Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-26 / 236. szám, csütörtök

£ gy hónapig tartottak a Szegedi Szabadtéri Játékok. Ez idö alatt a városban rendezett számos hangver­senyen és egyéb kulturális műsoron kívül a Dóm­tért szabadtéri színpadon Erkel Bánk bán című operáját, Madách Az ember tragédiája című drámáját és Puccini Turandot című operáját háromszor, Bernstein West Side Story című, a shakespeare-i Rómeó és Júlia alapján ké­szült modern zenés játékot négyszer mutatták be. Ml a magyar dráma- és operairodalom két legkiválóbb gyöngyszemét Az ember tragédiáját és a Bánk bánt néztük meg. Szegedre különös kíváncsisággal mentünk. A Szegedi Szabadtért Játékok híre rendszeresen eljut hozzánk is. Az eseményről egyrészt az újságokból, másrészt a szem­tanúk elbeszéléseiből értesülünk. Azóta ugyanis, amióta országaink között megkönnyebbült a turistaforgalom, Csehszlovákiából is sokan látogatnak Szegedre, a ma­gyar kultúrának erre a nagy bemutatójára. Minket a gaz­dag műsoron kívül a szabadtéri játékok formája is kí­váncsivá tesz. A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK Ha más jellegűek is, a szabadtéri játékoknak nálunk is gazdag hagyo­mánya van. A Prágai Tavasz min­tájára számos városban évente meg­rendezésre kerülő Zenei Tavaszok, valamint a tízezreket toborzó stráž­nicel, východnái, svidníkí, gomba­szögi és más dal- és táncünnepé­lyek, mind-mind a szabadtéri elő­adások egy-egy formája. E rendezvé­nyeknek többek között az a céljuk, hogy tömegessé tegyék a szórako­zást, a művelődőst. A tömegszínját­szást, és a tömegnevelés célját szol­gálják a Szegedi Szabadtéri Játékok is, annak az elvnek megfelelően, hogyha azt akarjuk, hogy a színház uralkodóvá váljék és visszanyerje hatását, az egész néphez kell szól­nia. I smerve a gombaszögi és a töb­bi hazai szabadtéri rendez­vény nehézségeit, a műsorok összeállításával kapcsolatos hom­lokegyenest eltérő véleményeket, kíváncsiak voltunk, vajon mi a helyzet Szegeden, hogyan szervezik meg itt a bemutatókat. A legkellemesebb benyomást a rendkívül széles körű propaganda­hálózat tette ránk. A Szegedi Sza­badtéri Játékoknak kilenc megyében van képviselője. A jegyek zömét jól kiépített közönségszervező hálózat juttatja el az ország minden részé­be. A propaganda munkából nagy­részt vállal az IBUSZ, amely a ren­delkezésre álló közel 100 ezer jegy­készletnek ez idén is az egyharma­dát igényelte. A jó szervezést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a július 24-től augusztus 20-ig tartó játékokra szóló jegyeknek több mint a fele már májusban elkelt. Szegeden először 1931-ben tartot­ták meg a mostanihoz hasonló sok szereplőit és közreműködőt igénylő szabadtéri bemutatót. Aztán 1933-tól évente rendeztek nyári szabadtéri előadás-sorozatot. Á játékoknak 1939-ben a háború ve,tett véget. A húsz évig tartott kényszerszünet után 1959-ben zendültek fel ismét a Szegedi Szabadtéri Játékokat meg­nyitó harsonák. A felújítás óta el­telt hat év alatt 103 előadást tar­tottak az 1959-ben 5500, az 1961-től pedig már 7000 nézőt befogadó sza­badtéri színpadon. A bemutatóknak évente átlag 2500—3000 szereplőjük van. Ez idén például csupán Az ember tragédiá­jában több mint ezer ember szere­pelt. Az emberanyagot a hivatásos színházak és a műkedvelők egy­aránt szolgáltatják, ezáltal is kap­csolatot tartva a kultúra terjeszté­sének két ága között. A magyar művészek legjobbjai közül eddig többek között Rutkay Éva, Lukács Margit, Várady Hédi, Mátyás Mária, Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Básty Lajos, Major Tamás, Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós és Svéd Sándor szerepelt a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Ran­gos a külföldi művészek névsora is. Az együttesek közül a moszkvai Bolsoj 120-tagú balett társulata egy, a moszkvai Nyemirovics-Dancsenko Színház 100-tagú balett társulata pedig két alkalommal lépett fel. A Játékokon eddig összesen mintegy 400 külföldi művész mutatkozott be. M indezt azért mondtuk el, mert annak ellenére, hogy a sza­badtéri bemutatóknak már nálunk is gazdag hagyománya van, a rendezők gyakran igen nehezen döntik el, hogy tulajdonképpen mi­lyen műsort mutassanak be. Kizá­rólag népművészetet, vagy mást is? Egyedül a műkedvelők lépjenek-e fel, vagy szerepeljenek hivatásos művészek is? A kérdésekre nem a mi feladatunk válaszolni és nem ls szerencsés a dal- és táncünnepélye­ket a szegedi játékokhoz viszonyí­tani. Ha küldetésük azonos is, a jellege mindkettőnek más. A látot­tak alapján azonban erről a kér­désről itt is csak azt mondhatjuk: a szabadtéri bemutató mégha annak dal- és táncünnepély is a neve, a ml esetünkben sem szűkíthető le csu­pán tájegységekre. Elsősorban ér­tékeinket, a saját munkánk gyümöl­csét kell felmutatni. Örökösen azon­ban nem topoghatunk egy helyben, nem mutathatjuk évről évre ugyan­azt. A tovább lépés, a tartalmi és formai gazdagodás a mi rendez­vényeink esetében is nélkülözhetet­lenül szükséges. Ha másképp lehe­tetlen, akkor úgy, mint ez idén Gombaszögön történt: a hazai együt­tesek műsorát párosítsuk külföldi együttesek és hivatásos művészek szerepeltetésével. A műsorok nem­zetközivé tétele a gazdagodást, az előrelépést, a provincionalizmus le­küzdését szolgálja. A lényeg az, hogy mértéktartók legyünk és a vendégszereplők ne a saját együt­teseink rovására szerepeljenek. Amiről mi a Komáromi Jókainapok és Gombaszög alkalmából ábrándo­zunk, hogy legyenek ezek a bemu­tatók nemzeteink és nemzetiségeink találkozó helyei, az Szegeden, ép­pen azért, mert a rendezőség bát­ran nyúl neves külföldi művészek szerepeltetéséhez, már megvalósult: a Tisza-parti város valóban a né­. pek nagy kulturális, művészeti, ta­lálkozó és barátkozás! helye. Ez idén is nemcsak a Duna-menti ál­lamokból vettek a bemutatókon so­kan részt. A Szegedi Szabadtéri Já­tékoknak sok francia, olasz, angol és tengerentúli nézője is volt. A műsor elsősorban méreteinél fogva nyűgözött le. A legna­gyobb élményt a Tragédia megtekintése jelentette. A hatalmas színpad és a mintegy ezer szerep­lő, amely Madách örökértékű művét életre keltette, magában is feledhe­tetlen látvány. Ezenkívül a Tragé­diának a rendezői felfogása is mást sugallt, mint azok az előadások, amelyeket előbb láttunk. Vámos László rendező a Dóm-teret a szín­pad szerves részévé tette és a da­FIÚ LÁNY? Az Üj Szó 1965. augusztus 7-i számában „Az elmegyógyászat mai hiva­tása" című cikkben már vázoltuk a modern pszichiátria ténykedeset, konkrétan az érsekújvári járásban. Az slmegyógyászatban is a megelozes a fő irányzat. Az említett járás elmeosztályán több lélektani tanacsado működik. Most csak a jegyesek és a házastársak tanácsadójával szándé­kozunk foglalkozni, s különösen a tanácsadó keretén belül folyó érdekes kutatással. 1 A nő fogamzási időszaka csak rab mondanivalójának szolgálatába állította a Fogadalmi templom két 92 méteres tornyát is. Látványos és újszerű volt Az em­ber tragédiájának a mostani bemu­tatója. Magyarországon sokat vitat­koztak és még mindig vitatkoznak néhány megoldás indokoltságán. Mi a vendég szemével, mint aki látta a Major Tamás rendezte pesti Tra gédiát is, csak annyit mondhatunk: Major Tamás rendezése modernebb, a Vámos Lászlóé viszont lenyűgö­zőbb. Mindkét előadásban rengeteg az ötlet, az újszerű megoldás, és mindkét rendezői felfogás azt bizo­nyítja, hogy Madách Imre remekmű­ve mindenkor, minden rendező szá­mára rengeteg kifejezési lehetősé­get tartalmaz. A most bemutatott tragédiának két hazai vonatkozású eseménye is van. Az egyik az, hogy a gömörpanyiti születésű Vaszy Viktor írta a ze­néjét, a második pedig az, hogy a Komáromi Magyar Területi Szín­ház Magyarországon tanuló tagja, Beke Sándor a segédrendezője. Mindez talán kicsiség, a mi szá­munkra mégis jelentős esemény. A Bánk bánt először láttuk szín­padon. Nincs módunk a viszonyítás­ra, de úgy érezzük Simándy József­fel a címszerepben ez az előadás ls kimagasló teljesítménye a szabadté­ri játék-sorozatnak. Ennél az elő­adásnál nem tapasztaltuk az előbbi­nél domináló látványosságot. A ren­dező Békés András a jelenetek sze­replökkel történő túlméretezése he­lyett, inkább a drámai mozzanatok légkörét növelte, igyekezett monu­mentálissá tenni. Ezt elsősorban Bánk bán első színpadra lépésekor, Bánk és Gertrúd tragikus összecsa­pásakor és a békétlenek Jelenete­kor éreztük. J övőre nyolcadszor kerül sor a Tisza partján a népeknek er­re a nagy kulturális találko­zójára. A rendezőség már most ké­szül. Az előzetes tervek szerint 1966-ban Kodály Zoltán Háry János című dalművét, Madách Az ember tragédiája című drámáját, Bizet Car­men című operáját, Gershwin Porgy and Bess című operáját, valamint a grúz táncegyüttes műsorát mutatják be. Elkészültek a további tervek is. Ezek szerint bővítik a fesztivál programját és a Móra Ferenc Mú­zeum előtti téren körszínház jellegű színpadot és nézőteret létesítenek, ahol évente egy-egy görög drámát mutatnak majd be. Azt is tervezik, hogy a szabadtéri bemutatók ideje alatt a Szegedi Nemzeti Színház­ban is rendeznek előadásokat. Itt készülnek kikísérletezni azokat a darabokat, amelyeket később a Dóm­téren mutatnak majd be. Szeged már most is gazdag mű­sort nyújt. Rövidesen azonban olyan igazi fesztivál-város lesz, ahová bárhonnan, bárkinek érdemes el­látogatni. BALAZS BÉLA Á járásban élő jegyesek és há­zastársak minden hétfőn 8—12-ig kapnak lélektani, illetve jogi prob­lémáikra alapos magyarázatot. A je­gyeseknél megállapítjuk a legfonto­sabb szellemi és élettani tulajdon­ságokat, először külön-külön, majd összehasonlítjuk harmonikus és fő­leg diszharmonikus tulajdonságai­kat. Igyekszünk megállapítani, ille­nek e egymáshoz, vagy talán fon­tolják-e meg jobban a házasság megkötését. Igen fontos szolgálat ez, mert a jegyesek megismerik személyiségük ismeretlen oldalát, s azt, hogy adottságaik milyen fo­kú összhangot vagy éppen ellenté­tet idézhetnek elő a jövendő közös életükben. Azonkívül szoros együtt­működésben a prágai pszichiátriái kutató intézettel a tanácsadó tagjai saját kutató módszereiket is alkal­mazzák, melyekkel aránylag rövid időn belül fontos lélektani adatokat szereznek. A jegyesek és házasok felvilágosítást kapnak továbbá ar­ról, hogy lehet a saját személyisé­güket pozitív irányban megváltoz­tatni, továbbá fejleszteni, tudomást szereznek a közös életre vonatkozó erkölcsi és jogi szabályokról. Az osztály dolgozói remélik, hogy ha most még nem is, de a közeljövő­ben csökkenni fog a válások szá­ma, s az olyan házasságok, melyek mindenre hasonlítanak, csak nem a harmonikus együttélésre. Vannak házasságok, melyek tö­rést szenvednek, mert nincs gyer­mekáldás, majd olyanok, ahol túl sok a gyerek. Nagy problémákkal küzdenek ott is, ahol az abortuso­kat engedélyező törvényt veszik igénybe. De nem kis probléma, ha a várva várt gyermek testi vagy szellemi fogyatékosságban szenved. És itt osztályunk dolgozóinak egy érdekes kutató munkájáról szeret­nénk olvasóinkat tájékoztatni. 1956 augusztusában Magyarorszá­gon az abortust törvényesen enge­délyezték. (Csehszlovákiában abban az időben még szó sem volt ilyes­miről.) Nem egy nőgyógyász és el­meorvos azon töprengett, nem le­hetne-e valamely természetes mód­szert alkalmazni az effajta termé­szetellenes beavatkozások helyett. S 1956. augusztus 15-én dr. Jónásnak különös ötlete támadt: az ősrégi or­vosi könyvekben azt emlegették, hogy a nők élettani megnyilvánulá­sában a Hold mozgása, főleg a Nap—Hold távolság, az ún. holdfá­zisnak van döntő szerepe. Ez az elképzelés csak az első látszatra hat furcsán, mert ha összehasonlít­juk a nők 28 napos vérzési ciklu­sát a Hold 28 napos körforgásával, már nem olyan meglepő a hasonla­tosság. Sőt, az ősrégi orvosok azon állítása, hogy a nő csak a Hold bi­zonyos fázisában képes fogamzás­ra, sem lesz különös, ha tudomást szerzünk arról, hogy néhány tenge­ri élőlény csak akkor szaporodik, ha á holdfázis egy bizonyos élő­lény fajtájára nézve specifikus fényszöget ér el. Ebből a megfigye­lésből indult ki dr. Jónás is feltéte­lezéseiben. Így jöttek létre fontos összefüggések, melyek több alapté­zisben nyertek kifejezést: Nehéz út volt a hordággyal a keskeny és egyenetlen hegyi ösvé­nyeken. A mieink, az oroszok és az olaszok egy része felváltva vi­szi a hordágyat a sebesülttel. Mliö­kót elgyötri a szállítás. Egyes he­lyeken a maga lábán, gyalog kell mennie. Nagyon elgyengült a láz­tól és a vérveszteségtől. Az ösvény szélén a közeli pász­tortanyáról érkezett hegylakó vár­ta őket. Bort és két gyönyörű al­mát hozott Mlífikónak. Alig né­hány lépésnyire a hegylakók to­vábbi csoportja. Látni akarják MliCkót, meg akarják vigasztalni. Hoztak neki mindenből, amijük van és amiről azt hiszik, hogy egészségére válhat. Égy össze­aszott anyóka a bekecse alatt egy bögre meleg teát takargat. — Gyógyfüvekből főztem, megszünte­ti a lázat, megerősíti a beteget! Az olasz hegylakók embersége meghatotta mind a mieinket, mind az oroszokat. Még az örökké lá­zongó Kapricnak is könnybe lá­badt a szeme. Rechtor nem állja meg: átöleli az anyókát, és megcsókolja ráncos orcáját. Aztán Resiniőhoz fordul: — Tudod, Francesco, számunk­ra, idegenek számára ... — Nem vagytok idegenek, Rech­torI Az elvtársaink vagytokl A malom feletti lejtőn a parti­zánok férfias kézszorítással bú­csúznak MlíCkótól. Meglapulnak a fűben, a sziklák mügött. Megvár­ják, míg... A kórházba MlICkót az érkeze­tekkel csak Fascino és Rechtor ki­séri el kölcsönvett civil öltözet­ben. Szerencsésen útnak indulnak a Pale és Indirltta közt fekvő malom­tól. A gépkocsi tetején gépfegy­ver, utasai ölében géppisztoly. A sebesült újra nyöszörögni kezd. Gyorsan haladnak a nyomo­rúságos hegyi úton ... Alkonyattájt érkeznek Gíavená­ba, a járás székhelyére. Az autó egy csinos villa előtt áll meg. Itt várnak éjszakáig, majd átszállítják Mličkót a kórházba. A műtőben már várja egy ősz hajú sebész, egyetemi tanár, aki rendszeresen eljár ide Torinőból. Mellette áll asszisztense is. — Az operáció sikerülni fog! — vigasztalja Fascino Rechtort. — Elnézünk még az unokatestvérem­hez, a dlstakamentónk volt pa­rancsnokához. Egy fiatal apáca levezeti őket a pincébe, jobbra balra fordulnak a kanyargó folyosókon és a faraká­sok közti ösvények szövevényében. Végül a nővér kinyit egy alacsony bádogajtőt. Az ajtó mögött kényel­mesen berendezett szobácskában egy gyógyulófélben levő partizán. Még rádiója is van. A Hitler elleni sikertelen merénylet hírét közli velük. „Itt majd gondoskodnak Mlifikő­ról, megmentik!" — gondolja ma­gában Rechtor. Hirtelen eszébe jut, hogy a pénztárcájában van egy szép havasi gyopár. Mi egyebet adhatna a nővérkének, hogy a le­hető legjobban gondoskodjék Mlíí­kóról is? Zavarba hozza ajándéká­val ... És vissza a hegyekbe. Az út leg­nagyobb részét sötétben teszik meg, nehogy a nácik és fasiszták kezébe kerüljenek. A nácik ismét nagy erőket ve­tettek be a hegyekben. Átfésülik Colle Bione térségét. Egyszeribe ott vannak közöttük. Honnan az ördögből került ide ennyi fasiszta? Fascino és Rechtor gyorsan és óvatosan haladnak. Nem marad egyéb hátra számukra, mintsem hogy minden áron keresztül jussa­nak a Colle Bione nyergén. Hall­ják a vezényszavakat, az ellenség, nyilván önmaga bátorítására, vak­tában lövöldöz... Fascino halad elöl, Rechtor há­rom lépéssel mögötte. Állandóan az erdőben mennek, kerülik azo­kat a helyeket, ahol megszállókat sejtenek. Egy borókabokrokkal fel­vert irtványos szélére kúsznak. Egyszerre megfeledkeznek min­denről — tömik magukat boróka­bogyóval. Egy közeli lövés azon­ban a földhöz szögezi őket. Visszakúsznak az erdőbe, az er­dőből pedig a nyereg felé indul­nak. Tisztán látják maguk előtt a nyergen vezető utat, de nem me­hetnek arra. Mintegy ötszáz mé­ternyire tőlük a feketeingesek rajvonala fekszik. — Avantl, Rechtor! Mélyen meghajolva futnak a sziklákig. Istenem — itt, erre?! (Folytatjuk) abban a Hold fázisban jelent­kezik, amely az ő születésénél is volt, függetlenül a havi vérzés idő­pontjától. 2 A fogamzás idejében a Hold­• nak pályája pozitív í-agy ne­gatív területén való tartózkodása, a jövendő magzat férfi vagy női ne­mét határozza meg. O A fogamzás idejében a tübbi égitestek jó vagy rossz „su­gárhatásai" a magzat életerejét nö­velik vagy csökkentik. Ebből következtek az alábbi téte­lek: A A fogamzást biztosító optimá­** lis időszak az a hét nap, amely a fogamzási idö előtt van. D A fogamzást kizáró időszak­® nak annak kell lennie, amely a fogamzási idő után egy nappal kezdődik, és egy egész héten át tart. Ezeket a téziseket még 1956 au­gusztusában eljuttatták a Magyar Tudományos Akadémiához, majd egy hónappal később a Szlovák Tu­dományos Akadémiához. Fél év múl­va a Csehszlovák Tudományos Aka­démia foglalkozott az újdonsággal, ahol dr. Jiŕí Málék, egyetemi do­cens, az orvostudományok doktora alapos kutatást javasolt, hogy e fel­tételezések, melyek ősrégi megfi­gyelésekre épülnek, bebizonyosod­nak-e vagy sem. Ezért 1960 őszén dr. Hudcovič docens dr. Jónást a bratislavai II. nőgyógyászati klini­kára hívta, ahol lehetőséget adott neki a feltételezések bebizonyításá­ra. A bebizonyítás meglepő ered­ményt hozott: az esetek 94 százalé­kában igazolódott dr. Jónás tételei­nek helyessége. Majd egy további bizonyítás alkalmával négy nyugat­szlovákiai szülészetről gyűjtötték össze az adatokat és csaknem 100 százalékosan igazolták mindhárom feltevés helyességét. Közben dr. Jó­nás, a neves budapesti indológus, Baktai Ervin dr. révén összekötte­tésbe került dr. Kurt Rechnitz egye­temi docenssel, a budapesti 1. szá­mú nőgyógyászati klinika dolgozójá­val, aki a módszerek elsajátítása után a metódust saját esetein vizs­gálta felül, aminek 87 százalékos pozitív eredményéről bécsi szaklap­ban számolt be. A felfedezés iránt érdeklődést ta­núsítottak az NSZK-ban is, ahová dr. Jónást személyesen meghívták, hogy módszerét ismertesse. Ö azon­ban a kongresszuson nem vett részt, de az itteni klinikákon elért ered­ményeinek egy részét nyilvánosság­ra hozták. A Heidelbergi Max-Pa­lock intézet a bratislavai klinikán végzett ez irányú kísérletek eredmé­nyeit kikérte. A dr. Kurt Reichnitz­cel való személyes kapcsolatnak is megvolt a pozitív eredménye, mivel úi lehetőségek és szempontok ke­rültek előtérbe. 1964-ben a Cseh­szlovák Tudományos Akadémián Prágában számolt be eredményei­ről dr. Jónás. E beszámolót két tu­dósból álló bizottság ellenőrzése alatt végzett bizonyító eljárás előz­te meg, 83 százalékos pontossággal. A végzett számításokat szakmai szempontból dr. Rechnitz, matemati­kai szemszögből pedig doc. dr. Fr. Link akadémikus-asztronómus ellen­őrizték, illetve a kutatásban részt vettek. Jelenleg a mi sajtónk is élénken foglalkozik az üggyel, amelynek hasábjain országunk ne­ves tudósai foglalnak állást a fen­tiekkel kapcsolatban. A külföldi tu­dósok hozzászólására is rövidesen sor kerül, többek között a budapesti dr. Kurt Rechnitzére is. A kísérlet végleges befejezését elősegítené legalább 100 házaspár önkéntes je­lentkezése, akiknek már egy gyere­kük van, de szeretnének még leg alább egyet, választásuk szerint fiút vagy lányt. Épp ezekben a na­pokban kapjuk a jelentkezéseket (pontos születési adatai az anyá­nak, még a születés órája isi), és így lehetősége van a nyilvánosság­nak, hogy részt vegyen az elmélet igazának eldöntésében. Ha a felté­telezések beigazolódnának, amire legalább egy-két évre van szükség, akkor lehetőség nyílna arra, hogy minden nőnek meg lehetne állapí­tani a fogamzás időpontját, a mag­zat nemét, és életképességét, vala­mint a nő termékeny és fiziológiai­lag terméketlen napjait. E kutatásaink témaköre messze­menően túllépi tanácsadóink mun­kakörét, érinti a biológiai, orvosi, és más tudományos ágak problé­máit. Mégis úgy véljük, éppen ezek­ben a tanácsadókban lesz a legna­gyobb érvényesülési területe. DR. SZABŰ IVÁN, pszichológus ÚI SZÖ 4 * 1985. augusztus 26,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom