kerüljenek ki ebből a csávából?! A németek még egy-két felvételt csinálnak emlékül s már indulnak ls Coazzába. — Mi lesz velünk? — kérdi Sárosi vad tekintetet vetve Rechtorca és a horvát tolmácsra. — Ha nem vagytok partizánok, visszakerültök az egységetekhez, ha meg partizánok vagytok — „malel" — feleli elég érthetően a tolmács. A fene egye meg, szóval „male", ha a jegyzetekből megértik, hogy kicsodák ... — Mtndenáron megszököm! — súgja oda Rechtor Sároslnak. Sárosi hidegvérűbb. — Sokan vannak, semmi értelme kockáztatni. Kl tudja, nyflik-e alkalom szökésre? Már benn járnak Coazzában. Plno sápadtan áll műhelye ajtajában. A téren asszonyok sugdolóznak: — Rechtor e Sárosi sono caturali... A kaszárnyává átalakított Iskolába vezetik őket. Az első emeleten egy bedeszkázott ablakú oszLehet, hogy évtizedek, sőt évszázadok múlva is beszélnek majd az idei árvízről, a csallóközi megpróbáltatásról. Az is lehetséges, hogy amint telnek az évek, akként szürkül, fakul a fekete napok tragédiája, s talán az ár ellen folytatott gigászi küzdelem emléke ls. Ám a legvalószínűbb az, hogy az újjászületésről, a megújhodásról esik majd a legkevesebb szó. Pedig ez is harc, ez is hőskölteménybe illő küzdelem. Munka a javából. MÁRIS TERVTELJESLTÉS A minap érkezett az örvendetes hír, hogy a komáromi hajógyár az elmúlt hónapban sikeresen, úgyszólván minden mutatóban 100 százalékon felül teljesítette feladatait. Ugyanakkor arról is tudomást szerezhettünk, hogy ez idei eredményeiért minisztériumi vándorzászlót is nyert. Bár kétségtelen, hogy az árvíz miatt némiképp módosultak a gyár tervfeladatai, tulajdonképpen meglepetés ez a nagyszerű rajt a nehéz napok után. Hogyan sikerült, mi a titka a jó eredményeknek? SZERVEZETTEN, ÁLDOZATKÉSZEN Voltaképpen egyszerű lenne a válasz: az emberektől függött, s az emberek helytálltak. Ez is a valóság, csakhogy ez a helytállás nem volt ilyen egyszerű, könnyű. Hogyan sikerült? kérdésre válaszolva többek véleménye — munkásoké, műszakiaké, funkcionáriusoké, vezetőké — megegyezik abban, hogy a csodálatra méltó eredmények titka mindenekelőtt a felújítási munkák jó megszervezése, a dolgozók határtalan odaadása és a felsőbb szervek, illetve a kooperáló vállalatok valóban önzetlen segítsége. MINT A GÁTAKON Ismeretes, milyen hősiesen küzdöttek a hajógyáriak, a szó szoros értelmében éjt nappallá téve dolgoztak a gátakon, amikor el kellett állítani a pusztító ár útját. Nem utolsósorban éppen az ő érdemük, hogy Komárom nem jutott az elöntött falvak sorsára. Azokban a válságos napokban kevesen merték remélni, hogy a veszély elmúltával ugyanolyan odaadással, szívósággal, ugyanúgy éjt nappallá téve dolgoznak majd a víz alá került gyár felújításán. És mégis így lett, így voflt. Nem kímélve erőt, fáradságot, nem nézve az óra mutatóinak száguldását, tizenkét, tizenhat, sőt még több órás műszakokban tüntették el a pusztító ár nyomait. Senkit sem kellett agitálni, kérni, meggyőzni, senkit sem kellett gyorsabb ütemre ösztönözni! Különösen a párttagokat nem. ök nagyon jól tudták, hogy most ts akárcsak az árvíz elleni küzdelem idején — nagyszerű alkalom nyílt a legkifejezőbb kommunista példaadásra. Az árvíz és az újjáépítés mindenki számára, de elsősorban a pártszervezetek, a funkcionáriusok, a kommunisták számára volt az utóbbi évek legnagyobb tűzkeresztsége. Bizonyítani, tályba kerülnek és a horvátul tudó katonát állítják melléjük őrül. Maguk sietnek ebédelni. — Nekünk nem adtok zabálni?! — vicsorog az őrre Sárosi, akár a dühös kutya. — Ehen akartok bennünket dögleszteni?! Az őr a félhomályban előkotor két csajkát, hangsúlyozva, hogy két tegnap agyonlőtt partizán hagyatéka s indul a konyhába valami ennivalóért. Még zörgött a kulcs a zárban, mikor Sárosi és Rechtor már az ablakot fedő deszkákat feszegeti. Sikerültl Egy pillantás jobbra-balra s leugranak az első emeleti ablakból az iskola előtti hótorlaszba. Előbb Sárosi áll lábra, majd segít Rechtornak is kikecmeregni a hóból. — Rendben vagy? — Rendben! — Találkozó éjfélkor — a sziklák között — a családunk háza feletti — Jól vanl Igyekezz! — s Rechtor már rohan ls Giavena irányába. Sárosi a templom felé fut, ugyancsak hátratekint, integet, aztán eltűnik... Csak ebben a pillanatban hangzik fel az iskola felől a kiáltás: — Alarm! Alaaaarm! Próbáljon megbújni valamelyik házban? Valaki megláthatná! Nem! Kl a városból! El innen! Csak fegyvere lenne! (Folytatjuk) nyerni vagy veszíteni lehetett benne. Bizonyítani a vallott elvek Igazát, megnyerni a tömegek bizalmát vagy elveszíteni ezt a bizalmat, a tekintélyt és a szavak hitelét. Ma már nem kétséges, hogy a hajógyári kommunisták bizonyítottak és győztek. Állták a próbát, s a gondokat, bajokat, problémákat — ezekből ugyanis volt éppen elég szervezetten, hatékonyan enyhítették, megoldották. Érdemes felfigyelni arra, hogy a vállalati pártbizottság — élén Jozef Šatara elvtárssal — Igen rugalmasan, mindig az adott feltételeknek, követelményeknek megfelelően tudta szervezni, Irányítani a pártmunkát. Nem habozott változtatni a módszereken, nem ragaszkodott a szokványos „menetrendhez", hanem a helyzetet jól felismerve operatív tevékenységgel Igyekezett minél hatékonyabbá tenni az alapszervezetek munkáját. Keveset gyűléseztek, de annál több feladatot, problémát oldottak meg, úgyszólván „menet közben", megfelelő albizottságok segítségével. Jól éltek a pártfeladatadás jogával. A pártfeladat konkrét vo!t, névre szólt, s szigorúan határidőhöz kötötték. Nem kívántak lehetetlent, és tudták, hogy kinek mikor kell segíteni. S bár azt is tudták, hogy a gyárban ezúttal mindenki a tőle telhető legjobbat nyújtja, nem hanyagolták el a pártfeladatok teljesítésének ellenőrzését sem. Hatékony volt a hajógyári pártszervezetek termelésfelújító munkája. Hatékony olyan értelemben is, hogy szervező munkájukkal valóban' nagy tömegeket mozgósítottak. Ez főként azért sikerült, mert — igen helyesen — minden akciójukat a szakszervezettel és az ifjúsági szervezettel közösen bonyolították le, természetesen állandó közvetlen együttműködésben a gyár vezetőségével, JÓZANUL, MEGFONTOLTAN Azt gondolhatnánk, hogy mivel a gyár dolgozóiban valóban megvolt az Igyekezet, nem sok politikai nevelőmunkája akadt a pártszervezeteknek. Serkentésre valóban nem volt szükség. Ellenkezőleg: fékezni kellett az embereket. Fékezni a túlkimerültség megakadályozása végett, és azért, nehogy itt-ott a túlbúzgóság felületes munkát eredményezzen. Józanul, megfontoltan, okos szóval kellett megértetni az emberekkel azt is, hogy nem lehet mindenkinek a saját munkahelye a legfontosabb, hanem elsők a technológiai folyamatban is első, azaz kezdő műhelyek, részlegek, MINDENNÉL FONTOSABB A TERMELÉS A" gyárban nagy volt az Igyekezet a több mint 300 árvízkárosult munkatárs megsegítésére ls. Kl pénzt adott, ki építőanyagot, ki munkát, de mindenki akart és adott is valamit. A gyár vezetősége és a pártbizottságok e spontán szolidaritásnak is szervezett formát adtak. A gyár legnagyobb előzékenységgel kezelte a károsultak ügyét, a vezetők azonban jól látták, hogy megfelelő segítséget csak akkor nyújthatnak, ha a termelés újra a rendes kerékvágásba jut. A dolgozók egyetértettek, s ezért lett ez a segíteni akarás a gyártás mielőbbi felújításának egyik jelentős ösztönző motívuma, NEVEK NÉLKÜL Ma már megnyugvással mondják a gyárban, hogy a termeléshez alapjában véve megvannak a szükséges feltételek, vagyis a helyzet lényegében normalizálódott. Mondják és tudják a Bt is, hogy ez nem mindennapi eredmény; ebben különböző mértékben mindannyiuknak része van. Ezért nem írok neveket. Mert vajon kik érdemelnék meg jobban a név szerinti dicséretet: a sok-sok kilométer hosszú kábeleket rekordidő alatt kicserélő villanyszereik; a berendezés tisztításán, üzemképessé tótelén önzetlenül fáradozó szakmunkások, a hullafáradtságig szorgoskodó kőművesek, a naponta egy-két órát alvó művezetők vagy a mindenben és mindenütt határozni tudó pártfunkcionáriusok? Ki tudná megmondani, melyikük érdemel több elismerést...? De nincs is erre szükség, mert éppen ez az egyöntetűség, ez a tömeges helytállás a legszebb. Ezzel a helytállássá/! a hajógyáriak olyan emberségről, politikai fejlettségről tettek tanúbizonyságot, amelyre Joggal büszkék lehetnek. SZABÓ GÉZA