Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-14 / 193. szám, szerda

Ät nappal a cstesöl gátszakadás w elzárása után Jáitam Komáromban. Jóformán mág szét sem nézhattem, amikor kollégám jóvoltából máris egy nehéz lánctalpas katonai kétéltű fedélzetén kuporogtam. Mindössze öten vagyunk. A legfontosabb személyiség most közöttünk Štefan Vlček tizedes, a kétéltű fiatal vezetője. Napbarnltotta, szép arcú legény. Több mint egy hónapja tartózkodik Komáromban. Segített a mentési munkákban, masinájával ma ls jóformán minden nap feltűnik a vizeken. Otthon, Uberecben felesége és karonülő kislánya várja a leveleit Kubik László, a Járási nemzeti bizottság titkára, Jelenleg a kétéltű parancsnoka. Az utóbbi hetekben ú is többet volt vízen, mint szárazon. A kétéltű hátsó felében Marta Barthová, a komáromi Járási polgári védelem műszaki osztályának dolgozója, kollégájával, egy fiatal őrnaggyal kuporodik egy másik ládára. VlCek tizedes még a motorház körül babrál. Néhány kurta mondatban rögzítem mindazt, amit már eddig tapasztaltam. Ögyalla felől Komáromba az út már szabad. Ezen a részen a vlz rohamosan apad. A fák kérgén, az elárasztott házak falán észlelhető nyomok közel egyméteres vizszintcsökkenésről tanúskodnak. Helyen ként azonban még szinte beláthatatlan a viztenger. Sok a megroggyant lakóház és gazdasági épület. VlCek tizedes startol. Felbőg az Ďriás motor. Megcsikordulnak a lánctalpak. Kublk Lászlóval szorosan egymás mellett ülünk. Mégsem halljuk egymás szavát A városon kívül a gútai országútra kanyarodunk. Majd a megerősített vasúti töltésre kapaszkodunk fel. Ez a töltés védte meg Komáromot a rettenetes víztömegtől. A kép, amely elénk tárult, szinte megijeszt. Vlz, mindenütt vízi Kétéltünk zúgása, csörömpölése alábbhagy. — Már úszunk — mondja Kubik László. A

nyílt vízen méteres hullámok kergetőznek. A kétéltű acéltestén összezúzódó hullámokból bőven Jut a nyakunkba ls. A több száz lő erejével bíró motor azonban biztosan visz bennünket előre. Egymáshoz lapulva védekezünk a Vízzuhany és a hideg ellen. A titkár újből a fülembe kiabálja. — Nem kfcllétie ez a szél. A hullámverés sók kárt okoz. Több helyen már a Vág töltését veszélyesen megrongálta. A hűvös idő azonban jó ... Nekünk nagyon jő! Sok az elhullott állat ... Egy darabig szótlanul nézzük a hullámokat. Jobb kéz felöl jellegzetes épületen akad meg a tekintetem. Vasútállomás vagy őrház lehet, derékig vízben. — A Gúta—Komárom-1 vasút — magyarázza a titkár. Igen... Jó másfél méternyire a vlz alatt kígyózik a sinpár. Gadócon Járunk. A mezőgazdasági iskola épületébe botlik a tekintetem. Ablakain ki-be folydogál a víz ... Aztán egy szürke palatetős ház tűnik elő. Látszólag még jól tartja magát. Mellette azonban egy másik már régebben összeroggyanhatott. Csend. Csak a víz ezer hangja hallik sejtelmesen. Az őrnagy idegesen mutogat az egyik ház udvara felé. Szavát nem értjük, csak keze irányát követjük tekintetünkkel. Az udvar egy álló tenger. A vízből létra mered a tető felé. Azon a részen, ahová a létrát támasztották, a tetőről hiányzik a cserép. Hirtelen kendős fej jelenik meg a nyílásban. A felsőtestet takaró piros szvetter is megvillan egy pillanatra. — Itt emberek vannak — mondom a titkárnak. Ö csak bólint. — Másutt ls vannak, akik meggondolatlanul kockára teszik az életüket. Már a faluvége felé járunk, amikor egy szigetecskére mutat a titkár. — Odanézz! Ott egész idő alatt emberek éltek. A falu meg a szövetkezet vezetői... Hosszabb hallgatás után még hozzáteszi: — Ez a szigetecske ma már egyre bővül. Ahogy a víz takarodik, úgy csírázik ott az élet. Kinn járunk a faluból, amikor a hullámzó víztükör alatt, valami szaggatottan pirosra-fehérre festett szalagot vélek felfedezni. Szótlanul mutatom Kubik Lászlónak. — Egy hid karfája — mondja szenvtelen hangon. E

gy darabig újból szótlanok vagyunk. Nézem a szélkorbácsolta tengernyi vizet. Nem messze tőlünk egy autúkerék látszik ki a vízből. Távolabb agy teherautó motorházánaS zománcozott teteje mutatja az utat. Ojből szárazon fut a lánctalpas. A gáton haladunk tovább. Jobboldalt a Vág hömpölyög. Baloldalon Keszeg falu. A hídnál egy pillanatra megál lünk. Alattunk csőnakos-tutajos em berek. Vagonszámra mentik az öifát. Kétszeresen hasznos munka ez. Egy részt szabaddá teszi a viz folyását, másrészt az egész falu számára biz tosltja a téli tüzelőt. Ilyen közvetlenül, szinte riasztóan még eddig nem láttam a víz pusztítását. Itt már nem a rombadőlt házakat számlálom, hanem azokat, amelyek még állnak. Kevés van belőlük. Keszegfalunak ez a része elpusztult. Elnyelte az ár. Kérdés, meddig bírja a vizet az az egynéhány, amely még ma ls a szemöldökiáig vízben áll, A töltésen néhány sátor. X szabad ég alatt zománcozott tűzhely bádogkéményéből gomolyog a füzfatüz jellegzetesen kesernyés füstje. A tűzhely mellett termetes, kötényes menyecske. Palacsintát süt. A kétéltű fedélzetéről tisztán látom a palacsintasütőben sercegő tésztát. A menyecske tekintete sokáig kísér bennünket. A Megyercs felé vezető úton bálogfürdőkád lebeg a vízen. Gazdája, jtasa egy vaskerítésbe fogódzkodik. Tekintete a csinos házacska megrepedezett falára szegeződik. Nemsokára mögöttünk marad a falu. Előttünk a vlz, a beláthatatlan tenger. Egyszerre három mozgó pont tűnik fel a látóhatáron. Árvízi hajósok ... Távolról üdvözöljük egymást. Az egyik kétéltűn a tábori egészségügyi szolgálat. A másik alighanem vizet szállított a körülzárt falvaknak. Mert ma a tengervíz közepében drága kincs egy korty ivóvíz. Láttam vödKETELTUVEL A TENGEREN Ä falu felső részét nem érte közvetlenül a víz. Itt verődött össze az a kis embercsoport, amely a legveszélyesebb órákban sem hagyta el a falut. Magas, szikár férfi lép kétéltünk mellé. Szinte katonás rövidséggel mondja: — Szépen apad a víz! A sziget egyre nő, növekedik itt Is. A férfiemberek, akik a válságos pillanatban kénytelenek voltak elhagyni a falut, lassan hazajönnek. Ma már sokan vannak Itthon. És ha még annyian lennének, akkor is akadna tennivalójuk. A nap állása meghaladta a delet, Skulec László, a HNB elnöke — aki előbb a Jó hírt Jelentette — ebédre hív bennünket. A tágas étterem most úgyszólván a falu központja. Közel kétszáz ember találkozik itt minden délben, este. Étel-ital bőven. Erről a járás és a Jednota gondoskodik. Naponta megjelenik a kétéltű, sört, cigarettát és egyéb frissítőket hoz. Csupán egy dolgot hem ért az elnök. Miért kell most is százalékot számítani a cigarettára. Trafik jelenleg nincs a fa-' luban. A Jednotánál kell megvásárolni a füstölnivalót. Sajnos, a százalékot „irgalmatlanul" felszámolják. Kürti József, az üzlet és étterem flata! vezetője nem tehet erről. Neki kötelessége felszámítani a százalékot, ha felettesel így parancsolják. Erről a nyúlánk fiatalemberről azonban egyébként is érdemes megemlékezni. Nem túlzás, és ezt nem ls én állítom, hanem a keszegfalusiak — szinte emberfeletti munkát végzett. Volt olyan nap is, amikor egyedül főzött 120 embernek. Most már van segítség! Munkája így is akad bőven. Ma már hideg sört mér, televíziót néznek az ebédlőben, holott villany nincs. A vendéglő udvarán az italos ládák, söröshordók, száradó zsákok szomszédságában állandóan „dolgozik" egy áramfejlesztő motor. Az egyik asztalnál munkaruhás, napszítta arcú fiatalemberrel ismerkedem. Kertész Miklós a neve. Egy hete tőrt vissza a faluba, hogy segítsen újrakezdeni az életet. Feleségét, két kis gyerekét Paton hagyta. — Értük nem aggódom — mondja mosolyogva. — Vendégszerető emberek fogadták be őket. Itthon meg annyi a dolog, hogy csak győzzük ... Az elnöktói tudora, hogy a hazatértek egy része az elhullott állatok tetemeitől szabadította meg a falut és környékét, összefogdossák az életben maradt szárnyasokat. Már van belőlük vagy ötszáz. A Vág-partját ostromló hullámveréssel ls szembe kell szállni. Az állami gazdaság szőlőjében szintén szorgos a munkáskéz. Kertész Miklós jelenleg a szőlőben dolgozik. Az elnök eddig közel 180 összedőlt házat tart számon. Ezek között van Kertész Mikiősé is. — Már megnéztem — mondja keserűen. Amikor elmenekültünk, tudtam, hogy nem birja ki... A bútorokat a sógoromékhoz hordtuk. Ott is elérte a viz... N

éhány pillanatig magába felejtkezik majd lassan felemell a tekintetét: — Mindent kezdhetünk élőiről... VlCek tizedes már a kétéltűben ül. Szinte váratlanul indul a motor. Néhány percig még szárazon futnak a lánctalpak, aztán újból az úszóberendezésnek jut szerep. rökkel, kannákkal, sorakozó embereket. Vizre vártak. A harmadik kétéltű fedélzetén baromfit szállítana^. Még mindig mentik a menthetőt. Közel Járunk Megyercshez, amikor megállni kényszerülünk. A kétéltű valamit tói maga előtt és nem tud tőle szabadulni. Egy konyhaszekrény volt. Távolabb veszélyes kettős kanyart Jelző táblát veszek észre. Akaratlanul is fanyar mosolyt fakaszt az ember arcán. Hol itt a kanyar, ahol a növendék útszéli fáknak csak a sárguló koronái látszanak ki a vízből? Az út bal oldalán aprócska sziget. Elárvult tehenek rágják a fűzfa kesernyés levelét. Jobbra egy nagyobb domb. Nemrégiben homokot bányászhattak itt. A hosszúnyakú rakodódaru így távolról nézve olyan, mintha a messzeséget kémlelné. A domb északkeleti oldalán csalamádé zöldell. De inkább állatkerthez hasonlít. Közel a vizhez lovak legelésznek. Távolabb megriadt őznyájak törtetnek. Rikoltozva menekül a büszke fácán. Végtelenül hosszúnak tűnik, amig • a faluba érünk. De hát hol a falu? Talán az a néhány ház a templom körül? Igen, most ez a falu. A többi rom! A szép piroscserepes házak, melyekről olykor-olykor szívesen megemlékeztem, ma mindent, bútort, rádiót, televíziót maguk alá temető romok. Az úszkáló bútordarabokon, tetőrészeken, kifordult ajtó- és ablakkereteken, kapufélfákon tyúkok, libák gubbasztanak. A megroggyant tetőkön csont-bőr macskák sütkéreznek. Az egyik szőlőlugasból ezüstösen fehér TV-antenna emelkedik ki. Rajta galambok tollászkodnak. A faluban csak azok maradtak, akiket hivatali kötelességük tartott vlszsza. Berec Pál, a helyi tűzvédelmi szervezet elnöke, mintha megismételné a Keszegfalusi Helyi Nemzeti Bizottság elnökének szavait, így kezdi: — Apad, titkár elvtárs, apad ... Nincs ma ettől szebb, jelentőségteljesebb szó a komáromi járásban, talán az országban sem. Apad és Berec Pálék ezen a kis szigeten már a Jövőt tervezgetik. Azt, hogy milyen legyen az új falu. Aho gyan a szavából kiveszem, nagyon meg akarják választani azt a helyet, ahol majd építkeznek. Talán lakás építő szövetkezetet alakítanak. Az új Megyercs az ő elképzelésükben már városi jelleget ölt. Búcsúzunk. • ••• Az ország egyik legnagyobb falujába szeretnénk még eljutni. Me gyercsről már nem ls lenne rfiessze. Berec Pálék azonban óva intenek, hogy nekivágjunk az útnak. A viz már alacsony, de annál mélyebb az iszap. Rövidesen megfeneklenénk. Inkább térjünk vissza Keszegfalura és onnan közelítsük meg. Nyílt vizén talán könnyebb lesz... Megfogadtuk a szót. Jó három órát töltöttünk az ár tarajos hátán, hogy a gútai Vág-száltó előtt végre szárazra léphessünk. Innen már csak egy ugrás a községháza. Balázs Sándor, a Járási pártbizottság dolgozója elsőként újságolja: — Apad, barátocskám, apad ... Aztán az épület árnyékában egy lócára ülünk. Balázs Sándor barnapiros arcán mosoly bujkál. Cigarettával kínál. Amióta veszélybe került a falu, egy percre sem mozdult a gútaiak közül. Igaz, a falu nagy részét még mindig víz borltja. Helyenként másfél-kétméteres a víz, de már apad ... És ez pillanatnyilag a legfontosabb. Amikor azonban a gondolat szárnyán szemlét tartunk a falu fölött, lehervad arcáról a mosoly. — Eddig ötszáz ház pusztult el. Számításunk szerint ezer lakást kell újjáépíteni... Egy dolog vigasztal csak bennünket: Nem vagyunk egyedül. O

lyan még most a falu, mint a súlyos betegségből lábadozó ember. A segítő kezek azonban rövidesen lábra állítják. Bratislava és Brno lakossága máris megüzente a gútaiaknak: „Ránk mindenben számíthattok". A CSISZ szlovákiai Központi Bizottsága ígéretet tett: „Újjáépítjük Gútát". Már a napokban húsz fiatal szakember érkezik a faluba, hogy kidolgozzák az újraépítés tervét. A hónap végéig még négyszáz hozzáértő fiatalembert várnak. Ezentúl az ifjúság 12 millió koronát juttat Gúta újjáépítésére. Az olomouci és trnavai Járás népe is felajánlotta a segítséget. A napokban Gottwaldovról vendégek Jártak a faluban. Magasépítő vállalat dolgozói küldték őket: kérdeznék meg a gútaiakat, mivel lehetnének segítségükre. Miközben Így summázzuk a dolgokat, befut az újabb hír: Prága népe is részt kér Gúta és Csallóköz újjáépítéséből! Balázs Sándor arcára a meghatottság újból mosolyt fakaszt, most már másodszor hallom a szájából: — Jó érzés tudni, hogy nem va gyünk egyedül.. .1 Leáldozóban a nap. VlCek tizedes az órájára néz. Inkább Érsekújváron keresztül a hosszabb utat választotta. Lámpafénynél számára is veszélyes a tenger. Közel háromórás az út a vágtató szörnyeteg hátán. Amikor kiszállok a komáromi piactéren, a mellettem elrobogó hatalmas teherautó zúgása szinte méh döngicsélésnek tűnik a fülemben. SZARKA ISTVÁN Előnyösen

y gyorsan - VILLÁMINTERJÚ Az árvíz sújtotta Járások és községek megsegítése országos mozgalommá fejlődött. Üzemek,, hivatalok, szövetkezetek dolgozói Jelentős összeggel segítik Csallóköz helyreállítási munkáit. Ezek között szerepelnek a Nyitral Magasépitkezési Vállalat munkásai, technikusai, akik az anyagi segítségen kívül a mentési munkákból ls kivették részüket. A támogatás terjedelmét, hatékonyságát Illetőleg Leo Karhan mérnök, vállalati igazgató szívesen válaszolt munkatársunk kérdéseire. • Milyen formában segítettek eddig a komáromi és a dunaszerdahelyi járásban? — Először a mentési munkákat kell említenem. Erre a célra 60 szállítóeszközünket küldtük kl a veszélyeztetett járásokba. Szakembereink közül csaknem négyszázan siettek az árviz sújtotta községek segítségére. Jelenleg 5 földgyaluval, 4 baggerrel és több más géppel dolgozunk a gátakon. Tehergépkocsijaink pedig az anyagszállítás mielőbbi lebonyolításában segédkeznek. 0 A vállalaton belUl milyen összegű pénzsegélyt ajánlottak fel? — Ezen a téren sem tartozunk az utolsók közé. Eddig 300 ezer koronát utaltunk át a szolidáris alap számlájára. Dolgozóink közül egy sem akadt, aki megtagadta volna a támogatást. • Tekintettel arra, hogy a déli járásokban nagy részt vállaltak a lakások és a középületek építésében, érte-e károsodás vállalatukat is? — Az elemi cäapás minket sem került el. Az árvíz következtében üzemegységeinkben megbénult a munka. Júniusban ebből kifolyólag 2 és félmillió korona kárunk keletkezett. Öntudatos munkásaink ezért kötelezettséget vállaltak, hogy a kiesést júliusban pótolják és augusztus végéig terven felül 110 ezer óra ledolgozásával helyrehozzák a károkat. • A helyreállítási munkák meggyorsítására tettek intézkedéseket? — Előzőleg még arról szeretnék beszélni, hogy a vállalatunk tulajdonát képező plonirtáborunkat a komáromi és a dunaszerdahelyi járás gyermekei rendelkezésére bocsájtottuk. Ezenkívül intézkedést foganatosítottunk a komáromi és a párkányi lakásegységek építésének mielőbbi befejezésére. Az év végéig 120 lakást adunk át terven felül, és folyamatban van a kártszenvedett községek megsegítése is. A helyreállítást mindemellett azzal is gyorsltjuk, hogy az árvíz sújtotta vidékek építkezéseit az anyagszállításnál, illetve másnál is előnyben részesítjük. (th) Otthonra találtak A kresicei hajósok házában otthonra találtak a gútai árvízmenekült gyermekek. Sokan közülük először járnak Csehországban. A jó ellátást vezetőjük, Csiba Géza módfelett dicséri. Elmondja, hogy bármerre jártak, mindenütt szeretettel fogadiák őket. A gyerekek Járják a környéket, megismerik a táj szépségeit. Meglátogatták i boleticei hajógyárat, a déčíni Diana csokoládégyárat. Mindenki Igyekszik, hogy a kis emberekkel elfeledtessék a nehéz napokat. (gžk) ••WIMMM iliilifl:' Baloldalt a Vág hömpölyög, jobbra a tenger ... . , / > ' Í'V C- K fr V', ' ŕ* ->• * s" <• * ! Vfcfo^ . j o: K - W- 5 ^ (Smolka felv.) 1965. Július 14. * ŰJ SZÖ 5