Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-06 / 216. szám, péntek

TETTEKKEL ADJUNK VALASZT Immár a hátunk mögött tudjuE a csallóközi nagy árvíz veszélyes napjait, amikor szakadtak a gátak, szennyes ár tört a falvakra. Akkor az egész ország népe, különféle formában ugyan, de szinte egy emberként sietett a Károsultak, a kite­lepítettek segítségére. A közvetlen veszély most már elmúlt, de az árvíz hátrahagyott egy sereg problémát, amelyeknek megoldása csak akkor járhat sikerrel, ha országos ügyet látunk benne valamennyien. Kétségtelen, hogy az elmúlt hetek* ben rengeteg törtlnt a 'dunaszerdahelyi és a Ko­máromi járásban, aminek célja az élet minél gyor­sabb és maradéktalan felújítása volt. Az asszaná­lás terén minden hiányosság ellenére is komoly eredményeket mutathatunk ki. A jövő építése biztató terveinek valóra váltásához azonban csak akkor láthatunk hozzá teljes erővel, ha eltávolít 3 juk az útból az olyan és a hasonló akadályokat, amelyekre az alábbi Írások is Igyekeznek felhív^ nl a figyelmet. A VIZ LEVEZETÉSÉTŐL FÜGG A JOVÖ ÉVI TERMÉS A mezőgazdászok gondjai A kommunista szó ereis Ezekben a napokban bárhol I* meg­állunk valakivel beszélgetni az árvix sújtotta területen, néhány perc múlva már tizen húszan vesznek körül. Kér­dés kérdést követ, sok mindent sze­retnének megtudni az emberek. Mikor jönnek a technikusok, meddig vezetik le a belvizeket, szétszedhetik-e a há­zakat, lesz e náluk is szúnyogirtás, a biztosító mennyit tizet, a barakkok ér­kezésére sokáig kell várni? — és sok más választ váré izó ecik ilyenkor. Érthetően téves nézet is hangot kap. Azért mondjuk, hogy érthetően, mert helyenként a leghivatoltabbak, a kom­munisták valahogy megteledkeznek a felvilágosításról, a magyarázatra!, az emberek tájékoztatásáról még olyan esetekben is. amikor fik maguk már tisztán látnak egyet s mást. jó lenne, ha a kommunisták megtalálnák az út­ját-módját annak, hogy nyíltan, őszin­tén, az igazságnak megfelelően, sem­mit nem kendfizve, de egyben cáfolva a helytelen értesüléseket — szót érte­nének a többiekkel. A legmeggyőzőbb természetesen a tett. De azért ne essünk át a ló má­sik oldalára, és ne felejtsük ki a szá­mításból az igaz kommunista szót sem, amelynek hitele a tettre serkentés aranyfedezete. A Gútai Helyi Nemzeti Bizottság a minap huszonegy utca névsorit ter­jesztette a járási szervek elé. Olyan utcákét, amelyekbe |avasolta a visz­szatelepités engedélyezését. A jNB és a kerület jóváhagyta a javaslatot. Végeredményben a helyi szervek tud­hatják a legjobban, mit lehet és mit nem. Az Oj Szó közölte a hírt és ter­mészetesen megvolt a visszhangja, jó egynéhány helybeli kitelepített meg­érdeklődte, mely utcákról van szó, s ha történetesen az övérfil is, akkor szépen hazajött. T alán a Messiást sem várják úgy a hívők, mint a komáro­mi járás egyes községeiben, s közülük is leginkább Gútán — a technikusokat. Nem csoda, hiszen eltekintve a fertőtlenítést végző hi­giénikusoktól, éppen tőlük függ, vajon az emberek beköltözhetnek-e az épen maradt vagy csak megron­gálódott, de lakható házakba. Tulaj­donképpen rájuk hárulna az élen­járó „rohamosztag" szerepe, csak azután jöhetnének a biztosító em­berei, hogy felvegyék a kártérítés megállapításához szükséges adato­kat, s ezt követően indulhatna a munka, a helyreállítás, a tatarozás. Ez 'Így természetes, hiszen csak az építészethez értő szakember mond­hatja ki a felelősségteljes szót: Itt veszély nem fenyegeti Jó egyné­hány ház ugyanis a hozzá nem értő ember szemében sértetlennek tűnik, mégcsak repedés sines rajta, de hosszú hetek óta víz mossa az alap­jait és lehet, hogy nemsokára meg­rokkan, emberéletet fenyegethet. !. Mégsincs igy. Az egészségügyi dolgozók és a kárt felbecsülő biz­tosítási likvidátorok a legtöbb he­ityen megelőzik a műszaki szakem­bereket. Mindinkább kitűnik, hogy kevés a technikus, ottjártunkkor — hétfőn és kedden — még a laikus is lemérhette: Ilyen ütembén a munka, csak hónapok múlva érne véget. Márpedig az emberek ennyit ölbetett kézzel (a műszakilag nem ellenőrzött házakhoz természetesen Az oldal anyagát írta: CSETŐ JÁNOS és GÁLY IVÁN: Az esős időjárás az egész or­szágban kedvezőtlenül befolyásol­ja az aratást, s az árvíz sújtotta területeken késlelteti az újjáépítés megkezdését. A komáromi járás több községében eltakarították az összeomlott házak romjait, de az alapok ásását nem kezdhetik meg, mert két-három ásónyomra talaj­víz fakad. Addig, míg a falvak kö­rül vlz lesz, nem várható javulás. Ekkor jött a galiba. Rövidesen kide­rült, hogy ugyan huszonegy utcára ment a javaslat, de közülük csak öt esetében fejezték be a műszaki ellen­őrzést. Ahol erre nem került sor, oda természetesen nem engedélyezték a beköltözést. A józanul gondolkodó em­ber szántára érthetetlen dolog: ho­gyan születhetett meg ez a javaslat a műszaki szakemberek bevonása nél­kül? Nincs itt valami hiba a munka szervezése és egybehangolása terén? nem szabad hozzányúlniuk] semmi­képpen sem várhatnak. Senki sem kívánhatja tőlük, hogy tétlenkedje­nek, amikor annyi lenne a munka, hogy azt sem tudnák, hol kezdjenek hozzá. Hajtja őket az akarás: őszig, ha még lehet, rendbeszedni a por­tát. Nem egy helyen ugyanis — egyelőre még barakkok híján — ro­konok és ismerősök házaiban húzód­nak meg szorosan az emberek, sőt hajlékot találtak minden lehető és lehetetlen helyen. Igaz, sokan közü­lük, főleg Gútán, de másutt is, nem várták be a reevakuálásl felhívást és úgymondván: „feketén" tértek vissza községükbe. Számolnunk kell viszont azzal, hogy a helyt nemzeti bizottságoktól megkapták a tartóz­kodást engedélyt, amennyiben iga­zolni tudták, hogy valamelyik épen maradt házba befogadják őket. Egy­szóval most ott vannak és dolgozni szeretnének. Senki se kételkedjék benne, kezük alatt égne a munka. De hát a technikusok ... Félreértés ne essék. Azok, akik ott vannak, kora reggeltől késő es­tig gyúrják a sarat, alig pihennek, nem sokat gondolnak magukra. Gú­tán hétfőn összesen nyolc technikus volt. A teljes műszaki ellenőrzés előírás szerinti elvégzése olyan bo­nyolult, hogy egy szakember napon­ta csak három ház felülvizsgálásá­val végezhet. Ez naponta nem több, hanem különféle kiesések miatt in­kább kevesebb a 24 háznál. Márpe­Az újjáépítés megkezdésének fel­tétele a víz levezetése. A komáromi járás mezőgazdasági üzemeinek vezetői aggodalommal szemlélik a kialakult helyzetet. Mi is történt? 24 óra alatt el kellett tömíteni a Vág gátján nyitott rése­ket, mivel Komáromnál több mint 1 méteres vízszintemelkedést vártak. Ez azt jelenti, hogy megszűnt a vlz elfolyása. A Csallóközből, valamint az Izsa— Pat térségből a vizet csu­pán kiemeléssel, tehát szivattyúkkal lehet eltávolítani. Szivattyú pedig kevés van. A vízügyi kísérleti Intézet hivata­los mérései szerint július 28-án a Csallóközben 260, Izsa— Pat térségé­ben pedig 48 millió köbméter víz volt. A komáromi járási mezőgazda­sági termelési igazgatóság és a me­liorációs szövetkezetek szakemberei — alapul véve az említett adatokat — javaslatot készítettek a TÍZ eltá­volítására. Abból a tényből Indultak ki, hogy szeptember 15-ig el kell tűnnie a szántóterületről az utolsó köbméter víznek is, különben nem biztosítható a talaj kiszáradása, sem a szántás és a vetés elvégzése. — Ha az említett vízmennyiséget 45 nap alatt akarják elvezetni, ak­kor másodpercenként 79,2 köbméter vizet kell átemelniük a szivattyúk­nak a Duna és a Vág gátján — tá­jékoztatott Klein mérnök, a JMSZ vezetője, jelenleg a már működő szivattyútelepek 36, és a különféle szivattyúk 14 köbméter vizet emel­nek vissza a mederbe másodpercen­ként. A feladat: biztosítani annyi szivattyút, hogy másodpercenként további 29,2 köbméter vizet emelje­nek át a gáton. A szakemberek véleménye szerint, ha megkapják a KOVRIS-tól az Ígért 40 darab szivattyút — ketkyg csupán hármat- kaptak, — akkor ezek teljesítménye 12 köbméter'ten» ne percenként. Kellene 61 SIGMA DE—300-as típusú szivattyú, ezek szintén 12 köbméter vizet emelné­nek át percenként, valamint 7 egyéb szivattyú 20 köbméter per­cenkénti teljesítménnyel. Ha az említett szivattyúkat nem tudják beszerezni, akkor további 45 transzportőrt kellene átalakítani, hogy ezek szintén segítsék kiemel­ni a vízmennyiséget. A szivattyúk beszerzése igen bonyolult, mivel a legtöbb üzem kis teljesítményű szi­vattyúkkal rendelkezik, vagy pedig villanyárammal üzemeltethető nagy teljesítményű szivattyúkat kínál. Ez utóbbit csak egyes helyeken lehet dlg a községben és a környező te­lepüléseken mintegy 3500 ház van. Mindet ellenőrizni kell, még azokat is, amelyeket felszínt víz nem áz­tatott. Ha elosztjuk ezt a számot a napi teljesítményt jelző 24-el, akkor 145 nap a végeredmény, vagyis kis hífán öt hónap. Régen rájöttek az illetékesek, hogy így bizony nem Jutnánk se­hová. A helyi nemzeti bizottság már f ó egy hete sürgeti a járást, segít­séget kér. Dehát a járásnak más pontjairól is hasonló követelések futnak be és ahol nincs, ott ne ke­ress! A kerülettől kell kérni, nincs más megoldás. Meg ts történt, de valahogy nehézkesen Indul a gépe zet. Lassan szállingóznak a műszaki dolgozók. S az egyszerű emberek, enyhe a szó, bosszankodnak. Talán egy-két nap kérdése és Gú­tán lesz technikus elég. Addig is már új és sokkal ésszerűbb Irányéi vek szerint működnek a műszaki dolgozók. Egyelőre csupán arra szo ritkoznak, hogy megállapítják, me lytk ház lakhatatlan, és hová lehet a tatarozás után beköltözni. Ezzel a módszerrel egy technikus napon ta nem három, hanem húsz-harminc házzal végezhet. És ez már jelentős haladás. Nincs ok tehát a harangok félrs­verésének, csakhogy felesleges és politikailag káros most minden in­dokolatlan késés. Végeredményben elhelyezni, mivel problémát jelent a villanyáram biztosítása. Azért leg­megfelelőbbek a Diesel-motoros szi­vattyúk. Elismeréssel kell szólni a hajó­gyáriak kezdeményezéséről, akik transzportőröket alakítanak át szi­vattyúkká. Egy-egy ilyen transzpor­tőr-szivattyú Izsán 70 000 liter vizet emel vissza percenként a Dunába. Komáromban a vízügyi Igazgatósá­gon magyarországi szerelőkkel ls találkoztunk. Ok Izsán és Nagyke­szin 5 nagy teljesítményű szivattyú­val segítenek eltávolítani a vissza­maradt vizet. A meliorációs szövet­kezet elsősorban a falvak belterüle­téről akarná kiszivattyúzni a vizet. Jelenleg a 38 szivattyú 113 köbmé­ter vizet emel ki a falvakból napon­ta. Sajnos, amíg a falvak körül a határban víz lesz, ez a munka ke­vés eredménnyel Jár, mivel sok he­lyütt újból feltör a talajvíz. A szövetkezetek döntő többségé­ben már elkészítették a termelés felújításának tervét. Ahol a védnök­ségi járások segítségével biztosítani tudnak elegendő takarmányt, oda őszre engedélyezik az állatállomány egy részének visszaszállítását. Ter­mészetesen a tavaszi takarmányt már a szövetkezeteknek kell bizto­sítaniuk. Ez azt jelenti, hogy őszre meg kell művelniük a földterületet, és elsősorban takarmányféléket kel! vetniük. A Csallóközben az Idén az árhullám aratott,a jövő évi termés pedig attól függ, vajon ősszel ho­gyan tudják megművelni, előkészí­teni a talajt. Ezért sürgetik annyira a szövetkezetek vezetői a szivattyú­kat, a csatornák ásását, hogy a vlz mielőbb eltűnjön a határból. HASZNÁLT • Az Állami Bírt^tó ftát'báWtött ferte hetekkel ezelőtt et&éžM"ňyitv'ä­nosan a bírálat cseppet sem kelle­mes pergőtüze. Kevesen voltak, és nem győzték a munkát. Hivatkozhat­tak volna objektív nehézségekre, ar­ra, hogy elég későn kapták meg a világos irányelveket, vagy hogy a nemzeti bizottságok sokkal kevesebb teljesen elpusztult és megrongáló­dott épületet jeleztek, mint amennyi valójában volt. ök azonban látták, hogy az emberek türelmetlensége indokolt, itt nem segít a magyaráz­kodás, hanem gyorsan tenni kell. Lenárt elvtárs, az Állami Biztosító komaromi járási kirendeltségének igaz­gatója már hétfőn arról tájékoztatha­A DUNAMOCSI HNB Irodájában ni­gyen hajolnak az asztalra terített tér­kép fölé. Az Üstl nad Labem-i jNB ipari osztályának vezetője, Zelina elv­társ, valamint Korpíšek és Michaliőka mérnökök Asbót elvtárssal, a HNB el­nökével tanácskoztak a falu fejlesztési tervéről. A védnökségi járások mérnö­kei inár harmadik napja tartózkodnak a faluban. A HÉTEN MEGKEZDIK... A faluban már elvégezték az össze­dőlt házak asszanálását, egy helyre rak­ták a még használható cserepeket. Sajnos, a faanyagból nagyon keveset lehet hasznosítani. A többi árviz súj­totta faluhoz viszonyítva itt különle­ges helyzet alakult ki, mivel fik nem a patt gátszakadáson kiömlfi vízből kaptak, hanem a falu mellett az ala­csony töltésen átfolyó víztömeg pusz­tította el a falut. Egy utca szinte egé­szen megsemmisült, 36 ház helyett kell újat építeni. A kitelepített családok többsége már hazajött, a rokonoknál és ismerősöknél helyezkedtek el, da sokan laknak fészerek alatt. — Kértünk a JNB-től 10 darab szov­jet faházat — mondja Asbót elvtárs. — Ezeket a házakat a falu szélén a Duna partján szeretnénk elhelyezni, persze ez a mennyiség még közeiről sem lesz elég az otthon nélkül ma­radtak elhelyezésére. Nagy segítséget jelentene számunkra, ha a védnöksé­get vállalt járások üzemel Ide a Duna mellé faházakat építenének. Átmeneti­leg elhelyezhetnénk bennük a családo­kat, azután pedig használhatnák őket az üzemek dolgozói, itt tölthetnék sza­badságukat kellemes környezetben. Zelina elvtárs megjegyezte, hogy a mocsiak nagyon ésszerűen oldották meg a falufejlesztés tervét. Nem bőví­tik a falut, hanem elsősorban a belte­rületre építenek. Már a hét végén megkezdhetik az ala­pok ásását. Itt kell megjegyezni, bogy a komáromi járásban, csupán Dunamo­cson és részben Izsán csökkent any­nyira a talajvíz, hogy megkezdhetik ezt a munkát. Dunamocsra szállítják az építőanyagot, téglát, cementet, de mindeddig senki sem tudja megmon­dani, honnan és mikor kapnak kavi­csot. Márpedig kavics nélkül nem le­het építkezni. A faluban közel 100 űj házat kell felépíteni, s a megrongált házak javí­tásához is szükség lesz kavicsra. Ilyen hatalmas mennyiséget 20—25 km-ről gépkocsikon szállítani igazán nem lesz gazdaságos. Éppen ezért az épitést irányító szerveknek alaposan meg kell fontolniuk a mocsiak ajánlatát: ter­meljék ki a kavicsot a Dunából, a falu mellől, vagy esetleg két-három község számára a legmegfelelőbb he­lyen. A BÍRÁLAT tott bennünket, hogy a járásban eddig 1620 teljesen elpusztult és 1762 meg­rongálódott ház esetében végeztek a kár felbecsülésével. Az ezzel kapcso­latos munka dandárját tehát a hátuk mögött tudhatják, bár még most ls na­ponta futnak be jelentések olyan he­lyekről, ahol már jártak, további h4­zak összeomlásáról, Illetve megrongá­lódásáról. Jelenleg negyvenkilenc lik­vldátoruk működik a járásban, döntő többségükben a csehországi kerületek­ből. Áldozatkészségükhöz, fáradhatat­lanságukhoz nem fér kétség. Néha ugyan fenntartást okoz, hogy a helyi nemzeti bizottságok Itt-ott nem bizto­sítanak számukra idejében tolmácso­kat. Az ellenük még szórványosan el­hangzó panasz többnyire indokolatlan, mert valóban nehéz a kár reális felbe­csülése ott, ahol még áll a víz. Hogyan lett a huszonegyből öt ? A csicsói szivattyútelepnél készült ez a felvétel. Híven mutatja, hogy bár még nem teljes kapacitással, de így is tekintélyes sugár­ban emeli vissza a Dunába a kiáradt vizet. Ottjártunkkor megtekintet­tük a gátszakadás helyét is. Főleg azért, mert fülünkbe jutott a hír, hogy itt jelentős az átszivárgás. Másik képünk bizonyítja: ez as^áMHÜS túlzott; A körgát szilárdan áll, szemmel észrevehető át­szivárgás sehol sltict; a víznek nincs áramlása, a képen látható át­törgfc lielyén' sem, itt tehát veszély nem fenyeget.!" Megengedhetetlen fényűzés az árvíz napjaiban nem egy helyen láthattuk: egy-két ezernyi tehergép­kocsi kellett és huszonnégy órán belül megvolt, szükség volt a ho­mokzsákok százezreire és nem hiá­nyoztak, több tízezernyi tonna követ követelt a csicsói gátszakadás és naponta hétszáz fuvar érkezett, munkáskéz kellett és mindig volt. Egyszóval minden felelősséget vise­lő embernek a rendkívüli helyzet­ben rendkívüli operativitással kell cselekednie. Másképp ez nem megy. A technikusok esetében sem, mert hát ezen a téren is hatalomnak szá­mítunk ... Gúta, Februári Győzeielem útja. Fejtetőre állt tábla jelzi: nemrég még itt volt a 409. számú ház. Ma már csak romok, amelyeknél Vladimír Šimeček kárbecslő végez a biztosító számára méréseket. Tehát ebben az esetben hatott a kri­tika, előre lendítette a munkát. Gútán például jelenleg tíz likvidátor dolgo­zik Pexider elvtárs vezetésével, Immár 14 napja. A kezdettől eltérően most már nemcsak a kár felbecsüléséhez szükséges adatokat veszik fel, ezzel csak délelőtt foglalkoznak, míg dél­után már számítják is a kártérítés ősz­szegét. A brnói Vyhnáček Vilémmel és a kroméfíži Simeček Vladimírról együtt felkerestünk egy-két kárt szen­vedett, illetve összedőlt épületet és a saját szemünkkel győződhettünk meg róla: munkájukat nemcsak lelkiisme­retesen, a legnagyobb megértéssel, ha­nem egyben gyorsan is végzik. Megállás nincs, a munkaidő reggel hattól este tizenegyig tart. Megérdem­lik a dicséretet. De azért számolniuk kell azzal, hogy ott, ahol már véget ért a fertőtlenítés és a műszaki el­lenőrzés, ott az embereket a leg­jobban az érdekli: mikor és mennyit. Nemcsak a házért, hanem a kertért és az ingóságért is. Mert hát las­san Itt az fisz, és addig sok minden rendbe szedhető, meg, beszerezhető. Ehhez meg pénz kell. S hogy meny­nyi lesz, azt a ko­máromi járás leg­több károsult köz­ségében még nem tudják. Amit csak lehet — meg kell tud­niuk ... 1965. augusztus 8. * ÚJ SZŐ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom