Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-19 / 229. szám, csütörtök

// GYOZ A SZORGALOM — -wssr^ / határ most nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlít. A gabonatáblákat elözönlötték az emberek és gé­pek. Kt gondol most a pihenésre, amikor az ország kenyeréről van szó. Nagy az igyekezet, de az aratási bizottság jelentése szerint országos méretben a gabo­nának csak egyharmadát arattuk le. Mindjárt hozzá kell tennünk azt is, hogy a számok napról napra változnak. Szlovákia kerületetben számos szövetkezetben már a héten befejezik az aratást és megköthetik az aratási koszorút. Egyre több kombájnos éri el a 200 hektáros teljesít­ményt. Kit említsek a sok közül? A tardoskeddi Csányi Kálmánt, a Zselízi Állami Gazdaság zálogost részlegén dolgozó Víglas Istvánt, Szabó Józsefet? Vagy beszél­jünk a farnadi aratási „offenzíváról", ahol éjjel-nappal 60 szövetkezetes felváltva tisztítja a gabonát? Se szert, se száma az ügyes ötleteknek, munkamódszereknek, melyekkel meggyorsítják az aratást. Emberek, hősök dolgoznak, sokszor nehéz körülmények között verejté­keznek az új kenyérért. Nekik köszönhetjük, hogy egy­re közelebb kerülünk a célhoz, és a mostoha időjárást viszonyok fölött győz az emberi akarás, a mérhetetle­nül nagy szorgalom. BODROGKÖZI NYAR „Nem minden gondtól fájdul meg az ember feje" Hajnali négykor még csillagos az ég teteje. Az elnök már másodszor dugja ki a fejét az ablakon. — Ma talán végre jó időnk lesz, de reggelenként nagy a harmat, né­hány percre még magamra húzha­tom a takarót — gondolja. Szinte hajszálpontosan hasonló­képpen Jár el az agronómus és a mechanizátor, s valószínű, hogy né­hány kombájnos, traktoros ls. S ta­lán abban ls van valami hasonlóság — mindegyiküket az veri tel a mély álomból, hogy szél rázza, eső csap­kodja az ablakot. Ml tagadás, Matyi János, a bod­rogközi szövetkezet elnöke nem va­lami derűs hangulatban érkezik a telepre. De a többi vezető, a trak­torosok és a kombájnosok sem. Mert felborult minden terv. Esik, mint minden nap már hetek, hónapok óta. Szinte már elképzelhetetlen egy nap kisebb-nagyobb csapadék nél­kül. Mint most is. Az emberek, szövetkezetesek és brigádosok, itt állnak, munkára vár­nak. A csoportvezetők a legszíve­sebben eltűnnének, vagy inkább a pokolba kívánnák ezt az Időjárást. Az elnök homlokán is gyűlnek a ráncok. Polóka András mechanizá­tor néhány traktorosnak a betono­zásnál talál munkát, az asszonyok és az idősebbek a kertészet felé in­dulnak. — Ezernyi a tennivaló, mégis téb­lábolásra kényszerülünk — fakad ki az egyik szövetkezetes. Az igyekvőbbek azonban találnak munkát. Egyesek a raktárban, má­sok a dohánypajtában, a gépi bri­gád tagjai gépeik körül tesznek­vesznek. Kilenc óra felé a felhőfoszlányok már csak ritkán takarják el a gabo­natáblákat a napsugarak elől. Az el­nök motorkerékpárra ül. Még csú­szós a talaj, de látni akarja, indul­hatnak-e már a gépek. 10 órakor a ARATASI MOZAIK: Hektárhozamok, amilyenekre a dédnagyapák ükapja sem emlékezne • Fehér holló az eső nélküli nap 0 A pártszervezet megtette a magáét • A tagság erejéből nem futja - az iparosok fáradhatatlanul segíte­nek • Alkatrészben nincs hiány • Minden raktár megtelt • Még 8 nap jó idő kellene két SZK már útban van a Diószög­tábla felé. A két ZSM — a gyen­gébb gépek — rendről csépelik a búzát. Szinte vakítóan süt a nap, mégis nedves a gabona szára, még Inkább a tálában levő zöld. Mert szellő se rezzen. A rend alja is lucskos a kiadós reggeli esőtől. Duzzadt a ki­csépelt mag ls, de mennt kell, hisz még közel 120 hektár búza vár a betakarításra. Lassan, de magabiztosan haladnak a gépek. Megtelik az egyik, majd a másik SZK tartálya. Szállítóeszközre nem kell várni, Szmolyák Jani meg a többiek már várnak a magra. Ami­kor a tele pótkocsi megáll előttünk, a traktoros az elnöknek szegezi a kérdést. — Jani bácsi, hová vigyük ezt a búzát? — Tyű, a mindenit. Döntsétek le a kukoricaszárítóba. Még vakarja kissé a tarkőját, köz­ben megjegyzi. — Kt hitte volna, hogy még a gabona raktározásával is meggyülik a bajunk. El se hinnéd, hogy már minden arra alkalmas helyet meg­töltöttünk gabonával. — Még a raktározás is gond? — Gondnak gond, de olyan gond, hogy ettől nem fájdul meg az ember feje. A hektárhozamokra terelődik a szó. Midjárt érthetővé válik, hogy miért nem fáj a szövetkezet vezetői­nek a feje a raktárhiány miatt. — Ilyen hektárhozamra még a legmerészebbek sem számítottak. Nálunk ugyanis nem kimondottan Jó gabonatermő a föld. Itt inkább a MINDEN PERC ARANYAT ÉR Mint az utóbbi napok­ban általában, a felhős ég most sem ígért sok jót. - Legalább estig kibír­ná eső nélkül — lehetett kiolvasni az aranykalászi szövetkezet tagjainak te­kintetéből. Nehéz az idei aratás. — És hosszadalmas — mondja gyakran találóan Both Ferenc agronómus. Idestova jülius 18-tól aratnak és ne adj' Isten befejezni. Emberekben, gépekben nincs hiány. Az esők ker­getik haza mind gyak­rabban az aratókat. Pe­dig az igyekezettel sincs baj. Annak Idején 5 hek­tár megdőlt árpát kaszá­val vágtak le, a többi 271 hektárt kétmenetesen takarították be. Az új technológia a komplexbri­gád vesszőparipája. Ogy megy nekik a munka, mint a jól olajozott gép. Dél volt. A helyi nem­zeti bizottság tanácsa a ÉPNMMMHHNNMP^ ill^iÄ^^^lliiiÄli; !l§ |Ä|f szövetkezeti funkcioná­riusok jelenlétében a szö­vetkezet üléstermében tanácskozott. A gyűlése­ket Aranykalászon nem nyújtják feleslegesen. Tárgyilagosan, konkrétan beszéltek most is. Rövi­den elemezték az aratás eddigi lefolyását és fel­vázolták a legközelebbi teendőket. A szövetkezet a duna­szerdahelyl járás legna­gyobb, és hosszú Ideje a legjobb szövetkezetel kö­zé tartozik. Az idén 582 hektáron termesztettek gabonát. Az aratást a szokottnál Jóval később kezdték. Az ár- és talaj­víz szerencsére kikerülte őket. Az esők miatt azon­ban száz hektáron meg­dőlt a termés. Közel 400 hektárt már learattak. Naponta 40 hektárt vág­nak le, közvetlen kom­bájnaratással. Az árpa 28,5 mázsát adott hektáronként, a ter­vezettnél 2,5 mázsával többet. A zabot ts két­menetesen aratták, a ro­zsot utoljára hagyták. Most a búzával foglala­toskodnak. Eddig 30 má­zsás hektárhozam mutat­kozik belőle. A szalma­lehúzás párhuzamosan halad az aratással, a tar­lőhántást pedig két lánc­talpas traktor végzi. Legélénkebb munka­Igyekezettel Vajasvatta mögött találkoztunk. Há­rom kombájn viaskodik a gyönyörű, 51 hektáros búzatáblával. Vagyis csak kettő, mert az egyik egy órája felmondta a szol­gálatot és most a moz­gó műhelykocsi legénysé­ge foglalatoskodik körü­lötte. Semmi különösebb baj nem történt, s az ügyes kezek egykettőre megjavítják. Mert most minden perc drága... J. SLUKA sitis m ' ^ ** w ; m m >'-. - i - ľ' ' -Ä -A-í- .^V i' : r 3 " ' * v •• i • Kazlakba bstdják a szalmát TÚLÉRETT A BÚZA E steledett, mikor munkaérte­kezletre gyűltek össze a szé­csénkei szövetkezet (losonci Járás) vezetői. Deák Ferenc, a helyi nem­zeti bizottság elnöke is rendszere­sen megjelenik a gyűlésen. Ö is tudni akarja, mi minden történik a határban, és milyen lesz a más­napi munkaelosztás. Javasol, mert mikor ilyen nehéz az aratás, nem árt, ha többen meggondolják, mit hogyan végezzenek. A vezetők tár­gyaínak, a határban még búg az SK-4-es. A két kombájnos: Torma József és felesége aratják a búzát, pedig már alkonyodik. — így szokták — mondják a va­. zetők —, míg látnak, aratnak, mert reggel a harmat miatt úgy sem kezdhetik korán a munkát. A Struhár házaspár hamarabb abbahagyta az aratást, mert elsza­kadt a ŽM kaszája és más javítani­való Is akadt a kombájnon, ezért behozták a műhelybe. Egy-két óra alatt elkészültek a javítással. Reg­gel Indul a 2M ls, de ezért a ki­esésért is kár. A szövetkezetnek a 351 hektár gabonára csak ez a két kombájnja van. Szívesen vették volna a szécsénkelek is a segítsé­get. — Elvégeztük volna a ml erőnk­kel ls — mondja Villant István, a szövetkezet elnöke —, de az aratás alatt a kombájnok többet álltak, mint dolgoztak. Az elnök ezt nem szemrehányás­ként mondja, hiszen a kombájno­sok szívesen arattak volna, ha en­gedi az időjárás, ám nem tehették. Mikor már más megoldás nem volt, kaszákkal arattak a szécsénkelek. Három napon át 80 pár aratta az alávetéses árpát. A gépesített cso­port Is kaszára volt kénytelen ki­cserélni a gépeket. Segített az igye­kezet, de így is túlérett a gabona. — Egy-két nap alatt le kellene aratni — mondja Deák elvtárs —, de még 3—4 napra van szükség, hogy befejezzük ezt a munkát. A mióta jobb az Időjárás, a kombájnosok teljesítménye ls fokozódik. A nagy kombájn napi teljesítménye túlhaladja a 8 hek­tárt, a kis kombájné pedig a 8 hek­tárt. Nem világraszóló eredmény, ám ilyen nehéz aratásban, az ösz­sze-vlssza dőlt gabonában Igazán elismerésre méltó teljesítmény. (bj) Bartal Lajos, a szövetkezet elnöke a kombájn munkáját figyeli, CSÉPLOGÉPBŰGÁS NÉLKÜL kukorica, a lóhere meg az ipari nö­vények teremnek jól. Búzából már a 22—23 mázsás hektárhozam ts kt­váló eredménynek számít. Az árpa még kényesebb, a sokévi átlag a 16 mázsát sem ért el. — S most? — 30 mázsa 80 kiló árpát takarí­tottunk be egy-egy hektárról. — Búzából? — El se hinnéd. 120 hektáron ugyan még lábon áll a búza, az ed­digi átlageredmény 35,3 mázsa. Ilyen még nem voltl — Megbirkóznak a betakarítás­sal? — A pártszervezet segítségével minden erőt mozgósítottunk. Látod, amott az ácsok préselik, hordják a szalmát, a gépek is azért dolgozhat­nak megállás nélkül — már amikor lehet —, mert ott is segítenek a brigádosok. Szorgalomban nincs hiány. Ha a szokottnál lassabban is, de magtár­ba kerül a mag. Az egyik szövetke­zetes mégis türelmetlenül, sőt becs­mérlőn jegyezte meg. — Van itt azért hiba is, annyi, hogy két újságba se férne bele. Elhittem. De bocsásson meg, ha most mégsem azokról Írtam. Hanem arról, hogy az ember minden nehéz­ség ellenére is győzedelmeskedik a természet felett és minden eddigi­nél több gabona kerül raktárba. Ezért pedig csak dicséret illeti azo­kat, akik emberül helytállnak. HARASZTI GYULA Az idei esős nyár után cso­dálkozunk, amikor Bartal Lajos, a százdi szövetkezet elnöke azt újságolta, hogy mindössze egy hektáron arattak kaszával. Többéves tapasztalatok alapján Csertik Tamással, a szövetke­zet agronómusával az idei ara­tásban ügyesen kihasználták a gépeket. — Nálunk a múlt évben sem búgott cséplőgép a határban — mondja az elnök — az idén, bár az időjárás sok borsot tört az or­runk alá, a dőlt gabonát is gépekkel arattuk. A Petrovics dűlőben Bátora Jó­zsef és Menyhért Vilmos a búzát aratja. Janivtcky Dezső segédjével, Tőth Józseffel pedig a zab,-árpake­veréket. Közel az országúthoz szal­makazalrakók vidám csoportja épp szünetet tart. Örömük kétszeres. Jól halad a munka. A kombájnok után hátrahagyott szalmarendeket bog­lyázógép gyűjti össze és géppel szál­lítják az elevátorhoz, amely feljut­tatja a kazalra. A csoportnak inkább a gépeket kell kiszolgálni, és meste­rien rakni a kazlat, örülnek azért ls, mert jó szalmát gyűjtenek be. — Én azt mondom, emberek — kezdi a szőt Breza István bácsi —, hogy ezen a szalmán az abrak nél-. kül is megél a heverő marha. — Etettünk már mi rosszabb ta­karmányt is, — fűzi hozzá Szakol­cai Dezső bácsi. — Meg az aratás sem ment úgy mint most. Elmeséli, hogy 1959-ben még ok­tóber 10-én is csépeltek. A falu­siak már szüreteltek, míg ők a csép­lőgépnél nyelték a port. Azóta sem szívleli a cséplőgépet. Az egész ország ügye Elmúlt már az az Idö, amikor az aratás csak a parasztember gondja volt. Látástál vakulásig vágta a rendet, senki sem törődött vele. Az utóbbi években nyáridőben az egész ország figyelme az aratás felé fordul. S ha kell, az ipari munkások, értelmiségiek és katonák is megfogják a kasza nyelét. Legjobb példa erre a mostani külö­nös, megkésett aratás. Az Ipari dolgo­zók ezrei és százai dolgoznak a ha­tárban. A zvolení Járásban naponta ezer bri­gádos segít a mezőgazdasági üzemek­nek. Hatvanhat teherautó pedig a ké­véket, magot és a szalmát hordta tár­sadalmi munkában. A pozsonypiispöki szövetkezetesek áldhatják szerencséjüket, hogy a G. Dimitrov Vegyi Üzem vállalt felettük védnökséget. Amikor a széna forgott veszélyben, a gyár dolgozói behordták a takarmányt. Most, hogy az új kenyér került veszélybe, naponta 40 gyári munkás segédkezik az aratásban. Mű­helyükben bármilyen géphibát kijavít­hatnak a szövetkezetesek. Ha jármfi kell, azt is adnak. Nem győzték a szalmalehúzást? A gyáriak gyorsan át­alakítottak egy T-172 típusú mozgó da­ruberendezést, és ennek a segítségével könnyen kazalba rakják a szalmát. A Szlovák Gázművek 15—18 dolgo­zója a járfalusi szövetkezetbe tette át ideiglenesen a munkahelyét. A szövet­kezeti tagok nem is titkolják, nekik köszönhetik, hogy baj nélkül betaka­ríthatták a rendkívül gazdag termést. Még egy teherautót is a szövetkezet rendelkezésére bocsátottak. A Slovnaft dolgozói Rovinkán és Fő­réven, a 04 számú üzem nyomdászai Lamačon, a dunai hajósok pedig Hida­son segftenek. És nem találunk ezek­ben a napokban egyetlen mezőgazda­sági üzemet sem, ahol ne találkoznánk segttti ipari munkásokkal, értelmisé­giekkel, katonákkal vagy fiatal brlgá­dosokkal. P. L. Könnyen és gyorsan dolgoznak és jól megtelik a csűr Is. Ami azt Jelenti, hogy a közös kasszába is elég pénz jut. Ezt megerősíti a szövetkezet Pénz nevű közgazdásza Js. Amikor lezárták a féléveit, a nagykönyvbe bejegyezte, hogy a fél­évi pénzügyi tervet 100 ezer koroná­val túlteljesítették. De ehhez újabb kedvező adatokat jegyez le. A repce 27,96 mázsás átlagos hektárhoza­mot adott tisztán, ami azt jelenti, hogy a tervezett 54 600 korona he­lyett 113 274 koronát vételeznek be. Az árpa hektárhozama megközelíti a 28 mázsát, de a Hossza-dűlőben több mint 32 mázsát adott. A számítások szerint 17 vagon ár­pával több termett, mint a múlt év­ben. A gazdasági udvaron csak a mag­tisztító halk zúgása hallatszik. Trak­torok vontatják nehéz teherrel meg­rakott pótkocsijaikat a szomszéd faluban lévő raktár és vasútállomás felé. Ugyancsak sűrűn fordulnak, mert a kombájnok ontják a sze­met. Szemlátomást fogynak a táblák, magasodnak , a szalmakazlak. Odébb a hernyótalpas már repce alá szánt­ja a földet. A munka üteme egyre fokozódik, és pár nap múlva már megköthetik a szövetkezetesek az aratási koszorút. BALLA JÓZSEF Sznida István már raonq alá szánt Az aratás hősei Az idei megkésett aratásban ls a gépeké a döntő szó. Persze a leg­pontosabb gép sem működik az em­ber irányítása nélkül. S így szület­nek most a kenyércsata hősei. Bár még csak az aratás derekán tar­tunk, LADISLAV ROZBORIL, a Poľ­ný Kesov-i szövetkezet kornbájnosa a hét elejéig 218 hektárt vágott le. Igazán elismerésre méltó teljesmény. A štefanovičovái ALOJZ POGRÄN 172, a tradoskeddl CSÄNYI KÄLMÄN pedig 168 hektárt aratott le. De a cseklészi JOZEF PAVLÍKNAK sem kell szégyenkeznie 163 hektáros tel­jesítményéért. FRANTIŠEK SECKAR, a hustopečel gépállomás országos hírű kombájnosa 160 hektárnál tart. Nem messze marad azonban mö­götte a gombai LENKES VINCE, a špačincei JURAJ HEKEL sem. Sorol­hatnánk tovább a kitűnő kombájno­sok nevét. Minden elismerésünk az övék. (plj 1965. augusztus 19. * ÜJ SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom