Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-31 / 210. szám, szombat

P3ilmi««»iiriHH»H'* 9iir«iiii*i'N*»>i ifiiniiii«iiimiiiMini9]limiK*iiii«iiimii(^|iiifi TÖRMtlÉ^ET A FELVÁSÁRLÁST Kíftw^i, BOITOK VÉSZI*, IZ UBORKA-SZEZONRA jó szüleim már zsenge gyermekkoromban felhívták a figyelmem, I hogy az uborkaérés az orvosok ideje, mert igen sok nyári betegség okozója. E furcsa jelenséggel később, felnőtt koromban is gyakran találkoztam. Ha például az üzletben nem volt ecet, az elárusító megvonta a vállát, hja, kérem uborka-szezon ... Ha az újságárusnál reggel nyolckor már nem kaptam meg kedvelt napilapomat, ugyancsak az uborka-szezont okolták. Egy júliusi szerdai napon a nemzeti bizottságra, az anyakönyvezetőhöz vitt az utam. Szobája előtt vagy nyolcan várakoztak. Méltatlankodtak, hogy már egy órája elment valahová. Unalmasan végigjártam a hosszú L-alakú folyosót. Előttem egy termetes asszonyka felháborodottan kopogtatott be minden ajtón, minden ügyosztályra. Akármilyen hihetetlen, egyetlen ajtó sem volt nyitva, bár mindegyiken ott ékeskedett a tábla: félfogadás hétfő, szerda, péntek 8tól 12 óráig. Hevenyében számoltam: a heti 46 órás munkaidőből a feleknek mindössze tizenkettőt szentelnek, a további 34 órán át pedig zárt ajtók mögött, a felek kizárásával intézik a felek ügyeit... Ehhez, mi kívülállók persze nem értünk és a szempontokat is ők ismerik. De hogy a heti háromszor négy óra alatt is zárt ajtókra leljen a szegény „ügyfél" és akkor is órákat kelljen várakoznia egy-egy hivatalnokra ... Vagy talán uborka-szezon? ZSILKA LÁSZLÓ INAP JÁRTAM Nagykaposon. Ügy indítottak útnak, hogy Kelet-Szlovákia a bor hazája, ahol az emberek ritkán isznak vizet és talán a kutakban ís bor bugyog ... Nos, a vízzel kapcsolatos jóslások jobbára beváltak. Az új, korszerű szállodában például a víz határozottan hiánycikk. Van ott különben minden, ami a szállást kellemessé teszi: szép, ízlésesen berendezett szobák és készséges személyzet. Csak éppen a vízcsap száraz. Nem tudom, valóban bor van-e a szálloda kútfában, de a víz mindképp kevés. így a szép szálloda víz nélkül valahogy úgy fest, mint mondjuk a királyhelmeci pince bor nélkül... KALÁSZ LÁSZLÓ IDÉKRE KÜLDTEM ötéves fiamat, gondolván, hadd szívjon egy kis falusi levegőt. Meg aztán a nagymama ts igen fájlalta már, hogy a „falak között" kínozzuk a gyereket. Egy hónap sem telt bele, amikor úgy adódott, hogy feléjük vitt az utam. Mit mondjak, volt nagy öröm, amikor megzörgettem a rácsos vaskaput, hát még, amikor a táska fenekéről egy terepszínű tankot emeltem ki. Olyat, amelynek előremeredő ágyúcsöve szikrát hány. Az egyik cseresznyefa alatt mustrálgatjuk a játékot, közben fülhegyezve hallgatom, hogy s mint telnek a napok. Első helyen szerepel, hogy fagyit is árulnak a faluban, milyen a kombájn, miért megy lassan a lánctalpas traktor és miért fut gyorsan a kerekes. Aztán, hogy moziban is voltak. Nem jó mozi volt. A bácsik meg a nénik a képen nem tudtak beszélni, csak a szájuk járt. Hirtelen, pajkosan átöleli a nyakam és a fülembe súgja: — A templomban ts voltunk — a nagymamával. Aztán gyermeki kíváncsisággal néz a szemembe. — Találd ki mit láttam? — Majd megmondod — hunyorítok. Lebiggyeszti az ajkát, és a világ legtermészetesebb hangján mondja: — Hát, istenkét...! Tudod, ami nincs! SZARKA ISTVÁN L1G AKAD FALU, amelyben ne hirdetné a művelődési ház palotaszerű épülete a szocializmus megmásult viszonyát a tömegkultúra igényei irányt. Néha még túlzásokba is esünk. Rimaszombaton azonban hiába keresnénk a kultúrának ilyen hajlékát. Valami van, valami van — mondaná Rajkin —, de ez nem az igazi... Evek óta már-már türelmetlenül várják, mikor kezdik meg az épít kezést. Nehéz enélkül aktivizálni a város szellemi életét — lépten-nyomon felmerül a jogos panasz. Pedig már kijelölték az építkezés helyét és láthattunk két szép tervet is. Csak az elvi beleegyezés késik ... GÁLY IVÁN AZ ŰRAK öreg mestere A BRATISLAVAI TORONYÓRÁK SZAKÉRTŐJE • LATTA ÉS HALLOTTA LENINT • A NÜRNBERGI TOJÁSTÓL AZ ELEKTROMOS KARÓRÁIG gítségével az ütőszerkezetet Is, hogy a város lakosai fülükkel is tudomásul vehessék az idő múlását. Peitl bácsi szeme alatt ráncot vet a mosolygás: — De még énekelnie is kellett a toronyőrnek ... minden éjfélkor egy nagy tölcsérbe énekelte, hogy „éjfélt ütött már az óra ..." Kiváló szerkezet biztosítja a PRIM előnyös világpiaci helyzetét. A HETVENHÉT EVES PEITL ANTAL bácsival — Bratislava legöregebb órásmesterével beszélgettem a Klenoty irodájában. Mint a vállalat minőségi ellenőre még ma is lankadatlan szorgalommal hasznosítja több mint hat évtizedes szakmai gyakorlatát. Hazánkban a XV. században kezdődött az óragyártás, amikor Prágában elkészült a formájáról nürnbergi tojásnak nevezett első kronométer. Az első óragyárat 1887-ben alapították Chomutovban. Peitl bácsi 1903-ban kezdte a szakmát tanulni a pozsonyi Winkler órásmesternél. Városi órás lévén az utcai városi órák üzemeltetéséről és karbantartásáról is gondoskodott. Az akkor még fürge lábú Peitl Tóni 2 inastársával együtt naponta kénytelen volt felmászni a városháza, a dóm és még vagy tíz városi középület tornyába, hogy az ott elhelyezett órákat felhúzza. Csak a Mihály-kapu tornyába nem kellett felkapaszkodnia, mert ott az őr kötelessége volt az óraszerkezet karbantartása, és ő hozta mozgásba minden órában egy harangkötél seDÜSPÉNZÜ VÁROSI POLGÁROK vásárolhattak csak akkoriban zsebórát, a szegények a toronyórához igazították étvágyukat, hiszen a század kezdetén egyhavi megélhetésre szánt összeget kellett volna egy zsebben hordozható kronométerért fizetni. Akkor, a XX. század elején még sokan bíztak abban, hogy ez a század békét, nyugalmat ringató jövőt szül ölében. Az inasok alig részesültek elméleti oktatásban. A gyakorlat volt a fontos a műhelyben és a mester házában is, mert nemcsak a szakmai titkokkal ismerkedtek, hanem a vízhordás, favágás, gyermekdajkálás, kosárcipelés tudományával is, hogy kiérdemeljék a vasárnapi húsz fillérnyi jutalmat. Peitl bácsi is végigjárta az inasok nem éppen sima életútját. Felszabadulása után pedig vándorolni kezdett. Vágújhely, Trencsén, Eperjes, Eger, Németország, Olaszország műhelyeiben tanult, fejlődött, figyelte, leste a mesterek féltve őrzött titkait, amíg 1913ban Ausztriába került, EGY ÉV MÚLVA PEITL ANTAL is elindult a férfiak véres, halálos útjára. Azután hét hosszú esztendőt töltött orosz hadifogságban. TUDJA HOGYAN KELL MOSNI SAM és HELLADON MOSÓPORRAL? Valószínűleg igen, mert csak ezzel magyarázható, hogy ezek o mosószerek közismertek és közkedveltek az egész országban. Nem mindenki ismeri azonban a SAM és HELLADON minden előnyös tulajdonságát, holott már elnevezésük „magától mos", vagy „gyorsan mos" elárulja a titkot. Ennek ellenére, a mosógéppel rendelkezők még mindig helytelenül alkalmazzák e kiváló mosószereket és megfeledkeznek a két szer legfontosabb tulajdonságáról; hogy abban a ruhát elég kifőzni, s máris kész a „mosás"! A pontos használati utasítást a nagyközönség a doboz oldalán is megtalálja, mégis szeretnénk Hangsúlyozni: A mosószereket vizben oldjuk fel, ebben az oldatban helyezzük el lazán a ruhát. Utána az egészet forraljuk, úgyhogy körülbelül 20 perc alatt érjük el a forrpontot, majd ezen a hőfokon tartjuk 10-15 percig, miközben néha megkeverjük az oldatban levő ruhadarabokat. Utána legalább két-három órán át állni hagyjuk, de legjobb, ha a ruha egész éjjel az oldatban marad. Azután kifacsarjuk, meleg, majd hideg vízben kiöblítjük, ismét kifacsarjuk és kiakasztjuk száradniKöztudomású, hogy a SAM mosóport a fehér, a HELLADONT pedig a színes darabok mosásához használjuk. De kevesen tudják, Hogy - miulán a fehér darabokat kivettük a SAM oldatából - az felhasználható további, színes darabok mosására is. Ugyanis a SAM mosópor fehérítő hatású vegyi elemei a főzés által megsemmisülnek, de szennyoldó Hatását továbbra is megőrzi. (-) — Ott éltem át a forradalmat. Moszkvában dolgoztam mint órás. Tagja voltam a Blagomet szakszervezetnek is. Oda tartoztunk mi órások. Egyszer elmentem egy nagygyűlésre, ott láttam Lenint. És mert akkor már tűrhetően beszéltem oroszul, sok mindent megértettem a beszédéből. Tudja, kint maradhattam volna, mert szerettek, és megbecsülték a munkámat, de a szivem nagyon húzott haza. Azt reméltem, hogy Lenin szavát nálunk is meghallják és megfogadják... EZERKILENCSZÁZHUSZONEGYBEN ÉRKEZETT vissza, és még nagyon sokáig kellett várnia, amíg Lenin szava nálunk is az élet formáló tényezőjévé lett. A fiatal köztársaságban inkább a szomszédos bécsi ipart támogatták, és a hazai kisipar egyre jobban sorvadt. Divatba jöttek az utcai villanyórák, de azokkal mindig baj volt. (E téren a helyzet máig sem változott.) A gazdasági krízis és az Európára nehezedő fasiszta nyomás egyre mélyebb árkokat vésett Peitl bácsi homlokára. Tizennégy év óta tanítja a fiatalokat, és végzi lelkiismeretesen ellenőrző munkáját. — Jó gyerekek ezek a mai fiatalok, csak nem elég bennük a szakma iránti érdeklődés. Nem lelkesednek úgy, mint valaha a ml korosztályunk, pedig ezek a maiak mindent megkapnak. A csehszlovák óraipar feladatai egyre nagyobbak, hiszen kivitelünk egyre növekszik. A PRÍM márka már közismert a világpiacon! Arra büszke a város legöregebb órásmestere, hogy a Prim gyártmány kitűna. Az elmúlt év októbere óta csak egy reklamáció érkezett, de az sem volt egészen indokolt. Vajon mit érez az öreg mester, amikor munka után a régi utcákon sorjázza a lépést, hogy mielőbb hazaérjen hűséges, mindig mosolygó szemű párjához, az „Ömami"-hoz? Látja-e maga előtt a fürgén siető kis inasgyereket, régi önmagát, amint a városháza csigalépcsőjén igyekszik az órához? Felcsendül-e fülében a Mihálykapu toronyőrének rekedtes éneke: „Éjfélt ütött már az óra..."? VÁROSUNK LEGÖREGEBB ÓRÁSMESTERE hetvenhét éves, és több mit hatvan éve dolgozik. És a krónikás úgy érzi, hogy Peitl bácsi nem a hosszú múlt emlékeit idézi, hanem a biztató jövő felé tekint, és talán arra a legbüszkébb, hogy 1970-ben már e sok vihart látott városban is forgalomba kerülnek az elektromos karórák... P. Gy. • RENDKÍVÜLI TEHETSÉG Amszterdamból jelentik, hogy júniusban egy 12 éves holland fiú (nevét nem hozták nyilvánosságra) sikeresen letette az érettségi vizsgát. Azóta már beíratták az egyetem természettudományi karára. Ha a diák továbbra is ebben az ütemben halad, csakhamar doktorrá avatják, és 16 éves korában már egyetemi tanár lehet. • LÁMPA ALATT LEGNAGYOBB A SÖTÉTSÉG Égy Londonban garázdálkodó nőt, aki már számos boltban követett el tolvajlást, két évig keresett a rendőrség. Végre sikerült kézre keríteni. Kiderült, hogy a Scotland Yard kantinjának alkalmazottja. S ERRE VALÓBAN SZÜKSÉGE VOLT... Egy már többször büntetett betörőt tetten értek egy könyvtárban, amint éppen a törvénykönyv legújabb kiadását készült „elemelni", Védelmére kijelentette: „Lássák be, kérem: fontos, hogy tájékozott legyek az új rendeletekről." • VIGYÁZZ, RENDŐRÖK! Az Overfield texasi városba vezető országút mentén egy éjsza-> ka a következő feliratok jelentek meg: „Vigyázat! Overfieldben igen szemfülesek a közlekedési rendőrök. Óvatosan hajtsatok!" A közlekedési szabálysértések és kihágások e városban egycsapásra megszűntek. A rendőrök pedig markukba nevettek. Űk voltak ugyanis a figyelmeztetések szerzői. • MEGFELELT A KÖVETELMÉNYEKNEK Egy amszterdami újságban a következő apróhirdetés jelent meg: „Szolid özvegyember meghitt ott-, hónába házias, simulékony, nikotint és szeszesitalt megvető, tejet kedvelő és reggel korán kelő teremtést keres. Fizetés nélkül." Válaszként egy kosárka érkezett a következő kísérő levéllel: „Követelményeinek miilden tekintetben megfelelek." A kosárban kismacska gubbasztott. • JÓ TANÁCS ARANYAT ÉR Egy New York-i anyakönyvi hivatal ajtaján naponta 13 és 14 óra között a következő felirat látható: „Ebédelni mentem. Gondoljátok meg még egyszer a dolgot!" Ez a baleset a múlt vasárnap Nyitrától 20 km-nyire történt. A BA 83-28 rendszámú gépkocsi a zápor után sáros úton megcsúszott, neki vágódott a sáncpartnak és felborult. Négy utasa csodával határos módon menekült meg (komolyabb sérülés nélkül!). Dehát nem minden baleset ilyen szerencsés kimenetelű és az óvatosság sohasem árt! (zsa) ÜJ SZÖ 6 * 1985. július 31.