Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-19 / 260. szám, vasárnap

AZTÁN ÍRJ,.. — Vigyázz magadra, kisfiam, az­tán Írj l — hallatszik innen is, on­nan is. Esik az eső. Az iskolaudvaron ko­párak a fák, kemény, megrepede­zett a föld. A gútai utcákon hosszú menetben főnnek-az édesanyák, ci­pelik a bőröndöket, a legszüksége­sebb holmit. Mindegyikkel két-há­rom gyermek. Ezek az utolsó per­cek szomorúsággal telnek meg. Gúta azok közé a községek közé tartozik, ahol szeptember elsején nem kezdődött meg a tanítás. Az Iskola épülete áll ugyan, de a gyer­mekeknek nincs hol lakniuk. Egész utcákat, házsorokat pusztított el a könyörtelen ár. A gútai magyar Iskola tanulói ezt a tanévet az ostravai járás 10 köz­ségében töltik. Hat osztályt helyez­tek el Šilheŕovicén, nyolc osztályt Kunčice pod Ondfejovníkemben, ha­tot Horný és Dolný Lomnában, hár­mat Vrbno pod Pradédemben, ket­tőt Celadnán. Földi Lajos, az iskola igazgatója valamennyi helyen járt, Elégedetten tért vissza: gyönyörű környezet, megfelelő tantermek, tel­jes ellátás. Szülői értekezletet hí­vott össze, hogy tájékoztassa és megnyugtassa az aggódó édesanyá­kat, édesapákat. A szülők között voltak ugyanis olyanok ts, akiknek háza épen maradt, és így nem szí­vesen engedték el gyermekeiket. Végül belátták, a többséghez kell igazodniuk, nem lehet felbontani a rendet. 800 gyermek talál átmeneti ott­honra az északmorva kerületben. Négy csoportban utaznak el, autó­buszokkal. Velük megy 110 felnőtt is, 33 tanerő, nevelő, segédnevelő, egészségügyi nővér. Az első csoport szeptember 8-án ment el. A legna­gyobbak. Utolsókként a kicsinyek mennek. Anyalai Jánosné három gyermekét készítette fel a nagy útra. Türelme­sen várakozik az autóbuszra. Nyu­godtan engedi el őket, járt Kunöt­cén, szép helynek véli. — Ml azt úgy sem tudjuk most itthon megad­ni nekik, amit ott kapnak majd. Navrátyil Lászlőnénak szintén há­rom gyermeke megy el hazulról. Amikor azt kérdezzük, anyuka, mi­lyen érzés megválni csemetéitől, könnyben úszik a szeme, de nyom­ban azt feleli: — Marad még itthon ls, legalább többet fognak tanulni és lesz hol játszaniuk is. Mert itt nem maradt más, mint... és elhallgat. Fia fejé­re teszi a kezét, magához öleli. A mellettünk álló Tóthné is felsó­hajt. — Csak legalább karácsonyra jönnének visszal Visszajönnek! Az iskola vezetősé­ge már most gondolkozik a szülő­gyermektalálkozás megszervezésé­nek legmegfelelőbb formájáról. A szülök minden hónapban egyszer díjtalanul utazhatnak gyermekeik után, nemcsak Innen, hanem más környékből is. Lassan megérkeznek az autóbu­szok. Először a csomagokat, könyve­ket rakják fel. Végül felszállnak a gyerekek. Van aki sír, van akit már az ismeretlen messzeség izgat. El­tndul a karaván. A gyermekeknek minél előbb meg kell kezdeniük a tanévet. Közben eláll az eső, és lám, a napocska is kibújik, talán azért, hogy felszárítsa a könnyeket, OZORAI KATALIN A pedagógiai irodalom hete Az ifjúság nevelése ás oktatása, fel­készítése az életre az egész társada­lom figye. A pedagógia az a terület, amelyhez közvetlenül, vagy közvetve mindenkinek köze van, amelybe csak­nem mindenki beleszél. A pedagógiai problémák érdekelnek bennünket, — hiszen gyermekünk ne­velésében la számtalanszor tanácstala­nul torpanunk meg egy-egy új, bo­nyolult helyzet előtt — de sok eset­ben nem tudjuk, hol kaphatunk kér­déseinkre kielégítő választ. Ebben siet a szülök, a társadalom segítségére az Állami és a Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó vállalat, amikor az idén elő­ször megrendezik a pedagógiai iroda­lom hetét. Szeptember 20—25. között az Iskolákban kiállítások lesznek a pedagógiai, pszichológiai és módszer­tani irodalomból és szaklapokból. Csak a nyugat-szlovákiai kerületben 890 ilyen kiállítás nyflik. Számtalan be­szélgetésre is sor kerül a szülők és a pedagógiai kiadványok szerzői kö­zött. Az akció célja, hogy reflektor­fénybe állítsa a pedagógiai irodal­mat és sajtót s ráirányítva a figyel­met, hozzájáruljon népünk pedagógiai műveltségi színvonalának emeléséhez. — ska „Nem jó az embernek egyedül lenni" Ä GALÄNTAI JNB munkaügyi osztálya sikeresen teljesíti az ostra­vai szénkörzetbe irányuló munka­erötoborzás tervét. E szerint a folyó év harmadik negyedévének végéig 96 dolgozót kellett volna toborozni, gm az üzemekkel való szoros együttműködés folytán már 106 dol­gazó ment Ostravára. K. F. Távol áll tőlem, hogy káderozzam a Bibliát, de az állítólagos első embernek ez a megál­lapítása valóban fér­fiút bölcsességre vall. Nem szégyellem beval­lani, a múlt hét végén ébredtem igazán erre az igazságra. Feleségem most ls jó előre jelezte, hogu az „ügy érdeké­ben esedékes havon­kénti áldozat, mely az énekkari összpontosítás címszót viseli, újfent közeleg. S mivel a há­zasságban eleve nélkü­lözhetetlen a nagyvo­nalúság, vagy nagylel­kűség (mindegy, hogy minek nevezik), a köl­tővel vigasztalódva bo­csátottam újtára, mond­ván „fiaim, csak éne­keljetek". őszintén szól­va, elejétől rokonszenv­vel kezeltem az „ügyet", s hasonló sorsú társai­mat ts próbáltam vi­gasztalni: kell a ki­kapcsolódás, a művé­szetpártolás, s itt az egyetlen alkalom, ami­kor kis jóakarattal nagy örömet lehet szerezni. S különben is, hol van az megírva, hogy egu nejnek mindig csak a „háztájiban" megszo­kott szereposztásban kell látnia a világot. Kényszerképzeteim ma sincsenek ugyan, azonban rá kellett döb­bennem arra, hogy tu­lajdonképpen a „tűz­próba" elején tartok. Eletem első szakácsnőt ténykedését, a zöldbab­levesnek álcázott étel­féleséget négy és fél­éves kislányom ugyan­is így minősítette: — Egy kicsit gyanús ez a leves, de azért meg lehet enni. Bevallom, e minősí­tésre alapos gyanúja volt, hisz a „kuktare­cépt" száraz babfőze­lékre szólt. Ereztem, hogy tennem kell valamit a jobb mi­nősítésért, s nagy örömömre szolgált, hogy másnap egy jobb képes­ségűnek mutatkozó sza­kácskönyvvel térhettem haza. Jóleső érzés volt arra gondolni, hogy a CSEMADOK rövid- és hosszúlejáratú összpon­tosításaira felkészült a család. Ütközben még az ts megvigasztalt, hogy az egyik folyó­irat jobb sorsra érdemes főszerkesztője — hason­ló szereposztással is­merkedve — a húshoz készített krumplit, zsír helyett, aludtejjel tálal­ta. Egyszerűen lámpa­lázas ilyenkor az em­ber, vagy komplexusai vannak — mindegy, csak éppen az nincs a keze ügyében, ami más­kor annyira magától értetődő. S ami még ennél ts rosszabb, ma­gával szemben az em­bernek mégis csak el­nézőnek kell lennie, s szó szerint kell ven­ni a közmondást: amit főztél, edd ls meg. Hadd mondjam azon­ban, ma már nem ér­zem magam egyedül... Ketten vagyunk a sza­kácskönyvvel, hogy az elméletet gyakorlatra váltsuk. Hogy javul-e a „minősítés", ezt még ma sem állíthatom, de hogy a hagyományos konyhaművészet alap­jaiban váló megrendíté­séért nem vállaljuk a felelősséget, az egyszer biztos. Jól „néznénk ki", ha az „ilgy" ilyen mérhe­tetlen áldozatokat kö­vetelne tőlünk. Inkább felcsapunk kórustag­nakl Ilyen „elemi" csa­pások után egyszer csak arra ébredünk: ép test­ben ml épp, hogy élünk. S különben is ki kötelezhet bennünket olyan ténykedésre, ahol mi magunk vagyunk a kárvallottak. Ez még az elidegenedés korában ts sok! Ha ez még soká így megy, úgy elidege­nedünk, hogy ember legyen, aki önmagunk­kal kibékít. Addig ts, míg megértőkre talá­lunk, tűzszünetet javas­lok. Az összpontosítá­sok Idején rendezzen a CSEMADOK egy gyors­talpaló főzőtanfolya­mot ... Saját kosztun­kon koplalunk, Igazán megérdemeljük, hogy a nagylelkű útrábocsátá­sok idején is legalább egyszer jóllakjunk. Mű­vészetet pártolunk, de enni akarunk. Jelige: gyerekekkel vagyunk... (fónod) FIATAL - DE MOLETT A telt-karcsú lányok és fiatal asszonyok a ruha fa­zonjának megválasztása­kor elsősorban alakjuk elönytelenségére legyenek tekintettel. Fontos az anyag mintájának és szí­nének megválasztása is. Ez nem jelenti azt, hogy fiatal, molett nők szürké­ben, feketében és barná­ban járjanak, kerüljék azonban a rikító színeket, a nagykockás, nagymintás anyagokat. Az enyhén szűkülő kosz­tüm a derékban erős ala­kúaknak előnyös. - Az egybeszabott, gallér nélkü­li ruhát színes sállal is vi­selhetjük. - Mintás ruhák közül válasszunk egyszerű, sima vagy a rajzon szerep­lő, kétrészes fazonút. ­A hosszanti tűzés, kétsoros apró gombolás sem előny- , , ... .., ,. .„. telen telt-karcsúaknak. - A sima, egyszínű szoknyát azonos anyagból készült, vagy más vele összhangban levő szövetblúzzal, esetleg pulóverrel jól kihasz­nálhatjuk. GYÜMÖLCSÖS TÉSZTÁK Az idei gyümölcstermés nem volt ugyan gazdag, a háziasszonyok azonban így is kihasználják az alkalmat, hogy az étlapot gyümölcsös tésztákkal, sü­teményekkel tegyék változékossá. Hideg gyümölcsösrizs: A megtisztított, megmosott 16 dkg rizst 10 dkg cukor­ral, kis sóval tejben puhára főzzük. Utána kihűtjük. Hozzákeverünk re­szelt citromhéjat, 25 dkg kockára vá­gott vegyes friss gyümölcsöt. Közben 2 dl tejszínt kemény habbá verünk 5 dkg porcukorral. A felét belekever­jük a jól kihűtött rizsbe. Talpas poha­rakban vagy üvegtányérokon tálaljuk. A megmaradt habot a tetejére rakjuk, és még gyümölcskockákkal díszítjük. Almás palacsinta: 40 dkg lisztből 2 db tojással, egy csipetnyi sóval, 5 dkg cukorral, szódavízzel palacsintatésztát keverünk, a szokásosnál kicsit sűrűb­bet. Az almát (kb. '/a kg) megtisztít­ják, nagyon vékonyra vágjuk vagy re­szeljük, és a palacsintatésztába ke­verjük. A kisült palacsintákat fahéjas cukorral megszórva, négybe hajtva tálaljuk. Gyümölcsös gombóc kirántva: Vág­junk apróra 4-5 almát, körtét, néhány mandulát őröljünk meg, reszeljünk rá citromhéjat. Tejben áztatott 1 db zsem­lét vegyítsünk el egy marék morzsával és 2 db egész tojással, majd az egé­szet gyúrjuk össze a gyümölccsel. Dió­nagyságú gombócokat formáljunk be­lőle, mártsuk lisztbe, tojásba és fino­man szitált morzsába. Forró zsírban rántsuk ki, és 'ahéjas cukorral meg­hintve tálaljuk. Csak a tűz halk duruzsolása hal­latszott. Egy kis Idő múltán Rita kinyitotta a szomszédos kamará­ba vezető ajtót, és bevitt egy dé­zsa forró vizet. — Egyikük beme­het megmosakodni. — Megyek én — állt fel Rech­tor. — El vagytok gyengülve — méri végig Rechtort a gazda. — Holnap karácsony estéjé. Levágok egy tyú­kot, Rttp jó erős levest főz, és az ünnepek alatt a padláson marad­hattok. — Nem ts tudja, milyen hálásak vagyunk — keresgéli Sárosi az olasz szavakat. — Magam ts katona voltam az első világháborúban, megpróbál­tam egyet-mást. Legalább az ün­nepeket töltsétek embermódra. Rechtor kijött a kamrából, és odaállt a tűzhely mellé. Sárosi ment be mosakodni. — Holnap hamarább gyertek elő a sziklák közül, mindjárt, amint alkonyodni kezd. Odaadom a borotvámat, borotválkozzatok meg — fordul Rechtor felé a gaz­da. Időközben Sárosi ls megtisztál­kodott. Rechtor fogta a géppiszto­lyát, és indult a létra felé. — Fá­radtak vagyunk. Köszönünk min­dent. jó éjszakát! Grazié tantel — Hagyja itt a zubbonyát, meg­varrom — állítja meg Rita Sáro­sit. A fiú meglepetve néz rá, s ön­kéntelenül leveti a zubbonyát. A lány lesütött szemmel veszi el tő­le. Sárosinak eszébe jut valami: — Rechtornak nagyobb szüksége lenne rá, hogy megfoltozza a nad­rágját. Visszavonulás közben vé­gighasította. — Csak dobja le — Indult las­sú léptekkel Sárosi zubbonyával a tűzhely felé. Sárosi várta, hogy visszatekint, de a lány nem tekin­tett vissza ... Későn ébredtek, a tető hasadé­kain már világosság szűrődött be. Az ajtóban ott találták Rechtor nadrágját és Sárosi zubbonyát. Már készültek lefelé, mikor lép­teket hallottak. A gazdán kívül valaki más ls járt odalenn a he­lyiségben. Férfiléptek, két férfi léptei. Tán csak nem csalták őket kelepcébe?! Rechtor kibiztosította géppiszto­lyát. Ebben a pillanatban a gazda felnyitotta a csapóajtót. Óvatosan másztak le. — Kt járt ttt? — Az tdősebbtk lányom, meg a vőm. Halat hoztak, a vöm vette Coazzában, ott dolgozik egy ci­pészműhelyben, a vartlzánok láb­belijét is ők javítják. — Es Rita hol van? — Velük ment bevásárolni — mosolyodott el a gazda. — Miért nem ébresztett fel bennünket? — Megpróbáltam, de akkor se ébredtetek volna fel, ha ágyút sütnek el a fületek mellett. Meg aztán Rita ts azt mondta, hogy ma aligha jönnek Ide a fasiszták, legalább ktmossa a ruhátokat. — Ha ugyan kibírja a mosást — viszonozta a mosolyt Sárosi. —• Hm, lehet, hogy estére a Jé­zuska hoz egy-egy inget a vömtől, no valahogy csak lesz ... Hogy Rita megjött, körülnéztek a kamrában. — Itt áshatnánk egy bunkert — jegyezte meg Rechtor, amint ész­revett egy nagy lapos követ a kamra falában. — De hova tennénk a kiásott földet? — rebbent meg Rita sze­me. — Legalább pincéjük maradna utánunk... — Meg aztán a földet a San­gonába, a folyóba ts hordhatnám. Oda járok vízért, ha befagy a ku­tunk. Babbo biztosan megengedi, majd én rábeszélem — ígérte Ri­ta. — Most pedtg menjenek fel a padlásra, és dobják le a fehér­neműjüket, kimosom! Az egész napot a gazdától köl­csönkapott fehérneműben, taka­rókba burkolózva töltötték a pad­láson. Estére megborotválkoztak, és a karácsony esti vacsorához ül­tek. — Ma nem adhatunk maguknak semmilyen ajándékot, de egyszer majd megháláljuk a jóságukat — ígérgették, de a háziak csak le­gyintettek. —• Hagyjátok, most ne beszél­jünk erről. Sárosi még hullámot ls mester­kedett a hajába. Talán azért, hogy Ritának tessék, vagy talán hogy megint embernek, ne űzött vad­nak érezze magát. A gazdától ka­pott tiszta ing van rajta, fekete szakállát leborotválta; mintha nem is az volna, aki tegnap este szál­lást kért Ritától. — Még lázas vagy? — kérdi a gazda Rechtortól. — Az éjszaka megizzadtam, már \jobban érzem magam, — feleli, s közben figyelemmel kíséri a Sá­rosi és Rita váltotta tekinteteket. Rita most egy gyékényfonatos üveget állit az asztalra. Bor van benne, ki tudja, hol szerezte. Koc­cintanak egymás egészségére. Rechtor behunyt szemmel a fehér madarat látja az égbe nyúló hegy­csúcsok felett, majd felriad álmo­dozásából. — Ki tudja, hogy ünnepelnek odahaza. Ha ugyan egyáltalán ott­hon vannak, nem koncentrációs táborban. Mit vettek a kis Gyur­kának... Elővette felesége fényképét; megmutatja a gazdának, Ritának, a beteg háziasszonynak. — Hát te? — fordul a gazda Sároslhoz. — Az édesapám talán még él, Budapesten van börtönben, kom­munista tevékenyséqért. Edes anyám a komáromi temetőben nyugszik, testvéreim nincsenek, csak távolt rokonaim a Komárom környéki községekben meg Bfec­lavban, ők — ők talán jól van­nak — feleli szomorúan Sárosi. — Talán ők sincsenek rosszab­bul, mint ml — biztatja beteg­ágyáról a gazdasszony. — Talán — szólal meg Rita ls, akinek meghatott arcocskájára ba­rátságos fényt vet a karácsonyi gyertya lángja. (Folytatjuk) Tejfölös szilváslepény: Szokásos kelt tésztát készítünk. Egy tepsit jól kike­nünk vajjal, beletesszük a kisujjnyi vastag tésztát, amelyet újból kelni Ha­gyunk fél óráig, majd kimagozott szil­vát teszünk rá. 5 kanál porcukrot jól kikeverünk 3 tojássárgájával, hozzá­adjuk a 3 tojás habját, 15 dkg áttört tehéntúrót, csipetnyi sót, 3 kanál tej­fölt és kis citromhéjat. Mindezt jól összekeverjük, és a tészta tetejére tesszük. Szép pirosra sütjük. Őszibarack puding: 3 dl tejet 10 dkg vajjal, vaníliával, sóval főzni teszünk A forrásban levő tejbe 10 dkg lisztet főzünk be folytonos keverés közben. Ha felforrt, kihűtjük. Hat tojássárgá­ját 10 dkg cukorral belekeverünk a masszába, és jól kidolgozzuk, A tojá­sok fehérjét 6 dkg cukornál kemény habbá verjük, és ezt is a masszába keverjük. Kizsírozott formába töltjük a következőképpen: egy sort teszünk a masszából, erre darált mandulát; piskótamorzsát teszünk, és 4 percig gőzöljük a sütőben. Kb. 20 dkg cu­korból 3 dl vízzel szirupot főzünk, és ebbe belekeverünk V2 kg felszeletelt őszibarackot. Ezzel tálaljuk a pudin­got. Szőlős lepény: Gyúródeszkán összedör­zsölünk 40 dkg lisztet, 25 dkg vajat, 12 dkg porcukrot, citromhéjat, majd egy egész tojást hozzáadva, hirtelen összegyúrjuk, és egy órára hideg hely­re tesszük. Megtisztítunk IV4 kg sző­lőt, megmossuk, lecsurgatjuk. Egy edénybe öntve 12 dkg porcukrot adunk hozzá, és V2 dl likőrrel meglocsoljuk. V2 óráig állni hagyjuk, közben átforgat­juk a szőlőszemeket. 10 dkg diót meg­darálunk, 10 dkg morzsával, 8 dkg cu­korral és egy késhegynyi fahéjjal ösz­szekeverjük. A tésztát kétfelé vágjuk, a nagyobbik felét ceruzavastagságúra kinyújtjuk, és tepsiben félig átsütjük. Ha kissé kihűlt, rászórjuk a diókeve­rék felét, rárakjuk a szőlőt és a keve­rék másik felét. Most kinyújtjuk a tész­ta kisebbik felét, ráhelyezzük a tölte­lékre, széleit körülnyomkodjuk, tojással megkenjük, villával megszurkáljuk. Mérsékelt tűznél 45-50 percig sütjük, Fahéjas porcukorral szórjuk meg. JÁTÉKPOLC Az ősz és a hűvösebb időjárás kö­zeledtével gyermekeink egyre többet tartózkodnak majd a lakásban. Játé­kaik, esetleg könyveik elhelyezésre al­kalmas ez a régi kisszekrényből készült vagy akár néhány szál deszkából ösz­szeállított kis polc, melyet színes kre­toníüggönnyel díszítünk. Ha a polcot deszkából állítjuk össze, akkor olda­lait és tetejét bevonjuk - tapétasze­rűen - a függöny anyagával. 0] SZŐ 4 *19B5. szeptember 19,

Next

/
Oldalképek
Tartalom