Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-24 / 265. szám, péntek

A politikai munka tapasztalatai a dunaszerdahelyi járásban A dunaszerdahelyi járási pártbizottság legfontosabb feladatának tartja a párt és a dolgozó nép kapcsolatának szorosabbá tételét, a párt vezető szerepének további növelését. Ezekben a tényezőkben látja a járás előtt álló feladatok sikeres teljesítésének előfeltételeit ls. Éppen ezért a CSKP Központi Bizottsága januári ülésének szellemében a párt- és a társadalmi szervezeteket a tömegpolitikai munka hatékonyságának növelésére mozgósítja. Vitathatatlan tény, hogy az árvíz okozta bonyolult problémák új feladatok elé állították a kommunistákat. A tömegpolitikai munka bizonyos mértékben más tartalmat kapott az árvíz sújtotta községekben, de Járásunk többi területén is. Ezek a nehéz és tragikus napok a párt és a nép, a szavak és a tettek közötti viszony újabb próbakövét jelentették. A burzsoá köztársaságban a párt azzal nyerte meg a tömegek bizalmát, hogy a munkásosztály harcának az élére állt, hogy következetesen harcolt a dolgozók gazdasági, szociális érdekeiért és politikai Jogaiért. Ma, a szocializmus építésének időszakában a párt más feltételek között dolgozik, de ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolhatjuk vagy lebecsülhetjük a párt tevékenységének e fontos területSt. „Az emberek között élve. Ismerve hangulatukat, tudva róluk mindent, megértve őket, tapasztalataikDól merítve, bizalmukat élvezve — így dolgozott a párt a múltban és ezek a lenini elvek máig sem avultak el" — hangoztatta Hendrych elvtárs a CSKP Központi Bizottságának jai.uárl ülésén tartott beszámolójában. Természetesen, ma más a tartalma a párt tömegpolitikai munkájának. Látni kell azonban azt, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének egyre bonyolultabb feladatai, a párt vezető szerepe további elmélyítésének objektív szükségszerűsége a múlttal szemben lényegesen igényesebb tevékenységet követel meg a párttól és minden pártszervezettől. Éppen ezért a párt és a nép közötti kapcsolatokat, a párt vezető szerepét mindig a kor adta követelmények és igények színvonalán kell felújítani és elmélyíteni. A párt és a nép érdekegységéből helytelen volna azt a következtetést levonni, hogy már felesleges a következetes és céltudatos munka a tömegek kôrébteh. A társadalom egyes rétegeinek öntudata és fejlettsége közötti különbségekből, a társadalmi fejlődés objektív irányzatai, a távlati érdekek és szükségletek megismerése és tudatosítása közötti aránytalanságokból, valamint a társadalmi és egyéni érdekek között a fejlődés mai fokán fennálló ellentmondásokból adódik az intenzív tömegpolltikai munka fontossága és jelentősége. Alapvető követelmény, hogy a pártszervezetek tevékenysége a munkások, a parasztok, az értelmiség és az ifjúság felé irányuljon. A pártszervezetek csak akkor teljesíthetik küldetésüket, Íja tevékenységükben az emberekre támaszkodnak, ha ismerik problémáikat, és figyelembe veszik tapasztalataikat, javaslataikat. A mi erőnk, politikánk igaz voltában, nyíltságában rejlik. Éppen ezért a pártszervezeteknek és a kommunistáknak nem szabad meghátrálniuk a nehézségek és problémák elől, hanem azokról őszintén tájékoztatni kell a népet, meg ke.'l világítani okait és követelményeit. Egyszóval ragaszkodni kell a szavak és tettek egységéhez. A párt élesen elítélte és elítéli az olyan töreicvést, amely megpróbálja befeketíteni eddigi fejlődésünk útját, leklcsinyleni elért sikereinket. De a másik oldalon nem ért egyet a dolgok szépítgetésével sem, a hamis optimizmussal, amely a múltban gyakran nagy erkölcsi károkat okozott és a bizalmatlanság, a csalódottság érzetét keltette. Megállapíthatjuk, hogy járásunkban a pártszervezetek nagy része helyesen értelmezi a párt és a nép közötti kapcsolatokat és .evékenységével megnyerte a dolgozók bizalmát. Meggyőzően bizonyítja ezt járásunk népének erkölcsi politikai egysége, amely az árvíz idején még szilárdabbá kovácsolódott. Járásunk árvíz sújtotta lakossága közvetlenül érezte a társadalom önzetlen segítségét. Megértette, hogy ilyen anyagi, pénzügyi és erkölcsi segítséget csak az a társadalom tud nyújtani, mely ben a vezető szerep a kommunista párté. Természetesen helytelen volna leegyszerűsíteni a kérdést és esek a pozitívumokat látni. Nem hallgathatjuk el, hogy vannak olyan pártszervezetek ls, amelyek nem állanak küldetésük magaslatán, nincs megfelelő politikai befolyásuk és tekintélyük. Találkozunk olyan yártszervezetekkel ls, amelyek csak a belső problémáikkal foglalkoznak és megfeledkeznek legfontosabb feladatról: az emberek körében végzendő politikai, szervező és nevelőmunkáról. Egy-egy pártszervezetnél megfigyelhetjük a szektásság jeleit is, ami főleg a pártonklvüliekkel szembeni bizalmatlanságban nyilvánul meg. Helytelen volna elhallgatni, hogy egyes kommunisták közömbösek a munkahelyeken észlelt hiányosságokkal, rendellenességekkel szemben. Az sem helyes, ha a kommunisták kitérnek a személyi viták elől, ha nem mernek fellépni a helytelen nézetekkel és véleményekkel szemben, vagy nem akarnak síkra szállni a párt politikája és határozatai mellett. A tömegpolitikai munka hatékonyságának feltétele a munka helyes tartalmának meghatározása, a megfelelő formák és módszerek alkalmazása. Járásunkban a tömegpolitikai munka eszközeit: az agitáciőt, a propagandát, a sajtót, a népművelést mindenekelőtt a mezőgazdaság problémáira irányítjuk. A munka tartalmát járásunk politikai és gazdasági feladatai adják meg, és a járási pártbizottság szerveinek határozataiban konkretizálódnak. Itt hangsúlyozni kell, ha pozitív hatást akarunk elérni az emberek gondolkodásában és tevékenységében, ha meg akarjuk nyerni őket a párt politikájának, akkor ezt a célt nem érhetjük el csupán az agitáció és propaganda révén. Ahhoz, hogy a tömegpolitikai munka hatékony legyen, meg kell teremteni a szükséges feltételeket mindenekelőtt helyes határozatokkal és intézkedésekkel, a dolgozók érdekei és pr> blémái iránti érdeklődéssel. Ezt a tételt bizonyítja napjaink gyakorlata is. Járásunkban Is hatását vesztette volna propagandánk és agitációnk, ha a szavakat nem kísérték volna gyors és operatív intézkedések; a biztosító munkája, az anyagszállítás, a védnökségi járások önzetlen segítsége stb. Itt tehát újból kidomborodik a párt által állandóan hangsúlyozott elv: a politikai — szervező és a nevelőmunka közötti szoros viszony és kölcsönös feltételezettség. A párt és a dolgozók, a vezetők és a vezetettek közti jó viszony megköveteli a haladó irányzatok felkarolását, a kiváló dolgozók és eredményeik megbecsülését és társadalmi elismerését. Ezért a tömegpoiltikai munka egyik fontos feladata a pozitív példák kiemelése és példaképül állítása. Nem lehet egyetérteni azokkal, akik a nevelőmunkát csak a negatív jelenségekre akarják alapozni és közben nem értik meg a pozitív példák aktív szerepét az emberek nevelésében. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a kiváló és élenjáró dolgozók követésre ösztönöznek. A járási pártbizottság nagyra értékeli az élenjáró dolgozók és funkcionáriusok munkáját és példaképül állítja őket. A járási pártbizottság becsületkönyvében rendszeresen megörökítjük azok nevét, akik politikai, gazdasági, vagy ideológiai téren kiváló eredményeket értek el. A gyűléseken kiemeljük őket és értékeljük eredményeiket. Például 1964 decemberében a járási pártbizottság plenáris ülésén jelen voltak a mezőgazdasági üzemek legjobb dolgozói ős nyilvános elismerésben, valamint pénzjutalomban részesültek. Az élenjáró dolgozóknak nagy figyelmet szentel a járási újság is. A járási pártbizottságnak jő tapasztalatai vannak a pártonkívüli szakemberekkel, szorosan együttműködik velük a felmerülő problémák megoldásában. Kikéri és meghallgatja véleményüket, lehetőséget ad nekik, hogy képességeik és tudásuk szerint érvényesülhessenek. Az ilyen viszony elősegíti a feladatok teljesítését és megteremti a kölcsönös bizalom, megbecsülés légkörét, ami elengedhetetlen feltétele előrehaladásunknak. A hatékony tömegpolitikai munka fontos feltételének tartjuk a vezető funkcionáriusok, a kommunisták politikai és szakmai felkészültségét. A járási pártbizottság különösen nagy gondot fordít arra, hogy a vezető káderek tájékozottak legyenek a járás problémáiról, behatóan ismerjék feladataikat és azok teljesítésének módjait. Ezért rendszeressé vált, hogy az aktívákon kívül évente 3—4 napos Iskolázási szervez a pártszervezetek elnökei, az EFSZ-ek elnökei, az állami gazdaságok igazgatói, az agronőmusok, zootechnikusok, közgazdászok részére, amelyen a járási pártbizottság titkárai, a mezőgazdasági-termelési igazgatóság és a járási nemzeti bizottság vezető funkcionáriusai elemzik a járás és az egyes üzemek feladatait. A funkcionáriusok ilyen összpontosítása lehetővé teszi a széles körű tapasztalatcserét és a kölcsönös megismerést. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a vezető funkcionáriusok elsajátítsák a marxizmus-leninizmus elméletét. Ezért teljes mértékben kihasználjuk a központi pártszervek által szervezett hosszabb tartamú tanfolyamokat. Jelenleg 100 elvtárs látogatja a marxi—lenini esti egyetemet. Sokan főIskolán és középiskolán bővítik szaktudásukat. Mindez máris érezteti hatását. Megmutatkozik főleg abban, hogy a vezető funkcionáriusok jelentős része a gyűléseken, a párt, állami, vagy gazdasági szervek ülésein a feladatokat nem száraz utasításként és megváltoztathatatlan kötelességként jelölik kl, hanem politikai tartalmat adnak nekik. A feladat megvalósításának szükségességéről a vezető ésszerű és logikus érvei alapján az értekezlet résztvevői maguk győződnek meg. A kommunisták főleg a taggyűlésen készülnek fel a politikai tömegmunkára. Itt sajátítják el azokat a tényeket és érveket, amelyek segítségével eredményes személyes agitációt fejthetnek ki. Éppen ezért a taggyűlések színvonalától ls nagymértékben függ az eredményes tömegpoiltikai munka. Megállapíthatjuk, hogy néhány szervezetben a taggyűlések nem felelnek meg az alapszabályzat és az élet által megkívánt követelményeknek. Különösen a gyűlések előkészítésére kell a jövőben nagyobb gondot fordítani. Ügyelni kell arra, hogy a taggyűlések a lényeges és alapvető kérdéseket alaposan és mélyrehatóan megtárgyalják. A problémák alapos és sokoldalú elemzése a helyes döntés előfeltétele. A kommunisták a helyzet beható megismerése alapján nyilváníthatnak véleményt, konkrét és világos határozatok és politikai irányelvek alapján tudnak kifejteni felvilágosító munkát a munkahelyeken és tudják megnyerni a dolgozókat azok megvalósítására. E cikk célja nem az, hogy felölelje a párt tömegpolitikai munkájának egész problématikáját, hanem az, hogy a CSKP Központi Bizottsága januári ülésének szellemében rámutasson járásunk egyes tapasztalataira és a tömegek körében végzett munka további elmélyítésének lehetőségeire. Végezetül megállapíthatjuk, hogy ez csak a pártszervezetek tevékenysége színvonalának további emelésével, a kommunisták és funkcionáriusok Jobb politikai és szakmai felkészültségével, az egyes szervezetekben megfigyelhető paszszivitás felszámolásával érhető el. NÉMETH BÉLA, a dunaszerdahelyl járási pártbizottság dolgozója Nyitrai, prlevldzal, žllinai «s Banská Rystrica-1 építkezési dolgozók eddig 40 szovjet faházat állítottak fel Gútán é» szeptember végéig 75 faházban nyernek Ideiglenes otthont az árvízkárosultak. Az alapozó munkálatoknál 108 dél-morvaországi. közép szlovákiai és nyugat-szlovákiai brigádos segit a Makembereknak. jSt. Petrái —. CTK-felv.

j Róbert Thomas: NYOLC NO Az új idény első bemutatója a komáromi Magyar Területi Színházban ŐSZINTÉN SZÖLVA, az előadás után felemás érzésekkel keltem fel helyemről. Nem tagadom, hogy helyenként valóban telitalálatnak fogadtam el egy-egy kitűnő szövegfordulatot, rendezői ötletet, színészi improvizációt és jól szórakoztam. Mégis, az összkép elszürkült, hiányérzetet keltett, mert a művészi élménynyújtás ezúttal elmaradt Ilyen továbbéltető kovász nélkül csak gondolatfoszlányok, egy-egy jól jellemzett figura és sikerült jelenet maradt meg az emlékezetben azon kívül, hogy köszönettel kell nyugtáznunk a megnevettetést. Nos, ez kevés... Nem azért, mintha Róbert Thomas Nyolc nö című bűnügyi játéka világot rengető lenne. Távolról sem az, meg sem közelíti az élenjáró nyugati szerzők nagy darabjainak színvonalát. Inkább mondhatnánk eléggé a felületen mozgó kommersz-műnek. Viszont vannak elvitathatatlan erényei, amelyek indokolttá teszik előadását hazai színpadjainkon ls. Ide sorolnám elsősorban a meseszövés, a kompozíció törvényeinek mesteri ismeretét, továbbá a szöveg szellemességét, a cselekmény fordulatosságát, a darab lendületes ritmusát és frappáns befejezését. A szerző a bűnügyi játék műfaji követelményeihez szigorúan igazodva bonyolítja a cselekmény fonalát. Egy napon vidéki lakában tőrrel a hátában halva találják a gazdag gyártulajdonost. Nyilvánvalóan gyilkosság történt. A házat az ismeretlen tettes eltorlaszolta, a távbeszélő huzalját elvágta, a kutyákat megmérgezte, nincs hogyan értesíteni a rendőrséget. Nyolc nő van a házban, a közvetlen hozzátartozók, a házvezetőnő és a cseléd. Suzan, az Idősebbik lány kezdi el a „nyomozást" és sorba valamennyiükre ráesik a gyanú árnyéka. Védekezés és vádolás közben napvilágra kerül életük minden szennyese. Catherine, a fiatalabb lány tenne egy hatásos fordulattal pontot a darab végére. Bejelenti, hogy Apa él, a gyilkosságot közösen megjátszották, hátában a tőr csak játékszer és a szomszéd szobában mindent hallott. így akarta megtudni, mit is gondolnak róla, hogy hatásosabban ellenállhasson a ház női életét keserítő rajzásának. Nincs áldozat, tehát, gyilkos sem. De ekkor a szomszéd szobában pisztolylövés dördül. Az Apa nem bírta elviselni a hallottakat. így lett mégis gyilkos a nyolc nő, beleértve Catherlnet, aki jóhiszeműen ugyan, de meggondolatlanul ezt a kegyetlen és végzetes játékot kitalálta... KÜLÖNÖSEN EZ A ZÁRÖAKKORD húzza alá a darabon végighúzódó második síkot — a társadalmi mondanivalót. A tulajdonképpeni háttér ezzel — nézetem szerint nem ís annyira a szerző szándékából, mint inkább a cselekmény-bonyolítás objektív logikájából eredően — előtérbe kerül, jelentősége meghatványozódik. A rendező megmaradhat ezen a síkon, vagyis elejétől fogva abban a meggyőződésben tarthatja a nézőt, hogy itt bűnügyi játékról van sző, amely másodlagosan nyújt betekintést egy polgári család hanyatló erkölcseinek nyomasztó, áporodott világába. A szöveg fölé is emelkedhetett és Jobban kihangsúlyozhatta volna a társadalmi vonatkozásokat, az emberi kapcsolatok elfajzásának mikrokozmoszát. Sem ez, sem az nem történt meg. A mindig újat akaró és rokonszenvesen kísérletező Lukáč Viktor rendezése ezúttal magán hordja a bizonytalanság jegyeit. Keze nyomón nem alakult kl a feltétlenül szükséges stílusegység. Az előadás egyes részei bűnügyi játékra, mások halaványan társadalmi drámára emlékeztetnek, de túlsúlyban áll a darabot szinte a burleszk műfajába transzponálni kívánó törekvés. (Főleg az egészbe szervesen nem illeszkedő éjjeli szobajelenetbenl) Ez pedig szerintem kevesebb annál, ami ebből a szövegből — minden hézagossága ellenére — kihozható. A stílusegység hiányát csak elmélyíti, hogy az egyes alakítások eltérő műfaji követelményekkel való azonosulásról árulkodnak. Például míg Ferenczy Anna vénkisasszonyában vérbeli komédiázást nyújt, Suzan szerepét Budlás Ida a bűnügyi játék síkján eleveníti meg. Ogy tűnik külöben ls, hogy a színészeket túlságosan szabadjára engedték. Egyértelműen ugyan nem törhetünk pálcát a rendező fölött, mert vannak ennek előnyei is. A színészek így megmutathatták és egyesek meg is mutatták (legjobban Ferenczy Anna), mennyire tudják önállóan, új ötletekkel, meglátásokkal, vonásokkal gazdagítani alakjalkat. Másrészt viszont a vadhajtások lenyesegetése így nehezebbé vált. Valljuk be, hogy még a bemutatón is, amely valószínűleg a színpadi láz miatt fegyelmezettebb volt az általam látott főpróbánál, a kitűnő és tapsot megérdemlő mozzanatok mellett, bőven akadtak eltúlzott, sőt a műkedvelés határait erősen súroló „megoldások". Félő, hogy a vidéki előadásokon, mivel ott nehezebben „fut be" a finomabb, árnyaltabb játék, az ilyen erőnek erejével nevetést kicsiholni vágyó felszínes törekvés uralja majd a darabot. A SZEREPLŐKRŐL SZÖLVA, viszsza kell még térnem Ferenczy alakítására. Kétségtelenül egységes s figurája, és az is elvitathatatlan: van benne egyéni íz, ami tehetségét dicséri. Bár túlzásoktól az ő játéka sem mentes, egy-egy mozdulata, arcfintora remekbeszabott. Szinte mindvégig ráirányul a figyelem, pedig a darab tengelyében tulajdonképpen a „játékcsináló" Catherine áll. Sajnos Thirrtng Viola ebben a szerepében sem találja a helyét. Egyszerűen nem ül neki a viháncoló, inkább fiúnak beillő bakfis figurája, nehezen üti meg a természetes hangot. Ebben az esetben, tekintetbe véve valóban értékes adottságait, még a színház el nem hanyagolható objektív feltételei mellett is jobban kell ügyelni a tehetséget „izmosító" szereposztásra. Mértékletesen, ízléses könnyedséggel, találó felfogásban vitte a színre Szentpétery Aranka az Apa húgát, az élni vágyó és tudó Pierette alakját. Palotás Gabi Mamyja önmagában sikerült alakítás ugyan, mégsem eléggé meggyőző. Palotásnak nem egy vidéki kurtanemes mamáját kellett megformálnia, hanem egy mai tőkés család éltesebb nagyvilági hölgyét. Lőrincz Margit szobalánya részleteiben csiszolt és szintén egységes színészí munka dicséretet érdemlő tanúbizonysága volt. Az anya szerepében Lengyel Ilona ugyancsak nehezen tudott beleilleszkedni a komédiázás légkörébe, de ezen nem is nagyon csodálkozom, mert a szerző sem szánhatta ilyen sorsra ezt a figuráját. Azonban ő is, meg a madame Chanelt játsző Lelkes Magda ls típust tudott megfogalmazni. Az első színpadképével bemutatkozó Platzner Tibornál több jel tanúskodott róla: van fantáziája, ötlete és viszonya ls a színházi munkához. A csillogó tőrökből összeállított csillár vagy az érintésre szertehulló bútor jelképességét értettük, jónak találtuk. Elgondolásai azonban szervesebben illeszkedtek volna bele az összképbe, ha az előadás, felfogásában jobban közelítette volna meg a társadalomblrálat tónusait. Kifogásolom azt ls, hogy Platzner színpadképe általában szegényes. Ez a szalon inkább beleillene egy vékonypénzü nyugdíjas hivatalnok lakásába, mint egy nyugati gyártulajdonos vidéki lakába. Még ha csőd előtt áll, akkor ls... MINDEN FENNTARTÁSOM ellenére az előadás véleményem szerint megüt! az átlagot. Legfőbb tanulsága, hogy határozott koncepció vagy annak következetes érvényesítése nélkül újat, többet, maradandóbbat nem lehet nyújtani. Erről nem lehet és nem szabad megfeledkezni főleg a Nyolc nő-höz hasonló daraboknál, amelyeknek szövege önmagában távolról sem kezesség. GALY IVAN Kulturális & j &4>&f7ureK\ • Október első napjaiban hoszszabb USA-beli vendégszereplésre utazik a Cseh Filharmónia, ahol 33 koncertet ad. Hazafelé majd Kanadában és Nagy-Britanniában is hangversenyeznek. • Nemzetközi szláv régészeti kongresszus kezdődött Varsóban 19 ország 500 tudósának részvételével. • A nyugatnémet evangélikus egyház kulturális tanácsa a hónap legjobb filmjének a szovjet Hamletet minősítette. • Francolt Bilietdoux kapta legutóbb az Ibsen-díjat „Comment va le monde Monsieur? 11 tourne, Monsieur" című darabjáért. • A közeljövőben emlékmúzeumot létesítenek Móricz Zsigmond tiszacsécsel szülőházában. • Comillo Sbarbaro olasz költfl nemrég töltötte be 76. életévét. Sbarbarot nemcsak versei révén ismerik Olaszországban, hanem arról Is híres, hogy élete folyamán egyetlen sort se közölt újságokban, nem adott interjút, nem írt esszét, nem töltött ki kérdőívet, nem szerepelt a nyilvánosság előtt, még akkor sem, ha irodalmi díjat kellett átvennie. 2965 • r ' ' ~ 5