Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-19 / 229. szám, csütörtök

I . éva széles környékén, válta­kozó egyenes, hepe hupás tá­jain ma legfőbb beszédtéma: az aratás. Hivatalokban, fal­vakon, szórakozóhelyeken, minde­nütt az idei kenyércsata esélyeit la­tolgatja a közvélemény. Még a ca­racasi csészealjak feltűnéséről ér­kező híresztelések sem szorítják háttérbe a termésbetakarítás jelen­tőségét. Nem hiszem, hogy valahol az országban lenne még az aratás­nak, kenyérnek, gabonának olyan kultusza, mint éppen ezen a tájon. Régi erénye ez a vidék dolgos né­pének, mely a termőtalaj adottsá­gaiból s az éghajlat előnyeiből tör­vényszerűen fakad. Az utóbbit — az éghajlatot — most senki sem dicséri a járásban. Egész nyáron kegyetlenül zord, sze­szélyes volt az időjárás. Szidják az esőt, a Medárdust. Úgyszólván negy­ven napig zivatarokkal, jégverések­kel kísérve állandóan esett az eső. A búza, árpa, a rozs megdőlt. Alig látni a határban jól álló gabonát. Nem csoda tehát, ha ez idén különös gondot okoz a termésbetakarítás. Hasztalan számították ki a járás­ban, hogy 14 nap alatt 210 saját és 50 brigádos kombájn, rendvágó gépek segítségével befejezik az ara­tást. A kedvezőtlen időjárás keresz­tülhúzta a gyakorlottabb gazdák, szakemberek, képviselők számításait ls. A gabona mindenütt túl érett. Az aratás további halogatása jelentős szemveszteséget okozna. Ezért a lé­vai járásban ls rehabilitálták a ka­szákat. Ezzel kapcsolatban Michal Benőik elvtárs, a JNB elnöke tréfá­san megjegyezte: — A kézikasza ugyanolyan fontos mezőgazdaságunkban, mint a 16. So­ha, de soha nem válik felesleges­sé, mlg sár lesz, meg rét lesz, meg dűlő lesz. Nem akaszthatjuk vég­érvényesen szegre az ősi szerszá­mot, noha korszerű gépekkel vé­gezzük az aratást. A kézikasza első suhlntására a garamgyörgyi szövetkezetben került sor. Ledőlt a gabona, a gépek nem boldogultak benne. A kérdés csak az volt: ki fogja meg a kaszát? A fiatalabbak? Nem nagyon tudnak bánni az ősi szerszámmal, ök a gépi aratáshoz szoktak hozzá. A té­továzásra nem volt idő. Cselekedni kellett. Ftíry Bandi, a szövetkezet elnöke megszervezte a csoportot és kaszájával a rend élére állt. Idősebb társai játszi könnyedséggel, a fiata­labb nemzedék tagjai nekihajolva nehezebben húzták a kaszát. De a munka ment. Lassan bér, ám fogy­tak a hektárok. Múlt hét óta szünet nélkül 205 kombájn aratja, csépeli a gabonát. Az sem baj, hogy a talaj kissé süpoedős. Most a termés megmen­tése a fontos. A szövetkezetek va­lamennyi tagja serényen dolgozik. Nincs olyan ember, aki otthon he­nyélne, ölbetett kézzel nézné a nagy kenyércsatát. Maga a tagság azon­ban saját erejével nem képes meg­birkózni a túlérett gabonával. Ezért a nemzeti bizottságok is a szövet­kezetek, állami gazdaságok megse­gítésére igyekeztek. Horsán, Pomothy Lajos, a HNB el­nöke volt a szervező. A nemzeti bizottság felhívására másnap tizen­öten jelentek meg a tarlón. Kézika­szával vágták az alávetéssel túlnőtt árpát, mert az ilyen parcellákon bizony a kombájnokkal kevésbé bol­dogulhatnak. Köröskényben, Fribek Fülöp képviselő 10 kisegítő aratót szervezett be a faluból. Boriban éppen az ebédhez készü­lődtek. A szérűn a cséplőgép szá­jából sűrű porfelhő áradt. Csípős, nagyon csípős gabonapor még job­ban hevíti, izgatja a verejtéktől eredményeit, felbukkan az elnök. Csak annyi az Ideje, hogy pár szó­val ismertesse a gabonabetakarítás eddigi eredményeit. — Nehezen folyik az aratás. Ed­dig 410 hektár termését segítettük raktárba. 47 vagon kötelező beadá­sunkból 36 vagon gabonát már be­szállítottunk. Igénybe veszlk-e a külső segítsé­get a nyári munkáknál? Milyen je­lentőséget tulajdonit a nemzeti bi­zottság az idei aratásnak? Az arafás romantikája nedves testeť. Ä cséplőmunkások úgy látszik megszokták már a port, fel se veszik a meleget, mindnyá­jukat lelkesíti a jó termés és az örömteli munka üteme. — Hogyne lelkesítené — szánja köszönésnek Kovács Arpád sovány képű, barna arcú csoportvezető — amikor ilyen termésre a falu idő­sebbjei sem emlékeznek. A tavalyi 12 mázsa helyett most 18—22 má­zsás átlagos termést csurgatunk a zsákokba hektáronként. Kicsi a falu, ám annál nagyobb az ereje. Aratás idejére nemcsak a belső erőtartalékokat, hanem a védnökségi üzem dolgozóit ls moz­gósították. Az andezit kőbánya üzem naponta öt munkása és egy teher­gépkocsija az aratás megkezdésétől nágy segítséget nyújt a szövetkezet­nek. 2emberovcén Ján Bukoven HNB­elnököt sem találom az irodában. — Szervezi, mozgósítja az arató­kat — világosít fel a könyvelőnő, aki a faluszépltés eddigi eredmé­nyeiről küldi jelentését a járásra. A 2200 lakosú község közművesí­tése az aratással szinte egy Időben történik. Eddig pormentesítették az utcákat. Sár nélkül is el lehet men­ni a faluban. Ahogy rögzítem a faluszépltés — Nálunk hagyományos szokás, hogy a szövetkezet a nemzeti bi­zottság támogatásával készül fel az aratásra. Eddig, míg kedvezett az Idő, nem volt szükség külső segít­ségre, hiszen a szövetkezet vala­mennyi tagja családostól részt vesz a munkákban. Most azonban sze­szélyes az Időjárás, a falu minden erejét kellett mozgósítani. Mozgósítani, de kiket? Az első alkalommal a nemzeti bizottság képviselői mutattak példát. A CSISZ helviszervezettel karöltve több mint hatvanan kapcsolódtak be az ara­tásba. A következő napon Kovács Margit, a nőbizottság elnöknője és Jesenská Anna Vöröskereszt helyi­csoport funkcionáriusa az asszo­nyok, leányok soraiból szervezett hatékony segítséget. Legutóbb pedig az egész falu, 125 munkás és 45 szövetkezeti tag együttesen vett részt a vasárnapi aratásban. E nagy igyekezet eredményeképpen e hét végén meglhatják az aratási áldo­mást. Bármerre barangoltam a járásban, mindenütt javában dolgoztak, egyen­letes ütemben zakatoltak az arató­gépek. Míg egyik faluból a másikba ju­tok, el-elgondolkozom a látottak fe­lett. Egyik fiatal költőnk verssorai A michalovcei járásban több száz vagon gabonát vásároltak fel. (G. Bodnár felv. — CTK) Jutnak eszembe, aki afelett keser­gett, hogy a modern gépesítési kor­szakban eltűnik a faluból az aratás romantikája. Milyen érdekes, hogy bármennyire változnak az Idők, vagyis az eszközök, módszerek, az emberek, a tarló romantikája az, ami örök. Ml itt, ennek a rendvágó gépek, kombájnok tarlójának a ro­mantikája? Elsősorban az, hogy a fiatal gépkezelők pontosan úgy van­nak versenyben egymással, mint va­lamikor egyéni gazdálkodás korá­ban. A lehető legjobb munkát vé­gezni és a lehető legszebb ered­ményt felmutatni. És ezen túl? Fia­tal leányok, fiúk most ls szedik össze a gép által fordulóban, vagy a dőlt gabonában elhagyott s kaszá­val levágott rendet. Asszonyok most Is hozzák kannákban, ételhordók­ban az ebédet, amit az aratómunká­sok ritka jó étvággyal a parcella­végi fák hűs árnyékában — ha van — elfogyasztanak. Ipnlyvísk határában elhallgat a cséplőgép morajlása. Stulika József gépész uzsonnára szólítja az embe­reket. ö maga a gépnél marad. Ola­jozza, keni a csapágyakat. A csép­lőmunkások kis csoportokat alkotva — munkabeállítás szerint — külön­külön foglalnak helyet. Jóízűen maj­szolják az ennivalót. Egyik kezében májashurka, másik kezében kirán­tott hús várja az utolsó Ítéletét. Ha­zulról hozták? — A dehogy! Valamit hozunk otthonról ls, az igaz. De az uzson­na kitelik az ebédmaradékból — válaszolják egykedvűen. Többet azonban nem mondhatnak, a gépész könyörtelen, beindítja a motort és parancsszó nélkül vígan folytatják a munkát. Tesmagon nagy a sürgés forgás. Ünnepnapon sincs ilyen tarkaság az utcán. Traktorok után akasztott pót­kocsik, lovasfogatok, jókedvű kocsi­sok áldogálnak az árnyékban. — Befejeztük az aratást — újsá­golja Pásztor Tibor, a HNB elnöke. Az iroda tágas helyisége bizony szűknek bizonyult. Az aratómunká­sok közös ebéden vesznek részt, alig férnek el egvmás mellett az asztalok körül. Mindenki cseveg, mosolyog. Tréfálkoznak az embe­rek. Csak akkor értem meg Igazi örömüket, amikor az EFSZ fiatal el­nöke bejelenti, hogy a termés na­gyon jó volt, 31 mázsát értek el hektáronként. Lesz bőven kenyér­nekvaló. bárcsak ugyanennyi lenne szálastakarmányból is, melynek ter­mését az Ipoly elértéktelenítette. r eliz környékén, Ipolyság tér­ségében még javában végzik az aratást. A legtöbb köz­ségben brigádosok is segíte­nek. Az utóbbi napokban Ismét gépeké a szó. Nehéz testi mun­kától mentik meg a gépek az em­bereket. Segítségük azonban így is aranyat ér. A nemzeti bizottságok képviselőikkel karöltve nemcsak ar­ról gondoskodnak, hogy a termés a magtárba kerüljön, hanem arról is, hogy az aratás kitolódása dacára a szövetkezetek Idejében lerakják a jövő évi gazdag termés alapjait, hozzáfogjanak az őszi talajelőkészí­téshez. És ebben ls komoly segítsé­get jelentenek a brigádosok. SZOMBATH AMBRUS Kósza szellemként jár-kel két olasz lány. Jóképű teremtések. A kisebbik szőke, gömbölyű képű, csacsogó és fürge, a másik szót­lan, karcsú, sötét hajú, lassú moz­dulatú, ajkán álmodozó mosoly. Azt mondják, egészen Torlnóból jöttek, udvarlóikat keresik — parti­zánok —, kérdezősködnek utánuk, de a fiúk nyilván más osztagban vannak ... Az elhagyatott lányokat Nahoze­ný és Morous vette pártfogásába. Morous a sötét hajúval a trattoriá­ban táncol, egyébként fél fejjel alacsonyabb a lánynál, Nahozený meg sétálni vitte a szőkét a Borg­hatta mögött elterülő bozótos be­rekbe. — Ezek aztán tudták a módját! — jegyzi meg irigykedve Rochnö és Dunajőik. Ott ülnek a trattorla előtt, módjával iszogatnak, s ha jut partner, táncolnak egyet egyet. — Fiúk, tt nőtlenek vagytok, de azért — ez már Igazán nem szép: a lányok a kedvesük után lőttek — képzeltétek csak el, hogy nek­tek lenne valahol menyasszonyo­tok, és egy ilyen Nahozený se szó, se beszéd elbolondítaná — forgat­ta Cyrll szakaszvezető a poharát, és morgott, akár a dühös kutya. — Nem olyanoknak látszanak, akikkel komoly Ismeretséget köt az ember — vetette ellen Dunaj­člk. — Én olyan lányt, akt minden további nélkül elmegy mással, mint az ott Nahozentjvel, egy-ket­tő menesztenékI — Szent igazI — támogatta Sá­rost ls a szakaszvezetőt. — De azt a másikat kedvem lenne leütni Morous kezéről, nem hozzá való, olyan mellette, mint a gyerek az anyja mellett, és ráadásul eldug­ta a jegygyűrűjétI Mit szólsz hoz­zá, Rochrié...? — Ne bolonduljatok, fiúk, csak nem kaptok hajba holmi lotyók miatti Keressetek magatoknak más lánytl Ezek itt — vagy mások menyasszonyai, vagy megérik a pénzüketl — Inti le őket Stanin szakaszvezető. Stanint pedig res­pektálják: nagy erejű, bátor le­gény, és — jó barát. — Hát akkor nem veszünk össze rajtuk — emelte fel poharát Du­najrílk —, és hogy soha máson se vesszünk össze, teszem azt a rej­tett készleteken, hát... — Letette a borospoharat, és az asztal lap­jára ceruzával egyszerű tervet vá­zolt fel. — A tt rejtekhelyetek itt van, a mienk meg itt. Nagyokat nevettünk a tttkolódzástokon. Na­hozený megleste, hová ássátok el a kincselteket. Rosszul őrködtetekI Láthatott benneteket olasz, orosz, egyszóval mtndenkl, aki csak akart. No — egészségeidre! — emelte fel újra poharát, miközben bal tenyerével elmázolta az asztal­ra rajzolt tervet, — Mindjárt tudtam, hogy ez lesz a vége. Egészségetekre! — emelte poharát Cyril. — Márpedig ez hiba, jó lett volna, ha titokban marad a raktá­rak helyei — védte Francesco uta­sítását Rechtor és Stanin. Amint ott ültek a szép délelőt­tön az indirittai traktoriában a pezsgő bor mellett, mindegyikük előtt felmerültek az elmúlt napok eseményei. A készletekért Coazzá­ba tett út, az osztag feloszlása két részre Bobo törzsőrmester paran­csára — az egyikbe Bobo, Zolik, Mlíčko, Cyril, Rechtor és Stanin került, a másikba pedig Morous, Nahozený, Sárosi, Dunajíík, Kap­rie, Rochné és Kvit. Hiábavaló tit­kolózás. Bolondság. Igen ám, de mi történik, ha ... Mi lesz té­len... Még csak június fordul jú­liusba, de feljebb, felettük örök hó fekszik. Ne gondoljunk rál Egészségünk­re! Cyrll tiszteletteljesen üdvözölte a fiatal káplánt, aki még az imént az Istentiszteletet végezte a kápol­nában. A lelkész viszonozta a kö­szöntést és megállt mellettük. Zeyles szaléziánus, itteni szüle­tésű, Torinóban a teológia hallga­tója. — Nem ismert véletlenül, tiszte­lendő úr, a szálézlánusok között don Methodot, don FrantlSeket és don Stefant? Ismeri őket, átadja nekik a fiúk üzenetét. Papírt, ceruzát! Aláírják. Morous aláhamisltotta Nahozený aláírását ls. A káplán rokonai és gyermek­kori barátai keresésére Indul. A protektorátus! katonák asztalá­ra csend telepedik. A hazájukkal összekötő pókhálószálak egyike észrevétlenül megint torkukra te­keredett. Nahozený olyan büszkén lépke­dett, akár valami káplár, mikor a csacsogó szőkével visszajött az er­dőből. Bevezette a lányt a tratto­riába, de nyomban azután már odakint dicsekedett Rochnének. — Micsoda nőstény ez! Adj kölcsön ötven lírát, nem maradt egy vasam sem! — De aztán — tudod! — Ne félj semmit! Ide hallgass, többek között azt mondta, hogy a nácik nagyban fenik a fogukat. Ál­lítólag ezt beszélik Torinóban. De nem hagyhatom várni, aztán min­dent elmondok... — Az enyém is ugyanazt mond­ta — állt meg Nahozený háta mö­gött Morous, — de ravasz terem­tés. Színészkedett, hogy ne kell­jen velem lefeküdnie. Azt mondta, hogy itt a kedvese a hegyekben, s hogy félti, mert a nácik partizán­vadászatra készülődnek. És a Na­hozený macskája se tudott okosab­bat tenni, minthogy támogassa. Hm, melyttek ad kölcsön egypár lírát? Rochnö és Kvit kölcsönöztek mind a kettejüknek. Csak Kaprie zsörtölődött: Könnyű a mások pén­zén legénykedni! — Fogd be a szád, egyszer úgy­is szétverem! — dugta zsebre a gyűrött bankókat Morous és a trattorla ajtaja felé Indult. — Ha sikerül leitatnunk a lányokat, ben­neteket is elhívunk segíteni! Nem sikerült nekik, legalábbis nem hívtak senkit „segítségül". (Folytatjuk) Kozmikus kályhának nevezik a nyu­gat-németországi Bölkow cég ter­vezői azt a parabolikus fényszórót, amely villamos energiával látja majd el az NSZK-ban kb. 1989-ben felbocsátásra kerUlő mesterséges holdat. A 6,80 méter átmérőjű fény­szóró 2,5 kW elektromos energiára változtatja a nap sugarait. Képün­kön: A parabolikus reflektor mo­dellje. (CTK felv.) • ÉPÍTŐIPARUNK TÁVLATAI (CTK) — Építőiparunkban előre­láthatólag 1970 után kezdődik a műanyagok és a fémek hasznosítá­sának korszaka. A Csehszlovák Tu­dományos Műszaki Társaság Ostra­ván erről az új korszakról tájékoz­tatta az építészeket, műszaki, tudo­mányos és kísérleti dolgozókat. Egyes reprezentáns és középületek építéséhez általában acél épületvá­zakat, külsejük tetszetős kivitelézé­séhez pedig egyéb fémeket, például krómot, nikkelt, alumíniumot és kü­lönböző műanyagokat használhatnak fel. A távlati tervek szerint még 1970-ig átadják rendeltetésének az ostravai kórház közelében épülő 20­szintes kísérleti lakóházat. • ÚJMŰFONALAK (CTK) — Három új típusú mű­anyagfonalat használnak a Domaž­lice melletti kdynei szövőgyárban. Az új fonal poliacrilnitril anyag­ból készül és úgyszólván 100 szá­zalékban helyettesíteni képes, sőt néhány tulajdonságában túlszár­nyalja a gyapjút. Az idén 100 ton­nát gyártanak az új műfonalból. Ezt a mennyiséget jövőre megkétszere­zik. A második újdonság az úgyneve­zett három összetevőjű fonal bőr­áruk gyártására. Alapanyagát teszil, leacril és fibravil alkotja. Az idei 50—60 tonna mennyiségű új fona­lat többnyire külföldre szállított bőráruk gyártására használják fel. A szövőipar utolsó újdonsága a Velana nevű polieszter fonal. A be­lőle gyártott kötött szvetterek ha­sonló minőségűek, mint a gyapjú- és tesziláruk. • ÚJ TÍPUSÚ MOTORKERÉKPÁR (CTK) — A strakonicei Motorke­rékpár-gyárban még ez idén meg­kezdik az új típusú CZ Trial véd­jegyű motorkerékpárok sorozatos gyártását. Az új típusú motorkerékpár külö­nösen a fiatalok körében számíthat nagy népszerűségre. A CZ Trial-mo­torkerékpár a túra-, a terepjáró és a sport-motorkerékpárok tulajdon­ságait egyesíti, s mindamellett aránylag olcsó is lesz. A CZ Trial nagy érdeklődésnek örvendett az idei brüsszeli árumin­tavásáron. A strakonicei Motorke? rékpár-gyár a brnól nemzetközi sáron is bemutatja. • HŰTŐSZEKRÉNY­ÚJDONSÁG A BRNÓI NEMZETKÖZI VÁSÁRON (CTK) — Az aranyosmarőti Hűtő­szekrénygyár az idei brnói nemzet­közi vásáron mutatja be a Calex 120 univerzál típusú, meglepően csekély súlyú, nagyon ízléses kivi­telezésű és összeállítható berende­zésű, konyhákban rendkívül előnyö­sen elhelyezhető hűtőszekrényt. A brnói nemzetközi vásár látoga­tóinak alkalmuk adddik az ostravai kiállításon „aranybánya mécses"-sel kitüntetett Calex 120 speciál, vala­mint a Lipcsében aranyérmet nyert, nagyobb űrtartalmú Calex 230 típu­sú hűtőszekrények megtekintésért Ja. Ü| SZÖ 4 * 1985. augusztus 19,

Next

/
Oldalképek
Tartalom