Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-26 / 236. szám, csütörtök

Az új irányítási rendszer a mezőgazdaságban Egyik percről a másikra nem lehet... A népgazdaság irányításának új alapelvei akármennyire is érthetőek ás világosak, mégsem oldódnak meg egyik percről a másikra, — erről beszélgettünk Kugler János elvtárssal, a Kostiti Állami Gazdaság igazgatójával. A munkásmozgalomban és a pártmunkában sok mindent megélt, de mindmáig el nem fáradt harcos a fokozatosan bekövetkező változásokkal kapcsolatban nem könnyen dobálódzik a szavakkal. Hiszen az új irányítási rendszer gyakorlati alkalmazása még az iparban is gyerekcipőben jár, a mezőgazdaságra vonatkozóan pedig még a beavatottak is éppenséggel csak az alapelveket ismerik. A gyakorlatban természetesen kissé más a helyzet, ott a termelés belterjessé tétele már korábban is megkövetelte a mezőgazdasági üzemek vezetőitől, hogy a helyi lehetőségeknek megfelelően keressék a termelés fejlesztésének és gazdaságosabbá tételének legcélszerűbb módszereit. Az általánosítások helyett talán térjünk át a Kosúti Állami Gazdaság sajátos problémáira. HÁRMAN MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLÁT, 23-AN TECHNIKUMOT VÉGEZTEK és csaknem ennyien végezték el az alapfokú mezőgazdasági iskolát. Nem kis részben ezzel függ össze, Érik a komló A hazai komlótermesztés gazdag hagyományokkal rendelkezik és rendkívüli világhelyzetet biztosít köztársaságunknak. A sörgyártás nélkülözhetetlen alapanyaga, mezőgazdasági termelésünk egyik legjelegzetesebb terméke. Sörgyártásunk világhírnevét is legalább részben a komlónak köszönheti. Az idén 9300 hektáron termesztünk komlót, 150 hektárral nagyobb területen, mint tavaly. A termés rendkívül gazdag és komlótermesztőink minden valószínűség szerint jóval túlteljesítik az árutermelési tervet. A komló betakarítására is jobban felkészültek a termesztők, mint az előző években. Mintegy 205 gép áll rendelkezésükre, a korszerű komlószedő gépek legalább 85 ember munkáját takarítják meg. A gépek nagy részét a hagyományos komlótermesztő területeken, a rakovníki, lounyi, litoméricei, kladnói és mélníki járásban összpontosítják. nyesebben, célszerűbben lehetett volna felhasználni. De maradjunk a termelésnél. A gazdaság az első félévben PÄR SZÄZ MÄZSA MARHA- ES SERTÉSHÚSSAL TÖBBET ADOTT a tervezettnél a közellétásnak. A hüseladás eredményeit figyelembe véve azt hihetnénk, hogy a gazdaság nemcsak rentábilisan, hanem haszonnal is gazdálkodott. A valóság azonban egészen más, legalábbis a félévi zárás alapján. A gazdaság állatállományát részben egészségi okokból ki kellett cserélni, illetve fel kellett frissíteni. Ez az egyik fő oka annak, hogy jelenleg nincs ipeg a tervezett létszám. A felvásárlás túlteljesítése itt az átszámításnál ráfizetést mutat. A kimutatások szerint. Mert például hiába adtak el néhány száz mázsával többet a tervezettnél, ezzel lényegében saját maguk alatt vágták a fát. Itt ugyanis a termelési árat megközelítőleg 17 koronában számolják el, az eladási ár alig 12 korona. Ezek szerint ha a gazdaság nem teljesíti az eladási feladatokat, de túlteljesíti a teljes termelést, haszonnal gazdálkodik. A papírforma szerint. Megegyeztünk abban, hogy ezt a problémát nem részletezzük. Nem azért, mert titok, hanem azért, mert AZ OJ IRÁNYÍTÁS ALAPELVEI LASSAN, FOKOZATOSAN MEGOLDÓDNAK a gyakorlatban, ök ugyanis vállalják azt, hogy a nem tervezett ráfizetésért elmarasztalják a gazdaságot. Mert ez lényegében az átmeneti időszak kérdése. Néhány éve például még megbüntették az igazgatót a nem tervezett befektetésért. Mondjuk azért is, hogy a korábban épített Istálló mellé zuhanyozót építettek, jóformán fillérekből. Kugler igazgató már három zuhanyozót építetett — büntetés nélkül. Az Iparban lassan, a mezőgazdaságban még lassabban térünk át a termelés új irányítására. De nem állunk egy helyben. A Kosúti Állami Gazdaságot ma talán megfeddik azért, mert bár az eladási tervet túlteljesítette — ráfizetéssel zárta az első félévet, de jövőre vagy azután talán az átszámítási árakat idomítják a valósághoz. És bizonyára azért sem korholják majd a gazdaságok vezetőit, ha saját belátásuk szerint, a férőhelyet és a takarmányalapot figyelembe véve célszerűen oldják meg az állattenyésztés problémáit. Az irányítás új alapelveit a gyakorlat szülte és a gyakorlat fejleszti tovább — ezt tartják a kosúti ÁG vezetői. HARASZTI GYULA UJ KENYER ÜNNEPEN NAGY ÜNNEPRE virradt a falu. A kombájnok már az utolsókat kerülték a pereszlényi szövetkezet határában, a legcsinosabb lányok kiválasztották a legszebb kalászokat és eltűntek az egyik szobában. Amikor a nap már jól elhagyta a delet, a felvonulók szeme-szája elállt a csillogó, rikító, gyönyörű aratási koszorú láttán. Népviseletbe öltözött lányok ringó járással vitték a falu utcáján. Hengerles István, a szövetkezet elnöke ugyancsak megilletődött, amikor Gúzst Matild kezéből átvette a gyönyörű koszorút, az ünnep szimbólumát. Megilletődött, mert a koszorú nagyon szép volt, de elfogódott azért ls, mert eszébe jutott, hogy a koszorúba kötött kalászok gazdag termést jelentenek. Meg a munka ts régen ment már ilyen ügyesen. A Sági dűlő rozsból 28 mázsát adott hektáronként. A Galagonyás dűlő árpából 34 mázsát, a Proletár dűlőben a búza hektárhozama 32 mázsa volt, a Nagyoszlás dűlőben pedig még a keverékek is elérték a 30 mázsás hektárhozamot. Az összecsendülő poharak vidámságot és megelégedést varázsoltak az emberek arcára. Szóba kerültek azok, akik becsülettel állták a sarat. Moskó László a szövetkezet agronómusa és a szövetkezet eU nöke nem győzte méltatni Tóth Gé-, za gépkezelőt, aki Hludik Lászlóval és Ltska Gyulával szombat reggel hét órától vasárnap reggel hat óráig egyfolytában dolgozott. A két cséplőgép között valóságos verseny folyt. Tóth Géza például 900-as cséplőgépével nagyobb teljesítményt ért el, mint az 1200-as cséplőgéppel dolgozók. De nem tétlenkedett a helyi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetősége sem. Alföldi elvtárssal, a helyi nemzeti bizottság elnökével az élen sokszor éjfélkor is meglátogatták a cséplőgépeknél dolgozókat. Nemcsak ellenőriztek, bíztatták is az embereket, tanácsokat adtak munkáfukhoz. Hogy ts sikerült ilyen gyorsan Pereszlényben a begyűjtés? Erre a választ Alföldi elvtárs adta meg. — Mindenki, tagok, brigádosok, vezetők beleadták a munkába eszüket; erejüket. A tagság igyekezetét segítette a jó munkaszervezés. BALLA JÖZSEI A JÓ SZERVEZÉS EREDMÉNYE A múltban, ha a Feledi Állami Gazdaság került szóba, gyakran lehetett róla hallani azt a kurta megjegyzést, hogy az utolsó gazdaságok közé tartozik. Hogy mi volt ennek az oka, ne firtassuk, inkább vegyük figyelembe, hogy a gazdaság az idei nehéz aratásban milyen jól megállta a helyét. AZ ARATÁS — Nem volt könnyű a 950 hektár gabona learatása — mondja Siket Zoltán, a gazdaság Igazgatója. A nagy szám, egymagában még nem árulja el, miért volt nehéz ez a munka. Ám, ha tényezőire bontjuk, sejteti, hogy a gazdaság dolgozóira valóban nagy feladat hárult. Kezdhetjük azzal, hogy a 950 hektárból 560 hektár dombos vidék, ahol a gépeknek rendes körülmények között ls korlátozott a mozLÁNCTALPASOK IDEJE 1/ ény szer szünetet tartottak. A ^ traktorok egymás után álltak a dűlőben, mint a felsorakozott katonák és hangos berregésük az egész környéknek elárulta, hogy itt van az ő idejük. Polarovszky Pál és Varga Rudolf (felső képen) tapasztalt traktorosok. Már öt éve készítik, egyengetik a termés ágyát. Pedig maguk sem tudják, hogyan kerültek valójában a traktorra. Varga Rudolf hosszú Ideig anyasertésgondozó volt a szövetkezetben. Es nem is akármilyen. Szerette és hozzáértéssel végezte munkáját. De amikor a szövetkezetben traktorosokra volt szükség, elsők között jelentkezett a tanfolyamra. Ugyanez Polarovszky Pál esete. Nagy darab ember, a mezei munkacsoportban dolgozott. Nem választott rosszul. Ma mindketten a szövetkezet legjobb traktorosat közé tartoznak. Az ötsoros eke fölé hajolva állítgatják, ma már legalább tizedszer az ekét. Más években könnyebben ment a tarlóhántás. Most ló, ha 12 óra alatt négy hektárt leforgatnak. A nehéz, átázott talaf csak úgy fénylik utánuk. Kis idő múlva minden rendbe jön. A fiúk felkapaszkodnak a lánctalpasok kabinjaiba, a motorok felüvöltenek, s az ekék újra beleharapnak a tarlóba, amely szemlátomást fogy. A motorok nehézkesen zúgnak, csak egyessel bírják az ekét. Az idén azonban minden munka nehezebben megy mint máskor. A kél traktoros a többiekkel együtt több mint 1500 hektárt készít vetés alá. A szövetkezet összterülete 1700 hektár. Seres István segédagronómus a friss barázdát nézegeti. Nem is tarlóhántás ez, inkább amolyan középmélyszántás. Ha a többi traktoros ts felszabadul a többi munkától, gyorsabban megy majd a szántás két műszakban. LJáromszázötven hektár tarló vár >> ekére. A lánctalpasok így is hosszúra nyújtott műszakban dolgoznak. De hiszen néhány nap múlva kezdődik a vetés, s addig még legalább egyszer meg kell forgatni az őszi búza ágyát. A segédagronómus elégedetten ballag a friss szántáson, s talán lélekben már a jövő nyáron ezen a helyen ringatózó dús búzakalászokat látja maga előtt. I. SLUKA gásuk. Most a megdőlt gabonában és a puha talajon nagy figyelmet Igényelt az aratás. Ezt még megtetézte az, hogy 300 hektáron gépekkel nem is lehetett learatni a termést, a kaszásokra hárult a feladat, melyet ők becsületesen teljesítettek. A CSÉPLÉS — A domafalai és a belényi részlegeken már befejeztük a cséplést ls — mondja az igazgató. Nem is lehet panasza, mert a dimbes-dombos vidéken nagyobb hektár hozamokat nem tervezhettek, mint 20 mázsát, s az egyes dűlők a kétszeresét is megadták. Ilyen volt a petresi részleg egyik árpadűlője a 40,8 mázsás hektárhozamával. A domafalai búzadűlő is jól fizetett, 38 mázsát hektáronként. — Gazdasági méretben a tervezettnél legkevesebb 5 mázsával nagyobbak lesznek a hektárhozamok — mondja Siket elvtárs. A SZÁNTÁS — Ezzel sem maradunk le — jegyzi meg az igazgató és felsorolja, hogyan állnak a szántással. Hat lánctalpas és három kerekes traktor állandóan szánt. A lánctalpas traktorok fele két műszakban, mert így követeli a helyzet. Szép munkát végeztek már eddig is, és ami szintén lényegés, tervszerűen dolgoznak. Ugyanis mire e sorok nyomdafestéket látnak, a repce alá való szántást elvégzik. Közben a 150 hektárnyi tarlószántáson kikelt a gyom, és Ismét szánthatnak a rozs és az őszi keverékek alá. Míg ezt szántják, megülepszik a repceföld és sor kerül a repce vetésére. MEGJEGYZÉS Dióhéjban így megy a munka a Feledi Állami Gazdaságban. Ám a gyakorlatban azért mégis csak bonyolultabban fest. Ismert, hogy a balogfalai részlegen még teljes ütemben folyik a cséplés. Ugyanakkor a szántás itt sem maradhat le. A szántás, viszont akadályozzák a még határban lávő gabonakeresztek és a szalma. Ebből kifolyólag az említett részlegeken a felsorolt folyamat (kévehordás, cséplés, szántás) tulajdonképpen egy időben játszódik le. Más részlegen természetesen ismét más képet ölt a sorozat. Azt azonban el kell ismerni, hogy minden részlegen órapontossággal halad a munka. BENYUS JÓZSEF A galántai járás egyik legjobb mezőgazdasági földterülettel rendelkező gazdasága éveken át nem volt rentábilis. A tervezett kiadásokat néhány ezer, tíz-, sőt százezer koronával túllépték. A gazdaság vezetője erről ijem beszél. 0 csak NÉHÁNY ÉVE VETTE ÁT A GAZDASÁG IRÁNYÍTÁSÁT. Szerinte a 2500 hektáros birtokon a gazdálkodás alapjait nem ezalatt az utóbbi pár év alatt rakták le. Aránylag jól művelt földeket vett át az új igazgató. Azt már a dolgozók mondták el, hogy akkortájt a munkafegyelem, meg a szervezéssel összefüggő sok más tényező nem valami erős lábon állt a gazdaságban. Nem nagyon büntették, aki a társadalmi tulajdonhoz nyúlt és nem jutalmazták kielégítően további tettekre serkentően azokat, akik áldozatkészen részt vállaltak a termelés fejlesztéséből. Az utóbbi években sem történtek csodák, de néhány téren érzékelhetően, számokkal is kimutathatóan megváltozott a helyzet. Elsőnek talán a munkaerőkérdés megoldását kellene megemlítenem. Mert mindenekelőtt állandó é» elegendő munkaerő kellett ahhoz, hogy fejlesszék a termelést, növeljék a 2500 hektáros gazdaságban a termelés intenzitását. Nem volt könnyű dolog a környékbeli jó szövetkezetekből és a háztartásban dolgozó asszonyokból elegendő és főképp állandó munkaerőket toborozni. 48 kosúti asszony például csak úgy vállalhatott állandó munkát, hogy az állami gazdaság vezetősége a-helyi nemzeti bizottsággal karöltve új osztályt nyitott a helyi óvodában. JÖL JÁRTAK AZ ASSZONYOK, mert napi hatórás munkával havi 800—1000 koronát keresnek, és a gazdaság kertészetében, növénytermesztésében is jelentősen javult a helyzet. Ezzel még nem oldódhaiott meg egy lényegesebb probléma, a termelés szakosítása, s ezzel párhuzamosan a termelés gazdaságosságának a növelése. Azt még csak könynyű volt meghatározni, hogy a termelés fejlesztése érdekében az irányelveknek megfelelően fel kell tárni a kihasználatlan tartalékokat, a helyi adottságokat, de a gyakorlati megvalósítás mégsem történhetett meg egyik napról a másikra. A gazdaság földje kiválóan alkalmas magtermesztésre. Ujabb szakemberekre volt szükség, hogy bővíthessék, többszörösére növelhessék a magtermesztő területetl Ma má- ott tartónak, hogy a szakemberek közül hogy jelenleg 620 hektáros a magtermesztő területük. Aligha lehet vitás, hogy a termelés gazdaságossá tételét Illetően a magtermesztés sokat nyomott a latban. Hiszen a kenyér- vagy takarmánygabona termesztéséhez viszonyítva a termelési költségeknél kicsi, az eladási, illetve átszámítási árnál már nagy a különbség. A magtermesztés tehát jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy (a gazdaság életében először) A MÚLT ÉVET JÖVEDELEMMEL ZÁRTÁK. Mindössze 70 000 korona volt a terven felüli bevétel, de a sok évi ráfizetés után azt bizonyította, hogy fejlődik a gazdaság. A magtermesztés persze nem nagyon függ össze az új irányítás problémáival. Mert látszólag ez csupán termelési kérdés, amely esetleg csak a termelés intenzitásával, gazdaságosságával függ össze. De ha összerakunk néhány olyan tényezőt, amely az utóbbi időben megváltozott a gazdaságban, akkor a magtermesztés is szerepet kap abban, hogy a Kosúti Állami Gazdaság minden zökkenő nélkül, sőt jó alapokkal térhessen át az Irányítás új rendszerére. Miről is van szó? A gazdálkodás tervezésének eddigi módszere eléggé megkötötte a mezőgazdasági üzemek vezetőinek a kezét. Évekkel ezelőtt a központról a kerületre, onnan a járásra, majd az egyes mezőgazdasági üzemekre felbontott terv szinte szentírás volt. A növénytermesztésben a tervezett vetésterület, az állattenyésztésben a tervezett darabszám — mind a gazdaság, illetve a vezetőinek becsülete, mind a prémium szempontjából ez volt elsősorban lényeges. Hasonló volt a helyzet a beruházásokat illetően is. Azt kellett építeni, amit a terv előirányzott, az egyik alapról a másikra néhány ezer, "agy százezer koronát nem — vagy csakis a felsőbb szervek beleegyezésével — lehetett átutalni. Pedig elég gyakran megtörtént, hogy azt a pénzt sokkal gazdaságosabban, még távlatilag is eredmé1365. augusztus 26, * ÚJ SZÖ S