Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-31 / 210. szám, szombat

A SZOVJET™ BALETT ISKOLÁJA Az Új Szó számára írta: J. NAGYEZSGYINA F R A Ň O ŠRÁMEK ZÚGÓ Gyötrődöm egyre s tűnődöm, hol szeretnélek meglelni. Rovom az utcát, ligetet, vízpartot, szép csalódásoktól tartok, félek az erdőtől, erdőben dél alatt, aki szeret, annak a szíve megszakad, ha betoppannál a szobám ajtaján, nem élném túl talán. Szeretnélek meglelni a réten..# A rét lágy lobogós, körös-körül minden szerény adakozás, az élet legegyszerűbb asztala a rét, kettétöröd a kenyered, nődnek nyújtod felét, a kennyér földszagú, s fénylik a biztos mosoly, könnyekig megható a réti virágcsokor és szállnak a felhők, illan a fénysáv, illan az árny, a férfi magvetésre vágyik, termékeny öl a lány. Szeretnék veled lenni a réten, elébed mennék, v»s ha már otthagynál, óh, estefelé, nem kötne hozzám más emlék, csak a kérő szó és a köszönésem, mintha csupán zúgó lennék, amelynek gyönyörű dalát hallottad a réten. Fordította: PETRIK JÓZSEF JOZEF MILUČKÝ: S I K S A G A széles déli sík kifeszült roppant tenyér. A kemény, ráncos aratókéz épp ilyen. A naptűz parancsol nekik így nyár közepén — Lüktet, ropog bennük a közös küzdelem. A síkság ilyenkor zsírosan nyújtózkodik, malomként duruzsol, gazdag és bőkezű. A zabföld kombájn elé hajtja kalászait, a felhőtlen égbolt: tükörszép kék derű. S az ember elégedett a termést látva már, becézi dús földjét szemében szeretet. A sík énekel, mint óriás arany-madár. S dalolnak, mint a fény, a dolgos tenyerek. VERES JÁNOS fordítása Ä LENIN-RENDDEL KITÜNTETETT Állami Nagyszínház Balettiskolája... A szorosan zárt ajtók mögött Csajkovszkij, Prokofjev, Liszt melódiái szállnak. Folyik a szokásos tanítás. Innen, ezekből az évfolyamokból számos táncosnő és táncos került ki, akik a szovjet balettművészetnek világhírnevet szereztek. Az első balettelőadások mélyen emberi tartalma, a szólótáncosok klasszikus pontossága, a rendezők, valamint a koreográfusok munkája és a kiváló balettkar — mindez lelkes visszhangot keltett a nyugati sajtó hasábjain és viharos tapsot váltott ki a színháztermekben. • Miben rejlik a szovjet balett sikereinek titka? Miért tartozik a legjobbak közé? Miben különbözik iskolánk a többi koreográfiái intézettől? Ezekre a kérdésekre adott választ JURIJ KONDRATOV, az intézet művészeti vezetője, a Szovjetunió népművésze. •— Én azt hiszem — mondja J. Kondratov —, koreográfiai intézetünk sikereinek titka, hogy a világon sehol sem helyeznek olyan nagy súlyt a balett-táncosok képzésére, mint nálunk. Jelenleg nálunk 18 koreográfiai intézet van, valamennyi gondosan kidolgozott és a gyakorlatban kipróbált, egységes módszer és tanterv szerint működik. A legtöbb kapitalista országban a balett-táncosok képzése üzleti célokat szolgál. A balettiskolák magánszemélyek kezében vannak, akik csupán egy célt tartanak szem e'.őtt: hogy a táncosok az iskolát mielőbb befejezzék. Ez természetesen nem eredményez alapos és sokoldalú felkészültséget, törekvése csupán a táncművészet technikájának elsajátítására korlátozódik. Ezt ne értelmezze úgy, hogy nálunk a balett-táncos technikai felkészültsége másodrangú dolog. Egyáltalában nem. Az orosz balett mindig is híres volt. A kiváló táncosok, táncosnők az átszellemült alakításokkal, a stílus tökéletességével tűntek ki. A szovjet állam a szovjet balettművészetet sok újjal gazdagította. Súlyt fektetve a formai tökéletességre, a múlt realista hagyományait tovább fejlesztve balettművészetünk a képek belső tartalma, azaz lélektani feltárásának útján haladt. • Milyen speciális tantárgyakat tanítanak még a klasssztkus tán-, cokon kívül az intézetben?_ — A szaktantárgyak közé tartozik a klasszikus táncokkal együtt a népi, színpadi tánc. Nagy jelentőségű a Szovjetunióban élő népek táncainak mélyreható tanulmányozása. Különösen a jelen pillanatban a balettművészetben nem lehet szó csupán „tiszta" klasszikus művészetről. A klasszikus művészet állandóan változik, gazdagodik a népi táncok határ sára. Említést érdemelnek például az utolsó évek balettjei — Kővirág, A vihar után, Legenda a szerelemről és még mások. Nagy figyelmet fordítunk a páros táncra, mert ez minden balettelőadás legfőbb pontja; beléje van sűrítve a tartalom, rajta keresztül világlanak ki a hősök kölcsönös kapcsolatai, érzelmeik és jellemük. Hogy a táncosok és táncosnők képesek legyenek érzelmek, érzések és élmények kifejezésére, színészi képességekkel kell rendelkezniük. Ezért az intézetben Sztaniszlavszkij rendszerének elveit a balettművészet sajátos követelményeihez alkalmazva tanítják. Színművészeti előadásokat is tartunk. A balettművészet felépítése nálunk azonos a drámáéval, benne a szavak hagyományos értelmében nincs tánckar, se szólisták, a színdarabnak csupán szereplői vannak. • Hogyan mennek végbe a gya-. korlatok? — A jelenetgyakorlás nálunk a munka keretében történik. Nemcsak a kiváló képességűek, de valamennyi tanuló részt vesz benne. Az akadémiai színházak darabjaiban a gyermekeket a második évfolyamtól kezdve foglalkoztatják. Ezzel megszokó ják a fegyelmet, hozzászoknak a színház légköréhez és betekintést nyernek a nagy művészet alkotó tit-. kaiba, a művészi forma létrehozásának pillanatában. Moszkvában hagyó-, mányossá vált, hogy a Nagyszínház színpadán és a koncertteremben félévenként megrendezik a balettiskola végzős növendékeinek fellépését. Műsorukban klasszikus balettrészletek, hangversenyszámok és egész estét betöltő darabok szerepelnek. A műsort a tanulók állítják össze. Nagy figyelmet fordítunk az év-, folyam zenei nevelésére (zongora, harmonika, zenei ismeretek), valamint a fizikai félkészülésre (szobrászat, akrobácia, vívás). Olyan tantárgyak oktatása, mint pl. a színház, balett, képzőművészetek története elősegíti a jövő táncművészei szellemi látókörének kibontakozását és fejlődését. • Miben különböznek balettszínpadjaik a nyugatlakétól2 — A nyugati balett-társulatok többsége az előadások látványosságáért lelkesedik, amely öncélúsághoz (l'art pour l'art) vezet. Ezért gyakran absztrakt, tartalmatlan és értelmetlen alkotások jönnek létre. A színész gépiesen működő bábu lesz. A forradalom utáni első években néhány koreográfus megpróbálta bebizonyítani, hogy a klasszikus balett elavult, új táncsttlust kerestek. Az ehhez hasonló nihilista törekvések gyakran formalista szemfényvesztéshez vezettek. Végül győztek a realista hagyományok, amelyek az orosz koreográfiai intézetből fejlődtek ki. Még egy nem kevésbé fontos körülményt kell megemlíteni: Nyugaton „csillagokat" nevelnek. Mi azonban nem egyedülálló „csillagokat", hanem a balett-táncosck kiváló technikájú és sokoldalúan képzett kollektíváit neveljük. Elegendő itt megemlítenem a lírai Jeleňa Rjabinkinát, a gyönyörű Jekatyerina Makszimovát, Vlagyimir Vasziljev férfias táncát. Ezek a fiatal táncosok és táncosnők a Nagyszínház tagjai. A FIATAL TÁNCOSOK KITŰNNEK EGYÉNI VONÁSAIKKAL. Bennük a szovjet balett jövője, és meg vagyok róla győződve, hogy reményeinkben nem csalatkozunk. (APN) Maja Pliszeckáfa az utóbbi években érkezett a valódi művészi hírnév magaslatára. A legkiválóbb balettkritikusok tavaly neki Ítélték a világ első balett-táncosnőjének címét, mely hoszszű időn át az utólérhetetlen Galtna Ulanovát illette meg. Képünkön: Prokofjev Kővirág című balettjében láthatjuk. Az OLVASÓKÖZÖNSÉG eddig csak mint költőt és műfordítót tarthatta nyilván Monoszlóy M. Dezsőt. Ha időnként fel is tűnt egy-egy elbeszélése, karcolata vagy szatirikus írása a folyóiratok hasábjain, prózaírói tevékenységének rendszertelensége és prózáinak egyenetlen színvonala inkább azt az érzést kelthette, hogy ezek csak a tehetséges költő alkalmi és nem mindig gyümölcsöző kiruccanásai egy számára szokatlan területre. Az idén megjelent mintegy, kétszáz oldalas válogatás Monoszlóy rövid lélegzetű prózáiból (A villamos alatt címmel) most ezeket az elképzeléseket nem egy tekintetben korrigálja és új vonásokkal gazdagítja a szerző írói arculatát. Ä harminc elbeszélés zöme az utóbbi tíz év alatt keletkezett. A Szüzl és a matrózok című ciklust alkotó, a negyvenes évek első feléből származó négy próza azonban arról tanúskodik, hogy Monoszlóy már írói pályája kezdetétől hódol mind a két műfajnak. Az új író élményeit, megfigyeléseit rögzítik egy, az olaszok által megszállott görögországi kikötőváros és a haditengerészet környezetéből. Monoszlóy egyforma sikerrel birkózott meg itt a humoros és a komoly hangvétellel, a négy prózát színes elbeszélőképesség, pergő párbeszédek, az alakok és környezetük plasztikus megjelenítése jellemzi. Ezek után a kezdeti, de elég sikeres próbálkozások után hosszabb szünet következett. A prózák keltezése azt mutatja, hogy Monoszlóy az ötvenes évek közepéig hallgatott, vagy pedig nem alkotott semmi érdemlegesebb prózát, ami bekerülhetett volna a válogatásba. Az ötvenes évek második felét kitöltő prózai tevékenység az egyéni téma és stíluskeresés jegyében folyt. E prózák gondolati tartalma, formai tökélye, művészi színvonala nagyon váltakozó. A könyv értékét csak növelte volna, ha a szerző a válogatásnál szigorúbb kritériumokat alkalmazott volna. Az adott formában inkább a szlovákiai magyar irodalom akkori általános színvonaláról, problémáiról ad képet, mintsem hogy megfelelne a mai nagyobb művészi követelményeknek. MEG KELL JEGYEZNI, hogy Monoszlóy, főleg ami a témák megválasztását és a valóság interpretálását Illeti, nem tipikus képviselője az ötvenes évek második fele itteni magyar irodalmának. Csakúgy mint költészetében, prózai írásaiban ls vonakodott eleget tenni azoknak az eszmei és művészeti követelményeknek, amelyek a sematizmus zsákutcájába terelték az irodalmat. Ezzel magyarázható, hogy — gyengéi ellenére is — írói tevékenysége közelebb volt az irodalom tulajdonképpeni küldetéséhez, mint sok más íróé. Hőseit nem előre megadott politikai tézisekhez szabta, fantáziáját mindenkor a köznapi emberek szürke gondjai, problémái, apró-cseprő örömei és bánatai vonzották. Megrázó például a két egészséges, szép szülő gyötrelme, amit gyengeelméjű gyermekeik okoznak nekik (Gömböcke és Csöpike). Gyakori a szerelmi csalódás, kiábrándulás témája, Monoszlóy nem minden esetben oldotta meg a kitűzött feladatot. Némely elbeszélése kevéssé eredeti és ötletes (Hűtlenség, Ápolónő, Karácsonyi történet, Megtörténhetetlen történet). Egyesek naiv meseszövésükkel és bosszantó szentimentalitásukkal, felületes emberszemléletükkel olcsó naptári történetekre emlékeztetnek (Vak Pista házassága, A trombita). Írónk kísérletei a felnőtteknek írott modern mese területén sem a legsikeresebbek (pl. az Élet Mihály-ciklus ilyen zsánerű prózái), szimbolikájuk nagyon áttetsző, tartalmuk, befejezésük túlzottan didaktikus. Ezeknél Jobbak humoros és szatirikus elbeszélései, amelyekben emberi rossz tulajdonságokat és hibákat pellengérez ki (Élet Mihály riporton, Furiusz Zéró, Alfréd). Érdekes az imaginatlv elemeket tartalmazó Apostol, amely a kötet jobb elbeszélései közé sorolható. AZ ÖTVENES ÉVEK második felében keletkezett prózai írások közül a társadalmi valóság talán Monoszlóy falusi tárgyú elbeszéléseiben jelenik meg a legplasztikusabban. Nem közömbös krónikása az életnek, érzékenyen reagál a valóság visszásságaira, ellentmondásaira. Az emberek életkörülményei gyökeresen megváltoztak, gondolat- és érzésviláguk azonban a régi maradt, ami konfliktusokhoz vezet vagy bizarr helyzeteket teremt. A nyelvi kifejezőeszközök szempontjából külön csoportokat alkotnak. Rajtuk lehet legjobban Illusztrálni Monoszlóy stíluskeresését. Különösen a Csoda a tanyán és a Tövises mélaság nyelvezete a „népies" , irodalom oly erős hatását mutatja, hogyha — főleg az elsőben —- nem komoly témát dolgozott volna fel, paródiaként hatnának. Moncszlóy prózai írásain meglátszik, hogy szerzőjük kultivált nyelvű költő. Általában nem elégszik meg a tárr gyak, történések, gondolatok, érzések csak megközelítő- vagy felületes megnevezésével. Nemcsak fogalmi pontosságra törekszik, hanem a tartalom, az írói szándék a műfaj és a zsáner követelményeit is a szem előtt tartja, ami stílusának sokoldalúságában mutatkozik meg. Annál bántóbban hatnak egyes írásaiban a helytelenül megválasztott szavak, a pongyola vagy lapos megfogalmazások, a kopott, klisészerű kifejezések. Az utóbbi években írt rövid prózai alkotások egyre emelkedő gondolati és művészi színvonalról, állandóan tökéletesedő technikai tudásról, stiláris kiforrottságról vallanak. A válogatás záróciklusának legtöbb elbeszélése, különösen az Egy szürke élet, a Félelem, A fal, ős a kötetnek címet adó A villamos alatt a legigényesebb művészi követelményeket is kielégíti. Monoszlóy ezekben tudatosan modern formanyelvre törekszik. A valóságnak a hős tudatán keresztül való ábrázolása, az asszociatív szerkesztési módszer, az imaginatlv és groteszk elemek, továbbá az abszurditás felhasználása stb. nem öncélúak. Lehetővé teszik a valóság és az ember maximálisan sűrített ábrázolását. MONOSZLÖY KÖNYVÉVEL a csehszlovákiai magyar irodalom új érdekes színfolttal gazdagodott. Írónk egyre felfelé ívelő prózai művészete reményt nyújt arra ls, hogy alkotásainak Jelentősége átlépi a szűk regionális keretet. De máris elmondhatjuk, hogy íróink soréban vele, mint jelentős, egyéni meglátású és klfejezésű prózairól személyiséggel kell számolni. KAROL TOMIS A Nagyszínház balettiskolája stúdiókat szervez az egyes üzemekben. A Lthacsov-autógyár Szputnyik együttese ma már jó hírre tett szert. Képünkön: a balett-tanfolyam növendéket keringőt táncolnak a „Diótörő" című balettből. Az író másik arca MONOSZLÓY M. DEZSŐ NOVELLÁSKÖTETE 1965. Július 31, * ÜJ SZÚ 9