Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-03 / 213. szám, kedd

Mimm tJT\ Az interkontinentális atomvonat A vasút még hosszú ideig az emberek szolgálatában fog állni. A közlekedés egészén belül ugyanis olyan helyet foglal el, ahol semmiféle más eszköz nem pótolhatja. Gyorsabb, mint a víziúton történő szállítás; olcsóbb, mint az országúti és sokkal olcsóbb, mint a légi közlekedés; vitathatatlanul a legalkalmasabb 'nagy mennyiségű tehernek nagy távolságokra való szállítására. A lassú, gőzüzemeltetésű mozdonyok kora lassan lejár. Helyüket ma világszerte a villamos és a Dieselmozdony veszi át, ám a szakemberek azt állítják: rövidesen ennek ls üt az órája. Az atomenergia veszi át a fűenergia különleges, elvileg új lehetőségeihez. Egy olyan közlekedési eszköz számára, amely a vasút területén ugyanolyan új és nagy horderejű lehetőségeket ígér, mint annak Idején mondjuk a gőzhajó, meg kell teremteni a célnak megfelelő alkalmazási formákat is. Természetesen egyáltalán nem biztos, és mellékes is, hogy a dolog minden részletében pontosan úgy valósul-e meg, mint ahogy a tervekben elgondolták. Elvileg mindenesetre bizonyos, hogy az atommozdonyok több ezer tonna súlyú terhet, nehéz vonatokat vontatnak majd, 200—300 kilométeres órasebességgel. tők nehéz munkáját. Az eddigi vonalakon valószínűleg nem a hatalmas erejű atommozdonyok vontatják majd a hosszú kocsisorokat, hanem atomerőművek segítségével annyi villamos energiát állítanak majd elő, hogy idővel valamennyi vasútvonalat villamosítani lehet. A jövő a villamosított vasútél TÁVOLABBI TERVEK Milyen gyökeres újdonságok várhatók a vasútnál? Rakétamozdonyok bizonyára nem lesznek, de minden valószínűség szerint megvalósulnak az atommozdonynk, melyekben a hajtóerő-forrás szerepét magreaktor tölti be. A meglevő vonalakon azonban aligha lehet szó arról, hogy atommeghajtást vezessenek be. Inkább arra kell gondolni, hogy új, nagyobb vasutakat létesítenek, amelyek külön vonalakon fognak közlekedni. Szem előtt kell ugyanis tartani, hogy az atommozdonyok alakja, méretei, súlya teljesítményük túl nagy a szokásos vonalakon való közlekedéshez. A Szovjetunióban, ahol az atomenergia békés felhasználására vonatkozó tervek és kísérletek igen előrehaladottak, pontos elképzelések alakultak már ki azokról a jövendőbeli vasútvonalakról, amelyeken atommozdonyok fognak közlekedni. A tervek elgondolása igen következetes, és megfelelően alkalmazkodik az atomA szemvizsgálat új módszere Az emberi szem állandóan mozgásban van, még akkor is, ha valaminek szemmeltartására koncentráltan, mereven figyel. Ezek a parányi szemmozgások a jó látás feltétlen velejárói. A dél-angliai readingi egyetem kutatói ezeket a finom szemmozgásokat tanulmányozzák. A szemmozgás mérésére bonyolult mérőberendezést szerkesztettek, amely a mérési eredményeket papírszalagon lyukasztással rögzíti, és így a kísérleti személy megfigyelése akárhányszor megismételhető. A vizsgálat alatt álló személy fejét merev keretbe támasztja, fogaival egy műanyag testbe harap. Ezzel a fej mozgását kiküszöbölik. Szemére könynyű kontakt-lencse kerül, s ehhez mereven kapcsolódik egy parányi tükör. A szemmozgás letapogatását az a fénysugár végzi, amely erre a parányi tükörre esik. Eddig három mozgástípust ismertek fel: lassú vándorlást, ide-oda ugrálásokat, s ezekre „ráültetett" vibrációs mozgást, amelynek másodpercenkénti rezgésszáma 20 és 150 között van. A lyukszalagon rögzített szemmozgás ismételt lejátszásával a háromféle mozgáscsoport kapcsolatát kívánják tisztázni A végső cél- a páciens szem mozgásának megfigyeléséből tudjanak következtetni a látási panaszok okaira. Az atommozdonyokkal lebonyolított nagy távú közlekedés kétségtelenül kontinenseket átszelő távvonalakon történik majd. Valószínűleg a 4,5 méteres nyomtáv lesz erre a legkedvezőbb — tehát a mi normális nyomtávunknak kereken háromszorosa. Ezek az útvonalak kötik majd össze a legfontosabb közlekedési gócpontokat és az egész vasúthálózat igen ritkán átszőtt főrendszerét fogják alkotni. Saját pályaudvaraik lesznek, melyek szorosan a nagy közlekedési központok mellett helyezkednek el és lesznek speciális rakodóberendezéseinek is. Vagonjaik befogadóképesség nyomtávuknak megfelelően húsz-harmincszorosa lesz a mai legnagyobb teherkocsikénak. Azaz egy ilyen kocsi 20— 30 hatvantonnás kocsit helyettesít, vagy 60—80 nálunk szokásos húsz tonna raksúlyú kocsit, tehát egy hosszú tehervonatot. A jövőbeli vonatok személykocsijaiban, amelyek ugyanolyan nagyok lesznek, mint a teherkocsik, olyan kényelem lesz, amilyet a mai utazók csak a nagy tengerjáró hajókon éln vezhetnek. Olyan mértékben fogják túlszárnyalni a mai modern gyorsvonati kocsikat, mint ezek az első vasút kis nyitott kocsijait. Akkoriban kockázatosabb volt ezekre felszállni, mint húsz év múlva Pekingből Párizs ba utazni atomhajtású interkontinen tális expresszel, amely óránkénti 200—300 kilométeres sebességével a kereken 12 000 kilométernyi távolsá got néhány rövid megszakítással, alig 60 óra alatt száguldja be. Ha egyszer „megtöltik" az atom mozdonyt, sok száz utat fog megten ni üzemanyag-felvétel nélkül. Mivel szélesen fekszik rá különleges sínjé re, rázkódás nélkül bírja majd az első vasutak sebességének hússzorosát is. Alig másfél századdal ezelőtt a merész utazók, akik elsőkként száll tak föl a döcögő vasúti kocsiba, előbb elkészítették végrendeletüket. Utó daik már alig fogják érezni, hogy utaznak. Tágas lakó- és aivófülkék fürdőszobával, telefonnal, rádióval televízióval és mozival — dolgozó- és játékszobák gondoskodnak ezekben a kondicionáló berendezésekkel szellőz tetett vonatokban arról, hogy semmi ben se legyen hiányuk, ami a meg szokott élethez tartozik. FANTÁZIA-E CSUPÁN? A képzelet szüleménye-e az atom vonat? Semmi esetre sem. Nem vi tás, hogy nem annyira az ilyen vonat megépítése, hanem a sínek lefekteté se okozza a legnagyobb nehézségeket. jelenleg egy ország sem birkózhatna meg ilyen feladattal. A legkö zelebbi évek rohamos technikai fejlődése azonban kétségtelenül nagymértékben hozzájárul majd az ilyen nagy technikai feladatok legyőzésé hez. A Szovjetunióban a közlekedési szakemberek már komolyan foglal koznak nagy távú vasutak tervével. Születőben van egy atomhajtású vo nat is, amely egyelőre természetesen csak kísérleti vonalon fog közlekedni. Nem szabad emelett elfelejteni, hogy a Szovjetunió nemcsak általában élenjáró a technika legújabb vív mányainak alkalmazásában, hanem földrajzilag ls éppen az az ország, amely leginkább képes — akár más államok közreműködése nélkül is — a legkülönfélébb hagyszabäsú tervek megvalósítására. Természetes azonban, hogy ezek a vonalak átlépik majd a Szovjetunió határait, összekapcsolódnak a kínai, indiai meg az Európában kiépülő megfelelő vasúti rendszerekkel. Az olyan kontinensek, mint Afrika vagy Dél-Amerika, eszményi alkalmazási lehetőségeket jelentenek majd az atomvasutak számára, mihelyt az ottani népek megteremtették ennek a politikai és gazdasági feltételeit. Nem telik bele negyed század, s az atomvasutak széles vonalai keresztülkasul behálózzák földgömbünket... MŰSZAKI KURIOZUMOK © Románia olyan szállítókocsit rendelt Angliában, amelynek teljes hossza 33,6 méter, hasznos rakfelülete 13,8 méter hosszú és 3,3 méter széles. 250 tonnával terhelhető, a hordfelület talajszint feletti magassága pedig hidraulikus berendezéssel 1,3 és 2 méter között állítható be, az útviszonyok szerint. Üresen egy vontató is el tudja húzni, teljes megter. V'-í, helés mellett azonban két másiknak tolnia kell. Az óriás szállító kocsi összesen 96 keréken jár, s egy-egy 48 kerekes egység 130 tonna terhelésre vehető igénybe. A maximális vontatási sebesség 8 kilométer/óra. A szállítókocsi óriást az angol Crane Fruehaut Trailers gyár készítette, és Galatiban dolgozik majd egy nehézhengermüben. ZAY LASZLO BUDAFESTI LEVELE Nyári tanácskozás a papucsos múzsáról Az utánfutók igen közkedveltek világszerte. A nemzetközi camping-táborokban sem hiányoznak a különböző típusú, méretű és megoldású gördülő „víkendházak" Az Egyesült Államokban nemrégiben már kétéltű utánfutót is szerkesztettek. Nagyon könnyű műanyagból készült, úgyhogy kisebb módosítás után úszó alkalmatossággá alakítható át. Hajtásáról egy 25 lóerős motor gondoskodik. A különleges „sportcsónakban" négy személy utazhat. A NYÁR DEREKÁN HÉT SZOCIALISTA ORSZÁG - Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, a Szovjetunió és Magyarország — televízió-művészei tanácskozásra jöttek össze Budapesten. A filmművész szövetségek — magyar javaslatra — elhatározták ugyanis, hogy az eddigi alkalomszerű találkozásokat bizonyos értelmes rendbe szedik, s évente kétszer valamelyik szövetség vendégeként mindig valamilyen meghatározott kérdés megvitatására vállalkoznak. A kezdeményezés jól bevált: találkoztak már az elsőfilmes rendezők, a játékfilmesek, s most — immár másodszor — a televízió művészei. A vita témájául a film és a televízió kapcsolatát választották, a két közeli rokon, a legfiatalabb múzsák közös és eltérő vonásait próbálták fölvázolni. A kialakult gyakorlathoz híven a részt vevő művészek magukkal hozták műveiket is: az ötnapos találkozón huszonhárom filmet mutattak be egymásnak. A bemutatott filmek változatos tartalmúak, műfajúak, módszerűek és színvonalúak voltak. Bár a megállapodás szerint kifejezetten a játékfilmekkel rokon tévé-játékfilmekről akartak beszélgetni, többen riportokat, vagy riportszerű filmeket mutattak be. A bolgárok egyszerűen azért, mert náluk nem szokás a tévé-játékot filmszalagra venni, a jugoszlávok pedig azért, mert ők mágnesszalagra rögzítik tévé-játékaikat, a hagyományos filmtechnikával inkább riportszerű filmeket vesznek föl. Ez a véletlen mozzanat azonban véleményem szerint egy nagyon sokat ígérő, s eléggé elhanyagolt lehetőségre is fölhívja a figyelmünket. A jugoszláv film ugyanis — a címe: Szkopjéban történt — a történetet, a sztorit keretül és ürügyül haszálta föl arra, hogy az újjáépülő-újjászülető város életéről tudósítson. Városok és tájak bemutatására, olykor egy-egy jelenség érzékeltetésére is alkalmasnak látszik ez az ürügy-megoldás: egyszerű kis történet fonalára fűzni föl a riportképek sorát. AKADT A MŰSORON LlRAI DOKUMENTUMFILM, opera-földolgozás, irodalmi adaptáció is. A magyar tévé Mesterházi Lajos publicisztikus tévéjáték sorozatának ötödik (a műsoron augusztusra tervezett) részét mutatta be: ez a rész az alkoholizmussal foglalkozik, egy ember lezüllését, összeomlását követi lépésről lépésre. A vendégek hoztak magukkal mai témájú és a múltra emlékeztető filmet, fantasztikus történeteket és vígjátékokat (bár ez utóbbit, sajnos, elég keveset), a Magyar Televízió bemutatta a már műsoron is sugárzott két művét, a Vercors-kisregényből készült A tenger csendjét — amely vizuálisan megjelenített monológ —, és a címszerepért a prágai tévé-fesztiválon színészi díjjal kitüntetett Tolsztoj-földolgozást, az Iván Iljics halálát. Levetítették az azóta már képernyőn is látott Brecht-drámát, a Carrar asszony puskáit. A legnagyobb sikert talán a csehszlovák televíziósok érdekes filmje "aratta, a Volt egyszer egy jövő. Ez a sokféleség, tematikus és műfaji változatosság is arra mutat, hogy a tévé-film előtt még a hagyományos filmnél is kevesebb határ áll. Sőt: míg a hagyományos film általában rosszul jár, ha a rokonművészetekkel kacérkodik, és — például — irodalmi művet vagy drámát választ tárgyául, addig a televízió számára kimeríthetetlen kincsesbánya a történelmi múzsák eddigi munkája. Érdemes lenne, persze, alaposan megvizsgálni, végiggondolni, hogy a „papucsos múzsa", a családi körben ható, otthonias környezetben élvezett művészeti kifejező eszköz miféle tolmácsolást, milyen módosítást kíván az eredetin, de úgy gondolom, hogy aránylag legkevésbé épp a képernyő számára kell átdolgozni az irodalmi, költői, drámai müveket. Ezeket a televízióban is bemutatni, részben átdolgozva, részben — például a novellákat — Illusztratív közlésben a képernyőn közkinccsé tenni az új művészetnek kötelessége is. A nyári budapesti tanácskozáson az egyik résztvevő kifejezetten azt vallotta, hogy a televízió kötelessége a klasszikusok népszerűsítése. Természetesen nem ez a tévé egyedüli feladata, de kétségtelenül nagy lehetőségekkel kell élnie a papucsos múzsának, persze, nem az eredeti rovására. Arról most ne is szóljunk, hogy számos klasszikus az ízig-vérig mai emberek számára nehezen élvezhető, inkább terhes kötelesség, semmint szórakozás — hosszúsága, nyelvezete, szerkezete, stílusa miatt —, csak egyszerűen arra gondoljunk, hogy menynyivel nagyobb publicitást ad a televízió minden hagyományos művészeti módszerrel szemben. A NYÁRI TANÁCSKOZÁS ALKALMÁBÓL talán nem érdektelen, ha a vendéglátó magyar televízió eddigi, ilyen munkájáról kis mérleget készítünk. A budapesti tévé 1958 nyarán sugározta az első saját tévé-játékot. Számuk ezután évről évre emelkedett s most már meghaladja a százat. Ehhez, persze, jó néhány rokonműfajú alkotás is járul, igy például legújabban nagy sikerű kezdeményezésnek bizonyult az Irodalmi képeskönyv, hazai és világirodalmi elbeszélők munkáinak kissé dramatizált, illusztratív előadása. A világ novellakincsének ilyesféle bemutatása remek elgondolás, nagyszerű föladat; éppen úgy, mint valamiféle drámatörténeti „képeskönyv"-sorozat, amelynek csirái ugyancsak megvoltak a magyar tévé eddigi műsorán. A klasszikusok sorát Sophokles Elektrája kezdte, legutóbb pedig érdekes sorozatot készítettek a felszabadulás utáni két évtized sikeres drámáiból. Két tévé-opera is készült a budapesti stúdiókban. Örömmel vehetjük számba, hogy a fiatal magyar televízió néhány nemzetközi sikert is fölmutathat, már, s méghozzá eléggé megtisztelő sikereket. Az első fesztiváldíjat Palotai Boris—Zurzs Éva antifasiszta tévédrámája, a Nő a barakkban hozta: 1962-ben Monte Carlóban kapott nagydíjat. Ugyancsak antifasiszta dráma Fedor Ágnes, Kovács Judit és Mihályfi Imre műve, a Menekülés a börtönbe; ez 1962-ben Cannes-ban nyert nagydíjat. VÉGÜL BESZÁMOLOK ARRÓL, hogy befejezéséhez közeledik a budapesti tévé eddig legnagyobb terjedelmű és jelentőségű tévéfilmje. Ugyancsak Mihályfi Imre rendezi, szüzséjének írója: a történelem. Az Oly korban éltünk ... ugyanis az 1944-es Magyarországon játszódik, főszereplői egyfelől az akkori magyar vezetők, Horthy, Bárdossy, Kállay, náci irányítóik — másfelől pedig ellenálló ellenfeleik, elsősorban a mártírhalált halt Bajcsy Zsilinszky Endre, mellette azonban — álnéven — számos, ma ls élő, ma vezető állást betöltő, egykori ellenálló. A film iránt érthetően nagy az érdeklődés; remélhetően azt fogja bizonyítani, hogy a televízió publicisztikus munkájában kitűnően alkalmazhatja a történelmi események művészi rekonstrukcióját, egy új fajta dokumentum játékfilm műfaját is. VLADIMÍR VASICEK KÉPEI A Dosztojevszkij sori tárlati helyiségben félszáz olajkép s néhány vizfeslás áraszt színt, meg derűt. A kiállító: a délmorvaországi jónevű festőművész, Vladimír VaSicek. A hazai táj lelkes, de elfogulatlan szerelmese, akit az országhatárokon túli modern festészet kérdései is komolyan foglalkoztatnak. Vašiček már a negyvenes évek végén jelentkezett a konkrét formáktál és a helyi színektől egyre jobban távolodó műveivel. Viszont a bemutatott anyag évjelzései 1358-tól B5-ig terjednek. Így csupán részleges betekintést adnak eddigi útjára s fejlődése irányára. Félreérthetetlenül jelzi, hogy a való világból eredő látási benyomások mozgatják képzeletét. De nem maradt meg az érzékein keresztül megismert realitás ábrázolásánál. Az eszpresszlonizmus és a kubizmus tanulságaiból is merít. S mikor rátalál, elveti az illúziót keltő harmadik dimenziót. Szigorúan szerkesztett képein síkban tűnnek fül a hullámzó morva búzaföldek. Az erősen leegyszerűsített, emberi alakok körcikkek, háromszögek, dinamikusan ívelő erővonalak között élik színes, ritmikus életüket. A hatvanas évek elején a mezőről hazatérő leány körül fvirón lüktet a láj. Lilán — zölden — sárgán ragyogó kertben még asszonyokat látunk, — majd kék aktot, — száraz növényzetet. Ezután már a nem-ábrázoló, dekoratív hatású művészet felé kanyarodik el. Vásznainak címei is ezt érzékeltetik: Világos formák keringése, Elemi ritmus, Hullámzás, Kék visszhang, Sárga akkord. — Lírát, érzéseket szeszélyes formákkal, harmonikus, tiszta, gyakran pasztózusan felrakott színekkel fejez ki. Ecsete járását nemcsak indulatok s ösztön, hanem a rendező értelem vezeti. Ismételten tűnik fel a festmények címkéjén: a „Belső kép" megjelölés. S valóban nagyon belülről érkezett, egyéni érzelmi tartalom közvetítői, amivel erős reakciót vált ki a szemlélőből. Legkésőbbi művei: Fejlődés, a vegyi folyamatot jelző Elemzés, Kapcsolatok „értelme nemcsak a festői formákban rejlik. A múvész itt már az emberi tudat általános elveivel, a dolgok létével, a világ történéseinek törvényszerűségeivel köti össze alkotását. Mert a mai festő müvében a mindenség örvénylését, az anyag örök alakulását, s a forradalmi változást kell, hogy megjelenítse", — mondja a katalógus előszavában J. Malivá. BÁRKÁNY JENONE 1965. augusztus 3. * ŰJ SZÖ S /