Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-14 / 193. szám, szerda

i HARA M IÁK 33. ÚJABB „KELLEMETLEN" SZEMTANÚ Az ausztriai belügyminisztérium osztályvezetője, dr. Stephani államtitkár minisztériuma nevében még 1963. november 10-én kötelező ígéreteit tett, hogy az osztrák hatóságok eltökélt szándéka a Toplitzi-tó alapos átkutatása, és hogy „az utolsó szöget is kiemeli". Amint már említettük, dr. Stephani, illetve a belügyminisztérium mindmáig csak részben teljesítette hangzatos ígéretét. Időközben azonban újabb fordulat állott be, mert további szemtanú vallomásával bővült a terhelő bizonyítékok halmaza. Egy Ottó Wittig nevű nyugdíjas az elsők között olvasta Madernak Der Banditenschatz című történelmi művét, és felkereste a könyv szerzőjét. A nyugat-németországi Taunus-hegység vidékéről származó embert a második világháború alatt mint műszaki dolgozót Kielböl a stájerországi Gössl községbe vezényelték, s ott a birodalmi haditengerészet vegyészeti-fizikai kísérleti állomáshoz osztották be szolgálattételre. Tizenöt társával együtt Hermann Determann fizikus parancsnoksága alatt dolgozott, akinek csoportja korszerű fegyvertalálmányok kipróbálásával foglalkozott. CÁFOLHATATLAN BIZONYÍTÉKOK A szerző kérelmére Ottó Wittig becsületbeli nyilatkozatban erősítette meg papírra vetett élményeit: „Olyan rakéta szerkesztésén ' dolgoztunk, amellyel vlz alatt haladó tengeralattjáróról vízszint fölötti célpontokra lehet tüzelni. 1945 áprilisában parancsot kaptunk, hogy a féltve őrzött titkos fegyvert valamennyi tartozékával együtt helyezzük biztonságba a félelmetesen előretörő ellenséges csapatok elől. Mi, katonai szolgálatra behívott polgári alkalmazottak kénytelenek voltunk tehát 25 rakétát elsüllyeszteni a Toplitzi-tó legmélyebb részén. Több éles lövedék is a tó fenekére került. A rakétaszerkesztéssel összefüggő rajzokat, tervezeteket, áb rákat vízhatlan fémburokba csomagolták, amelyet sajátkezüleg kellett el süllyesztenem a Toplitzi-tótól nyugatra eső Grundl tóban". Ottó Wittig becsületbeli nyilatkozatából kitűnik, hogy — függetlenül a Grundl tó vizében rejlő titkoktól — a Toplitzi-tóban lényegesen fontosabb munkálatok várnak még elvégzésre, mint „az utolsó szög kiemelése". Tény, hogy a Wittig által említett rakéták, alighanem a Poláris gyártmányú rakétalövedékek elődjei, sem az 1959-ben lefolytatott Stern-akció, sem ?z 1963. évi ausztriai hivatalos kutatás során nem kerültek napfényre. ÉJSZAKAI KÉNYSZERKIRÁNDULÁS 1945 áprilisának egyik éjjelén kíméletlenül felzörgették álmából Ottó Wittiget. A haditengerészeti kísérleti állomás egyik kutatója, Keller mérnők revolverrel kényszerítette, hogy a kleli Richard Pattlak tengerésszel együtt kövesse a titokzatos tó partjához. A helyszínen egy pótkocsival ellátott teherautó vesztegelt, amely porlepte külsejével kísértetiesen világított az égbe nyúló hegyek között. A szállítmányt egy SS-tiszt vezette különítmény őrizte. A tisztnek hiányzott a bal keze. (Furcsa módon annak az SS-tisztnek is csonka volt a bal karja, aki a sachenhauseni koncentrációs tábor 18/19 számú barakkjában dolgozó pénzhamisító foglyok őrszemélyzetét vezényelte! j A későbbi Redl-Zipf-i fogolytáborban is egy csonka kezű SS-tisztre emlékeztek a szemtanúk! A kocsik rakománya ládákból állott, amelyeknek alakját és nagyságát Wittig pontosan leírta. Az SS-ek parancsára Wittignek és Pattlaknak ki kellett evezniük a rakománnyal a tó közepébe, hogy ott egymás után elsüllyesszék a szám szerint 50 ládát. Ekkor azonban váratlan akadály gördült a parancsteljesítés útjába: a ládák egyszerűen nem akartak elsüllyedni! A tó vizéből felszálló párafüggöny a hajnal közeledtét jelezte, s akkor újabb parancs hangzott el: „Beverni a ládák fedelét, de nem szabad belenézni!" Vallomásában Wittig megemlítette, hogy felette furcsállotta a tilalmat, de alig értek ki a tó közepére, mégis odasanditott. Sajnos, a pára, a köd és a derengő hajnal gyér fénye lehetetlenné tette a tüzetesebb betekintést. Kétségtelen azonban, hogy a ládák iratokat tartalmaztak. A továbbiakban Wittig vázlatot készitett, és pontosan megjelölte a helyeket, ahol a rakétákat, majd ahol az iratokat elsüllyesztették. Állóvízről lévén szó, alig tételezhető fel, hogy a tóba vetett tárgyak elmozdultak voina helyükről. HOVA „ÚSZTAK" EL A HIÁNYZÓ LÁDÁK? Ottó Wittig kész bármikor esküvel megerősíteni, hogy 50 ládát süllyeszMinden jogot fenntart a Deutscher Militärverlag, Berlin tett el. Tőle függetlenül Anderl Steinegger gazda jegyzőkönyvbe diktálta az illetékes ausztriai rendőrközegeknek: „1945. május 6 án további hámm Gösslből származó gazdatársammal együtt kieveztem c .' a, ahol az SSlegények 40 ládá' r> i süllyesztett ek". összesen tehát ik 90 láda került a tóba, csupái ,t>ől a két szállítmányból. Ebből 59. évi Sternféle vállalkozás •• — állítólag — 19, az osztrákok í? 1963-ban 18 darabot, mindössze - 7 ládát hoztak felszínre. Ezek szeiim 53 láda sorsa felderítetlen maridt. Gyanús ellent mondás van továbbá a Stern szerkesztőségének és a kiell IBAK féle búvárcégnek a jelentései között. A Stern emberei szerint az általuk kiemelt ládák hamispénzt tartalmaztak, csupán az egvikben találtak titkos iratokat. Az IBAK-cég dolgozói pedig két ládányi iratról beszéltek. Erről a második iratládáról a Stern konokul hallgat! Vagy talán onnan ered a nagy titkolózás, hogv ez a második, „eltűnt" láda azoknak a bankbetétes náci orgazdáknak névjegyzékét tartalmazza, akik közül sokan ma is még vezető állásokat töltenek be Nyugat-Németországban? BÜROKRÁCIA ÉS AKADÉKOSKODÁS A Toplitzi-tó fenekéről 1959-ben felhozott, minden idők legnagyobb arányú pénzhamisításí vállalkozására vonatkozó SD-akták továbbra is a bécsi államrendőrség irattárában porosodnak anélkül, hogy valakinek lehetőséget nyújtanának az iratok megtekintésére. Ugyanolyan féltve őrzik azokat a leleteket, amelyeket az osztrák belügyminisztérium megbízásából az említett kiell (nyugat-németországi j IBAK-cég búvárjai hoztak 1963-ban felszínre. Az IBAK-cég vezetője, Hunger mérnök mindennemű érdeklődést „elhárított" azzal, hogy cégét az osztrák kormány bízta meg készpénzfizetés ellenében a víz alatti kutatómunkákkal, amelyeknek részleteiről csupán az osztrák kormány hozzájárulásával nyilatkozhatna. Ezt azonban Ausztria mindmáig megtagadta. Megtagadta többek között e könyv szerzőjétől is. Hasonlóképpen nem vette igénybe az osztrák belügyminisztérium a Wiesbadenben lakó és a Toplitzi-tó rejtelmeibe beavatott Wilhelm Hölzhammer tapasztalata-t és szakismereteit sem. Mindmáig sem hallgatta ki a hírhedt Bernhard-vállalkozásban tevékenyen' közreműködött dr. Róbert Schmiedet, noha az egykori Standartenführer Ausztria fővárosában, Bécsben lakik. Nem hozta nyilvánosságra továbbá Wolkersdorfernak, a Bad Aussee-i körzet erdészének hivatalos feljegyzéseit az elsüllyesztés részleteiről. A zavaros vizű Toplitzitó rejtelmeit tehát továbbra is homály fedi. KÖVETKEZIK: 34. AMIT MINDENKINEK TUDNIA KELL Nagymegyeri gyermekek között Cékén A kora délutánt órákban autóbusz kanyarodott be a sűrű, zöld lombú fákkal határolt cékei „vasutas pionírtábor" kapuján. A főépület előtt a tábor vezetősége és a korábban érkezett táborlakók népes tömege fogadta a vendégeket, az 5—14 éves nagymegyeri gyermekek 32 tagú csoportját. AZ ELSZÁLLÁSOLÁS és a frissítő mosakodás után „sorakozó" t jelzett Irena Koklesová Št. Háj-i nevelőnő, a csoport vezetője, majd helyettesé nek, Méry Marionnak, a bratislavai vegyipari középiskola harmadéves tanulójának irányításával a tábor ebédlőjének asztalainál helyet foglaltak a kis vendégek s jóízűen fogyasztották a zöldséglevest és a gőzön párolt gombócokat. Pavol Brázda, a tábor vezetője és Majkut Anna a konyha főszakácsa érdeklődve figyelte az új „kosztosokat"., — Gyerekek! — szólalt meg a tábor nyájas hangú „Annanénije" — aki még éhes, szóljon, lehet „duplázni" ... A nagyobbak éltek is az alkalommal. A kiadós ebédet pihenő követte. A gyerekek többsége a négyszemélyes lakósátrak kényelmes ágyain időzött, néhányan a közeli hintákkal és a más vidékről érkezett tábortársakkal ismerkedtek. Az egyik sátor „ablakán" egy mosolygó arcú, kilenc év körüli fiúcska dugta ki buksi fejét. — Bácsi kérem, lehet itt fürdeni? — kérdezte illedelmesen, miközben az üres medence felé tekintett. Elégedetten vette tudomásul, hogy fertőtlenítés után minden nap megtelik vízzel, összebarátkoztunk, bemutatkozott. Major Pistt vagyok, Nagymegyerről... Nem egyedül jöttem, négy testvérem is itt van, a harmadik sátorban laknak ... OTT TALÁLKOZTAM a 14 éves Major Ilonkával, levelet írt. A boríték hátsó oldalára formálta a feladó elmét. Segítettem. „Cejkov, Pionírtábor, okres TrebiSov, Východné Slovensko." Nem volt nehéz kitalálni: a szüleinek írta a levelet. — De hova címezzem? — vetette rám kérdő tekintetéi. — A bratislavai internátusba, ahol ideiglenesen elhelyezték őket, vagy Nagymegyeire? Biztosan otthon vannak már... — Megcímezte a boritékot. „Major István, Galovo, okres Dunajská Streda." Nem titkolta, mit irt, kezdte olvasni. „Kedves Szüleim

1 Szerencsésen megérkeztünk a cékei pionírtáborba. Szép erdős vidék ez... Terka, Piri. Valika, Pisti és én, valamint a többiek is egészségesek vagyunk, jól érezzük magunkat ..." Celük együtt elvegyülünk a hancúrozó, labdázó gyerekek között. A nagymegyerleken kívül az ország különböző részéből, Česká Tŕebováról, Plzeňbôl, esernyőből, Mlchalovcéról, Kassáról, Terebesről, Mezőlaborcról nyaralnak Itt a vasutas családok gyermekei. NÉCIY ŰRA előtt kis „küldöttség" érkezik a nagymegyeri gyerekekhez. Leülnek egy lócára, úgy társalognak. — Gyertek velünk játszani — teszi az ajánlatot Pavol Varga, egy kysaki vasutas kisfia. — En a röplabda érdekcsoportba jelentkeztem, — újságolja a žakarovcei szöszke Marian Regensbagen — még van hely, jelentkezzetek ... A dunďi fán Diurzdeník, Vranovból más témára tereli a szót. — A koszt miatt ne fájjon a fejetek! Tízóraira csokoládét, cukorkát is kapunk ... — firka Veselý, Česká Tŕebováról szintén a kosztot dicséri. — Anna néni mestere a gombóckészítésnek, szeretitek?... SlPSZÖ HARSAN, véget ér a baráti „eszmecsere", kezdődik az uzsonna. A sorakozóhoz siető gyerekek közül a kis „sportfelelős" visszaszól a nagyinegyerieknek. — Uzsonna után találkozunk a röplabdapályán... KULIK GELLÉRT Gyermekruha és hu manizmus Először csak néhányan jöttek azzal, hogy mi lenne, ha mi is... És így született meg a bratislavai VKUS-ban az elhatározás: segíteni a legkisebbeket. Mindenki csatlakozott. — Ellátjuk a komáromi járás gyermekeit — kisfiúkat és kislányokat 3-tól 10 éves korig — a legszükségesebb ruhaneművel — értesítették a komáromi JNB elnökét. Ernest Hadvina vezetésével a szabászok már teljes iramban dolgoznak. A nadrágokat, szoknyákat és kabátokat a legjobb anyagból, gyapjúból készítik. Túlórában és terven felül. Felajánlásuk értéke meghaladja a 40 000 koronát. És ez csak a kezdet. További meglepetéssel Peter Krajník munkacsoportja szolgált. Az árvízkárosultak számlájára már 1600 koronát fizettek be. Štefan Ardamica igazgatótól megtudtuk, hogy a többi munkacsoport is hasonló tettekre készül, és azt is, hogy a vállalat a legrövidebb időn belül 30 000 járul hozzá a károsultak megsegítéséhez. Olyan tett ez, amely figyelmet és értékelést érdemel. — A keresletet kielégíteni ezekben a meleg napokban mindnyájunk érdeke. Saját körzetünkön kívül ellátjuk az árvízzel sújtott területeket is — jelentették ki a Nyugat-szlovákiai Sörgyárak ny.itr*i üzemének dolgozói. Szavukat betartják. Ezt bizonyítja az, hog>y túlórákban és vasárnap is dolgoznak. Már eddig is több mint 11 vagon sört szállítottak a komáromi járásba. Ez minden dolgozó érdeme, de különösen Vendelín Lacko és Vincent Jaška munkacsoportjáé. Az este nem jelenti a nap végét, a ČSAD sofőrjeinek — Ottó Hrubýnak, fán Majtannak, Michal Orolnak sem, akik a sört az ógyallai Jednotának mindig időben szállítják. f. K. A CSKP januári plénuma jóváhagyta a népgazdaság tervezett irányítása új rendszerének elveit. Az új rendszer lényegében a demokratikus centralizmus elvének következetes érvényesítése. A CSKP határozata értelmében az irányítást általában a következőképpen szükséges tökéletesíteni. A tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek legmesszebbmenő felhasználásával és valamennyi dolgozó anyagi érdekeltségének, valamint felelősségének érvényre juttatásával, a társadalmi munkatermelékenység és a termelés belterjességének fokozásával meg kell teremteni a népgazdaság szüntelen növekedésének legelőnyösebb feltételeit. • Fejlesszük és az eddiginél nagyabb mértékben használjuk ki a népgazdaság központi irányításának előnyeit. • Fokozottabban kapcsoljuk egybe a társadalmi tervezést a szocialista áru- és pénzviszonyokkal. • Bővítsük a vállalatok jogkörét, fokozzuk felelősségüket a dolgozók kezdeményezésének további kibontakozása érdekében. Az Irányítás tökéletesítését nemcsak az iparban szükséges elérni, hanem a népgazdaság minden ágazatában, beleértve a mezőgazdaságot ls. Ennek két fő oka van: 1

Mezőgazdaságunkban az újratermelési folyamat szorosan • összefügg a népgazdaságunk többi ágazatában folyó újratermelési folyamattal. Például: Mezőgazdaságunkat nagymértékben az ipar látja el termelőeszközökkel. Ebből következik, hogy a mezőgazdaság újratermelési folyamata függ az ipar termelésétől. Másrészt viszont nehéz volna elképzelni az ipar újratermelési folyamatát a mezőÄz új irányítás elvei a mezőgazdaságban gazdasági termelés nélkül. (Nem beszélve arról, hogy a dolgozó munkaerejének újratermelése egyik alapfeltétele a mezőgazdaság által termelt élelmiszer.) Általánosságban viszont az újratermelés a termésből, elosztásból és a fogyasztásból tevődik össze, és ily módon a népgazdaság minden ágazata szorosan összefügg. Ha ez viszont így van, akkor objektíve mindaz, ami a népgazdaság újratermelési folyamatára vonatkozik, érvényes a mezőgazdaságra is. 2

A népgazdaságban megmutatkozott negatív irányzatok okozói • mind a mezőgazdaságban, mind a népgazdaság többi ágazatában azonosak. Nézzük, milyen problémák merülnek fel a mezőgazdaságban? Legjobb közgazdászaink őket így foglalják össze: • szüntelen aránytalanság £11 fenn az ipar és a mezőgazdaság fejlődése között, ami a mezőgazdasági termékek keresletének hiányos kielégítésében mutatkozik meg; • nincsenek biztosítva a mezőgazdaság szocialista újratermelésének teltételei sem a munkaerők szempontjából, sem az anyagiak terén. Ez kihat a mezőgazdasági termelésre és ennek gazdasági hatékonyságára; • a mezőgazdasági termelők kezdeményező és aktív igyekezete a termelési feltételek kihasználására nincs kellőképpen értékelve és szorgalmazva; • az állami beavatkozás formái a mezőgazdaság érdekében sok esetben nem érik el a kívánt hatást; • a mezőgazdaság műszaki fejlődése lassú, koncepció nélküli és nem vonja kellő mértékben maga után a társadalmi munkatermelékenység növekedését; • a mezőgazdaság szervezésének haladó, új formáit csak nagyon korlátozva, sokszor csak formálisan alkalmazzák és gyakran szervezési, műszaki és gazdasági nehézségekkel. Miben keressük e negatív Irányzatok okát? Az elmúlt húsz év folyamán iparunk óriási fejlődésen ment keresztül. Sajnos e fejlődés extenzív úton történt. Ezt az is feltételezte, hogy mezőgazdaságunkban túlnépesedés volt, amelyből az ipar munkaerő-szükségletét fedezni tudtuk. Az ország iparosítása helyes volt, de esetenként e cél minden áron történő megvalósítása néha túlkapásokhoz vezetett. Például: a mezőgazdaságból több munkaerőt vontunk ki, mint amennyi a mezőgazdaság szempontjából gazdaságos volt. Ugyanakkor iparunk fejlődése, összetétele nem biztosította, hogy a kivont munkaerőket elegendő mennyiségű és minőségű termelőeszközzel pótoljuk. Elértünk egy pontra, ahol az Ipar és az mezőgazdaság fejlődése ellentétbe került. Ennek kiegyenlítése komoly Intézkedéseket követel. Nem hiába hangsúlyozta a XII. kongresszus, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődése nélkül nem lehet a népgazdaság arányos fejlődését, sőt az életszínvonal emelkedését sem biztosítani. Nem vitás, hogy a nemzeti jövedelemből jelentős eszközök kerültek a mezőgazdaságba. A beruházások nagy összege viszont többé-kevésbé az egyszerű újratermelést fedezte. Ez összefügg a mezőgazdaság szocialista átéRÍtésévei, Vegyünk egy községet, ahol ezer szarvasmarha részére kellett kb. 2 —3 millió korona értékben nagyüzemi istállót építeni. S ez az összeg nem szolgált másra, csak a kis termelésben használt Istállótér újratermelésére. Vagy egy másik dolog. A vontatóerőkből a tehénfogatok teljesen, a lófogatok részben kiestek. Az így kiesett vontatóerő 1958-ban hozzávetőlegesen 18 000 traktornak (15 lóerőre átszámítva) felelt meg, ez pedig annak idején az EFSZ-ekben és a traktorállomásokon összpontosított összes traktor egyharmadát tette ki. A mostanáig érvényben levő irányítási módszer lényegében a központi adminisztratív formákon épült fel, kevésbé veszi figyelembe a szocialista áru- és pénzviszonyokat. A direktív irányítási módszer nem teremti meg a piac regulációs funkciójának széles körű lehetőségét. Ugyanis a tervezés módszere mechanikusan, az árutermelés szempontjából utasításszerűen írja elő a termelés összetételét. Ennek viszont az a következménye, hogy egyes mezőgazdasági üzemek olyan termékeket ls termelnek, amelyek sokszor nem felelnek meg termelési feltételeiknek, sőt nagyon sokszor a társadalomnak sem. A mezőgazdaságban végzett munka sok esetben nincs kellőképpen értékelve. Ennek következménye: a munkaerők távozása és a mezőgazdaság iránti érdektelenség. A mezőgazdaságban, ahol a természeti viszonyok, a termelési feltételek nagymértékben hatnak a termelésre, talán még nagyobb mértékben szükség van arra, hogy a szocialista áru- és pénzviszonyoknak nagyobb teret adjunk, mint • népgazdaság más ágazataiban. Éppen ez volna a biztosíték, hogy a mezőgazdasági üzemeket, ezek dolgozóit érdekeltté tegyük a társadalom szükségleteinek biztosításában. Természetesen az új elvek érvényesítésének, a mezőgazdasági termelés sajátosságainak figyelembe vétele is szükséges. Főleg a mezőgazdasági termelés biológiai jellege s a szocialista tulajdon két formája. A biológiai jelleg, valamint a földalap olyan tényezők, amelyeken változtatni nagyon nehéz. Ebből törvényszerűen következik, hogy az áru- és pénzvisznnyok, a mezőgazdaság és az állam közötti kapcsolatok érvényesítésénél igyekezni kell e tényezők hatásának ellensúlyozására. Ami a tulajdon két formáját illeti, itt lényegében nincs nagy különbség. Hisz mind a két forma a szocialista termelési viszonyokon alapul, a termelés és a termelőerők szintje sem tér el egymástól oly mértékben, hogy szükséges volna differenciálni a két tulajdon- forma közötti Irányítást. Természetes, hogy a különbségeket figyelembe kell venni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az állami gazdaságokban ne érvényesítsük a teljes bevételen alapuló anyagi érdekeltséget, amelyet bár kissé deformált formában, az EFSZ-ekben is érvényesítenek. összesítésképpen: a mezőgazdaságban is megvannak annak a feltételei, hogy az Irányítás új elveit érvényesítsük. Sőt törvényszerű és elkerülhetetlen a mezőgazdaság új, ökonómiai Irányításának bevezetése. Nagy hibát követnénk el, ha késnénk és nem indulnánk el az irányítás új elveinek érvényesítésével az egész népgazdaságban, s főleg oly fontos ágazatban, mint a mezőgazdaság, ha ennek fontosságát nem vennénk figyelembe. SZLOVÁK GYULA, az SZLKP Központi Bizottsága iskolájának tanítóba SZÓ 4 * 1965. iúlius 14. t